Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-25 / 71. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁRCIUS 25. 3 DÉLMBGYARORSZÍG Mi bántja Szeged L Téglagyár munkásait? ad \£te#edi Ju-taáuigy-ái d&t$MÁi újításaikkal segítik elő az energia helyes felhasználását A Szegedi Jutaárugyárban az energiakorlátozás januárban és februárban akadályozta a gépek megfelelő kihasználását. A gyakori gépállások miatt az üzem elmaradt a terv teljesítésében. Ezért nagy feladat hárult az üzem vezetőire, akiknek gondoskodniok kellett a rendelkezésre álló energia megfelelő elosztásáról, valamint arról, hogy feltárva az üzem belső tartalékait, könnyítsenek az energiakorlátozás okozta nehézségeken. Gőzgépük kapacitása — amely a szövőgépek mintegy 50 százalékát hajtotta — nem volt kellően kihasználva. Ezért fl»» lépésként többi szövőgépüket is rákapcsolták a gőzgép által hajtott transzmiszszió-rendszerre. A régi kazán — amelyről néhány hónapja úgy beszéltek, mint feleslegesről — kiállta a nagyobb terhelést is: azóta az egész szövődé meghajtását ellátja. Nagyobb feladat hárult ezzel az üzem fűtőire, akik sokszor gyenge minőségű szénnel is biztosították az elegendő gőzt. A fokozott igénybevétel azonban rövidesen szükségessé teszi a gőzgép generálozását. Erre alaposan felkészültek. Nemcsak a szerszámokat készítették elő, hanem elkészítették a javítás tervét is. Sánta János, az üzem energetikusa az MDP III. kongresszusának tiszteletére vállalta, hogy jó munkaszervezéssel az eddigi 5 hónapos javítási időt 1 és fél hónapra csökkenti. Bármilyen nagyarányú ls a karbantartás idejének csökkentése, addig sem állhat meg a szövődé munkája. Ezért a karbantartók kijavították az üzem rfgi kiakasánját is, amely a jelenleg használatban lévő kazán javítása idején biztosítja a szövőgépek üzemeltetését. Megkönnyíti a kisebb kazánbeállítűst az is, — hogy a bányászok munkája eredményeként — a most kapott jobbminőségű szénből 20— 30 százalékkal kevesebbel is ele. gendő gőzt tudnak fejleszteni. A szövődé meghajtásának problémája ezzel megoldódott. De a fonodában nem szűntek meg a nehézségek. Az év elején a nappali kevesebb energia miatt csökkenteni kellett a délelőtti és délutáni műszakot és teljes éjszakai szakmányt kellett beállítani. Ez szükségessé tette' ' 'Á szegedi határban soha nem lapasztalt kedvvel, lendülettel végzik munkájukat a termelőszövetkezetek tagjai és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. De ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek hibák és minden űgy megy, mint a karikacsapás. Adottságunk, lehetőségünk adva a tavaszi feladatok gyors elvégzéséhez, a bajok megszüntetéséhez. Ehhez azonban az is kell, hogy Szeged város tanácsónak mezőgazdasági osztálya jobban segítse, irányítsa a soros munkákat, — gazdájává váljon területének. Kétségtelen, hogy sok irányú, nem is könnyű feladatot kell megoldaniok az osztály dolgozóinak, — de ez nem mentesíti a hibákat, munkájuk fogyatékosságait. A tavaszi vetés most a legfontosabb. A különböző növények vetésével megkésni nem csupán azt jelenti, hogy kevesebb lesz a termés. Jelenti azt is, nem tudjuk elvégezni időben a soron következő többi mezőgazdasági feladatokat. A tavaszi búzavetés, az esetleges őszi vetések pótlása nem halad megfelelően. Körülbelül 'eddig a szegedi termelőszövetkezetek és egyéni gazdák 12 hold tavaszi búzát vetettek el. A hiba etéren is, hogy a mezőgazdasági osztály nem ismeri kellően, hogyan áll a tavaszi búza vetés, mik az okai a tsz-ben és egyéni földeken a lemaradásnak. Pontosan azt sem tudják, mennyi a tavaszi búzavetés. Árpa, zab, lucerna vetőmag is nagyon kellene, — de nincs. Hiába így hát a szövetkezetiek és egyéni gazdák minden igyekezete. A tanács mezőgazdasági osztályának sokkal határozottabban, erélyesebben kellene fellépnie a vetőmagvakat nem szállító terményforgalmi vállalattal szemben. Termelőszövetkezeteinkben naa munkaerő átszervezését; megkönnyítette tezt a pártszervezet jó népnevelő munkája. A fonóda azonban így sem tudta biztosítani a szövő megfelelő anyagellátását. Ezért az ország többi üzeme sokezer kilogramm fonallal sietett segítségükre. Az energiagazdálkodás új rendszerének bevezetése óta jelentősen megjavult az üzem tervteljesítése. Márciusban tervét eddig a fonóda minden napra teljesítette, a szövődé 15 százalék előnyt szerzett és a dolgozók ezzel megkezdték a lemaradás felszámolását. Mindez lehetővé tette, hogy az energia helyes felhasználására több újítást valósítottak meg. A főelosztó pontoknál fázisjavító kondenzátorokat szereltek fel. amelyekkel jelentősen növelték az energia hasznos felhasználását. Az új berendezés segítségével évente 35 ezer kilowattóra energiát takarítanak meg. Ez fedezi az üzem félhavi energiaszükségletét. Folyamatban van a villanyégők helyett az F-cső világítás felszerelése. Ezzel nemcsak több, jobb fényt nyernek, hanem a világításra eddig használt energia 20 százalékát is megtakarítják. Az elmúlt évben a szövőgépeknél elhelyezett kis transzformátorok zárlat esetén leégtek. Ilyenkor nemcsak a transzformátor ment tönkre, hanem — mivel a szálszakadáskor nem működtek a szövőgépek elektromos leállítói — a minőség is romlott. Hirsch Ferenc villanyszerelő és Sánta János energetikus most egy elektromágneses kioldóval látták el a transzformátorokat, amelyek zárlat esetén önműködően kikapcsolják az áramot. A szövőnők ilyenkor a villanyszerelővel azonnal kijavíttatják a hibát. Az önkioldóhoz szerelt kapcsolóval a gépek meghajtását és a világítást szolgáló energiát külön lehet kapcsolni. Ezzel minden négy gépegységnél újabb 12 és fél kilowatt áramot takarítanak meg. Ugyancsak jelentős az a most készülő újítás, amelyik kigyúló lámpákkal állandóan jelzi a megengedett és a felhasznált energiamenynyiséget. Ennek segítségével — a jelenlegi állandó mérések helyett — szemléltetően látható lesz, nem használtak-e több energiát a megengedettnél. gyon sok múlik a munkaszervezésen. A mezőgazdasági osztálynak segítenie kell a termelőszövetkezetek helyes munkamódszerének kialakítását. Kétségtelen, hogy tettek már ennek érdekében nem keveset. De az is kétségtelen, hiba, hogy nem tudják, milyen a munkaszervezés a szegedi termelőszövetkezetekben, létrehozták-e mindenütt a munkacsapatokat, stb. Pedig már ezt régen tudni kellene! Termelőszövetkezetek és egyéni gazdák szorgalmasan és lelkesen végzik kongreszusi vállalásuk teljesítését. A dolgos hétköznapokon új hősei születnek a munkának. A mezőgazdasági osztályon nem ismerik a verseny állását, — nem is teremtik meg a verseny nyilvánosságát. A fentiekből is következik, a mezőgazdasági osztály csak úgv tudia elvégezni feladatát, ha megismerik, ha tudják, hogyan állnak a tavaszi feladatok végzésével. Mik a hibák, milyen intézkedéseket kell hozniok azok megszüntetésére. Az osztály dolgozói az osztályvezetőtől kezdve töltsenek több időt a határban, -s a helyszínen adjanak segítséget. Szakadjanak el az íróasztaltól. Igaz, hogy a megyei tanács egyre-másra kéri a különböző kimutatásokat a mezőgazdasági osztálytól, sok az ilyen akta. A megyei tanácsnak is csökkenteni kell a jelentéskérést, mert a jelentések adásától még nem megy előbbre a tavaszi munka. Okos, átgondolt és tervszerű munkával adjanak sokkal jobb segítséget a mezőgazdasági osztály dolgozói a tavaszi munkák elvégzéséhez. Nem egy esetben bizonyították már, hogy képesek a jó munkára. S éppen a jobb munkáért a mezőgazdasági osztály váljék területe gazdájává, — az osztály dolgozói tartózkodjanak minél többet a határban. A szerkesztőség kis szobájában hullanak Soós Ferencné téglagyári munkásasszony ajkáról a panaszos r.zavak. Nem magáról beszél — pedig azt is megtehetné — dolgozótársainak problémáiról, a tégla gyártásának akadályairól, mindannyiónk nagy ügyéről, a kormányprogrammról. Egyszerű szavakkal mondja el érzéseit. Bírálja a Csrngrádmegyei Téglagyári Egyesüles vezetőit, őszintén elmondja véleményét, aztán átnyújt egy jegyzőkönyvet; — Tessék elvtársak, ebben sok minden benne van. j •. Én azt mondom, nekünk elsősorban jó gép és bánya kell. Ha ez megvan, akkor lesz tervteljesítés, sőt túlteljesítés. De így? Hiába mondják, hogy tegyünk felajánlást. Mire? A munkások keresni akarnak. Én mondom elvtársak, dolgozik ott a gyárban mindenki becsülettel, dehát a gép, a bánya ..: Március 1-én kellett volna a nagyjavítást befejezni és csak most, három héttel később van készen a gép.:. Három hét! Már mennyi téglát megcsinálhattunk volna ez'dö alatt! Az idő is nyílott, lehetett volna dolgozni, kell a tégla az építkezésekhez . *; Kis sÍ ünet támad, közben olvasgatjuk a jegyzőkönyvet. Még sok mindenről beszélgetünk, aztán Soósné feláll, '— Szeretnénk, ha kijönnének és beszélgetnének a munkásokkal ott a gyárban is és segítenének rajtunk. — Kimegyünk, biztosan — rázzuk meg búcsúzáskor a kezét. A jegyzőkönyv A vékony zizegő papír valóban sok mindent elmond. Idézünk belőle részleteket: „BARNA JÓZSEF: Helytelen volt a nagyjavítás megszervezése. A bányarendezés már évek óta húzódik. A dolgozók számtalan javaslata hangzott el ezzel kapcsolatban. Ugylátszik azonban, ezek a javaslatok is sok más javaslattal egyetemben a Központ papírkosarában hevernek. Hogyan lehessen a bánya ilyen rossz, rendezetlen állapota mellett tervet teljesíteni? PAPP FERENC: Mi lesz akkor, ha a szürke földből kifogyunk? Már pedig ez rövidesen bekövetkezik. Ez itt a legnagyobb probléma. Már most induláskor kellett volna erről gondoskodni. Az új bányarész üzemeltetéséhez legalább egyhónapi előkészület szükséges. Ilyen irányú intézkedéseknek azonban még semmi nyoma. HEGEDŰS FERENC: A gépek szétszedése után legalább három hétig álltunk, nem tudtunk velük mit kezdeni. Nem volt anyag a szereléshez, a műszaki vezetés szervezetlen volt. Az anyagrendeléseket az arra hivatott szerveknek kelett volna időben eszközölni. FELFÖLDI ISTVÁN: A műszaki vezetőség azt ígérte, hogy naponta Egy jegyzőkönyv nyomában kijönnek majd a telepre, s a javítással kapcsolatos közös problémákat megtárgyalják. Ez nem történt meg. Anyag- és szerszámhiány miatt hiábavaló munkát végeztek a kazánházban. A szerszámokat sokszor egymás kezéből kapkodták ki, hogy dolgozni tudjanak. A nyolc darab gáz be- és kiömlő szeleppel például mi történt? Ugy volt, hogy egy más üzem erősebb esztergapadján fogják majd megmunkálni azokat. A szelepek ott álltak hetekig becsomagolva, szállítására készen, s akkor jött az utasítás, hogy mégis itt kell majd megmunkálni azokat. Panaszok Hogyan kerültek ezek a dolgok a jegyzőkönyvbe? Az I. sz. Téglagyárban március 9-én megtartott termelési értekezleten vették fel. Amikor Oláh Lajos elvtársnak, a Csongrádmegyei Téglaipari Egyesülés igazgatójának megmutattuk a jegyzőkönyvet, ezt mondotta: — Csak egy röpgyűlést kellett volna tartaniok, erre hívtuk fel figyelmüket (aznap!). A dolgozók azonban panaszkodni kezdtek. A gyűlésen felajánlásokat kellett volna tenniök a III. kongresszusra. De úgy gondolták, elmaradtak a termelési értekezlettel, hát egyúttal most tartják meg. Ugy kerültek tehát papírra a dolgozók megjegyzései, hogy röpgyűlés helyett „panaszkodni" kezdtek. Ezeket a panaszokat azonban most már nem lehet papírkosárba sülylyeszteni! Oláh elvtársnak egyébként az a véleménye, hogy „nem sok igaz dolog van a jegyzőkönyvben". Később azonban mégis kénytelen volt elismerni: „Elkéstünk három hetet, nem lehet mellé beszélni. Fogas Imre elvtárs, a műszaki vezető jó szakember, de kapkod, kiszalad, visszaszalad ..." Aztán bejelentette: — A gép készen van. 18-án megkezdik a próbagyártást. És a bánya? — Ott sincs probléma. A jelenlegi helyen még van másfél hónapra való föld. aztán egy másik helyen kezdik meg a bányaszést. — Elő van már készítve? A munkások tudják, hogy a legégetőbb problémájuk megoldódik? És ki a felelős az eddigi késedelemért?! Mindezt ott nem tudtuk eldönteni . * s A gyárban — Ábrahám gyárvezető elvtársat keresem. — Kinn van a présnél. Mindenki a présnél tolong: az első nyerstéglák préselődnek ki a téglalapalakú nyíláson. A kihordófiúk rakják a kocsikra, salakkal szórják be tetejét és csakhamar megjelenik a tiszta szárítószín elején a szürke nyerstéglák első sora. De talán baj van?! A présből egyenetlenül jön ki a föld, mintha csomós lenne a tégla. A géptől elszedők oldalra hajigálják a „dögöket", az ujjak benyomulnak a nyerstéglába. „Puha!" Kevesebb vizet neki!" Még mindig cakkos a széle, a „dögökből" nagy embermagasságú halom szaporodik. Végre megint jó — tíz percig. Aztán újra rossz. — Hiába, ez az első nap, így szokott lenni — mondja a gyárvezető. Kísérleteznek, kutatják a hibát. Mindenkin látszik: termelni akarnak minél előtt. Lemegyünk a bányába. Barna József bányamunkás a megrakott csilléktől elébünk jön és a gyárvezetővel, a párttitkár elvtárssal együtt — ő is odaérkezett éppen — örömmel újságolják, hogy ma megoldódott a bányakérdés. Végre — két év után! Kinn volt az igazgató elvtárs, és a főmérnök. Van pénz — mondották. Kezdhetjük a másik bányához elkészíteni az utat, lerakni a csilléket:: s — Szóval elvtárs — teszi hozzá Barna József — már ott voltunk, hogy saját szakállunkra megcsináljuk. Mi termelni akarunk és itt meg már nincs jó föld. Ott viszont jó partos, itt van jó agyagos ... Szóval végre.: s Körbejárjuk a gyárat, s mindenütt a Téglagyár problémáiról beszélnek — jól ismerik őket a munkások. Popov Melánia és Kiss Ilona fiatal szőregi lányok tolják előttünk a talicskát. — Mint két testvér űgy ragaszkodnak egymáshoz és kiváló munkások — mondja büszkén a párttitkár. —• Ha síneket kell vágni, ott vannak szívvel-lélekkel, vagy ha téglát kell rakni, negyedóra alatt ezer téglával már szalad is a kocsi az uvarból, olyan gyorsan dolgoznak. A délszláv és a magyar leány egy nagy közös célért, együtt dolgozik : ;: És így dolgozik az egész gyár, most a munka kezdetének nehezében ts — nem ők a felelősek az elmaradásért! • A nyerstéglagyártás még mindig nincs rendes kerékvágásban, de a présgép most már rövidesen jő lesz, az űj bánya feltárását is megkezdték. De hogy ezek a panaszok, amelyek az I. sz. Téglagyár munkásait bántják, megszűnjenek és elfeledjék őket, hogy zavartalanul folyjon a tégla gyártása, ahhoz az kell, hogy az Egyesülés műszaki vezetője ne kapkodjék, hanem nyugodtabban, sokkal jobban, előrelátóbban dolgozzék. A Központ vezetősége — ahogy a munkások nevezik — sokkal gondosabban bánjon a dolgozók javaslataival, — hasznosítsa azokat. Igy szerezhetik vissza a dolgozók bizalmát és így segíthetik a téglagyár munkásait a napi több, mint 70 ezer tégla gyártásának elvégzésében, amely szükséges a lemaradás megszüntetésére. Markovits Tibor DÓ MUNKÁS jó levelező Csaknem egy éve ír a „Délmagyarországnak" Papdi István, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója Lassan egy éve lesz annak, hogy Papdi István, a Szegedi Kenderfonógyár külső kötélüzemének dolgozója tollat fogott kezébe, hogy megírja első levelét a párt sajtójának. Azóta is szorgalmasan levelez lapunkkal. Dolgozótársai, vagy az üzemben érkezett látogatók ha érdeklődnek tőle, hogyan kezdett levelezni, elmosolyodik és határozott hangon beszél: — Sokáig kísértem figyelemmel a „Délmagyarország" munkás-pa raszt levelezőinek munkáját. Egyre jobban érdeklődtem a levelezés iránt. Ha újságot vettem a kezembe — először mindég a dolgozók leveleit olvastam el. Arra gondoltam, hogy ezek a levelet író dolgozók milyen nagy segítséget nyújtanak üzemüknek, munkatársaiknak azzal is, hogy a lapban nyíltan és bátran feltárják a hibákat. Elhatároztam, hogy én is követem példájukat. Most már örömmel és szeretettel írok a lapnak — s mindent őszintén megírok, ami üzemünkben történik. Csaknem egy évvel ezelőtt kezdte el levelezési munkáját Papdi István. Első leveleit — melyeket közölt a „Délmagyarország" — csakhamar újabb levelek, írások követték. Papdi elvtárs rövidesen a lap egyik legjobb levelezője lett. Rendszeresen beszámo' az üzemben történt eseményekről, a termelés híreiről, a verseny eredményeiről és a hiányosságokról. Legutóbbi levelében — melyet az elmúlt héten írt — orról számolt be, hogy üzemük dolgozói a kongresszus tiszteletére rendezett ünnepi műszak alatt hogyan harcolnak a magasabb teljesítményekért. Ezt a levelét is közöltük. , Papdi elvtárs nemcsak leveleivel segíti az egyre magasabb termelési eredményeket, hanem minden erejével azon van, hogy üzeme, a tervek teljesítésében is az elsők között legyen. Hosszú zsinórozó gépen dolgozik kisegítőjével, Goldmann Tiborral. Gépe mellett ott függ a kongresszusi emléklap. Erre az emléklapra írták rá munkatársával együttesen: „A III. pártkongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy a 127 százalékos havi átlagteljesítményünket március hónapban 130 százalékra növeljük". Papdi elvtárs és dolgozótársa szavát adta, hogy a vállalást teljesíteni is fogják. Az iinnevi műszakban a kiváló dolgozó teljesítménye 127 százalékról 150 százalékra szökkent. Papdi István szereti a munkáját, szívvel-lélekkel dolgozik. Ezért van az, hogy ugyanilyen szeretettel és lelkesedéssel számol be leveleiben az ő és a dolgozótársai által elért eredményekről. Adjon több segítségei a tavaszi feladatok elvégzéséhez Szeged város tanácsának mezőgazdasági osztálya