Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 16. delmagyürorszag OC&fLpjCUltö Ki a kedvesebb vendég ? Nem új dolog, de a melegebb idő közeledtével ismét tapasztalható, hogy Szegeden kevés a vendéglő, az italbolt és a meglévőkben gyenge , a kiszolgálás. Az elmúlt napok egyikén este, számosan váltottak'sörre és más italfeleségre blokkot az Alföldi (volt Tombácz) étterem söntésének pénztáránál. A söntéspultnál állandóan álltak tízen, tizenöten, sőt néha többen is, pedig a csapos megállás nélkül eresztette a sört, s mérték a nagyfröccsöket is. Mégis egy pohár sörért 10—15 percig is kellett várni. Az étteremben felszolgáló pincérek szüntelenül újabb és újabb rendeléssel árasztották el a csapost. — Három korsó, hat pohár, tíz pohárral kérek, stb. — és tálcán hordták el az italt. Ez ellen nem is lehetne kifogás, hiszen az ülő vendéget épp úgy ki kell szolgálni, mint aki áll, Természetesen aki áll, azt is ki kell szolgálni, ha mindjárt 1 forint 50 fillért fizet is egy pohár sörért. Ezt viszont nem mindig teszik szívesen. A fent említett időben is így történt ez. Egyes pincérek már harmadszor fordultak, amikor a söntésnél várakozók közül, még senki sem ment el. A türelmetlenkedők egyike kérte a csapost, hogy közbe-közbe az állva fogyasztóknak is adjon egy pár pohárral. Felváltva szolgáljon ki, ha már egymaga csapol, mióta itt állunk, stb. v- Kérem, az éttermi fogyasztókat kell előbb kiszolgálni, — (?...) í ! — Na, de mi is olyan fogyasztók vagyunk... — Ha nem akar várni, adja vissza a jegyet, s kérje vissza a pénzét Nem tudom, ha maga állna itt... stb., stb. Tegyük fel, hogy én állnék ott. — Ezt megelőzően persze a Szálloda és Vendéglátó Vállalat vezetősége már eldöntötte, hogy a söntést nem szünteti meg, és úgy az étteremben, mint a söntésnél rendes kiszolgálást kell biztosítani. — Mivel egyedül vagyok csapos, kétfelé kell sört adnom. Ez egy kissé megnehezítené munkámat, de azért egyforma figyelmességgel szolgálnák ki mindenkit. Ha az éttermi fogyasztók részére már kiadtam 15—20 pohárral, adnák közben a söntés fogyasztóknak is, mert ők is vendégek, s talán siet is közülük valaki, meg aztán kényelmetlen ott hosszú ideig tolakodni. Meg aztán nem mondanám azt sem, ha valaki szépen szól hozzám és sört kér, hogy kérje vissza a pénzét. Ugy gondolom, hogy ez volna a helyes. Mivel nem én vagyok ott, így csak javaslatot teszek: Nagyon jó volna, ha az Alföldi Étteremben a söntésnél és máshol is nem tennének különbséget az álló és az ülő vendég kiszolgálása között. Figyelmesen és udvariasan szolgáljanak ki mindenkit. Változtassák meg az Alföldi Étteremben azt az évek óta meglévő gyakorlatot — (vagy talán szabály?), hogy ha ülő vendég jön, — aki többet fizet — akkor a söntésben nem szolgálnak ki egy ideig. Mindenesetre ez helytelen gyakorlat. Mint ahogy az, hogy este tíz óra után a söntésekben általában egyáltalán nem szolgálnak ki sehol. Változtatni kell ezeken a szokásokon és rendelkezéseken. Gondoskodni kellene, hogy a szegedi dolgozóknak megfelelő mértékben álljon rendelkezésükre szórakozó hely, köztük vendéglő is. Gondoskodni kellene arról is, hogy aki este 10 óra után munkahelyéről, vagy színházból hazatérve egy pohár sört akar inni, megtehesse ezt anélkül, hogy beüljön az étterembe. (Tudott dolog, ülőhelyet sem lehet mindig kapni a szegedi vendéglőkben) Foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel az illetékesek. G. X " 1 Mikor kapjuk meg a marógép motorját ? Á mult esztendő végén a Szegedi Kéziszerszámárugyárban nagy tervek születtek: háromszorosára kell a Íogógyartásí fejleszteni, ez volt a kitűzött cél. Ehhez a feladathoz felettes Szerveinktől segítséget is kaptunk: beruházási keretet biztosítottak, két darab új marógép beszerzésére. Január hónapban' a marógépek meg is érkeztek, amelyeken a munkát csak komolyabb javítások után lehetett megkezdeni, mert az Esztergomi Szerszámgépgyárban — ahol készítették — nem végeztek pontos munkát. A gépeket kijavították, megkezdődött a két marógépen dolgozó között a verseny, do április 10-én az egyik gép olajszivattyújának motorja felmondta a szolgálatot. Nyomban felvettük a kapcsolatot a szerszámgépgyárral és kértük, hogy az üzemképtelenné vált mo tort cseréljék ki egy másik motörral. Kérésünkre azt a választ kaptuk, hogy ez nem áll módjukban, küdjük el a motort az Esztergomi Szerszámgépgyárba, ők majd felküldik Budapestre, ahol a motort ki fogják javítani. A motort elküldtük, az elkerült a Villamos Forgógépgyárba, ahol a motor készült, de hozzánk viszsza, mindezideig még nem került. A motor megérkezését türelmetlenül várjuk. Pukánszki János * Szegedi Kéziszerszámárugyár igazgatója Az Alkotmány tsz asszonyai kongresszusi hetet tartanak Enyhe májusi szél borzolja a szegedi Alkotmány termelőszövetkezet növő búzáját. Amott gyümölcsfa virágzik, s a központi tanyától néhányszáz méterre két asszony — munkacsapat tevékenykedik. A kertészetben csak asszonyok dolgoznak. A területet nemcsak a két munkacsapatra, hanem az egyénekre is felosztották. Mindenki becsülettel felel munkájáért. Az asszonyok reggeltől-estig dolgoznak a földön, de nem hanyagolják el gyermekeik nevelését, a háztartási teendők elvégzését sem. Egy pillanatra abbahagyja a kapálást Vencel Józsefné, a kertészetben dolgozók egyike. Azt mondja: — Sokan, mi asszonyok férjeinkkel jövünk a munkába és este térünk h»za. Férjem a növénytermelésben dolgozik. Délben jó száraz koszton vagyunk, mert még nincs üzemi konyhánk. De ez nem hiba, mert este izes estebédet eszünk. Főzök én. Persze később, aratáskor lesz üzemi konyhánk is. A tsz-ben dolgozó asszonyoknak szombaton szabadnapjuk van, akkor is végezhetik a háziasszonyi teendőket. Nem messze a központi tanyától, csupán egy kődobásnyira, egy szép épületben van a tsz idénybölcsődéje, napközi otthona. Szép a napközi. minden kényelem megvan a gyerekeknek. Két óvónő ügyel fel rájuk. Vencel Józsefnétól pár méterre dolgozik Szabó Jánosné. Három gyermeke van. — Az én három gyermekem is — mondja kapálás közben Szabó Jánosné — a napköziben van. Olt szerető gonddal vigyáznak rájuk, nyugodtan végezhetjük munkánkat. Elhallgat, s tán az jut eszébe, hogy a múltban a magafajta ember kis gyerekeit oda tette a föld végén lévő fa alá, ott kellett lennie egész nap. Mennyivel más most!... Vencel József né és az Alkot-1 mány tsz-ben dolgozó többi aszszony úgy tartja: tisztességes, becsületes munkát végzünk. Mert ismerjük, tudjuk, rajtunk, tagokon múlik, hogy milyen lesz a termés és a jó jövedelem. Dolgoznak is serényen. Este Vencelné, Rácz Jánosné és a többiek férjeikkel indulnak haza és tervezgetnek. Mostanában, a napokban lényegében arról folyt a tsz asszony- és férfitagjai között a szó, hogyan köszönthetnék a legméltóbban a pártkongresszust. Röpgyűlést is tartottak, szólt ez is, az is, s elmondta a véleményét. Aztán megszületett az elhatározása a kertészetben dolgozó asszonyoknak is: „Május 17-től kezdve kongresszusi hetet tartunk, s elvégezzük a kertészetben a kapálást is." Az asszonyok közül nem is egynek a családtagja is kinn dolgozik. Rácz Jánosnénak Erzsébet nevű lánya, Vendel Józsefnénak ugyancsak Erzsébet nevű lánya a borsókapálásban is részt vesz, s a kongresszusi héten ott lesznek szüleikkel. Az Alkotmány tsz tagjai is tettek vállalásokat a kongresszus tiszteletére. Adott szavuknak jórészt már eleget tettek. Most pedig a kongresszusi héten az asszonyok és a férfiak újabb eredményeket akarnak elérni. Igy is kifejezik szeretetüket, ragaszkodásukat a párt iránt. Megmutatják, harcolnak a párt politikájának, a kormány programmjának megvalósításáért, — saját még jobb életükért. övezze sok siker az Alkotmány tsz asszony és férfi tagjainak munkáját a kongresszusi héten! Hirek a szegedi építkezésekről A 65/1. Építőipari Vállalat Jósikautcai építkezésén 25 nappal előbb vannak már, mint ahogy azt az ütemterv előírja. Ez a 25 napos előny azt jelenti, hogy az épületet határidő előtt egy hónappal adhatják át Szeged dolgozóinak. A Jósika-utcai építkezésen a falazási munkával már készen vannak. összesen 1500 köbméter falat raktak fel és ennek a munkának 90 százalékát a Terhes kőiművesbrigád végezte: 3200 munkaóra helyett 2350 munkaóra alatt teljesítették tervüket. Ezen az építkezésen az elmúlt negyedévben megkapta a sztahánovista címet a Mészáros ács-brigád és a Makra betonelhelyező-brigád. A 25 napos előny az ő igyekvő, jó munkájuk eredménye. A kőművesmunkát tehát már befejezték: megkezdték a tetőszerkezet felállítását, a csatornázást, a j gázcsövek és villany beszerelését. Megkezdték a vakolást is — vakológéppel. Ilyen gép még nem dolgozott Szegeden. Megkönnyíti a munkát ez a gép. Kevesebb állványt kell felállítani, amellett szivattyúval felviszi az emeletre a habarcsot és egyenesen a falra fújja. A vakoló munkásoknak csak a falon kell elsimítaniok a habarcsot. • A Marx-téri építkezésen szémlátomást emelkednek a falak. Már az első emeletnél tartanak. A toronydaru egyre magasabbra emeli SZEGEDI JEGYZETEK Búcsúzás és búcsúztatás Ünneplőbe öltözött a Közlekedési Technikum Mérey-utcai épülete. Kivül ugyanolyan szürke egykedvűséggel tűrte a nap tűző sugarait, mint máskor — de belül mindenütt virág, mosolygó arcok fogadták az érkező vendégeket. Még a tanítás után más napokon sietve haza igyekvő általános iskolásokat is fogvatartotta a nagy esemény: ballagnak a negyedikesek — ez az utolsó napjuk az iskolában. Kíváncsi, csillogó szemmel kísérték a gyülekező hozzátartozókat és az ünnepelteket, akik közül nem egynek sírásról árulkodott a szeme. Egy óra tíz perckor elcsendesültek a zsibongó folyosók és ötvenhat fiatal lány ajkáról felcsendült a búcsúzás könynyek között is napsugaras dallama: „Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt..." Az emlékezés meghatott percei voltak ezek, amikor a búcsúzó „öreg" diák szivében felkelnek az első napok és az ezután következő napok emlékei, a tanulás. ,a diákélet apró örömöket csillantó szépségei, gyorsan napsütéssé oldódó borúi. De nemcsak a búcsúzók emlékeztek ezen a napon, emlékeztek a szülők, a tanárok a mult idők ballagásaira, amikor az iskola szegényes gondtalanságot és nyugalmat biztosító falai közül a diákok kiléptek az akkori élet elkeserítő bizonytalanságába, sivárságába. Ha könnyezett szem ezen a verőfényes májusi napon, az öröm könnyeit sírták el a búcsúzók és búcsúztatók. Biztos jövő, úi meg új Tehetőségek felé indulnak a középiskolai négy év után napjaink „öreg" diákjai. Az akácfás udvar minden évben néma tanúja n búcsúzásnak és búcsúztatásnak, tanúja a szomszédos öreg ház is, ahova pezsgő hangulatú tornaórák alatt olyan sokszor átrepült a rakoncátlan labda harsogó jókedv kíséretében. Elégedetten bólogatnak a fák: lámcsak, hogy felnövekedtetek. Minden jól további utaitokon! A kép évről évre ugyanaz, csak a szereplők változnak. Az iskola, a tanárok, a tantermek, a kicsi, égrenéző udvar is a régi. Régi és mégis örvendetesen új. Már elcsendelsült a búcsúzók dala, most a komoly, útravaló szavak következnek. Ötvenhat lány áll virágcsokorral, apró útiládikával a kezében, melyet a harmadikisoktól kaptak. Csanádi Mária és Dékány Márta mondanak köszönetet négy év fáradtságos tanító munkájáért. — Szavaikra a tanárok homlokáról elszállhat a gond felhője: ezek a lányok megállják a helyüket. Jó földbe hullott az a mag, amelyet töretlen akarattal, hivottásuk áldozatos szeretetével elvetettek. Ezután az iskola igazgatója, Nagy Sándor emelkedik szólásra. — Szolgáljanak útravalóul a felfokozott szeretetnek, hozzátartozásnak és emlékezésnek ezek a ritka pillanatai — mondja. Legyenek hasznos tagjai társadalmunknak. akkor mondhatnak legméltóbb köszönetet az iskolának, tanáraiknak a munkában együtt töltött évekért. Bottyán Emmi harmadikos szól ezután az iskolából kilépő diákokhoz: — Bárhova állít benneteket az élet, gondoljatok hálával és szeretettel az öreg iskolára és a vidám társakra, akik még itt maradnak. „Előttetek a küzdés, előttetek a pálya", — olyan lehetőségek, amelyek csak most, a mi világunkban nyílhatnak meg fiatal, hazájukat igazán szerető emberek előtt. Járjátok ezt az utat becsülettel. A világ fiataljainak hatalmas erejű békeindulójának eléneklése után felhangzónak a himnusz akkordjai. A búcsúünnepélynek vége. A negyedik osztály osztályfőnöke, dr. Lajos Sándorné, a csupaszív Magda néni csendesen jegyzi meg meghatottságtól remegő hangján: — Elmentek a lányaim. Egy évvel ismét öregebbek lettünk. László Ibolya fel a téglát, a habarcsot és a betonlapokat. A toronydaru kezelője Hucek László, gondos, jól képzett szakmunkás. Minden percre vigyáz, minden felesleges mozdulatot, fordulatot elkerül. Tudja, mit jelent ez a gép az építkezésen, amelynek kezelését 'rábízták: 150 segédmunkás munkáját helyettesíti, Hucek László gondos munkával érhette el áprilisi 279 százalékos átlagteljesítményét. Most a kongresszusi hétre újabb felajánlást tett: a 279 százalékot még 20 százalékkal fokozza. Hucek László jó eredményének nemcsak a megérdemelt jó fizetés a jutalma, hanem a megbecsülés is. A niult negyedévben megkapta kiváló teljesítményéért a sztahánovista címet. A toronydaru és kezelője nem nyolc órát, hanem 12 órát dolgozik. A nyolcórás munkaidő után, amikor már alig lehetett valakit látni az építkezésen, a hatalmas, előregyártott vasbeton lemezeket emeli fel a daru. Igy használják ki ezt a nagy segítséget jelentő gépet és így kerülik el még a baleset veszélyét is. Az elöregyártott vasbeton lemezek jelentősen gyorsítják az építkezés ütemét. Nem kell zsaluzni és nem kell arra várni, hogy a beton megkössön. Az építkezés dolgozói elismeréssel nyilatkoznak a betonlemezek készítőiről, akik gyors munkájukkal segítik a falazást. A betonlemezek gyártásában egy női brigád: Dabis Etel és két testvére jár az élen, akik áprilisban átlagosan 166 százalékos eredményt értek el; • * A Múzeum régi épületét az 1890-es-évek végén két évig építették. Most ugyanolyan stílusban és ugyanolyan gonddal építik a Múzeum bővítésére szánt két oldalszárnyat, amely összesen valamivel több, mint a régi múzeum fele. Ez a két oldalszárny lényegesen rövidebb idő a'att: üt hónap alatt épül fel. A múzeumi építkezésen az áprilisi tervet 101 százalékra teljesítették. Ápn'isban végezték el az építkezés eddigi legnehezebb munkáját, a mennyezet betonozást. Itt nem lehet előregyártott betonlemezekkel dolgozni, hanem zsaluzással, fent a falakon kell a betonozást megoldani. György Ferenc és Gyuris János betonozó-brigádja vállalkozott erre a nehéz munkára. Legnehezebb volt az öt darab, másfél méter magas és 51 centiméter széles betongerenda elkészítése, amely egyenkint 125 mázsa, A két brigád minőségi munka mellett 147 százalékos teljesítményt ért el. Az építésvezetőség úgy szervezte meg a munkát, hogy a betonozás ne gátolja a falazást. Amíg az egyik szárnyon betonoztak, addig a •kőművesek a másik szárnyon is felhúzták a földszint több mint 6 méter magas falait. Ezzel előbb készen voltak, mint a másik oldalon a betonozás és addig a régi épület takarítási munkáit is elvégezték. A kőműves- és betonozó-brigád most munkahelyet cserélt. Harsányi József kőműves-brigádja a balszárnyon dolgozik, ahol a betonozás már készen van: az első em*1"' " lát rakják. Kapálnak a Szabad Tisza tsz tagjai Szeged-Mihályteleki első típusú Szabad Tisza tsz tagjai szorgalmasan kapálnak. Bozsó Szilveszter, a tsz elnöke a következőket mondotta el: — A mi csoportunk tagjai is nagy kedvvel dolgoznak. Szép a határ és a gondos, jó munka nyomában megfelelő termést is várunk. Idős Szekeres Imre már megkapálta burgonyáját. Hajdú Vincéné a cukorrépáját, ifj. Barta Sándor a kukoricát fogasolja. De sorolhatnánk tovább azokppk a neveit, akik végzik a növényápolást. — Természetesen én is kapálok. Segít ebben a feleségem is, mint ahogyan ott a földön férjével egy sorban minden asszony. A Szabad Tisza tsz-tagjainak fő termelési ága: a fűszerpaprika. Több mint száz holdon termesztik majd. A háztáji kertekben nevelik a fűszerpaprika palántákat, s később sor kerül kiültetésükre. A palántákat jórészt az asszonyok nevelik, locsolják, gondozzák, A kedvezőtlen időjárás miatt esetleg egyik-másik kertben felléphet a palántabetegség. De felkészültek, hogy elejét vegyék ennek. Hercegit István, a röszkei gépállomás agronómusa, a minap is felkereste Bozsó Szilvesztert, s közösen határozták meg, mi a teendő egy esetleg fellépő palánta betegség megakadályozására. — Űtját álljuk a palánták megbetegedésének — mondotta megint Bozsó Szilveszter — mert minekünk a fűszerpaprika termelés i'> hasznot hoz és dehogy engedjük veszni a palántákat. Később pedig, amikor a palánták kiültetésére kerül a sor, férj a feleségével ott lesz a földön, Mert úgy szeretik, ha mielőbb elvégzik a palánták kiültetését. Holnap nyitják meg a postás vándor újító kiállítást Gőzfürdő A Városi Gőzfürdő előtt lévő mozgó postakocsiban a Szegedi Postaigazgatóság vándorkiállítást rendez. A kiállítást holnap délelőtt 10 órakor nyitják meg. amely május 17-től 20-ig lesz megtekinthető. Ugyancsak holnap, hétfon délután háromnegyed 4-kor a Postaigazgatóság kis tanfolyam-termében a posta újítási mozgalmáról tartanak társadalmi bírálatot?