Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-09 / 33. szám

KEDD, 1954. FEBRUÁR 9. bmbm «—libwltqm 3 DELMBGYORORSZAG Móra Ferenc emlékkiállítás a múzeumban Móra Ferenc halálónak huszadik, közszolgálatba lépésének ötvenedik évfordulóján a szegedi Móra Ferenc Múzeum, Somogyi Könyvtár és Városi Levéltár a múzeum é c jletében a Móra Ferenc-emlék1 íllítás helyiségeiben közös kiál1 :st rendeztek. Bemutatják Móra a reá bízott múzeum és könyvtár fejlesztéséért a különböző hatóságokkal folytatott. A múzeum előcsarnokában ezen a héten (február 9—13-ig) eredetiben kiállítják a Szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírleletet is. A 163 darabból álló, közel 1 kg súlyú 1 erenc irodalmi, múzeumi mun- | aranykincs-lelet naponként 10—16 kússágát és azt a harcot, amelyet | órák között tekinthető meg. Móra Ferenc, a régész Halála huszadik tvloiduló/ara Vtég Tömörkény István volt a múzeum és könyvtár igazgatója, amikor ötven évvel ezelőtt, 3904-ben, múzeumi íróasztala mellé ült Móra Ferenc. Az igazgatói szélcet 13 évvel később foglalta el. Amikor a városi tanács igazgatóvá választotta, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége nagy örömn cl fogadta a határozatot. „...Töi. Örkény István féltő gonddal ápolt is fejlesztett intézete — úgymond — egy tudatosan és energiával dolgozó jeles szakember kezébe került". Amint bekerült a „Kultúrpalotába", mindjárt megkezdte ásatásait. Ezek közül legnagyobb a Csókakremenyákdombi. Nyolc esztendőn át tárta fel ezt a régészeti szempontból rendkívül értékes és tárg \ leletekben csodálatosan gazdag formákat mutató újabb kőkori lakótelepet. Régészeti tanulmányokat Kolozsvárott, az egyetemen Fosta Bélánál folytatott. Tőle tanulta meg, hogy egy leletdarab, eredeti környezetéből kiszakítva, a környezet tanulmányozása, leírása nélkül, tudományos szempontból csaknem semmit sem ér. Megfigyelte tehát azokat a kultúrrétegekct, amelyekből az anyag előkerült és ezek leírásával tisztázta mindazokat a kérdéseket, amelyek az ujkőkori ember mindennapi életét jellemezték. | egelőször, 1905-ben Feketeszélen kezdte „vallatni a földet", amint maga szokta mondani ásatásairól. Ugyanabban az esztendőben öttömösön 75 sírból álló temetőt tárt fel. Az öttömösi Anjou-kori temető lebontásával Móra Ferenc egyike volt azoknak, akik a magyar középkori kutatásban elsőként igyekeztek a magyar történelem megíratlan lapjairól a fehér foltokat az asó tudományával eltüntetni. Közel félévszázaddal ezelőtt rájött Móra Ferenc, hogy nem ismerjük a feudális kor jobbágyainak életét, nem ismerjük mindennapjaikat, nem tudjuk, hogyan éltek, laktak és hogyan haltak meg. Nemcsak hiteles források, de „csacska regösök" sem emlékeztek meg a szegény parasztokról. Móra az öttömösi temető sírjairól pontos leírásokat közölt, s ebből megismertük, hogy a XIV. s/.áradban, Nagy Lajos korában milyen volt a jobbágy-parasztok viselete, temetkezési szokása. A gazdagabbak koporsókban földelték el halottaikat; Móra ásatásainak időben két szélső határát éppen a csókái és az öttömösi ásatások jelentik. Az ujabb kőkortól, i. e. a IV—V. évezredtől kezdve az Anjou-korig ..vallatta az ősöket". 121 temetőt, illetve telephelyet tárt fel. Amihez Móra Ferenc nyúlt, kezében minden arannyá változott. Egymásután szállította a szegedi múzeumba a szarmaták, hunkori népek, gepidák, avarok honfoglaló- és árpádkori magyarok sírokban felhalmozott gazdagságát, a sok-sok „encsömbencsömöt". A nagyszéksóst hunkori aranylelet súlyra is tekintélyes: több, mint háromnegyed kiló. T egszívesebben a népvándorláskori népek, közülük is a honfoglaló magyarok sírjait ásatta. Ez természetesen nem jelentette azt — különösen fiatalabb korában — hogy őskori kultúrákkal nem törődött volna. Szőregen a bronzkornak nemcsak egyes szakaszaiból tárt fel temetőket, hanem leleteivel megtalálta az egyes szakaszok közötti, átmeneti korok tárgyi emlékeit. Pitvaroson pedig Magyarország egyik legnagyobb bronzkori temetőjét tárta fel. Soha nem hajszolt ábrándképeket. Nyilt szemmel nézett és csak az objektív eredmények érdekelték. Elitélte azokat, akik fanatikusan keresték Attila sírját. Tőle hallottuk, amint egy fiatal régésznek ezeket mondotta: „Edesöcsém, jegyezd meg, hogy Attilát nem keresni kell, hanem megtalálni!" Népszerűsítő írásaiban is mindig ezt hangoztatta: „Utazás a földalatti Magyarországon" kötetében sok szívvel. bensőséges melegséggel irta, hogy Jeszámolt Attilával". A magyar föld népének szeretete itatta át lelkét. A régészet körében is ez érdekelte legjobban, s boldog volt, ha a honfoglaló magyarság egy-egy emlékét megtalálta. Az „előmagyar-kérdés" izgatta, s szerencsés kézzel, lankadatlan szorgalommal, még lázas betegen is gyűjtötte ehhez adatait. Különösen nagy szeretetlel vizsgálta a régészet és néprajz párhuzamait. Megfigyelte, milyen különbségek vannak a szegény és gazdag sírok között, figyelte, hogy az ogyik sír zsugorított, a másik meg lóval van eltemetve. Feljegyezte, a rajzokat készített a padkás- és aknás-sírokról, s pontos leletleirásokat adott a halottak mellé helyezett harci eszközökről (íj, tegez, kengyelek, zabIák, stb.), edényekrő és egyéb mellékletekről, (tojás, fésű, tű, ruhakapcsok, tűzkószségek, stb.). A magyar irodalom egyik legszelídebb hangú elbeszélője csodálatos melegséggel ír egy avar kislánynak nyakában talált bronzcsengőről. „A szegedi tanyákon a tanyai aszszony a mászkáló kisgyerek nyakába csengőt kötött, ennek szaváról mindig tudta, hol ténfereg a tanya körül". S amikor a néprajzi párhuzamot megtalálta, a tudós régész írását igy folytatta: „Valószínűleg ugyanazt a célt szolgálták azok a kis gyerekcsontvázak nyakában lelhető csengőcskék is, amelyek elég ritkán találhatók a népvándorláskori csontvázakon ..." Néprajzi szakfolyóiratban is hangoztatta a régészet és néprajz öszszetartozandóságát, mert „nincs két összetartozóbb karaja a tudománynak, mint az ethnographia és az archaeologia. A régészet: megkövesedett néprajz és a néprajz.* élő régészet..." Af óra a megtestesült szerénység. Sok-sok írásában mondja, hogy ő csnk adatgyűjtő, „téglahordó", s a feldolgozás dicsőségét azokra bízza, akik hozzáértők és tudósok. „Nem vagyok igazi szakember", ez a munka ... „amely igazi szakembernek erejét is próbára tenné, a magamforma jószándékú laikus képességeit... meghaladja". Ennek ellenére rámutatott, hogy ... „ekkora anyag, pontos megfigyelésektől támogatva, bőséges alkalmat ad összehasonlításra, ...hézagok kitöltésére... és új kérdések felvetésére." Bár „laikus" volt, mégis 15 jelentős tudományos cikket irt a szakfolyóiratokba. Egész élete harcból állott. Csendes hangján vádolt. Vádolta, akik a magyar népet kulturális elmaradottságban tartották, akik nem segítettek az elhagyatott országon. Harcolt, hogy a tudatlan népet felvilágosítsák. Nem utolsósorban harcolt, hogy múzeumát, könyvtárát fejleszthesse. Külön hadakozott, hogy az ásatásaihoz megfelelő fedezetet kapjon. A bürokrácia elleni harcáról külön' cikket lehetne írni. Mindegy volt Bzámára, hogy kinn, ásatásai színhelyén, az „árokparton", vagy íróasztala mellett írta nyílt leveleit. Támadta a minisztert, támadta és vádolta a polgármestert, s forrón szeretett magyarjai érdekében kért, panaszkodott. és követelt. Utálta az olyan munkát, amit vártak tőle: .. .„rubrikákat kell vonalaznom", e külön vigyázott a fináncra, mert, „ha nem nyalok elég bélyeget a nyugtákra, megleleteznek". Persze a bürokrácia virágkorában múzeumi személyzete az ilyen hivatali megkötöttségekhez a kevésnél is kevesebb volt. Hiába kérte a „toronyalatti urakat", sem személyi, sem dologi kiadásokra nem kapott többet, mint addig, igen gyakran meg. történt, hogy a múzeumi kasszában egy fillérje sem volt. ugyanakkor valahonnan jelenették, hogy faültetés, vagy egyéb munkálatok során „csontvájszt" találtak. Nem tehetett egyebet, benyúlt saját zsebébe és abból fizetette a napszámosokat. TJalála évforduló ián kőnél ma" radandóbb emléket állíthat az utókor, ha a harminc éven át végzett ásatásainak eredményeit feldolgozza és publikálja. BÁLINT ALAJOS a Móra Ferenc múzeum igazgatója a, XXK éagja Több önállóságot tanúsítsanak egyes kérdésekben a helyi tanácsok « t Megyénk mezőgazdasági és egyéb problémáiról tárgyalt a megyei tanács szombati ülése A megyei tanács szombati ülésén Kovács Margit elnökhelyettes teriesztette az ülés résztvevői elé a VB beszámolóját, melyet lapunk vasárnapi számában részletesen ismertettünk. A beszámolót élénk vita követte, melynek során számos tanácstag felszólalt. Dr. Ormos Pál korházi igazgató-főorvos szólt arról a hősies munkáról, amellyel az egészségügyi dolgozók küzdöttek az influenza-járvány megakadályozásáért. Elmondotta azt is, hogy kormányunk újabb egészségügyi rendeletei lényegesen javítják a betegellátást. Például a kórházakban a tuberkulózis betegek húsfejadagját felemelték. Ezzel kapcsolatban kérte a megyei tanácsot, hogy biztosítsák a szükséges húsmennyiséget. Dénes Leó, a szegedi városi tanács elnöke a tanácsok tömegkapcsolatáról szólott. Nem dolgoztunk jól ezen a területen — állapította meg —, pedig a kormányprogramm megvalósítása szempontjából erre fokozottabban szükség van. A tömegkapcsolatok erősítésének egyik eszköze a most alakuló termelési bizottságok munkája. Ügy kell a termelési bizottságokat megalakítani és irányítani, hogy a parasztság érezze: ez az ő szervezete. A termelési bizottságok a tanácsoknak már a tavaszi mezőgazdasági munkáknál is sokat tudnak segíteni. Ezután Hetényi Józsefné tanácstag, a makói járási pártbizottság titkára beszélt, majd Pálinkó Sándorné tanácstag, a csongrádi járási pártbizottság titkára szólalt fel. A tanácsülésen felszólalt Sinkó Antal elvtárs, az MDP Csongrádmegyei Bizottságának másodtitkára is. Megállapította, hogy eredményeink, amelyeket a kormányprogramm óta elértünk, nagyok és ezt nemcsak mi, hanem az ellenség is kénytelen elismerni. Az ipar és különösen a helyi ipar területén is érezhető ez. Sokat javult az ellátás is a meglévő igények maximális kielégítése érdekében. Eredmény ez is, hogy sokezer dolgozó paraszt maradt a tszcs-ben és ugyancsak eredmény, hogy tanácstagjaink aktívabbak. Nem szabad ezeket az eredményeket lebecsülnünk, de a hibákat sem szabad eltitkolnunk. Vannak még hibák, de ezek olyanok, amelyeket ki tudunk és ki is fogunk javítani. Ilyen például az is, hogy a helyi tanácsok nem eléggé kezdeményezőek. Sok esetben a helyi, a járási, városi tanácsok is tétlenek. Felsorolják a hibákat — mint itt a megyei tanácsülésen is — és arra várnak, hogy a megye kijavítsa, ahelyett, hogy intézkednének. Fel kell számolnunk a helyi vezetők közömbösségét — hangsúlyozta —, amely abban mutatkozik meg, hogy nem mozgósítják a dolgozókat, nem támaszkodnak a tömegek kezdeményezésére. Nagyon sokszor megnyilvánul az a tény, hogy mindig másról beszélnek és kikerülik a helyi problémákat. Például beszélnek a nemzetközi helyzetről, de arról már nem, hogy a községben lévő itatóvályú rossz. A továbbiakban arra), beszélt Sinkó elvtárs, hogy most, a kormányprogramm végrehajtásának kellős közepén fokozottabb éberségre van szükség, mert az ellenség igyekszik túlhajszolni a dolgokat. A helyi vezetőknek meg kellmagyarázniok azt, hogy amit elrontottunk két év alatt, az^ nem lehet helyrehozni máról-holnapra és az igények maximális kielégítésének is vannak feltételei. Az igények kielégítése sem megy márólholnapra és a feltételek megteremtéséhez valamennyiünknek jó munkával kell hozzájárulnunk. Hozzászólásának további részében Sinkó elvtárs utalt arra, hogy a tanácsok fő feladata a kormányprogrammból következő rendeletek szigorú betartásán való őrködés, a dolgozók bejelentéseinek, panaszainak gyors elintézése, az önállóság, a kezdeményező készség. A hozzászólásokra Papp Sándor elvtárs, megyei tanácselnök adott választ, majd sor került a második napirendi pont megtárgyalására. Papp István elnökhelyettes ismertette a tanácsüléssel megyénk mezőgazdaságának hároméves fejlesztési tervét. A hozzászólások elhangzása után a tanácsülés határozati javaslatot fogadott el, amelyben megjelöltél: a helyi tanácsok legfontosabb ;oronkövetkező feladatait. A Városi Tanács ku!túrgárdá*a szerepelt a KSZ kuKúrotthonában A Közalkalmazottak Szakszervezete kultúrotthonában nagysikerű előadást tartott a Városi Tanács kultúrgárdája és a kultúiház balettiskolája. A Városi Tanács kultúrgárdája több egyfelvonásos jelenetet adott elő. Az előadásból látszott, hogy a kultúrgárda tagjai nagy lelkesedéssel készültek fel. Az is megmutatkozott az egyes szereplők játékában, hogy még vannak kezdeti nehézségek, még sokat kell tanulniok és fejlődniök, hogy tökéletesen vissza tudják adni a darab eszmei mondanivalóját. A kultúrotthon balettiskolájának (amely októberben alakult) ez volt az első nyilvános szereplése. Kiss Anikó és Jeszenszki Márta szólótánca nagy tetszést aratott. Sok tapsot kapott Z. Nagy Rózsa, Ozsvár, Mária, Kiss Anikó és Jeszenszki Márta Mozart Don Jüan menüettjének előadásáért. A kislányok mozgásában és előadásában meglátszott, hogy az iskola tánctanárnője, M. Kádár Andrea sokat és gondosan törődik a gyermekek tanításával. Békebizottsági tagok találkozója Szombaton délután a Városi Békebizottság nagytermében béketalálkozót rendezett a Városi Békebizottság. A béketalálkozón a belváros I. kerületének bókebizottsági titkárai és békebizottsági tagjai vettek részt. Lacsán Mihályné, a Városi Békebizottság titkára ismertette a nemzetközi helyzetet és a békeharc mai szakaszán legfontosabb feladatait. A beszéd után egymást érték az értékes felszólalások. Hofner Ferencné, Gulyás Györgyné, Tamási Imre a békeboszélgetések szervezésével kapcsolatos tapasztalataikat mondták el felszólalásukban. Több felszólalás hangzott el arról is, hogy a béke megvédése érdokében ismertetni kell a nemzetközi helyzetet, meg kell mutatni minden embernek az igazság, a béke útját. A sok lelkes felszólalás után meleg baráti beszélgetés kezdődött a különböző területeken dolgozó békebizottsági titkárok és békohizottsági tagok között. A beszélgetés során megismerték egymást, átadták tapasztalataikat. Megbeszélték terveiket is, azt, hogy ezután még nagyobb kitartással és alaposabb felvilágosító munkával vonják be városunk minden becsületes emberét a békéért folyó harcba. Nagy sikere volt a vasárnapi ruhabemutatónak Vasárnap délelőtt a Szabadság filmszínházban ruhabemutatót rendezett immár másodízben a Könynyúipari Minisztérium Értékesítési Igazgatósága, melyen szebbnélszebb modellek gyönyörködtették a közönséget. A bemutatott anyagok és ruhák az 1954-es év második felében kerülnek gyártásra. Vasárnap délelőtt az előzetes mintabemutatót láthattuk, melynek a célja az, hogy a tervező vállalatok által készített mintadarabok közül maga a vásárló közönség és a kereskedő szakemberek válasszák ki a legszebb és legcélszerűbb modelleket tömeggyártásra. A bemutató és az ehhez kapcsolódó cipő, kötött- és szövöttáru és ruhakiállítás híven tükrözte a könnyűipar célkitűzéseit: bővebb választékú és jobb minőségű ruházati cikkeket a fogyasztóközönségnek. A bemutató első darabjai munkaruhák, köpönyegek voltak. Ezután láthattunk pongyolákat, házi ruhákat, egybeszabott és kétrészes ruhákat, kosztümöket, kabátokat. A közönség tetszésnyilvánító tapsai jutalmazták a női-, férfi- és gyermekruha mintadarabok gazdag bőségét. Szebbnél-szebb anyagok, kamgárn-, tropikál-, kordszövetek sorakoztak fel, mind-mind szemmellátható bizonyítékai, hogy fejlődő könnyűiparunk a közönség ízlésének, kívánságainak megfelelően akar dolgozni. Férfiruha modellek is kerültek bemutatásra. Nagy sikere volt a bemutatónak és a kiállításnak. Itt különösen a cipőipar modelljei arattak tetszést. Közvélemény-kutatást rendez a Konzervbolt Kormányunk a dolgozók meg jobb ellátása érdekében fokozd! gondot fordít az élelmiszeripar fejlesztésére. Ennek megfelelően konzervgyáraink és köztük a Szegedi Konzervgyár is több és változatosabb élelmiszerfélével igyekszik ellátni a dolgozókat. A Szegedi Konzervgyár LeninUtca 12. szám alatti Mintaboltjának dolgozói most, a Magyar Dolgozók Pártja közetedő III. Kongresszusa alkalmából Mintaboltunk minden dolgozója felajánlást tett, hogy elősegítse a dolgozók még jobb ellátását. Többek között vá! laltuk, hogy közvéleménykutatást végzünk. A kéréseket azonnal továbbítjuk a gyárhoz, hogy ennek megfelelően készíthessék el a termelési tervet és még kielégítőbben szolgálhassák a fogyasztóközönség igényeit. Ezzel a felajánlásunkkal azt a célt akarjuk szolgálni pártunk kongresszusa tiszteletére, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg az egyre jobban fejlődő szocialista, magyar konzervipar termékeit, de e mellett a kormányprogramm szel lemében még inkább biztosítsuk a dolgozók bőséges ellátását. 11. Molnár László Washington „ideges" Molotovnak a Kelet-nyugati kereskedelemre vonatkozó javaslata miatt New York (ADN) Molotov szovjet külügyminiszternek a berlini értekezleten tett javaslata, hogy hozzanak intézkedéseket a Nyugaikeleti kereskedelem kibővítésére, igen idegessé tette a washingtoni kormányköröket — írja a New York Times. A takarékossági napok hírei Szeged üzemeiben naponta egyre több és több szakszervezeti bizottság teszi magáévá a SZOT elnökségének felhívását és mindent megtesz a takarékossági napok sikere érdekében. Azokon a munkahelyeken, ahol a szakszervezeti bizottságok, amelyek még könnyebbé akarják tenni a dolgozók szükségleteinek kielégítését, ott az eredmények meg is mutatkoznak. Ezeken a helyeken mind több és több dolgozó csatlakozik a takarékossági mozgalomhoz. Ujabb és újabb jó eredményekről érkeznek naponta jelentések. A Szegedi Textilművekben, a Hungária-szállóban, a Kiskereskedelmi Vállalatoknál, az újszegedi általámég számos helyen jól működnek a szakszervezeti bizottságok. Több munkahelyen azonban nem foglalkoztak eléggé a szakszervezeti bizottságok a dolgozókkal, s az illetékes területi bizott>*|p»k sem végeztek kellő ellenőrzést. Nom kielégítöek az eredményeit a közlekedési dolgozók, az éléffifezésipari dolgozók, a közalkalmazottak területi bizottságánál, s erősíteni kell a munkát az orvos-egészségügyi szakszervezet területi bizottságánál, nem különben a Szegedi Tudományegyetem központi szakszervezetében. Február 10-én zárulnak a Takarékossági Napok. Van még tébát idejük a területi bizottságoknak és nos iskolában, a Délmagyarországi j szakszervezeti bizottságoknak arra, Áramszolgáltató Vállalatnál, a 65. i hogy lemaradásukat méfesziintesÉpítőipari Trösztnél, a Magyar ! sék és a tőlük várt eredményeket Nemzeti Bank vároei fiókjánál, dcl elérjék.