Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-04 / 29. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. FEBRUÁR 4. DELMftGYflRORSZBG SZEGEDI ÖRÖKSÉG A szegedi irodalom haladó hagyományai "\/f ostanában sok szó esik városunk műemlékeiről, a megszépített régi épületekről, Szeged csinosításáról. A valóban szépülő város képének nem utolsó sorban lényeges elemei a szegedi szobrok. De nem Szeged szobrairól akarok írni, bár azt hiszem az sem lenne felesleges. Csak éppen szeretnék megemlíteni egy érdekességet: Szeged első, köztéren felállított szobra írót ábrázol, Dugonics Andrást. Túlzott jelentőséget tulajdonítanálak ennek a ténynek, ha ilyen következtetést vonnánk le belőle: „Lám, mennyire ízig-vérig irodalmi város Szeged!" — Ugyanakkor mégsem véletlen jelenség, hogy az 1867-es kiegyezés utáni esztendőkben Szeged társadalma Dugonics András személyében a város egyik valóban jelentős, megbecsülésre, köztiszteletre méltó szülöttét ünnepli és emlékét megörökíti. A szobor felállításakor, már több mint 50 éve halott Dugonics írói értékein lehet vitatkozni. Hazaszeretete, németellensége — mely a nemzeti függetlenséghez való ragaszkodást jelenti — azonban " vitathatatlan. A szegedi nép, a szülőföld iránti rajongás pedig talán az egyik legjellemzőbb vonása. Nemcsak abból a talán megmosolyogni való tényből látszik ez, hogy a honfoglalás idején játszódó regényeiben Árpád vitézei „ő"-ző, szegedi dialektusban beszélnek, hanem abból is, hogy a szegedi nép XVIII. századvégi életének mozzanatai szövik át műveit (halászélet, házassági szokások stb.) Közmondásgyűjteménye pedig arról tanúskodik, hogy alaposan ismerte a magyar nép életét, gondolkodásmódját, vágyait, rP ermészetes, hogy városunk múltszázadbeli Dugonics kultusza nem volt mentes egy kis helyi elfogultságtól, túlzott „szegedi öntudattól", lokálpatriotizmustól. Mégis a kiegyezés korának Magyarországán nemzeti, népi szempontból sem volt jelentéktelen tett ez. Következményeiben pedig az irodalom, mint a magyar társadalom előrehaladás egyik legjelentősebb előmozdítójának fontosságára hívta fel a figyelmet, elsősorban helyi viszonylatban. 1873-ban „Dugonics-kör" alakult Szegeden, mely ugyan nem tudta szép célkitűzéseit megvalósítani, mégis az első vidéki irodalmi jellegű társaság volt a szabadságharc után, megelőzve a debreceni Csokonai-kört, a kecskeméti Katona József-kört stb. Az egy ideig szépirodalmi lapot is kiadó Dugonics-körrel, a Dugonics Szobor Bizottsággal meginduló intézményes ápolása Szeged irodalmi örökségének, minden bizonnyal , szoros kapcsolatban van városunk irodalmi életének azzal a fellendülésével, amelyik a XIX. század végén olyan kiváló tehetséget mutat fel, mint Tömörkény István. Természetes, hogy nemcsak a számontartott örökség inspirálta a szegedi írókat, kiadókat, olvasókat, hanem az olyan nagyszerű példák is, mint Mikszáth, Gárdonyi, Thury Zoltán szegedi működése mutatott. Ha rövid ideig laktak is Szegeden, tehetségükkel, a2 írói hivatás bátor vállalásával, a magyar nép problémáinak merész feltárásával, a magyar irodalom hagyományainak továbbvitelével itt helyben mutattak példát. árosunk irodalmi életének fellendüléséhez nem lett volna elegendő a szép örökség és a buzdító példa. Az irodalom számára nyilvánosság, közönség kell. Szeged ezt is tudta biztosítani. Szeged érdemes történetírója, Reizner János, vagy hatvan esztendővel ezelőtt statisztikát készített az 1848-óta Szegeden napvilágot látott hetilapokról, újságokról. Ügy találta, mintegy 40 esztendő alatt körülbelül 30 különféle lap jelent meg városunkban. Volt persze közöttük az ipari szaklapoktól kezdve az „élclapok"-ig minden. Az érdekes éppen az ,hogy szinte mindegyikük igyekezett teret adni hasábjai között a szépirodalomnak, hacsak egy-egy ritkán közölt tárca megjelentetésével is. A sok lap legtöbbje nem húzta néhány évnél tovább, s egyszerre legfeljebb 7 lap jelent meg Szegeden. Egymást váltogatta szinte évenként a sok és sokféle lapkísérlet. Mégis volt helye, nyilvánossága a szegedi írók írásainak, nemcsak a jó, hanem bizony elég gyakran a sikerületleneknek is. De hogy egy tekintélyes, puritán, ipari szaklap is segíthet szárnyra , igazi írókat, arra jó példa Tömörkény esete, aki egyidőben a „Vendéglősök Közlönyé"-t szerkesztette. (Igaz, hogy itt családi szempontok is közrejátszottak, lévén Tömörkény vendéglős család fia.) A legkomolyabb, legigényesebb lap hosszú ideig a Szegedi Napló volt, amely ereklyeként őrizte az Iskola-utcai szerkesztőség „Mikszáth-asztal"-át, s melyhez feszülő mellénnyel telepedet le a kezdő író, ha a Tekintetes Szerkesztőség erre méltónak találta. a sok újságban megjelelő tengernyi novella, tárca, folytatásos regény, vers között persze fölös számmal hemzsegett az átlagos, vagy azon aluli „mű". Mégis legnagyobb részük igyekezett a Dugonics-örökség javát továbbmenteni, igyekeztek a szegedi népet, a hazáját szerető, közmondásgyűjtő Dugonics nyomában járni. Az egész országban népszínműveket és Petőfit utánzó, álnépdalokat írogattak ekkor, különösen vidéken. Szegeden is. Csakhogy a szegedi írók ebben a nagy parasztvárosban sokkal közelebb voltak a parasztélet igazi problémáihoz, mint akár a Pesten rekedt, akár a vidéki kisvárosok zárt világába csöppent, esetleg tehetségesebb írók* A szegedi tanyavilág parasztságának valóban felismert és vélt problémáit szinte az unalomig variálgató írócskák — éppen a népi témához divatból, vagy őszinte szándékkal való ragaszkodás során — előkészítik a Tömörkény-féle parasztnovella realizmusát, mely merészen szakít a dzsentris parasztszemlélettel és áttöri romantikus, rossz értelembe vett népszínmű hangulatot így lesz a múlt század végére nemcsak paprikájáról meg az árvízről, hanem íróiról is országos hírű város Szeged. IV incs módunk itt tüzetesen végigvizsgálni, hogv mikor milyen volt az irodalmi élet Szegeden, hogy az 1892-ben alakult Dugonics Társaság mikor és hogyan segítette valóban a szegedi irodalom fejlődését és hogy mennyiben akadályozta azt szűklátókörűségével, opportunizmusával; hogy a XX. század elején, majd a két világháború között hogyan alakultak a körülmények irodalmi vonatkozásban. Talán elég az említett multszúzadbeli példa, mely megmutatja, hogy a helyi irodalmi örökség ápolása, az írók számára biztosított nyilvánosság nélkül nem alakulhat ki valóban, jelentős irodalmi élet sehol. A mai szegedi írók is szívleljék meg ezt a tanulságot. Dugonics, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, írásaira egyaránt jellemző a magyar föld szeretete, az író társadalmi feladatainak tisztán látása, szülőföldjük népének aggódó szeretete, mely bátran szembeszáll — ha szerény tollával is csupán — az igazságtalanságokkal. Tanulják meg íróink a magyar nyelv művészi használatát, az igazságát tőlük, éljenek olyan közel népünk szívéhez, ahogy Tömörkény és Móra eljutottak. Ismerjük meg, ápoljuk városunk irodalmi örökségét, írók és olvasók egyaránt. Adjanak még több teret lapjainkban fiatal és idősebb íróinknak. Ma nem kell íróinknak eladniok magukat (ahogy az éhező Gárdonyit szorította rá az egyik szegedi lap szerkesztője ponyvaírásra). 1 lyen feltételek mellett Szeged irodalmi élete nemcsak utoléri majd a múltszázad-végi irodalmi életet, hanem túl is szárnyalhatja, leküzdheti azt a nehézséget, amit sem Tömörkény, sem Juhász Gyula idejében nem küzdhetett le: a vidéki írókkal szemben sokszor joggal táplált elmarasztaló előítéletet. Nacsády József SZÖVETKEZETI EMBEREK ILYENKOR TÉLEN, fél bőrkabátot, csizmát és kucsmát visel. Középtermetű, csontos ember. Fekete hajában ősz szálak, s szürke szemeiben a soha sem fáradó emberek tüze. Ügy hívják: Gera András és a szegedi Felszabadulás termelőszövetkezet tagja. A párttagság a pártvezetőségbe is beválasztotta. Érti a földdel való bánást és a szövetkezetiek bizalmából a növénytermelő brigád vezetője. Nem fiatalember és életében volt sok nehéz, keserves esztendő. 1950. szélfútta őszén lépett be a Felszabadulás tsz-be, — helyesebben egyik alapító tagja volt. Szereti szövetkezetét, — szereti az embereket. Tudja azonban azt is, hogy az emberek jelleme nem egyforma. Akad olyan, aki érzékeny, aki hirtelen haragú, vagy a kákán ts csomót keres. De ilyen az élet.:: Az elmúlt év végén a Felszabadulás tsz-ben is volt vihar. Ez is, az is menni készülődött. Egy részük azt sem tudta miért megyen, csak valahogyan „belekerült a sodrásba". Gera András elvtárs egyike volt azoknak, akik szilárd hittel tekintettek a jövő elé. Tudta ő is, hogy a kétkedőket, az ingadozókat újra és újra fel kell keresni igaz szóval. Meglehet, másokat — egyes párttagokat — tán kedvtelenné is tesz az; ha először, másodszor és harmadszor sem sikerül megértetni az igazságot. Gera András negyedszer, ötödször, s ha kellett tizedszer is beszélt a kilépni szándékozókkal. Nem nyakatekert frázisokat, üres, semmitmondó szavakat mondott, hanem egyszerűen az emberek nyelvén beszélt. Hétköznapok apró gondjai, a tsz-ben lévő bajok, ott voltak az ő mondataiban. Mert úgy tartja, a szónak is csak akkor van ereje, ha igaz. Beszélt a jelenről is. Olyan ember, aki kicsit a jövőbe lát: a dúsabban termő szövetkezeti földeket, a szövetkezetiek házaiba beköltözött igazi boldogságot. EJ, DE BÁNTOTTA Gera Andrást a mult őszön, hogy Balogh Imre, ez a becsületes, szorgalmas ember is kifelé készülődött a közösből. Jópárszor beszélt Balogh Imrével, de az megkötötte magát és csak azt mondta: „Kimegyek, nem maradok itt." Már a négy holdját is kiadták Balogh Imrének, de azért még mindig szót váltott vele Gera András. Nem, cseppet sem erőszakoskodott. Csak nyugodt szóval, a tsz-ben folyó életről beszélt. Ki is számította, hogy aki a termelőszövetkezetben 300 munkaegységet elért, annak a házx. Egy pártvezetőségi tag táji jövedelemmel együtt — a természetbeni juttatást is pénzre átszámítva — havonta 1200 forintos jövedelme volt. De maradjunk Balogh Imrénél. Amikor a földjét is kimérték, az egyik napon jött a tsz központi tanyájához azzal; — Maradok tovább, tépjük öszsze a kilépési cédulát. örömmel fogadták a szorgalmas Balogh Imrét. Szólt hozzá boldogan Gera András. S tán szerette volna úgy férfiasan, a barátság egyik jeleként meg is ölelni. Na, de azért mégis ... A tavalyi nyári nagy munkánál új hősök születtek a Felszabadulás tsz-ben is. S ha voltak csüggedők, — a Gera Andrások voltak azok, akik tettel, szóval erőt adtak. Gera András az elmúlt nyáron öt héten keresztül aratott. A legelsők között ment a munkába és utolsóként távozott. BESZÉLGETETT Volford Pálnéval, aki meg kell hagyni, derék asszony. A beszéd közben a pártról is szólt. És türelmesen segítette Volfordnét abban, hogy a párt tagjelöltje legyen. Az egyik taggyűlésen aztán a Felszabadulás tsz párttagsága felvette a tagjelöltek sorába Volford Pálnét. Gera András nem feledte el Volfordnét. A párttaggyűlésen megbeszélik majd Volfordné tagfelvételét. Ahogy ment hazafelé, a minap Gera András, összetalálkozott az úton Kovács Istvánnal, aki kilépett a termelőszövetkezetből. Nem vágta félre a fejét, hanem köszöntötte Kovács Istvánt. Nem ellenség az, ha ki is lépett. Elbeszélgettek; Munkáról, a búzáról, családról és a teendőkről. Űgy beszélt Gera András Kovács Istvánnal, akár a testvér a testvérrel. Mert vakvágányon jár az, elrugaszkodott, aki a tsz-ekből kilépett becsületes embereket ellenségnek tekinti. S ellentétben is áll a párt politikájával, aki durván, gorombán beszél a kilépőkkel, — meggondolatlanul bélyeget nyomva rájuk: ellenségek. Kovács István kilépett — joga volt hozzá. De érdekli a szövetkezetiek ügye, s tán meglehet, előbb-utóbb újra közéjük áll. Ez is, az is, bizalommal fordul Gera Andráshoz és mondja el ami a szívét nyomja. Most, a tavaszi munkákra való jó felkészülés idején is így van ez. Gera András kinn a tanyán, mindig meghallgatja a véleményeket. Gondolt arra ő is, hogy megkapják a többtermelési prémiumot mindazok, akiknek jár. „Én, azaz, hát mink, — mondja mosolyogva Gera András — annak örülünk, ha minél több prémiumot oszthatunk. Ha valakinek, teszem azt tízezer forint prémium jár, meg kell hogy kapja," SZÉP SZÖVAL BESZÉL szövet? kezeti tagtársaival. Nem goromba* nem vinné rá a lelke, hogy pökhendien beszéljen azokkal, akikhez tartozik. Azért ha kell, határozott. Az a véleménye: türelmes, szép szóval igencsak eredményt lehet elérni a Iegmakacsabbnál is. Persze, ha kell, nem hiányozhat a határozott szó. A Felszabadulás termelőszövetkezetben a területet egyénekre is felosztják. Ide is kell a felvilágosító munka, hogy minden tag valójában megértse* miért fontos a terület egyéni felosztása. De általában az egész tavaszi munkára való jó felkészülésnek, a soron következő teendők Jó végrehajtásának fontos feltétele az őszinte szavakkal való meggyőzési A kommunisták: a Gera Andrások őszinte mondatai, példái. Ami? kor Gera András beszél egyik* vagy másik tsz-taggal a jövőről, akkor ismerteti azt is: „olyan lesz a szövetkezetünk, amilyenre ml magunk formáljuk. Rajtunk múlik, hogy kamránk még jobban teli legyen, még több legyen a ruhánk és a cipőnk." Gera András, mint növényter? melő, az elmúlt gazdasági évben 477 munkaegységet szerzett. Ez is sok mindent elárul. Többek között azt is, hogy egyik élenjáró munkása volt a szövetkezetnek. A nagy munkáknál felesége is kinn dolgozik a földön. Fia, a 17 éves András, szintén tagja a termelőszövetkezetnek. Apja igen derék embert akar belőle nevelni; Szereti a tréfát Gera András amikor annak az ideje. Feleségével és fiával moziba és színházba is jár. Először a rádióból hallották a „Boci-boci tarka" című operettet. Igen tetszett nekik és így váltottak jegyeket a szegedi színházba és megnézték a darabot. Szórakoztak és tanultak. A többi tsz-tagoknak is beszélt Gera András a „Boci-boci tarká"-ról Nem „szempontokat" mondott, mivelhogy nem szempont ember, hanem az élet szavával szőtte át mondatait A LEÍRTAK csak pillanatfelvételek egy pártvezetőségi tagról. De ezek a képek részei az egésznek, s mutatják, milyen ember Gera András. Megjegyzendő: ő sem hiba nélkül való, neki is van hibája. De olyan ember, aki erejét nem kímélve dolgozik a nép ügyéért, Morvay Sándor Hogyan nyerte meg Kaethe Stange a gyermekek szivét? A Német Demokratikus Köztársaság iskoláiban december elején választoltak újjá a szülői munkaközösségeket. Sok olyan szülő került ismét ezekbe a szervezetekbe, akik az elmúlt oktatási évben is lelkesen segítették az oktatók munkáját. Nem egy olyan szülő vállalta el újra a megtisztelő megbízatást, akinek gyermeke már kivált az iskola kötelékéből. — De vannak a szülői munkaközösségnek olyan tagjai is, akiknek nincs is gyermekük — mégis szívvel-lélekkel végzik feladatukat. — Ezek közé tartozik Kaethe Stange is. Kaethe Stanget életében sok megpróbáltatás érte. A háború során minden hozzátartozója elpusztult. — Amikor a Nők Demokratikus Szövetségéből a berlin-pankowi 3. számú elemi iskola szülői munkaközösségébe javasolták, a szülők kétkedve fogadiák: helyes-c vájjon olyasvalakit beválaszlani, akinek nincs is gyermeke? 'Az őszhajú, komoly tekintetű asszony azonban hamarosan kivívta a szülök megbecsülését és a gyermekek szeretetét. Amikor a szülői munkaközösségek beszámolójára került sor, a szülők örömmel választották be az új szülői munkaközösségbe, Kathe Stange szereti az embereket és különösen a gyermekeket, így könnyű volt megtalálni velük a kapcsolatot. Nincs olyan kérdés, amely ne érdekelné — az alapvető pedagógiai kérdésektől kezdve egészen a gyermekek szépérzékének fejlesztéséig. — Nézze csak, — mondja hirtelen kihúzva az asztalfiókot. — Néhány száraz, kis cipó van benne. — A pékmester egy időben az iskolának kisebb cipókat szállitott, mint amilyeneket általában árult. Mióta tudja: velem gyűlik meg a baja, egyszer sem fordult többé elő. Kaethe Stange átrendeztette az étkezőt, hogy a gyerekek jobban érezzék magukat. Állandóan gondoskodik a termek díszítéséről, hogy ezzel is fejlessze a gyermekek szépérzékét. Sok helyes javaslatát valósították már meg az iskolában. nem egyet más iskolákban is átvettek. Az úttörők minden kérdésben kikérik tanácsát. Barátságuk úgy kezdődőit, hogy külön termet szerzett nekik, ahol szabadidejükben játszhatnak, szórakozhatnak — és tanulhatnak. Terem tulajdonképpen azelőtt is volt, de azt csak ünnepélyes alkalmakkor vehették igénybe. Egyszer tanúja volt, amikor a csapatvezető rárivallt egy kis úttörőre, hogy ne nyúljon a dobhoz. Elbeszélgetett a csapatvezetővel és meggyőzte, hogy milyen helytelenül cselekedett. Az úttörőmunka hamarosan fellendült. Egyre többen jelentkeznek a csoportokba. Kaethe Slangé örömmel segíti úttörő barátait.. Az 1. és 2. osztály úttörőcsapatait ö tanítja énekelni. A gyerekek szeretik, hallgatnak szavára. De közel került a szülőkhöz is. alig van olyan szülő, aki ne ismerné Kaethe Stanget. A gyermekekről való szerető gondoskodásával, türelmes nevelőmunkájával kiérdemelte a szülők szeretetét és megbecsülését. Szívesen látogatják az általa vezetett szülői értekezleteket. Kaethe Stange sok pp* dagógiai müvet tanulmányoz és így a szülőknek tartott szemináriumokon a gyermekek otthoni nevelésében is komoly segítséget tud. nyújtani. Kaethe Stange csak egy a sok közül, akik lelkes munkával segítik az új nemzedék nevelését. A szülői munkaközösségek társadalmi erővé váltak. Olyan emberek vesznek bennük részt, akik tudatában vannak felelősségüknek a gyermekekkel és az állammal szemben és szívvel-lélekkel támogatják a pártnak és a kormánynak az ország f ' virágoz! at ásóra és a j .lót állandó növelésére irányuló politikáját. RUDOLF UIRSCB