Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-24 / 97. szám

OílMUGYBRORSZflG CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS 24. DELMIGYIRORSZIG p bÉKEütwEP Készülődés május 9-re A Szegedi Tervező Iroda fiatal, jaj örömmel értesültek arról, hogy városunkban tartják meg az ifjú­sági béketalálkozót. Ez igen nagy megtiszteltetés nekünk, szegediek­nek, de egyben nagy feladatot is ró minden fiatalra. Nekünk kell segíteni abban, hogy a külföldi és vidéki vendégeink megismerkedje­nek városunkkal és ifjúságával. A tervezőiroda ifjúmunkásai röp­gyülésen határozták ol, hogy köz­vetlen segítséget nyújtanak a bé. ketalálkozó sikeréhez. A vendégek­nek segítségére lesznek, hogy meg­ismerhessék a szegedi fiatalok éle­tét. Be akarjuk bizonyítani, meg­„Indítsunk széleskörű felvilágosító munkát« A Szegedi Víz- és Csatornaművek békebizoltságának felhívása A Szegedi Víz- és Csatornamű-1 nj ian emlékszünk még az elmúlt .a ánrilis 22-én rÖD- háború borzalmas napjaira, amikor sem a munkahelyeken, sem a csa­ozek már most is nagyon szépek. A pénzügyi osztály fiataljai ha­táridős munkájukat a vállalt há­rom nap helyett hat nappal hama­rabb elvégzik. Fricdl Sándor épí­tészszerkosztő a szegedi 200 laká­sos épület szerkesztő munkájában szép anyagmegtakarítást ért el. Juhász Eva építászrajzoló a leg­jobb rajzolók közé tartozik. Mi­nőségi munkát végez. Török Já­nos gépészrajzoló a kongresszusi versenyben 110 százalékról 115 szá­zalékra növeli teljesítményét és minőségileg kifogástalanul dolgo­zik. A rüpgyülésen Csonka Anna DISZ-fiatal javasolta, hogy a ter­érdemeltük azt a kitüntetést, hogy vezőiroda fiataljai jobban kapeso­yárosunkban tartsák az ifjúsági hódjanak be a fémgyűjtésbe, hogy béketalálkozot. I ... . , A kongresszusi munkaversenyt ozcu a területen is szép eredme­tovább szélesítjük irodánknál. Az | nyeket érjünk el. •ddigi eredményeket növeljük; Tari Antal Április 27-én: „Irodalmi törvényszék" Szegeden A Magyar írók Szegedi Csoport­ja, a Városi Tanács népművelési osztálya . és a "Délmagyarország" szerkesztősége elhatározta, hogy megteremti az irodalmi vitáknak Szegeden eddig még nem ismert formáját, az "Irodalmi törvényszé­ket*. Az "Irodalmi törvényszék* április 27-én, kedden este 7 órai otthonában és a Tiszatáj 1954. évi első számát vitatja meg. A vitaesten felszólal Halász Előd egyetemi tanár, Madácsy László fő­iskolai docens, Pósa Péter egyete­mi adjunktus. Szekeres László egyetemi tanársegéd, Dér Endre, az írócsoport titkára, Somfai László, a Tiszatáj szerkesztője kezdettel ül össze a Közalkalma-1 A vitához a közönség tagjai is •ottak Szakszervezetének kultúr-' hozzászólhatnak. Válaszolnak az illetékesek Lapunk április 9-i számában „Erről írnak levelezőink" rovatunkban kö­zöltük Nagy Ottó levelezőnk „Miért nincs ülésdeszka a villamosmeg­állóknál elhelyezett padokon" című levelét, melyre a Csongrádmegyei Tanács VB Város- és Községgaz­dálkodási Osztályától az alábbi vá­laszt kaptuk: „: s: Az Annaforrásnál, a Kos­suth Lajos-sugárút és a Sztálin­kőrút két sarkánál —• a villa­mosmegállóknál elhelyezett pado­kat annakidején Szeged Városi Ta­nács VB kérésére — az általa adott anyagokból a Szegedi Villamosvas­út Vállalat készítette el, a vállalat szállította a helyszínre és állította fel, de ez nem az ő kötelessége volt, s így a további fenntartás sem kö­telessége. Erre vonatkozólag Sze­ged Városi Tanács VB-nek-, meg­küldtük a Közlekedésügyi Minisz­tériumnak 7690/1—42/1951: II? fő. sz. rendeletét, mely kimondja, hogy a megállóhelyeknél padok, illetve ülőhelyek elhelyezése nem tartozik a Villamosvasút kötelezettségei kö­zé. A Megyei Tanács illetékes osz­tályának munkatársa érintkezésbe lépett Szeged Városi Tanács VB Város és Községgazdálkodási Osztá­lyának vezetőjével, aki ígéretet tett, hogy a kérdéses ülőhelyeket hasz­nálható állapotba helyezi a Városi Tanács, amint ezt már a múltban is tette." Várjuk a mielőbbi intézkedést. vek bekebizottsága április 22-én röp gyűlést tartott. A röpgyűlésen az iizem összes dolgozói résztvettek. A békebizottság elnöke, Siprikó Gyula ismertette az Országos Béke­tanács felhívását, majd beszélt a 26-án kezdődő genfi értekezlet ösz­szvhivásának jelentőségéről. A röpgyűlésen a felszólalások után a dolgozók elhatározták, hogy felhívást intéznek a szegedi üze­mek dolgozóihoz. A felhívás a többi között a kö­vetkezőket mondja: Mi, szegedi dolgozók, mindany­ládi körben nenv érezhettük ma­gunkat biztonságban. Mindenki érezte és tapasztalta a háború bor­zalmait. Most, amikor újabb és pusztítóbb fegyverekkel kísérletez­nek az amerikai imperialisták, hogy megfélemlítsék a békeszerető embereket, össze kell fognunk és cda kell kiáltanunk az imperialis­táknak: tárgyaljanak s egyezzenek meg. Mi, békeszerető szegedi dol­gozók, egységesen állunk a magyar nép nagy barátja, a felszabadító Szovjetunió mellett, mely vezetője a világ népei békeharcának. Néhány nap múlva megkezdődik a genfi értekezlet. A genfi értekez­lettől azt várja minden becsületes dolgozó, hogy az ázsiai országok kérdéseiben megegyezést hozzon. Nekünk az most a feladatunk, hogy üzemünk területén és a la­kosság körében is széleskörű felvi­lágosító munkát indítsunk, aktí­vabbá tegyük a békebeszélgetése­ket és még több dolgozót kapcsol­junk be a békéért való fokozottabb harcba. Tanító és tanítvány Április 30-ig kell bejelenteni a részvételt az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Ez év szeptemberében Budapes­ten rendezik meg az Országos Me­zőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Bemutatásra kerülnek az ország legkiválóbb növénytermelési, ál­lattenyésztési, gépesítési eredmé­nyei, az eredményeket elérő ki­váló dolgozók munkamódszerei — a legmodernebb mezőgazdasági gé­pek, a mezőgazdasági tudományos kutatás legújabb vívmányai, — a mezőgazgasági termelés legjövedel­mezőbb, legfejlettebb módszerel. Az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon és Vásáron az állami gazdaságok, termelő­szövetkezetek, gépállomások és természetesen az egyéni dolgo­zó parasztok is résztvesznek. Arról, kt és hogyan vehet részt a kiállításon és a vásáron, rész­letes felvilágosítást a helyi ta­nácsok adnak az érdeklődőknek, A kiállításra jelentkezni lehet min­den tanács (községi, járási, me­gyei) mezőgazdasági osztályán. A jelentkezéseket írásban kell be­adni. A jelentkezés határideje; 1954. április 30. A kiállításra felhozott állatok és egyéb kiállítási tárgyak szállítása díjtalan. * A kiállításra alkalmasnak talált állatok oda- és visszaszállításának, valamint kísérői oda- és visszauta­zásának vasúti költségeit, a ter­mények. gépek és egyéb eszközök szállítási költségeit a kiállítás MENETRENDVÁLTOZÁS AZ AUTÓBUSZ­KÖZLEKEDESBEN A Szegedi Gépkocsiközlekedési Vállalat értesíti az utazókat, hogy a 2630/1. számú Szeged—Kistelek—Csongrád közt közlekedő és reggel S órakor Induló autóbuszjárat április 26-tól, hétfőtől kezdődően 10 perc­cel korábban Indul Szegedről. A menetrend tehát ekként változik: Szegedről indul 4.50-kor. Kistelekre ér­kezik 5.40-kor, Csongrádra érkezik 7 óra­kor. Visszaindul Csongrádról 7.10-kor, Kis­telekre érkezik 8.35-kor. Szegedre érkezik 9.20-kor. A délutáni járat menetrendje változat­lan. rendezősége fedezi. Ezenkívül a termelőszövetkezeti és egyéni gaz­dálkodó kiállítók részére buda­pesti tartózkodásuk idejére napi­díjat, díjmentesen szállást és a kiállítás területén térítés ellenében napi egyszeri meleg étkezést ad a rendezőség. A kiállításon" bárki eladhat és vásárolhat tenyészállatot. A kiál­lítás idején 50 százalékos vasúti kedvezmény lesz az ország egész területéről. Nap^nap után csak 60—70 százalék. ' Ennél soha sem több, inkább kevesebb — szégyen ez egy fiatal szakmunkásra. Varga Gábor azonban nem szégyelte. Nem is igen igyekezett, hogy többet termeljen. Mikor megdorgálták, bírálták, kérdezték, miért nem tö­rődik többet munkájával, a kifogások özönét so­rolta: nem jó a szerszám, szokatlan a munka és igy tovább. Sehogyan sem akarta elismerni, hogy elsősorban saját magában van a hiba. Művezetője pedig sok­szor mondta neki: „Mu­tasd meg, hogy itt is olyan legény vagy, mint a sportban". Mert jó sportoló Varga Gábor, a pályán úgy fut, mint a nyúl, csak a munkapad mellett nehezedtek látha­tatlan ólomsúlyok kezére, lábára. Az elmúlt évben nem sikerült leráznia ezeket a nehezékeket, a nem­törődömséget. Három hónapja azon­ban új munkakörben dolgozik. Az esztergagép mellől a fúrógéphez ke­rült. Dolgozott már a fúrógép mellett, de most bosszulta meg magát a munkával való nemtörő­dömség — nem tudott hozzáfogni a munkához. Sánta Árpád, a gépmű­hely kiváló főtengely-kö­szörűse sietett segítségé. re. ö ért a csapágy fú­ráshoz is, odaállt mellé, mutatta, hogyan kell dol­goznia — nagy gonddal magyarázott. Varga Gá­bor — most talán elő­ször — nagyon figyelt és jól megfigyelte az alap­fogásokat. Sánta Árpád keze alatt látta meg, hogy eddig helytelen be­osztással dolgozott és nem figyelt eléggé a munkára. Teltek a na­pok, a hetek. A verseny­táblSra neve mellé há­rom számjegy lierült: a negyedév végén kiírták az első száz százalékon felüli eredményét. Át­lag 106 százalékot ért el — nagyon örült ennek. A megváltozott Varga Gáborról beszélnek most az Autójavító Vállalat gépműhelyében. Elisme­rik, hogy valóban job­ban dolgozik, hogy na­gyon megváltozott, — de még mindig nem eléggé. Tudják róla, hogy többre képes, és azt szeretnék, ha. Sánta Árpádtól, a ta­nítómesterétől, a mun­kaszeretetét is teljes egészében átvenné, mert tanítómestere a ltongresz­szusi versenyben 186 szá­zalékos átlaggal dolgo­zik és már kétszer el­nyerte a sztahánovista címet. Sánta Árpád hirtelen nem is tudja hányadik, tanítványa Varga Gábor. Annyi azonban bizonyos, hogy egymásután neveli a fiatal szakmunkásokat. Alig egy hónapja került új tanítványa, Magyar Endre is a vállalathoz. Esztergapad mellett még soha nem dolgozott, de tanulékony és erős aka­ratú fiú. Könnyű­szerrel sajátítja el az egyes munkafogásokat. Sánta Árpádnak mind két ifjú dolgozó szakmai oktatása leongresszus-i vállalásához tartozik. Az egyiket. Varga Gáboit már szárnyaira bocsátot­ta, és Magyar Endre is segítségével rövidesen önállóan dolgozik majd. Áriák gyöngyei Vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Szabadság-filmszínházban „Áriák gyöngyei" címmel hangversenyt rendez a „November 7." Kultúrott­hon, Énekelnek: Megyesi Pál, Papp Júlia ée Pataki Béla, a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészei. Közreműködnek: a Belügyminisz­térium Csongrádmegyei Főosztá­lyának Szimfónikns Zenekara és a Városi Tanács Énekkara. Vezényel: Szaniszló János karnagy. A műsoron Erkel, Guonod, Puc­cini, Musszorgszkij, Borodin, Mas­cagni és Bizet művei szerepelnek. Szeged zenekedvelő dolgozói nagy érdeklődéssel tekintenek a hangverseny elé. HIREK A MAGYAR BIOLÓGIAI Egye­sület Szegedi csoportja XXII., áp­rilis havi tudományos előadóülé­sét április 27-én, kedden délután 6 órakor tapti»- Az előadás helye: Tudományegyetem. Természettu­dományi Kar előadóterme (Táncsics M.-u. 2. I. emelet). Tárgysorozat: 1. Gellért József: Erdei mohagyep csillósvilága. 2. Horváth Zoltán: Tanulmány a lucerna rizoszférá­jának protozoáiról. 3. Mécs Imre: Mikrobiológiai vizsgálatok herefü­ves vetésekben. A ZENEMŰVÉSZETI Szakiskola dísztermében április 24-cn szom­baton este 8 órakor a Tátrai Vo­nósnégyes tart hangversenyt Haydn-Mozart-Debussy műveiből. A SZEGED városi allami Kereskedelmi Felügyelőség ma dél­után 6 órakor a Szakszervezet kul­túrtermében (Tolbuohin-sugárút) a Szegedi Kiskereskedelmi Vál­lalat egységeiben végzett célellen­őrzésről szóló értékelő értekezle­tet tart. Még 16 sorsolása losz a II. Békekülcsünnak Az 1951 őszén kibocsátott Máso­dik Békekölcsönt államunk 20 sor­solással nyereménnyel tetézve fi­zeti vissza a kölcsönjegyzőknek. Az április 26-án Kecskeméten kezdődő 4. sorsoláson kívül tehát még 16 alkalommal tartanak Második Bé­kekölcsön sorsolást. 78. Később azt is meg­tudta, Vinczénének a hatóság nem akarja megengedni, hogy ren­desem temettesse el a fiát. A szegény özvegy járt a rendőrségen, járt a városházán, a holt. testet nem akarják kiadni, bent tartják a kórház hullaházában. Biztos fel is boncolják. Hogyha Tamás kiment az udvarra, vagy egyszerűen a szobában sétált föl-le, mind járt látszott a vére a kötésen. A mozgás nem tett jót a sebnek. Hevert hát a padon inkább egész nap, hadd pihenjen, hadd gyógyuljon. Unalmas csend volt a házban, izgatott semmittevés. A Bem-utcát kikerülték egész nap a katonai járőrök, békésnek tünt a vi­lág, s ez Tamást arra ösztökélte, hogy nin­csen itt semmi baj, jó lenne már hazamenni, jó lenne már megnézni a kicsi asszonykát. Estefelé különösen nem nyughatott. Látni óhajtotta Zsófi egészséges, lányos mozgását, ami Tamás meggyőződése szerint nem csu­pán a gyógyulásnak volt kövotkezménye, de nagy akaratának és újszerű gondolkozásmód­jának is. — En hazamék édesanyáin! — Dehogy is mégy, dehogy is mégy, ha már itt vagy minálunk. Lehet valami irigyed, elárulhat. — Ki áruinat Mit irigyelne énrajtam! — Sohase lehet tudni, fiam. A lábod is csupa dagadt, folyton vérzik. Tán a csizma se megy föl rá. Az én ágyamba ágyazok, ott fekszel, az jó meleg, derékalj is van benne. — Nyughatatlankodnak otthon. Vasasné nem engedett. Miért menne? megbolondult! Mindenfelé katonák őgyeleg­nek. Jóholyt van itt egy hétig is, kár a se. besült lábára rálépni, KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE Odakint megcsikordult a fakilincs és a kiskapu ismerősen suttyantott. — Hal Jön valaki. Biztos apád. Mi a fenének marad el, már egészen besötétedik lassan... Nem az... Valami ismeretlen.;. Menj át gyorsan a kiskamrába, de siess, ne tudja meg, hogy itt vagy. Vasasné, meglátva az oldalablakon ke­resztül az ismeretlen férfiembert, suttogóra fogta a szót. — Dehogy megyek — dörmögte hango­san Tamás. Ezzel mintegy hencegett, hogy nem ijed ő meg tőle, akárki jön. Vasasné vállat vont, kiment a pitarba és anélkül, hogy megkérdezte volna, ki az, félre­húzta a reteszt, beengedte a jövevényt. — Jóestét. — Jóestét. Idegen hang. Az alak se ismerős. Vasasné nem ismerte. — Kerüljön beljebb nálunk. Bementek. Kint még világos volt, de odabent csak az látott valamit, akinek a szeme hozzászokott • a lassanként sűrűsödő félhomályhoz. Tamás meg az édesanyja nem látták a vendég ar cát, ahhoz már túl sötét volt. Közepes ter­metű férfialakot láttak, aki kettőt lépett a küszöbről befelé. Egy egész kicsi ládikó, meg egy köcsögkalap volt nála, amit most vett le a kobakjáról, s a balkezében tartotta. Ter­mete éB hangja után úgy sejtették, fiatal. — Kvártélyt kérnék éjszakára, azért jöt­tem — ezólt mélj, de fiatal hangon. Hm. Éppen most. Mi­kor ilyen nagy bajban van a család. Vasasné­nak ez nem tetszett. Tán csak nem szima­tolni jött? — Kvártélyt? — Azt. Megfizetnék érte, nem kívánom én ingyért. Barátságos volt a hangja. Vasasné úgy ítélte, nem lehet ez rossz ember. Ámbár a kalapja, pantallója urasforma. Kupec lehet, vagy miféle. Az is furcsa, hogy egészen ki­csi táska van nála. Mért nem jön már haza­felé ez a vén csavargó ember? Fizetne ez vagy tíz krajcárt. Jó volna az sóra-paprikira. — Nem szoktunk mi kvártélyt adni, öcsémuram — füllentett az öregasszony. — Dehát azért, ha már itt van, üljön le. Vona­ton jött? — Azon. Csabáról. Azt beszéltek, itt ma­guknál meghálhatok. Tamás a 6arokpadon hevertette a lábát és csak nézte az ablakon beszüremlő haldokló fény szövetén át, hogy az ember lapogatja a széket és letelepszik az ágy elé. Nem szólt semmit. Vasasné levette a sublótról a petró­leumlámpát és meggyújtotta. A sárga fény egyszeriben elűzte a sötétséget, s az illető az ágy előtt harsogó kacagásba fogott. Hosszan, vidáman nevetett, szinte tombolt, bugyboré­kolt az öröm belőle, s nem bírta megszakítani. — Nem ismert föl még maga so, édes­anyám — mondta végre hahotázva. Ez az öröm, ez a kacaj nem illett a Vasas-család mostani hangulatához. — Imrei Te volnál az fiam? — ocsúdott fel Vasasné — Nahát! — ő is nevetett, mint akit egy súlyosnak vélt szerencsétlenség után valamilyen nagy öröm ér, amitől a dolgok jóra fordulnak, , ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom