Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-12 / 111. szám

SZERDA, 1954. MÁJUS 12. DÉLMHGY9R0 RSZAG Az általános iskolák fejlesztése fontos és sürgős feladat Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter nyilatkozata közoktatásunk feladatairól Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter a többi között a követ­kezőkben nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának köz­oktatásunk feladatairól: — A Központi Vezetőség júniusi határozatai — kezdte nyilatkoza­tát — megmutatták az utat okta­tásügyünk hibáinak feltárásához és kiküszöböléséhez. — A tanárhiány kiküszöbölésére már évekkel ezelőtt lényegesen megnöveltük a tanárképző intéz­ményekben tanulók számát. — A ta­nárhiány így szűnőben van. A tan­teremhiány azonban még elég je­lentős. A közoktatás anyagi alap­jai tekintetében legfontosabb az új iskolák építése, a meglévők kibő­vítése és megfelelő karbantartása. A következő években az oktatás­ügy beruházásainak nagy részét általános iskolák építésére kell for­dítani. Az általános iskolák fejlesztése olyan fontos és sürgős feladat, hogy nem elégedhetünk meg a hivatalos állami eszközökkel, hanem igénybe kell venni a társadalom segítő készségét is. Meggyőződésünk, hogy ebben az évben a szülők még nagyobb mér­tékben fogják segíteni az iskola­fejlesztési programmot, mint ed­dig. Az iskolák társadalmi támogatá­sa ne szorítkozzék az épületek gon­dozására, hanem terjedjen ki a ne­velőmunkára, a szülők és a peda­gógusok együttműködésére is. Nagyobb gondot kell fordítani népünk történelmének tanítására­Arra kell törekednünk, hogy ifjúságunk necsak egyszerűen megtanulja a történelmet, ha­nem kitörülhetetlen élménnyé váljék benne. Ismerje meg ifjúságunk nyel­vünk szépségét és gazdagságát — hangsúlyozta a miniszter. — Olyan fiatalok kerüljenek ki iskoláinkból, akik egyszerűen, világosan és szépen tudják gondolataikat kife­jezni szóban és írásban egyaránt. Legyen ez is a hazafias nevelés egyik fontos eszköze. Az iskolai nevelőmunkában — folytatta — komoly hibák vannak. Egyes pedagógusok még most is azt hiszik, hogy a gyermeket csak megfélemlítéssel lehet kul­turált viselkedésre kényszeríte­ni és elmulasztják az egyénisé­get mélyrehatóan átalakító, sok­oldalú, tervszerű és kitartó ne­velőmunkát. Abban, hogy a gyermekek nagy­része az iskolában és az iskolán kí­vül fegyelmezetlen, nem eléggé kulturált magatartású, nemcsak a tanítók és tanárok hibásak, hanem a pedagógia tudományának műve­lőit, továbbá gyakorlati és elméle­ti pedagógiai munka irányítóit: az oktatásügyi minisztériumot és a Tudományos Akadémiát is súlyos felelősség terheli. Meg kell és meg lehet találni a módot gyakorlati pedagógiánk el­maradottságának kiküszöbölésére. E célból létesül — a Központi Ve­zetőség határozatának megfelelően •— ez év nyarán a Pedagógiai Tu­dományos Intézet. Általános- és középiskolai okta­tásunk hiányosságaiban nagy része van annak, hogy az utóbbi években gyakran vál­toztak a tantervek, ami isko­láinkban a folytonos átalakulás és bizonytalanság állapotát hoz­ta létre. A szakemberek igen fontos feladata, hogy az okta­tásügyi minisztérium irányítá­sával állandó jellegű tanterve­ket dolgozzanak ki. Meg kell javítani a gimnáziumok­ban a társadalom- és természet­tudományok alapelveinek oktatá­sát s ezzel fokozottabb mértékben kell előmozdítani a tudományos világnézet kialakítását- A gimná­ziumi oktatás módszertanának a 15—18 éves tanulók fejlettségéhez és életsajátosságaihoz kell alkal­mazkodnia^ Az új szakasz feladatai között fontos helyet foglal el az ideológiai színvonal fejlesztése, a marxista­leninista elmélet elsajátítása oly mértékben, hogy azt képesek le­gyünk munkánkban alkotó módon alkalmazni. Elő kell segíteni, hogy a marxizmus szelleme áthassa egyetemi oktatásunk egészét- Biz­tosítani kell a korábban végzett pe­dagógusoknak és az oktatásügy irányítóinak a marxizmus-leniniz­mus elméletében való továbbkép­zését is, — fejezte be nyilatkoza­tát Erdey-Gruz Tibor. A III. pártkongresszus előtt Szeged kommunistái a módosított szervezeti szabálySat tervezetéről A tagjelöltek képzettsége A genfi értekezlet keddi ülése fl vieinatni néphadsereg főparancsnokságának nyilatkozata a Dien Bien-Phu-i sebesült hadifoglyok helyzeiérül Sanghaj (TASZSZ). A „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti: A vietnami néphadsereg főpa­rancsnokságának szóvivője sajtóér­tekezleten a következő nyilatkozatot tette a Dien-Bien-phui sebesült ha­difoglyok helyzetéről: A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága nyomban azután, hogy a vietnami néphadsereg egységei megsemmisítették a dien-bien-phui francia megerősített állások cso­portját, utasítást adott a középső szakaszt elfoglaló különböző egy­ségeknek, hogy biztosítsák a sebesült hadifog­lyok biztonságát és részesítsék őket megfelelő segítségben. Az egész ellenséges egészségügyi személyzetnek, kezdve az ápolónők­től egészen az orvos-alezredesig, megengedték, hogy visszatérjenek a kórházi szolgálatba ós kezeljék se­besültjeiket. Ugyanakkor a vietnami néphad­sereg katonaorvosi szolgálata min­dent elkövet a sebesült hadifoglyok helyzetének javítására, akik Dien­Bien-Phu felszabadítása előtt 55 napon keresztül kénytelen voltak túlzsúfolt, piszkos óvóhelyeken élni. A vietnami néphadseregnek a sebesült hadifoglyok iránt ta­núsított emberséges magatar­tása újból a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányának könyörületességéről tanúskodik. Az imperialista agresszorok ezzel szemben embertelenül bánnak a vietnami néphadsereg fogságba esett sebesült harcosaival, sőt gyil­kolják a fegyvertelen polgári lakos­ságot is. Genf (MTI). Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője sajtóértekez­leten számolt be a genfi értekezlet keddi üléséről, amelyen folytatták a koreai kérdés megtárgyalását. Az ülésen Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az első felszólaló Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere voltf aki mégegyszer részlete­sen foglalkozott a koreai pro­blémával. Molotov beszéde három fő-feje­zetből áll. Az első fejezet tárgya a koreai kérdés ós az ENSZ, a második fejezeté a genfi értekezlet feladatai, a harmadik fejezet tár­gya a koreai kérdés és az ázsiai népek. Iljicsov részletesen ismertette Molotov külügyminiszter beszé­dét. és hozzáfűzte, hogy a keddi ülés résztvevői a leg­nagyobb figyelemmel hallgat­ták meg a Szovjetunió külügy­miniszterének felszólalását, amelyet meggyőző érvelés és konkrét tények figyelembe vé­tele jellemez. Iljicsov utalt arra: Molotov szovjet külügyminiszter már a ko­reai kérdéssel kapcsolatos első fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy az a javaslat, amelyet Nam ír, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere terjesz­tett az értekezlet elé, alapul szol­gálhat a koreai kérdés rendezésé­nél. Molotov után Spaak, a belga kül. döttség vezetője, utána pedig a délkoreai küldöttség vezetője szó­lalt fel. Bár más-más megokolással és más-más formában, de mindket­ten elutasították Nam Ir javasla­tait, és azt kívánták, hogy a ko­reai problémát az ENSZ 1950. ok­tóber 7-én törvénytelenül hozott határozatának megfelelően rendez­zék. A szervezeti szabályzat módosí­tott tervezetéhez — a -Délmagyar­ország-<-ban megjelent hozzászólá­sok között — Sirián Gábor elvtárs, az újszegedi Haladás tsz parttit­kára is tett javaslatot. Sirián elv­társ a többi között a tervezetben javasolt módosítástól eltérően akarja megváltoztatni a III. feje­zet 5. pontját. Azt javasolja, hogy a szervezeti szabályzat rögzítse le a tagjelöltfelvétel egyik feltétele­ként: a jelentkezők már ismerjék a párt célkitűzéseit, ne pedig a tag­jelöltség ideje alatt ismerjék meg, ahogy azt a módosított szervezeti szabályzat tervezete fentemlített pontjában tartalmazza. Sirián elv­társ javaslatának ezzel a részével nem értek egyet. Egy tagjelölttel szemben nem állíthatunk mindjárt túlzott követelményeket. A tagjelöltség célja — helyesen mondja a III. fejezet 5. pontja: »•... hogy a tagjelölt megismer­kedjen a párt célkitűzésével, poli­tikájával, szervezeti szabályzatá­val, s hogy a párt meggyőződjék a jelöltnek a párt és a népi demo­krácia iránti hűségéről-". Nem kí­vánhatjuk, hogy egyszerű párton­kívüli dolgozó például részeiben is­merje a párt célkitűzését, azt mindjárt meg is értse, s annak megfelelően éljen és dolgozzon Ezt a nevelést csak a pártban aö hatjuk meg. Persze, ezt fokozata san elő lehet segíteni, meg lehet könnyíteni. Ha a tag jelöltségre al kalmas és méltó dolgozókat min­denütt bevonják a pártoktatásba és állandóan törődnek fejlődésük­kel, beszélgetnek velük a pártról akkor megismerik a párt legfőbb célkitűzéseit, politikailag tájéko­zottabbak lesznek, s jobban tud­nak harcolni a párt és a dolgozói­érdekeiért. Mint tagjelöltek, ismeií jék meg közelebbről a párt célki­tűzését, jogaikat és kötelességei­ket, a párt szervezeti szabályza­tát. A tagjelöltség ideje alatt'ne­velődjenek tovább úgy, hogy meg­feleljenek a párttagsággal járó kö­vetelményeknek. Necsak a párt­szervezet, hanem az ajánlók is tö­rődjenek a tagjelöltekkel felvéte­lük után is és segítsék őket. Eze­ket figyelembe véve, helyeslem a tervezet III. fejezetének 5. pontját abban a megfogalmazásban, ahogy nyilvánosságra került. „Bidault feltételei olyanok, amilyeneket egy diadalmas főparancsnok szabhat'­Angol vélemény az indokínai kérdésről Bidaultnak az indokinai kérdés rendezésére vonatkozó terve — mint Wilfred Burchett, a „Daily Wolker" tudósítója jelenti Genfből — voltaképpen megadásra hívja fel Ho Si Minh kormányát és ugyanezt a gőgös nyelvezetet hasz­nálja, mint amilyet az imperialista hatalmak egy évszázadon át hasz­náltak Ázsiában. Bidault feltételei olyanok, ami­lyeneket egy diadalmas főpa­rancsnok szabhat, miután min­den szervezett ellenállást elti­port. Ez egyáltalán nincs össz­hangban a katonai térképpel. A francia uralom maradványait már csak néhány elszigetelt Dien Bien Phu-szerű hadállás tartja fenn. Bevan, az Angol Munkáspárt bal­szárnyának vezetője választókerü­letében mondott legutóbbi beszédé­ben igen figyelemreméltó megálla­pításokat tett Indokinára vonatko­zólag. — Nyíltan meg kell monda­nom — jelentette ki Bevan — hogy az Egyesült Államok határozott kísérletet tett Indokinában arra, hogy Angliát háborúba döntse. Főként azért mondtam le a Mun­káspárt parlamenti bizottságában viselt tagságomról, hogy világosan kimutassam: nem vagyunk hajlan­dók egyetlen angol katona életét sem kockáztatni a francia imperia­lizmus védelmében. Amerikának azt kell monda­nunk: hajlandók vagyunk együtt­működni a békéért, de a háborúért nem! Soós Istvánná, I. sz. Téglagyár pártszerve­zetének tagja Legyen a pán neve: Magyar Kommunista Pán pontjának utolsó bekezdése a párt végső céljaként a kommunista tár­sadalom felépítését határozza meg. Éppen ezért javasoljuk, hogy le­gyen a párt neve Magyar Kommu­nista Párt. Mivel a párt végső célja a kommunista társadalom felépí­tése, éppen ezért kommunista jel­zőnek a párt nevében is ki kell domborodni. Makai Kálmán és Dudás Béla SZTK pártszervezet tagjai A pártsajtóban folyó vitához, melynek során a párt tagjai a mó­dosított szervezeti szabályzat ter­vezetét vitatják meg, az alábbiak­ban mi is hozzá kívánunk szólni és módosítást javasolunk az első fe­jezet első pontjához. Az első pont a párt nevét hatá­rozza meg, azét a pártét, mely so­raiban egyesíti a magyar nép leg­haladóbb erőit, a .munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmi­ség legjobbjait. Az első fejezet első a vietnami néphadsereg Dien Bien Phu-nál történelmének eddigi legnagyobb győzelmét aratta Molotov hétfőn este fogadta Bedell Smith-t Molotov, a Szovjetunió külügy­minisztere hétfőn oste a szovjet küldöttség genfi helyiségében fo­gadta Bedell-Smith külügyminisz­terhelyettest, a Genfben tartózkodó amerikai küldöttség vezetőjót. Be­dell-Smith a svájci sajtó jelenté­se szerint udvariassági látogatást tett a szovjet küldöttség yezetöjé­A Laniel-kormőny helyiele Dien Bien Phu eleste ulán Párizs (TASZSZ). A francia la­pok különböző módon utalnak arra, hogy Dien Bien 'Phu eleste komo­lyan megingatta a Laniel-kormány helyzetét. Egyes francia uralkodó körök hangulatának jellemzése szempont­jából sokatmondó Navarre tábor­noknak, az Indokínában állomáso­zó francia fegyveres erők parancs­nokának nyilatkozata. Navarre tá­bornok egy szaigoni sajtóértekez­leten beismerte, hogy sokat emlegetett ,.támadó ter­vének „kidolgozásakor" egyál­talán nem ismerte ellenfele erejét". Kijelentette. hogy ha tudomása lett volna „a Vietminh igazi ere­jéről", „nem küldte volna csapa­tait Dien Bien Phu-ba". Navarre rámutatott arra, hogy az indokínai háború mostantól fogva „egészen új fordulatot vett" és hogy a genfi értekezlet siker­telensége esetéin szükséges lesz „e . .bábom nemzetközivé tétele." Peking (Uj Kina). A vietnami néphadsereg főparancsnoksága <— mint a „Vietnami Tájékoztató Iro­da" jelenti — hétfőn, május 10-én közleményt adott ki a néphadsereg Dien Bien Phu elleni támadásáról. A közlemény megállapítja, hogy a vietnami népi erők Dien Bien Phu szakaszán teljesen megsemmisítették az ellenséget és a vietnami néphadsereg tör­ténelmének eddigi legnagyobb SZEGED! JEGYZETEK Hamis dallamok győzelmét aratták. A vietnami néphadsereg táma­dása 55 napig tartott — március 13-tól május 7-ig — állapítja meg a közlemény. A vietnami néphadsereg az első jelentések szerint 17 gyalogos és ejtőernyős zászlóaljat, 3 tüzérosz­tályt, több páncélos, műszaki, szál­lító, repülő és egyéb egységet sem­misített meg \ Csongrád megye dol­gozóinak és tanuló ifjú­ságának az elmúlt évek­ben aligha volt szebb, erőtől duzzadóbb sereg­szemléje, mint a május 9-i Ifjúsági Bélienap. Megyénk legtávolabbi részeiből is eljöttek a fiatalok, hogy hitet te­gyenek a béke mellett. Valamennyi résztvevő számára tartogatott ez a nap valami felejthe­tetlen szépet. A nap minden szakaszában vol­tak olyan események, amelyekre az ember mo­solyogva, örömmel gon­dol vissza hetek, hóna­pok múlva is. De a pro­grammjában olyan gyö­nyörű nap koronázatla­nul maradt. Az esti ut­cabál, amelynek az volt a célja, hogy lezárja a május 9-i eseményeket, méltatlan volt az Ifjú­sági Békenaphoz. Már szombaton — bár a borús égen nem lehe­tett látni egy parányi kéket sem — a Gépipa­ri Technikum növendé­kei lázas sietséggel sze­relték a lampionolzat a Széchenyi-tér zsenge­lombú fái alatt. Vasár­nap kiderült az ég. Nem­csak az idősebbek, a já­rókelők, talán még a nap is kedvét lelte a színes, pompázatos for­golódásban. Amikor este lett és kigyúltak az ég lámpionjai, a csillagok, lenn is kigyúltak a föl­diek. A hangszóró öblé­ből szárnyra keltek az első melódiák. A tágas „táncterem" megtelt tán­coló fiatalokkal, pezsgő vidámsággal. Szállt a muzsikaszó, az Ifjúsági Békenap résztvevőinek a bélceiroda stúdió szobá­jában húzta a zenekar a talpalávalót. Előbb szé­pen, szelíden, aztán egy­re tüzesebben. Lenn a téren két-há­rom-tíz pár megállt-, egymásra néztek — mi ez? Körülöttük ekkor már akadtak idegesen rángatózó szambázók. Hol a rendezőség? — hangzott innen is, onnan is, hol meg csak gondo­latban a kérdés. Sehol. Mert a hangszórók egy­más után öntik az íz­léstelennél ízléstelenebb slágereket: „Ádámnak Éva kell..." A csőnad­rágosok mindenüvé beto­lakodó bandája csettin­tett: ez a klassz! Itt az­tán lehet csörögni! És csörögtek, mert a tán­colóknak ez a fajtája nem tudja mi a szégyen. Olyan veszettül sürög­tek. forogtak, mint a kergekórosok és mintha nem Szegeden, a mi bé­kés, szép hazánkban len­nének, hanem egy csi­kágói kiskocsmában. A zenekar is belemelege­dett lassan a jókedv ilyenfajta táplálásába. A studiószobában a kris­tálymikrofon elé lépett az „énekes", és ahogy ezt régen, az amerikai filmeken látta, énekelt. És a hallgatóság köré­ből akadtak olyanok, akik gratuláltak a szép énekszámokért. Kevesen ugyan, de vannak még, akik örömmel hallgatják az ilyenfajta slágerter­mékeket. Szerkesztőségünkbe S. M. aláírással egy nappal az utcabál után egy le­vél érkezett. Olyan kér­dést tett fel, amely nemcsak, hogy szerkesz­tőségünk kérdése, de kérdése valahány jóér­zésű fiatalnak. „Megfor­dult a fejemben — s valószínű mások fejében is — a gondolat, ki a felelős ezért az utca­bálért? Nem értettem sehogysem, hogy enged­hette meg a városi DISZ Bizottság, hogy ízléste­len, művészi értékükben szűkölködő vagy éppen teljes hiányt szenvedő dalokat énekeljenek és játsszanak nekünk a bé­ketalálkozó napján. A nagygyűlésen nem egy szó esett Amerika há­borús mesterkedéseiről, — szenvedélyes, elítélő szavak voltak ezek. Es­tére kelve pedig kény­Vannak nekünk mi' szép, tiszta érzésekről szóló táncdalaink. Eze­ket szeretjük és nem tűrjük el, hogy a rende­zők aluszékony ságiból bárhol is alkalom, nyíl­jon arra, hogy beszeny­nyezzék szórakozásun­kat mindenféle szamba­dalokkal. A vasárnapi utcabálon nem közénk való ele­mek táncmodorukkal egész magatartásukkal megcsúfolták a mi né­pünk életét, a születő szocialista kultúrát. A rendezőség hol tartózko­dott ezalatt? Olyan tá­vol volt vájjon, bog'J nem hallhatta meg. mi­féle dalokat harsogtat a mikrofon? Méltatlan be­fejezése volt az ifjúság' béketalálkozónak a va­sárnap esti utcabál érezzék ezt a felelősek és érezze a zenekar '•!, amelyik Néphadsere­telenek voltunk tűrni annak a jazz-kultúrá- günk mindenütt tisztek nak, amely ellen öntu- szeretetet ébre* mindenre, így a j5. horija! datos. tánczenére is igényese­dé fiatalságunk harcol. tő egyenruháját (-1L -)

Next

/
Oldalképek
Tartalom