Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

VASÁRNAP. 1954. ÁPRILIS 88. ROKONOK DELMfSGYiRORSZAG A szegedi Nemzeti Színház előadása I 1 wmgg^ WmW: INKE LASZLO AMBRUS EDIT KAROLYI ISTVÁN BARSI BÉLA, LONTAY MARGIT SUGÁR MIHÁLY MIKLÖSSY GYÖRGY BARTÓK JÚLIA H

ÁLÁS, UGYANAKKOR nem könnyű feladatra vállalkozott a szegedi Nemjeti Színház, amikor Móricz Zsigmond művei közül az idén is műsorára tűzött egyet - a regényből színpadra dramatizált Rokonokat. Hálás feladat ez márcsak azért is, mert a szegedi színházlátogató dolgozók szeretik, írójuknak vallják Móricz Zsigmondot, akinek minden írásából érzik az a szenvedélyes erővel sugárzó mélységes ember- és hazaszeretet, amely csak az igazán nagy művészek sajátja, * M

ÓRICZ ZSIGMOND Rokonok című regénye küzdelmes írói életkezdet hoszszú erőpróbája után született meg. A regény az 1929-es gazdasági válság idején játszódik. Színtere Horthy Miklós és Bethlen István Magyarországa, a panamák, a megalázott szolgaság, a nemzeti nyomor országa, ahol a rokonok, a züllött magyar •történelmi osztály" címereinek újra aranyozásáért egy bandába tömörültek, olyan bandába, amelyben mindenki rokon, sógor, koma, vő — megvásárolt és megvásárolható. A Zsarátnok városában történő események hű és hiteles képét alkotják az egész ország közéletének. Itt is, mint mindenütt, minden arra szolgál, hogy a hatalom magaslatain élők vagyonukat megsokszorozzák a dolgozó nép millióinak rovására. A Rokonok című regény éles kritikai mű, mely mélyen elemzi a feudális-kapitalista társadalom bűnös szövevényeit, leleplezi * dolgozó nép rettenetes kiszolgáltatottsálát, a nagybirtok és a növekvő fináncAMBRUS EDIT ES INKE LASZLO töke korrupt szövetségét. A valóság döbbenetes eszközeivel mutatja be Móricz Zsigmond a Horthy—Bethlen konszolidáció Magyarországát, azt a rothadó társadaltot, ahol a szembeforduló embernek szükségszerűen el kell buknia, mert harcában egyedül marad, így pedig nem tud változtatni. A regény írója nem mutat be forradalmi erőket, mégcsak nem is jelez, a társadalom sivár, egyoldalú képét adja. A regény színpadi feldolgozása szorosan követi a regény menetét, lépésről lépésre. • A HÚSZAS ÉVEK elején tisztújítás alkalmával Zsarátnok város egyik igen 'ontos posztjára Kopjáss Istvánt, az eddig osrevétlenül élő és dolgozó kishivatalnokot állítják. Egyik napról a másikra válóik körülötte a világ, elfoglalja a minhatalmat jelentő főügyészi széket. A katlan szerencse elsodorja a húsos farkhoz, egyszerre kiderül róla, hogy a váhatalmasainak rokona. Kopjáss házát fárasztják a szegény rokonok kéréseikkel, ^szeriben mindenki tőle várja a segítséEet- A darab főszereplője, Kopjáss István tokkorában nagy álmokat hordott különOóző segélyegyletekről, amelyeket majd ő topít és ahol szegény és gazdag egyaránt *aP segítséget. Most két út áll előtte: vagy VaHalja a közélet tisztogatójának nemes, egy cseppet sem hálás szerepét és legezi a sertéstenyésztő panamáját, vagy Meghátrál és ugyanolyan báb lesz a város ?ía®ak a kezében, mint hasonló beoszasu munkatársai. Két alapvető jellemvo"as hadakozik egymással a regényben és a színműben is, Kopjáss becsületes és kar"f'ista egyszerre. Amikor a polgármester '"szőr fogadja őt, már meghatározza, ha nemhogy nagyvonalú tervei megvalósításához nagyvonalúbb segítőtársra lenne szüksége. Szivében feltámad egy tíz év óta eltitkolt szenvedély, szerelme a nagyvilági rokon, Szentkálnay Magdaléna iránt. * HIVATALOS KRITIKA a regényt megjelenésekor feszülten várta, a félremagyarázás eszközeit harcrakészen tartva. Móricz Zsigmond írói munkásságát eddig is gyanakvással figyelték a hivatalos körök, s ezúttal kézzelfogható bizonyítékot szereztek, hogy Móricz nem az ő írójuk, hanem a magyar élet romlottságának, igazságtalanságainak szenvedélyes kikiáltója. Amikor Móricz kényszerűségből vígjátékot csinált a Nemzeti Színház kérésére Rokonok című regényéből, a Nyugat folyóirat hasábjain Schöpflin Aladár félremagyarázta a Rokonok valóságos mondanivalóját ... Szerinte — helyesebben az uralkodó osztály szájaíze szerint — "tévedés azt hinni, hogy a darab témája a rokonság, vagy a második felvonásban domináló városi korrupció motivuma. Ezek csak világító eszközök, amelyek rávilágítanak a tulajdonképpeni témára: a férj és feleség viszonyának rajzára. Móricz visszatér egyik legmélyebb ősélményéhez, a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házastársi együttéléséhez". Pedig Móricz legjobban a Rokonoknál tért el a lényegtelen problémák, valószínűtlen eszmék világától, hogy bemutassa a magyar társadalom vezető rétegeinek pusztulásra ítélt voltát. A regényt felszabadulásunk után Móricz Virág és Thurzó Gábor dramatizálta. Munkájukban mindvégig kegyelettel adóztak az emberi beszéd nagy mesterének, hiszen alig van olyan mondata a darabnak, amelyet nem a regényből vettek ál. A regénytől mindössze egyben tértek el, amikor az elvi mondanivaló kedvéért Szentkálnay Magdalénát tevékenyebb részesévé tették a Kopjáss körül szövődő eseményeknek, • A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Móricz: Rokonok című színművét Sallós Gábor utolsóéves rendezőhallgató rendezte, akinek ez volt első önálló munkája. A fiatal rendező kezenyomán eredményesen, jól összedolgozó együttes játssza esténként a Rokonokat. A díszletek jól érzékeltetik a kor stíluszagyváló levegőjét, kiválóan sikerült Kopjássék kispolgári lakásának, a városházának és a szélsőséges fényűzéssel berendezett Boronkay-viilának a bemutatása. Sallós Gábor kiváló tehetségét igazolja, munkáját dicséri az estéről estére megelevenedő szellemvilág, az elmuit idők dokumentdrámája, ahol nemcsak Kopjássok pusztultak el, pusztult a nép, a kisemmizettek százezre. Hibája a rendezésnek, hogy a körmönfont pénzembernek, Kardicsnak, akinek az országban mindenki rokona, a szerint, hogy ki milyen hasznot hajthat neki, mellékszerepet szánt a »város zsebrevágásában", holott az az igazság, hogy Kardics kezében van a hatalom gyeplője, mert az övé a pénz. Kardics kezében báb a polgármestertől kezdve a városi főmérnökön keresztül az építési vállalkozóig mindenki. Vagy kevergethette volna éveken keresztül panamáit közel hárommillió magyar véres verejtéke árán a kedélyeskedő öregúr, a polgármester — Kardics nélkül? Nem egyenrangú szövetségesek ők semmiképpen! * A

ROKONOK BEMUTATÓJA nehéz próbatétel elé állította a szegedi Nemzeti Színház együttesét. Olyan embereket kellett megeleveníteni a szereplő színészeknek, akik a mai embertől egy világtávolságban vannak már. Idegenek. Éppen ez a tény tette széppé, vonzóvá a színészekre váró munkát még a próbák idején és ezért örülhetünk, hogy a nehéz próbát jól megállják most, amikor közönség előtt játsszák a darabot. Együttesen és különkülön is igen sok segítséget kaptak a fiatal rendezőtől, Sallós Gábortól, aki próbákon kívül is gyakran elbeszélgetett a szereplő színészekkel az alakítandó figurákról. Az eredmény így természetesen nem maradhatott el. Olyan alakítások születtek, mint Barsi Béla Kossuth-díjas polgármestere, vagy Károlyi eddigi színpadi sikereit felülmúló Kardics vezérigazgatója, Lászlóffy Katalin Linája, Kátay Endre Péterffy titkára és az epizódszerepeket alakító színészek egész sorának hiteles, feltétlenül nyomot hagyó alakításai. A polgármester Barsi alakításában remekbeszabott képviselője a húszas évek "uram-bátyám" világának, kedélyes, minden hájjal megkent gazember, aki kedveskedő, bizalmaskodó modorával ejti meg a karrierizmus és becsületesség között vergődő főügyészt. Igazi arcát legjobban az utolsó jelenetben mutatja meg, amikor Kopjásst nyilt válaszútra állítja. Barsi polgármestere kitűnő alakítás. Él, gondolkodik a színpadon, ott születnek meg agyában a gonoszabbnál gonoszabb hálóvetések módszerei, uralkodik, olyan jól, — és ez sajnálatos is egy kiesekét, mert vészit a Móricz darab igazi hiteléből — hogy Kardics, a pénzét féltő, a leleplezéstől félő üzletember mintha szinte eltörpülne mellette. Kardics mindenhatóságát Zsarátnokon egyetlen kihangsúlyozatlan mondat vallja csak az előadás során, és pedig a második felvonásban, amikor a polgármester figyelmezteti Kopjásst a csütörtöki vacsorákon való feltétlen megjelenésre Kardicséknál, mert, itt szokott eldőlni, hogy a másnapi közgyűléseken miről döntsenek. A rendezésnek itt kellett volna erősebben kézbevenni az igazságnak Móricz által olyan zseniálisan útrabocsátott fonalát. Károlyi István Kardics vezérigazgatója azonban így is jó alakítás. Az egyik legnehezebb feladatot igyekszik megoldani Inke László Kopjáss főügyész életrekeltésével. Az ő alakításában Kopjáss becsületes, rokonszenves ember, akinél kikapcsolódik a saját gyengeségének szerepe, egyoldalúan csak azt mutatja be, hogy a társadalom romlottsága következtében kell elbuknia. Következésképpen a néző a revolverdörrenés után szánalmat érez, rossz irányba futó vágányra jut, messze az író szándékától. Kopjáss ellentmondásossága, kétarcúsága, belső vívódásai elmosódnak Inke alakításában, nem látjuk, hogy ő is annyira hibás elbukásában, mint amennyire bűnös a környezete. Hatásosan oldja meg a harmadik felvonásvégi monológ-jelenetét, kár, hogy az Ármány és szerelem kancellárjának nem egészen természetes hanghordozásából átmentett valamicskét Kopjásshoz. A feleség, Lina szerepét megosztva játsszák Ambrus Edit és Lászlóffy Katalin. Lászlóffy alakítása szerint Lina valóban kispolgár asszony, becsületes és tisztább a körötte élő nagypolgár asszonyoknál, egyben azonban hasonló hozzájuk: gyűlöli a "büdös parasztot". A bonyolult lelkű Lady Milfcrdtól hosszú utat kellett megtennie Lászlóffy Katalinnak, hogy az egyszerű érzések finom pasztell színeivel megelevenítse a Rokonok alapjában véve szeretetreméltó Lináját. Lina Ambrus Edit alakításában hideg, az apró gondokban kissé elfásult asszony, némikép színtelenné vált. Az új szerepkör láthatóan idegen még Ambrus Edit számá. is tudatosan, hogy útja merre ter. ö2' mondja, úgy akar működni, hogy -a rtfke is jóllakjék, a káposzta is megmarom.. Megalkuszik. Hiába tartaná mahiába feleségének, Linának a családi 'fszket féltő aggodalma, az ura becsületeséért való félelme, Kopjásst pusztulásba a panamák lápvilága. Eddig boldog tot felesége, Lina mellett, most úgy érzi, ra és ezért nem tudta tehetsége legjavát nyújtani. Alakításában az érző szívet színpadi gyakorlottsággal igyekszik pótolni, nem mindig sikeresen. Magdaléna alakítóját, Lontay Margitot sokszor látjuk operettekben, vígjátékokban és drámában egyaránt. Lontay Magdaléna megformálásában azonban veszített színességéből. Inkéhez hasonlóan az Ármány és szerelemből, Lady Milfordlól hozott beszédmodort. Ez még nem lenne hiba, hiszen a két nőben, bár világok választják el a kettőt egymástól, vannak rokonvonások. Az azonban hiba, hogy a Móricz megírta Magdalénát nagyvilági nő helyett kisvárosi hírességgé teszi, akinél szinte minden férfi szerencsét próbálhat. Magdaléna nem ilyen. A nagystílű nó, az üzletasszony, az unalomból hódító, estélyeINKE LASZLO, LONTAY MARGIT, KAROLYI ISTVÁN ES AMBRUS EDIT KAROLYI ISTVÁN ÉS BARSI BÉLA (Llebmann Béla felvételei. Fény. Szövi ket adó nő nem szükségszerűen kihívó. Finomabb eszközökkel kellett volna elevenebbé tenni Magdalénát és Lontay tehetsége győzte volna ezt. PÉTERFFY, A FŐÜGYÉSZ titkárának alakítója az igen sokoldalú Kátay Endre hiteles, hús-vér embert elevenített meg. Becsületességéből, küzdő emberi mivoltából eredően lesz az új főügyész fontos munkatársa, bár tudja, hogy szélmalomharcot vívnak, mert ebben a társadalomban csak aklimatizálódni vagy elpusztulni lehet. Kátay Endre ebben az alakításában is bebizonyította tehetségét. Könnyedén oldja meg jeleneteinek problematikus részeit, szívvel-lélekkel játszik. Várady Árpád titkára, Gémesi Bisztriczay főmérnöke, Sugár Károly Csorna tanácsosa ugyancsak jó alakítások. A kisvárosok, így Zsarátnok városának is jellemző figuráját, az ellenzéki vezért, Martinyt két színész játssza, Miklósy György és Káldor Jenő. Itt Miklósynak sikerült élesebb vonásokkal megrajzolnia azt az embert, aki élethivatásának tekinti az ellenzékiséget, a népbutítást. Született hordószónok. Kál dórnak viszont azon a ponton sikerültebb az alakítása, amikor >-a rokonság" felfedezése utáni percekben majd hogy elolvad a boldogságtól, egyszeribe lecsendesül, hiszen ő is rokon, így remélhet valamit Kopjásstól. Oiasz Erzsébet Szentkálnaynéja annak ellenére, hogy kis szerep, naggyá tudott válni az elmélyült, művészi munka során. Jól elgondolt és megelevenített alakítás. A Kopjássra veszedelmet hozó népes rokonság két látható alakja, Kati és Berci bácsi szerepét megosztva játszották Bartók Júlia, Décsy Györgyi, — Sugár Mihály és Katona András. Kati néni, a jó rokon az édeskés, csupaméz nagynéni megformálása Bartók Júlia, Berci bácsi pedig Katona András alakításában sikerülten láttatja meg a rokonok felől fenyegető veszedelmet, amelytől Lina nem hiába félti férjét. A még ezeknél is kisebb epizódszerepek alakítói, a két kisbérlőt játszó Rosta Mihály és Almási József figyelemreméltóan jót alkottak. Be tudták hozni a városháza falai közé hárommillió kuldús nyomorát, még csendesen fel-felmorajló haragját, a 20-as évek Magyarországának reménytelen levegőjét, amelyben a szegényemberek éltek. •. * f ÖSSZEFOGLALVA mindezeket: városi színházkultúránk feltétlenül nyert, amikor Móricz Zsigmond Rokonok című színművét műsorára tűzte a színház. A darab feltétlenül megérdemli, hogy a benne szereplő művészek továbbfejlesszék ezt az előadást. LASZLO IBOLYA