Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I j A kongresszusi verseny bősei — AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MAI SZAMUNKBÓL; Áruesereforgalmi és fizetési megállapodás a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között. A béke és barátság felejthetetlen estéje Hirek a kongresszusi versenyről Látogatás két üzemi konyhán Megkezdték az ötéves Tervkölcsön nyolcadik húzását Nemzetközi szemle: Politika és botránykrónika A kommunista vezetők lesyenek müveit emberek! (N. I. ) Minél jobban haladunk előre a szocializmus építésének útján, annál nagyobb felelősség nehezedik a kommunisták vállára, annál nagyobb marxista-leninista tudással és műveltséggel lesznek csak képesek újabb és újabb győzelemre vezetni népünket. Még hatványozottabb ez a követelmény a vezető kommunistákra nézve, — járásokban, üzemekben, községekben, termelőszövetkezetekben — mert nekik kell irányítaniok a párttagságot, s a párttagsággal együtt hazánk valamennyi polgárát, hogy minél hamarabb megteremthessük közös erővel a bőséget, anyagi és kulturális jólétünk alapját. A párt azért küldi most a mezőgazdaságba a tapasztalt kipróbált pártmunkásokat, hogy műveltségüknél, eszmei-politikai tisztánlátásuknál fogva diadalra vezessék mindenütt a bőventermő mezőgazdaságért megkezdett küzdelmet. Sokszor elhangzott már járási, üzemi és falusi vezetők ajkáról az a nagy igazság, hogy „mindenért, ami ebben az országban történik, mi kommunisták vagyunk a felelősek". De nem elég ezt megállapítani és tetszelegni a megtisztelő és felemelő tudatban — műveltség és kultúráltság nélkül közönséges frázis marad a felelősségvállalás. Az egyetemek, pártfőiskolák, középiskolák, ma már százával és ezrével bocsátják ki az életbe a képzett és sokoldalú vezetőket, s ővelük nem tudják felvenni a versenyt azok az Anyegin-típusú emberek, akik még vezetők ugyan és egy kicsit mindenről tudnak beszélgetni, de lényegében semmihez se értenek; Az ilyen vezetők — ha nem hajlandók elfoglalni a tudás várát — előbb-utóbb lemaradnak a saját sorainkból felnőtt értelmiségiek mögött,Talán vannak akik azt válaszolják erre: én munkás vagy parasztszármazású vagyok, nem szégyen a tudatlanságom. Az ilyenfajta nézettel nem lehet egyetérteni. Sztálin azt mondotta azoknak a vezetőknek, akik műveletlenségüket munkás-paraszt származásukkal magyarázták: „Ellenségeink nem adnak nekünk engedményeket szociális származásra való hivatkozással. Éppen azért, mert munkások és parasztok vagyunk, kell minden oldalról kifogástalanul felkészülnünk minden kérdésre, nem kevésbbé jól, mint az ellenség." Minél műveltebb egy kommunista vezető, annál jobban megismeri a valóság törvényeit, annál jobban látja, hogy a természet erőit fel lehet használni a nép boldogulására. Rákosi elvtárs több esetben rámutatott, mennyire fontos bizonyos szakkérdések ismerete. A járási párttitkárok országos tanácskozásán hangsúlyozta: „Nem imponál és nem vezet az a járási titkár, aki a parasztember gazdasági kérdéseiben nem járatos .; s A vidéken elsősorban mezőgazdasági szakismeret szükséges, de ahol bánya van, ott érteni kell a bányászat alapelemeit." Nyugodtan hozzátehetjük ehhez, hogy valamennyi vezető pártfunkcionáriusnak meg kell ismernie a művészetek, (irodalom, szobrászat, festészet építészet, zene, színház, film) alapismereteit is, mert csak így tud helyesen eligazodni a legbonyolultabbnak látszó kérdésben, csak így lesz képes marxista szemszögből vizsgálni az életet és véleményt alkotni bármilyen jelenségről. A művelt, széles látókörrel rendelkező vezetőt nem lehet becsapni és félrevezetni, mert képzettségénél fogva rögtön észreveszi, mi az, ami jó és hasznos a dolgozó népnek, s mi az, ami kárára varn Az anyanyelv ismerete különöses fontos — ez minden ember általános műveltségének, fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Ahhoz, hogy a kommunisták magukkal tudják ragadni az ingadozókat, tétovázókat is az élet megjavítására, kell, hogy gondolataikat szóban és írásban helyesen, szabatosan, érthetően tudják kifejezni. Hadat kell üzenni a szellemi lustaságnak; annak, hogy közhelyeket, sokszor agyoncsépelt általánosságokat mondjunk a népnek, mert a szólamok nem melegítik fel a szíveket, nem tágítják az értelmet, nem mutatnak világos és egyenes utat. Joggal mondotta Kazinczy egyik epigrammájában: „Szólj! s ki vagy, elmondom. — Ne tovább! ismerlek egészen; Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés." Igaz, az élő, eleven gondolatok kifejlődéséhez sokat kell olvasni, a marxizmus-leninizmus klasszikusai mellett a világirodalom nagyjainak és az új magyar íróknak a műveit is lapozgatni, tanulmányozni kell. A szépirodalom forgatására szánt idő és fáradság azonban százszorosan gyümölcsözik a bátrabb, határozottabb helytállásban és vezetésben. örvendetes, hogy a legutóbbi években mind több pártfunkcionárius iratkozott gimnáziumba, ipari és mezőgazdasági technikumba, sőt egyetemre is. Ezek az elvtársak valóságosan érzik a felelősséget a nép felemelkedéséért. Felfrissítik magukban a politikai gazdaságtant, megismerkednek a történelemmel és irodalommal, megtanulják a magasabbrendű számtant, elsajátítják a kémia, biológia, fizika alaptételeit és ezáltal válnak egész emberekké, igazi kommunistákká. Az iskola elvégzése után meg tudják magyarázni a hozzájuk forduló munkásoknak a technológia egyes folyamatait, a tsz-tagoknak és a dolgozó parasztoknak a jarovizáció, a pótbeporzás jelentőségét. Természetes, hogy ezáltal növekszik a tekintélyük, nagyobbodik Irántuk a tömegek bizalma és szívesen elfogadják útmutatásaikat; A tanulás nem szégyen, hanem éppen ellenkezőleg: büszkeség, — a kommunisták egyik legszebb erénye. A műveletlenség azonban igenis szégyen és azt a jelzőt, hogy „tanulatlan" nem viselhetik el a dolgozó emberek bizalmából élre állított párttagok. A Szovjetunióban járt parasztküldöttek mondták el, hogy a szovjet polgárok mindennél sértőbbnek veszik, ha „tudatlan" szóval illetik őket, — a párttagokról és a vezető kommunistákról nem is beszélve. De a Szovjetunióban nem is tűrik meg az olyan vezetőt, aki a hatáskörébe utalt dolgok nemismeréséről tesz bizonyságot, s ez egyik magyarázata annak, hogy a szovjet kommunisták életszükségletnek tekintik a tanulást, a műveltség megszerzését. Iparkodjék megszerezni az általános műveltséget, a kellő szakmai tudást ebben a megyében is minden kommunista vezető, hogy rátermettséggel, hozzáértéssel tudjon segíteni a nép jólétének megvalósításában. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak félévvel ezelőtt megtartott III. országos tanácskozása azt a feladatot tűzte a termelőszövetkezetek elé, hogy magas jövedelmet és életszínvonalat biztosítsanak tagjaiknak. Az azóta eltelt időben a szövetkezeti mozgalom beigazolta életrevalóságát. A termelőszövetkezetek további megszilárdításának és a termelőszövetkezeti gazdálkodás jövedelmezősége növelésének kérdéseit tárgyalja a termelőszövetkezeti dolgozók mostani országos tanácskozása, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombatra hívott össze. Az országos tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő és Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettesei, Farkas Mihály és Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkárai, Hidas István, Zsofinyecz Mihály és Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Olt Károly pénzügyminiszter, Tisza József begyűjtési miniszter, Nagy Dániel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Dögei Imre, a SZÖVOSZ elnöke. Acs Lajos megnyitó szavai után Dobi István mondott beszámolót, Dobi István beszéde •—• A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak félévvel ezelőtt lezajlott harmadik országos tanácskozása — mondotta többek között Dobi István — központi feladatként tűzte ki termelőszövetkezeteink elé, hogy tagjaik számára magas — az egyénileg dolgozó parasztokat túlszárnyaló —jövedelmet és életszínvonalat biztosítsanak, — Termelőszövetkezeti mozgalmunk jelenlegi helyzetéből kiindulva, az időszerű feladatok közül elsősorban négy alapvető kérdésre kell felhívnunk egész termelőszövetkezeti tagságunk és mostani tanácskozásunk részvevőinek érdeklődését} — A termelőszövetkezeti gazdálkodás jövedelmezőségének növelése érdekében nagy figyelmet kell fordítani először: a tavaszi szántásvetés időbeni és jóminőségben való elvégzésére; másodszor: a növényápolási munkákra való jó felkészülésre; harmadszor: az állattenyésztés fejlesztésére, elsősorban a takarmányozás megjavításával, a zöldtakarmányok fokozott felhasználásával; negyedszer: a termelőszövetkezeti gazdaságok sokoldalú fejlesztésére. — Mindézen feladatok elvégzésénél különös gondot kell fordítanunk a gyenge termelőszövetkezetek munkájának gyors megjavítására, hogy a szövetkezetek elmaradását a többi- termelőszövetkezetekhez képest még ebben a gazdasági évben megszüntethessük. — E feladatok sikeres megoldásához termelőszövetkezeteinkben a szükséges előfeltételek részben megvannak, részben pedig rövid Időn belül megteremthetők. Ezt mutatja az az út, amelyet termelőszövetkezeteink az elmúlt félév során megtettek. Nagy erőpróbát jelentett az egész szövetkezeti mozgalom számára a legutóbbi fél esztendő, amely az ellenség minden támadásával szemben beigazolta a szövetkezeti mozgalom életrevalóságát hazánkban. A szövetkezeti mozgalom legyőzhetetlen erejét mutatja az, hogy a kilépett tagok közül mintegy húszezren már visszatértek a termelőszövetkezetbe és velük nem is zárult le ezeknek a sora. Az elmúlt félév során új termelőszövetkezetek is alakultak és a régi szövetkezetekbe új tagok léptek be s a szövetkezeti mozgalom erősödésére vezetett az ls, hogy jelentős számban tértek vissza a szövetkezetekbe a legutóbbi években Iparba vagy más munkaterületre eltávozott szövetkezeti tagok. — Termelőszövetkezeteink megszilárdítására kedvező hatása van annak, hogy lehetővé vált a közös gazdaság kerékkötőinek, az ingadozó elemeknek kiválása a szövetkezetből, megnőtt a szövetkezetekben bentmaradt tagok önbizalma és munkakedve. Látni kell azt is, hogy a kilépettek között természetesen vannak becsületes, jól dolgozó szövetkezeti tagok is, akik közül nem egy magas részesedést kapott a szövetkezettől. Sokan közülük meg is mondják, hogy nem a szövetkezeti gazdálkodás ellen van kifogásuk, hanem helytelenítik egyes szövetkezeti vezetők kiskirályoskodását, vagy a szervezetlenséget, vagy a pazarlást és más egyéb hibákat. — Szövetkezeti tagságunk egyrésze tanult az elkövetett hibákból és komoly elhatározással ki akarja javítani azokat. Ezt bizonyítja az, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak megnőtt az aktivitása. Az elmúlt félév során tehát termelőszövetkezeteink a megrázkódtatás hatására nem gyengültek, hanem ellenkezőleg, döntő többségükben erősödtek, előrehaladtak a megszilárdulás útján. A legutóbbi évben néhány termelőszövetkezetben a falu többi dolgozóitól való elkülönülési szándék káros jelel mutatkoznak. Igen sok helyen esküdt ellenségüknek tekintik a szövetkezetből kilépett dolgozó parasztokat, nem ápolják a kapcsolatot Velük és elzárkóznak az esetleges érdeklődésük — sőt helyenként megnyilvánuló visszalépési szándékuk — elől. A termelőszövetkezetek és a kilépett dolgozó parasztok közötti viszonyt több helyen megmérgezte az, hogy egyes szövetkezetek vezetőt rövidlátóan nem elégítették ki a kilépő tagok jogos és törvényes igényeit, hanem ehelyett a személyes bosszú fűtötte őket a kilépettekkel való elszámolás végrehajtásakor. A kilépett tagok egyrésze pedig jogtalan és szinte mértéktelen követeléssel lépett fel a szövetkezettel szemben. A termelőszövetkezetek és a kilépett tagok közötti viszony megjavítása egyik fontos feltétele termelőszövetkezeteink megszilárdításának és további fejlődésének, mivel e viszony rendezetlensége zavarja a szövetkezeti tagság munkáját, gyakran nehezíti a tagság belső egységének elmélyülését. Egyes termelőszövetkezeti vezetők helytelen gondolkodása mutatkozik meg abban is, hogy bár munkaerőhiánnyal küzdenek, mégis vonakodnak az Iparba távozott tagok visszahívásától, mert sajnálják az ilyen tagoknak megadni az előírt kedvezményes juttatásokat. Komoly és veszélyes megnyilvánulás a termelőszövetkezetek egy részénél az is, hogy bizalmatlanul tekintenek az egyénileg dolgozó parasztokra és nem fejlesztik velük termelési, kulturális, politikai kapcsolataikat. Építsenek ki termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink egymás között olyan baráti viszonyt, amelyben az egyénileg dolgozó parasztok érdeklődéssel és bizalommal tekintenek a szövetkezetek működésére, a szövetkezetek tagjai pedig felelősséget éreznek a környék egész mezőgazdasági termeléséért, a község egyénileg dolgozó parasztsága gazdálkodásának elősegítéséért is. Különösen nagy lehetőséget nyújtanak mindezekre a télen megalakult termelési bizottságok, amelyekben minden községben a legjobb termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok vannak. Itt kicserélhetik egj-mással tapasztalataikat, sőt összefoghatnak a község egész termelését elősegítő feladatok közös megoldására. A termelőszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatok Szocialista építésünk jelenlegi szakaszában a termelőszövetkezeti mozgalom terén központi feladatként a meglévő termelőszövetkezetek szervezeti, gazdasági és politikai erősítése áll előttünk. A párt és a kormány nemcsak kitűzte a termelőszövetkezeti mozgalom jelenlegi központi feladatát, hanem a maga részéről eddig is megtett és ezután is megtesz mindent e feladat maradéktalan megvalósításáért. A párt és a kormány nagyarányú segítsége és anyagi támogatása a termelőszövetkezetek részére mindenki előtt kifejezi azt is, hogy a párt és a kormány továbbra is változatlanul a termelőszövetkezeti utat, a társas gazdálkodást tekinti a dolgozó parasztság hathatós felemelkedése egyetlen helyes és járható útjának. Felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent termelőszövetkezeteink számára is a párt és a kormány decemberi határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, amely utat mutat és kijelöli a konkrét teendőket a termelőszövetkezeti gazdálkodás megjavításának, a termelőszövetkezetek termelési színvonala emelésének megvalósításához. Termelőszövetkezeti tagságunk számára soronlévő feladatainak megoldása érdekében a nagyszabású állami kedvezményeken túlmenően társadalmunk vezetőereje, dolgozó parasztságunk hű szövetségese és kipróbált vezetője: munkásosztályunk nap mint nap hathatós segítséget nyújt. Munkásosztályunk nemcsak a mezőgazdasági gépek és felszerelések felemelt termelési terveinek lelkes teljesítésével, a falu jobb áruellátását elősegítő közszükségleti cikkek fokozott gyártásával segíti elő mezőgazdaságunk. ezen belül elsősorban termelőszövetkezeteink termelését. Nagy és közvetlen segítség volt termelőszövetkezeteink számára az, hogy az ipari patronázsmozgaiom keretében ipari munkásaink közvetlenül résztvettek a gépállomások gépeinek téli javításában is. Állandóan növekszik azoknak az ipari üzemeknek a száma, amelyek a gépállomáshoz hasonlóan védnökséget vállaltak a termelőszövetkezetek felett is. A termelőszövetkezetek öntudatos dolgozói gondosabb és lelkiismeretesebb munkával válaszoltak arra a támogatásra, amelyben őket az elmúlt félév sorén kormányunk és ipari munkásságunk részesítette. A jobb munkának nem maradt el az eredménye. Az 1953. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy a közös vagyon jelentős növelésével együtt a termelőszövetkezetek tagjaik részére kétszerannyi termény és készpénzrészesedést tudtak kiosztani, mint egy éwel ezelőtt. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének ilyen nagyarányú növekedésében a magasabb terméseredményeken kívül szerepe van annak is, hogy a munkafegyelem erősödése következtében nőtt az egyes termelőszövetkezeti tagra jutó ledolgozott munkaegységek száma. Termelőszövetkezeteink előtt a jelen gazdasági évben Igen nagy feladatok állnak. Termelőszövetkezeteink soronlévö és ezt követő termelési feladatainak megoldásához az évi termelési terv szolgáltatja az útmutatást. Az idei tervkészítés munkája termelőszövetkezeteinkben minden tekintetben fejlődést mutatott. (Folytatás a második oldalon!)