Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-12 / 36. szám
0ELMIGT1R0RSZIG PÉNTEK, 1954. FEBRUÁR 12. Molotov elvtárs nagyjelentőségű javaslatot terjesztett elő az európai biztonság kollektív megteremtésére A hfír í ivi í Li!/iin«iMinio® berlini külügy miniszteri értekezlet szerdai, 15. ülése Berlin (TASZSZ) A négy hatalom külügyminisztereinek szerdai ülésén V. M. Molotov elnökölt. Az ülés elején V. M. Molotov nyilatkozatot tett az európai biztonság megőrzésének kérdéséről. Nyilatkozatának befejezése utánV. M. Molotov átnyújtotta Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok külügyminisztereinek a szovjet küldöttség javaslatát -Európa biztonságának biztosításáról®, valamint az -összeurópai kollektívblztonsági szerződés® alapelveinek tervezetét. „Európa biztonságának biztosításárólfi* 1. Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok cs a Szovjetunió kormánya kötelezettséget vállal, hogy folytatja erőfeszítéseit a német kérdés kielégítő, a béke fenntartásának és a nemzetek szabadságának elveivel összhangban lévő megoldására, tiszteletben tartva valamennyi más európai állam jogait, amely államoknak érdekük, hogy egyetlen ország se sérthesse meg nemzeti érdekeiket és biztonságukat. 2. A német békeszerződés megkötéséig és Németország demokratikus és békeszerető alapokon történő újraegyesítéséig a következő rendszabályokat foganatosítják: a) Kelct-Ncmetország és NyugatNémetország területéről hat hőnap leforgása alatt egyidejűleg kivonják a megszálló csapatokat, kivéve korlátozott létszámú alakulatokat, amelyek visszamaradnak, hogy ellássák a négy hatalom ellenőrzési feladataiból eredő felügyeleti tevékenységet. E feladatok ellátása Kelet-Németországban a Szovjetunió, Nyugat-Nénietországban az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kötelessége. A visszamaradó alakulatok létszámát a négy hatalom kormányai közötti megállapodás határozza meg. b) Ha Németország egyik, vagy másik részének biztonságát veszély fenyegeti, a jelenleg Németországban megszállási funkciókat gyakorló hatalmaknak joguk van csapataikat visszaküldeni Németországba: a Szovjetuniónak KeletNémetországot, az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak Nyugat-Németországot illetően. c) A belső rend fenntartására és a határok őrzésére a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak rendőrségi alakulatai lesznek, amelyeknek létszámát és fegyverzetét a négy hatalomnak egyezményben kell megállapítania. A szóbanforgó egyezmény betartásának ellenőrzésére Kelet- és Nyugat-Németországban felügyelő csoportokat kell elhelyezni, a négy hatalom képviselőiből. 3. A fcntvázclt tételeknek megfelelően — amelyeknek megvalósítása biztosítja Németország semlegességét és kedvező előfeltételeket teremt a német kérdés megoldására az európai béke megszilárdítása érdekében — a négy hatalom haladéktalan intézkedéseket tesz, hogy elősegítse az európai államok közötti kollektív biztonsági szerződés megkötését, amely megfelelő biztosítékokat ír elő az agresszióval és az európai béke megsértésével szemben. E célból a négy hatalom megállapodik abban, hogy kezdeményezi az európai államok megfelelő értekezletének öszszehlvását. Annak megfelelően, amit az általam most felolvasott okmány tartalmaz — mondotta V. M. Molotov —, a szovjet küldöttség a külügyminiszteri értekezlet elé terjeszti az -összeurópai kollektívbiztonsági szerződés® tervezetét. A tervezet a következőképpen hangzik: „Összeurópai kollektív-biztonsági szerződé»" (Alapelvek) Az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának célkitűzései és elvei által vezérelt európai államok a béke és a biztonság biztosítása, valamint a bármely európai állam ellen irányuló agresszió megakadályozása és a nemzetközi együttműködés megerősítése céljából, az államok függetlensége és szuverenitása tiszteletbentartásának elvével összhangban és az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvének megfelelően, arra törekedve, hogy megakadályozzák egyes európai államok csoportosulását más európai államok ellen, ami feszültséget és ellentéteket támasztana az országok közötti kapcsolatokban, továbbá, hogy létrejöjjön valamennyi európai állam erőfeszítéseinek összhangja az európai kollektív biztonság biztosítására, összeurópai kollektív-biztonsági szerződést kötnek a következő alapokon: 1. A szerződésnek társadalmi rendjétől függetlenül tagja lehet minden európai állam, amely elismeri a szerződésben lefektetett célkitűzéseket és vállalja az ott előirt kötelezettségeket. Az egységes, békeszerető, demokratikus német állam megalakulásáig a szerződés egyenlőjogú tagja lehet a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság. Ezzel kapcsolatban azt tartják szem előtt, hogy Németország újraegyesítése után általánosan érvényes alapoken az egységes német állam a szerződés tagja lehet. Az összeurópai kollektív-biztonsági szerződés megkötése nem érinti a négy hatalom (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország) Illetékességét a német kérdésben, amelyet a négy hala,lem által korábban megállapított módon kell rendezni. 2. A szerződő tagállamok kötelezik magukat, hogy tartózkodnak egymás elleni minden támadástól, hasonlóképpen nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől, vagy annak alkalmazásától és — az ENSZ alapokmányának megfelelően — minden köztük esetleg felmerülő vitát békés eszközökkel oldanak meg olymódon, hogy a nemzetközi béke és Európa biztonsága ne kerüljön veszélybe. 3. A szerződés tagállamai minden olyan esetben tanácskoznak egymássá1, ha bármelyikük véleménye szerint fegyveres támadás veszélye fenyeget Európában egy, vagy több tagállam ellen, tanácskoznak abból a célból, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak a veszély elhárítására és Európa biztonságának fenntartására. 4. Bármely állam vagy államcsoport részéről a szerződés egy vagy több tagállama ellen Európában intézett fegyveres támadás a szerződés valamennyi tagja ellen Intézett támadásnak tekintendő. Ilyen támadás esetén a szerződés minden tagja az egyéni vagy kollektív önvédelem jogának gyakorlásaként segítséget nyújt minden rendelkezésére álló eszközzel — beleértve fegyveres erő alkalmazását — a megtámadott államnak vagy államcsoportnak, a nemzetközi béke és Európa biztonságának helyreállítása és fenntartása céljából. 5. A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy a legrövidebb Időn belül közösen megtárgyalják és megállapítják azt az eljárást, amely meghatározza a szerződés tagállamai részéről a segélynyújtást — beleértve a katonai segítséget is — abban az esetben, ha Európában olyan helyzet támad, amely kollektív erőfeszítéseket követel az európai béke helyreállítására és fenntartására. 6. A szerződés tagállamai haladéktalanul tájékoztatják a~ ENSZ biztonsági tanácsát az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya határozmányainak megfelelően az önvédelmi jog gyakorlásában vagy p.z európai béke és biztonság fenntartása érdekében tett vagy tervezett cselekményekről. 7. A szerződés tagállamai kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt semilyen koalícióban vagy szövetségben és nem kötnek semilyen szerződést, amelynek céljai ellentétben állnak az összeurópai kollektív-biztonsági szerződés céljaival. 8. A tagállamok között a szerződésben előírt tanácskozások megvalósítása és az európai biztonság biztosításának feladatával kapcsolatban felmerült kérdések megvizsgálása érdekében elő kell írni: a) Időszaki és szükséges esetekben rendkívüli tanácskozásokat, amelyeken minden államot kormányának egy tagja vagy más külön kinevezett képviselője képvisel. b) Állandó politikai tanácskozó bizottság létesítését, amelynek Uöte'essége, hogy megfelelő javaslatokat készítsen elő a szerződésben ré zívevő államok kormányai számára, c) Katonai tanácskozó szerv létesítését, amelynek hatáskörét később kc'l pontosan köviilirni. 9. A szerződés tagállamai — elismerve az ENSZ biztonsági tanácsának állandó tagjaira háruló különleges felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért — meghívják az Amerikai Egyesült Államok és a Kinai Népköztársaság kormányait, hogy megfigyelőként küldjék el képviselőiket a szerződés értelmében létesítendő szervekbe. 10. Jelen szerződés semilyen mértékben sem csökkenti az európai országok közötti olyan nemzetközi szerződésekben és egyezményekben szereplő kötelezettségek érvénvét, amelyeknek elvei és céljai összhangban vannak jelen szerződés elveivel és céljaival. 11. Jelen szerződés 50 évre szól. A szovjet küldöttség reméli, hogy az általa benyújtott javaslatokat a jelen tanácskozáson kellő figyelemmel megvizsgálják. V. M. Molotov nyilatkozatának befejezése után Dulles szünetet kért, hogy tanulmányozhassa a szovjet küldöttség nyilatkozatát és javaslatát. A szünet befejezésével Dulles kijelentette, hogy néhány rövid megjegyzést akar tenni a szovjet küldöttség javaslatának lényegét illetően. Dulles egyetértését nyilvánította az ..Európa biztonságának biztosításáról" szóló szovjet javaslatnak azzal a részével, amely kimondja, hogy Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányai kötelezik magukat a német kérdés kielégítő megoldását célzó erőfeszítések folytatására. Azután rátért az említett szovjet javaslat második pontjára, amely előirányozza, hogy a megszálló csapatokat még a német békeszerződés megkötése és Németország újraegyesítése előtt, egyidejűleg, hat hónap leforgása alatt kivonják mind Kelet-, mind Nyugat-Németország területéről, kivéve az őrtevékenység ellátására visszatartott, korlátozott számú csapatkontingenseket. Dulles kijelentette, hogy e javaslattal szemben elfoglalt álláspontja változatlan. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok küldöttsége nem fogadhatja el ezt a javaslatot, mert annak megvalósítása „védtelenül" hagyná NyugatNémetországot és Nyugat-Európa nagy részét „az agresszió veszélyével szemben". Dulles elutasítóan nyilatkozott a szovjet javaslat 3. pontjáról is, amely előirányozza az európai államok értekezletének összehívását kollektív biztonsági szerződés megkötése céljából. Dulles ezután ismertette állásfoglalását az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés" alapelveinek szovjet tervezetével kapcsolatban. Dulles kijelentette, hogy amennyire az említett tervezet 7. és 10. pontjára, valamint Molotovnak az északatlanti szerződéssel kapcsolatban tett megjegyzéseire emlékszik, az „összeurópai kollektív-biztonsági szerződés" rendeltetése az, hogy felváltsa az északatlanti szerződést. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „semmiképpen sem sértődik meg a Szovjetunió képviselőjének olyan értelmű javaslata miatt, hogy az európai országok az Egyesült Államok részvétele nélkül gyűljenek össze"* Dulles után Bidault szólalt fel. Kijelentette: a szovjet javaslatoknak a német problémát érintő része azt mutatja, hogy a szovjet küldöttség kitart korábbi álláspontja mellett. Ezután foglalkozott az európai kollektív biztonság megszervezésére vonatkozó szovjet javaslatokkal. Bidault, akárcsak korábban, úgy igyekezett beállítani az északatlanti tömböt, valamint a hat nyugateurópai állam „európai védelmi közösség" név alatt ismeretes katonai csoportosulását, mint tisztán „védelmi" szervezeteket. Bidault azt bizonygatta, hogy híve a kollektív biztonság gondolatának, de ugyanakkor ellenezte azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket a szovjet küldöttség javasolt az összeurópai kollektív-biztonsági rendszer megteremtésére. Minden bizonyíték nélkül tagadta az európai államok kollektív biztonsága megvalósításának szükségességét. / Kikerülte azt a kérdést, miért lehetséges amerikaközti kölcsönös segélynyújtási szerződés európai országok .részvétele nélkül és miért nem lehetséges összeurópai kollektív-biztonsági szerződés az Egyesült Államok részvétele nélkül. Bidault kijelentette, hogy a kollektív biztonság rendszerének megteremtését meg kell előznie a német kérdés rendezésének és a békeszerződés megkötésének. A francia külügyminiszter a továbbiakban megismételte régi, tarthatatlan érveit annak a politikának védelmében, amely Európa széttagolására, a nyugateurópai államok olyan tömörülésének létrehozására irányul, amelyben részt vesz Nyugat-Németország, e csoportosulásban a legfőbb ütőerő szerepét betöltő revansvágyó fegyveres erőivel együtt. Ennek kapcsán Bidault megjegyezte, hogy a francia kormány a francia-szovjet szerződést mindig Franciaország „biztonsága egyik nélkülözhetetlen elemének" tekintette. Megismételte azokat a régi és régen megcáfolt állításokat, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Németországot magábanfoglaló „európai védelmi közösség" létrehozásának terve nem irányul a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ugyanakkor kijelentette, hogy kész megvizsgálni a Szovjetuniónak nyújtandó „további garancia" lehetőségét, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az európai biztonságnak semmiféle garanciája nem lehet reális, ha nem tartalmaz garanciákat a német militarizmus újjászületése ellen. Bidault után Eden emelkedett szólásra. Szembehelyezkedett a szovjet küldöttségnek azzal a javaslatával, hogy akadályozzák meg Európában államok egymással szemben álló katonai csoportosulásainak létrehozását és kijelentette, hogy az északatlanti szövetség Anglia politikájának az alapja. Eden Dulleshez és Bidaulthoz hasonlóan azt hangoztatta, hogy az északatlanti szövetség „védelmi jellegű". Ezután V. M. Molotov szólalt fel. Felszólalásában válaszolt a három nyugati hatalomnak a szovjet küldöttség javaslataival szemben emelt ellenvetéseire. V. M. Molotov rámutatott: a szovjet küldöttség azért javasolja a német kérdés megvitatásának és megoldása előkészítésének folytatását, hogy meggyorsítsa Németország újraegyesítését demokratikus és békés alapon, meggyorsítsa a német békeszerződés megkötését. Bidaultnak a francia-szovjet szerződésre vonatkozó megjegyzéseit érintve, Molotov megkérdezte: de mi maradt ebből a szerződésből? egyfelől Franciaország és a Szovjetunió szövetségesek az 1944-ben megkötött francia-szovjet szerződés értelmében, másfelől viszont Franciaország segítségével, az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével létrehozzák azt az „európai védelmi közösséget", amely a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. V. M. Molotov kimutatta azoknak az állításoknak tarthatatlanságát, amelyek szerint létezik úgynevezett „keleti tömb". Elmondta, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között baráti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok vannak. Viszont a Szovjetunió és egyetlen népi demokratikus ország között sincs olyan szerződés, amely a berlini külügyminiszteri értekezleten képviselt bármely ország ellen irányulna. V. M. Molotov megjegyezte továbbá, hogy a szovjet javaslatokIcai foglalkozó felszólalások különös figyelmet fordítottak az Egyesült Államok szerepének kérdésére. Rámutatott arra, hogy az európai kollektív-biztonsági rendszer kérdésének megvizs' gálásakor abból kell kiindulni, hogy az Egyesült Államok nem európai, hanem amerikai ország. Molotov rámutatott arra, hogy az európai kollektív biztonság kérdéséről szóló szovjet javaslatot csupán Eden utasította el egyenesen. A szovjet küldöttség tudni szeretné, elutasítja-e a többi miniszter az összes európai országok kollektív biztonságának gondolatát. A következő felszólaló Dulles volt. Kijelentette, hogy az „Európa biztonságának biztosításáról" szóló szovjet javaslat elfogadhatatlan az Egyesült Államok számára. Ami pedig az „összeurópai kollektívbiztonsági szerződés" szovjet tervezetét illeti, Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok küldöttségének véleménye szerint a küldöttség nem illetékes választ adni erre a tervezetre, minthogy az nem irányozza elő az Egyesült Államok részvételét az összeurópai szerződésben. A Dulles után felszólaló Bidault elmondotta, hogy az összeurópai biztonsági rendszer eszméje teljesen elfogadható, de a francia küldöttség véleménye szerint ezt a rendszert csak a német kérdés végleges megoldása után és olyan feltétellel lehet felépíteni, ha az nem zár ki más, — ahogyan ő mondta — „védelmi szerződéseket és egyezményeket". Jelenlegi formájában viszont — tette hozzá Bidault — a szovjet tervezet szövege elfogadhatatlan a francia küldöttség számára. Az ülés végén megtárgyalták az értekezlet további munkájának kérdését. V. M. Molotov javasolta, hogy az egyik következő ülésen folytassák a szovjet küldöttség szerdán előterjesztett javaslatainak megvitatását. Pontosabban, a február 13-i, szombati ülésre utalt, minthogy február 11-én zárt ülést tartanak az első napirendi pontról, pénteken, február 12-én pedig, — miként ebben megegyeztek, — meg kell kezdeniök az osztrák államszerződés kérdésének tárgyalását. Dulles javasolta, hogy halasszák el e kérdés eldöntését a február 12-i ülésig. V. M. Molotov azt javasolta, hogy tekintsék a szerdai ülésen felvetett kérdések megvitatását be nem fejezettnek és a február 12-i ülésen döntsék el, mikor folytatják e kérdések tárgyalását. Molotov javaslata nem talált ellenvetésre. Ezzel az ülés véget ért. Ma délután 5 órakor a Megyei Pártoktatók Fásában Síi k J Untai elvtárs tart előadást Az MDP Csongrádmegyei Bizottsága rendezésében előadás lesz Hódmezővásárhelyen a Megyei Pártoktatók Házában február 12-én, pénteken délután 5 órakor „A párt szerepo és jelentősége a szocializmus építésében, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szakadatlan növeléséért folytatott harcban". Előadó Sinkó Antal elvtárs, a Megyei Pártbizottság másodtitkára. \ DISZ Körponti Vezetőségének ülése Csütörtökön tartotta XI. kibővített ülését a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége. Az ülésen résztvett Farkas Mihály, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Darvas József népművelési miniszter, valamint a politikai és kulturális élet több vezetője. A Központi Vezetőség Gosztonyi Jánosnak, a DISZ Központi Vezetősége titkárának beszámolója alapján megtárgyalta a DISZ feladatait az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló, 1953 decemberi határozata végrehajtásában. Kádas Istvánnak, a DISZ Központi Vezetősége titkárának beszámolója alapján szervezeti kérdéseket tárgyaltaié. A Központi Vezetőség Dénes Istvánt felmentette a DISZ Központi Vezetősége első titkárának funkciójából és a DISZ Központi Vezetősége első titkárává Szakali Józsefet választotta meg. A DISZ Központi Vezetősége titkárává választotta Molnár Jánost. A Szov-e'uniő Kommunista Pártja központi bizottságénak felhívása a váhsz 6lihoz Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága felhívást intézett a választókhoz abból az alkalomból, hogy 1954. március 14-cn a szovjet ncp megválasztja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Legfelső Ta nácsának küldötteit.