Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-16 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I X. LVJé'. 13. SZAM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1954. JANUÁR 16. Az építőipari kollektív szerződések előkészítéséről Az Építésügyi Minisztérium és a tanács felügyelete alá tartozó építőipari vállalatoknál az 1953—54 évre megkötött üzemi kollektív szerződések érvényességének határideje ezév első negyedévének végén lejár. Már most meg lehet azonban állapítani, hogy a jelenleg érvényben lévő kollektív szerződések a múlttal szemben mutatnak némi fejlődést. Kétségtelen, hogy e szerződések megkötésénei, végrehajtásánál és e két dolog ellenőrzésénél voltak hibák. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kollektív szerződéseknek ne lettek volna eredményei. A leglényegesebb fejlődés abban mutatkozik meg, hogy a dolgozók nagy tömegeit vonta be az üzem vezetésébe azáltal, hogy javaslataikat és bírálatukat elmondták az üzemi kollektív szerződés készítésénél, végrehajtásánál és végrehajtásának ellenőrzésénél. Ezenkívül is vannak eredmények. Általában véve megállapítható, hogy a dolgozók eleget tettek a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek, mert a vállalatok éves tervüket túlteljesítették. A tervek túlteljesítése mutatja elsősorban, hogy az építőipar dolgozói becsülettel helytálltak az elmúlt évben. Ennek eredményeként teljesítették tervüket a 65. sz. Tröszt felügyelete alá tartozó, valamint a tanács felügyelete alá tartozó építőipari vállalatok. Amikor azonban megállapítjuk ezt a fejlődést, nem mehetünk el szónélkül amellett, hogy egyes vállalások végrehajtását nem segítették elő. kellő mértékben a vállalatvezetőségek. Nem biztosították időben a végrehajtás műszaki feltételeit és ilyen esetekben hiába volt a dolgozók részéről minden erőfeszítés; A jelenleg érvényben lévő üzemi kollektív szerződések alapvető fogyatékossága abban van, hogy a vállalatvezetőségek a szerződések készítésének idejében kevés gondot fordítottak a munkavédelmi és szociális beruházásokra. Az építőipari kollektív szerződések is visszatükrözik azt, ami a kormányprogrammot megelőző idők általános tünete volt, elsősorban a kötelességekről beszéltek, de a dolgozók jogait kevéssé vették figyelembe. Most itt az alkalom, hogy az eddigi tapasztalatok birtokában — a jókat felhasználva, a rosszakat mellőzve — olyan kollektív szerződésekét kössenek, amibe egyrészt a dolgozók részéről, másrészt a vállalatvezetőségek részéről benne vannak a kötelességek, de a jogok is. A napokban kezdődött meg építőipari vállalatainknál az 1954—55. évre szóló üzemi kollektív szerződések megkötésének előkészítése, amelynek befejezési határideje az I. negyedév vége. Erre az időre kell készen lenni az építőipari vállalatok alkotmányának, az új üzemi kollektív szerződéseknek. Ebben a nagy munkában a vezetőktől, a szak- és segédmunkásokon, a műszaki és adminisztratív alkalmazottakon keresztül, egészen az ipari tanulókig, mindenkinek meg lesz a dolga. Olyan komolysággal végezzék ezt a munkát, mint amilyen nagy és szép ez a feladat. A vezetők legfontosabb feladata most, hogy a felsőbb szerveiktől megkapott határidők szem előtt tartásával, azoktól el nem térve alakítsák meg a szövegező bizottságokat, készítsék el a kollektív szerződés-tervezetet, szervezzék meg a tervezetismertető értekezleteket, ahol a dolgozókkal együtt megvitatják az új kollektív szerződéseket a végleges aláírás előtt. Mindezeket a munkákat úgy kell végezni az e munkát irányító építőipari vezetőknek, hogy az elmúlt évek tapasztalatait a legmesszebbmenőkig felhasználják. A dolgozók viszont már menetközben és az értekezleten bírálják meg a kollektív szerződéstervezet helytelen pontjait és javaslataikat tegyék meg a változtatásokra vonatkozóan. A most megkötésre kerülő kollektív szerződések csak akkor lesznek ténylegesen az építőipari üzemek alkotmányaivá, ha azt a vezetők és dolgozók legteljesebb együttműködésével készítik el. A dolgozók tegyenek vállalásokat a tervek túlteljesítésére, a termelékenység fokozására, az önköltség csökkentésére, a minőségi munkára, az anyagtakarékosságra és nem utolsósorban a munkafegyelem megszilárdítására. A vezetők pedig vállalják, hogy a dolgozók által vállalt kötelezettségek végrehajtásához időben biztosítják a műszaki feltételeket. A most megkötésre kerülő kollektív szerződésekbe kellőképpen érvényre kell jutni pártunk Központi Vezetősége június 27—28-i határozatának és a mindnyájunk által ismert kormányprogrammnak. Nagy figyelmet kell szentelni a kollektív szerződés készítésénél a jobb munkafeltételek biztosítására, elősegítve ezzel a dolgozók nagyobb kereseti lehetőségét. Messzemenően ki kell terjeszteni a munkavédelmet, tehát biztosítani a balesetek megelőzését. Ki kell elégíteni a dolgozók szociális igényeit, valamint biztosítani kell a kulturális és sportolási lehetőségeket. Nagy figyelmet kell fordítani a kollektív szerződésekben a szocialista törvényesség betartására. Tudvalevő dolog, hogy a Központi Vezetőség határozatának, valamint a kormányprogrammnak leglényegesebb pontja a dolgozók életszínvonalának emelése. A most megkötésre kerülő építőipari kollektív szerződések előkészítésének viszont vannak olyan területei, ahol még meglehetősen nagy a bizonytalanság. Biztosak vagyunk abban, hogy az építőipar dolgozói most is, mint eddig minden esetben megteszik vállalásaikat. Ugyanakkor az építőipari vállalatok 1954. évi beruházási tervét még mindég nem hagyták jóvá az illetékesek. Ugyanez tapasztalható a tanács irányítása alá tartozó építőipari vállalatoknál is. Az építőipar dolgozói joggal elvárják felettes szerveiktől, az Építésügyi Minisztériumtól, hogy a saját vállalásaik mellé kerüljenek oda azok a vállalások, melyek lényegében mutatják, hogy a szociális normák biztosítására milyen vállalásokat tesz a vállalat igazgatója. Egyszóval az Építésügyi Minisztérium hagyja jóvá a vállalatok 1954. évi beruházási terveit, hogy a vállalati igazgatók is meg tudják mondani a dolgozóknak válaszképpen a vállalásukra, hogy államunk viszont az 1954-es évben komoly beruházásokkal kívánja elősegíteni a szociális normák betartását. Nemcsak a végrehajtó szerveknek: tehát a vállalatoknak, hanem az Építésügyi Minisztériumnak is megvan a dolga a most megkötésre kerülő kollektív szerződésekkel kapcsolatban. Az építőipar dolgozóitól a minisztériumig a legteljesebb összhangra van szükség, hogy a kollektív szerződések valóban az üzem alkotmányaivá váljanak és végrehajtásukat minden építőipari dolgozó szívügyének tekintse, Sz. A. Élénkülő kultúrmunka Szegeden és a szegedi járás falvaiban Több segitséget adjanak a ruhagyári kultúrmunkásoknak A Szegedi Ruhagyár tánccsoportja nevezett a kultúrversenyre. A fürgén mozgó ruhagyári lányok jól táncoló fiatal honvédekkel közösen készülnek a versenyre. A ruhagyári lányok hétfőn, szerdán és pénteken tartják táncpróbájukat. A versenyre a Szatmárökörtói fergetegessel és román táncokkal készülnek. Nemcsak a tánccsoport, hanem a ruhagyári szimfonikus zenekar is készül a versenyre. Hetenként kétszer a zenetanár vezetésével próbálnak. A zenekar tagjai talán a leglelkesebbek. A versenyre Dunajevszkij: Szabad szél és Csajkovszkij: Treumerein című művével készülnek. — A színjátszókkal nagy baj van — mondja — Balogh elvtárs, — Itt is ugyanúgy, mint a táncosoknál, nem biztosítja a vállalat az egy műszakban való dolgozást, Igy a Ruhagyár színjátszói nem tudnak komoly munkát végezni. Csak rövid jeleneteket tudnak bemutatni, ahol egy-két ember szerepel. A színjátszó felelős Molnár Antal elvtárs nem viseli szívén a színjátszókkal való foglalkozást. A ruhagyári énekkar az elmúlt kultúrversenyen igen szépen szerepelt, most is benevezett a versenybe, de sajnos a próbák zavartalan lefolyása nincs biztosítva az énekkar számára, így nem tud alaposan készülni a versenyre. A Szegedi Ruhagyár vállalatvezetősége és kultúrbizottsága segítse jobban a kultúrmunkásokat, Élénkülő kultúrmunka a Textilművekben 'A Szegedi Textilművek kulturális bizottsága táncosaikat, a színjátszó csoportot és a kórust benevezték ugyan a versenyre, de ennek lefolyásáról, a bemutatók időrendi sorrendjéről semmit nem tudtak. Pomázi Erzsébet elvtársnő, az új szakszervezeti kultúros kezében éledt fel a kultúrverseny ügye. Még korábban' szocialista szerző dést kötöttek a Szegedi Nemzeti Színházzal, melynek értelmében, a szükséges szakmai segítés mellett az üzemi színjátszók esetenként Igénybe vehetik a színház jelmezeit. Ez frissítő hatással volt a színjátszókra. Most szorgalmasan próbáznak, heteinként kétszer a kultúrversenyre, Móricz Zsigmond „Tej" című parasztkomédiáját készítik elő. Azt tervezi a kulturális bizottság, hogy február második felében Móricz Zsigmond irodalmi estet rendez az író Szövetség szegedi csoportjának közreműködésével, mely alkalommal először mutatják bo a színdarabot. n színjálszócsoport munkája a Szőrme és Bárruhakészittt Vállalatnál — A kultúrmunka az jó az üzemben — felelték mindig érdeklődésünkre a Szőrme- és Bűrruhakőszítő Vállalatnál. Mikor tovább beszélgettünk, dicsekedve mondották, milyen szépen és jól szerepelt a népi tánccsoport az egyes előadó sokon. Valóban sok 6ikert aratóit a népi tánccsoport az üzem dolgozói előtt. Kedves, vidám táncaikkal megnyerték mindenki tetszését. A műsorok azonban, amelyet ünnepélyes alkalmakra állítottak öszsze, nagyon sokszor igen szegé nyes volt. Egy két szavalatból és a népi tánccsoport szerepléséből állott. Néha — igen ritkán — egyegy rövid színdarabot is bemutattak. A' népi tánccsoport, amelynek oktatásával Hamar Tibor, a Szegedi Nemzeti Színház tagja foglalkozik, benevezett a kultúrversenyre Erre azt mondotta a néhány tag ból álló színjátszó gárda: — fogjunk mi is munkához, ébresszük fel a dolgozók érdeklődését a kul túrmunka iránt. Elmondották tervüket a vállalat vezetőségének is. A „Liliomfi"-t, Szigligeti Ede hí res vígjátékát akarják bemutatni. Sokat beszélgettek erről az egyes üzemrészekbep is a dolgozók. Most mindannyian lelkesen készülnek a darab bemutatójára. Téli este Bordányban „Hej mostan puszta ám igazán a puszta Hóval söpörték bo a szelek az utat..." — irja világhírű, nagy magyar költőnk, Petőfi Sándor, egyik gyönyörű költeményében. Mégis a múlt esték egyikén a Bordányt környező tanyák mélyéről és a faluból megindulnak a pislogó kis viharlámpák, hogy a sötét, fagyos téli estén felkeressék az újonnan avatott kultúrházat. A kultúrház ablakán keresztül erős lámpafény és a bőgő mormolása szűrődött ki a havas utcára. Kiiiül hideg volt, hullt a hó. az éjszaka zord, de annál melegebb és kedvesebb, családiasabb a hangulat bent az otthonban. A táncteremben táncoló jókedvű fiatalok, mosolygósarcú felnőttek és idősebb nénik, bácsik beszélgetnek meghitten a belső termekben. Valóban — mint ahogyan nagy költőnk mondotta — itt látható a múlt, a jövő és a jelen. Majd felemelkednek a kiskunsági dolgozó parasztok és eléneklik a Himnuszt. Ezután Hcinez Gyula népművelési ügyvezető üdvözli keresetlen szavakkal a nagyszámú kultúrgárdát és megköszöni mindazoknak a közreműködését, akik az eddigi rendezvényeken kivették részüket a munkából. Külön megköszöni Péter István párttitkár elvtárs támogatását, aki minden igyekezetével azon van, hogy a községükben most kezdődő kultúrotthoni élet minél eredményesebb, szebb és értékesebb legyen. Végül arról szólt a kultúrgárda és a nevelőtestület nevében, hogy munkájuk nyomán ez az otthon Bordány dolgozó népének második otthonává válik. Azután újra megszólal a magyar nóta, a magyar muzsika. Tanéra perdültek a szép bordányi lányok és a vállas kiskunsági legények. Magyar nótákat, népi táncokat adtak elő, de most nem a nagyközönségnek, hanem sajátmaguknak cs legközelebbi hozzátartozóiknak. A büffében jóillatú ital forrt, amelytől méginkább emelkedett a hangulat. A község közkedvelt hen tcse Kovács Pista bácsi összekacsintott egyik szomszédjával, ami azt jelenti: a jövő összejövetelre már tormás virsli t is szereznek a kultúrgárda tagjainak és a kedves vendégeknek. Hajnalban hazamenetkor a kiskunsági magyarok szivéből, lelkéből a szeretet és a megértés tüze világított a havas, hideg éjszakába. MIHALFFY LAJOS VERSENY ELŐTT rA beszélgetés moraja hullámzik át a sándorfalvi Háziipari Szövetke. zet munkatermein. Vége a munkaidőnek. A munkások, a munkásnők hazafelé igyekeznek, — csak a kultúregyüttes tagjai maradnak továbbra is. A próba kezdetéig még beszélgetnek. — Milyen versenyre is készülünk mi tulajdonképpen — kérdezi az egyik fiatal munkásnö, Virág Veronka. Ez a kérdése mutatja: eddig még nem igen magyarázta meg senki a kultúresoport tagjainak, hogy készülődésük a járási kultúrversenyre szól. Hónapokkal ezelőtt, amikor tagokat toboroztak a kulfúresoportba, sokan jelentkeztek, mert szeretnek táncolni, énekelni, szerepelni, de megyeszerte lezajlottak már a verseny első állomásaként a helyi bemutatók, a sándorfalviak azonban csak most kezdenek a próbákhoz. — Eleinte a terv teljesítése szorított bennünket, később meg az influenza miatt. nem tudtunk próbálni — magyarázza meg a késés okait Pataki Ferenc kultúrfelclős elvtárs. Vannak objektív nehézségek; ezeket figyelembe kell venni. De az igazság mégis az, hogy ritkább időközükben szeptember óta — mert akkor kezdték el először a próbákat — lehetett volna már próbát tartani, szerepet tanulni. Az azonban már nem jön vissza az elveszett idő és ezért most kell igyekezniük az egyiiitcs tagjainak, hogy az elmaradásukat pótolják. Erre meg is van a lehetőség, mert olyan lelkesek a szereplők, hogy rendszeres próbával hamarosan betanulják a szerepeket. Beszélgetés közben a leányok már a tánclépéseket próbálják. Altalános a nevetés, ha a kezdő „ballábasan" ugrál. — Kezdjük már a próbát — indítványozzák a leányok és megkezdődik a komoly munka. Ezen az estén csak a táncokat tanulják a „Dolgozik a sándorfalvi seprőkötő" cimü népi játékból, — 'A ml életünkről szól az egész előadás — mondja Tombácz Jánosné, az énekkar egyik tagja, aki egyébként az üzem egyik legjobb munkásnöje is. — Az előadásunkon keresztül bemutatjuk, milyen jókedvvel, fiatalos lendülettel dolgozunk a szövetkezetben — toldja meg a szót Berta István, aki öt gyermek apja, de azért nem maradna ki semmi pénzért sem a lánccsoportból. Mondja is tréfálkozva: — Nem az évek száma teszi a fiatalosságot, hanem a fiatal szív, az életkedv. Estévként, ha szól a zene és olyan kedvem van, aklcor megtáncoltatom az egész családot. Sokszor az asz. szonyt a tűzhely mellől rántom el, bár kezében van a fakanál, azért mégis megforgatom . ., A próba tovább folyik. Bitó Ferenc, a szövetkezet egyik dolgozója trombitáján fújja a talpalávalót. S leányok, asszonyok forognak a „De szeretnék haj. nalcsillag lenni" dallamára, j 'A másik teremben a férfiak próbáznak. Itt már nehezebb a dolog mert nehezebben iga zodnak a lépésekhez. Ta nácsok, biztatások hangzanak el a kezdőkhöz: — Ne félj, nem esel hanyatt, bátrabban járjad — mondja az egyiknek a knUúrfclclös. — Látod Oltyi, egé szen jól megy már — dicsérik Oltyán Sándori aki csak most szánta ró magát arra, hogy szere petjen a tánccsoportban Lassan eltelik az idö. Mielőtt azonban hazaindulnának, elhatározzák: két nap métlva. pénteken este munka után tovább folytatják a próbát. Ha továbbra is ilyen lelkesen készülnek n sándorfalvi Háziipari Szövetkezet népi együttesének tagjai a ver senyre, akkor a körzeti bemutatón szép, szinvo nalas előadással szórakoztathatják a dolgozókat, — a járási művészeti versenyen pedig biztosíthatják egy Hitesüknek a jó helyezést,