Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

VASARNAP, 1954 MÁJUS 30. 3 Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa A fellebbviteli bizottság jelentése Á szerda délelőtti tanácskozáson ismertette Olt Károly elvtárs, a Központi Vezetőség tagja a fellebbviteli bizottság jelentését. Olt Kárpl.v elvtárs a következőket mondotta: Tisztelt Pártkongresszus! A kongresszushoz a II. kongresszus óta a Magyar Dolgozók Pártjából kizárt volt párttagoktól "y/i fellebbezés érkezett. A kongresszus által kiküldött fellebbviteli bizottság a fellebbezéseket megvizsgálta és egyhangúlag kialakított javaslatait a következőkben terjeszti a pártkongreszszus elé: 1. A fellebbviteli bizottság javasolja a pártkongresszusnak: Balajti József kohómunkás, Erdösi Ferenc tanító, Esik Sándor, termelőszövetkezeti tag, Maglódi I.ászló bányász. Piros Sándor termelőszövetkezeti brigádvezető, Pesti László műszaki tisztviselő, Szügyi Sándor faipari munkás, Zöldi Lukács agronómus, Hegedűs Magda közgazdász, Nemes Júlia tisztviselő, Somfai István orvos, Gergely Dénes vasöntő, Pintér István tanító és Kókai Kálmán állami gazdasági brigádvezetőnek a pártba való visszavételét. A fellebbviteli bizottság javaslatai megtételénél érvényesítette a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatait. A fellebbezéseknél ezért azt is vizsgálat tárgyává tette, hogy a korábban hozott kizárási határozatok nem túl szigorú és egyoldalú elbírálás alapján jöttek-e létre, hogy a hibák elkövetése mellett, figyelembe vették-e az eredményes munkát is. A visszavételre javasoltaknál a fellebbviteli bizottság minden esetben azt is megvizsgálta, hogy a fellebbezők kizárásuk óta jó munkájukkal hogyan igyekeztek korábban elkövetett hibáikat jóvátenni és érdemessé válni arra, hogy ismét a Magyar Dolgozók Pártja tagjai lehessenek. 2. A visszavételre javasoltakon kívül a fellebbviteli bizottság javasolja, hogy az általa kiválasztott és a kongresszus elnökségének lista szerint átadott negyven fellebbező visszavételi kérelmét további megvizsgálásra a kongresszus a megválasztandó Központi Vezetőségnek adja át azzal a felhatalmazással, hogy a fellebbezések ügyében dönthessen. 3. Végül javasolja a fellebbviteli bizottság, hogy a kongresszus az összes többi fellebbezést utasítsa el. A kongresszus a fellebbviteli bizottság javaslatait egyhangúlag elfogadta. Vita a második napirendi pont felett Hegedűs András elvtárs felszólalása A Magyar Dolgozók Pártja ül, kongresszusa péntek délután folytatta tanácskozásait. Délután 4 órakor Vass Istvánné elvtársnőnek, a Központi Vezetőség tagjának elnöklésével megkezdődött a vita a második napirendi pont felett. • Az első hozzászóló DumitrásíMihály elvtárs, az orosházi járási tanács elnöke volt. Utána Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Pártunk III. kongresszusa pártszervezeteink és párttagjaink figyelmét mindenekelőtt a falusi kérdésekre irányította és ez így is van jól, mert népi demokráciánk alapkérdései, a népjólét emelése és a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban most a falun dőlnek el •— mondotta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot képessé lehet tenni és pártunk vezetésével képessé is tesszük dolgozóink növekvő szükségleteinek a jelenleginél sokkal teljesebb kielégítésére. (Taps). Milyen feltételek kellenek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és hogy lehet ezeket ténylegesen biztosítani? Mezőgazdasági termelésünk fejlesztéséhez .mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozó parasztság kedvvel és örömmel dolgozzék nagyobb termések eléréséért. Megvan-e nálunk ez a feltétel? Tudjuk, hogy a mult év júliusa előtt sok baj volt ezen a téren, főleg azért, mert egész politikánkban. de különösen gazdaságpolitikánkban komoly hibákat követ1 ünk el. Azok az intézkedések azonban, amelyeket a Központi Vezetőség hozott e hibák kijavítására, máris megváltoztatták a helyzetet. ' W'!»lmÍ#WI A jelenlegi gazdasági helyzet, az érvényben lévő begyűjtési és adózási rendszer, s emellett a szabadpiaci értékesítés nagy lehetőségei olyan mértékben teszik érdekeltté dolgozó parasztságunkat a termelés fokozásában, amilyenre példa még nem volt Magas termésátlagok és hozamok elérésére érdemes felhasználni mindéin új módszert, amelyet a tudomány és az élenjáró gyakorlat, mint bevált tapasztalatot fel tud mutatni. A műtrágyázás például sohasem volt ennyiré kifizető, mint ma. Egy mázsa műtrágya hatására őszi búzánál legkevesebb egy-egy és fél mázsa terméstöbblet várható. Ez azt jelenti, hogy a műtrágya ára egy év alatt négyszeresen térül vissza. Érdemes a lehető legjobban megmunkálni szántóföldjeinket. Egy hold kukorica harmadszori kapálása kézzel 2.5 nap alatt Végezhető el, hatása a tapasztalatok szerint legkevesebb két-három mázsa kukorica, egy napi munkaeredménye tehát ebben az esetben egy mázsa kukorica terméstöbblet. A termelési érdekeltségek növelése jó feltételeket teremt a falu ban az állampolgári fegyelem meg javítására, de ezeket a lehetőségeket eddig nem használtuk ki, erősödése helyett gyengült az állampolgári fegyelem. Erinek oka ez, hogy a munkás-paraszt szövetség' általános megszilárdítása mellett, ebben a kérdésben a kulákbefolyás erősödött. A begyűjtésben kialakult helyzet is bizonyítja, hogy a pártnak ebben a szakaszban szüntelenül kell harcolnia minden fontos kérdésben a kulákbefolyás visszaszorításáért. A, dolgozó parasztság megnőtt íermelési kejjv^,. a„ sgjj^rd fegyelemmel együtt egyik legfontosabb alapja az új szakasz feladatai végrehajtásának, a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének fontos föltétele emellett, hogy a mezőgazdaságot irányító állami szervek munkája megjavuljon. A Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozatának végrehajtása atzért nem halad kielégítően, mert nem sikerült megfelelő változást elérnünk a földművelésügyi minisztériumban és a helyi tanácsok mezőgazdasági osztályain. Igaza van mindazoknak a felszólaló elvtársaknak, akik ezeket a hiányosságokat bírálták. A földművelésügyi minisztérium nem irányítja még megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséért folyó sokoldalú, széleskörű munkát, amint a K. V. beszámolója is megállapítja:) ©A minisztérium vezetése még nem tartja eléggé kezében az B953 december 23-i párt- és konmányhatározat megvalósítását©. A mezőgazdasági \ termelés fejlesztéséhez pedig feltetlenül olyan állami irányításra van szükség, amely meg tudja szervezni a termelőerők fejlesztését és amely képes érdemi segítséget adni a falu dolgozói számára a termésátlagok és hozamok növeléséhez. Meg kell őszintén mondani, hogy a decemberi határozat végrehajtásában ezen a téren • van a legtöbb hiba. A földművelésügyi minisztérium, a megyei és a járási mezőgazdasági osztályok munkájából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus módszereket. Mint a Központi Vezetőség beszámolója helyesen megállapította: ©A földművelésügyi minisztériumnak túlméretezett a szervezete, amelyet túlcentralizáltság és az ennek megfelelő bürokratikus ügyintézés jellemez©. Túlsók a minisztériumban még a bürokratikus intézkedés, valahogy úgy vagyunk, ha megszorítjuk az utasítások kiadásút — mint ahogy megszorítottuk — megszaporodik a körlevél, amikor szabályozzuk a körlevelek küldését, megnő az úgynevezett tájékoztatók száma. (Derültség.) ?áindegyik tulajdonképpen ezen vagy azon a réven mégis csak utasítás! Pedig népünk sohasem volt jó véleménynyel a sok rendeletről, mint mondani szokták: sok törvény, sok örvény. 1 * Miért van az, hogy nem tudjuk gyorsabban megszüntetni a bürokratikus módszereket? Egyesek úgy gondolják, hogy a bürokráciát egy újabb rendelettel meg lehet szüntetni. Sajnos, nem megy ilyen könnyen a dolog. A bürokrácia oka mélyebben gyökerezik, hogy sem egy tollvonással fel lehetne számolni. Oka az, hogy apparátusunk politikai és szakmai színvonala még nagyon alacsony. Ezt a hiányt so"k területen és többek között a mezőgazdasági igazgatás területén is a létszám növelésével kíséreltük megoldani. Ez a lehető legrosszabb megoldásnak bizonyult. Tanulnunk kell ebből. Apparátusunk létszámát, különösen a minisztériumban és a megyei szervekben lényegesen csökkentenünk kell. (Taps.) Ilyen és hasonló intézkedésekkel eredményesen lehet küzdeni a bürokratikus módszerek ellen, de tudnunk kell azt is, hogy alapjában felszámolni ezt a mételyt csak az államigazgatás politikai és szakmai színvonalának felemelésével lehet. Ezért minden kommunistának kötelessége küzdeni, aki az államigazgatás területén dolgozik. '.i i i<*»'í A földművelésügyi minisztériumban és a mezőgazdasági szervekben a bürokratizmus egyik legkárosabb következménye, hogy háttérbe szorult az új módszerek népszerűsítése. Teljesen igaza van Tóth László elvtársnak, a ©Szocialista Munka Hősének©, aki hiányolta a munkamódszerátadásokal. Dolgozó parasztságunk éppen azért, mert megnőtt a termelési kedve, sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel fordul a szakmai kérdések felé. Erre mutat, hogy az ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkozó ©Szabad Föld© példányszáma gyorsan növekszik és ma már túlhaladta a négyszázezret. Ugyanezt bizonyítja a szakmai előadások iránti nagy érdeklődés is: — akadémikusaink vidéki szakelőadásait minden nagyobb szervezés nélkül is egy-egy községben sokszáz dolgozó paraszt a legnagyobb érdeklődéssel hallgatja végig. A mezőgazdasági igazgatásnak, a földművelésügyi minisztériumnak, a megyei és járási mezőgazdasági osztályoknak ma egyik legfontosabb feladata a megnőtt szakmai érdeklődés kielégítése. Az a feladatuk, hogy elterjesszék a mezőgazdasági termelés módszereit, a tudomány legújabb eredményeit, felhasználva erre minden kínálkozó lehetőséget. A jelenlegi helyzetben az új módszerek elterjesztése a mezőgazdasági termelés fejlesztésében összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű, mint különböző szabályzatok és utasítások kiadása. nyitásában azért is nagyon szükséges, mert megkönnyíti a sablonos vezetés elleni harcot, mert elősegíti, hogy a helyi körülményeket messzemenően érvényesíthessük. Ahhoz, hogy a községi, járási és a megyei tanácsok sablontól mentesen, a helyi körülmények figyelembevételével tudják vezetni a mezőgazdaságot, szükséges a dolgozó parasztok és a szakemberek véleményének meghallgatása. Ezt a legcélravezetőbben a termelési bizottságokban lehet megvalósítani. A termelési bizottságokban érdemes és szükséges minden, a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából fontos kérdést megtárgyalni. A mezőgazdasági termelés fellendítéséhez az előbbi feltételek mellett szükség van arra is, hogy rendelkezésünkre álljanak mindazok az anyagi erőforrások, amelyek nélkül fejlett mezőgazdaság megvalósíthatatlan. Elő tudjuk-e ezeket teremteni? Népi demokráciánk gazdasága, szocialista iparunk, közlekedésünk, és kereskedelmünk élvezve a Szovjetunió és a népi demokráciák állandó baráti támogatását a mezőgazdasági termelés felemeléséhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítani tud. Iparunk ma még azonban nem elégíti ki megfelelően a mezőgazdaság igényeit, kevés mezőgazdasági gépet gyárt, sok a minőségileg nem megfelelő gyártmány, s ugyanakkor nagyon magas a mezőgazdasági gépek önköltsége is. A hiba nem munkásosztályunkban van. Ipari munkásaink megértették a párt új politikáját, erre mutat a gépállomások patronálására indított lelkes mozgalom, amely szinte napok alatt tízezreket mozgatott meg. (Taps.) Nem kétséges, hogy nagyszerű munkásosztályunk minden szükséges segítséget megad a falunak, ha erre lehetősége van. Ahhoz azonban, hogy a munkásosztály segíteni akarása kibontakozhassék, következetesen végre kell hajtani az iparban az átcsoportosítást, melyet megkezdtünk ugyan, de még véghez nem vitTanáesaink sablontól mentesen, a helyi körülmények figyelembevételével vezessenek A földművelésügyi minisztériumban, továbbá a megyei és járási szervekben is a bürokratikus módszerek egyik legkórosabb jelentkezési formája a helyi adottságokat figyelembe nem vevő sematikus, sablonos vezetés, ami egyenesen következik a földművelésügyi minisztérium túlcentralizált szervezetéből. Mezőgazdaságban úgyszólván semmi serp okozhat nagyobb kárt, mint a sematikus, sablonos irányítás. Nem lehet ugyanazt az agrotechnikai módszert, vagy vetésforgót javasolni a Bács-kiskunmegyei homokra, amely kitűnően megfelel — mondjuk — Szolnok megye szikes területén. Ilyen, vagy ehhez hasonló különbség azonban nemcsak • megyék, hanem járások, sí t a járásokon belük meg az egyes köz-^ ségek között is van. A mélyszántás, ha megfelelő módon alkalmazzuk, jelentősen emeli a termésátlagokat. De az eredmény éppen az ellenkező, ha sablonoson, talajtól, időjárástól függetlenül végezzük. Ha így járunk el, úgy járunk, mint az orosházi ©Dózsa© termelőszövetkezet, itt az őszi búza vetés ük a tábla közepén gyenge, a forgóban, ahol egyébként rossz szokott lenni, viszont jó. E titok nyitja az, hogy a forgóban — bármennyire szerették volna is — nem ment mélyre az eke és így jó magágyat tudtak készíteni, a táblában viszont az elmúlt őszi száraz időjárás ellenére kötött talajon mélyen szántottak és rendkívül rossz magágyat készítettek. A helyi tanácsok szerepének megnövelése a mezőgazdaság irátünk. Az iparban a legjobb mér© nökök, technikusok, és szakmunkások ezreit kell a mezőgazdasági gépgyártás területére irányítani* Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy a mezőgazdasági gépek és alkatrészek gyártását üzemeink csak pótfeladatként kapják, ez szükségmegoldásnak elfogadható, de semmiképpen sem tekinthetjük véglegesnek. Egész gyárakat kell átállítani mezőgazdasági gépek gyártására. (Taps.) A mezőgazdaság fejlesztését nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság meg| nőtt termelési kedve alapján megfelelő anyagi feltételek megteremtésével, továbbá a tudomány és a gyakorlat eredményeinek széleskörű elterjesztésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak, csak tudnunk kell felhasználni azokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében messzemenően figyelembe kell venni a birtok megosztást, azaz a falu osztályrétegeződését. Mint ahogy ismeretes, mezőgazdaságunkban túlsúlyban a kis és középparaszti gazdaságok vannak, kezükben van szántóterületünk több, mint ötven százaléka, a két holdon felüli gazdaságokat számolva csak. Ebből világosan következik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében is támogatnunk kell a kis- és középparaszti gazdaságok termelését, mert nem nyugodhatunk bele abba, hogy szántóterületünknek több, mint felén ne növekedjenek a hozamok. Ez a támogatás azonban nem jelenti a mezőgazdaság szocialista átszervezése ügyéről való lemondást. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságokban a termelés növekedésének lehetőségei erősen korlátozottak. Olyan korban élünk, amikor rohamléptekkel fejlődik a mezőgazdasági technika és tudomány: a traktor és kombájn korában a kisparcella összehasonlíthatatlanul nagyobb akadálya a termelés fejlődésének, mint volt — mondjuk — a századforduló idején a gőzeke korszakában* Minden erőnkkel támogatnunk kell a termelőszövetkezeteket A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben a munka termelékenységének olyan fokú növelése válik lehetővé, amely a nagyüzemi gazdálkodást az egyén számára is és az egész nép számára is szükségessé és rendkívül előnyössé teszi. Kézi müveléssel azonos átlagtermést véve alapul gabonatermésnél egy napi munkára hetven kg megtermelt gabona esik. A gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban viszont négy mázsa. A munka termelékenysége tehát a hatszorosára növekedik. Még nagyobb az eltérés, ha a gépesítés eredményeit a legmunkaigényesebb növényre vonatkoztatjuk, Tehát, ha mezőgazdaságunkat igazán korszerűvé akarjuk tenni, ha túl akarjuk szárnyalni a legfejlettebb kapitalista országok mezőgazdaságait, mint ahog^ akarjuk, akkor minden erőnkkel támogatnunk kell a nagyüzemi gazdálkodásnak a dolgozó parasztok által legelfogadhatóbb formáját, a termelőszövetkezeteket. (Taps.) Az a hatalmas változás, amelyet a termelőszövetkezet megjelenése jelent, a mezőgazdaság termelési és gazdasági viszonyaiban azonban csak a kis- és középparasztokkal való megegyezés alapján lehet végrehajtani, mert különben a munkásparaszt szövetségen, népi demokratikus államhatalmunk alapján esnék csorba. Az a kis- és középparaszt, akinek termelését népi demokráciánk támogatja és segíti, csak akkor lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára, ha meggyőződik arról, hogy az számára gazdaságilag előnyös. Ma már sokszáz termelőszövetkezetünk van olyan, amelynek eredményei kézzelfoghatóan bizonyítják a szocialista nagyüzemű termelés fölényét a parcellás gazdálkodással szemben. De ugyanakkor még többszáz olyan is akad, amely rendkívül rosszul gazdálkodik és alkalmat ad a kulákoknak és az ellenséges elemeknek arra, hogy rossz példájukra hivatkozva távoltartsák a kisés középparasztokat a szövetkezeti gazdálkodástól. Ugy kell dolgozni, hogy a gyenge termelőszövetkezetek is fel tudjanak zárkózni a jók mellé. Meg kell szüntetnünk a kapásnövények termelésében mutatkozó lemaradást Termelőszövetkezetek megszilárJ dítása szempontjából — amely ma falusi munkánk központi feladata — legfontosabb behozni azt a lemaradást, amely szövetkezetcinkben a kapásnövériyek termelésében és az állattenyésztés hozamaiban van. Az állami gazdaságok is, amelyek már ugy, ahogy megtanultak gabonát termelni, legerősebben a kapásnövényeknél maradtak ie, termésátlagaik kukoricából és burgonyából egyenesen szégyenteljesek. Köztudomású, hogy a kukorica termelési költsége a paraszti gazdaságokban alacsonyabb, mint a gabonáé, de nem így van az állami gazdaságokban, ahol egy mázsa kenyérgabona önköltsége 112 forint, egy mázsa kukoricáé pedig átlagosan 206 forint. Az állami gazdaságok egész tevékenységére károsan hat ki ez a hiba, ez az egyik legfőbb oka a szinte állandósult takarmányhiánynak és a rendkívül magas deíicitnek. Ahhoz, hogy állami gazdaságaink, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás iskoláivá, fejlett nagyüzemű árutermelő gazdaságokká legyenek, meg kell szüntetniük a kapásnövények termelése terén mutatkozó szégyenletes lemaradást. Miért van az, hogy termelőszövetkezeteinkben is és az állami gazdaságainkban is a kalászosokhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébbek a kapásnövények átlagai? A hiba gyökere abban van, hogy a kapásnövények termelését összehasonlíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a kalászosokét. Az elkövetkező években a mezőgazdaság gépesítésében olyan gyakorlatot kell folytatnunk, amelv alkalmas ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére, azaz el kell látni a gépállomásokon keresztül a termelőszövetkezeteket könnyű traktorokkal, kultivátorokkal, répa-, kukorica- és burgonyabetakarító gépekkel. (Taps.) Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, évek kellenek hozzá. Addig is már ebben az évben is minden erőt összpontosítani kell arra, hogv termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a kapásnövények termelésében is kielégítő eredményt tudjunk elérni. Ahol nincs könnyű (Folytatás a negyedik oldalait.} i V