Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-13 / 112. szám

V DÉLMGGYBRORSZfiG CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁJUS 13. KÉPES HÍRADÓ szegedi VIT" r t j élet kezdődött a Felső-Tiszatájon A május 9-i ifjúsági nagygyűlésen mintegy 5000 magyar fiatal %'ett részt. Nagy érdeklődéssel hall gatták Bruno Bernini, a DÍVSZ el­nökének beszámolóját. A külllgdi fiatalok, a DÍVSZ tiikárságának tagjai és a legjobb magyar fiatalbk az elnökségben fog laltak helyet. Képünk az elnök­ség egyik csoportját mutatja. Csehszlovák film a Szabadság mozi műsorán Mától kezdve mutatja be a Szabadság filmszínház a Kávéház a főúton című csehszlovák filmet, me lyet Vcelicka Géza regényéből ír­tak filmre. A film cselekménye a 30-as években játszódik le, azok­ban az években, amikor Európában cs Amerikában milliók és milliók kerültek az utcára s a munkanélküliek listájára. Képünk jelenetet mutat be a Kávéház a főúton című filmből SZEGEDI JEGYZETEK \7"asárnap a Felső-Tisza tájára * ünnep köszöntött, öreg ka­lendáriumokba — ahová minden nevezetes dátumot bejegyeznek a kis falvak, tanyák dolgos paraszt­jai — szépen cifrázott betűkkel ír­ták be a dátumot: 1954 május 9. déli 12 óra. Ezen a tavaszi napon gátat ve­tettek a Tiszának, megzabolázták, s egy évszázados álom valóra vált. Az a Tisza, amely árvizek idején annyit rombolt, falvakat pusztított s egész határ termését tette tönk­re, vizet ad majd a szomjas föl­deknek és új agrokultúra lehető­ségét teremti meg a nemrég még szikes talajon. Régi, elsárgult lapok beszélnek arról, milyen rettenetes károkat okozott ezen a vidéken az aszály. Érdemes idézni a szentmihályi re­formátus egyház jegyzőkönyvéből, amely szerint 1794-ben borzalmas szárazság sanyargatta a Felső-Ti szatáj parasztjait. Néhány mondat szemléltetően beszél: ©A nyár rekkenő hevességű volt, mely miatt minden tavak és rétek kiszáradtak, a kutak­ból a vizek elapadtak, seni őszi, sem tavaszi vetésből nem lett semmi, sem széna, sem nád, sem szalma, sem fűteni való kóró nem termett©. I 1863-ban újra borzalmas aszály | gyötörte a lakosságot. Az akkor ki­küldött királyi biztos a többi kö­zött ezeket írta: ©Szabolcs vármegye alsó ré­szén se termés, se fű, se ka­száló. A Hajdúságban a búza egy aranysznyi, benne itt-ott egy szorult szem. Bihar megye déli részében 42 község Ínség­ben. A Nagykunságban Kar­cag, Kunhegyes, Madaras, Kis­újszállás. Turkeve, Kunszent­márton határa sivatag, a ha­tárban az állatállomány meg­csökkent. 24.000 szarvasmarhá­val, 8000 lóval, 197.000 juhval és 130.000 sertéssel...© A mult mindig ábrándozott ar­ról, hogy az ember hasznára, a föld termőerejének növelésére megfékezi a Tiszát. Erről beszélt Széchenyi István, s az általa elgon­dolt álmok szerint Vásárhelyi Pál mérnök el is készítette a maga ter­veit. Hiába volt azonban a jóaka­rat. a Tisza árvize még sok évti­zedeken keresztül elborította a parti földeket, pusztított a maga kényére, kedvére. fl vasutas dolgozók szabadságidejének eloszlása Idén a vasutasok szakszervezete kezdeményezésére, az összes vasúti szolgálati ágaknál rendet teremte­nek a szabadságolások körül. A különböző szolgálati ágak terveit összehangolták: a vontatási, for­galmi és kereskedelmi részlegek­ben dolgozók zöme még a nyáron szabadságra mehet, hogy a csúcs­forgalom idején — e szolgálati ágak teljes létszámban állhassanak helyt. Szeptembertől kezdve pedig a kevésbbé lekötött pályafenntar­tási és műhelyi dolgozók mennek nagyobb számban pihenni. A szabadságidők észszerű elosz­tásával lehetővé válik, hogy a vas­út dolgozói lehetőleg a kívánságuk szerinti napokon tölthessék el sza­badaságukat. Aláírásgyűjtők — Nekem már van] — lobogtatta büszkén a le­velező lapját egy 15 év körüli diák, pedig még a külföldi vendégek csak éppenhogy odaér­tek a szabadtéri színpad nézőterének bejáratához. Onnan aztán percekig tartott míg eljutottak a kiskapuig, amely a szín­padhoz vezet. A ked­vesen mosolygó kinai lányt, a szép olasz fiatal asszonyt, a koreai, a szovjet elvtársakat meg­rohamozták s a fiatalok­ból álló gyűrű nem en­gedte őket tovább, amíg a vendégek nem teljesí­tették hőn óhajtott ké­résüket: aláírást gyűj­töttek. A kisebb-nagyobb fiúk, lányok szemében minden aláírt név ko­moly értéket jelentett: de talán a legkedvesebb e két szócskából álló név volt: „Keita Kamo­ri". Szépen írt. — dűlt betűk, — Szudán képvi­selőjének a neve. A ma­gas, göndörhajú négert majdnem levették a lá­báról a fiatalok. — Nekem adj. — Er­re a papírra. — Itt van ceruza is, — magyaráz­ták magyarul, ő pedig pár szót szólt franciául és írta, írta nevét a fe­léje nyújtott papírokra. Miért gyűjtögették fia­taljaink ezeket az alá­írásokat? Talán azért, mert a portugál, a kinai, az olasz, a koreai fiatal arca más, vagy hogy Keita Kamori bőre fe­kete, mint az ébenfa? Kétségtelenül, nem min­dennap látjuk a világ különböző népeinek kül­dötteit, de az a barátko­zás, amely a vasárnapi ifjúsági béketalálkozó alkalmával a magyar és a külföldi vendégek kö­zött lefolyt, sokkal több volt, mint puszta kí­váncsiság. A Keita Ka­morik hazájukban el­nyomott; rabszolgasors­ban élő emberek. A fe­hér urak semmibe sem becsülik, verik, gyilkol­ják őket. A szegedi fia­talok őszinte szeretettel vették körül a barátsá­gos, kedves, vendégeket, s aláírását kérték töb­ben. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy a világ elnyo­mott népeinek küldöttei is eljönnek szabad ha­zánkba, s látják, hogy mi milyen szeretettel vesszük körül őket, úgy mint barát a barátot. Egy fiatal lány toppant a nagygyűlés után a színfalak mögül az el­nökség elé és az egymás mellett ülő két béke­harcostól kért aláírást: Nagy Sándor Sztálin- és Kossuth-díjas szegedi írótól és Keita Kamori­tól. E két név ott díszel­gett a levelező lapján, amelynek hátulján egy kép a népek fiataljainak összefogását jelképezte. A nagygyűlés után so­káig nem lehetett meg­kezdeni a kultúrműsort, Keita Kamorit a színpad mögött már egészen a kerítésig nyomta a lel­kes aláírásgyűjtő kor­don és a fiatal néger bé­keharcos az egyik leve­lezőlap láttán — amely­nek nagyon életrevaló tulajdonosa lehetett — mosolyogva jegyezte meg: „Már háromszor rajta van a nevem". Radnai elvtárs, a DÍVSZ magyar titkára „szabadította ki" a kül­földi vendégeket az alá­írásgyűjtők gyűrűjéből, hogy végre leülhessenek a nézőtérre és ők is meg­nézhessék a kultúrmű­sort. f Sok-sokezer fiatal — a különböző közös ebé­deken, az egész napos vidám, tavaszi békeün­nepen — szerzett aláírá­sokat és most emlékként őrzik. Békeharcos kapta a békeharcostól — és ezt a barátságot már nem lehet széttépni soha. Markovits Tibor Beszéltek 1938-ban is a Tisza szabályozásáról és a duzzasztómű építéséről. Kállay Miklós ígért, de az ígéret csak szó maradt, s a Ti­sza tovább garázdálkodott, nyár idején pedig szomjaztak a földek. A nagy alkotás csak most szü­letett meg. A háború, a pusztulás és rom­bolás után kilenc esztendővel. S van valami hatalmas jelkép abban, hogy éppen azon a napon adták át rendeltetésének a duzzasztóművet és a főcsatorna első szakaszát, amelyen kilenc esztendővel ezelőtt Európában elhalt a fegyverek ro­pogása, az ágyúk moraja, a tan­kok dübörgése. A béke müve ez! TJatalmas alkotás. A duzzasztó­mű négy pillérből áll, egy­egy pillér 33 méter magas, s a pillérek között három nyílásban mozgatható vasszerkezeti zsiliptáb­lák helyezkednek el. Egy-egy zsi­liptábla mintegy ezer tonna víz­nyomást vesz fel. Egy-egy gátnyí­lás 37 méter hosszú, a zsiliptáblák magassága 8 méter. A pilléreket kezelő híd köti össze, a zsiliptáblák mozgatása elektromotorok segítsé­gével történik. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas mű­vet megépíthessék, a Tiszának egy majdnem három kilométer hosszú új medret kellett létesíteni. Az új medernek közepén helyezkedik el a duzzasztómű és a Tisza régi med­rét ma már hatalmas kőgáttai zár­ták el. A mű teljes működésekor mintegy 200.000 holdnyi terü­letet lehet majd öntözni s a 200 000 hold öntözéséhez má­sodpercenként 60.000 liter vizet juttat el a Keleti Főcsatornán keresztül az öntözőhálózathoz. A Tisza vize a duzzasztóműtől mintegy fél kilométernyire torkol­lik a Keleti Főcsatornába, s onnan Tiszavasvárig jut el. A Főcsatorna Tiszavasvárnál ágazik ketté, még­pedig a Keleti Főcsatornára és a Nyugati Főcsatornára. A Keleti Főcsatorna észak-déli irányban ha­lad, érinti Tiszavasvárit, Hajdú­nánást, Balmazújvárost, Hajdúszo­boszlót, Földest, Bakonszeget és a Berettyó folyóba torkollik. Hossza 109 kilométer, s már elkészült az első 65 kilométeres szakasza .—> Hajdúszoboszlóig. Üj életet varázsol a Felső Tisza­tájra a duzzasztómű létezése. Ez­ért várták ezen a tájon olyan lel­kesen a mű megnyitását, a duz­zasztómű működését, s ezért is jöt­tek távoli falvakból, községekből, tanyacsoportokból oly sokan az ün­nepségre. Hányan vannak az ün­neplők soraiban, akik új életet vár­nak és kapnak a duzzasztómű meg­nyitásával. Ezrek és a Tiszatájon tízezrek élnek, dolgozó parasztok, akiknek valóban gazdagabb lesz az élete. Ezért jött ünnepelni Tisza­lök. Tiszadob, Tiszadada, Balmaz­újváros, az egész Hortobágy, Sza­bolcs-Szatmár megye, Hajdú-Bihar megye népe. VI asárnap kora délelőtt már * rendben, sorra érkeztek ko­csikon, autóbuszokon, vonattal — de voltak, akik gyalogszerrel — az ünneplők. Fél tizenkettőre már zsúfolásig megtelt a hatalmas tér­ség a duzzasztómű gátjának kör­nyéke. Fél tizenkét órakor érkezett meg Budapestről a különvonat az ünnepségre érkező vendégekkel. Az ünnepség a Himnusszal kez­dődött, majd az ünnepi beszédre került a sor. Végül Rajczi Kálmán, az országos vízügyi főigazgatóság vezetője lépett a mikrofon elé:. — A vízmű üzembehelyezését el­rendelem! — mondotta. Ebben a percben működésbe lép­tek a gépek s a hatalmas zsilip­tábla lassan, méltóságteljesen le­csúszott a meder mélyére, hogy el­zárja a sebes vizű Tisza útját, gá­tat vessen a víz folyásának. Közben felcsendültek az Inter­nacionálé hangjai. Űj élet kezdődött a Felső-Tisza­tájon ... Erdei Ferenc felszólalása a VOKSZ-ban Moszkva (TASZSZ). Május 11-én kibővített ülést tartott a VOKSZ mezőgazdaságtudományi szakosztá­lya, amelyen részt vettek a Ma­gyar-Szovjet Társaság Szovjetunió­ban tartózkodó küldöttségének tag­jai. Erdei Ferenc, a küldöttség ve­zetője beszámolt a magyar mező­gazdaság fejlődéséről és arról, hogy hogyan használják fel a népköztár­saság szövetkezeti gazdaságai a gyakorlatban a szovjet tudósok és kolhczparasztok tapasztalatait. Az ülésen feszólalt Kovács Ká­roly magyar agronómus is, aki be­számolt a Ságvári Endre termelő­szövetkezet tevékenységéről. Nem szabad kél részre szakítani a világot egymással szembenálló tömbök teremtésével Palmiro Togliatti beszéde Róma (MTI). Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitká­ra vasárnap beszédet mondott az Olasz Kommunista Párt Milano­megyei pártértekezletén. Beszédében az olasz gazdasági helyzet részletes elemzése után ki­tért a nemzetközi helyzetre, majd belpolitikai kérdésekkel foglalko­zott. Rámutatott arra, hogy féktelen gyűlölködő és rágal­mazó hadjárat folyik a mun­kások és a dolgozók élenjáró mozgalmaival szemben. Ez a hadjárat azzal fenyeget, hogy olyan helyzetbe sodorja Olasz­országot, amely megismétlődése lenne a régi fasiszta rendszer­nek. Togliatti ezután két alapvető kér­désre mutatott rá. Az első kérdés az olasz dolgozóknak gazdasági és politikai helyzetével kapcsolatos, a másik pedig Olaszország magatar­tásával a jelenlegi nemzetközi hely­zetben. Togliatti a második kérdéssel kapcsolatban emlékeztetett az Olasz Kommunista Pártnak a ther­monucleáris fegyverek elleni harc­ra irányuló felhívására, majd így folytatta: Ilyen külpolitikát kellene foly­tatni, ez nyújtaná a legnagyobb biztosítékot a háború elhárítására. Mindenekelőtt felvetődik egy alapvető követelés: nem szabad két részre szakítani a világot egymással szemben­álló tömbök teremtésével, amit az imperialisták arra használ- . nának fel, hogy elzárják a béke útját és előkészítsék a háborút. Beszédét így fejezte be: az olasz munkásmozgalom ma már nem­csak Olaszországban, hanem euró­pai és világviszonylatban is a ha­ladás és a civilizáció tényezőjévé vált. E mozgalom élén állunk mi kommunisták és ott állnak szocia­lista testvéreink. Trieszt szabad terület Kommunista Pártjának felhívása Trieszt lakosságához Foster Dulles közölte Scelba­val és Piccionival, hegy két hé­ten belül kész lesz a megegye­zés a szabad terület felcsztá­Róma (MTI) Trieszt szabad te­rület Kommunista Pártja felhívás­sal fordult a szabad terület lakos­ságához, melyben figyelmezteti a triesztieket a szabad terület felosztásának küszöbönálló veszélyére, amely Dulles és Scelba megbeszélése, valamint a Tito által a ©New York Times©-nek adott nyilat­kozat nyomán fenyeget. A felhívás a többi között ezeket mondja: Triesztiek! Áruba akarnak bo­csátani benneteket. sara. A római és belgrádi kormányok hozzájárulnak ehhez. Ne veszít­sünk egy pillanatot sem. Mindenki bátran szálljon síkra. Tiltakozzunk egységesen. Senkinek nincs joga, hogy áruként bánjon velünk. Pol­gárok! Felejtsétek el pillanatnyi­lag a politikai és társadalmi kü­lönbségeket, egyesítsétek erőiteket szabadságunk, jövőnk, a béke meg­védésére! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom