Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

TILAÜ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I í MAI SZAMUNKBÓL: 5' AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSAGANAK LAPJA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének táv­irata Nyikita Szergcjevies Hruscsov elvtársnak Üzemanyag tároláshoz szük­séges felszerelésekkel segítette ki a sándorfalvi gépállomást a patronáló szegedi Lcmcz­árugyár Fegyelmezettebb munkával törlesszék lc adósságukat a Vasöntöde dolgozói Hetvenötezer forint értékű | árut készítenek terven felül a : kongresszusig a Szegedi Kézi- i szerszámárugyár dolgozói j A szakszervezetek segítsége a | mezőgazdaságnak X. ÉVF. 91. SZAM SZOMBAT, 1954. ÁPRILIS 17. ARA 50 FILLÉR Washingtoni törekvések Délkelet-Ázsiában (P. I.) Egyre gyakrabban hangzanak el az Egyesült Államok­ban — különösen Dulles külügyminiszter részéről — olyan kije­lentések, mint például: "Indokína stratégiai jelentősége felbecsül­hetetlen a.Nyugat yédelmében.«, vagy: "az indokínai helyzet, rend­kivül feszült és veszélyes*. Mindez csupán azért, hogy a világ köz­véleményét meggyőzzék az amerikai "erő politikájának* egyedül üd­vözítő voltáról. Legutóbb már kínai beavatkozásról, pontosabban: Dien Bien Phu-nál harcoló' kínai katonákról és egy Li Csién-vU nevű, a Dien Bien fhu-i csatát irányító kínai tábornokról beszélt Dulles, figyelmen kívül hagyva a francia vezérkar és a kuomin­tang-katonai körök erre vonatkozó cáfolatát. Dulles most lázas sietséggel igyekszik egy úgynevezett "szövetséget* létrehozni Fran­ciaország, Anglia, Űj-Zeland, Ausztrália, Sziám és a Fülöp-szige­tek bevonásával az indokínai háború kiszélesítésére. Hamarjában személyesen utazott át Európába, hogy egy Kína elleni közös nyi­latkozat kibocsátására kényszerítse az angol és francia kormányt. Tette mindezt azért, hogy eleve sikertelenségre kárhoztassa a genfi értekezletet, hogy ezzel befejezett tények elé állítsa a koreai és az indokínai kérdést tárgyalások útján rendezni kívánó béke­szerető erőket. » Az Egyesült Államok kormánykörei eljárásuk során a leg­képtelenebb indokokkal leplezik tényleges céljaikat. A Kínai Népköztársaságot vádolják "agresszióé szándékkal* és "beavatko­zással*, ugyanakkor pedig az amerikaiak azok, akik — saját • be­vallásuk szerint — az indokínai háború költségeinek négyötöd ré­szét fedezik, szállító- és bombázórepülőgépeket, továbbá pilótákat küldenek Indokínába. Az Egyesült Államok szenátusának, külön­böző bizottságai nyilt és zárt üléseken tárgyalják az indokínai há­borúba való mielőbbi beavatkozás lehetőségét. Eisenhower elnök április 7-én adott sajtónyilatkozatában,' amikor "megindokolta* az indokínai beavatkozásra irányuló politika "szükségességét*, emlé­keztetett Délkelet-Ázsia nyersanyagforrásaira, a "veszélyeztetett* ónra, gumira és wolframra. Ezzel lényegében meg is mondotta az amerikaiak jelenlegi és további indokínai céljait. Indokína azonban nemcsak gazdasági lehetőségeket biztosító terület az USA számára, hanem ugródeszka is Kína felé. A leg­utóbbi évek eseményei és a Kínai Népköztársaság • ellen egyre féktelenebbé váló uszítás nem hagy kétséget azt illetően, hogy az Egyesült Államok külpolitikájának főcélja a Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekmények előkészítése. Az amerikaiak e cél érdekében kezdték meg a koreai háborút, hogy koreai területen keresztül törjenek be Kínába, ezért bombázták a Kínai Népköz­társaság városait és falvait, ezért foglalták el még 1950-ben Taf­van szigetét, ezért folytatnak gazdasági blokádot a Kínai Nép­köztársaság ellen. .Tapán katonai potenciáljának növelése is ezért történik. Az Egyesült Államok indokínai beavatkozásának is az a legfőbb célja, hogy katonai hídfőállást létesítsen a Kínai Népköz­társaság határán, kínai terület elleni közvetlen támadás végrehaj­tása végett. Ez a magyarázata a Dulles által közzétett "közös ak­ciónak* is. Az amerikaiak a Kínai Népköztársaság elleni hadmű­velet kiprovokálásával arra törekszenek, hogy a kínai felszaba­dító hadseregtől elszenvedett súlyos vereség és a koreai sikertelen intervenció következtében elvesztett katonai presztízsüket és poll­kai tekintélyüket helyreállítsák. Az amerikaiak még a gondolatától is rettegnek annak, hogy megszűnhetnek a hadműveletek Indokínában, hogy béke lehet Ázsiában. Ezzel magyarázható, hogy az Egyesült Államok közvet­lenül a genfi értekezlet előtt a végsőkig fokozza az indokínai há­ború kiszélesítésére tett erőfeszítéseit és a Kínai Népköztársaság elleni rágalmazó hadjáratát. Mint mindig, az Egyesült Államok kormánykörei most is el­számították magukat. Figyelmen kívül hagyták, hogy a Kínai Népköztársaság ellen folytatott gazdasági blokád nem lehet ered­ményes, miután a Kínai Népköztársaság és a demokratikus tábor többi országai között egyre szélesedő gazdasági együttműködés áll fenn és tovább bővülnek a népi Kína nemzetközi gazdasági kapcsolatai is. A francia kormány kétszínű magatartása is nagyban hoz­zájárul ahhoz, hogy washingtoni kormánykörök tovább szőjjék Délkelet-Ázsiára vonatkozó merész álmaikat. Laniel francia mi­niszterelnök egyik legutóbbi beszédében — a francia nép széles rétegeinek nyomására — kénytelen volt kijelenteni, hogy "sem­mit sem mulaszt el az indokínai háború békés megoldása érde­kében*. Párizsi politikai körökben Lanielnek ezt a kijelentését úgy magyarázzák, hogy ezzel "le akarta csillapítani a parlament amiatt tanúsított aggodalmát, hogy az Egyesült Államok "kemény magatartást készül tanúsítani a genfi értekezleten*. Április 9-i, a parlamentben elmondott beszédében viszont azt mondotta Laniel, hogy a francia kormány első célkitűzése az Egyesült Államoktól kapott anyagi segítség révén minden erővel folytatni a háborút Dien Bien Phu-nál és másutt. Valótlant állított Laniel akkor is, amikor Nehru indiai miniszterelnök február 22-i nyilatkozatával kapcsolatban arról beszélt, hogy a francia kormány már kijelen­tette: bizonyos feltételekkel hajlandó fegyverszünetet kötni Indo­kínában. Mint ismeretes, Laniel "feltételei* között ott szerepelt a Vietnami Demokratikus Köztársaság "kapitulációja*" is. Laniel te­hát félreértést kizáróan bizonyította be ezalkalommal is, hogy kormánya nem kívánja a fegyverszünet megkötését. Laniel egyéb­ként azt is kijelentette, hogy amennyiben a genfi értekezlet nem vezetne eredményre, hozzájárul az Egyesült Államoknak az indo­kínai háború "nemzetközivé tételére* irányuló tervéhez, ami más szavakkal annyit jelent, hogy LanieL hajlandó a háború kiterjesz­tésére. Laniel odáig ment Dulles »erőpólitikájának« védelmében, hogy az amerikai külügyminiszter után ő is azzal vádolta meg a Kínai Népköztársaságot, hogy beavatkozik az indokínai háborúba. Laniel beszéde és magatartása tehát egyaránt azt bizonyítja, hogy a francia kormány ugyanakkor, amikor színleg a békét hirdeti, a valóságban hűségesen követi az Egyesült Államokat az indokínai háború kiterjesztésében. Ez az eljárás a legkevésbbé sem áll össz­hangban a genfi értekezlet céljaival, mégkevésbbé a francia nép arra irányuló követeléseivel, hogy Indokínában tárgyalások révén helyreálljon a béke. Szeged és a szegedi járás földjein A bő termésért négyzetesen vetik a kukoricát a röszkei Lenin tsz-ben A mi szövetkezetünkben, a röszkei Leninben az idén is négyzetesen vetjük a kukoricát. Ennek előnye abban is megmutatkozik, hogy két irányban géppel végezhetjük a kapálást. Ezzel sok munkát lehet megtakarítani, s el lehet érni a tengeri négy­szeri kapálását. A négyzetesen vetett kukoricónak több tápanyag jut. A mult évben 25 holdas négy­zetesen vetett kukorica táblánkon 45 mázsa hol­dankénti átlagtermést értünk el. Az idén 69 holdon termelünk négyzetes ku­koricát. A területet géppel műveljük, kapáljuk. Vetés előtt a talajt kultivátorozzuk, fogasoljuk, utána gépi erővel sorvonalazzuk. A gépi sorvona­lazással is — melyet a gépállomás végez — sok munkanapot takarítunk meg. A kukorica vetést kézi puska-vetővel végezzük. Ennek szerintünk az az előnye a kapásveléssel szemben, hogy pontosab­ban lehet a négyzetbe vetni és a mélységet is köny­nyebben lehet szabályozni. Az- idén is nagy gondot fordítunk kukorica földünkre is és még több ter­mést akarunk elérni, mint tavaly. Ezért az idén is majd géppel négyszer kapáljuk a kukoricánkat, és így is elősegítjük a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósítását. CSÁSZÁR SÁNDOR, a Lenin tsz növénytermesztési brigádvezetője Legelők fásítása Az idei tavaszon megyénkben mintegy 70 kilométer hosszú, 20 méter széles védőerdősáwal ve­szik körül és osztják el természe­tes szakaszokra a legelőket. Az erdősávok megkönnyítik a szakaszos legeltetést is. A legelök fásításához a Szegcdi Erdőgazda­ság 460 ezer csemetét juttatott el a kijzségekbe. A fák ültetését több helyen társadalmi munkával is gyorsították. A szegedi járásban is több he­lyen létesítenek védőerdősávot a legelők körül. Kübekházán pél­dául 30—40 dolgozó paraszt, 16 holdnyi területen létesített védő­erdősávot, a község legelője kö­rül. Az erdősávval védett terüle­ten természetesen végzik a legc­löjavítást is. hiszen ez fontos ré­sze az állattenyésztés fejlesztésé­nek. -.vw^aa/wjv.v.naaaaaaa/aaaaaavw^aaa-vavw.vvwaa.w Egy baláslyai egyéni gazda Ifj. Király Sándor Balástya 729. szám alatti egyénileg dolgozó paraszt is magabiztosan, kedvvel végzi munkáját. Gyarapítja mezőgazda­sági felszereléseit is, hogy minél tökéletesebben munkálja meg földjét. •Jó pár nappal ezelőtt kocsijával bejött Szegedre és a Valéria-téri vasárudéban vásárolt egy vetőgépot. Ezután Király Sándor kocsija után akasztotta a gépet, vitte haza Balástyára. Tudja ő is, hogy érdemes jól gazdálkodni, mert annak első­sorban maga látja hasznát. Képünkön balról a harmadik ifj. Király Sán­dor, dolgozó parasztokkal és a vetőgéppel, amelyet megvásárolt. A finom juhsajt készítője: Frank Jánosné Vígan legelteti a zöldülő mezőn a sze­gedi Felszabadulás tsz juhnyáját a két ju­hász: Szabó D. Fe­renc és Mészáros György, Este és reg­gel ők fejik meg á birkákat, melyeknek ők is egyik gazdái. A juhtejből — amelynek tápértéke nagyobb és jobb, mint a tehéntej, — Frank Jánosné készíti az ízes sajtot és a juhtú­rót. Szép tisztaság mindenütt a tejkony­hában. Naponta 13—14 kiló juhsajtot és mintegy három kiló juhtúrót készít a szorgalmas Frankné. Dehogy van vége a munkának ak­kor, amikor „feldol­gozta" a tejet. Ez­után: következik az edények kitisztogatá­sa, mosogatása, a tej­konyha rendbetevésé. A jó öreg Nagy Jó­zsi bácsi, a ' Felszaba­dulás tsz állattenyész­tési brigádjának ve­zetője igy • beszél a finom juhsajt készí­tőjéről: — Szép rendet tart a tejkonyhában, jó sajtot készít... így igaz ez. Frank elvtársnő különben április 1-től készíti a juhsajtot és a túrót. A birkák fejésc ugyanis április 1-tő! kezdődik ós 120 na­pon át tart — au­gusztus l-ig. A juh­sajt készitöjo a fe­jés megkezdése előtt is kiveti© részét a munkából. Ott volt a vetésnél is, s a lovat is vezette a gép előtt. Ha már nem kell Rajtot készíteni, ak-r kor is. .természetesen talál munkát a nö­vénytermelésben, « szívesen dolgoz;k ott. Szaporodik most is a munkaegysége. Év végére ő is szeretné, hogy egységéinek szá­ma elérje a kétszázát. Tesz is érto, hogy igy legyen. Rizsvetés előtt — a szegedi Dózsa tsz-ben Szerényen, de azért jogos büszkeséggel be­szélnek arról a szegedi Dózsa termelőszövetke­zet tagjai, hogy gondo­san és jól végzik a so­ronkövetkező tavaszi munkákat. S hogy sza­vaik igazak, annak, bi­zonyítására megmutat* ják földjüket. A korán elvetett és zöld sávként virító borsó- és mákve­tésük első kapálását már elvégezték. Neki kezde­nek. a cukorrépa kapá­lásának is. Bármerre járunk, s a szövetkezet széles határ­ban elterülő földjén be­szélgetünk a tagokkal, nagyon bizakodó szava­kat hallani tőlük. Zina Miklós elvtárs, az elnök is mosolyog, mint a töb­biek. Azt mondja: jó munkánkkal elérjük a dús termést és a jó jö­vedelmet. Sok szó esik mostaná­ban munka közben, . de főleg munka után a köz­ponti tanyaházban, az új rizstelepről. Nem kis do­log ez, hiszen a tág sze­gedi határban még soha sem termesztettek rizst, — ennek úttörői a Dózsa tagjai. Központi tanyá­juktól nem messze, öt holdnyi földön már a végefelé közeledik a rizstelep építési munká­ja. Csütörtökön délután, amikor a rohanó szél vadul kavarta a port, igaz egy rövid időre megállt a munka a rizs­telep építésnél. De aztán újra nekifogtak. Elké­szültek a sáncok, a kül­ső lecsapoló árkok és a terület két „sícatulyára" van osztva. összedugják a fejüket a szövetkezeti tagok és arról folyik a szó közöt­tük, hogy mikor kezd­jenek hozzá a rizstelep ta­lajának mcgmunKalásá­hoz, s aztán a vetéshez. A következő héten jól felszántják, elmunkálják a rizstelep földjét, s az­tán: hajrá — vetni! Egy tömzsi, őszes hajú ember frissen jár-kel a földön, beszél a brigád­vezetővel, munkacsapat­vezetőkkel, a tagokkal. Egyenes szárú kis pipá­jából eregeti a füstöt és okos tanácsokat ad. A neve: Balogh Jenő. Egye­temet végzett agronó­mus. A dorozsmai gépál­lomáson van, de igen so­kat a tsz-ben tartózko­dik, mert a Dózsa agro­nómusa is. Meg kell hagyni: sokoldalú em­ber, és ért a növényter­mesztéshez és az állat­tenyésztéshez egyaránt. Hosszú, hosszú évek ta­pasztalata áll mögötte — régi szakember. Ez nem hiba, cseppet sem az, hi­szen a becsületes mun­ka, a néphez való hűség, a fő. Belogh Jenő a rizs­termeléshez is ért. Éve­ken át volt rizstermelő gazdaságban. Nagyon jó segítséget tud. adni, hogy a rizstermelésben Szege­den úttörő Dózsa szö­vetkezet jó eredményt érjen el etéren. Megint csak a ts^-elnök állapít­ja meg: „Éppen kapóra jött ide Balogh elvtárs. Meg kell hagyni, dere­kasan igyekszik segíteni és bizony hasznát vesz­szük mi itt az agronó­musnak." Később Balogh . Jenő — az agronómus — ma­gyarázza, hogy mikép­pen kell a rizst termesz­teni. Néhány nap csu­pán, s elvetik a rizst. Aztán elárasztják vízzel. Utána 24 órával leeresz­tik a vizet és amikor a növény három-négy le­vélben lesz, állandóan vízzel árasztják el. Bizo­nyos, hogy az agronó­mus, s a szövetkezetiek már elképzelték maguk­ban: hogy szökken ka­lászba a rizs. S ez nem üres álmodozás, hanem valóság lesz. Kukkantsunk be a rizsvetés előtt a tehené­szetbe. Széli György, a tehenész — persze a szövetkezet minden tag­ja — örül annak, hogy a kongresszusra készülve, mintegy két literrel emelkedett már tehe­nenként és naponként a fejési átlag. A tehenész derék munkájával együtt jelentős szerepe van a tejhozam emelés­nél Balogh Jenőnek, az agronómusnak is. Meg­állapította, a tápanyag­szabvány;t4 s kidolgozta minden téren a helyes takarmányozást. Ered­ménye: több tej. Mérges lesz Balogh Jenő, ami­kor a szövetkezetben lé­vő állami bikáról esik a szó. A bikának nirics orrkarikája és igy igen veszélyes a vele való bá­nás. Többször szóltak már a tanács mezőgaz­. da,sági osztályára, hogy küldjék ki a felcsert, hogy megkarikázza a bi­kát. De semmi ne'm tör­tént. Ez mérgesíti joggal az agronómust és máso­kat is. Napok múlva megkez­• dik a kukorica vetését is. A tsz-ben két ezer­mester: Gémes Pál és Gémes József, a négyze­tes vetéshez sorvonala­zót készített. Mert a ku­koricát négyzetesen ve­tik. Ezzel elérik, hogy több lesz a termés és a gépek segítségével gyor­sabban. könnyebben munkálhatják — ke­resztbe, hosszába. Az agronómus, a tsz elnöke és a tsz-tagok kémlelik az eget. Kelle­ne már a jó idő, a jó ' meleg eső — igen kelle­ne. Aztán az udvarról bemennek a központi ta­nya nagytermébe, ahol munka végeztével a tsz tagjai gyülekeznek. A rizstelepről és a többi munkákról folyik a szó .. * J^MOKV^ SÁNpSJtn

Next

/
Oldalképek
Tartalom