Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

DELMÜGYIIRORSZAG A svájci sajló nagy jelentőséget tulajdonít Molotov beszédének Genfből közeli tanácskozásairól tájékoztatta Bidault-t. A három nyugati nagyhatalom genfi küldöttségeinek vezetői szom­baton különtanácskozásokat tartot­tak Molotov szovjet külügyminisz­ter pénteki javaslatainak megbe­szélésére, hogy egybehangolják ma­gatartásukat az indokinai kérdés­ben hétfőre kitűzött szűkkörű ülés­re. A hétfői ülés zárt ajtók mögött folyik majd le és azon csak a kül­döttségek vezetői vesznek részt, legfeljebb három tanácsadóval. A londoni rádió idézi egy fran­cia szóvivőnek a szovjet külügy­miniszter pénteki, beszédéről szóló kijelentését. A francia szóvivő szerint Molo­tov javaslatai utat nyitnak to­vábbi eredményesnek látszó tár­gyalásokhoz. Egy angol szóvivő szerint Molotov javaslatai „haladást jelentenek" az értekezlet menetében. Allary, az AFP kommentátora megállapítja, hogy az Indokinának szentelt pénteki ülés „viszonylag eredményes" volt. A genfi értekezlet résztvevői szombaton nem tartottak ülést. A legközelebbi ülésre, amelyen újra az indokinai probléma megoldásá­ról tanácskoznak, hétfőn délután 3 órakor kerül sor. A hétfői ülésen Eden angol külügyminiszter elnö­köl. ' VASARNAP. 1954 MÁJUS 18. Hirek Genf (MTI). A svájci lapok is­mertetik és fontos eseménynek nyilvánítják V. M. Molotov szovjet külügyminiszternek a genfi érte­kezlet pénteki ülésén az indokinai kérdéssel kapcsolatban elhangzott beszédét. A La Suisse című genfi lap megállapítja, hogy a szovjet küldöttség az Indoki­nába küldendő semleges el­lenőrző bizottságok elvének el­fogadásával lényeges lépést tett az indokinai kérdés észszerű kompromisszumos megoldása felé. Hasonló következtetésre jut a Bas­ler Nachrichten is. Genfben feltűnést és ellenérzést váltott ki a svájci távirati ügynök­ség péntek este kiadott jelentése, amely szerint Dulles amerikai külügyminisz­ter a közeli napokban Párizsba érkezik, hogy az indokinai kér­déssel kapcsolatban tárgyaláso­kat kezdjen Laniel francia mi­niszterelnökkel. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy ezek a tárgyalások csak az indokinai béke helyreállítása ellen irányulhatnak. Douglas Dilon, az Amerikai Egyesült Államok párizsi nagykövete, mint ismeretes: pén­teken Genfben járt és megbeszélést folytatott Bidault francia külügy­miniszterrel. Az amerikai nagykö­vet hírek szerint Dulles és Laniel Interpelláció a Laniel-kormányhoz a szovjet balettművészek párizsi vendégszereplésének lemondása miatt Párizs (MTI). Emánuel D'Astier de La Vigerie haladó képviselő, a haladó gondolkodású franciák szö­vetségének főtitkára, a nemzetgyű­lés elnökéhez intézett levelében in­terpellációt jegyzett be a kormány­hoz a vendégszereplésre Párizsba érkezett szovjet balettművészek előadásainak lemondása miatt. In­terpellációjában felvilágosítást kér 1. a Laniel-kormány azon dönté­sének okairól, amelyek miatt szük­ségesnek tartotta lemondatni a szovjet balettművészek párizsi ven­dégszereplését, akik a kormány meghívására érkeztek Franciaor­szágba, 2. azon körülményekről, amelyek ürügyén a belügyminisz­ter, rendbontások lehetőségére hi­vatkozással, szükségesnek tartotta kieszközölni a minisztertanács ezen döntését, és 3. a kormány ezen annyira udvariatlan eljárásának je­lentőségéről, amely Franciaország­nak egy nagy néppel való kulturá­lis és politikai kapcsolatai megron­tásának súlyos veszélyét rejti ma­gában* Több mini 1500 termelőszövetkezet teljesítette eddig begyűjtési vállalását "A begyűjtési minisztérium je­lentése: A kongresszusi versenyben részt­vevő több mint 2100 község, több mint 2200 termelőszövetkezet és mint. egy 186.000 dolgozó paraszt közül eddig mintegy 610 község, több mint 1500 termelőszövetkezet és 133 ezer dolgozó paraszt teljesítet­te vállalását. A megyék rangsora a következő: 1. Békés, 2. Somogy, 3. Zala, 4. Komárom, 5. Győr, 6. Vas, 7. Szol­nok, 8. Veszprém, 9. Fejér, 10. Tol­na, 11. Pest. 12. Baranya, 13. He ves, li. Csongrád, 15. Nógrád, 16. Hajdú, 17. Szabolcs, 18. Borsod, 19 Bics. 'A járások rangsora: 1. Budai, 2. Orosházi, 3. Soproni, 4. Szarvasi. 5. Villányi, 6. Mohácsi, 7. Mczőkováeshúzi, 8. Békést. 9 Enyingi, 10. Mosonmagyaróvári. A városok rangsora: 1, Gyöngyös, 2. Cegléd, 3. Oros­háza, 4. Szentendre, 5. Komárom, 6 Sopron. 7. Eger, 8. Kaposvár, 9. Szeged, 10. Zalaegerszeg. A községek rangsora: 1. Zobegéuy, 2. Sárok, 3. Nád­újfalú, 4. Ivándárda, 5. Gyöngyös­solymos, 6. Tiszavárkony, 7. Keme­noshögyész, 8. Edve, 9. Leányvár, 10. Alsógöd. . Rövid külpolitikai hirek Uj-Delhi (MTI) Mint az ©Indin­fo« jelenti, Nehru indiai miniszter­elnök beszédet mondott a felsőház­ban, az államok tanácsában. Nehru kijelentette: az indiai kormány tu­domására hozta az északatlanti szövetség tagállamainak, hogy egé­szen nyilvánvaló: az eszakatlanti szerződés, vagy az angol-portugál szövetség nem vonatkozik India területén lévő semmifele külföldi birtokra. India annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a szóban­l'orgó hatalmak ©egyetértenek az­zal, ahogyan India a helyzetet ér­telmezi©. Nehru a továbbiakban kijelen­tette: ©India nem engedi meg, hogy területén bármilyen nyugati hata­lom támaszpontokat létesítsen©. Párizs (MTI). Hírügynökségi je­lentések szerint Hailslcin nyugat­német külügyi államiilkára pénte­ken Párizsba utazott, hogy foly­tassa tanácskozásait Schumann francia külügyi államtitkárral, a Saarkérdésről. Bonni hír szerint Hailslcin részletesen kifejti az Adenauer kormány legújabb ja­vaslatait a Saar-vidék „európaiasí­tására" vonatkozóan. Kairó (TASZSZ) Az A1 Ahbar című egyiptomi lap a közel- és kö­zépkeleti országokban akredilált amerikai diplomaták most folyó isztanbuli tanácskozásával kapcso­latban azt írja: ez a tanácskozás a ©kommunizmus elleni harc« kérdé­seivel foglalkozik. Az amerikai dip­lomácia ©a kommunista ármány©­nak próbálja tulajdonítani a közel­és középkeleti népek körében ural­kodó elégedetlenséget. Ezt az elé­gedetlenséget azonban — folytatja a lap — egészen más okok magya­rázzák. A Közel- és Közép-Kelet népei elveszítették minden bizal­mukat a nyugati hatalmakkal szemben és többé már nem hisz­nek ígéreteikben. Éppen ez a fő oka a jelenlegi nyugtalanságnak ... A Közel- és Közép-Kelet népei min­denekelőtt szabadságot és függet­lenséget, a külföldi megszállás megszüntetését és a külföldi csapa­tok kivonását akarják. . • W London (MTI). 'A londoni rádió beszámol arról, hogy a Marshall­szigetcsoport lakásai — ehhez a szigetcsoporthoz tartozik a Bikini­sziget is — panasszal fordultak az ENSZ gyámsági tanácsához a szi­getek térségében végreliajoit ame­rikai hidrogénbomba-robbantási kí­sérletek miatt. A panasz hang­súlyozza, hogy a Marshall-sziget­csoport számos lakója c legutóbbi robbantási kísérletek kihatásai kö­vetkeztében súlyosan megsérült. Külpolitikai krónika • Újból Schuschnigg ? Kurt Schuschniggot, Ausztria háborúelőtti kancellárját a közelmúltban politilíai halottnak tekintették. Az osztrák hazafiak azt hitték, hogy ennek a politikai kalandornak a pályafutása a hírhedt 1938-as Anschlussal együtt végetért. Schuschnigg volt az, aki mint a kormány vezetője segítségére volt Hitlernek abban, hogy megkaparintsa Ausztriát. Már 1936-ban szerződést irt alá Németországgal, amelyben elismerte, hogy „Ausztria német állam". Ez volt az Anschluss előkészítése felé vezető első lépés. Az utolsó lépést is Schuschnigg tette meg ezen az Ausztria számára oly vég­zetes úton, amikor 1938 februárjában újabb szerződést irt alá Németországgal, amely ténylegesen a hitleristák kezére játszotta Ausztriát. Egy nappal azelőtt, hogy a hitlerista csapatok bevonul­tak Ausztriába, Schuschnigg megállapította: a mór megtette köte­lességét, a mór mehet, s otthagyta a kancellári széket. Minden várakozás ellenére Kurt Schuschnigg neve most újból a felszínre került. Az uralkodó úgynevezett „Néppárt" fel­vetette a volt kancellár Ausztriába való visszatérésének kérdését. E párt lapjai azt követelik, hogy Schuschnigg kapjon helyet a kor­mányban, a másik uralkodó pártnak, a jobboldali szocialistáknak vezetői pedig máris a politikai alku tárgyává tették e kérdést. A „Salzburger Nachrichten" című újság szerint hajlandók bele­egyezni Schuschnigg visszatérésébe, de cserébe azt követelik, hogy a Néppárt egyezzék bele a jobboldali szocialista Jubeleisnek az osztrák vasutak vezérigazgatójává való kinevezésébe. Miért lett egyszerre szüksége •Ausztriának Schuschniggra? Az osztrák Néppárt sajtószolgálatának április 15-i közleményében a következőket olvashatjuk: „A Néppárt továbbra is igyekezni fog kedvezően meg­oldani Schuschnigg visszatérésének kérdését. A volt kancellár tudása és képessége kétségtelenül igen érté­kes lehet..." Értékes, de kinek számára? Elsősorban úgylátszik azok szá­mára, akik új Anschlusst akarnak. Mert hiszen ők azok, akik fel akarják használni az Anschluss olyan nagy szakértőjének „tudá­sát és képességét", mint amilyen Kurt Schuschnigg. Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa Bécs (TASZSZ). Ausztria Kom­munista Pártjának XVI. kongresz­szusán, május 14-én megkezdődött J. Kplenignek, Ausztria Kommu­nista Pártja elnökének „Ut Auszt­ria függetlenségének eléréséhez és biztosításához — a központi bi­zottság beszámolója a politikai helyzetről" című beszámolója fe­letti vita. Ausztria Szocialista Munkás­pártja baloldali szocialisták nevé­ben Erwin Scharf üdvözölte a kongresszus résztvevőit. A feladat most az — mondotta Scharf —, hogy megmagyarázzuk az egyszerű szocialistáknak, hogy a jobb­oldali szocialista vezetők a • „szabadságról", „függetlenségről" és a „békéről" fecsegnek, va­lóságban azonban az amerikai imperializmus politikáját foly­talják. Altmann, Ausztria Kommunista Pártja központi bizottságának tag­ja beszédében érintette azt a kér­dést, hogy az osztrák gazdaságot alárendelték az amerikai imperia­listák érdekeinek. Ernst Fischer, Ausztria Kom­munista Pártja Politikai Bizottsá' gának tagja elmondotta, hogyan amerikanizálták nz osztrák tudo­mányt és kultúrát, majd felhívta az osztrák szellemi dolgozókat, ha­tározottan szálljanak síkra a nem zeti kultúra és tudomány megmen­téséért és további fejlesztéséért. A kongresszus folytatja mun­káját. A mórahalmi szülők társadalmi munkájukkal segítik az iskolát Itt a legnagyobb tavaszi mun­kaszezon, a kapálás, a szőlőmetszés, de mégis érdekli a szülőket az is kola problémája is. Az elmúlt na pókban azzal a hírrel jöttek haza az iskolából a gyerekek, hogy más­nap meszelik az iskolát és menjek el. Persze el is mentem, de nem­csak én, hanem a többi szülök is, mert hiszen minden szülőnek ér­deke, hogy rendes, tiszta helyen tanuljon a gyereke. Eljött Krisztin Ignácznó is, bár egyedül volt az I fiúosztály tanulóinak szülői kö­zött. Az I. leányosztályban szé­pen összejöttek a szüli'k: Benkő Pcterné, László Istvánné, Perjési Ferencné, Tandari Antalné, Monos_ tori Mihályné, Battancs Imréné, Kovács Györgyné. Kiukovicsné ta­nítónő is részt vett velünk a tan­terem takarításánál, örült velünk együtt, hogy tiszta lesz az osztá­lya. Bizony mindenki kivette ré­szét a közös munkából. László Istvánné NEMZETKÖZI SZEMLE Egy hét Genfben Az elmúlt hét új, jelentős fejle­ményeket hozott a genfi külügy­miniszteri .értekezleten az indokí­nai vitában. Bár hozzá kell ten­nünk, hogy a mult hét fejleményei­hez elválaszthatatlanul hozzátarto­zik két előbb történt esemény. Az első eseményről május 7-én adott hírt a világsajtó, amikor az esti órákban szerte a földkereksé­gen ezt sugározták a rádiók: ©El­esett Dien Bien Phu erődje, a fran­ciák súlyos veszteségeket szenved­tek Indokínában©. Dien Bien Phu felszabadítása a vietnami ncpi erők által, a gyűrűbezárt 16 ezer váloga­tott harcos foglyulejtése újabb bi­zonyítéka volt annak, hogy a fran­ciák indokinai gyarmati uralmának napjai meg vannak számlálva. Latnunk kell azonban, hogy a francia kormány még nem okult a dienbienphui vereségből. Bár a ©Reuter© angol hírügynökség pári­zsi tudósítójának hírmagyarázata szerint a vesztes csata ©előbb-utóbb meghúzza a lélekharangot a fran­cia kormány fölött©, Bidault fran­eia külügyminiszter az erőd elvesz­tését követő napon — május 8-án — úgy állt a genfi értekezlet szó­noki emelvényére, mintha kormá­nyának teljesen rendben lenne a szénája. Bidault előterjesztette Franciaország javaslatát az indo­kinai kérdés ©megoldására©. Ez a javaslat a legkevésbbé sem számolt a reális erőviszonyokkal. Azt köve­telte, hogy a vietnami népi erők adják fel egész sor vérrel, harccal szerzett pozíciójukat, döntő szere­pet kívánt juttatni Bao Baj báb­császár kormányának, továbbá han­goztatta, hogy Khmerben és Patet­Laoban, a másik két ©társállam­ban© a felszabadító erők szüntessék be működésüket és vonuljanak ki az ország területéről. Ez volna hát a másik esemény, ami a mult hét előtt történt. De vájjon eseménynek nevezhe­tő-e Bidault beszéde azután, hogy két nappal később, a hétfői ülésen Fam Vang Dong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság képvise­lője is előterjesztette kormányának javaslatát. Egy amerikai újságíró ©a béke hidrogénbombájának© ne­vezte a vietnami indítványt. A ha­sonlat talán durva, de bizonyos, hogy mindenre kiterjedő, méltá­nyos és a megegyezésre reális ala­pot nyújtó javaslát nagy riadalmat keltett az indokínai háború folyta­tását kívánó körökben. Miért? Emeljük ki néhány pontját: A Vietnami Demokratikus Köz­társaság felajánlotta, hogy a fran­ciák szállítsák el a Dien Bien Phu­nál foglyulejtett katonák közül a súlyos sebesülteket A javaslat azonnali tűzszünetet, majd fegyver­szünetet irányoz elő, ezt követőleg pedig általános szabad választáso­kat az egész országban s Vietnam egyesítését a választások eredmé­nyeként létrehozott kormány irá­nyításával. A javaslat még azt is ) hangsúlyozza, hogy az így egysé­gessé vált ország kész megfontolni csatlakozását a Francia Unióhoz, de természetesen csak akkor, ha a Francia Unió más tagállamai nem avatkoznak az ország belügyeibe. Az indokínai vita tehát az em­lített két javaslat felett folyik, bár a két javaslatot aligha lehet egyenlő mértékkel mérni. A francia kormány úgylátszik nem okul ab­ból. hogy a katonai és politikai fö­lény s a nép rokonszenve kétségkí­vül a Vietnami Demokratikus Köz­társaság oldalán van s nem a fran­ciákén. Ugyanakkor azonban még a nyugati polgári sajtó is irreálisnak és nevetségesnek tartja Bidault in­dítványait. Lássuk csak. mit ír a francia Combaí: ©elmúlt az az idő, amikor egy vereségbe sodort ország győzőként beszélhetett©. Vagy az angol konzervatív Daily Tele­graph: ©Bidault javasala'ta nem reá­lis. Ez a javaslat elfogadhatalan a kommunisták számára©. Kétségtelen, hogy mindez alapo­san hozzájárult a franciaországi kormányválság kiéleződéséhez. Pén­teken történt másodízben, hogy a francia kormány fennmaradása csak egy hajszálon múlt. Emléke­zetes, hogy a pénteki bizalmi szava­zás alkalmával csak kettővel volt több azoknak a képviselőknek a száma, akik a Laniel kormány hi­vatalban maradása mellett szavaz­tak. Laniclék másodízben is csak azzal az ürüggyel tudtak hatalmon maradni, hogy ©bukás esetén nem lesz, aki Genfben képviselje Fran­ciaországot©. A háborúspárti kor­mány tehát a békés rendezés jel­szavával operált. A két szavazatos többség azon­ban egyáltalán nem növeli a fran­cia kormány politikai súlyát s két­ségtelen: ha Bidault továbbra is szabotálja az indokínai kérdés bé­kés rendezését — a Lar.iel kor­mányt semmi sem mentheti meg a bukástól. Ha a francia parlament is alig szavazta meg a bizalmat a kormánynak — noha tudvalévő, hogy a nemzetgyűlés egyáltalán nem tükrözi híven a közvéleményt — elképzelhetjük, milyen nagy az elégedetlenség a francia nép legszé­lesebb köreiben a kormány politi­kájával szemben. Egyfelől ez más­felől pedig a franciák rohamosan romló katonai helyzete Indokíná­ban továbbra is nehéz helyzet elé állítják Lanielt és Bidault-t. Még a jobboldali Aurore is csak annak tulajdonítja a kormány hatalmon­maradását, hogy ©a francia nem­zetgyűlés nem akarta akadályozni a genfi megbeszéléseket A cikkíró azonban hozzáteszi: ©A szavazás nem erősítette meg a kormány helyzetét és a probléma továbbra is fennáll©. Mindenesetre bizonyos, hegy Bi­dault úgy érezheti magát a genfi tárgyalóasztalnál, mintha Damok­lesz kardja lógna a feje felett. Az amerikai vezető körök — lát­ván azt, hogy a francia kormány egyre inkább kutyaszorítóba ke­rül s hogy az angolok sem hívei az indokínai beavatkozásnak — most új módszerekhez próbálnak folyamodni. Nem titkolják, hogy agresszív fenyegetőzéseik világszer­te rossz vért szültek és politikai te­kintélyveszteséghez vezettek, ezért most régi politikájukat új, tetsze­tősebb köntösbe igyekeznek buj­tatni. Miután az azonnali ©közös beavatkozás© terve eredméns telen maradt, Washingtonban most teljes erővel a támadó délkeletázsiai ka­tonai szövetség összetákolásán fá­radoznak. Ezzel egy esetleges in© dokínai beavatkozásnak olyan szí­nezetet akarnak adni, mintha nem Amerika által indított akcióról lenne szó, hanem egy több állam­ból alakult szövetség közös fellépé­séről. A szorult helyzetben lévő francia kormányt pedig azzal fe­nyegetik, hogy megszüntetik a to­vábbi ©támogatást©, ha nem alkal­mazkodnak Indokínában az ameri­kai elgondolásokhoz. Dehát miért szüntetné meg Ame­rika a támogatást? Talán azért, hogy a gyarmatosító Franciaország teret veszítsen a felszabadulni vá­gyó népek javára? Szó sincs róla. A Reuter jólértesült tudósítója így ír az amerikai tervekről: ©Francia­országot kényszeríteni fogják, liogy ismerje fel: saját erőforrásai szinte teljesen kimerültek Indokínában. És kétségtelenül erőteljesen szorgal­mazni fogják, hogy kövesse Görög­ország példáját©. (A görög monar­chofasiszták tudniillik, nem bírván saját erőjükből legyőzni a szabad­ságharcosokat, amerikai segítséget vettek igénybe.) De akármilyen nyomást is gya­koroljon az Egyesült Államok Fran­ciaországra, Lanielck egy pillanat­ra sem hagyhatják figyelmen kí­vül, hogy a legutóbbi bizalmi sza­vazás csak ideig-óráig hosszabbí­totta meg létüket s ha Bidault csö­könyös magatartást tanúsít Genf­ben, a felháborodás könnyen elsö­pörheti a kormányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom