Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

DÍLMQGYIRQRSZRG 4 VASÁRNAP. 1954. FEBRUÁR t. A politikai iskolák anyagához k szegedi munkásság helyzete és mozgalmai a Horthy-korszakban A burzsoázia a munkásosztály fokozottabb kizsákmányolásával kilábolt az 1929—33-as válságból. De ez nem jelentett már olyan stabilizációt sem, mint a válság előtti vblt. A kapitalizmus általános váltsága tovább mélyült s már 1937-ben újabb gazdasági válság körvonalai rajzolódtak kl. A nemzetközi findnctőke rablóháborúval szándékozott elkerülni a gazdasági élet újabb megrázkódtatását és előkészítette, majd kirobbantotta a II. világháborút. Ebben az időszakban a magyar munkásosztály helyzete a válság alattihoz képest romlott. A szegedi proletárok reálkeresete a 30-as évek közepén lényegében azon a színvonalon állott, amelyre a válság során lezuhant. 1936-ban a szegedi üzemekben átlag heti 62 órés volt a munkahét. 1937-től kezdve újabb tőkés offenzíva indult a dolgozók életszínvonala ellen. Például 1930ben a szegedi téglagyárak embertelenül neKéz munkát végző munkásainak órabérét, amely a válság éveiben 50 fillér volt, 44 fillérre csökkentették a téglakartell urai (viszont a létfenntartási költségek húsz százalékkal emelkedtek 1933, óta!). A munkaintenzitást újabb rarionálásokkal fokozták. A dolgozók elnyomorodása a háború kirobbantása után még tovább fokozódott. A tőkések a militarizált szegedi üzemekben a munkásnyúzó akkordokat tovább szorították, a minisztérium által megállapított minimális béreket sem fizették ki (például a Vass Andrásné-íéle téglagyárban). A kapitalisták' azért szoríthatták a proletariátus életszínvonalát a válság alattinál mélyebbre, mert a magyar kormányok a totális, hitleri fasizmus módszereire, a háború alatt a terrorista katonai diktatúrára, majd a német fasiszták fegyvereire támaszkodtak a magyar dolgozó néppel szemben. A magyar proletáriátus elleni támadáshoz fő segédcsapatként használták a jobboldali szociáldemokráciát, amely ezekben az években is mindent elkövetett, hogy megakadályozza a munkásság harckészségének megerősödését és hűségesen szolgálta a reakciós uralkodóosztályt abban a törekvésében, hogy bei'ogja az országot a német fasiszták rablóháborújának szekerébe, A szegedi szociáldemokrata vezérek — akárcsak a budapesti peyerek és társaik — minden addiginál aljasabb módon elárulták a proletariátus érdekeit. Lájer Dezsőék a 30-as évek második felébon mindenféle május elsejei megnyilatkozásról lemondtak. Nemcsak munkaszünetet nem hirdettek, hanem még az addig szokásos, választójogi kérdésekkel foglalkozó békés gyüléa#ket és újszegedi sétákat sem rendezték meg. Mámoros hangú újságcikkekkel ünnepelték azokat a területi visszacsatolásokat, melyekkel Hitler végképp magához láncolta Magyarországot a Szovjetunió elleni rablóhaború idejére. A háborús termelést akadályozó jónéhány sztrájkmozgalmat elbuktatták azzal, hogy közvetítőként léptek fel a munkások és a kapitalisták között. Kikönyörögtek 8—10 százalékos béremeléseket és erre az eredményre hivatkozva derékbatörték a munkások békeharcát (például az „Orion" bőrgyárban). Mindez jelentős segítsége nyújtott a magyar fasisztáknak. A szociáldemokrácia aknamunkája nagymértékben akadályozta a szegedi munkások egységes, politikai harcát, de nem tudta a passzivitás mocsarába fullasztani a munkásmozgalmat. Lájer Dezső keserűe® panaszolta a budapesti központnak 1937-ben. hogy n szegedi' proletárok a szociáldemokrata pártszervezetek utasítása ellenére is általános sztrájkkal Ünnepelték május elsejét. A kommunisták, annak ellenére, hogy 1935—36-ban a pártvezetésbe beférkőzött ellenséges kártevők Ismét konspirációs válságba juttatták a KMP-t és az illegális pártszervezetek működését beszüntették, a szakszervezeti baloldal útlán fáradhatatlanul tovább vezették a harcot a munkásosztály érdekeiért. Városunkban különösen lelkesen dolgoztak a kommunisták ezekben az években, hiszen a párt vezetője, Rákosi elvH®s Szegeden töltötte börtön' ' 't és a szinte hermetikus (1 "'lenére is tartotta a kapcsolatot pártjával és irányítást adott annak gyakorlati munkájához. Rákosi elvtárs útmutatásai nyomán és közelségének tudatától fellelkesítve a szegedi kommunisták széleskörű agitációt fejtettek ki a szakszervezetekben és a Szociáldemokrata Pártban. A kommunisták országos munkája nyomén bontakozott ki az 1933—37-es nagy sztrájkhullám, amely komoly politikai sikereket (a szakszervezetek Gömbös által tervbevett feloszlatásának megakadályozása) és jelentős béremeléseket harcolt ki. Szegeden 1935-ben a sütőipari munkások sztrájkja 25 százalékos béremeléssel végződött. 1936-ban a téglagyárak, a fűrészgyárak, a Pick-féle szalámigyár. munkásai béremelést, a cipőgyár munkásai pedig munkaidőcsökkentést harcoltak ki. 1937ben 53 szegedi üzemben volt sztrájk. E szegedi megmozdulások is mutatják, hogy a proletariátus határozottan és eredménycsen halad a diadalmas támadás útján. AB ellenséges ügynökök aknamunkája következtében hozott központi vezetőségi határozatok nyomán a szegedi kommunista sejtek is egyidőre felfüggesztették működésüket. Az elvtársak azonban felismerték a munkásosztály harcának vezetésében a szervezet jelentőségét és csakhamar megindították a szegedi sejtek újjászervezését. Az első kísérlet azonban nem járt sikerrel (1936-os letartóztatások). A konspirációs válság leküzdése előfeltétele volt a Kommunista Internacionálé 1935-ös határozatainak megvalósításához. E határozatok a munkásegységre épülő, széles fasisztaellenes népfront megteremtését tűzték ki a kommunista pártok feladatául. Ennek végrehajtása Magyarországon főképp a II. világháború elsőéveiben történhetett meg, amikorra sikerült a párt sorait rendezni. Magyarország a II. világháború kezdetére a népellenes uralkodóosztály hazaárulása következtében a Hitler-fasiszták gyarmatává vált. A magyar nép legelsőrendű érdeke a nemzeti függetlenség kivívása volt. A KMP kiadta a független, szabad, demokratikus Magyarország jelszavát, hogy ezzel megteremtse a széles nemzetközi összefogást és erre vezesse a függetlenségi harcot. A nemzeti egység, illetve ennek alapja, a munkásegység megteremtését egyrészt a fasiszta magyar kormányok akadályozták. (Minden képzeletet felülmúló terrorral és az államilag pénzelt, a tőkéseket különféle fenyegetésekkel 5—10 százalékos munkabéremelésre kényszerítő, ezzel a munkásságot az osztályharctól elvonó, úgynevezett Hivatásszervezettel. A Hivatásszervezet Szegeden is sok' ilyen "bérmozgalmat* iráE gyet érnünk nyitott, így például a Keramit és Műtéglagyári sztrájkot 1939-ben). A munkásegység létrejöttének következetes akadályozói voltak a jobboldali szociáldemokraták is 1939-ben a szegedi összvezetőség olyan határozatot hozott, hogy a szakszervezetek tagjai nem érintkezhetnek a Hivatásszervezet által félrevezetett munkásokkal és azokkal közös akcióban nem vehetnek részt. A munkásáruló szociáldemokraták, mint már annyiszor, ez alkalommal is a magyar nép érdeke, a munkásegység ellen foglaltak állást. A kommunisták a terror és az árulás ellenére is elszántan küzdöttek a munkásegységért és a függetlenségért. Az SzDP szegedi szervezetébe a 40-es évek elején egyre több kommunista „szivárgott be" és szabotázsakciókra mozgósították a hadiüzemek munkásait. 1941—42-ben a szegedi rendőrség a városunkban és környékén működő kommunista sejtek számos vezetőjét letartóztatta. A szervezetek irányítói — amint a fasiszta rögtönítélő bíróság előtt lefolyt perek bebizonyították — azért dolgoztak, hogy megakadályozzák a német hadigépezet magyar búzával való ellátásét. A szabadságért küzdő szegedi kommunisták közül számosan a magyar függetlenségi mozgalom mártírjává lettek. Az ellenforradalom vérbírósága halálraítélte és kivégeztette Kiss Ernőt, a szegedkörnyéki sejtek vezetőjét. A többi elfogott kommunistát a legvérlázítóbb módon megkínozták és az embertelen bánásmód következtében a börtönben meghaltak. A bőrüket féltő szociáldemokraták minden eddigit felülmúló aljas aknamunkája, az uralkodóosztály rendőrségének példátlan terrorja miatt e munkásmozgalom Szegeden is — a 30-as évekhez viszonyítva — megtorpant. A szegedi proletárok csak kisebb akciókkal harcoltak, de ezzel is elősegítették a német és nyilas front gyengülését. A Horthy-korszakban munkásosztályunk, ezen belül a szegedi proletariátus, erőt merítve 1819 feledhetetlen emlékéből, hősiesen küzdött a szabadabb, boldogabb, emberibb életért. E harcok során megedződve, felkészült arra, hogy pártunk vezetésével megoldja ma azokat a feladatokat, melyek egy-egy határkövet jelentenek a szocializmus építésének diadalmas útján. * -• Gaál Endre egyetemi tanársegéd, a történeti intézet •Szeged történetemunkaközösségének tagja VÍZSZINTES: 1.' Kétszeres Kossuthdíjas matematikus, a Szegedi Tudományegyetem tanára. 11. Vásznat készít (ékezethibával). 12. ölábú. 13. Méh németül. 14. Díszterem. 15. Lángol. 16. Ezen vannak a hegymászók. 17. Határozói igenév. 20. Shakespearei cselszövő. 21. Múzsa. 22. Véd ékezethibával. 23. Kelme. 26. Igenév képzője. 27. ...Gynt (Ibsen hőse). 29. Kevert sor. 30. Ös. 31. Ad a külsőre. 34. Szakáll németül. FÜGGŐLEGES: 2. Belsőrész. 3. Gidája. 4. S?ívesen látja a dolgozókat az egyetemi... 5. ELE. 6. Skálahang. 7. Régi megyenév. 8. Vörösmarty Merengője. 9. Csak egy kislány van rajta. 10. Kétszeres Kossuth-díjas, a Szegedi Orvosegyetem tanára. 13. c tt— jt" 9 c 11 r íj "14 ts r v, i i-sii ípm r "tt" lé wjtt'" y. v, , tő"31— 1 ut viit sst'i l'- -irt 3 — 1 tt" 24 \ tb— 17~ biti rte 1 yg a Pl 31 32 t3 t -* • 'ír á 34 m Az ötéves tervben bővült vele az egyetem. 18. Vissza: Farsang herceg nevének fele. 19. őket latinul. 24. Tasak. 25. Indulatszó. 28. Mezőgazdasági eszköz. 32. Doktor. 33. És latinul. Megfejtél! hafárjdSt pén ek Megfejtőink közül könyvjiqa'ma) kapott Renedek István. Szin tiázjegyel kaptak, Bá„ Ijnt János IPelöfi sgt. 25v Körösi Julianna (Sándor utca 31), Gu lyás Ilona (Marx ter 7) Kocsárdi Béláné (Vidra u. 6). A Jutaimák átvehetik a szerkesztőségben. GYERMEKEKNEK Ölötök Szeptember elsején reggel Aljósa Srorokin és a többi iskolások elindultak as iskolába. Nyepoeeed apó — a kolhozkert 6re — kinézett őrszobdjából és magához hívta Aljósát: — Nos, segéd, gyere csak ide/ Vedd az aj indékodat! — és átadott Aljósának egy kosarat tele nagy almákkal. Aljósa megköszönte az apónak és elosztotta a gyerekek között az almákat. Alighogy bele akart harapni Aljósa, észrevette, hogy a piros alma oldatán egy számjegy ált: J5". A gyerekek is felkiáltottak: — Az én almámon egy ötös vant — Az enyémen ls? — Meg az enyémen is! Mindegyik almáján ott volt a jelzés. Nem rajzolt szám volt. ttem is festett. Egyszerűen az alma héja volt két színű. Az egész héj piros volt, de az ötös — fehér. Aljósa kitalálta: — As apó ezzel akarja felhívni figyelmünket, hogy ötösre tanuljunk. Egész ilton az iskoláig szüntelenül a tanulásról és az apó ötletéről beszéltek. Az almák, még at ágakon csüngtek, mikor az apó minden almára papírból készült számot erősített. A nap sugaraitól at alma megpirosodott, de a papír alatt halvány maradt a szine. Így történt hát, hogy a nap sütötte rá, az ötösöket az almákra... Félévkor eljöttek as apóhoz a gyerekek, komolyan és megelégedetten, Az asztalra tették füzeteiket. Az apó megnézte a bejegyzéseket. Ezek nem olyanok voltéif, mint az almán. A papir, fehér volt, de az ötösök i— pirosak. e. sim j jíuaasemuuuá a jta&addáq-m&iita* Szegőd dolgozói nagy érdeklődésael fogadták a Könnyűipari Minisztérium rendezésében az MSZT székházban megnyílt ruházati kiállítást. A sok szép holmi megmutatta, hogy textiliparunk hő választékkal, gyönyörű anyagokkal készült fel a tavaszi, nyári szezonra. A gyönyörű kiállításnak méltó befejezése lesz a ma délelőtt megtartandó divatbemutató, »hol csaknem 400 új modollt mutatnak he- a közönségnek. A Ixmin taton láthsruhafazonok, as új anyagból kőt szült gyermek- és bakfisruhák, melyek között bizonyára minden érdeklődő megtalálja majd a tetszésének legmegfelelőbb ruhaanyag mellett a legmegfelelőbb ruhafazont is. A bemutató megkönnyíti asszonyainknak, hogy tavaszra csinosan és szépen öltözhessenek és családtagjaiknak is összeválogassák a legmegfelelőbb rnhadarabokat. A ruhabsmutntó ma délelőtt 11 órakor lesz a Szabadság fílmszíntók lesznek a legújabb női én férfi házban. Megtekintése díjtalan. 13. — Ezekben a zsá kokban a te búzád van, Tamás. Az árpádat már folvittem a padlásra. Ennyi elég lesz kenyérnek kettőtöknek. Evvel mar te gazdálkodsz, ha megnősülsz. Tamásnak megdobbant a szíve. Az apju ~~ ' e'*ő h-n ilyon nyíltan és félreérthetetlenül a nősülésről. Ezelőtt csak eéi, hogy: Majd ha betöltöd a huszonnégy évet ... A többi dolog ncin ls nagyon érdekelte Tamást az egész házból. A téli este rohamosan közelgett. A többieknél gyengébb testalkatú Bálint le.fekiidt - honv srund'káljon egyert, mielőtt elindulnak a béresfogadásra. A k,s Jóskát is rábeszélte az édesanyja, hogy feküdjék le annyi fáradtság után. Tamás elment hazulról. Csak annyit szólt vissza a pitarajtóból, hogy: „Én most már nem mék el a bércafogadásra". Erősen rántotta be az ajtót. Imre ls felvette a daknt. Azt mondta, elmegy Vínezéékhez. Vinczóék hárman voltak; özvegy Vinczo Jánosné a fiával, Jancsival, meg a lányával, Macával. Vasasék tudták, hogy Imre nem az özvegyasszonyt akarja meglátogatni, sem pedig a lányát, aki olyan, se nem kislány, se nem nngylány, mert még alig múlt el tizenöt esztendős. Hanem Jancsival, régi barátjával akar komázni egy kicsit. V. FEJEZET. Siilvoszter estéjére a város valamennyi kocsin árosé felkészült. Megfogadták a cigéKOVACS MIHÁLY REGÉNYE a bort artézinyolcat, elrendezték az asztalokat és összeházasították a jó inczőberényi vízzel. A nagy vásártéri vendéglőben ünneplő!>en volt mindenki. A főhelyen, aa abrosszal leterített asztaloknál a gazdák ültek. Finom posztó ruhájukkal. pirospozsgás arcukkal egyébként is kiváltak a hátsóbb asztaloknál pipázgató szegényemberek közül, akik a fiaikat hozták ide. hogy egy álló esztendőre újból elállítsák őket. Hírül se volt elég asztal és szék, hogy mindenki leülhessen. A legények egymást bökdösve álldogáltak, beszélgettek részegen. A nősülendő Tamást kivéve, a Vasas-fiúk mind itt voltak. Az öreg Vasas jól bent ült egy asztalnál, — s mint ilyenkor mindig, — régi cimborákra talált.. Literes üvegben állt előttük a sárgásfehér lőre, amiből n legények is öntözték a torkukat. Vasas Bálint csak szórakozásból jött cl. mert megmaradt a régi gazdájánál. Elválhatatlan meggyfabotjára támaszkodva csendesen diskurált az öreg Vasas közelében. A kis Jóska szintén megegyezett a tavalyi gazdával, mégis itt szívta a pipafüstöt, s bámészkodott. A tizennyolc éves Vasas Imre új helyre akart elszegődni. Nem bírta ki tovább a régi gazdájánál. Mozgékony alakja hol itt, hol ott tünt fel a sokaságban. Néha még az utcára is kiszaladt. Vlncze Jancsi, a komája, vele tartott rendesen. Nyolcat mutatott az ónt, mikor egy magas, csontos, fekete negyvenholdas nagygazda alkuba kezdett az öreg Vasassal — Imrére. A gazdának tetszett a jókötésű fiatal legény. Persze, inkább a fogát hagyta volna kihúzni, minthogy ezt elárulja. Látta: birja a munkát, s esze is van hozzá. Kilenc óra tájban megígérte hát azt a félmázsa árpát is. ami még köttük volt ős belecsapott az öreg Vasas tenyerébe. Létrejött a megegyezés. Imrének megvolt az új gazdája, az új helye. Most már tudta: a pusztaszéli úton tölti el nz évet, ennek a oagy embernek, Gajjas Péternek a parancsai alatt. A fekete gazda kifizette az új bérese számira hozatott fél liter bort, már meg akarta kérdezni az öreg Vasas lakását, mikor „segítség" kiáltás hallatszott az utca felől. A kocsmában iszonyú volt a zaj. A béresek maguk rendelték a bort, s a csaposlegények szolgálatkészen álltak rendelkezésükre. Dalolhattak, dévajoghattak kedvükre. A' gazdák fölöttébb okosan választották a kocsmákat a béreafogadás színhelyéül. A bor, a pálinka, a cigányzene okozta mámor elfeledtette a legényekkel, hogy voltaképpen rnbszolgavásáron vannak. Virtusból még az is megjátszotta a beosipettet, aki nem volt berúgva, hogy igazibb legénynek tűnjék, s még ezek is dülöngéltek, zsivajogtak, kurjongattak. A vészkiáltást alig hallották néhányan a zsivajban. Vasas Imre éles fiilo viszont azt is kivette az egyetlen elnyújtott, inkább hívó, mint ijedt „segítség" kiáltásból, hogy Vincze T-n®-t a komája van bajban. Mert — semmi kétség — aa 6 hangja volt. (Folytatjuk.) f