Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

VTLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK t j A konareswznai verseny hősei I Maros Jánosné AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 51. SZAM KEDD, 1954. MÁRCIUS 2. -- I ARA 50 FILLÉR Dolgozó parasztságunk állami fegyelme Dolgozó népünk nagy örömmel fogadta Nagy Imre elvtárs­nak az országgyűlési beszédében tett bejelentését, hogy népünk életszínvonalának további emelése érdekében márciusban sor ke­rül a hús- és zsírárak leszállítására. Népünk a kormányprogramm szellemében azt várja, hogy az elkövetkező időkben bőségesen le­gyen hús-, zsír és hentesáru az üzletekben. Ezt azonban csak ak­kor tudjuk elérni, ha dolgozó parasztságunk megérti kormányunk programmját, él államunk által nyújtott kedvezményekkel és az esedékes beadási kötelezettségének minél előbb eleget tesz. Az elmúlt két hónapban helyi tanácsaink valamennyi ter­melővel megtárgyalták az idei hús- és tejbeadási kötelezettségek mennyiségét és megbeszélték azt, hogy parasztságunk melyik ne­gyedévben, vagy melyik hónapban akarja idei beadási kötelezett­ségét rendezni. A tervfelbontási tárgyalások eredménye azonban azt mutatja, hogy megyénkben a hiányos politikai munka követ­keztében parasztságunknak csak kis része élt a kormány által nyújtott kedvezményekkel. Helyi tanácsaink nem magyarázták meg eléggé a dolgozó parasztoknak: ha január és augusztus között vállalják az idei sertésbeadási kötelezettség teljesítését, akkor az idei terménybeadás alkalmával 220—300 kilóig terjedő kukorica-, illetve árpamennyiséget törölnek beadási kötelezettségükből. Ez a kedvezmény igen jelentős anyagi előnyt jelent dolgozó parasztságunknak. Ezért azok a termelők, akik a negyedik ne­gyedévre vállalták sertésbeadásuk teljesítését, még kérhetik ezek­ben a napokban a helyi tanácstól, hogy az idei sertésbeadásuk tel­jesítését március és augusztus hónapok közötti időszakban ütemez­zék át. Dolgozó parasztságunk ezzel a kedvezménnyel élve, elő tudja segíteni, hogy a tavaszi és nyári hónapokban hús- és zsírel­látásunkban semmi zavar ne álljon elő és ezekből a fontos élelmi­szercikkekből mindig elegendő mennyiség álljon a lakosság ren­delkezésére. i A tavaszi és nyári hónapok hús- és zsírellátását jelentősen megkönnyíti az is, ha dolgozó parasztságunk hizlalási szerződést köt az állatbegyüjtő vállalattal. A hizlalási szerződéskötés szintén jelentős anyagi előnyt jelent parasztságunknak, mert az állatbe­gyüjtő vállalat igen magas átvételi árat, hizlalási prémiumot fizet a termelőknek, ezenkívül azoknak, akik szeptember 30-ig a szer­ződéses átadási kötelezettségüknek eleget tesznek, kedvezményes iparcikkvásárlási utalványt is ad. Az a termelő, aki marhahízla­lásra, vagy tenyész bikaborjú nevelésre köt szerződést, jelentős tej­beadási kedvezményt kap. Tanácsaink gyenge felvilágosító munkája következtében termelőink egy része nem élt azzal a kedvezménnyel sem, hogy az idei hízottsertésbeadási kötelezettségét társulás útján teljesítse. Sok termelő elhanyagolta ezt és február végéig nem jelentette be a helyi tanácsnál társulási szándékát. A társulási határidő február végével lejárt és így további időszakban társulni már nem lehet. Azok a termelők, akik február végéig nem társultak az állatbe­adásra, hízottsertésbeadási kötelezettségüket most már önálló be­adással kötelesek teljesíteni, Vágómarhabeadásra azonban továbbra is társulhatnak. Termelőink egyrésze nem rendezte az elmúlt évben élőállat­beadási kötelezettségét. A rendelet értelmében ezért a mult evi hátralék és az idei élőállatbeadási kötelezettséget a januári és feb­ruár havi tervtárgyalásokon együttes teljesítésre ütemezték be. Több helyi tanácsunk azonban teljesen helytelenül, még az olyan termelőknél is a negyedik negyedévre ütemezte be az idei állat­beadási kötelezettség teljesitését, akiknek mult évről állatbeadási hátralékuk van. Ez helytelen eljárás volt, tehát érvénytelen, ezért helyi tanácsainknak ezt helyesbíteniük kell. Az olyan termelőknek, akiknek a mult évről állatbeadási hátralékuk van, az idei állat­beadási kötelezettségüket a mult évi hátralékkal együtt, az első és második negyedév folyamán, de legkésőbb június 30-ig telje­síteniük kell. Termelőszövetkezeteink és egyéni termelőink a tervfelbon­tási tárgyalások alkalmával megtudhatták, hogy mennyi lesz az idei tej-, tojás- és baromfibeadási kötelezettségük. Ezeket a köte­lezettségeket negyedévenként, illetve havonként tanácsaink be is ütemezték teljesítésre. Az a tapasztalat azonban, hogy számos ter­melő és termelőszövetkezet máris elhanyagolja az esedékes tejbe­adási kötelezettségének teljesítését. Helyi tanácsainknak ezért fon­tos feladata, hogy az olyan termelőket és termelőszövetkezeteket, ahol a beadásnál elmaradás mutatkozik, azonnal szólítsák fel hát­ralékaik sürgős rendezésére. A tervfelbontások alkalmával a tojás- és baromfibeadási kö­telezettségek teljesítését negyedévekre ütemezték be. Meg kell mondanunk: helyi tanácsaink nagyrésze nem tartotta be a be­gyűjtési rendelet előírását, különösen a tojásbeadási terv beüte­mezésénél. A rendelet pedig világosan kimondja, hogy a termelők és termelőszövetkezetek az idei tojásbeadási kötelezettségüknek legalább 75 százalékát az első félév végéig kötelesek teljesíteni. Ahol ettől eltérően ütemezték be a tojásbeadást, ezt helyi taná­csainknak sürgősen helyesbíteniük kell. Termelőszövetkezeteinknek és minden egyéni termelőnek, de begyűjtő szerveinknek is be kell tartamok az állampolgári fegyel­met. A begyűjtési rendelet világosan kimondja: a termelők a kü­lönböző mezőgazdasági termékekből elsősorban az esedékes beadási kötelezettségeiket tartoznak teljesíteni és csak a felesleges ter­ményt értékesíthetik szabadpiacon. Tanácsainknak, begyűjtő szer­veinknek fontos feladata tehát, hogy a termelőket neveljék rá az állampolgári fegyelem betartására és követeljék meg minden ter­melőtől, hogy elsősorban az esedékes beadását teljesítse és csak azután értékesítsen szabadpiacon bármilyen terméket. Helyi taná­csaink és pártszervezeteink leghatározottabban lépjenek fel a be­gyüjtőszerveknél mutatkozó olyan helytelen állásponttal szemben, mely szerint a beadási teljesítésnek elsősorban való megkövetelé­sét összetévesztik a szabadpiac korlátozásával. A szabadpiacot kor­látozni senkinek sem szabad, de a begyüjtőszerveknek is köteles­ségük a termelőket az állampolgári fegyelem betartására, az ese­dékes beadási kötelezettségek elsősorban való, teljesítésére nevelni. Csala Ferenc, a megyei tanács begyűjtési osztályának vezetője MAI SZAMUNKBÖL: DISZ-mfíszak a 65|9 Épületszerelő Vállalatnál I A Délmagyar orszá­gi Cipőgyárban dol­gozik Maros Jánosné okleveles sztaháno­vista ragasztó. Janu­árban átlagosan 141 százalékra teljesítet­te tervét jó minőségi munka mellett. öt éve dolgozik a Déma Cipőgyárban és jó szaktudásával min­dig kiváló eredmé­nyeket ér el — igy lett a cipőgyár egyik legjobb dolgozója. Ke­resete havonta 1200— 1300 forint. A ragasztó munká­ján múlik a cipőfel­sőrész jó minősége, mert az összeragasz­tott cipőfelsőrész ke­rül a tűzőkhöz, akik aztán összevarrják. A tűzők csalc úgy ha­ladnak gyorsabban, úgy tudnak minősé­gileg jó munkát vé­gezni, ha pontosan összeillesztett, gon­dosan ragasztott da­rabokat kapnak kéz- szusdt újabb, „. , . nagyobb munkasilcc- j Maros Jánosné par­tonkívüli, de saját rekkel akarja iinne- | életében érezte a pelni. Vállalta: 150 j párt segítségét, gon- százalékra teljesíti I doskodását. Szereti átlagosan a tervét . a pártot, amelynek 100 százalékos minő- j harmadik komgresz- ségi munka mellett. ' A magyar-szovjet barátság hónapja eseményeiből Ünnepélyes keretek között nyitották meg Szocializmusban legfőbb érték az ember" című kiállítást a Vasárnap délelőtt 10 órakor megnyílt a Magyar-Szovjet Tár­saság székházában a „Szocializmus­ban legfőbb érték az ember" cimű kiállítás, mely február 28-tól, áp­rilis 4-ig várja a szegedi dolgozó­kat — naponta reggel 9-től 20 óráig. A megnyitón megjelent Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke és résztvettek a tömegszervezetek kép­viselői is. Az ünnepség kezdetén a Belügyminisztérium Csongrádme­gyei Főosztályának zenekara a magyar éa szovjet himnnszt adta elő, majd Pásztori Rudolfné elv­társnő, a Magyar-Szovjet Társaság városi titkára üdvözlő szavai után Almási József, a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagja Maxim Rilszkij: Dal a békéről című ver­sét szavalta el. Ezután az Egye­temi Orosz Intézet másodéves nö­vendékei két orosz népdalt adtak elő, majd Vereska András elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Város} Bizottsága agit.-prop. osz­tályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Vereska elvtárs beszédében a többi között a következőket mon­dotta: a magyar szovjet barátság hónapja keretében, de ezen túl is, még jobban el akarjuk mélyí­teni barátságunkat egy olyan testvéri néppel, mint a Szovjet­unió népe. A Szovjetunió, mint népünk fel­szabadítója vezetett bennünket az új élet útjára és mint idősebb test­vér, kezünket fogva vezet, tanít és segít megvalósítani az emberről való gondoskodás nagy eszméjét Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja ezen az úton ért már el ko­moly eredményeket. A kormányprogramm gazda­ságpolitikánk középpontjába az embert, az emberről való foko­zottabb gondoskodást állította. Ennek számos tanújelét láthatja munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, egész dolgozó né­pünk, országosan és Szegeden is. Az emberről való gondoskodás nagy eszméjét, ennek a Szovjet­unióban elért eredményeit van hi­vatva bemutatni, érzékeltetni ez a kiállítás is. A kiállítás megtekintése közelebb visz bennünket a szovjet emberek életének megismeréséhez. — mon­dotta befejezésül Vereska elvtárs. Álljon példaképül előttünk a szov­jet emberek élete, munkája, amely fényszóróként ragyogja be szocia­lizmust építő utunkat. Az ünnepi beszéd után megnyíl­tak a termek és a jelenlévők nagy érdeklődéssel tekintették meg a kiállítást. A Szovjetunióban a felszabadulás óta igen sok különböző foglalko­zású magyar dolgozó járt, munkás, paraszt, tudós, művész, akik saját szemükkel győződhettek meg arról, hogy a szocializmus eszméjéből fa. kad az a messzemenő gondoskodás, amelyet a szocialista állam min­den polgára iránt tanúsít. A kiál­lítás megnyitójának résztvevői nagy érdeklődéssel tekintették meg a mintegy száz nagyméretű tablóból álló, s a szovjet embe­rek boldog életét, a szocia­lizmust építő magyar nép meg­változott életét bemutató ki­állítást. A' kiállítás képei között ott lát­hattuk a Szegedi Paprikafeldolgozó új, korszerű gépeit is, amelyek megkönnyítik a paprika feldolgo­zását. Képeket közöl a kiállítás a Kossuth-díjas szegedi tudósok mun­kájáról is. A Szalámigyárban A Szegedi Szalámigyár dolgozói szombaton este vették át azt a ha­talmas vörös vándorzászlót, amely az ország második legjobb húsipari üzeme címet jelképezi. Az ünnep­ségen megjelentek az üzem dolgo­zói családjukkal együtt, hogy meg­hallgassák az ünnepi beszédeket, megtudják, hogyan érték el az él­üzem címért folyó versenyben a második helyezést; Gyenes András elvtárs, a Szak­szervezetek Országos Tanácsa El­nökségének tagja beszélt először. Elmondotta, hogy még nem is olyan régen itt dolgozott az üzem­ben, és most boldog, hogy ilyen kedves ünnepen láthatja viszont ré­gi munkahelyét, találkozhat dolgo­zótársaival; Az Élelmiszeripari Minisztérium Húsipari Igazgatóságának főmérnö­ke, Köves János elvtárs beszédében ismertette az üzem dolgozóival, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt negyedévben; A Sze­gedi Szalámigyár 1953. negyedik negyedévi tervét 116.6 százalékra teljesítette, 106 százalékos béralap felhasználással, betartották az anyagnormát és egy százalékkal csökkentették az önköltséget. Mind az üzem vezetői, mind az üzem dolgozói teljesítették a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségü­ket és teljesítették a szociális és kulturális beruházási tervet is. Eze­ket az eredményeket csak úgy ér­hette el az üzem, hogy a dolgozók kivették részüket a szocialista mun­kaversenyből, és többségük a ver­Éliizemavatő ünnepségek Szegeden • senyben vállalt kötelezettséget tel­jesítette; Köves János elvtárs után felszó­lalt az ünnepségen a Szegedi Városi Pártbizottság képviseletében Ba­logh Zoltán elvtárs és az üzem igazgatója, Pintér László elvtárs. Az ünnepi beszédek után a József­városi Húsüzem igazgatója, Magyar Ferenc elvtárs átadta az üzem dol­gozóinak a vörös vándorzászlót és az élüzem jelvényt; Elmondotta, hogy a Szegedi Szalámigyár kima­gasló eredményeivel nyerte el eze­ket a kitüntetéseket a Józsefvárosi Húsüzemtől, de ezeket a kima­gasló eredményeket még fokozni kell, hogy a vándorzászlót továbbra is megtarthassák. Az Élelmiszeripari Minisztérium 3000 forint pénzjutalmat küldött a Szegedi Szalámigyár dolgozóinak és ezt a minisztérium nevében Köves János elvtárs adta át. A pénzjuta­lom mellett az üzem öt dolgozója sztahánovista oklevelet, Kun Fe­renc, a feldolgozó üzem gyártásve­zetője pedig sztahánovista jelvényt kapott. Az ünnepséget az üzem kultúr­csoportja népi táncokkal és rövid kultúrműsorral színesítette. A kul­túrműsor után az üzem dolgozóit vacsorával vendégelte meg az üzem vezetősége. A Hűtőipari Vállalatnál A Szegedi Hűtőipari Vállalat szombaton este tartotta meg él­üzemavató ünnepségét a Közalkal­mazottak Szakszervezete Területi Csoportjának otthonában. A nagy­számban megjelent dolgozók lelke­sedéssel hallgatták Móritz György igazgató beszámolóját, aki elmon­dotta, hogy legutoljára a Nagy Ok­tóberi Forradalom évfordulójának előestéjén ünnepelték az 1953. évi harmadik negyedév eredményeként megkapott élüzem címet. Most a negyedik negyedévi eredmények is olyanok voltak, hogy a hűtőipari vállalatok közül a szegedi Hűtőipa­ri Vállalat kapta ismét a büszke élüzem címet. Móricz elvtárs az eredmények mellett rámutatott a hibákra is és megállapította, hogy a munkaverseny szervezése elmaradt a dolgozók lelkesedése mögött. Kü­lön felhívta a dolgozók figyelmét az aramtakarékosságra. Móricz elvtárs beszéde után az üzem tíz dolgozó­jának jutalmat osztott ki. A Szegedi Városi Pártbizottság nevében Bürgés Sándor elvtárs szó­lalt fel és rámutatott arra, hogy a Szegedi Hűtőház dolgozói elisme­résreméltó munkát végeztek. A fel­adatok azonban még inkább, mint valaha megkövetelik, hogy fegyel­mezett, harcos munkával végezzék munkájukat kormányunk célkitűzé­seinek megvalósításáért. Bizonyít­sák be az üzem dolgozói — mon­dotta befejezésül Bürgés elvtárs —, hogy egybeforrva harcolnak a kon­gresszusi felajánlások sikeres telje­sítéséért. Az ÉDOSZ központja nevében Szolcsányi Jenő szólalt fel és hang­súlyozta, hogy a szegedi hűtőház dolgozói megértették feladataikat. A vállalat dolgozói az ünnepség után vidám hangulatban töltötték £Í_ egyytt az estéti

Next

/
Oldalképek
Tartalom