Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 18. DELMÜGYIIRORSZAG Hatalmas sikerrel mutatkozott be Szegeden a világhírű Skupa csehszlovák bábkabaré Szombaton délután 5 és este 8|baré változatos műsorának. Órakor mutatkozott be Szegeden a Szabadság-filmszínházban a Cseh szlovák Állami Bábegyüttcs Spejbl és Hurvinek színháza, a magyarországi vendégjátéka alkalmából. 'A testvéri csehszlovák nép világhírű együttesének előadását már a korai, délutáni előadáson is tomboló siker köszöntötte. A javarészt felnőttekből álló közönség há lós tapssal köszönte meg a jókedv nek és a derűnek azt a baráti csok. rát, amelye* az együttes több mint kétórahosszás műsorából kapott A rendkívül gazdag és változatos báb-esztrád műsor valósággal forrongásba hozta a zsúfolásig megtelt nézőteret. Szűnni nem akaró fapssal kérték egyik-másik műsorszám megismétlését. Különösen a bájos, akadozó magyarsággal konferáló kis Hurvinek tett szert a szombati előadáson igen sok új barátra, nemcsak a gyermekek, a felnőttek körében is. Mélyen a szivünkbe zartuk a lámpalázas, kópéskodó Hurvineket, aki bizonynyára mindenütt meghódította eddig még a közönség szívét. Be mutatkozásának elején bevallotta, hogy sajnos nem tud magyarul. A számokat) a bemutatkozás után „láthatatlanul" konferálta, így is legszeretettebb figurája volt a ka Az előadás végén az együttes tagjai kijöttek a színpad elé, hogy fogadják a magyar úttörők hálás köszönetét a vidám délutánért. A tizenkét művész között, itt is a kis Hurvinek örvendezhetett legnagyobb népszerűségnek, aki ugyancsak kijött, hogy a bábuk nevében ós a művészek nevében is megköszönje a szegedi közönség lelkes fogadtatását és éltesse ezt a szép baráti találkozást. A forrósikerű esti előadás után Szeged város tanácsa nevében Mison Gusztáv, a végrehajtó bizottság titkára mondott köszönetet a felejthetetlen estért a Csehszlovák Állami Bábegyüttes helyettes vezetőjének, Jirina Skupova asszonynak, majd a szegedi és a szegedkörnyéki bábosok nevében Horváth Rózsa pedagógus köszöntötte a csehszlovák bábművészeket. Jirina Skupova válaszában hangoztatta, hogy nagy örömmel jöttek Magyarországra, mert tudják, hogy minden előadásuk ápolja és erősíti a csehszlovák és a magyar nép barátságát. A remek, magas művészi értékű játék hálás nézői mindkét előadás után percekig ünnepelték a Csehszlovák Állami Bábegyüttes Spejbl és Hurvinek színházának művészeit és a csehszlovák magyar barátságot. i i A Tiszatáj tavaszi száma Részletek az „Irodalmi törvényszék" vitájából Ma Budapesten szerepel a szegedi Kodály-kórus 1 Két hónappal ezelőtt tartotta szeti Intézet hangverseny-sorozatáhagysikerű bemutatkozó hangver- l ra meghívást kapott. Ma reggel utasenyét a szegedi Kodály-kórus. A I zik fel a kórus Budapestre és délbemutatkozás óta a kórus továbbra után 5 órakor kerül sor az izgais derekas munkát végzett, különösen a Szentesen rendezett hangverseny mutatta meg, hogy tagjainak és vezetőjének lelkes munkája újabb gyümölcsöket hoz, a kórus egyre jobban érlelődik egy olyan finoman, de telten zengő hangszerré, mely a kórus színek sokféleségét a leggazdagabb változatokban tudja megszólaltatni. Eddigi munkájuk legszebb eredményét az jelentette, hogy a budapesti Népművészeti Intézettől a fővárosban tartandó hangversenyre kaptak meghívást. Ez a meghívás még jobban fokozta a kórus tagjainak felelősségérzését* Valamennyien tudták, hogy erre a hangversenyre úgy kell felkészülni, hogy a kórus nemcsak a szegedi, de az egész vidéki zenekultúra képviseletében is bemutatkozhasson, hiszen ez az első , vidéki együttes, amely a Népművélommal várt hangversenyre a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Már hetekkel ezelőtt megjelentek Budapest utcáin a hangversenyt hirdető plakátok és igen nagy érdeklődés nyilvánul meg nemcsak a szereplő kórusok, de az előadott művek iránt is. A Kodálykórus Kodály 6 vegyeskari müvét adja elő, köztük a leghatalmasabbakat, a Jézus és a kufárok-at, a Molnár Anná-t, az Esté-t, mig a műsorban még közreműködő kórusok, a Vasutas Szakszervezet Központi Énekkara és a budapesti Úttörők Művészegyüttesének Énekkara Bartók Béla műveiből adnak elő. A műsor befejezéseképpen a résztvevő kórusok közösen éneklik Kodály—Berzsenyi: A magyarokhoz c. művét, melyet a nagy magyar zeneszerző személyesen vezényel* Földművesszövetkezeti tervbeszámoló taggyűlések A Szeged és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatósága közli a szövetkezeti tagokkal, hogy vasárnap tervbeszámoló taggyűléseket tart a következő helyeken: Tápén délelőtt 10 órakor, Újszegeden, a Gyárfás vendéglőben délelőtt 10 órakor, Alsóvároson a Vőneki-féle vendéglőben délelőtt 10 órakor, Baktóban, a volt DÉFOSZhelyiségben délelőtt 10 órakor, Mihályteleken a pártházban délután 5 órakor, Gyálaréten a mozi helyiségében délután 5 órakor. Kitüntetések 'A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló oktatásügyi dolgozókat tüntetett ki. Csongrád megyéből Kiss Árpád, a Szegedi Tudományegyetem természettudományi kara általános fizika-kémia tanszékének tanszékvezető tanára a Munka Érdemrendet kapta, A kitüntetéseket szombaton délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Elnöki Tanács tanácstermében. Nemrégiben ült össze Szegeden az -Irodalmi törvényszék©, hogy megvitassa a Tiszatáj legutóbbi számának prózai és lírai részét. A törvényszéken elhangzottakból első részként a bevezetést és a lírára vonatkozó megjegyzéseket közüljük: Halász Előd egyetemi tanár A Tiszatáj írói munkaközösségének írói és olvasói hosszú ideje szerettek volna egymással találkozni olyan formában, hogy a maguk álláspontját egymással ismertessék s megbeszéljék azokat a kérdéseket, amelyek a folyóirat szerkesztése és írása közben adódnak. Ebben a vonatkozásban formai tekintetben ez a tárgyalásszerű megoldás látszott legcélszerűbbnek erre. Pozitívumként kell leszögezni, hogy a Tiszatáj minden számában és írásában a szerkesztésben egyaránt megmutatkozik az a szándék, hogy a folyóirat az új, a fejlődésben lévő magyar irodalmat, aVzocialista realizmust akarja szolgálni. Most a tárgyalás szépirodalmi részszel kíván foglalkozni. Ennek a résznek értékét illetően azt szeretném megjegyezni, hogy pozitív vonások olvashatók ki a szépirodalmi részből, általában véve hatá-" rozott törekvés van a realista művészet felé, nemcsak elvileg és tartalmilag, hanem formai szempontból is. Ez a realizmus felé való fejlődés a folyóirat egyik legnagyobb eredménye. Hadácsy László főiskolai tanár írószövetségünk keresve keresi a tehetségeket. írásaik publikálását lehetővé teszi, erkölcsileg, anyagilag támogatja őket. Írói fejlődésüket azzal is igyekszik elősegíteni, hogy írásaikat a Tiszatájban megjelenteti. Nem szabad tehát csodálkoznunk azon, hogy ezek az írások magukon hordozzák a kezdők negatív és pozitív jegyeit. Pozitív a megnyilatkozás szükségességének érzete, de negativ a mondanivaló kifejezése, formájának pongyolasága, szerkezeti aránytalansága, a mondanivaló hitelének hiánya, a képszerűség zavara, a szavak helytelen használata. Például a ©Gyapotszedés- című versnek mondanivalója megkapó volna, ha költője érzését, gondolatát az ügyetlen szavak használatával és a helytelen képek alkalmazásával le nem csökkentené. A ©Kis vallomás- című versnek már a címén fennakad a kritikus szeme. Mert, ha van kis vallomás, akkor lennie kell kisebbnek, legkisebbnek, legeslegkisebbnek. Azonban ha a vers első versszakát elolvassuk, rádöbbenünk, hogy ez a vallomás nem is olyan kicsike. ©A Kárpátokból jöttem- című vers alapgondolatát a fenyőillatú honi táj ihleti. De mennyivel jobb lett volna a vers, ha írója mondanivalóját az ész zabolájával fékezi és kifejezéseire, képeire jobban vigyáz. • ©Levél Pablo Nerudához- című versnek is alapvető hibája a forma tökéletlen volta. Nem tudom felfogni, hogy a költő tolla miért lesz könnyű, ha a békéről énekel, sem azt, hogy a költői toll hogyan repül. — Mennyi sortöltő, felesleges szó! ©A nyárutó- című vers nyárutóhoz hasonlónak látja az ©érett, szép asszonyt-. Milyen banális kép ez a negyven éves ©érett, de izzó ölű- nőről, aki a nyárutóval ©édesbús- varázsba ejti a költőt. Van egy-két vers, amelynek szerzői a banálisnál is nagyobb hibába estek: népieskednek. Az epigonlíra legveszedelmesebbje ez. Sztereotip kifejezések tömkelege áll a költő rendelkezésére, minden tartalom nélkül és ezeket írójuk egy valamilyen jelenségre alkalmazza. ©A Körös parton írogattam- című versből megtudjuk, hogy a gyomai legények olyanok, hogy sej! haj! sose henyélnek; vagy a munkát ölelgetik, vagy vasárnap a jányokat karéjba! Természetesen van a folyóiratban elfogadható vers is. A ©Vízen Siófok felé- című vers jó arányérzékkel megszerkesztett. Egy múló hangulatnak szép szavakba rögzítése minden különösebb igény nélkül. Ezt mondhatom a ©Vidám hóesés- című versről ls. A ©Boldoggá tettél- című vers szerzője határozottan fejlődést mutat előbbi verseihez képest. Gondosság érzik a versen. Dér Endre az írócsoport titkára — Legutóbbi számunk verskészlete valamelyest alatta maradt rz őszi szám színvonalasabb versei nek. Ez a tény költőinket magasabb eszmei és művészi követelmények megvalósítására, a szerkesztőséget pedig gondosabb szerkesztői munkára kell, hogy ösztönözze. Madácsy elvtárs elsősorban a formai gyengeségekre mutatott rá. Véleményem szerint, mindenekelőtt az eszmeiséggel van baj. Az őszi szám versei sikeresebben szolgálták szocialista kultúránk felépítésének ügyét, a költészet sajátos eszközeinek felhasználásával. Madácsy elvtárs megállapításait talán a ©Nyárutó- című verssel kapcsolatban helyeslem a legtöretlenebbül. Azt is hozzá tenném a bírálathoz, hogy a vers nemcsak banális, hanem meglehetősen dekadens állásfoglalást tükröz. Mentségként talán csak azt hangoztathatjuk, hogy a kezdő vidéki költőket is meg akarjuk szólaltatni. A ©Pablo Nerudához- című versre vonatkozó megállapítások is helytállóak. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a költő kifejezése ©könnyű a költő tolla, ha békéről zeng éneket- — azt iparkodik értésünkre adni, hogy ha valamely eszme szívünk vérévé válik, annak megírásakor kevésbbé küzködik az ember a költői eszközökkel. ©A gyapotszedés- című verset jobbnak tartom, mint amilyennek azt Madácsy elvtárs minősíti. 96. A magas égről a csillagok pislákoltak, szemben pedig, egy alacsony ajtó mellett lámpa égett. Ez a börtönudvar, találta el Tamás, bár az erős, szögesdrótos falakat, amelyekről sok legendát hallott már, a homályban, csak sejteni lehetett. — Oldják ki a foglyok kezét — szólt oda a fogházőr a rendőrnek fáradt ős beteg hangon. — Na tartsad! Tamás grimaszt vágott. Hát csakugyan olyan helyre hozták be, ahonnan csak egy ajtó visz a szabadba. Annak pedig a kulcsát az öreg foglár a pisztolya mellé akasztotta ... A rendőr hangjában nem érzet* most durvaságot, a börtönőr pedig szánalmasan, aszszonymódra sopánkodott. Hogy nem aludt három napja, s hogy már alig van férőhely, nagyon kicsi ez a fogda ennyi sok embernek. Mi a Krisztus szerelméért hoztak ennyi foglyot neki? Ezt a szabály se engedi, haj is lehet belőle. Akkor aztán őt okolják mindenért, Szinte Rajnálnivaló volt. úgy nyüszített. Tamás mégis megvetette mélységcsen. Aljaember mindegyik; csendőr, rendőr, fogházőr. Embereket fogdosnak el odakint, az élet szabad levegőjén és idebent oldozzák ki a kezüket a börtönben, ahonnan már úgysem lehet szabadulni. Gyáva kutyák, leköpnivaló pribékek. A börtönőr kizárta az alacsony ajtót, s mindenkit behívott a folyosóra, amelynek mindkét oldalán vasalt ajtók látszottak a homályban. Egyik lámpát leakasztotta a szögről. megállt minden ajtónál és láthatóan Icipri-ugctt ott^eftófare rü/fpffcA KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE — Itt az egyik még elfér — dünnyögte a harmadiknál és kulcsot lökött a zárba. — Na, te hosszabb, gyere be — szólt Tamáshoz, s előrement. — A szűröddel takaródzol. Pokróc nincs több. Tamás bement, orrát megcsapta az áporodott levegő. Három deszka-fekvőhely volt a zárkában. A börtönőr rámutatott az egyikre: — Ide feküdj, ezen ketten elfértek. Ezzel kiment szuszogva és az ajtót bezárta. A zárkában sötét lett. Tamás kezdte tapogatni a priccset, amelyen egy pokrócba burkolt emberi alak elnyúlt vonalait vette ki a lámpafénynél az imént. Hallotta a kövér foglár* méltatlankodó szavát, hogy a másik foglyot, Imrét, hová a pokolba tegye? Szűknek bizonyult a börtön, gondolta Tamás és az jutott az eszébe, jobb volna, ha egy zárkában lennének az öccsével, hátha segíthetnék egymást valamiben? — Ülj le, aztán feküdj le. Majd én beljebb húzódok — szólt a priccsen fekvő ember. Ez a hang és ez a csend, ez a disznó sötétség, ami itt körülvette, meg a sajgó ballába. minden más gondolatot kivert most a fejéből. Ugy érezte, ég az agya s vadul kopácsol a szíve, pedig mindent alaposan végig akart gondolni. Kitapogatta a priccset cs leiill a szélére, a sebesült ballábát kinyújtotta. Ez tehát a börtöncella, innen kell ki• • • szabadulni, gondolta. Ült a deszkán, a szeme lassan hozzászokott a sötéthez. Észrevette a halvány kis fénysugarat, ami betört a résen a folyosóról a másik fal felső részén pedig a kis ablakot, ami olyan sötétkék volt, mint a kékítős üveg. — Kapás Kemény János itt van? — kérdezte. Olyan hirtelen és hangosan kérdezte ezt, hogy maga is elképedt. Hogy juthatott az eszébe éppen Kapás Kemény János? — Az bent van a városháza pincéjében. Egész szakasz csendőr őrzi, azt mondják — pattogta a sötétségben egy erős hang. — Egyes zárkába csukták. Borzasztóan félnek tőle ... Megeredt a beszélgetés. A Kapás Kemény Jánost illető kérdésen egyáltalán nem csodálkoztak a cella régebbi lakói. Tisztelték és szerették mindahányan. Beszélgetés közben kitűnt, a pattogó hang gazdája újvárosi, a másik két ember pedig dónáti volt. Tamás még csak hallomásból sc ismerte egyiknek a nevét se. Varga Fe_ rencet, az újvárosit, (Tamás úgy érezte, kistermetű ember lehet, mert csak annak a hangja pattoghat igy), még vasárnap behozták, a másik kettőt hétfőn délbon. Füredi Károly, aki a • fekvőhelyét megosztotta Tamással, inkább csak kérdezgetett. Erőteljes és kemény volt a hangja. Csikós Lajos, a harmadik ember viszont alig beszélt néhány szót, azt is nagyon öregesen, álmosan. A vállát a huszárkard megsebezte és lázas volt. (Folytatjuk.) ©A Kárpátokból jöttem- című verssel összefüggésben valóban a patriotizmus igényes költői megszólaltatása a költemény. Kifogásként elsőrendűen az itt-ott dagályosságba csapó hamis pátosz, és néhány elkoptatott költői fogás alkalmazását említhetnénk. A népieskedésre vonatkozó fejtegetésekkel egyetértek azzal a hozzáfűzéssel, hogy a ©Körös pariján írogattam", a viharsarki folklor gazdag hagyományainak megfelelően akarja továbbfejleszteni —• nem eléggé sikeresen természetesen — ilyen vonatkozású költői hagyományainkat. Költőink a népdalokból, népmesékből sokat tanulhatnak. A ©Vidám hóesés- című vers értékelésével nem értek egyet. Rutinos, de a formalizmussal erősen kacérkodó vers. Befejezésül: valóban nem vers az, amelyik képtelen alkotó cselekvésre késztetni. Aktivitásra ösztönözni,. alkotó munkára, helytállásra buzdítani kizárólag azok a versek képesek, amelyek — minden sémaszerű megpldás kizárásával — határozott világnézetet tükröznek — a formalizmus tudatos elkerülésével — igényesen, művészi szinten. Székely Lajos történész aspiráns A legsúlyosabb vádat nem mond' ták el. Az előbbi számhoz képest ugyanis visszaesést jelent a Tiszatáj legutóbbi száma. A ©Nyárutó-* vers kölésével helytelenül tett engedményeket a szerkesztőség. A régi társadalomban valóban probléma az ©elhanyagolt asszony- kérdése. A mi valóságunknak azonban nem sok köze van ehhez. A szerkesztőség nem mondhatja, hogy azért közölte a verset, mert harcol a sematizmus ellen. Csillik verse rokonszenvesebb, de egyéni élmény, amely nem tud közérdekűvé válni. Véleményem szerint a kormányprogramm adta új helyzet elvi, irodalmi vitáinak az értékesítése, helyi feldolgozása és mély megértése nagyon szükséges ahhoz, hogy a munka a továbbiakban jobb legyen. Madácsy elvtárs felszólalása kizárólag egy szempontra épült fel, Szükséges a versek eszmei mondanivalójával, eszmei színvonalának biztosításával is többet törődni. Kiss Lajos a „Szegedi Egyetem" szerkesztője — Ennek a vitának egyik legfontosabb feladata az lett volna, hogy azokat az elvi problémákat, amelyek felvetődtek, és felvethetek, tisztázza, megadja a feleletet. Egy műhöz szeretnék hozzászólni — a ©Nyárutó- című költeményhez. Nem értek egyet azoknak a felfogásával, akik a sematizmus elleni harc álláspontjáról veszik védelembe ezt a költeményt. Dekadensnek nevezném ezt a költeményt. összefoglaló Halász Előd: — A versek eszmei tartalmaról nem beszéltünk eleget. Mély eszmeiség ezekben a versekben — sajnos — nem Igen van. A „Nyárutó" című versnek nem kellett volna a Tiszatájban megjelennie. A „Vidám hóesés" üde vers — nem értek egyet Székely elvtárssal. A hozzászólások a Tiszatájban megmutatkozó akaratot és igyekezetet mint meglévő tényt szögezték le. Ez az akarat azonban önmagában nem elég. A Tiszatájnak is voltak jobb számai már. Az a kér. dés, hogyan lehetne ezen segíteni. A Tiszatáj szerkesztőségének és az egész írói gárdájának tudatosan' és következetesen haladnia kell azon az úton, amelyen elindult. Meggyőződésünk, hogy a fejlődőkészség a Tiszatáj egész írógárdájában megvan. Szeged közönsége, Szeged dolgozói, akik a Tiszatáj iránt érdeklődnek, a maguk részéről is hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy a fejlődést minél jobban és határozottabban segítsék. Ha ezt az együttműködést ennek a tárgyalásnak sikerül előbbro vinnie, elmondhatjuk, hogy nem végeztünk rossz munkát. * A tárgyalásról második részként a prózáról elhangzott felszólalásokat később közöljük.