Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-03 / 28. szám

SZERDA, 1954. FEBRUÁR 3. 3 DELM9GYBRQRSZH6 m Törődjenek többet a jó eredmények népszerűsítésével a Mérleggyár öntődéjében A vas csengése veri fel már egy esztendeje a Cserzy Mihály-utca csendjét. Naphosszat törik a vasat és forgatják a koptató dobot a Mérleggyár öntődéjében. Ettől a zajtól visszhangzik az egész környék. Ez azonban nem zavarja a lakosságot. Egészen megszokták már. Eleinte ugyan idegenkedtek tőle, pedig azelőtt is öntöde volt itt. — Akár egy ócskavas-telep — mondotta mindenki régebben, aki bénézett az öntöde udvarába. Az osz elején azután — a beruházások alapján — elkezdődött a csinosítás. Bontottak, építettek, meszeltek, súroltak. Így lett rövid fdön belül meleg öltözője, fürdője és ebédlője a dolgozóknak. Az udvaron sem hevernek már a beolvasztásra váró vasdarabok szerte-szét. A kikövezett úton az öntöde bármely részébe bátran mehet mindenki, nem kell attól félme, hogy gödörbe lép és baleset történik vele. A munkások kedve is vidámabb. Leginkább a Csala- és a Zádoribrigád tagjainak hangját lehet hallani. A két brigád versenyez egymással. S most, a harmadik pártkongresszus tiszteletére új erővel indultak neki a versenynek. Üj, az eddiginél jobb eredményekkel akarnak kitűnni. Egyik brigád sem hagyja magát. A formaszekrények mintha a földből nőnének ki, úgy szaporodnak gyorsan, egymás után. A selejt? Azzal nem dicsekednek, de úgy beszélik az egész öntődében, hogy náluk igen alacsony a selejtes öntvények mennyisége, még öt százalékot sem tesz ki. Sokat fejlődött az öntöde egy év alatt. Tóth István művezető nagyon jól emlékszik arra is, hogy az év első napjaiban együtt formázott a fiatalokkal. Eleinte sokan nem értették jól a formázás fortélyait. — Alig hogy az egyiknek megmutattam, hogyan dolgozzon, mára másikhoz kellett mennem — mondja Tóth elvtárs. — Kemény munka volt, de megérte. Az első hónapban tizenöt százalékos volt a selejt, most mey 4.5—5 százalék között ingadozik. Egyes fiatalokkal azonban még baj van az öntődében. Jó munkások, de nem mindig egyforma kedvvel dolgoznak. Tóth művezető igyekszik megszerettetni velük a munkát. Nevelése eddig nem bizonyult hiábavalónak. Tudja mindenkiről, mire képes és aszerint osztja be őket. A Mérleggyár öntődéjének dolgozói januári tervüket 26-án este befejezték. Több előkészületet tettek a kongresszusi versenyre, azonban néhány hiba még mindig gátolja őket. — Nem tudjuk biztosítani a verseny nyilvánosságát — mondja Szabó Ferenc műhelybizalmi —, nincs versenytáblónk. Az eredmények közlése szavakkal és faliújsággal történik. Ez nem elegedő. A táblát nem csinálják meg odaát a mérleggyáriak. Amikor sürgettem, azt mondták, hogy elküldték már, de ide bizony nem érkezett meg. Két kis pirosra festett táblája mégis van az öntődének. Velük nem törődik senki. Ott függnek árván az ebédlőhöz vezető folyosó falán üresen. A legjobban dolgozók nevét erre is ki lehetne írni. Vagy nincsenek jól dolgozók? A munkalapok azt mondják, hogy 200 százalékos eredmény sem ritka a formázok között. Az oly.an dolgozók, mint Zádori László. Földesi Sándor formázok és Bodor István csapoló jutalmat is érdemelnének becsületes, odaadó munkájukért. Volna tehát mód a jó eredmények népszerűsítésére, csak törődni kellene vele. Ez legyen most az egyik feladat a Mérleggyár Öntődéjében a III. pártkongresszusra való készülés során. Az Országos Békefanács kéf új kiadványa ,/békeüztnet" Hz Országos Béketnnács képes füzetet ad ki, amely G. M. Maienkovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének újévi nyilatkozatát ismerteti. A füzet tényekkel, fényképekkel, adatokkal mutatja be azokat az eseményeket, amelyek hozzájárultak a nemzetközi fleszültség enyhüléséhez, a népek közti barátság — közte a szovjet és az amerikai nép barátságának elmélyítéséhez. A füzet összefoglal ja azokat az eredményeket, amelyeket a békéért folyó harcban eddig elértünk. Ezek az eredmények megerősítik hitünket abban, hogy az 1954-es esztendő valóban a nemzetközi feszültség további enyhülésének esztendeje lesz. Qakabfi cJüoáti: „DCiua, a béke. frnzátja" A' Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban" cimü külpolitikai kiadványsorozatának januári füzete a magyar kulturális küldöttség tagjaként Kínában járt Jakabfi István írását tartalmazza a mai Kínáról. A bevezetőben megismerkedünk a népi Kína fontosabb földrajzi, néprajzi adataival, természeti adottságaival. A továbbiakban az író személyes tapasztalatai nyomán tárul elénk a hatalmas távolkeloti főváros, a többmillió lakosú Peking élete. Sanghaiba, majd egy egyszerű kis kínai faluba vezet el az író bennünket, hogy megismerjük a kínai munkás és az egyszerű földművelő kínai paraszt életét. A füzet megismertet a hatalmas kínai nép bé kéért folytatott harcával SZEGEDI JEGYZETEK A villamosvasút dolgozóiról '.A téli éjszakákon sötét, hideg és csend öleli körül a várost. A Villamosvasút telepén azonban már kora hajnalban megindul az él t. Alig múlik el három óra, amikor megérkeznek az első dolgozó!:, hogy elindítsák az első kocsit a dorozsmai vonalra. ök gya'og jönnek a munkahelyre, bármilyen messze is laknak, dacolnak széllel, hideggel, mégis pontosan megjelennek. Az első kocsi pedig mindennap pontosan három óra 54 perckor elindul a Dugonics-térről Dorozsmára. A befagyott ablakokon kiszűrődő villanyfény megtöri a sötétséget, a csengő hangja messze hallik a csendben. A dorozsmai végállomáson már várják őket az üzemékbe siető dolgozók. Az első kocsit követi a második, harmadik. öt óra után pedig benépesül minden vonal. Villamoskocsik futnak szerte a város széle felé, majd onnan befelé a központba, hozzák a dolgozókat, akik hat órára munkahelyeikre sietnek. Beszélgetés zaja tölti meg a kocsikat. A fehér jégvirágos ablakokon apró fekete körök jelennek meg a lehelletek nyomán. A villamos vezetője nagy figyelemmel vezeti a kocsit, a kalauz pedig egymás után adja a jegyeket, ellenőrzi a bérleteket. Mindkettőjük arcát p'rosra csípi a hideg, kezük, lábuk is hamar megfázik a hideg kocsin, de mint a katona az őrhelyen, ők is csak állnak munkahelyükön és végzik nem könynyű feladatukat. A „Délmagyarország" sokat bírálta az utóbbi időben a Villamos vasutat, fiitkán jár, nem várják be az átszálló helyeken az ellenkező ko csif, túlzsúfoltak villamosok, udvariatlanok a kalauzok, nem várják meg, míg leszállnak az utasok, — hangzottak a panas-ok. Ezek a hibák valóban megvoltak, sőt cégrészük ma is megvan még. De dolgozóinknak ugyanakkor értékelniük kell a Villamosvasút dolgo-óinak fáradtságos, éppen nem könnyű munkáját is. Az udvariatlan kalau.zok melle t meg kell látniok azt a sok embert is, akik kora hajnaltól a késő éjszakai órákig ott állnak a villamos-kocsikon és elősegítik azt, hogy ők az üzemből hamarabb hazatérhessenek, ne kelljen végig gyalogolniok ebben a hidegben a hosszéi utat. A hibák mellett látni kell az eredményeket is. a > ff*ARTELEl • Vezetőségválasztás a Jutaárugyár pártszervezetében Pár perccel múlt tíz óra. A Jutaárugyár kultúrtermében együtt ültek a párttagok. Beszélgetés, lázas izgalom töltötte be a termet. Érthető is, hisz nem mindennapi eseménynek voltak részesei. Pártvezetőséget választottak a Központi Vezetőség határozata értelmében. A terem végén ott álltak a szavazófülkék, a színpad előtt pedig ott volt az urna, amelybe szavazataikat bedobták. A zaj csak akkor ült el, amikor a színpadon megjelent Bárkányi Ferencné elvtársnő, az alapszervezet titkára. Ettől kezdve minden szem rátekintett, figyelték szavait. Pár szót mondott bevezetőül és javaslatot tett az elnökség megválasztására. Az elnökségbe megválasztották Karácsonyi Béláné elvtársnőt, a Városi Pártbizottság küldöttét, Krizsán Ferenc elvtársat, az üzem vállalatvezetőjét, Kaukál Károlyt, Héjjá Jánost, Szabó Ferencnél sztahánovista dolgozókat, az üzem élenjáró kommunistáit. Elnöknek Pintér Jánosné elvtársnőt választották, majd megszavazták a jelölő bizottság és a szavazatszedő bizottság tagjait és a jegyzőkönyvvezetőt. Közben a szomszéd szobában szavazólapokat készítettek, hogy a jelölés után csak a neveket kelljen ráírni. A mai rexetőségválasztő taggyűlés alapszervezetünk életében újabb fordulópont lesz. Ez a vezetőségválasztó taggyűlés fogja elbírálni eddig végzett munkánkat és megszabni azokat a feladatokat, amelyek a jövőben előttünk állnak — kezdte meg a pártvezetőség beszámolójának ismertetését Bárkányi elvtársnő, az alapszervezet titkára. Bárkányi elvlársnő beszélt a III. pártkongresszus jelentőségéről, a nemzetközi helyzet nagy eseményeiről, majd a Központi Vezetőség 1953. június 27—28-i ülésén hozott határozatok tükrében az alapszervezet munkájáról és a kormánypr.gramm megjelenése óta elélt eredményekről. A két árleszállításról, mely jelentősen növelte a dolgozók reálbérét, a mezőgazdaságnak nyújtott kedvezményekről, mely növelte dolgozó parasztjaink munkakedvét, az üzemben épült korszerű fürdőről, öltözőről, a modern bölcsődéről. A pártszervezet munkájának ismertetését mint legfontosabb feladattal, a pá.téiettel kezdte. Elmondta, hogy 1951. májusától novemberig három párttitkár volt az alapszervezet élén. Ez megmutatkozott a pártszervezet egész munkájában. A novemberi választáson választották meg a jelenlegi vezetőséget, amely kezdetben szintén nehezen tudott bekapcsolódni a munkába, és csak a tanulás, a későbbi tapasztalatok segítették a hibák, hiányosságok felszámolásában. A beszámoló ismertette, hogy a vezetőség tagjai a két év alatt milyen politikai oktatásban vettek részt, hogyan fejlődött politikai tudásuk, s ezzel együtt hogyan javult munkájuk. Ugyanakkor bírálta Csányi Józsefné elvtársnőt, aki jelenleg nem jár rendszeresen a politikai oktatásra, elhanyagolta politikai továbbképzését. A tag- és tagjelölt felvételi munkáról is részletesen tájékoztatott a beszámoló. Az első évben legfőbb probléma volt a visszaminősített párttagokkal való foglalkozás, hogy azok, akik érdemesek voltak rá, minél előbb visszakaphassák párttagsági könyvüket. Ezután új tagjelöltek nevelése lett az egyik központi kérdés. A pártvezetőség, a pártcsoportvezetők és a tömegszervezeti vezetők segítségével a legjobb dolgozók közül kijelölte azokat, akik idővel a párt tagjai lehetnek. A kiválasztott dolgozókat beosztották jólképzett párttagokhoz, akik rendszeresen foglalkoztak velük és munkájuk eredményeként 1952. január óta jelentősen emelkedett a tagok és a tagjelöltek száma. Jelenleg is több élenjáró dolgozóval foglalkoznak, akik közül új tagjelölteket nevelnek. Az eredmények mellett a beszámoló feltárta az alapszervezet munkájának hiányosságait is, például, hogy a pártcsoportvezetők nem tartják meg rendszeresen a csoportértekezletet, ugyanakkor a vezetőség is többször elmulasztotta a pártcsoportértekezletek megtartását. Bertus Lászlóné elvtársnő helyesen mutatott rá erre a hiányosságra hozzászólásában. Bírálta a vezetőséget a pártcsoportvezető- és népnevelő értekezletek elhalasztásáért, amelynek következménye megmutatkozott a népnevelők munkájában a dolgozókkal való foglalkozás lanyhulásában. Ez a munkafegyelem meglazulására vezetett. A helyesen összeállított beszámoló után több mint húsz dolgozó mondta el véleményét a pártszervezet munkájáról. Elmondták tapasztalataikat, bírálataikat, hogy ezzel is segítsék az alapszervezet munkájának továbbjavítását. Különösen értékesek voltak a felszólalók bírálatai, amelyek a hiányosságokra hívták fel a figyelmet, így Vér elvtárs bírálata, a faliújság elhanyagoltságára hívta fel a figyelmet. Bírálta a vezetőséget, amiért nem ellenőrizte a faliújságfelelős munkáját, nem használta fel ezt a fontos agitációs eszközt a feladatok végrehajtására való mozgósításban. Kéri elvtárs, az egyik termelőszövetkezetet patronáló csoport vezetője a Városi Pártbizottság illetékes osztályának vezetőjét is bírálta, mert nem segíti, támogatja eléggé munkájukat, Helyesen látja az oktatási munka hiányosságainak okát Sánta Jánosné elvtársnő. — Hiányzik az ellenőrzés — ezzel kezdte hozzászólását; — Sem az alapszervezet vezetősége, sem a pártbizottság tagjai nem ellenőrzik eléggé a munkánkat. Ezévben a mi szemináriumunkon még nem volt senki, pedig meg vagyok győződve arról, hogy fokozná a dolgozók tanulási kedvét, ha látnák, törődnek velük, fontosnak tartják tanulásunkat. Több dolgozó bírálta Ökrös Istvánné elvtársnőt, az alapszervezet szervező titkárát és helyesen mutatták meg magatartásában, munkájában meglévő hiányosságokat. A párttagságnak a jövőben is élni kell jogaival, bírálatával, a hibák bátor feltárásával, segíteni kell az alapszervezet munkájának továbbjavítását. A taggyűlésen lelkeshangú felajánlások, versenykihívások is hangzottak el, melyek bizonyítják, a Jutafonógyár dolgozói tisztában vannak a harmadik pártkongresszus jelentőségével. A határozati pontok vitája után került sor a jelölésre. A jelölő bizottság, mely közben elkészítette javaslatát, ismertette a tagsággal a jelöltek névsorát. A vezetőségbe javasolták Ökrös Istvánnét, Patai Mátyásnét, Csányi Józsefnét, Bárkányi Ferencnét, Papp Tibort, Kaukál Pált és Vidács Istvánnét; Küldöttnek a Városi Pártbizottság választmányi ülésére Karácsonyi Bélánét, Krizsán Ferencnét, ökrös Istvánnét, Vida Pálnét, Bárkányi Ferencnét és Horváth Imrénét javasolták. A jelölést megvitatták. Ebben a vitában azonban a hozzászólók közül többen eltértek a helyes formától. Ezután a választmányra küldöttek jelölését vitatták meg s a jelölteket nemcsak a választmányi ülésre, hanem a pártszervezet vezetői közé is egyhangúan megválasztották. A jelenlévő párttagok közül egy sem volt, aki ne helyeselte volna a jelölteknek az új vezetőségbe való részvételét. A sxavaxatsxcdő bixottság beszámolójából kitűnt, a hét vezetőségi tag jelölését elfogadta a tagság, alig volt egy-két szavazó, aki új nevet írt a listán szerepíő név helyett. A taggyűlés véget ért- Az új vezetőség összeült, hogy maguk között megválasszák a titkárt, az ágit; prop. titkárt, megosszák a reszortfeladatokat, mert a munka nem állhat meg egyetlen napra sem, hiszen most indul a kongresszusi verseny az üzemben, melynek sikeres megvalósítása helytállást követel a dolgozóktól, s vezetőktől egyaránt. Készül az Ál! ami Könyvesbolt a mezőgazdasági szakkönyvvásárokra • Országszerte mezőgazdasági szakkönywásárok vannak február 1-től március 31-ig. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat szegedi boltja is felkészült, hogy a kormányprogramm szellemében választékos és bő szakkönyvanyaggal segítse dolgozó parasztságunk munkáját. Erről beszélgetünk Szabó Gábor boltvezető elvtárssal, miközben a pultokon sorakoznak a különböző könyvcsomagok, amelyek néhány nap múlva szerte futnak a szegedi járás községeibe. — A mezőgazdasági könyvvásárok nyitányaként szervezünk a járásban 7 vándorkönyvvásárt. A vásároknak a célja, hogy egy napig az illető községben felkeltse a figyelmet a mezőgazdasági szakkönyvek iránt. Szőregen és Deszken már megszerveztük a vásárt, a többi kijelölt községekben a napokban fejeződik be a szervezés. — A járás területén 27 helyen lesz mezőgazdasági szakkönyvvásár. Ásotthalmon például 3 helyen is az általános iskolában, az állami gépállomáson és a Szabadságharcos tsz-ben. Szőregen két helyen, az állami gazdaságban és a Petőfi tsz-ben. Sövényházán 15—20 között, Deszken 25-én, Mórahalmon ugyanezen a napon, Röszkén 10-én, Sándorfalván és Kistéleken szintén 10-én. A kisteleki Rózsa tszben és az Ásotthaimi Szabadságharcos tsz-ben a vásár alkalmából szak-ankét is lesz. — Milyen könyvek kerülnek árusításra? — A könyvvásárok rendezése során figyelembe vettük azt is, hogy a területen milyen tárgyú szakkönyvekre van leginkább szükség. Az ásotthalmi Szabadságharcos tsz-be például nagyobb mennyiségben viszünk szöllészeti szakkönyveket, a kübekházi Sarló és Kalapács tsz-be viszont gabonatermesztéssel és hüvelyesek termesztésével foglalkozó szakkönyveket viszünk leginkább, mert tudjuk, hogy ezen a területen erre van leginkább szükség. Most hallottuk, hogy a szegedi Dózsa tsz-ben például kijelölték a rizstermelésre alkalmas területet. Itt is lesz vásár s ide már ilyen szakkönyveket is viszünk, hogy segítsük ezzel az előkészítő munkáját a tsz-nek. — Mezőgazdasági szakkönyvünk van bőségesen. Olyan anyaggal rendelkezünk, hogy 40 vásárt is ki tudnánk elégíteni. De a napokban újabb szakkönyveket is kértünk központunktól, hogy minél bőségesebb, választékosabb, az illető területen dolgozók munkáját legjobban segítő szakkönyvekből tudjunk részükre megfelelő mennyiséget biztosítani. — Néhány új könyv is jelenik meg az országos könyvvásárokra. Ahol szervezőnk kint járt, örömm*-l fogpdták i vásárok hírét. Különösen Szőrék gen adott nagy segítséget a szervezési munkához a tanács. Megtudakoltuk a könyvigényeket és ezeket is figyelembe vesszük. Nemrég jelent meg például Kovács: Mezőgazdaságunk új útján című kötete, mely 6 fejezetben tárgyalja a mezőgazdasági munkák, a különböző növények termesztését. Hasznos könyv ez mindazok számára, akiknek szívügye a magyar mezőgazdaság fejlődése. Márpedig dolgozó parasztságunk éppen Nagy Imre elvtárs legutóbbi beszéde utón •meggyőződhetett arról, hogy kormányunk mindent megtesz mezőgazdaságunk fejlődéséért. Ezt a munkát szeretnénk mi is segíteni azzal, hogy jó szakkönyveket juttatunk el a falvakba. Választék valóban van bőségesen a Könyvesboltban. Az egyik csomagban olvassuk Szakát.sy: Az almafák rendszeres termesztésének biztosítása, Kárpáthy: Kertészeti növénytan, Bánlaki: Répaterm"?/.tés Csukás: Takarmányozástan. Kozma: Szőlőműveléstan, a Szö'ő nemesítése és a Szölőtermes.:!' ; kiskönyve című műveit. De serrkoznak az olyan kiváló szov; t szakírók művei is, mint Anasin: Két burganytermés egy esztendőben című műve és hasonló más könyvek, amelyek valóban hasznos segítői, tanácsadói lesznek dolgozó parasztságunknak. Kopré Jözser