Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-08 / 83. szám

DELMUGYHRORSZŰG Az «Anyegin* a szegedi Nemzeti Színház CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS 8. 1823 MÁJUS 9-én, szézharminc,WAg egy évvel ezelőtt, déloroszországi száműzetésében írta le Puskin, „az orosz költészet napja", nagy művének, lenyűgöző verses regényének, az Anyeginnek első sorait. Ez a mű azóta számtalan fordításban járta be a világot s egycsapásra a világirodalom legnagyobb alkotásai közé emelkedett. Az Anyegin többnyire hamis beállításban terjedt el, mint byroniá,da. Ez a beállítás nem felel meg a mű lényegének. Puskin nem volt Byron utánzója. Sokan nem látták, nem értékelték e nagy verses regény objektivitását, amiért Bjelinszkij, az orosz irodalomkritika kiválósága joggal nevezte el az orosz élet enciklopédiájának. Valóban enciklopédia az Anyegin, amelyben megtalálható mindaz, ami a 19. századeleji, a Szent-Szövetség korabeli, cári Oroszországra jellemző. A mű főhőseinek finom jellemzése mellett számtalan remekül ábrázolt típus, maga az egész kor elevenedik meg a Larin-bál forgatagában, a Gremin-palotában, vagy a jobbágyok életéről írott sorokban* Puskin egész életén át küzdött írásaival a cári rendszer ellen. Diákkorától kezdve a nemesi forradalmárok, a dekabristák köréhez tartozott, akik a cári önkény, az elnyomás, a jobbágyrendszer ellen szervezkedtek. Az összeesküvés tagjai, csakúgy, mint Puskin maga is, az orosz nemesség leghaladóbb, legradikálisabb részéből kerültek ki. A felkelés leverése után I. Miklós cár magához kérette Puskint és azt kérdezte tőle, mit tett volna, ha 1825. december 14-én (a felkelés napján) Szentpétervárott tartózkodik? Puskin határozottan Válaszolta, hogy a felkelők soraiban lett volna. E válasza az Anyegin később írt fejezeteiben is megnyilatkozott, e részeket azonban a cenzúra elnémította (verseit egyidőben maga a cár cenzúrázta). Lenszkij „szabadságszerető álmait" kifejezetten említette a cenzúra által kihagyott versszakban, amelyet akkor írt, amikor értesült a dekabristák kivégzéséről. Lenszkij sorsán gondolkódva azt írta, hogy talán őt is elpusztította volna á cár, mint Rilejcvet, a dekabristák egyik vezérét. A

LEGNÉPSZERŰBB orosz zeneszerzőt, Csajkovszkijt megragadta a puskini mü, 9 versesregény szövegének felhasználásával komponált operát. Csajkovszkij zeneszerzői működésének kezdetétől vonzódott az operához, mint műfajhoz. ,.Minden zeneszerzőt lekűzdhetetlenül vonz az opera műfaja — írta. Mert egyedül az opera biztosíthatja igazán kapcsolatunkat a hallgatóság tömegeivel. Csak az opera hoz közelebb bennünket az emberekhez. Ez a műfaj teremt kapcsolatot az igazi közönséggel és művészetünket nemcsak egyes kiválasztott körök, hanem — kedvező körülmények között — az egész nép közkincsévé teszi." Csajkovszkijt lenyűgözték a puskini verses-regény sorai. „Puskin verseiben olyan zenei hangzást találok, amely a lélek legmélyéig hatol. Ez a dús hangzás már maga a zene" — írta egyik levelében. Határtalan lelkesedéssel látott munkához, hogy ezt a „lélek legmélyéig hatoló" verses regényt megzenésítse. Komponálás közben írta: „Soha nem szereztek zenét ilyen őiífemte elragadtatással és szeretettel a téma és a szereplők iránt, mint ahogy én szerezteti az Anyegin zenéjét. Kimondhatatlan élvezetet éreztem és reszkettem, amikor dolgoztam rajta. Egyetlen művemet sem írtam olyan könnyen, mint éppen ezt az operát. A kézirat jól olvasható, alig javítottam rajta." Csajkovszkij az Anyeginben olyan műfajt teremtett, amely eltér az úgynevezett „nagyopera" jellegétől, az olasz és német hagyományos operastílustól. Olyan operát akart írni, amely minden külsőségtől mentesen az emberi érzelmeket, hangulatokat őszintén, megkapóan, egyszerű eszközökkel fejezi ki. Törekvésére legjellemzőbb operaszövegkutatás közben írt feljegyzése: „Nekem nem kell semmi olyasmi, ami a ,nagyopera' tartozéka. Egyszerű, de megrendítő drámát keresek, amelynek bonyodalma oly helyzeteken nyugszik, amelyeket magam is átéltem, vagy láttam és igy a szívem megérteni, felfogni képes." Csajkovszkij célkitűzése az Anyeginben maradéktalanul megvalósult. Ez a finom, lírai hangvételűi lélekábrázoló törekvés kihatással volt az opera szerkezetére is. Az Anyegin képei az események, a külsőségek tekintetében nem mozgalmasak. A szerző minden figyelmét az emberábrázolásra, a lélektani: exzelemf estesre összpontosította, . műsorán mindarra, ami a felszín alatt, a mélyben, hősei lelkivilágában történik. Ezért nevezte el az Anyegint „lírai jelenetek sorozatának". Csajkovszkij operája megkapó formai szépséggel, áradó dallamossággal szólaltatja meg Puskin líráját. Az egész opera szinte egyetlen, szárnyaló ívelésű melódia. Az Anyeginben Csajkovszkij zenébe foglalta mindazt, amit Puskin lírába alkotott: a nagy, nemes érzelmek és a fásult közöny összeütközését, az ifjú szerelem tiszta elragadtatását, a szív és az előítélet hangjának ellentmondását, amely megfosztja Tatjanát és Anyegint a boldogságtól és Lenszkij tragikus pusztulásához vezet. Az Anyegin-opera először 1879ben került színre ,a moszkvai konzervatórium előadásában. A magyar operaház 1902-ben mutatta be jelentéktelenné szürkített előadásban. E bemutató után évtizedekig nem tűzték műsorra Csajkovszkij remekművét. Az Állami Operaház 1951-ben szovjet vendégművészek segítségével, N. Sz. Dombrovszkij, a Moszkvai Nagy Színház kiváló rendezőjének közreműködésével mutatta be az új, hiteles, a teljes nagyságában kibontakoztatott Anyegint. A nagysikerű budapesti bemutató után a vidéki színházak közül a Szegedi Nemzeti Színház vállalkozott az Anyegin bemutatására. Az Anyegin szegedi színrehozása az egyre fejlődő operaegyüttes újabb sikere. Az Anyegin újabb szakasza annak az állandóan felfelé ívelő művészi vonalnak, amelynek előzményeit a „Figaro házassága", a „Háry János", a „Carmen", a „Bohémélet" felújítása jelentette. A szegedi bemutató a hiteles Anyegint adta, híven a puskini műhöz és Csajkovszkij zenéjéhez, a maga teljességében, a lírát és a drámát, az epikai elemeket egyaránt gazdagon érvényesítve vitte színpadra* A rendezés (Versényi Ida, a Budapesti Nemzeti Színház tagjának vizsgarendezése) igen nagy érdeme, hogy a színpadon közvetlen, emberi légkört teremtett az Anyegin eseményei számára. Az első kép egyik jelenetében hintába ültetve énekelteti Olgát (kár, hogy a hinta korszerűtlenül, túlságosan modernül hat) ezzel is aláhúzva egyénisége jellemző vonásait, a vidámságot, a játékosságot. A rendezés helyes módszere továbbá, hogy az opera cselekménye szempontjából igen fontos második és hetedik kép terét a színpad elejére, kis térre szűkíti, ezzel is koncentrálva a figyelmet a cselekmény lélektani mozzanataira. Ez a módszer különösen a második képnél gyümölcsöző. Tatjána szobája olyan keretet ad a világirodalom legszebb szerelmes levelének a megírásához, amelyben a zene által is lenyűgözően ábrázolt érzelmi kitörések, vívódás, elhatározás átütő erővel hatnak. Az igazi költészetet szólaltatja meg ez a kép, amely, ahogy Puskin művében olvashatjuk, nem csengő rímekből,, hanem „mély érzésekből és költői gondolatokból" áll. Ennek a nemes költészetnek megkapó hangja, az élet szépségéről éneklő költő hangja csendül meg Tatjána levelében. A hatalmasan feltörő vonós-vibrátó, a rézfúvók tiszta akkordjai, a levél sorait körülfonó, az oboa, a fuvola és a kürt állásaiból összekapcsolt ábrándos motívum a lélekábrázolás csodálatos, szinte felejthetetlen eszközei. Megragadóan költői mozzanat a párbajt megelőző Anyegin—Lenszkij kettős, a tétován induló, egymással szinte kánonszerűen ölelkező, egyre szárnyalóbb lendületű fájdalmas motívum, amely a régi barátság közös emlékeit idézi. Békülne mindkettő, de nincs rá mód, kötelez az előítélet, „álszégyen rabja a világ", — írja Puskin — kötelez a „klasszikus szabály". A

RENDEZÉS érdeme, hogy a lírai jelenetek mellett súlyt kap és azzal egyensúlyban marad az epika is. Az Anyegin a lírai eposz sajátos mintaképe, amelyben a lírai és az epikai elem összevegyül és mégis teljesen egyenrangú marad, amelyben a „szív érzelme" mellett szerephez jut az „ész megfigyelése" is s így az emberi alakokat, a korabeli társadalmat hitelesen ábrázolja. Az Anyegin zenés korkép. Hősei körül bemutatja az egész kort, a társadalmat, amelyből hő6ei kinőttek, elénk vetíti azt a világot, amelybe a dráma gyökerezik, rávilágít azokba az erőkre, amelyek a dráma hőseit mozgatják, megmutatja az akkori orosz úri társadalmi élet fonák csillogását, zenébe önti az orosz tájak szépségét. A kor áhtárajása szempontjából Ügen jól sikerült a Lariníház báljának összeállítása. A báljelenet a korabeli orosz földesúri életet mutatja be olcsó szórakozásaival, Puskin szavaival: Benn a szobában zaj, foiongjjt, őrö n. üdvöz és, o'fra bók, Ölelés, jobbra balra csök. Egész családok, surgés.forg^j, ö|ebsiv;i:;s, vig kacaj, Gyermeksirás, pesztonkazaj. E képben igen komoly feladatot kap a kórus, a bál állandó mozgalmasságában külön csoportokban énekelve, do mégis egységes hangzást adva elevenítik meg a kor tipikns figuráit. A kórus hangzása egyre fejlődött az előadások során, bár a báljelenet nem egy résztvevőjénél, de más kórusrészekben is észrevehető a bizonytalanság, a tekintetek feltűnő, merev hozzáknpesoltsága a karmesteri pálcához. Hasonlóan találóan beállított a Gremin-palotabeli estély közönsége, gépiesen mosolygó arcok, divatbábok, érdekből bókolok, az egész orosz főúri osztály elevenedik meg előttünk. Bene Jánosné és Horváth Ferenc (egy-két apróbb korszerűtlenség ellenére is) kitűnő jelmezei különösen a Gremin-palota közönségén érvényesül teljes színgazdagságában ,s emeli az estély fényét, pompáját. A nagy együtteseket mozgató képekben igén jelentős szeropet kap a tánckar, A Szegedi NeSnzoti Színház tánckara az Anyeginben kiemelkedően szélp táncokat produkált. (Kálmán Etelka, az* Állami Operaház magántáncosnőjének kompozíciói é« betanítása.) Az Ízlésesen összeállított, látványos táncok nagy erdeme, hogy szervesen kapcsolódnak be az opera menetébe. Nem tánobetóteket, hanem az opera egészével, cselekményévél teljes összhangban lévő tánookat látunk, a tánoosok aktív részvevői az eseményeknek, ők Indítják a Larin-bálban a gyorsan kibontakozó, Anyegin-Lenszkij összetűzés nagy tömegjelenetét. A negyedik kép valcere és mazurkája, az első kép frisslendületű népi tánca mellett különösen szép a Greminpalotában szélesen ívelő, gyönyörű polonéz. Ez a 16. századból eredő stilizált lengyel tánc lenyűgözően elevenedett meg a tánckar méltóságteljes, a zenekar sodró ritmusával jól kitöltött mozdulatain. Neim egyszerű kérdés az Anyeginben a nép ábrázolása. A nép itt még nem aktív szereplője, inkább csak résztvevője, háttere a cselekménynek. Ez Puskin müvéből is következik, aki ugyan együtterez a néppel („Nagy és 6Úlyos a jobbágy terho, úgymond — jó lesz csökkenteni azt ""). Puskin hősének, Anyeginnek a birtokán jobban él a nép, mint másutt, do a nép szerepének megítélését korlátozta Puskin dekabrista barátjainak nézőpontja, hisz a dekabrista, nomesi forradalmár mozgalom ugyan a nép érdélkeiért indult el, de nem állott semmiféle szoros kapcsolatban magával a néppel. E

ZEN AZ ÁLLÁSPONTON természetesen a rendezés sem változtathatott. De a nép szerepeltetése a színpadon vonzó atmoszférát teremt, ha az első képbeli táncnak maradt is némi betét-jellege, ezt kiegyenlíti a színfalak mögül, a zengő férfiszólóval induló szép kórus, vagy a harmadikképbeli női kar, amely az opera legszebb kórusa (karvezető: Cjj József). Az előadáson közreműködő művészek általában jól szerepeltek. A címszerepet éneklő Horváth József kitűnő megjelenésével és játékával a hiteles Anyegint állítja elénk. Anyegin, mint típus, hasonlóan kora ifjaihoz, szórakozás, színház, báltermek körében éli életét, de az üres • élet, a társadalmilag hasznos tevékenység hiánya meghasonláshoz, a legnagyobb dolgokkal szemben is fásult unalomhoz vezeti. Anyegin nem koravén, züllött szoknyavadász, mint ahogy némelyek a művet vulgárisan értelmezve hiszik, hanem szellemileg rendkívüli egyéniség, aki bár felette áll kora társadalmán, ninos ereje, hősiessége ahhoz, hogy életén változtasson. Anyegint Pnskin maga jellemzi leghitelesebben: „...» kedv hamar elenyészett, Rideg l«n s*ive s kopár'.. „Kedélyéi méla búskomorság SzáMo'ta meg. súlyos ba) ez. Erkölcsi üröm. d va,kórság. Mii az angol spleen nek nevez". „Elhagyák öt a szenvedélyek, üres vojt néki a vilád". Ezt a típust, ezeket a lélektani elemeket Horváth József játéka őszintén,, emberien, hihetően állítja elénk. Kár, hogy énekében, játékában a hatodik kép végétől visszaesést látunk, pedig itt bontskozik ki igazán a dráma, az anyegini világnézet. csődje, ez unott nagy szellem erői parlagon hevernek, élete értelem nélkül marad. Az előadás kiemelkedő hőse. Lenszkij, a Göttingából jött fiatal költő egészen más egyéniség, ellentéte Anyeginnek. „Szivén s kedélyén a világnak Nem vol, még hervafaq nyomai" „őszinte volt, és nyíltszívű még. Csupa remény és egyszerűség". „Szeplőtelen volt szívvilága. Buzogva mindenért, ami szép." Lenszkij alakját nagyon vonzó dallamokkal mintázta meg Csajkovszkij. Megyesi Pál Lenszkij-alakítása mélyén átélt, meggyőző játékában, tisztán szárnyaló dallamíveiben nagyon rokonszenvesen keltette életre a fiatal költő nemes érzelmeit. tiszta szivét, lelkesedését. Tenorján szépen, csengett Olgához intézett vallomása, különösen szépen dalolta el a párbajelőtti gyönyörű áriát';*' T

ATJÁNÁT a puskini mű és Csajkovszkij zenéje mint a világirodalom egyik legszebb, legeszményibb nőalakját mutatja be. Tatjána nem mindennapi egyéniség, aki számára idegen marad a hamis nagyvilági élet, amelybe került. Tatjána a dajka népmeséinek, a népi múlt hagyományainak, a nemes könyveknek légkörében nőtt fel, ez a forrása költői bájának, magasrendű erkölcsi tulajdonságainak. Papp Júlia őszintén és igen szép énekkel formálta meg Tatjánaszerepót. Csengő éneke mindvégig tisztán szárnyalt az előadás során. A levéljelenetben lenyűgözően alakította azt a hatalmas, belső feszültséget, amelyet a szerelem és a szemérmes tartózkodás összeütközése jelentett. A hatalmasan feltörő érzelmek ábrázolása mollett helyesen érvényesítette azt a zárkózottságot, komoly hallgatagságot, amilyennek Puskin jellemzi Tatjánát. Olgát, Tatjána húgát Nóvák Mária alakította. Az Olga-szerep nem könnyű feladat, a vidám, kedélyes karaktert komoly, sokszor súlyos, inkább alt, mint mezzoszoprán dallamivekkel kell megformálni, amely merevséget, darabosságot hozott Nóvák Mária játékában. Az egymást követő Anyegin-előadások során e téren ugyan fejlődött, de sző© vegmondásában még vannak kívánnivalók. Alakításának értéke, hogy helyesen tartózkodott az Olgaalakítást gyakran kísérő túlzásoktól. Larina ezerepét Turján Vilma kifogástalanul alakította, megjelenésével, szép énekével, közvetlen, mű© vészi atmoszférát teremtett maga körül. Filipjevna dajka, mint színpadi típus eredetije Puskin dajkája, Arina Rogyionova, akit Puskin nagyon szeretett, aki sokkal nagyobb szeretettel vetto körül a költőt, mint családja. Mihajlovszkojeba, a csendes északi faluba való száműzetésében a dajka esti meséi voltak vigaszai, amelyekben a legszebb orosz népi hagyományok elevenedtek meg. Berki Irén (első színpadi szereplése) meleg, meggyőző alakítása híven keltette életre a Taijánáért aggódó Filipjevnát, igen szép aa első képet záró jelenete, bár mozgásában, énekében még nem eléggé határozott. Sinkó György Gremin herceg betét-szerű szép áriáját meggyőző erővel, nagyvonalúan énekli, Gpál József Triquet-t, a francia nevelő köszöntő-jelenetét kitűnően mintázta meg, Radics Tibor igen sokat, fejlődött, mozdulataival, erőteljes zengésű érces hangjával találóan formálta meg a társadalmi konvenciókat, a párbajszabályokat mereven követő Zareczkyt. A színház zenekara Igen szépen szól az Anyegin előadások során. Meleg, színes vonóshangszinekkel. egy-egy szép fúvóállással húzza alá a színpad „Urai jeleneteit", A közvetlen zenei előkészítést Iióródi András, az Állami Operaház karmestere végezte, aki N. Sz. Dombrovszkij közvetlen munkatársaként vett részt a budapesti Anyeginbemutató előkészületeiben. Kóródi az első két szegedi előadást dirigálta, karmesteri Irányítása elsősorban a zenekarra koncentrálódott s ez igen sZóp hangszíneket, kifejező és magávalragadó hangzásbeli offektusokat eredményezett. Kerényi Lajos és Sándor Sándor összhatásukban szép díszletet méltó keretet teremtettek az opera cselekménye számára. Különösen a kerti diszletek szépek,' de igen látványos a. Gremin-palota csarnoka is. A szobák díszletezésébon apróbb korszerűtlenségek akadnak, például a hercegnő fogadószobájának néhány elemo túlmodernül hat, Tatjána szobája falán az orosz ikon igen 6zegényos. A

Z ANYEGINBEN a nemzeti forma olvad össze a mély humanizmussal, a Ura és epika .találkozik össze, összefonódik a költői és zenei alkotás. Ezeket az összefonódásokat jól érvényesítette az Anyegin-bwíiutató. amellyel a Szegedi Nemzeti Színház opernegyiittose jelentős lépést tett előre az új sikerek felé. Király József, a Csongrádmegyei Tanáé* Népművelési Állandó Bizottságának elnöke Az árukereslei- tanulmányozásána k megszervezése A Szovjetunióban szüntelenül növekszik a munkások, tisztviselők reálbére s a kolhozparasztok jövedelme. Ez természetesen a lakosság vásárlóképességénck állandó és rendszeres emelkedését eredményezi. A vásárlóközönség egyre több jóminőségű árut kiván, egyre fejlődik a szovjet emberek Ízlése. Sok olyan áru van, amely nemrég Igen kelendő volt, ma már azonban senkinek sem kell. Ugyanígy áll a dolog az elsőrendű minőségű árukkal is, amelyek iránt tegnap még korlátozott kereslet mutatkozott, ma pedig tömegcsen vásárolják falun és városban egyaránt. Ilyen körülmények között az ipar és kereskedelem dolgozóinak feltétlenül naponta kell tanulmányoznia és minden tekintetben megismernie a lakosság igényeit. A Szovjetunió kereskedelemügyi minisztériuma 1953 február 16-án módszerbeli utasításokat adott a gyapotkelmék, selyemszövetek, .gyapjúszövetek, konfekcióáruk. lábbelik, kötöttáruk, továbbá az édesipari készítmények, fűszeráruk, stb. iránt mutatkozó kereslet tanulmányozására. Ezeknek az utasításoknak számos hiányossága volt, s most új tervezetet dolgoztak ki. Ez a tervezet az árukercslet széleskörű tanulmányo, zását írja elő minden kereskedelmi szervezet számára. Természetes, hogy a kereslet legszélescbbkörű tanulmányozása csak a nagy áruházakban lehetséges. így szükség van arra, hogy a központi áruházak és a központi étkezdék üzemeinek adatait rendszercsen összevessék, feldolgozzák és elemezzék a felsőbb kereskedelmi szervek. Eladás közben az elárusítók tudomást szereznek arról, hogy tetszik a vásárlóknak egyegy árucikk. Olyan eseteket is feljegyeznek, amikor nem tudják kielégíteni a vásárló igényeit. Az áruház igazgatója naponta nyitvántartásba veszi az elárusítók feljegyzéseit és a vásárlók kívánságait. Az árubeszerzők feladata az, hogy elemezzék és összegezzék a boltokban megfigyelt jelenségeket, az igényléseket, reklamációkat, stb. Rendszeresen cl kell látegatniek a boltokba, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az eladás menetéről, a felmerülő Igényekről, az egyik, vagy másik árucikknél tapasztalható hiányosságokról. Mindezek lehetővé teszik, hegy az árubeszerző alaposan megismerje a keresletet és így idejekorán megtegye indítványait az árukészletek megfelelő kiegészítésére, továbbá a minőség javítására, stb. Az árukcreslet tanulmányozásában igen fontos szerepe van a nagykereskedelmi központoknak, amelyek » beérkezett áruigénylések, megrendelések alapján szervezik az áruellátást. Annak érdekében, hogy megállapíthassák az újmintájú s újszabású áruk iránti keresletet, ajánlatos, hogy a nagykereskedelmi központok, mondjuk negyedévenkint irányítsanak a falusi és városi boltokba, áruházaltba olyan szállítmányokat, amelyeket külön ©az igények tanulmányozása© céljából állítanak ' öszsze. Az elosztószervek és a nagykereskedelmi központok egyaránt kötelesek arra, hogy a tanulmányozott adatolt figyelembevételével Idejében és hiánytalanul eljuttassák az árukat a kereskedelmi hálózatba. Rájuk hárul a feladat, hegy az Ipari üzemeknek és a felsőbb kereskedelmi szerveknek Javaslatokat tegyenek az egyes árufélék alak, szín, szabás, stb. változtatására, a minőség javítására, az egyes árufélék gyártásának csökkentésére, vagy fokozására, továbbá új árufélék előállítására. (I. Szantyin cikke nyomán)