Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

1 SZERDA, 1954 MÁJUS 26. 3 Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa f. (Folytatás a második oldalról.) lásoknak adminisztratív eszközökkel való megakadályozása helytelen, helyesebb a fluktuációt az üzem jó kollektívájának kialakításával csökkenteni. Az üzem technikai színvonalának, modernizálásának, szervezettségének megteremtésével egyben megteremtődnek a dolgozók részére a jó munkafeltételek, jól szervezett üzemben a dol- | gozók jól keresnek, ilyen üzemet nem hagynak el. Ha ehhez még a vállalat igazgatója a szociális berendezések létesítését, régebbi szociális berendezések fenntartását saját maga szívvel-lélekkel végzi, ezzel is szilárdíthatja az üzem és a dolgozók kapcsolatát. A kongresszus előtt ígérem, hogy pártunk vezetésével, útmutatásainak megfelelően teljesíteni fogjuk feladatainkat, helyt fogunk állani a nép jólétének fokozásáért, az életszínvonal emeléséért folytatott harcban — fejezte be felszólalását lelkes taps közben Kiss Árpád elvtárs. Fontos feladat a szövetkezeti demokrácia megszilárdítása Ezután Biró József elvtárs, a békésmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel: A Központi Vezetőség júniusi határozata óta már értünk el kezdeti eredményeket a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítése terén. Különösen a békésmegyei pártértekezlet óta tettünk lépéseket afelé, hogy kiküszöböljük az elkövetett hibákat, behegesszük azokat a sebeket, amelyeket dolgozó parasztságunk egy részénél okoztunk. Ma még azonban szövetkezeteinkben bizonyosfokú ellentét tapasztalható a volt agrárproletárok és a volt középparasztok között. Ezt az ellentétet a volt agrárproletárok szektáns magatartása is elősegíti azáltal, hogy magukat nem szövetkezeti parasztoknak, hanem agrárproletároknak nevezik. Parasztok alatt ők azokat a parasztokat értik, akik azelőtt egyénileg gazdálkodtak és beléptek a termelőszövetkezetbe, vagy még ma is egyénileg gazdálkodnak. Ezzel a helytelen nézettel ezek a volt agrárproletárok önmagukat szigetelik el a volt középparasztoktól és megnehezítik az egységes szövetkezeti parasztság megteremtését. Pártszervezeteink nem harcolnak kielégítően e szektáns szellem ellen. Sokszor maguk a vezetők, termelőszövetkezeti elnökök táplálják ezt túlzó baloldali magatartásukkal, azzal, hogy még mindig diktatórikusán vezetnek és adminisztratív módszerekkel igyekeznek eredményeket kicsikarni. Ezért a megyei pártbizottság egyik főfeladatának tekinti a szövetkezeti demokrácia legteljesebb érvényesítését, a szövetkezeti alapszabály következetes betartását. A szövetkezeti parasztság egységének megteremtését akadályozza az is, hogy számos szövetkezétben nem fizetik ki a szövetkezeti tagok által régen bevitt gazdasági felszereléseket, s jószágokat. Hasonlóan akadálya az egységes szövetkezeti parasztság megteremtésének a földjáradék visszatartása is. Természetesen mind a bevitt felszerelés és a jószágok árának, mindpedig a földjáradék kifizetése plusz terhet jelent szövetkezeteinknek. De a szövetkezetek megerősítése, egységes szövetkezeti parasztság megteremtése, valamint a szövetkezetek és a középparasztok közötti' jó kapcsolat biztosítása érdekében szükséges, hogy ezekben a kérdésekben határozott állásfoglalás legyen — s ha kell, bizonyosfokú áldozatok árán is, de kifizessük a bevitt felszerelések és jószágok értékét, valamint a földjáradékot. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a megyei pártbizottság három alapvető feladatot tart elsősorban szem előtt. Először: Az apaállatok tenyésztésében, kezelésében, gondozásában meglévő problémák, hiányosságok kiküszöbölése. Feltétlenül szükséges, hogy fajtiszta apaállatokat tenyésszünk, kiselejtezzük a nem megfelelőeket és helyükbe fiatal, törzskönyvezett apaállatokat állítsunk be. Másodszor: A vidékenként kialakult, meghonosodott, asszimilálódott állatfajták tenyésztésének szorgalmazása olymódon, hogy a számszerű növekedés mellett, fokozatosan propagáljuk azoknak az állatfajtáknak tenyésztését is, amelyek tenyésztésétől dolgozó parasztságunk ma még idegenkedik, de amelyeknek meghonosítása javítja a minőséget. Harmadszor: Biztosítani kell állattenyésztésünk takarmánybázisát. Ennek érdekében szorgalmazni fogjuk a másodnövények termesztését Békés megyében is, ahol eddig meglehetősen idegenkedtek a dolgozó parasztok a másodnövények termesztésétől. Ezek azok a feltételek, amelyeknek megvalósításával megszilárdíthatjuk termelőszövetkezeteinket, növelhetjük befolyásukat és vonzóvá tehetjük a kívülálló dolgozó parasztok előtt. Komoly hibát követnénk el azonban, ha emellett megfeledkeznénk az egyénileg gazdálkodó középparasztok gazdasági megsegítéséről. Biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek között a középparasztok lelkesen, a legjobb termelési eljárásokat alkalmazva, állandóan növelik a holdankénti állagtermést, fejlesztik állatállományukat. Ugyanakkor fokozottabban kell őket nevelni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésére. Elvtársak! Ígérjük, hogy Békés megyében az elkövetett hibákat kiküszöböljük és biztosítjuk, hogy pártunk III. kongresszusának határozatait maradéktalanul végrehajtjuk (Taps). Ezután Szaló Lajos elvtárs, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár pártbizottságának titkára, majd Dávid Ferenc elvtárs, a szolnokmegyci pártbizottság első titkára szólalt fel. Szünet után Sebők Ernő elvtárs, a hortobágyi állami gazdaság igazgatója számolt be az önköltségcsökkentés terén elért eredményeikről, majd a gazdaság munkáját akadályozó hibákat tette szóvá. tősége, hiszen a szabadpiacon nagy forgalma? bonyolítanak le a dolgozó parasztok gabonából, tejből, tojásból, baromfiból. Ez azt bizonyítja, hogy könnyen tudnák teljesíteni a beadást. Az adók befizetésének is megvan a lehetősége — mert pénz van. Például erre elmondotta, hogy Szentes városában csak a kiskereskedelmi vállalatok forgalma az elmúlt másfél hónap alatt 9 millió forintot tett ki, a járás községeiben a földművesszövetkezeti boltok havi forgalma 5—6—800.000 forint és minden egyes községben 100.000 forinton felül van az italboltok havi forgalma. A lehetőség tehát meg lett volna, csak nem volt meg a fizetési készség. Hol a hiba! — folytatta — Elsősorban ott, hogy pártszcrvcink — elsősorban a járási pártbizottság — és aktivistáink az új szakasz politikájának csak azt az oldalát magyarázták, amelynek örültek az emberek. Nem magyarázták, hogy az új programm megvalósításának elválaszthatatlan része az állampolgári kötelezettségek teljesítése. Nem magyarázták, hogy ez nemcsak az államnak érdeke, hanem személyes érdeke minden dolgozónak. A járási pártbizottság — a megyei pártbizottság aktiv segítségével — ezért minden erejét arra összpontosította, hogy a párt politikáját, célkitűzéseit, az állampolgári kötelezettségek teljesítésének jelentőségét és az ezzel kapcsolatos tennivalókat megértesse első sorban a pártszervezet vezetőivel, a tömegszervezetek vezetőivel ós a népnevelőkkel. Török elvtárs ezután szóvátette, hogy a tanyavilágban a telepes rádiókhoz a parasztok csak akkor kapnak telepet, ha rádiót is vesznek. A paraszt — jelentette ki Török elvtárs, élénk derültség közbon — azt mondja, hogy ha egy liter tejet akar venni, akkor meg kell vennie a tehenet. Amennyire rádióiparunkat ismerem, nem hiszem, hogy ne volna meg a lehetőség arra, hogy több anód-telepct gyártsunk és ellássuk velo a falut. A szabadpiacról szólva, a felszólaló rámutatott arra: feltétlenül helyes és nagyon fontos volt, hogy a szabadpiacot megteremtsük, de a szabadpiacot meg is kell védenünk. A kupecek siserehada elözönli a szabadpiacokat és felvásárolja a sertést. Mi a törvényesség eszközét alkalmaztuk és alkalmazni is fogjuk — mondotta. Egész tucat kupecet fogtunk le, akik 50— 60 darab sertéssel spekuláltak. Török elvtárs felszólalása befejező részében hangoztatta, hogy 4 Központi Vezetőség beszámolója hosszú időre megszabta pártmuokánk feladatát. Amit hiányolok — folytatta — az, hogy a beszámoló foglalkozott ugyan a bírálat kérdésével, azzal, hogy személyekre való tekintet nélkül bátran bíráU junk — a Központi Vezetőség beszámolója azonban igen szűkmarkú volt ebben a kérdésben. Felvetette, hogy milyen problémák vannak az állami gazdaságokban, egyéb szervekben, hogy ellenséges elemek odaözönlöttek és végzik aknamunkájukat, de nem vetette fel a beszámoló azt, hogy milyen felelösségrevonast alkalmazott a Központi vezetőség azokkal szemben, akik útján oda bejutottak. A szentesi járásban, a párt politikájának, a párt célkitűzései megvalósításának minden reális feltétele megvan — mondotta végül. Ha párttagságunkat, munkásainkat, értelmes dolgozó parasztjainkat megfelelően mozgósítjuk, ha őszintén feltárjuk előttük a problémáikat, — a legnehezebb feladatok megoldására is képesek lesznek és meg is oldjuk ezeket a feladatokat. (Hosszantartó taps.) Az ifjúság kommunista nevelésének kérdései A szabadpiacot meg kell védeni a kupecektó'l "A következő felszólaló Török László elvtárs, a szentesi járási pártbizottság első titkára, elmondotta, hogy ez év -tavaszán fordult lázzal a kéréssel a Központi Vezetőcéghez, tegye lehetővé számára azi, hogy újra falusi munkán dolgozhassák. Járásunk sok viharban megedEfttt harcos kommunistái, a termelőszövetkezeti tagok zöme — mondotta — a járási pártbizottság, a megyei pártbizottság munkája ered. menyeképpen már közvetlenül június után védelembevették a pártot az ellenséges támadásokkal szemben. Szeptemberben, októberben a mi járásunkban is forrt a falu, azon volt a vita, hogy az új úton, vagy a régi úton marad-e a termelőszövetkezeti tagság. Es ez a harc azok javára dőlt el, akik az új utat választották. 41 termelőszövetkezetünkből és termelőcsoportunkból egyetlenegy oszlott fel 23 taggal, kilépett 350 tag, közöttük 113 középparaszt. De a pártszervezetek jó munkája eredményeképpen — annak eredményeképpen, hogy szeptemberben, októberben, novemberben maguk a pártfunkcionáriusok kint éltek a tömegek között — a háromszázötven kilépő helyébe 519 dolgozó paraszt lépett (taps.) a 113 kilépett középparaszt helyébe pedig 181 középparaszt. Török elvtárs ezután a helyi politika kialakításával foglalkozott. A helyi politika kialakítása ott kezdődik — hangsúlyozta —, hogyha sántít valahol a feladatok megoldása, megtaláljuk annak okát, ismerjük ezzel kapcsolatban a dolgozók állásfoglalását, nézeteit. Feltétlenül ismernünk kell az ellenség tevékenységét is. Csak igy képes a járási pártbizottság olyan irányba vinni a politikai nevelőmunkát, hogy a párt előtt álló feladatok végrehajtására a leghaté. konyabban mozgósítsa az egész járás dolgozóit. A felszólaló a továbbiakban elmondotta: megvizsgálták mi az oka annak, hogy a járásban meglazult az állampolgári fegyelem és súlyos problémák vannak mind az adózásban, mind a begyűjtésben. Megállapították, hogy a beadás teljesítésének megvan a reális leheKassai Géza elvtárs, a Lenin Intézet igazgatója felszólalásában az ifjúság kommunista neveléséről beszélt Életünk számos területén még elég gyakran találkozunk a regi világ nézeteivel, szokásaival, erkölcseivel — mondotta a többi között. — Ezek gátolják a szocializmus építését, gátolják népünk jólétének állandó fokozását, gátolják a szocializmus alaptörvényének teljesebb érvényesülését. A mult káros maradványai már népi demokratikus hazánkban felnőtt ifjúságunk tudatában is mutatják, hogy amikor ellenséges befolyásról beszélünk, elsősorban a mi eszmei-politikai nevelési munkánk hiányosságaira, fogyatékosságaira, hibáira kell gondolnunk. Már az is, hogy a DISZ taglétszáma 577.000, tehát országos méretekben lényegesen — és hőzzá lehet tenni egyes megyékben, járásokban megdöbbentő méretekben — kisebb pártunk létszámánál, mutatja, hogy nem szívleltük meg kellően a marxizmus-leninizmus tanítását, a dolgozó ifjúság jelentőségét. Kassai elvtárs ezután a szocialista munkaverseny és az ideológiai nevelőmunka emberformáló erejéről beszélt, majd így folytatta: Sokszor hangoztatjuk, hogy a DISZ és az ifjúság példaképe a Komszomol, de keveset teszünk, hogy a DISZ-szervezetek el is foglalják azt a helyet, amelyet be kell tölteniök mindenütt, ahol fiatalok vannak. Ez persze nemcsak az egyetemekre és iskolákra vonatkozik, hanem életünk minden területére, mert az ifjúságnak a szocialista építésbe való tömeges bevonása nélkül feladatainkat nem tudjuk teljesíteni. A DISZ elért már komoly sikereket, megoldott már nagy feladatokat is. Nagyszerű ifjúságunk nem egyszer adta tanújelét hazaszeretetének, nemzetköziségének, pártunk, népünk, a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja iránti hűségének. Lelkesen igyekezett kivenni részét pártunk júniusi, októberi, decemberi határozatainak megvalósításából, a kongresszusi versenyből is. Ifjúságunk előtt hazánk történelmében először nyitva áll minden út, tehetsége kibontakoztatásának szinte nincs . is határa. A nagyszerű jövő, amelyről mi álmodoztunk, jelenné lett és pártunk, államunk biztosítéka annak, hogy a holnap még szebb lesz, mint a ma és a holnapután a holnapnál is szebb lesz. (Élénk taps.) Ifjúságunkban kiapadhatatlan értékek rejlenek. Mi, az ifjúság nevelői, a pártszervezetek, a DISZ, a többi tömegszervezet, az államapparátus, sajtó, irodalmunk, művészeink, a rádió nem eléggé segítik az ifjúságot, hogy éljen azokkal a roppant lehetőségekkel, amelyeket pártunk politikája és népi demokratikus társadalmi rendszerünk nyújt. Nagyon sokat segíthetnének sajtónk, íróink, művészeink, zeneszerzőink. A felszabadulás óta nagy utat tett meg irodalmunk és művészetünk. De nem jogos-e mégis ifjúságunk panasza: kevés az ifjúság érdeklődését helyesen kielégítő szépirodalom. Mi megállapítjuk és íróink is megállapítják, hogy nagy a -ponyva- vonzóereje, de vájjon hány ifjúsági regényt és elbeszélést írtak íróink a felszabadulás óta? Költőink közelebb kerültek ifjúságunkhoz, de fiúk és leányok vájjon hány új verset tudnak betéve? Hányért lelkesednek a fiatalok ezrei? Nagyon kevésért. Meg kell említenem azt a mostoha bánásmódot is, amelyben fiatal íróink és költőink, vagy rnég készülő és nekiinduló köllők és írók részesülnek. Mostohagyermekeknek érzem azokat a fiatal írókat, akiket nem engednek be az írószövetség fontos üléseire. És vájjon helyes-e, hogy a „Szabad Nép" „Uj magyar irodalom egyes kérdéseiről- szóló cikkével egyidejűleg külön cikket kellett írni „A fiatal írók möhány problémájá--ról a -Szabad Ifjúság—ban. A felsorolt, igaz csak kiragadott jelenségek nem véletlenek. Irodalompolitikánk még az irodalmi viták során is figyelmen kivül hagyta az irodalom nagy szerepét az ifjúság nevelésében. Ha figyelembevesszük az irodalom és hozzátehetjük: a művészet, a tömegek szocialista tudutút fejlesztő nagy társadalmi funkcióját, akkor kongresszusunkon is cl kell mondanunk: irodalmunk és művészetünk egyaránt még nagy adósa népünknek és túl keveset tett a fiatalság nevelésének segítésére. S a nemrégen lezajlott zenei hét fontos tanulságokat vont le és az új Zenei Szemle negyedik számában megkezdett vita a magyar zeneművészet és zenei élet fejlődésének kérdéseiről bizonyára további következtetéseket fog levonni. Nem vagyok hivatott hozzászólni ehhez a kérdéshez. Népünk kommunista nevelése és a burzsoá csökevények elleni harc kérdéseivel kapcsolatosan azonban mégis azt gondolom, hogy valamennyiünk joga, sőt kötelessége felvetni a kérdést: miért mondják a fiatalok ezrei — és nemcsak a fiatalok — néphadseregünkben, tömegszervezetben is, egyetemeinken is, másutt is, hogy kórusra írt dalokon kívül nincs dalolni való új dalunk. Miért nem halljuk sem a városban, sem a falvakban az utcán, sem az otthonokban, hogy új dalokat dúdolnának az emberek, énekelnének? Pedig, mint ismeretes, a magyar nép szeret énekelni és a fiatalok különösen. Ha minden tehetséges zeneszerző évente csak egy olyan dalt ajándékozna népünknek, amelyet szívesen énekelnek tízezrek, rádiónk ezeket közvetítené zenei adásának egy részében, hány új dalt énekelnének akkor országszerte? Sokat. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Befejezésül Kassai elvtárs hangsúlyozta, pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad, hogy eredményesen küzdhessünk a kapitalizmusnak az ember tudatában lévő csökevényei és ezek újjászületése ellen. Vannak eredményeink, komoly sikereink ezen a téren is, de az is bizonyos, hogy még nem élünk mindazokkal a lehetőségekkel, vagy nagyon elégtelenül élünk. Pártunk Központi Vezetőságének júniusi, októberi határozatai propagandamunkáról, a közoktatásról, az agitációról szóló határozatai is bizonyítják, hegy mekkora gondot fordít pártunk az ideológiái mun-" kára. Ezt bizonyítja a Központi Vezetőség beszámolója. De azt is bizonyítja, hogy még sok a tennivaló. Nem kétséges, hogy feladatunkat ezen a téren is sikerrel fogjuk megoldani. Erre van biztosíték: dicső pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és ez a kongresszus. (Hoszszantartó, lelkes taps.) A párt és a tömegek kapcsolata Farkas Mihály elvtárs felszólalása Ezután Farkas Mihály elvtárs, a Központi Vezetőség titkára szólalt fel. Az a hatalmas fejlődés — mondotta Farkas Mihály elvtárs — amelyet hazánk a felszabadulás óta eltelt rövid 9 év alatt elért, azt igazolja, hogy népünk pártunk vezetésével saját.történelme tudatos alakításának útjára lépett. Ezzel magyarázható nagyrészt, hogy történelmileg ily rövid idő alatt népünk szorgalmával, alkotó munkájával, tudásával, kezdeményező erejével kiemelte hazánkat a szegénységből, a kultúrátlanságból, az elmaradottságból és az élenjáró, haladó országok sorába emelte. A mi népünk fejlődése is igazolja, hogy a munkásosztály hatalomrajutása új korszakot nyit meg a tömegek, a népek történelem-alkotásában. nagy ereje éppen abban van, hogy százával és ezrével hozza napvilágra népünk mélyúből azokat a szervező tehetségeket, a munka nagyszerű hőseit és új vezetőket, akik a mult rendszerben arra voltak ítélve, hogy egész életükben az egyhangú robot, a kenyérgond és a mindennapi létért való küzdelem embertelen körülményei között őrlődjenek fel. Ma ezek az egyszerű emberek teljes egészében kibonfakoztathatják tehetségüket, kezdeményező készségüket, merészen szembcszállhatnak a maradisággal, a rutinnal, az előítéletekkel és sikeresen ostromolhatják és ostromolják is a tudás, a kultúra várát. Súlyos tévedés lenne azonban azt hinni, hogy népünk alkotóerejének a szocializmus építésében való nkNépi demokratikus rendszerünk líy részvételének kibontakozása automatikusan, úgyszólván önmagáiét történik. A hatalom meghódításához, de nem kevésbbé a szocializmus felépítéséhez is biztosítani kell a pártnak a tömegek támogatását, újra és újra való meg. nyerését. Ha a párt nem vigyáz és politikájában komoly hibákat követ el, akkor a szocializmus épitésének időszakában is előfordulhat — mint ahogy nálunk elő is fordult —, hogy a népi tömegek alkotó, kezdeményező ereje alábbhagy, ami a párt és a tömegek közötti kapcsolatok lazulásában is kifejezésre jut. A Központi Vezetőség munkájáról szóló kongresszusi beszámolóban Rákosi elvtárs helyes elemn zését adta azoknak az okoknak, \Fohjtc.itás. a ncgyidik oldalon