Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-29 / 126. szám

SZOMBAT, 1954 MÁJUS 29. 3 Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa (Folytatás a,második oldalról.) mint saját hivatali/szervüket és hatósági feladatokat,'bízzanak rájuk. Gondoskodni kell ,az állandó bizottságok rendszeres tájékoztatásáról. Nem szabad előfordulnia annak, hogy állandó bizottságok, vagy egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, utasításokról ne tudjanak, így azok végrehajtásában tevékenyen ne tudjakifejlesztése. Ennek során tanácsainknak érvényesíteniük kell azt az elvet, hogy az állandó bizottság a helyi tanács választott szerve, annak megbízásából és segítségére végzi munkáját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit. Mint a legfelsőbb államhatalmi szervre, az Elnöki Tanácsra hárul a feladat, hogy erre vonatko, , .. ... . zólag irányelveket dolgozzon ki, nak közreműködni. | amelyek lehetővé teszik a kérdés A tanacsok megszilarditasanak , _ . . „ - , ,, , egyik legfontosabb feltétele az ál- [ népszerű, tajekoztató jellegű feldollandó bizottságok tevékenységének gozását. A helyi taná>C3ok és a tömegszervezetek kapcsolata biztosítani kell részükre hatóságaink legmesszebbmenő támogatását, javaslataik meghallgatását. Az országgyűlési képviselőknek, törvényhozói hivatásuk gyakorlásával közmegbecsülést és tekintélyt kell dolgozó népünk széles tömegeiben maguknak kivívniok. Nagy Imre elvtárs ezután a tanácsok állaimigazgatási feladatköréről, a végrehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd így folytatta: A szocialista típusú állam szervezeti alapelve, a demokratikus centralizmus, amelynek népi demokratikus államszervezetünkben is érvényt kell szerezni. Nálunk ez az elv a tanácsok gyakorlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi államapA helyi tanácsok tömegszervezetei tevékenységében nagy súllyal esik latba az, hogy milyen kapcsolataik vannak a magy tömegszervezetekhez, A jó' együttműködés szervezeti feltétélei megvannak, amennyiben a tömegszervezetek — a szakszervezetek, a DISZ, az MNDSZ — helyi Sí vezetői, vagy képviselői általábanv tagjai a helyi tanács végrehajtó bizottságának és megfordítva is, a helyi tanács tagjain keresztül képviselve van a tömcgszervezctek holyi vezetőségében. Ennek ellenére az együttműködés sok kívánnivalót j hagy maga után. A tömegszervezetek vezetői gyakran lebecsülik a tanácsi munkát, nem fejtenek ki aktív tevékenységet. A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is nehezítik azzal, hogy nem politikai nevelő- és felvilágosító munkára veszik igénybe a tömegszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok végrehajtását kívánják tőlük: A helyi tanácsok és a tömegszervezetek kapcsolatát szilárdabb alapokra kell helyezni. Ugy a helyi tanácsok, mint a tömegszervezetek vezetőinek tudniok kell, hogy csakis a tanácsok és a tömegszervezetek szoros együttműködése biztosítja az államhatalom gyakorlásának döntő feltételét, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami ügyek intézésébe való tevékeny részvételét. A helyi tanácsok hatalmi és tömegszervezeti jellegének és feladatkörének kidomborításában rend, kívül fontos' szerepe van annak, hogy a tanácsok á nép által választott testületek, amelyeknek választott tagjai visszahívhatók. A választás és visszahívás elvének nagy jelentősége van, egyrészt a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolata, másrészt a tanácstagoknak választóik felé fennálló felelőssége szempontjából. Ez ott érvényesül a maga valójában, ahol a választás területi elv alapján történik: Ez ad lehetőséget a választók számára a tanácstagok, s rajtuk keresztül a helyi tanács munkájának ellenőrzésére, ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanácsban végzett munkájukért érzett felelősséget. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt, a választók és a tanácstagok közötti kölcsönösság nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgozók nem mindig tekinthetik a megválasztott tanácstagot saját küldöttüknek, Ugyanakkor a küldöttek nem közvetlen területi választása akadálya a visszahívási jog gyakorlásának. A tanácsok megszilárdításának és demokratizmusuk kiszélesítésének érdekében olyan választási rendszerre kell majd nekünk is rátérni a tanácsi választásoknál, amely lehetővé teszi, hogy a tanácstagokat területi alapon, személy szerint válasszák, hogy választóikkal való kapcsolataikat erősítsék, a tanács munkájáért való felelősségüket fokozzák és visszahívásuk lehetőségét biztosítsák. (Taps.) A tanácsoknak, mint helyi hatalmi szerveknek jó, vagy rossz munkája a legfelső államhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azok az új feladatok, amelyek a tanársok munkájával kapcsolatosan majd az országgyűlésre és az Elnöki Tanácsra hárulnak, ilyenirányú tevékenységük jó megszervezését, a törvényhozási munka színvonalának emelését teszik szükségessé. Ennek megfelelően fokozottabb tevékenységet kell megkövetelni az országgyűlési képviselőktől az államhatalom gyakorlásának, a törvények alkalmazásának és az államigazgatás munkájának ellenőrzése terén. Az országgyűlési képviselők választókerületükben nyújtsanak segítséget a tanácsok munkájának megjavításához. Vegyenek részt tanácsüléseken, ápolják az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kapcsolatát.- Rendszeresíteni kell -a _ képviselői beszámolókat, akkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizálódott. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazdasági életünk szervezete ugyanilyen, sőt szövevényesebb és méginkább túlcentralizált, túlméretezett és nehézkés, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt, rendkívül súllyal nehezedik a helyi tanácsokra, gátolja kezdeményezésüket, tevékenységüket, megbénítja a dolgozó tömegek aktivitását. Az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának az államépítés' szocialista elvei alapján való átszervezése megköveteli a gazdasági szervezet átépítését, a hatalmi és igazgatási szervekkel való összhangját, a túlzott központosítás megszüntetését, az egész (állami és gazdasági) apparátus racionalizálását, egyszerűsítését és csökkentését. Rendezni kell az államigazgatás egyéb szervei, a gazdasági szervek és a helyi tanácsok egymáshoz való viszonyát. A tanácstörvény erre vonatkozó rendelkezései eddig nem kerültek megvalósításra. Az együttműködés nem nyugszik szilárd alapokon, sok a hatásköri túllépés és összeütközés. A központi államigazgatás és gazdasági szervek, minisztériumok, vállalatok, trösztök, igazgatóságok, a feladatok özönét zúdítják a helyi tanácsokra és azokat utasításaik továbbítására, végrehajtásuk megszervezésére parátusunk túlcentralizált, ugyan- szolgáló szerveiknek tekintik, A tanácsok önállóságának növelése A helyi tanácsok megalakulásuk óta rendkívül sok új feladatot kaptak, de egyidejűleg mindinkább érvényesült a túlzott centralizmus. Igy állt elő az a visszás helyzet, hogy bár a központi szakigazgatási szervek formailag sok feladatot adtak le a tanács oknak, a túlzott centralizáció következtében a helyi tanácsok önállósága nemcsak, hogy neon nőtt, hanem jelentősen csökkent. A legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, vagy az osztálynak a hatásköre. Nem kis mértékben ez kedvetleníti el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a tanács végrehajtó bizottsága kis kérdésekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésének. Ugyanakkor a szakminisztériumok segítsége nem elegendő. Gyakran előfordul, hogy a minisztériumok átnyúlnak a tanács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak közvetlenül fordulnak a szakminisztériumokhoz. Megfelelő jogszabályokkal rendezni kell ezt a kérdést úgy, hogy a tanácsok, kettős, államhatalmi és igazgatási funkciója maradéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihamarabb kiküszöböljük államigazgatásunkból. Ehhez elsősorban a minisztertanácsnak és a minisztériumoknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyökeresen megjavítani. A minisztertanács munkájában a múltban általában a gazdasági feladatok kerültek túlsúlyba, számos esetben egészen részletekbemenő határozatokat is hozott, ugyanakkor az államigazgatás működésével kapcsolatos átfogó jellegű kérdések megtárgyalására kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazdasági szervek munkájával kapcsolatos minisztertanácsi határozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottságok hatáskörébe tartozó alapvető feladatok végrehajtására. A minisztertanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányosság az, hogy nem vizsgálta meg rendszeresen és nem tűzte napirendre egy-egy megyei tanács végrehajtó bizottságának munkáját és ezáltal határozataival nem adott iránymutatást a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához. A minisztériumok vezetői sem értékelték megfelelően a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szerepét, nem vették kellően figyelembe azok önállóságát, gyakran átnyúltak a megyei tanács végrehajtó bizottságán, megsértették önállóságukat. A minisztériumok és az országos hatóságok részéről indokolatlan türelmetlenség mutatkozik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkájával szemben. Ugy érzik, hogy a tanácsi apparátus hatáskörükön kívül áll és ezért igyekeznek szerveiket a tanácsból kivonni. Nem arra fektették eddig a fősúlyt, hogy a tanácsi apparátust minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra, hogy ha már az egész szakapparátust nem is tudják a tanácsi szervezetből kiemelni, legalább minél több ügykört vonjanak el a megyei tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezetéből. A földművelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium részéről nyilvánultak meg ilyenirányú törekvések. Főképpen ezzel magyarázható, hogy egyes minisztériumok ellenőrző és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészültséggel rendelkező instruktor járja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakosztá-J lyait: a szélesebb önállóság nyújtotta lehetőségekkel a tanács és a végrehajtó bizottság, tehát maga a választott szerv él és kézbeveszi a tanácsok szerteágazó gazdasági és pénzügyi tevékenységét, ha megfelelően gazdálkodik, ha fokozottabban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt szerez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takarékosságnak, ha meggátolja a költekezést, a pazarlást. A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevékenységét a költségvetés szabja meg. Ezért már a költségvetés összeállításánál kell tanácsaink számára olyan lehetőségeket adni, amelyekkel a működésükhöz, gazdálkodási tevékenységükhöz szükséges pénzügyi feltételek biztosíthatók. Sok és — hozzátehetjük — jogos panasz merült fel a lakosság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhelyen történik. A panaszok or. voslása érdekében a pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a községekben adóügyi megbízottak mindenütt adófizetési nyilvántartókönyveket vezessenek, tehát minden falusi tanácsnál lesz adónyilvántartás, ami felöleli a lakosság adókivetési és adófizetési adatait. (Taps.) A helyi tanácsok helyzete nem könnyebb a vállalati gazdálkodás területén sem, aminek megfelelő irányításához a helyi tanácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek. A helyi tanács közvetlen irányítása ezen a téren nem érvényesül megfelelően. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszonya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás következménye az is, hogy a minisztériumok a helyi tanácsok megkérdezése nélkül adnak le vállalatokat, illetve vonnak vállalatokat saját felügyeletük alá. Rendszerint az elhanyagolt, veszteséges üzemeket adják le a tanácsoknak, míg a jól működöket közvetlenül a minisztérium irányítása alá helyezik. (Derültség, taps.) A helyi vállalatoknak ilyen módon való szervezése nem szolgálja és nem segíti elő a helyi tanácsok gazdálkodását. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai az utóbbi években kétségtelenül értek el eredményeket vállalataik fejlesztése és tervszerű, gazdaságos működése terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem foglalkoznak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irányításával. Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok munkája mindinkább tervszerűbb legyen és hogy a tanácsok által kialakítandó helyi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását szolgálja, a helyi vállalatok Irányításának módszereit lényegesen meg kell változtatni. Fel kell számolni a felesleges, túlzott centralizációt, általában a helyi, tehát a községi, vagy városi tanácsok irányítása alá kell tartoznioJk a területükön működő olyan vállalatoknak amelyek a helyi lakosság szükségleteit elégítik ki. (Taps.) A tanácsok önállóságának megteremtésével felszabadul a dolgozók kezdeményező képessége Ehhez azonban szükséges, hogy a végrehajtó bizottságok nem úgy, mint eddig, hanem sokkal jobban foglalkozzanak a vállalatok irányításával, azok helyzetének, gazdaságos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző minisztériumok biztosítsanak nagyobb önállóságot és hatáskört a helyi tanácsok számára saját vállalataik irányításánál. Gondoskodni kell arról is, hogy a helyi tanácsoknak a terv keretein belül az eddiginél tágabb tervezési lehetőségei legyenek. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területének igazi gazdájává akar válni és szivén viseli a lakosság érdekeit, hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a helyi tervezésnek, biztosítsa a tervek széles nyilvánosságát és mozgósítsa a dolgozókat a tervek végrehajtására. (Taps.) Feltétlenül rendezni kell a nem tanácsi irányítás alatt álló vállalatoknak és trösztöknek a helyi tanácsokhoz való viszonyát. A vállalatok, trösztök és egyéb gazdasági középszervek többnyire nem veszik tekintetbe a helyi tanácsoknak velük kapcsolatos jogait és sok esetben még a hatósági ellenőrzés során tett intézkedéseit sem hajlandók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a tanácsoknak, mint az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveinek megszilárdítása érdekében feltétlenül biztosítani kell, hogy a helyi tanácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szervek felé, amelyek a tanács illetékességi területén a lakosság széles tömegeinek szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodása terén ma fennáíló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénzügyi kötöttségeket, — amit az új szakasz hatalmas feladatai, amelyek elsősorban a lakosság életszínvonala emelésére, szükségletei fokozottabb kielégítésére irányulnak, feltétle. nül megkövetelnek —, tanácsaink és a dolgozók kapcsolata megerősödik, megnő a bizalom cs nz a segítség, amit a lakosság 6zéles tömegei az állami ügyek Intézésében való tevékeny részvételükkel a tanácsoknak nyújtanak. A tanácsok önállóságának megteremtésével felszabadul a dolgozók kezdeményező és alkotó képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadalmi, gazdasági cs kulturális élet. (Taps.) Harc a bürokratizmus ellen A járási tanácsok megerősítése Államapparátusunk munkájának eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző községi, vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító tanácsi szervek milyen erő-' sek; A növekvő, sokasodó feladatok, a tapasztalatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, megkövetelik, hogy a községi tanácsok megsegítése, munkájuk megkönnyítése érdekében megerősítsük a járási tanácsok végrehajtó bizottságait és apparátusukat, a túlságosan felduzzasztott megyei apparátus terhére. (Taps.) A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai megszilárdításuk. Ennek legfontosabb feltétele a járási pártbizottságok politikai irányító munkájának megjavítása, amit pártunk Központi Vezetősége, a megyei pártbizottságok elsőrendű feladatául jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kulturált káderekkel kell megerősíteniük a járási pártbizottságokat. A járási tanácsok politikai megszilárdításának legfontosabb feltétele a politikai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat. Helyi tanácsainkra a gazdasági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas feladatok hárultak, de a szocializmus építése terén az új Szakaszban még nagyobbszabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló feladataikat, súlyos gazdasági gúzsbakötöttségük miatt eddig nem tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk, hogy kiküszöbölve tevékenységükből mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őket nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gazdasági és pénzügyi tevékenységének minden területén növeljük önállóságukat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltételeit. (Taps.) Ennek érdekében mihamarabb változtatni kell azon a mai helyzeten, hogy a megyénél is, a járásnál is lényegében a pénzügyi osztály gazdálkodik azért, mert más szakterületeknek nincsen megfelelő szervük. Ennek megoldása azonban csak úgy jár sikerrel, ha Á bürokratizmus ellen, az államapparátus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tömegekhez való közclebbvitelo érdekében folytatott harc pártunk és állami vezetésünk különösen fontos feladata. Gazdasági, politikui és kulturális célkitűzéseink az államapparátussal szemben az eddiginél jóval nagyobb követelményeket támasztanak, amelyek nem valósíthatók meg az államapparátus megjavítása. egyszerűbbé és olcsóbbátételc nélkül, anélkül, hogy az államapparátus minden láncszeme pontosan oldja meg az előtte álló feladatokat, határozottan küzdje lo a bürokratikus huzavonát. nz itt-ott megnyilvánuló ellenállást. A bürokratizmus elleni liarc nem újkeletü, do eredményt eddig vajmi keveset hozott az államapparátus megjavítása terén, amely továbbra is túlméretezett, drága és bürokratikus. A bürokratizmus elterjedésében és növekedésében az okokat nem annyira a helyi tanácsoknál, mint inkább a felsőbb államigazgatási szervek munkájában kell keresni. Túl sok a minisztertanács által hozott határozatok száma, ami eleve megnehezíti az alapos előkészítést. Ez vonja maga után, azt, hogy sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határozatok nagy számából következik az is, hogy késedelmesen jelennek meg, a végrehajtásra kevés idő marad. Ugyanezek a hiányosságok fokozottabban jelentkeznek az egyes minisztériumok munkájában, nmelvek az ut asítások és rendeletek özönével árasztják el a holyi tanácsok .végrehajtó szerveit. A minisztériumok az ügyiratok tömkelegében ellentmondó utasításokat is adnak ki, számtalan olyan kérdést is szabályoznak, amire semmi szükség nincs, ugyanakkor kevés gondot fordítanak arra, hogy a rendeletek végrehajtásához megadják a szükséges útmutatást. Az az aktatömeg, amely a felsőbb igazgatási szervektől a tanácsapparátusra zúdul, a községi tanácsok munkáját valósággal megbénítja. Az intézkedések zöme ott fut össze, ott kell minden határozatot, rendeletet, utasítást, végrehajtani, holott tanácsszervezetünknek ez a leggyengébb láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanácsi szervek azzal, hogy az ügyiratokat a címzett és az aláírás megváltoztatásával egyszerűen továbbítják az alsóbb tan-.csi szervek felé, növelik a községi tanácsok amúgy is komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az agyonterhelt tanácsoknak nincs lehetőségük a kapott utasítások feldolgozására, mégkevésbbé végrehajtásuk ellenőrzésére. A bürokratizmus elleni harcban párt- és állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyintézés egyszerűsítése, az igazgatás rendszerének öszszehangolása népgazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés az államapparátussal szemben támaszt. Az állam- és tanácsapparátus w.. (FolytúLús_ •rajn£gy<jj,ik _ oldalon.)