Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-06 / 55. szám

SZOMBAT, 1954. MÁRCIUS 6. 3 UClMOGYBRORSZnu A III. (uUtkoxfieiUtitus ÜMlefateJie Jobban kell segítenünk a gyengén teljesítőket Az 1953-as évtől eltérően a Szőr­me- és Bőrruhakészítő Vállalatnál számos változás történt. Vállala­tunk az elmúlt évben a havi ter­vét, a dekádterveket éppencsak tel­jesíteni tudta. Ebben az évben vi­szont a tervelőirányzatot túl is szárnyaltuk. Februárban 115.6 szá­zalékos tervteljesítéssel dolgoztunk. Ehhez a szép eredményhez segít­séget nyújtottak elsősorban a szta­hanovisták, akik minőségi munká­juk javításával fokozták tovább t melésüket. Tátrai György 220 százalékot ért el, 97 százalékos minőségi munka mellett. Kétszeres sztahánovista és a könnyűipar ki­váló dolgozója. Példáját követi Kardos Károly: 161 százalékos eredménye mellett 98 százalékra minőségi árut termel. Rajtuk kívül számos olyan dolgozója van az üzemnek, akik fontosnak tartják, hogy elsőrendű minőségű árut ter­meljenek. Közéjük tartozik ördögh Ferencné: 98 százalékos minőségi árut ad ki kezéből és tervét 148 százalékra teljesíti. Gaál Zoltán if­júmunkás is hasonló minőségi eredménnyel dolgozik és 157 száza­lékot ér el. A III. pártkongresszus tisztele­tére vállalatunknál a dolgozók 92 százaléka tett felajánlást. Fogadalr mukat már sokan igyekeznek túl­teljesíteni. Mekitner Imréné 140 százalék helyett 180-at ér el. Kocka Józsefné régebbi 150 százalékos eredményét 155-re növelte. Bélteki Ferencné pedig 105 százalék he­lyett 125-öt ér el. Rácz Júlia 130, Stász Istvánné pedig 106 százalék­ra teljesíti normáját. Azonban hiba csúszott be a kon­gresszusi vállalásunk teljesítésébe. Felajánlásunk egyik pontjában sze­repel, hogy a normán alul teljesí­tők 25 százalékának a termelését növeljük úgy, hogy munkamódszer­átadással segítséget nyújtunk ne­kik. Itt a hiba abban mutatkozik, hogy a 28 száz százalékon alul tel­jesítő dolgozónk közül csupán egynek a teljesítményét sikerült száz százalék fölé emelni. Sztahá­novistáinknak, de elsősorban az üzem kommunistáinak kell több segítséget nyújtani a normán alul teljesítőknek, hogy azok is minél előbb felsorakozzanak az élenjárók mögé a kongresszusi versenyben és akkor ezt a vállalásunkat is telje­sítjük. Nagy Sándor Jelentós a verseny eredményeiről A MÁV Felépítményi Vasanyag* javító Vállalat dolgozói lelkesedés sel dolgoznak, hogy pártunk III. kongresszusára tett ígéretüket túl­t Ijesítsék. A pályamesteri hajtó­kj szerelő csoport tagjai nagysze­rű eredményt értek el az elmúlt hónapban. Vállalták, hogy fabru­árban három darab új pályames­teri hajtókát készítenek terven fe­lül. Ehelyett azonban hat darabot készítettek. E szép eredmény el­érésében Varga István, Bartók Mihály, Szögi Sándor végeztek jó munkát. Do dicséret illeti a cso­port többi tagját is. Á kovácsműhely dolgozói két­ezer darab sínszeget kovácsoltak terven felül az elmúlt hónapban. Bartha Ferenc és Csiga Lajos — a műhely dolgozói — párosverseny­be léptek egymással. Minden nap figyelték egymás termelési eredmé­nyeit. Á motoros csoport dolgozói is kitesznek magukért. Makai Jó­zsef ós Kreizler Károly példamu­tatásával egy darab pályakocsit, ogy darab kézihajtányt és 300 da­rab hevedert adtak terven felül. Jó munkát végzett még a motor­szerelő csoportban Szabó Imre és Sári József is. Az esztergályos-műhely. mint kiszolgáló részleg a hozzájuk be­futott munkákat a határidő előtt két nappal és minőségileg kifogás­talanul végezték el. Ebben a mű­helyben kimagasló teljesítményt ért el Dobó György, Horváth Fe­reno, Török Mihály. Németh Lajos ós Francz Jenő. A Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói a kongresszusig hátralévő időben is meg akarják tartani szavukat, hogy vállalásukat necsak teljesít­sék, hanem túl is szárnyalják. Katona Lajos Engedély nélküli sertéskereskedésért elítéltek egy volt hizlalda tulajdonost A Szegedi Járásbíróság Császár Lajos, Szeged, Móra-utca 43. szám alatti lakost egyévi és 6 hónapi börtönre, 1500 forint pénzbüntetés­re, 2000 forint értékű vagyonelkob­zásra és a közügyekben való rész­vételtől 3 évi eltiltásra ítélte. Csá­szár Lajos 1953. év december 20-án Pitvaros községben nyolc darab hí­zottsertést vásárolt kilogrammon­ként 19 forintért, s a sertéseket Szegedre szállítva, azokat egy hét alatt kilogrammonként 22 forintos áron eladta. December végén is­mét kiutazott Pitvarosra, ahol hét darab sertést vásárolt s azokat ja­niuár 5-én Szegeden kilogrammon­ként szintén 22 forintos áron elad­ta. A megvásárolt sertéseket Pit­varoson saját nevére íratta, s Sze­geden az eladás alkalmával több esetben a szegedi járlatkezelőnek a lakásán készenlétben tartott ide­gen járlatleveleket mutatta be. Császár Lajos 1929. évben kapott sertéskereskedői iparengedélyt, majd 1939-ben vásárolt egy sertés­hizlaldát, melyet 1950-ben államo­sítottak, s ezután a szegedi Állat­forgalmi Vállalatnál helyezkedett el, ahol 1953. októberig, dolgozott. Ezt követően munkát nem vállalt, hanem iparengedély nélkül sertés­kereskedést folytatott. Előre ifjúság Az Egyetemi és Főiskoloi DISZ választmány ülése Az Egyetemi és Főiskolai DISZ­választmány február 28-án tar­totta ebben a tanévben második rendes ülését. A választmány tag­jai eddig soha nem tapasztalt ak­tivitással vitatták meg egyetemi DISZ-szervezetünk munkáját. He­lyes kritikai szellem alakult ki, melynek alapján nemcsak a hi­bákra mutattak rá, hanem azok kijavításának módjára is. A vá­lasztmány megállapította, hogy DISZ-szervezeteink komoly lépése­ket tettek a párthatározatok és . a DISZ KV X. teljes ülésének hatá­rozata alapján abban az irányban, hogy az egyetemi és főiskolai fia­talok életét szebbé, tevékenyebbé, harcosabbá tegyék. Az Egyetemi DISZ Bizottság be­számolója feltárta azokat a hibá­kat, amelyek még meg vannak a kétségtelenül eredményeket felmu­tató DISZ-munkában. Foglalkozott többek között a kollektív vezetés problémájával és megállapította, hogy az EDB és kari szervezeteink jelentős lépéseket tettek a kollek­tív vezetés elvének megvalósításá­ért, de munkájuk mégsem eléggé kiforrott. Döntő hiba, hogy fiataljaink kezdeményezései, javaslatai csak igen kevés számmal jutnak el az EDB-hoz. Ennek oka elsősor­ban ott keresendő, hogy az EDB tagjai még mindig keveset vannak a fiatalok között. Ezzel függ ösz­sze az ellenőrző munka igen ko­moly hiánya is. Kari Bizottságaink és alapszervezeti vezetőségeink munkáját éppen a kollektív veze­tés hiányában egyre jobban jel­lemzi a formalizmus, sablonszerű­ség, a feladatok minden megfonto­lás nélküli továbbítása. DISZ­funkcionáriusaink nem látják az általános feladatok mellett a kö­zelebbi célt és erre sem az EDB, sem felsőbb szerveink nem mutat­nak rá. Politikai nevelőmunkánk, tartal­mi és formai hiányosságainak érté­kelése után DISZ-szervezeteink nevelőmunkájának első feladata­ként az ifjúsági egység megterem­tését jelölte meg a beszámoló. Ko­moly gondot kell fordítani az if­júsági egység jelszavának tarta­lommal való megtöltésére. Első fel­adatunk az egyetemen belül a tel­jes egység megvalósítása. Ezen az egyetemi és főiskolai fiatalok egy­séges felsorakozását értjük a párt­határozatok megvalósítására, a szektánsság megszüntetésére. En­nek meg kell mutatkoznia abban, hogy értelmiségi és megfelelő al­kalmazotti származású fiatalokat felelős mozgalmi munkába foko­zottabban vonunk be. Egész DISZ­tagságunkat egybe kell fognunk a színvonalas minőségi munka megvalósítására, amely megköve­teli a tanulmányi fegyelem és egyetemi fegyelem megszilárdítá­sát. Az ifjúsági egység megvalósítá­sával kapcsolatos egyik feladatunk, hogy helyes kapcsolat alakuljon ki az egyetemi és főiskolai fiatalok, valamint a város fiataljai és dol­gozói között. A beszámoló elhangzása után a választmány megvitatta a beszá­molót és a határozati javaslatokat. Megbeszélték DISZ-munkánk hiá­nyosságait és egész sor helyes ja­vaslattal vitték előbbre azok meg­oldását. Kunos elvtárs többek között a DISZ választások formális voltá­ról beszélt. Ez egyik komoly oka annak, hogy DISZ-tagjaink pasz­szívak a vezetőségekkel és a Dísz­munkával szemben. Megállapította továbbá, hogy DISZ-szervezeteink súlyos mulasztást követtek el, ami­kor elhanyagolták a pártépítéssel kapcsolatos feladataikat Javasol­ta, hogy valmennyi alapszervezet és kari szervezet e mulasztás ki­küszöbölésével is járuljon hozzá a pártkongresszusra való felkészülés sikeréhez. Stefanik elvtárs a DISZ-tagsag passzivitásának okát vizsgálva megállapította, hogy ennek ma­gyarázatát nemcsak a formális vá­lasztásokban kell keresnünk, ha­nem abban is, hogy nem mindig látjuk legfontosabb feladatainkat. Az alapszervi vezetőségek nem is­merik, hogy mi a feladatuk, nem szokták meg azt az önállóságot, amit biztosítottunk ebben az év­ben, tehát nem tudják mindenki számára vonzóvá tenni a Dísz­munkát. Súlyos hibát követett el az EDB akkor, amikor nem ellen­őrizte, nem segítette a karok és alapszervezetek munkáját az önállóság biztosítása után is. Moll ezredes elvtárs az állami vezetés és a DISZ-szervezet közti kapcsolatot elemezte és megálla­pította, hogy állami szerveink nem igénylik a DISZ-szervezet segítsé­gét, javaslatait még azokban a kérdésekben sem, amelyek megol­dása elsősorban a DISZ-szervezet feladata lenne. A DlSZ-vezetősé­gek részéről viszont szükséges, hogy még intenzivebb kapcsolatot építsenek ki az állami vezetőkkel. Halmos elvtárs felvetette, hogy komoly gátja DlSZ-rnunkánknak az, hogy a DISZ az egyetemen "milliós tömegszervezet*, tehát csaknem minden egyetemista tagja, pedig korántsem mind érdemli meg a DISZ-tagságot. Komolyab­ban kell foglalkoznunk a formális DISZ-tagság megszüntetésével. Ko­molyan bírálta a Városi DISZ Bi­zottság hanyag munkáját az egye­temmel kapcsolatban. A karok kul­túrmunkajának értékelése során elmondotta, hogy szinte lehetet­lenné vált a kari klub megnyitása miatt, hogy a kari kultúrpénznek csak mintegy 50 százalékát kapják meg a karok. Székely elvtárs az EDB szerve­zési nehézségeivel foglalkozva megállapította, hogy az éveleji anarchikus állapot sokáig éreztette hatását az új EDB munkáján is és ezért kénytelen volt túlzottan szervezési kérdésekre fordítani az 36. * XIII. FEJEZET. 'Az urak a nyolcva­nas években csináltatták a nagy mezőberkonyési városházát. Tornyát ma­gasra, karcsúra, templomtoronyhoz hasonlóra tervezték, emeletes falait és kapuit pedig oly erősre, oly vastagra, mintha ez az épület nem egyszerű irodaház, hanem erőd volna. S a városi székház valóban erőd volt; a vagyo­nos osztályok hatalmának őrhelye. Itt lakott a főispán, ötszobás lakásban. Hivatala, tágas dolgozó szobája az első emelet legszebb he­lyén, a sarkon volt, telirakva nehéz bútorok­kal, drága képekkel és szőnyegekkel. És mi­ként a városháza tornya nagyobb volt a templomok tornyánál, a főispán nagyobb úr volt a papoknál, sőt tán még az istennél is. A városházán volt a városi rendőrség, innen indult el a végrehajtó, ide kellett befizetni az adókat. Alig készült el az új városháza, az Ame­rikából jövő import letörte a búza árfolya­mát. Magyarország lakóinak életét roppant mezőgazdasági válság renditette meg. A vá­rosháza azonban, mintha mi sem történt volna, szilárdan állt tovább is a Kossuth­téren. Dölyfös tornya hűvös árnyékot vetett az emberpiacon ácsorgó munkásokra, árkád­jai alatt két városi rendőr posztolt. Fényes kardjnk azt csillogta: rendnek muszáj lenni. Az ám, a rend. Ki nem akarja a rendet? A hatalmasok rendbontónak tartották a sokezer mezőberkenyési szegényembert, akik­napról-napra a piacon ácsorogtak. Do hát vájjon rend az, hogy a munkásember kamrá­jából kiürült az élelem, mielőtt még az első i» leesett? Kend az, hogy az embereknek még KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE nyáron se volt munkájnk, s keresetük? Rend az, hogy a vállalkozók, meg a földbirtokosok felére és negyedére nyomták le a munkabért! Zimankós, liűvös, szeles áprilisi délelőtt volt. Tizenötödikén lejárt a hivatalos fűtési idény, de a főispán befűttetett, mivel magas vérnyomású, sovány ember lévén, szenvedett a hidegben, éppen úgy, mint a rekkenő nyári bőség idején. Túl hideg, vagy túl meleg szo­bában egyszerűen megálltak az esze kerekei, gondolkozni se tudott. Most tehát befűttetett, a szobájában kellemes volt a levegő. Ennek ellenére TOSSZ volt a hangulata, maga se tudta, miért? A polgárnagy már referált, a főügyész már referált. Hátra van a pesti posta, a tit­kár még nem hozta be. A főispán rágyújtott, felpillantott Fereno József képére és kitekintett a piacra. Rengeteg nép. Előbb csak a hímzett fehér sztór-függöny iyukacskáin át nézte a sok népet. Nem akarta, hogy meglássák odalentről. Aztán mégis fél­rehajtotta a csipkét. Hosszúszárnyú fekete ka­bátja odasimult a sötétzöld, nehéz bársony­függönyhöz, úgy figyelte a teret. Az emberek odalent enyhelyet kerestek. Olyan helyet, ahol a nap legmelegebb, ahol a szól nemigen jár. „Legtöbb része itt toporog pontosan az én ablakom alatt" — tűnődött a főispán. „Szemtelenek, mint a légy... Do miért zava­rognak ma? Megkergültok? Ni ez a csavar­gó, hogy gesztikulál. Két kézzel hadonászik. Skandalum. Ki kellene hallgatni. Mivel lázít, mit deklamál? Bizonyá­ra agitátor. Még a sze­me is vörös". A' munkáskérdésről szóló újságcikkre gondolt, amit tegnap olvasott a kaszinóban. Eljött az ablaktól, csengetett, majd vissza­ment az ablakhoz. — Rába Gáspár kapitány urat! — mondta, meg se fordulva, a hajdúnak. Nézte tovább a teret. Két nyugtalan alak tűnt a szemébe, akik őgyelegtek a nép között, tekintgettek jobbra-balra, itt is, ott is kiválasztottak va­lakit, félrehívták, s a fülébe magyaráztak valamit. Hm. Mi a fenét csinál ez a két alak? Az egyiknek különös formájú, szürke nyúlpróm sapka födi a kobakját. A másik már idősebb, kcshedt, sovány figura. Agitáto­rok lehetnek. Talán más vidékről jöttek. Lá­zítani. Talán Aradról. Ott van egy központ­juk. Skandalum. Mintha nem volna itt elég felforgató... Halkan bejött a titkár és jelentette: — Méltóságos uram. Rába kapitány úr ... — Küldd be ! A bokázásra, sarkantyúpengésro a főis­pán elfordult az ablaktól és a rendőrtiszt elé mont. — Adjonisten kapitány úr! No, hogy végződött az affér a leányzókkal? — kérdezte felvidulva. — Igaz, hogy a jogászbálon meg­kontyolták egymást? ... He? ... Tessék, fog­laljon helyet. Gyújtson rá. iFolytatjuk! időt. Ennek eredményeként ellen-, őrző munkánk csaknem semmi,. DISZ apparátusunk túlméretezettsége az egyetemen odavezet, hogy a tagság 28—30 százaléka funkcio­nárius és a DISZ-csoportok élére, a népnevelőmunkára nem tudunk megfelelő elvtársakat állítani. .A DISZ vezetés stílusa még most is adminisztratív jellegű. A vezetők jórésze végrehajtó szervvé vált. Többen foglalkoztak a hozzászó­lók közül a kongresszusi félév tar­talommal való megtöltésével. , A vita során kialakult az az egysé­ges álláspont, hogy "Kongresszusi félévet* nem indítunk. Valameny­nyi DISZ-szervezetünk a választ­mányi ülés határozata alapján vé­gezze munkáját. Ez biztosítja azt, hogy eredményeink méltóképpen járulnak hozzá a kongresszus fél­évének sikeréhez. Krajkó elvtárs, az Egyetemi Párt­bizottság képviselője hozzászólásá­ban hangsúlyozta: helytelenül ál­lítják többen a DISZ-vezetők kö­zül, hogy a mai mozgalmi munka az elmúlt évek munkájához képest hanyatlik. Sokkal alaposabb és eredményesebb munkát végeztünk, csak a lemérése nehezebb. Ma nem egy-egy kampányfeladat megoldá­sán kell fáradoznunk, hanem a fiatalok nevelésével kell foglalkoznunk. E munkának vannak eredményei, de azok lemé­rése kétségtelenül nehezebb, mint valamikor egy-egy nagyobb moz­gósítás esetében. A választmányi ülés célul tűzte valamennyi egyetemi DISZ-szerve­zetünk elé, hogy ebben a félévben, a III. pártkongresszusra való fel­készülésben lelkesedéssel és tenni­akarással vegye ki részét az előt­tünk álló szép és megtisztelő fel­adatok végrehajtásából. Ismertes­sék népnevelőmunka, politikai kö­rök, előadások, szemléltető agitá­ció keretében pártunk harcát, eredményeit, célkitűzéseit, mélyít­sék tovább egyetemi és főiskolai fiataljainknak pártunk iránti hű­ségét és szeretetét, dolgozzanak továbbra is az ifjúsági egység meg­szilárdításán. Érjék el DISZ-szer­vezeteink, hogy lényegesen javul­jon a tanulmányi fegyelem és a helyes tanulmányi módszerek ki­alakításával fiataljaink tanulása tervszerűbbé és elmélyütebbé vál­jék. Vegyék ki részüket a lehető­ségekhez képest pártunk határo­zatainak végrehajtásából. Pártunk Politikai Bizottságának 1952 no­vemberi határozata végrehajtásá­val valamennyi DISZ-szervezetünk érje el, hogy DISZ-szervezeteink élete még tartalmasabbá, a fiata­lok előtt még vonzóbbá váljék. Végül a választmányi ülés meg­állapította, hogy egyetemi és főis­kolai DISZ-szervezeteink eddigi munkájukat igyekeztek pártunk és kormányunk célkitűzéseinek szelle­mében végezni és meglévő ered­ményeink biztosítékai annak, hogy a kongresszus félévében végzett munkánk további eredményeivel méltóképpen köszöntjük majd pár­tunk III. kongresszusát. Ünnepélyes keretek között nyitották meg Szegeden a Szovjet Film Ünnepét Március 4-én díszbe öltözött a Szabadság-filmszínház. A gyönyö­rűen díszített bejáratnál a Szovjet Film Ünnepének jelszavát olvas­hatta a moziba menő közönség — „Szovjet filmmel a békéért, a szo­cializmusért!" A díszelőadásra érkezőket a Belügyminisztérium Csongrádme­gyei Főosztálya zenekara szórakoz­tatta. A gyönyörűen felvirágozott elnöki emelvényt fél 7-kor elfog­lalták az elnökség tagjai. Örömmel ós nagy tapssal fogadta az ün­neplő közönség az elnökségben he­lyet foglaló J. Oszipova elvtárs­nőt, a moszkvai 243-as iskola igaz­gatónőjét. A Belügyminisztérium Cson­grádmegyei Főosztálya zenekara eljátszotta a magyar és szovjet himnuszt, majd Gergye Gyula elv­társ, Moziüzemi Vállalat igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Ezután egyenruhás úttörők nagy piros szegfű-csokorral köszöntötték Oszipova elvtársnőt, majd Pásztori Béláné, az MSZT városi titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után az „Örs a hegyekben" című magyarul be­szélő színes szovjet filmet vetítet­ték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom