Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

B£LMI6YBR0XSZI6 VASARNAP, 1954. ÁPRILIS 11. Az Egyesült Államokban kommunistáknak nevezik azokat, akik az amerikai háborús készülődések ellen lépnek fel Az indiai sajtó az Egyesült Allanuok délkeletázsiai politikájáról Delhi (TASZSZ) A ©Basumati© című kalkuttai polgári lap elítéli áz Egyesült Államok beavatkozását az ázsiai országok belügyeibe. ©Az Egyesült Államok kormánykörei — írja a lap — úgy kezelik az ázsiai országokat, mintha egész Ázsia az ő birtokuk lenne, mintha Ázsia népei nem tudnák maguk eldönteni, mi a jó és mi a rossz, milyen életmódot válasszanak, milyen legyen kormányformájuk és milyen politikát folytassanak©. ©Az Egyesült Államokban kommunistáknak nevezik azokat, akik az amerikai háberús készülődések ellen lepnek fel — folytatja a lap —, akik védelmezik a polgári szabadságjogokat és véget akarnak vetni az imperialista kizsákmányolásnak. A Wall Street szótára szerint az Indokína, vagy Malájföld függetlenségéért folyó harc kommunista összeesküvés, ami lényegileg azt jelenti: az Egyesült Államok nem kíván eltűrni Délkelet-Ázsiában egyetlen olyan kormányt sem, amely nem tetszik neki©. A ©Matrabhumi© című lap azt a reményét fejezi ki, hogy ©a genfi értekezleten megegyezésre jutnak majd az indokínai kérdésről©. — Teljesen értelmetlen megegyezésről beszélni — írja a lap — és ugyanakkor folytatni a háborút. Békés légkört kell teremteni ahhoz, hogy a genfi értekezlet sikeres legyen. A ©Matrabhumi© megállapítja, hogy ©Franciaország szeretne megegyezni, de az Egyesült Államok a háború folytatására kényszeríti©. A ©Naja Zamana© című haladószellemű lap szintén hangsúlyozza, hogy Franciaország közvéleménye az indokínai háború beszüntetését követeli, de ©a francia monopolisták és az amerikai imperialisták ellenzik ezt..: Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az indokínai Íz indokinai helyzethez Párizs (MTI) Az indokinal francia parancsnokság és az amerikaiak Indokínában működő képviselői mindent elkövetnek, hogy bevonják a vietnami nép elleni háborúba más indokínai országok népeit is. A ©Combat© és más lapok jelentése szerint Norodom Szihanuk, ©Kambodzsa királya© április 8-án parancsot adott Khmer lakosságának ©általános mozgósításra©. ásványlelőhelyeknek 70 százaléka és a gumiült:>tvények 20 százaléka az amerikai monopóliumok kezén van. Az amerikai monopóliumok évente tíz- és tízmillió rúpia értékű nyersanyagot szállítanak el Indokínából. Az Egyesült Államok DélkeletÁzsia fontos amerikai stratégiai övezetének tartja Indokínát és ezért a leghevesebben ellenzi az indokínai háború beszüntetését©. NEMZETKÖZI SZEMLE A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártértekezlete Szombaton reggel az Építőmunkás Szakszervezetek székházának nagytermében megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja budapesti értekezlete. A pártértekezlet elnökséget választott, amelynek tagjai között helyet foglalt Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára, Ács Lajos elvtárs, Farkas Mihály elvtárs, Földvári Rudolf elvtárs, Gerő Ernő elvtárs, Hidas István elvtárs, a Politikai Bizottság tagjai, Végh Béla elvtárs, a Központi Vezetőség tilikára, valamint a pántértekezlet<íszámos más küldöttje. A pártértekezlet napirendje: 1. A budapesti pártválasztmány beszámolója. Előadó: Földvári Rudolf elvtárs, a budapesti pártbizottság első titkára. 2. A budapesti pártválasztmány újjáválasztása és az MDP III. kongresszusa budapesti küldötteinek megválasztása. A budapesti pártválasztmány beszámolóját a pártértekezlet behatóan megvitatta. A vitában 23 küldött szólalt fel, közöttük Rákosi Mátyás elvtárs. A budapesti- pártértekezlet vasárnap ér véget, A piaci felhozatal és az árak alakulása március utolsó 10 napjában A fővárosba és a vidéki városok élelmiszerpiacaira .ezekben a hetekben jóval több áru érkezik, mint 1953 tavaszán. Nagyon sok cikkből megsokszorozódott a felhozatal, egyszersmind jelentősen csökkentek az árak is. Hogyan alakult a piaci felhozatal, hogy alakultak az árak március utolsó 10 napjában? Hasonlítsuk össze a jelenlegi helyzetet 1953 megfelelő időszakával. A felhozatal növekedésével együtt a budapesti pacokon csökkentek az árak. A megyeszékhelyek piacaira március 20 és 31 között 72 százalékkal több sertészsír, 26 százalékkal töhb étolaj, 125 százalékkal több vaj, 58 százalékkal több élőcsirke és tyúk, 144 százalékkal több vágottkacsa és csaknek négyszerannyi vágottliba került, mint előző évben. A felho50. sárgarépából 57, petrezselyemből 92, almából 83 százalékkal nagyobb. A burgonya felhozatala megnégyszereződött. Ezeken a piacokon az átlagárak a tavalyihoz viszonyítva a következőképpen alakultak. A sertészsír ára 35, a füstöltszalonnáé 31, az étolajé 36, a vajé 39 százalékkal csökkent. 10 százalékkal olcsóbb lett az élőcsirke és tyúk, 18 százalékkal a vágottkacsa, 25 százalékkal a vágottliba, 42 százalékkal a tojás. A burgonya ára a tavalyinak 41 százléka. s A piaci felhozatal és az árak alakulása március utolsó napjaiban :s azt mutatta, hogy az idén a tavalyihoz képest jelentősen javult a városi lakosság ellátása. Az eredmények a piaci kapcsolatok erősödéséről, az életszínvonal emelkedéKépzeljük cl egy pillanatra, hogy Lloyd George és Clemenceau, tehát az első világháború idejének vezető angol és francia politikusai visszatérnek családi kriptájukból és földi életük napi szokásaihoz híven beülnének egy órácskára megszokott klubjukba. Az ital megrendelése után minden bizonnyal mindketten az újságot kezdenék el böngészni. Alig olvasnának azonban pár sort, dörzsölni kezdenék szemüket, vájjon jól látnak-e. „William Knowland szenátor, az amerikai szenátus köztársasági párti többségének vezetője — táncolnának előttük a sorok — csütörtökön kijelentette: az Egyesült Államok kongresszusa felfüggesztheti a külföldi amerikai segéllyel kapcsolatos döntéseket mindaddig, amíg Amerika szövetségesei nem foglalnak állást délkelet-ázsiai „közös akcióra" vonatkozó javaslattal kapcsolatban". Hogyan, hát ide jutottunk: — hördülne fel a két egykori államférfi, akik pedig a maguk idején szintén nem vetették meg a zsarolás és fenyegetés politikáját, csakhogy ezt bölcsebbnek találták zárt ajtók mögött gyakorolni. — Idejutottunk — háborognának —, hogy egy amerikai szenátor úgy zsarolhat bennünket, mint egy fog© pasztagyáros a sarki drogéria tulajdonosát, vagy ahogy ifjúságunk boldog idején egy angol vagy francia gyarmati kormányzó tanította a fehér civilizáció tiszteletére valamely bennszülött törzs főnökét? — No de őfelsége kormánya —• folytatná feltehetően a dörmögést Lloyd George — bizonyára jól megmondta véleményét ezeknek a tiszteletlen és modortalan yenkiknek.: Az imperialista intrikákban megőszült két egykori politikus hiába lapozna azonban tovább újságjában, sehol egy sor utalást sem találna arra, hogy a brit vagy francia kormány valamely tagja a nemzeti önérzet, a nemzeti becsület nevében tiltakozott volna az ellen a megszégyenítő felhívás ellen, hogy az angol, vagy francia politikát megfelelő számú dollárbankjegy nyíltszíni átadásával befolyásolni lehet. Mindezek után valószínű, hogy a két elaggott politikus sietve visszatérne elhagyott sírjába, megátkozva azt a könnyelmű órát, amelyben ezt a földi kiruccanást elhatározta, Genf „nem nagy gyönyörűség* zatal tojásból 66, vöröshagymából séről tanúskodnak, „Igen barátságosan fogadtak bennünket" Angol szakszervezeti küldöttség nyilatkozata Nehru riasztónak minősítette Dulles beszédét (MTI) Az „AFP" jelentése szerint Nehru, India miniszterelnöke pénteken beszédet mondott az egyik parlamenti pártcsoport ülésén. Nehru beszédében „riasztónak" minősítette Dulles emlékezetes nyilatkozatát az Indokinában létrehozandó „közös" akcióról. Moszkva (TASZSZ) Körülbelül bárom hétig tartózkodott a Szovjetunióban az angol dohányipari dolgozók szakszervezetének küldöttsége. A küldöttség április 9-én hazaindult. A küldöttség tagjai elutazásuk előtt tett nyilatkozatukban hangsúlyozták: — Ahol csak jártunk igen barátságosan fogadtak bennünket és mindent elkövettek, hogy otthonosan érezzük magunkat. A munkások szívesen válaszoltak a munkabérre és a munkakörülményekre vonatkozó minden kérdésre. Az igazgatók kimerítő tájékoztatást nyújtottak és minden kérdésre válaszoltak. Ahol csak megfordultak, látták, milyen sokat tesznek a Szovjetunióban a munkavédelemért. A vendégeknek igen jó véleményük van az üzemi bölcsődékről és poliklinikákról. Meggyőződtek arról is, hogy a Szovjetunióban nagy méretekben és gyors ütemben folyik a lakásépítés. A Szovjetunióban megvalósuló hatalmas építési programm bizonyítja — írják a küldöttek, — hogy teljesen őszinte az a szovjet kormány által meghirdetett politika, hogy az összes döntő fontosságú nemzetközi problémákat tárgyalások útján kell rendezni. A szovjet emberek elméjét leginkább a béke foglalkoztatja. Talán hosszabbra nyúlt ez a mese, mint szükséges lett volna. így próbáltuk azonbain még szemléletesebbé tenni, hogy milyen alapvetően változott meg az elmúlt évtizedben az imperialista államok egymásközti viszonya, hogy az amerikai imperializmus mennyire fittyet hány legközelebbi szövetségesei önálló döntési jogára és hogy a nemzeti önérzetnek ez a semmibevétele, mennyire nem vált ki nyilvános tiltakozást az érintett kormányok tagjai részéről. Nem véletlen persze, hogy ez a folyamat éppen most Genf előtt mutatkozik meg ilyen éles világításban. Nem véletlen, hogy Genfhez közeledve Dulles amerikai külügyminiszter már csaknem mindennap szükségesnek érzi, hogy újabb és újabb beszédet mondjon, nem véletlen, hogy ezek a beszédek fokról-fokra agresszívebb hangot ütnek meg, mint amint nem véletlen az sem, hogy amíg Know Land szenátor a dollárokat lóbálja, addig Dulles hirtelen elhatározással bejelenti, hogy vasárnap Londonba, majd Párizsba utazik „villámlátogatásra"* ± A berlini konferencia bezárása óta lezajlott események a napnál világosabban mutatják, hogy a nemzetközi feszültség fenntartásában, a hidegháború folytatásában érdekelt amerikai körök félnek és fáznak a genfi értekezlettől és ezt az értekezletet mindenképpen zátonyra akarják futtatni© Genf „nem olyan esemény, amelynek mi különös gyönyörűséggel nézhetnénk elébe" — írta nem sokkal a berlini konferencia befejezése után a „New York Herald Tribune"-ban Walter Lippmann, az egyik legismertebb jobboldali amerikai újságíró. Az előbbi idézet sokatmondó, de azért az amerikai magatartásnak csak egyik oldalára világít rá. Mélyebb bepillantást enged az amerikai szándékokba a washingtoni „Star" pár héttel ezelőtt írt cikke, amely kereken a következőket mondja: „Az Egyesült Államok nem engedhetik meg Franciaországnak, hogy béketárgyalásokat folytasson Indokínában. Egy fegyverszünetet bármiféle feltételekkel jöjjön is az létre* őrültség lenne elfogadni"* A „koalíció szétesésétől" való félelem Vagyis nemcsak arról van szó, hogy a hidegháború amerikai lovagjai attól tartanak, hogy a genfi tárgyalások esetleg nem a számukra a legkedvezőbb eredményekkel zárulnak, hanem arról van szó, hogy ezek az urak semmiféle eredményt nem kívánnak és minden megegyezést kárhozatosnak tartanak. Miért ez a rettegés a megegyezéstől, de még csak az egyszerű tárgyalásoktól is? Azért, mert Berlin óta nemcsak a nemzetközi közvéleményben, de bizonyos hivatalos nyugateurópai körökben is határozottan és félreérthetetlenül megnőtt a feszültség (67.) ... Ez Vinczénó adókönyve. Ez a Vasas Tamásé ... Nyolc forintot, tizenkét forintot, melyiktől mit követelnek. Jogtalanul. Ha összejön száz adókönyv, megy a polgárit agyhoz. , Van, akit a más haja nem érdekli. Ügy beszél, hogy elég neki a magáé. Meghúzódik magába. Neki, Kapás Kemény Jánosnak, nincsen háza. Más nyakán él. lakbért fizet. Az útadót, párbéradót nem fizeti. Addig járt a torony alá, amíg elengedték. Ezeknek is el kell, hogy engedjék. Neki megvan, ami megvan. Erti a munkáját, szeretik a munkáltatók. Hogyha kell. egyhuzamban dolgozik két napot és két éjszakát.. De szíve is van az embernek. Felhevíti a vérét, hogy a népet sanyargatják. Nem nézheti tétlenül. Gondot okoz magának. Ped'g vágyik a csendre, a békességre. Gyermekei tanítására, nevelésére. , Csakhogy mindig beleszúr a szivébe a mások baja. Miért él Sgyt Miért nem úgy, mint mások? Mert nem bír. Mert sohase volt gyámoltalan. Mert igazságnak kell lenni. Addig nem nyughat az ember. ... Vájjon Kossuth is így érzett? Egy hónapja, hogy meghalt. Kint idegen országban. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE Marx Károly is másokért élt. Egész életében. (5 sincs már az élők között. Világ proletárjai egyesüljetek! ... Frankéi Leó. Kár. hogy elment, Nagytudású, bátor, okos, világotjárt. ... Vannak ilyen emberek és kellenek is. Hogyha nem volnának. nem haladna előre az. emberiség. Az utánunk következő nemzedékek, Laciék. meg a többiek. A fiak. meg az unokák .., A szobában hűvös volt, de Kapás nem érezte. Ökle az adókönyveken nyugodott, egymáson átvetett térde finoman remegett vére lüktetésére. Nyargaltak a fejében a gondolatok. . .. Hányan várták, hogy visszajön Kossuth-apánk. Pláne az idősebbek. Akik maguk is hallották a beszédét... ... Hetvenöt adókönyv Milyen csomója van. És akiké nincsen itt? Hány ezer lehet? Kossuth apánk ezt el nem tűrte volna. Azért tódult ki mindenki az utcára, mikor meghalt. Sírtak. A férfiak sem szégyelték. Szabadulást vártak tőle. Negyvennyolc folytatását. Leszámolást a vagyonos osztályokkal. Azt beszélik, jelt adott a halálával. Hogy közeleg aji urakkal való leszámolás pillanata. itt ingerelEzt mondják. Az bizonyos, nem tűrné a nagyságos és méltóságos urak garázdálkodását. Nem tűri ezt az Egylet sem. Helyette is vagyunk .,. ... Az összeszedett adókönyvek ték volna fel a városházi urakat? Ezért jegyzőkönyveztek? Ezeket keresték? Ezért forgattáK fel az Egylet szobáját? Mint valami rablófészket? ... Alighanem.., Nyílt az ajtó. Kapás bátranézett. Laci jött be. A kis kölykök odakint már abbahagyták a csúszkálást. — Na kisfiam, mi kéne, ha volna? — Kenyeret kérek, édesapám. Az apa szelt a gyereknek, a hetvenöt adókönyvet betette a sublótba és bemártotta a tollat. írni kell. Indulni kell. Menni kell az úton tovább. Öntudatra keli rázni a munkásokat. Szocialisták kellenek. Százezrével. „Tisztelt rárósfalvi elvtársaim!" A papírost szántották a tüzes, gyújtó mondatok. Egyvégtében írta meg a levelet. Az előbbi sok kusza gondolat kirepült a fejéből. Agya rendben, fegyelmezette működött. Szervezkedni, tanulni és tanítani. Csak ez forgott a fejében. Mint a nap, oly világos volt: ez a jó út, amelyen a munkásságnak járnia kell. így érheti el a célját. Irta, írta a levelet. Teli lett a papír mindkét oldala. „Világ proletárjai egyesüljetek!" Ez állott a legvégén. (Folytatjuk.) enyhítésének kívánsága. Ez a körülmény, s e körülmény mögött a feszültség tényleges enyhülésének lehetősége lidércnyomásként nehezedik ma az amerikai nagytőke politikai képviselőire. Ez a hidegháborús érdekszövetség, mint az ördög a tömjén füsttől úgy irtózik a feszültség enyhülésétől. A feszültség csökkenése a profitok csökkenését hozná ugyanis az amúgyis válságtól remegő monopóliumnak* A feszültség csökkenése a háborús hisztéria fenntartására épült belső elnyomás és a külső ,szövetségek'* szükségszerű lazulását eredményezné. Az „atlanti szent birodalom" szétesésétől való félelem különösen erőssé vált az elmúlt hetekben az amerikai reakció házatáján. „Az első lépés egy másodikhoz, majd egy harmadikhoz vezetne és egy nap szétesve találnánk az egész nagy koalíciót, amelyet oly sok költséggel építettünk fel" — mondotta a genfi konferencia öszszehívását támadó beszédében Judd* az amerikai kongresszus egyik ismert köztársaságpárti tagja. A legutóbbi események arról tanúskodnak tehát, hogy a nemzetközi reakció érzi és rettegi a megegyezést követelő erők növekedését. Éreznie kell ezeknek az erőknek a növekedését, hiszen ezen erők hatására válaszolt az angol burzsoá sajtó nagyrésze elutasítóan* vagy legalábbis kitérően Dulles indókínai intervenciót követelő felhívására. A genfi értekezletnek —« szögezte le pénteki számában a londoni „The Times" — csak akkor van értelme, ha nem zárják ki tökéletesen a tárgyalásokon alapuló béke lehetőségét Indokínában, akárcsak Koreában. „A dullesi megnyilatkozások mögött rejlő veszélyt helytelen lenne lebecsülni. A nemzetközi feszültség enyhüléséért küzdő széles tömegeknek, a megegyezést kívánó nemzetközi közvéleménynek megvan azonban az ereje ahhoz, hogy támogatva a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság békés rendezésre törekvő politikáját, sikerekhez segítse a genfi értekezletet*