Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-24 / 46. szám

QElMüGYüRORSZaG OÍLWVGY1RORSZBG SZOMBAT, 1954. FEBRUÁR 84. Parféiéi • A vozatosórjválaszió taggyű­léseden b regi vezetőség határozati javaslatot terjeszt a taggyűlés elé megvitatás és segítés céljából a pártszervezet újonnan megvá'asz­tandó vezetőségének. A határozati javaslat elvi bevezetője tömören megállapítja az alapszervezet ve­zetősége eddigi munkájának ered­ményeit és hibáit. A vezetőség be­számolója alapján és a párttagság véleményének meghallgatása után megjelöli azokat a feladatokat, ame­lyeket a megválasztott új vezető­ségnek el kell végeznie. A határo­zati javaslat megmutatja a fel­adatok végrehajtásának módját is. Igen fontos tehát, hogy a határo­zati javaslat minden pártszervezet­nél olyan legyen, hogy annak alap­ján világosan álljon az új vezető­ség előtt: milyen politikai feladato­kat kell elvégeznie a terület adott­ságának és sajátosságának megfe­lelően a Központi Vezetőség júniusi és a későbbiek során hozott hatá­rozatainak helyes, maradéktalan végrehajtása érdekében. Igen helytelen az, ha egyes párt­szervezetekben a határozati javas­lat pontjainak elkészítésénél egy­szerűen csak lemásolják a felsőbb pártszervektől vagy annak képvi­selőjétől segítségül kapott szem­pontokat. Nem lehet helytől és kü­lönböző körülmények számbavételé­től függetlenül határozati javasla­tot készíteni. Tudni kell, hogy a ha­tározati javaslat — nem munka­terv. A jelentősége az, hogy meg­mutatja: helyben mit kell tenni és hogyan a legfontosabb problémák megoldására. A határozati javaslat alapján ezt kell a párttagságnak megvitatni, ha szükséges kiegészí­teni fontosnak tartott meglátásai­val. Ez azonban csak kevés helyen törtónt ezideig meg. Ezért is álta­lánosak sok helyen a határozati ja­vaslatok. Sőt egyes helyeken csak formai jelenségekké változtatják a javaslatot, teljesen figyelmen kívül hagyva annak fontosságát. Ez tör­tónt például az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál is. JBr Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat régi pártvezetősége olyan határozati javaslatot terjesz­tett elő, amelynek elvi bevezetője nem volt és egyetlen pozitív tényt nem említett a pártszerevezet ed­digi munkájában. A határozati ja­vaslatnak mind a tíz pontja sem­mitmondó, általános megállapításo­kat tartalmazott. Csupán néhány pont, rossz példaként, szószerint idézve: (A határozati javaslat második határozati javaslat pontja): „A pártvezeiőség sokkal mélyebb kapcsolatot építsen ki a vállalat összes dolgozói felé és fel­világosító munkájuk mélyebb le­gyen." (A harmadik pont): „A gyenge képességű népnevelők képzettekkel kicserélendők." Ezekhez hasonló módon volt meg­szerkesztve a határozati javaslat többi ponjt is. Vájjon mi ez? Ho­gyan tudja az új pártvezetőség a feladatok ilymódon való megjelölé­se alapján megjavítani a vállalatnál lévő pártpolitikai munkát? Az ilyen határozati javaslat semmi út­mutatást, segítséget nem ad az új vezetőségnek. Még csak azt sem mondja meg, hogy mit miért kell végrehajtani, pedig ennél a párt­szervezetnél van elég konkrét ten­nivaló. A határozati javaslat pontjaihoz a taggyűlésen többen hozzászóltak és igen helyesen bírálták is azt. El­mondották, hogy a javaslat nem ad útmutatást az új vezetőség mun­kájához. Elmondották azt is a fel­szólalók, hogy például a népneve­lőket nem szükséges mindig cse­rélgetni és átszervezni, hanem ne­velni kell őket is és biztosítani kell fejlődésüket. A vita után a párttag­ság teljes egészében elvetette az előterjesztett határozati javaslatot. Állítsuk szembe ezzel a határo­zati javaslattal a DÉMA Cipő­gyár taggyűlésén elfogadott hatá­rozati javaslatot, amely, bár •:;m­tén nem kifogástalan, mégis lénye­gesen jobb. A DÉMA Cipőgyár pártszervezetének régi vezetősége idejében elkészítette és megbeszélte a határozati javaslat pontjait. A javaslat elvi bevezetőjében értékel­te a pártszervezet munkáját és az elért fejlődést. Ugyanakkor utalt a meglévő hiányosságok megszün­tetésének fontosságára. Figyelembe vette a vezetőség a javaslat elké­szítésénél a soronlévő termelési fel­adatokat is. Az ilyen gondossággal készített határozati javaslat alapjá­ban példaként szolgálhat. Pontjai többségben meghatározták a kon­krét tennivalókat és a feladatok elvégzésének módját is. A határozati javaslat első pontja például a kollektív vezetés széle­sebb alapokon nyugvó megvalósítá­sáról beszél. A javaslatnak ez a pontja az új vezetőség feladata­ként jelöli meg, hogy a pártaktíva, a párttagság véleményére támasz­kodva, a vezetőség valamennyi tag­jának egyöntetű akarata alapján irány.i./a a titkár, a pártszervezet munkáját. Meghatározza az első pont, hogy a vezetőség munkájá­ról a beszámolókat mindig közösen, a vezetőségi tagok egybehangolása alapján kell elkészíteni. A vezető­ség tagjai közösen hozzák határo­zataikat és a feladatok elvégzéséért felelősöket jelölnek meg. A pártszervezet új tagjelöl­tekkei és tagoltkai való erősítése érdekében a határozati javaslat egy másik pontja a tagjelöltfelvé­tel állandóvá tételével foglalkozik. Nyilvántartási névsor készítését határozza meg a termelőmunkában kitűnt dolgozókról, akikkel a párt­szervezetnek meghatározott módon foglalkozni kell. Rendszeres egyéni beszélgetésen keresztül és a párt­oktatásba történő bevonásukon ke­resztül kell gondoskodni ezeknek a dolgozóknak a neveléséről, politikai tisztánlátásuk fejlesztéséről. Meghatározza a javaslat egy pontja az üzemben folyó termelő­munka közvetlen segítését és el­lenőrzését is. Megmutatja a hatá­rozati javaslat; hogyan tájékozód­jon az új vezetőség a termelés me­netéről, eredményeiről. A terme­lés pártellenőrzése érdekében ha­vonta egyszer be kell számoltatni a vállalat vezetőjét és műszaki ve­zetőjét pártvezetőségi ülésen. Ha szükségesnek látszik, a pártszerve­zet vezetősége tegyen javaslatot segítségként a termelőmunka irá­nyítására. Itt ennél a pártszerve­zetnél a hiányosság az volt, hogy a taggyűlés résztvevői nem vitat­ták meg a javaslat pontjait s szin­te minden véleménynyilvánítás nél­kül fogadták el azt. A határosat! Javaslat min­den pártszervezetnél alapul szolgál az új pártvezetőségnek a munka­terv elkészítéséhez. Ezért alaposan átgondolt javaslatot kell készíteni a lelépő vezetőségnek és a taggyűlé­sen körültekintően meg kell vi­tatni minden oldalról a javaslat pontjait. Ügy kell azokat összevá­logatni, hogy világos képet adja­nak a terület legfőbb feladatairól és biztos támpontot nyújtsanak az új vezetőségnek a politikai munka eredményes végzésére. Vita nélkül sehol ne fogadják el a határozati javaslatot és igényeljenek tartal­mas, a tényleges állapotoknak megfelelő, az intézkedéseket pon­tosan meghatározó, a pártmunka megjavítását valóban segítő hatá­rozati javaslatot a pártszervezet tagjai. Amerikai miss?íonárÍusok tevékenysége India kafármenti vidékein Delhi (TASZSZ). Snjtójelentéeek szerint Indiának a Kinai Népköz­társasággal, Nepállal és Burmával szomszédos hntárvidékoit külföldi — főleg amerikai — misszionáriu­sok árasztották el. Mint a „Hlndustan Standard" oi­wü lap különtudósitója Laknauból jelenti, Sznmpurnonand, Uttar Pra­des állam belügyminisztere kijelen­tette a helyi törvényhozó gyűlés ülésén, hogy a kormány „gondos figyelemmel kiséri nz állam határ­vidékeire ellátogató külföldiek te­vékenységét". A miniszter igenlő választ adott a képviselők egyiké­nek arra a kérdésére, hogy az em­lített térségekbe ellátogató ameri­kaiak végeznek-e fénykép- és tér­képészedi felvételeket. Az egyiptomi hadügyminiszter nyilatkozata (MTI) Amint a nyugati hírügy­nökségek közlik, Abdel Latif Bog­dadi egyiptomi hadügyminiszter Egyiptom új politikájáról nyilatko­zott az »A1 Ahram* című lapnak. Az egyiptomi hadügyminiszter a többi között kijelentette, hogy "Egyiptom az általa választott pillanatban elismeri majd a kommunista Kínát és Albánlát*. A hadügyminiszter a továbbiak­ban hangoztatta: Egyiptom elszánta magát arra, hegy "nem folytat együttműkö­dési politikát Nagy-Britanniá­val*. Abdel Latif Bogdadi kifejtette azt is, hogy "Egyiptomnak bármely más arab országhoz hasonlóéin nem áll érdekében csatlakozni a török­pakisztáni paktumhoz, vagy vala­milyen más szövetséghez*, ugyan­akkor azonban szükségesnek tar­totta hozzátenni, hogy "mindaddig, amíg nem Ismerik el az ország tel­jes függetlenségét*. A miniszter hozzáfűzte: "az arabközi biztonsági paktum elegendő ahhoz, hogy Ismét !r£z!ekednefe a rondCrivü ! téli Időjárás miatt ieáiii'.ott vonatok A MAV vezérigazgatósága közli, hogy 1954. február 3-án a téli idő­járás nehézségei miatt átmenetileg leállított személyszállító vonatok keddtől, február 23-tól kezdve va­lamennyi vasútvonalon ismét köz­lekednek) _ Í megszervezzék védelmét*. az arab országok Ünnepség a Szovie'unió és Kanada népei közötti barátság tiszteletére Moszkva (TASZSZ). Február 22-én a Szakszervezetek Házának Októ­ber-termében estet tartottak Kana­da és a Szovjetunió népei közötti barátság tiszteletére. Az estet a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája és aVOKSZ rendezte. Külpolitikai krónika Guatemala visszavág Nicaraguát, az egyik kis latinamerikai országot, az Egyesült Államok nemrég bőkezű ajándékkal szerencséltette. A latinameri­kai sajtó közleményei szerint január közepén amerikai-nicaraguai katonai egyezmény jött létre. Az egyezmény értelmében Nicara­guába rövidesen mintegy ezer amerikai kiképző tiszt és katona érkezik. Vájjon minek Nicaraguának ennyi amerikai katonai szak­értő? Hisz egész hadseregének létszáma alig négyezer fő. A dolog nyitja egyszerű. Az Egyesült Államok Nicaragua köztársaságot választotta ki felvonulási területnek a szomszédos Guatemala el­leni támadáshoz. Jacobo Arbenz Guzman, Gu&temala köztársaság elnöke ja­nuár 29-én megvádolta Washingtont, hogy a köztársaság törvé­nyes kormányának erőszakos megdöntése céljából összeesküvést szervez. Nyilatkozatából kiderült, h°9V Nicaraguában betöri készül­tek Guatemalába, napalmbombákkal ellátott repülőgépek és nehéz­fegyverzettel felszerelt gyalogság bevetésével. A guatemalai kor­mány nyilatkozatához az összeesküvést és az Egyesült Államok­nak az összeesküvésben betöltött szerepét leleplező levelek és ok­mányok fényképmásolatát melléklte. A washingtoni hatalmasok a}érj elégedetlenek a guatemalai kormánnyal, mert kielégítette a köztársaság népének egyes szo­ciális követeléseit. Földreformot hajt végre es végezni akar az amerikai monopóliumok, köztük 02 United Fruit Company guate­malai uralmával. Amerikai szenátorok, diplomaták és a monopoltőke lapjai már hosszú ideje a legkülönbözőbb fenyegetésekkel igyekeznek megfélemlíteni a guatemalai kormányt. Az Egyesült Államok beavatkozása Guatemala belügyeibe a köztársaság közvéleményének tiltakozását váltja ki. A Guatemalai Dolgozók Altalános Szövetsége, az Országos Parasztszövetség, a Guatemalai Forradalmi Párt, a Forradalmi Cselekvés Pártja, a Demokratikus Választási Front, s számtalan ifjúsági, diák- és nő­szervezet teljes erővel támogatja a kormányt. Más latinamerikai országok közvéleménye is Guatemala vé­delmére kelt. Mexicóban szervezet alakult Guatemala szuveréni­tásának és a többi latinamerikai név érdekeinek az északameri­kai beavatkozással szembeni megvédésére Az új szervezet tagjai neves tudósok, írók, filozófusok, mérnökök és a mexicoi értelmi­ség más képviselői. A chilei képviselőház egyöntetűen tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok beavatkozik Guate­mala belügyeibe. Guatemala népe és kormánya bátran szembeszállnak a „nagy bunkó" washingtoni politikájával, Washington törvényte­lenségeivel és önkényével. Ezzel követendő példát mutatnak az északamerikai monopóliumok igájában sínylődő többi latínameri­kai népnek. Lassan, de biztosan végetér az az idő, amikor a Uni­ted Fruit Company főkolomposainak egy kézmozdulatára Latin­Amerikában kormányok buktak meg és megváltoztak a kormány­programmok. ünnepi Q!és a szovlel hadseren és a haditengerészeti floiia fennállásának 36. évfordulója al almából se közepette foglaltak helyet Moszkva (TASZSZ). Február 22-én a Szovjet Hadsereg és haditenge­részeti flotta fennállásának 36. év­fordulója alkalmából a Szovjetunió honvédelmi minisztériuma, a párt-, a szovjet- és társadalmi szerveze­tek képviselőivel karöltve ünnepi ülést tartott. A Szovjet Hadsereg Központi Színházának nagytermét a Szovjet Hadsereg zászlói díszítették. A dísz­őrség tagjai — gyalogosok, tenge­részek, repülősök, tüzérek, harcko­csizók és lovasok — kemény vi­gyázzban állnak; A megjelentek viharos ünneplé­az elnökségben K. J. Vorosilov, N. A? Bulganyin, N. M. Svernyik, vala­mint a Szovjet Hadsereg marsall­jai és admirá'isai, a szovjet társa­dalmi élet képviselői. Az ünnepi ülést rövid beszéddel N. A. Bulganyin. a Szovjetunió honvédelmi minisztere nyitotta meg. A szovjet főváros pártszervezetei­nek és dolgozóinak nevében N. Aj Mihajlov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja moszkvai szervezete területi bizottságának titkára üdvö­zölte a Szovjet Hadsereget. Nehru nyilatkozata az indokínai háború kérdéséről (MTI) Az "AFP*-hfrügynökség jelentése szerint Nehru indiai mi­niszterelnök az indiai alsóházban hétfőn foglalkozott az indokinai háború kérdésével. Nehru a többi között a követke­zőket mondotta: "a háború Koreá­ban végetért, azonban az indokínai háború sajnos nem ért véget Örömmel fogadnánk a háború befejezését, különös tekintettel arra, hogy erről a kérdésről két hónap múlva értekezletet tarta­nak Genfben*. •— Nem akarok beavatkozni <— folytatta Nehru —, de azt javas­lom az érdekelt feleknek: tekintettel arra, hogy a kér­dést két hónapon belül megvi­tatják, kívánatos lenne a «tü­zet szüntess", anélkül, hogy bármelyik fél is fel­adná pozícióit. 27. Az asszonyok, részint illendőségből, részint meg, hogy Zsófi csak­ugyan jóravaló fehérnép volt, dicsérgették a menyasszonyt: — Egymáshoz valók, A lány ngyan jó­val kisebb Tamásnál, de amúgy takaros, szép kislány az. Jól jár vele a fia, szomszédaez­szony. — Maga választotta, ő él vele. Ha neki jó, hát nekem is jó — mondta bölcsen Vaaas­né. — De ón is úgy nézem, helyes, szorgal­mas kis menyecske lesz. A falióra verni kezdte a kilencet. Vasas­né letette az orsót: — Letelt a böcsületidő. menjünk haza, apjukom. — Le ám. — szólt Vinczéné is fáradtan, öltözz te ls, lányom. — Készülődjünk mi is — hallatszott in­nen is, onnan is. A vendégek fölkerekednek. Kihúzgálják az alvó házbeli gyerekek alól kabátjukat, kendőiket ós valamennyien kimennek az ut­cára, jó éjszakát kívánva egymásnak. A kis Maca a kapuban azt mondja Vasasnénnk: — Jancsink is Irt ám Imrének Püspök­palotára. — No mondd — csodálkozott az öregasz­szony. Magában meg azt gondolta: Láni, ez a kislány is várja hazafelé az ón Imre fiamat. Jó szívvel van hozzá, úgy mutatja. Mosolyogva köszönt el Macától. A telihold, mint nagy, fényes ezüstpénz, hazáig kísérte őket. Szép cz a hold. Világit, mégse mutatja « sok foltot a ködmönökön. kovács mihály reoenym XI. FEJEZET. Vasas Tamás úgy Járt-kelt a Bem-utcai házacskában, a Kossuth-téri emberpiacon, meg az egész városban, mint akinek kezéről ós lábáról leszedték a koloncokat. Olyan volt mint a kiszabadult rab madár, mely párzásra készülődik ée csinálja a fészkét. Életében még nem érte ekkora boldogság. Zsófival kezdődött, Vak Hegedűs tanyáján, tizennégy esztendei szolgaság után. Tamás végtelenül szerencsés embernek érezte magát, hogy ép­pen akkor sikeredett Zsófival az ismeretség, amikor új életet kezdhetett, amikor a maga emberévé válhatott. Ezért kérte meg a kezét, alighogy kitelt rajta az esztendő. Nehogy el­hagyja a szerencséje, nehogy más legényt kommendáljanak Zsófinak. Mert Zsófi igazán a kedvére való leány volt. És mióta kitűzték az esküvőt, örömében nem találta a helyét, fütyült, dalolt egész nap. Az idő enyhültével, egy hétfői napon, lement a Tiszára, hogy az apja számára ha­sítani való fűzfavesszőt vágjon. A tiszai ártéren csendesség volt, sütött a nap, nem fújt még a szél som. A tavasz még nem jött el. Barnásszürke volt az egész tájék. A kesernyés szagú avar süppedeaett ós csicsogott Tamás csizmája alatt. A kecs­kebékák, amelyek nyaranként messzi hangzó zenebonát csapnak, most tóli álmukat aludták, lent, a szürko pocsolyák mélyében. A bogarai. vadméhek és darazsak se bújtak még ki a fészkükből, az örog fűz­fák girbe-görbe, od­vas kérge alól. A ma­dárvilágot is csupán néhány fekete varjú képviselte. Tollászkrd­tak, s nagy fejükkel jobbra-balra villogtak. A fák tar koronái szürke fátyolként terül­tek el a párás kókségben tündöklő égbolto­zaton. Tamás válogatta, a kaszakóssel leosap­dosta és kévékbe kötözte a vesszőket. Mint a gyerek, felkiáltott néha és szájtátva fi­gyelte a visszhangot. Egyedül volt, teljesség­gel egyedül az élettelen csendességben, s lel­kének szilaj boldogsága szétáradt a tájon. „Egy évig se fogy ez el az öregnek" — dünnyögte, megrakva a talicskát a takaro­san összekötött kévékkol. Jóidéig a Tiszán volt, s hazafelé jövet se kerülő, Be csősz nem botlott az útjába. Zsófin járt az esze most is. Do hétfő volt, nem mehetett el hozzá. Nem engedte az illem. Még megsokalnák az öreg Horváték. A városban, a Bem-utcán Kis István tűnt a szemébe, aki szokatlan alakú, szürko nyúlprém sapkájában, két kantával, ráérő­sen ment a kútra. Tolta tovább a talicskát, de István megszólította: — Pihentess egy kicsit. Tamás. Nem kerget a tatár. A tatár nem, de a hasam nagyon húz már hazafelé. — Tamás megállt, s'lo­törölta gőzölgő homlokát. Vörös haja is ned­ves volt. A Tisza-gáttól hazáig egyszer so pihentetett, .. . _ __ (foigtatjulc.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom