Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-04 / 104. szám

A kenyérgyári dol gozók egy csoportja csillagot, melyre büszkék, s joggal is azok. Lenin, Sztálin, Rákosi elv­társ hatalmas képeit is hozzák. Él­tetik a pártot, május elsejét. Sok, sok sztahánovista jelvényen csillantja meg sugarát a nap. Szól a zené, s táncra perdülnek a lá­nyok. Kékszínű zászlók suhognak, fehér békegalambokat hoznak. Nemcsak szavakkal, külsőségesen akarják a békét a Textilművek dolgozói. Ott a gépeik mellett is bizonyítják, hogy jó békeharcosok. A Textiművek dolgozóinak 87.7 százaléka munkaversenyben dolgo­gedi sportegyesületek tagjai. A Lokomotív kerékpárosai, majd utá­nuk a Szabadságharcos Szövetség. Énekelnek: „Zúgva száll, mint a győzelmi zászló..." Egy kisfiú nagy örömmel elkiáltja magát: „Anyu, micsoda nagy repülőt hoznak ott." Csakugyan, a Szabadságharcos Szö­vetség tagjai hozzáto a Lepke nevű vitorlázó gépet. Majd fürge, bátor­szemíi apró emberkék sok vitorlázó 'gépet emelnek karjukkal a magas­ba. Újra, meg újra felcsattan a taps. A város vezetői és Szeged né­pe szeretettel üdvözlik egymást. YILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I Képek a szovjet életből AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA x. évf. 104. szam kedd, 1934. május 4. ara 30 fillér A jólét nippteremtéspiiek, a béke védelmének jegyében A szegedi dolgozók nagyszerű ünnepi seregszemléje május elsején A tizedik szabad május 1. szcp városunkban: Szegeden... A kertekben virágoznak a fák, még harmat csillog a határ búzamezőin. Nem perdül most az orsó a Szegedi Textilmüvekben, áll g. prés a téglagyárakban, Be a téglagyári körke­mencékben most is pirosan,' izzón cg a tűz, — a kemencénél dolgoznak. Pihennek a gépek a Sze­gedi Kenderfonóban, melynek munkásai is eszlen dökkel ezelőtt — a felszabadulás előtt — annyiszor hallatták szavukat a szabadságért, emberi életért. Régi májusok emlékét idézgetik a Szegedi Ken derfonó munkásai is. A gyár harcokban edzett, „ve­teránjai" most boldog munkásai, ünneplő ruhájuk hajtókájára repeső szívvel tűzik ki a piros szalagot. Felejthetetlenül szép a reggel. Kék az ég, süt a nap. Csobogva folyik tova a vén Tisza vize, A Faragó-utcai munkáslakásban az egyik édes­anya szeretettel igazítja úttörő fiának piros nyak­kendőjét. Másutt sztahanovisták tűzik kabát jukra csillogó jelvényüket. Ünneplő fekete ruha és va kitóan fehér ing van az Ötéves Terv tsz tagjain is. És valahol, ott Alsóvároson fényes csizma csillog az egyéni gazdák lábain, ahogy sietve lépnek az úton. TTnnepel a város népe. Nyolc órát jelez a ^ tanácsháza tornyában az óra. Már össze­gyűltek a gyárak, a földek, az irodák, a tudomá. nyos intézetek dolgozói. Enyhe szél lobogtatja az égő piros- és nemzetiszínű zászlókat. Kinn, a Marx­téren, egy sztahanovista-jel vényes fiatal nőbe ka­tonatiszt karol. A férj együtt vonul fel feleségével, — az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozó, jávai. Édesapák melleit ott állnak a gyermeketc is, s de jó nézni örömüket, gondtalan mosolyukat. Gyermclikci sik mélyén csendcsen pihennek a „kis­magyarok." Öröm, vidámság az arcokon, — a kormány­programot meghirdetése utáni első tavaszon, első május elsején. A kormány pro gramm óta újultabb. frissebb, derültebb az élet. Itt, Szegeden is a. nép váltja valóra a kor­mány programmal, saját programmját. Zeneszó csendül, távolabbról dalt kap szárny­ra az enyhe szél és sodorja messzire. Arról is be­szél minden, hogy a nép — Szeged népe — kész a munka új sikereinek elérésére. Nemcsak a táblákra írt jelmondatokon, ha nem az emberek szívében él az akarat: óvjuk, véd. jiik békónket, szabad hazánkat. Békeakaratunkat kifejező, boldog, vidám, szép május 1... Jég csendes a zöldbe borult újszegedi liget. Csak a trillázó madarak éneke hallatszik. Be a liget minden szépségével, derűjével már várja az ünneplőket. A múltban, a vén fák alatt, buja bokrok között lopva lehetett csak ünnepelni május 1-ct. S mennyien, a bátrak, az igazak közül ott, a bokrok között, cirkáló Horthy-rendőrlegényektöl bújva biztos tudattal mondották egymásnak: Eljön az idő, hogy a nép felemelt fővel ünnepelheti má­jus 1-ct.,. Most tizedszer ünnepeljük szabadon május 1-el. cJ ,,taaaiz iiindérkije." a {efoflmiláióti j Arad a felvonulók tömege át a hídon . Újszeged felé. Felejt I heletlcnül szcp a szc gedi dolgozók májú • 1-i seregszemléje. Pár I pen:e még csupán, hogy a tiszta kék ég ; felé galambok röppen. I tek cl. Szól a zene, •­a felvonulók ujabb ; menctcszlopai jönnek, I Szcp, s valami le­írhatatlanul csodála­i tosan megkapó, amint I egy kislány sárga vi­rágokból összeállítóit ruhában, — o ruha Í 'nyaka mint nyíló tu­lipán, — lassan lép • ked.' Mintha a mesék I világa elevenedne | meg. Felnőtt és gye­• rek egyformán kifejc­I zi .elismerését: de ! szép ... ó, de szép. • Aztán pár pillanat te. I lik cl csupán, s egy . pirosnyakkendös kis j úttörő pajtás . rikoltja | el magát: „Ott jön a tavasz lündérkéje!" Tavasz tiindérhéje... Öreg és fiatal sze-' rctne odamenni hozzá és megsimogatni. Mert a kiskíny, a tavasz tündérkéje — npm csu­pán- csak szépség, szi­vet és szemet gyönyör­ködtető, hanem nagyon kifejező is. Azt jelenti: nekünk drága a béke, nekünk szép az élet. Es lépdel tova ta­vasz lündérkéje — u május 1-i, felvonuláson — az újszegcdi liget­be. M lik a zászlókat. Táncra perdülnek a népi viseletbe öltözött táncosok, s úgy haladnak tova a hídon. Ma­gasra emelik a párt, az ország ve­zetőinek képeit, a testvéri kommu­nista pártok vezetőinek arcképét. De magasra emelik azokat a táblá­idat is, amelyekre a munkában élen­járók: a Katona Jánosok, Bödö Já­nosok nevét írták fel. Fehér kö­penyben vonulnak a Kenderfonó egészségügyi dolgozói, majd a nap­közi otthonosok jönnek. Amig a drága és egyszerű munkásszülők a gyárban dolgoznak, gyermekeikre szerető és féltő gonddal vigyáznak a napköziben. „Éljen a párt.. Már felértek a hídra a Szegedi Textilművek dolgozói. A Szegedi Városi Pártbizottság, Szeged kom­munistái nevében Biczó György elvtárs üdvözli a Textilművek dol­zik a kongresszus tiszteletére. S számosan vannak olyanok, mint Bácsi Józsefné, Nagyiván Erzsébet, akik már a kongresszus tiszteletére becsülettel teljesítették azt, amit 8 óra 30 Nyolc óra 20 perc. Már rendezet­tek a felvonulók sorai. Pattogva szól, a zene, — indul az első menetosz-1 lop. A Rákosi Mátyás-híd feljárója két oldalán, a díszemelvényrc fel­lépnek a megye és a város politikai,' gazdasági és kulturális életének ve­zetői, az ipari üzemek, dolgozó pa­rasztok képviselői. Ott varr Némeths Károly elvtárs, a Csongrádmegyei Pártbizottság első titkára, Nyári Mihály elvtárs és Ábrahám Antal elvtárs, a Megyei Pártbizottság tag­jai, Ladányi Benedek elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára, Biczó György elvtárs, a Sze­gedi Városi Pártbizottság másodtit­kára, Vereska András elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titká­ra, Dénes Leó elvtárs, a városi ta­nács elnöke, Simon Béla elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság agit.­prop. osztály vezetője, Eperjesi Jú­lia elvtársnő, a Szegedi Városi Pártbizottság szervezési osztályának vezetője, Tulkán István elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság ipari osztályának vezetője, Makra Mihály elvtárs, a Szegedi Városi Pártbi­zottság mezőgazdasági osztályának vezetője. Fodor Gábor elvtárs, két­szeres Kossuth-díjas, a Tudomány­egyetem rektora, Erdélyi Albert elvtárs, sztahánovista, Barsi Béla elvtárs, a Szegedi Nemzeti Színház Kossuth-díjas színművésze, Lácsán Mihályné elvtársnő, a városi béke­perc: megkezdődik a bizottság titkára, Farkas Istvánné elvtársnő, az MNDSZ városi titká­ra, Zina Miklós elvtárs, a Dózsa tsz elnöke, a honvédség, rendőrség képviselői és mások. Fél kilenc. Szól a zene és már megindul a leírhatatlan szép menet. Felcsattan a taps. A város vezetői és a város népe egymást köszöntik. Zúg a kiáltás: „Éljen a párt". A menet élén az úttörők, iskolá­sok haladnak. A kéksapkás, fehéré inges, pirosnyakkendös bátorszemű úttörő pájtások zászlókat lengetnek kezükben. Pereg a dob. Lassan, méltóságteljesen halad a menet. Ladányi Benedek elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság első titkára, a Szegedi Pártbizottság és Szeged kommunistái nevében meleg szere­tettel üdvözli a város dolgozóit. Beszédében a többi között megálla­pítja: a III. pártkongresszus tiszte­letére indult munkaverseny során Szeged dolgozói is kiemelkedő ered­ményekkel ünneplik május elsejét. Üzemeink közül több, például a Szegedi Kenderfonógyár, a Textil­művek, túlteljesítette első negyed­évi tervét. A tervteljesítésben pe­dig lemaradt üzemek dolgozói min­dent megtesznek azért, hogy a kon­gresszusig megszüntessék az elma­radást. Üdvözlő beszédét így fejezte be Ladányi elvtárs: „Éljen május elseje, a proletár nemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő felvonulás Magasra emelik a zászlókat a szegedi munkásmozgalom harcos veteránjai, akik most megifjodott szívvel haladnak. Zeng a fúvósze­nekar — jönnek a Szegedi Kender­fonó munkásai, munkásnői, gyö­nyörű menetben. Az tizeim dolgozói nem egyszer nyerték már el az él­üzem kitüntetést. Most is élüzem jelvényt hoznak. A munkások kö­zött, velük egy sorban haladnak a katonatisztek, s ők is magasra eme­A Szegedi Állami Nemzeti Színház táncosai a -Boci-boci tarka* cimü operett gyönyörű matyó jelmezei­ben vettek részt a felvonuláson ÍLicbm arin Bája felvételek Fényt SzövJ Elhalad a szegedi MEZÖKER, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vál­lalat, dolgozóinak menete, majd a Szegedi Vasöntöde munkásai jön­nek. A DÉMA Cipőgyár dolgozói érkeznek meg ezután, s magasra emelik a táblákat: „Éljen a párt!" „Éljen a magyar dolgozó nép!" A i Seprőkötő Vállalat dolgozói is ze­neszóval vonulnak. Utánuk a Sze­gedi Gyufagyár munkásainak osz­lopa halad. Legelöl tarkaszoknyás, papucsos lányok roppják a táncot, nótáznak. A Gyufagyár dolgozóit Nagy Pál elvtárs üdvözli a "''árosi Pártbizottság, Szeged kommunistái nevében. Elvonul a szegedi mozik dolgozói. IFolytatás a második oldatba népek hatalmas seregszemléje!", „Éljen a párt!" Felcsattan megint a kiáltás: „Él­jen a part! — Hurrá! — Hurrá! — É'ijen-május 1!" Jön az Ifjü Gárda Állami Fiúotthon nevelő testülete, fiatalsága. A nótázó, víg fiatalok egyik csoportja előtt egy fiatal édesanya hófehér babakocsit tol. Az embernek önkéntelenül is eszé­be jut: de szép a béke, s ez a fel­vonulás is mutatja; Szeged népe a maga frontján a békéért megállja a helyét. Már feltűnnek a Petőfi­telepi általános iskola tanulói. Eb­ben az iskolában is egyre jobban tanulnak a gyerekek. Büszke lehet rájuk igazgatójuk, aki ott menetel velük: a Kossuth-díjas Toldi Ist­ván. Májusfát hoznak a Mátyás­téri iskola tanulói. Csupa apró égő piros és nemzetiszínű zászlót lobog­tatnak kezükben a Mérey-utcai ál­talános iskola tanulói. A Szegedi Fémipari és Finominec hanikai Vállalat dolgozói az élüzem jelvénnyel vonultak fel gozóit. Most negyedszer lettek az élüzem birtokosai. Gyáruk nevét, a felírást legelői kéknadrágos, piros­inges férfiak emelik magasra, s ez­után hozzák a hatalmas élüzem ígértek, s amire szavukat adták. Nagyszerű a szegedi sportolók ünnepi felvonulása. Elől, vívómez­be öltözve jönnek a vívók, majd külöböző színű melegítőkben a sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom