Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

DÍLMÜGY9R0RSZ0G 2 VASARNAP, 1954. JANUÁR 17. Pár téléi • Készüljenek fel pártszervezeteink a vezetőségek Külpolitikai krónika Min sajnálkoznak a szembenálló táborban? A lengyel katolikus püspöki kar hűségnyilatkozatot tett a népköztársaságnak. — A lengyel papság — jelentette ki Klepacz lodzi püspök, a lengyel katolikus püspöki kar vezetője —, küldetésének és ha­zafias kötelességének tekinti, hogy az egész néppel együtt résztvegyen a közjólét növelésében, az ország felvirágoztatásá­ban, biztonságának erősítésében. A népi Lengyelország mindjárt fennállása kezdetén vala­mennyi állampolgára számára biztosította a lelkiismereti és val­lásszabadságot. A béke ellenségei azonban ismételten felforgató céljaikra próbálták felhasználni az egyházat. Az egyház szolgái­nak álarca alá rejtőzött ügynökök segítségével összeesküvéseket, kártevést és kémkedést szerveznek a népi demokratikus orszá­gokban. Az ősi kolostorok pincéit tartják bűnbandáik legjobb me­nedékhelyének, a legjobb titkos fegyverraktáraknak.., A Vatikán már régóta szorosan együttműködik az amerikai felderítő szolgálattal. Hlond, Sapieha és Wyszynski érsekeknek, a Vatikán lengyel ügynökeinek viszályt szító árulásai; Kaczmarek püspök és más papi álarcot öltött kémek és kártevők bűntettei nagy károkat okoztak az épülő új Lengyelországnak. A hívő tö­megek így mind Lengyelországban, mind külföldön természetesen mély megelégedéssel fogadták a lengyel püspöki kar hűségnyilat­kozatának hírét. Am más hangok is hallatszottak.-.. Dodds-Parker, az an­gol külügyminiszter parlamenti helyettese december 18-án ki­jelentette a képviselőházban: , „Mély részvéttel tudatom a képviselőházzal, hogy a lengyel püspöki kar hűségnyilatkozatot tett a Lengyel Nép­köztársaságnak .., Mindannyian tudjuk, mit jelent ez a lé­pés .. Dodds-Parker ennél világosabban már nem is tudta volna kifejezésre juttatni az angol vezető körök állásfoglalását. Ezek a körök nyilvánvalóan jobb szeretnék, ha a lengyel papság nem a néppel együtt haladna, hanem szembefordulna a néppel, ha enge­delmes eszköze lenne a lengyel nép ellenségeinek. A lengyel egy­ház és a lengyel állam közötti kapcsolatok megteremtése látha­tóan elégedetlenséget kelt egyes londoni politikusokban. Az angol vezető körök lehangoltan veszik tudomásul, hogy egyre kevésbbé remélhetik a népi demokratikus rend megdöntését. „A Német Demokratikus Köztársaság mindent megtesz a berlini értekezlet nyugodt légkörének biztosítására* Ernst Wollweber nyilatkozata Nagyjelentőségű esemény előtt állnak pártszervezeteink. A párt Központi Vezetőségének októberi határozata értelmében újjá kell vá­lasztaniok vezetőségeiket, de ugyanakkor be kell számolniok a vezetőségválasztó taggyűlésen ed­dig végzett munkájukról. Valamennyi ipari üzemben, köz­ségben és termelőszövetkezetben nagy érdeklődéssel várják a kom­munisták és pártonkívüliek egy­aránt a pártvezetőség újjáválasztá­sát. Pártunkban legutóbb 1951-ben választottunk új pártvezetőségeket, pártbizottságokat és pártválaszt­inányokat. A párttagok mellett na­gyon sok pártonkívüli munkás és dolgozó paraszt felismerte és meg­értette akkor ls, hogy az új vezető­ségválasztás erősíti a pártot, fel­frissíti és lüktetővé teszi a párt éle­lét, következetesebben érvényesül a pártdemokrácia. Azonkívül nagy hatással van az egész állami és gaz­dasági életre, elmélyíti a kapcsola­tot a párt és a tömegek között. So­kan emlékeznek még arra, hogy 1951-ben nemcsak a párttagság, ha­nem az egész dolgozó nép a maga ügyének tekintette a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések sikerét. Egyszerű munkások, DISZ-fiatalok és MNDSZ-asszonyok vitatkoztak maguk között arról, hogy kiket ja­vasolnak, kiket szeretnének a kö­zöttük élő kommunisták közül a pártszervezet élén látni. Amikor pedig elérkezett a vezetőségválasztó taggyűlés nevezetes napja, nagy tö­megek érdeklődtek a pártszerveze­ten kívül, hogy a taggyűlés figye­lembe veszi-e az ö véleményüket. Ezért a beszámoló elkészítéséhez már most hozzá kell fogni, hogy na­gyon alapos legyen, hogy konkré­tan rámutasson a pártélet eredmé­nyeire és fogyatékosságaira. Térjen ki a beszámoló arra is, hogy a pártszervezet mit tett a Központi Vezetőség júniusi és októberi hatá­rozatainak a megvalósításáért, mit tett annak érdekében, hogy a mun­kások, dolgozó parasztok megértsék és magukévá tegyék a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határozat minden egyes pontját. A pártbizott­ságok adjanak segítséget a helyszí­nen a pártszervezeteknek a beszá­molók elkészítéséhez. A pártszervezet vezetőségének új­jáválasztása — ha lehet —• most még lelkesebb visszhangra talált Csongrád megyében is. Ennek több oka van. Először is a párt Központi Vezetőségének júniusi határozata tárta fel minden szépítés nélkül a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat és ezeknek a hibáknak a megszüntetésére ugyancsak pártunk tette meg a szükséges intézkedé­seket. A kormányprogramm, a bé­ke és a jólét megteremtésének nagyszerű terve, pártunk javasla­tára született meg. Pártunk kezde­ményezte a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozatot, amely a város és a falu dolgozóinak köré­ben általános helyeslésre talált. Ez azt jelenti, hogy népünk ismételten megértette: szocialista építésünk, előrehaladásunk, jobb és kulturál­tabb életünk hajtóereje, motorja a párt, amely képes minden zátonyt elkerülni a nép felemelkedéséhez vezető úton. Tehát a város és a falu lakossága egyre jobban felis­meri a párt szerepét és jelentősé­gét a politikai-gazdasági élet irá­nyításában és ellenőrzésében. Örömmel üdvözölte egész párt­tagságunk a Központi vezetőség ha­tározatát azért is, mert a pártveze­töségek újjáválasztása megelőzi a 111. Pártkongresszust, amely törté­nelmi jelentőségű esemény lesz pártunk és hazánk életében. A ve­zetőségválasztó taggyűlések köz­vetve — a városi, járási, megyei pártértekezleteken keresztül — megválasztja a Pártkongresszus küldötteit, amely kongresszus le­vonja eddig elvégzett munkánkból a tanulságokat és hosszú időre meg­szabja boldogulásunk érdekében a tennivalókat. A pártvezetőségek újjáválasztá­sával mindenekelőtt a Szervezeti Szabályzat előírásainak teszünk ele­get, amely megszabja, hogy a de­mokratikus centralizmus elve alap­ján a párt valamennyi vezető szer­vét a Központi Vezetőségig demo­kratikusan választani kell. Emellett azonban az a legfőbb célja a veze­tőség újjáválasztásának, hogy elő­segítse a párt júniusi határozatá­nak végrehajtását, hogy a mező­gazdasági termelés nagyarányú fel­lendítését segítse a dolgozó embe­rek ügyévé tenni. Ebből követke­zik, hogy most. amikor a gyárak­ban és kint a mezőgazdaságban csaknem minden embert a kor­mányprogramm sikeres végrehaj­Újjá váldsztására tása foglalkoztat, alapos politikai, szervező és agitációs munkára van szükség, hogy az új pártvezetősége­ket mindenütt a kitűzött határidőre a párttagok bevonásával és a pár­tonkívüliek érdeklődése mellett megválasszuk. A januári párttag­gyűlések már ennek a feladatnak legyenek szószólói, mozgósítói. A pártbizottságok és a községi párt­vezetőségek gondoskodjanak arról, hogy megbízott pártmunkások és pártbizalmiak beszéljenek minden egyes párttaggal, hallgassák meg, feltétlenül vegyék figyelembe, hogy kiket szeretnének megválasztani az új vezetőségbe. Jussanak el a párt­bizottság aktívái a legkisebb tanyai alapszervezet tagságához is, hogy ne legyen egyetlen elvtársunk se, aki ne Járulna hozzá a vezetőség újjáválasztásának sikeréhez. Tisztán kell látniok, tudniok kell a pártbizalmi elvtársaknak: a veze­tőség sikeres újjáválasztásával to­vább szilárdul a kollektív vezetés elve, mégjobban kiszélesedik a pár­ton belöli demokrácia, erősödik a párt és a tömegek közötti kapcso­lat. Ennek természetesen így is kell történnie, hiszen akik nem állták meg a helyüket és akár tudatosan, akár hanyagságból nem feleltek meg a párttagok bizalmának, azo­kat félre állítja a taggyűlés. A ve­zetésre egyelőre nem alkalmas pártvezetőségi tagok helyére olya­nok mennek most, akik jó munká­jukkal, harcosságukkal és nagyobb tudásukkal kiérdemelték a pártta­gok és a nép szeretetét, megbecsü­lését. A párttagságon múlik, hogy most olyanok kerüljenek be a veze­tőségbe, akik tiszteletben tartják a párttagok jogait, akik a parancsol­gatás helyett a türelmes politikai neveléssel akarják megjavítani a pártszervezet munkáját, akik ér­vényt tudnak szerezni a kollektív vezetés elvének. Ezek az elvtársak felfrissítik, tevékenyebbé teszik a pártéletet, munkájuk nyomán meg­javul, felelősségteljesebb lesz a pártmunka. Az eddig sok esetben hiányos létszámú pártvezetőségek teljes létszámúak lesznek, több lesz bennük a munkás és dolgozó pa­raszt — attól függően, hogy falusi, vagy üzemi pártszervezetről van szó. Mindezt fáradthatatlanul és türelmesen kell megbeszélni, meg­vitatni a párttagokkal és erre na­gyon alkalmasak a téli napok. Pártvezetőségi üléseken, pártcso­port és népnevelő értekezleteken már most meg kell beszélni a tö­megek között végzendő felvilágo­A dolgozók éberségének és öntu­datának fejlődése abban is meg­mutatkozik, hogy egyre jobban fel­figyelnek a közérdeket sértő jelen­ségekre és saját ügyes-bajos dol­gaikkal is bátrabban keresik fel a hatóságokat. 1952. évhez képest az Állami El­lenőrző Központ közérdekű beje­lentések hivatalának budapesti, Nádor-utca 36. alatti irodájánál 1953-ban 95 százalékkal emelkedett a bejelentések száma. December­ben csupán Budapestről 54 száza­lékkal több bejelentés érkezett, mint 1952. decemberében. A vidéki bejelentések száma a negyedik ne­gyedévben az előző negyedévihez képest 57 százalékkal nőtt. A bejelentések jellege világosan mutatja, hogy nem azért növekszik a bejelentések száma, mintha több ok lenne a panaszra, hiszen se* olyan panasznak, amely néhány hónappal ezelőtt még napirenden volt, ma már nyomát sem találjuk a levelekben. Ezek a levelek dolgozóinknak a kormányprogramm megjelené­se óta mérhetetlenül megnőtt bizalmáról tanúskodnak. Mutatják, hogy a dolgozók ma már nem nyug­szanak bele, ha törvénytelen­séget, sérelmet tapasztalnak, bátrabban és gyorsabban bí­rálnak. sító munka módszereit. Támaszkod­ni kell a tanács, a DISZ, az MNDSZ segítségére, mert ezek a tömegszer­vezetek eredményesen tudják moz­gósítani a lakosság széles rétegeit. Érjék el a pártbizottságok, párt­szervezetek, hogy a pártonkívüliek is ugyanúgy a maguk ügyének te­kintsék a vezetőség újjáválasztását, mint két évvel ezelőtt. Legyen mi­nél több kisgyűlés, esti összejövetel, falugyűlés, ahol elmondhatja fiatal és öreg egyaránt, hogy kiket lát al­kalmasnak a pártszervezet élére. De maguk a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek önállóan is megbeszélhetik a vezetőség újjá­választásával kapcsolatos problé­májukat. Ilyen esetben bírálataikat, észrevételeiket, javaslataikat jut­tassák el a pártszervezethez, a tit­kári beszámoló pedig térjen ki a taggyűlésen a pártonkívüli "dolgo­zók kívánságaira is. Miközben a pártvezetőségek újjá­választására készülünk, egy pilla­natra sem szabad megfeledkezni a termelésről, a kormányprogramm megvalósításáról. Megyénk üzemei­ben — amellett, hogy állandóan tudatosítják a vezetőség újjáválasz­tásának jelentőségét — a kommu­nista munkások kezdeményezzenek széleskörű munkaversenyt. A Ma­kói Gépgyárban, a Hódmezővásár­helyi Mérleggyárban, a Szegedi Textilművekben törekedjenek elv­társaink terveik teljesítésére és túlteljesítésére. Adjanak minden eddiginél több gépalkatrészt, szö­vetet, edényt, egyszóval több köz­szükségleti iparcikket. Győzzék meg pártonkívüli munkatársaikat arról a régebbi, de most legidősze­rűbb igazságról: ha többet termelsz, jobban élsz. A falvakban, gépállo­másokon, állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben hordják ki a földekre az istállótrágyát, javít­sák ki a gépeket és szerszámokat, hogy a tavaszi símitózásnál, szán­tásnál és vetésnél ne legyen fenn­akadás. A kommunisták mindenütt járjanak legelői a mezőgazdasági termelés fokozásáért indított nagy és felelősségteljes munkában, vív­ják ki dolgozó embertársaik szere­tetét és megbecsülését. Ha elvtársaink példamutatók lesznek a termelésben, valamint a begyűjtési törvény, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat tuda­tosításában, úgy ezzel nagymérték­ben elősegítjük a pártvezetőségek újjáválasztásának sikerét is. Miskolcról, Békéscsabáról, Pécsről, Komlóról, Nagycenkről, még az ország legtávolabbi részeiből is ér­keznek bejelentések. Nagymértékben emelkedett azok­nak a száma, akik személyesen ke­resik fel a Közérdekű Bejelentések Hivatalát, ahova bárki minden ne­hézség nélkül bemehet. A lakosság bizalmának növeke­dését mutatja az is, hogy a kormányprogramm elhangzá­sát követő hónapokban a beje­lentésekben is egyre jobban megnyilvánult a bátor bírálat és csökkent a névtelen bejelenté­sek száma. Míg 1953 július elsejé­től augusztus végéig a bejelentések 23 százaléka volt névtelen, addig szeptember első felében kilenc szá­zaléka, második felében már csak öt százalékot tett ki, október első felében pedig már 4 százalék alá esett a névtelen bejelentések száma. Üttörők is kérték a mult évben az ÁEK segítségét. Például Szfjbó Teréz arról tett bejelentést, hogy édesapja két hónapra nem kapott családi pótlékot. A panasz jn^os volt, a sérelmet orvosolták. A dolgozók bejelentései alapján igen sok jogos sérelmet orvosolnak intézményeink, a hibák okait meg­szüntetik. A bejelentések elősegí­tik állami és gazdasági szerveink munkájának megjavítását. [ Berlin (MTI). Ernst Wollweber, a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági állnmtitkárságá nak vezetője egy berlini gyűlésen rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság dolgozóinak, az állami szervekkel, együttműködve, elő kell mozdltaniok a négyhatal­mi értekezlet zökkenésmentes lebonyolít ását. Wollweber kijelentette: — A provokátorok most azon törik a fejüket, hogyan zavarhat­nák meg a négyhatalmi tanácsko­zásokat. A Német Demokratikus Köz­társaság állambiztonsági szer­vei Berlin demokratikus kör­zetében meghiúsítanak min­den olyan kísérletet, amely a négyhatalmi értekezlet meg­zavarására irányul. Az ilyen kísérletek végrehajtóinak és sugalmazóinak igen komoly megtorlással kell számolniok. A' Német Demokratikus Köztársaság­nak érdeke, hogy a berlini érte­kezlet nyugodt légkörben menjen végbe és meg is tesz mindent en­nek biztosítására. Csaknem megkétszereződött a közérdekű bejelentések száma 1953-ban Visinszkij elvtárs levele az ENSZ főtitkárához New-York (TASZSZ) Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió állandó ENSZ-beli képviselője 1954 január 14-én a következő levelet küldte Hammarskjöldnek, az ENSZ főtit­kárának: ^Tisztelt Főtitkár Űr! Ez év január 11-i 25/01. számú levelével és Pandit asszonynak a közgyűlés elnökének a levélhez csatolt közleményével kapcsolat­ban a szovjet kormány megbízásá­ból ezennel tisztelettel közlöm, hogy a Szovjetunió kormánya egyetért a közgyűlés elnökének azon javaslatával, hogy ez év feb­ruár 9-én újból megkezdjék a köz­gyűlés VIII. ülésszakának munká­ját. Emellett a Panmindzsonban ki­alakult helyzetet szem előtt tartva, a Szovjetunió szükségesnek tartja rámutatni, kívánatos a közgyűlés­nek korábbi, ez év január 22-ére történő összehívása. Tisztelettel A, Visinszkij-*. „Az erősen felfegyverzett Németország óriási veszélyt jelent a világ jövendőbeli bókéje szempontjából" Nyugati hírügynökségek részlete­ket közölnek Hugh Dalton angol munkáspárti képviselő, volt pénz­ügyminiszter pénteki beszédéből, amelyben hangsúlyozta, hogy „o német reakciós nacionaliz­mus újabban tapasztalható fel­éledése súlyos aggodalmat kelt a gondolkodó és tájékozott em­berek között Nagy-Britanniában és a kontinen­sen egyaránt". Dalton a következőket mondotta a Nyugat-Németország újrafelfegy­verzéséből származó veszélyekről: „Nem megengedhető, hogy Aden­auer oktalan önámításba ringasson bennünket. Mihelyt egyszer ismét felállí­tották a német fegyveres erő­ket, a németek minden való­színűség szerint visszatérnek majd ahhoz a hagyományos német külpolitikához, amelyet túlságosan is jól ismerünk. Az egyszerű igazság az, hogy á mult tapasztalatai alapján az erősen felfegyverzett Német­ország óriási veszélyt jelent a világ jövendőbeli békéje szem­pontjából". A .volt angol pénzügyminiszter a továbbiakban a következőképpen fejtette ki az öthatalmi értekezlet­tel kapcsolatos álláspontját. „Az oroszok öthatalmi értekezle­tet kívánnak, amelyen a kommu­nista Kina és résztvenne. Nekünk támogatni kellene ezt, mihelyt a koreai helyzet rendeződött. Szá­momra nem rokonszenves az Egye­sült Államok egyhangú és makacs állásfoglalása. A nyers valóság az, hogy Kina minden szempontból nagyhata­lom, amely még nagyobbá vá­lik majd és hogy a jelenlegi kommunista vagy népi kor­mány szilárdan ül a nyeregben. Csang Kaj-sek formózai klikkjének nincs jövője és reménye" l'jabb amerikai beavatkozás az olasz belügyekbe Róma (TASZSZ). Olasz lapok amerikai hírforrásokra hivatkozva jelentést közöltek az Egyesült Al lamok kormányának arról a ter­véről, hogy „Ösztönözzék az új olasz kormányt, fokozza a kommu­nisták elleni harcot". A „Paese Sera" cimü lap közölt© az „Associ­ated Press" és a „United Press" hírügynökségek jelentéseit, ame­lyek szerint Luee asszony, az Egyesült Államok olaszországi nagykövete legutóbbi washingtoni tartózkodása során „tájékoztatta Eisenhower munkatársait arról, hogy nincs megelégedve az olasz kormánynak a baloldali ellenzéki pártok és a szakszervezetek iránt tanúsított béketűrő magatartásá­val". Az Egyesült Államok római nagykövetségo „feketo 1 irtát" ké­szít azokról az olasz vállalatokról, amelyekben a munkások többsége a CGIL tagja. Ezeknek a vállala­toknak az amerikai kormány nem szándékozik katonai megrendelése­ket adni. Rövid külpolitikai hírek Kopenhága (ADN) A dán kor­mány körülbelül 20 ezer olyan le­velet kapott, amelyben az ország dolgozói tiltakoznak több háborús bűnös szabadonbocsátása ellen. A nagy dán hajógyárak munkásainsk ezrei elhatározták, bogy rövid til­takozó sztrájkot rendeznek. A most szabadonbocsátott háborús bűnösöket annakidején életfogytig­lani szabadságvesztésre ítélték. • A belgrádi rádió jelentése sze­rint január 8. óta jugoszláv repü­lőtisztek küldöttsége tartózkodik az Egyesült Államokban. A jugo­szláv repülőtisztek megtekintettek néhány amerikai légibázist. • A "Reuter* közli, hogy a délko­rcai "nemzetgyűlés-* január 15-én egyhangúlag ratifikálta a Dél-Ko­rea és az Egyesült Államok közötti "kölcsönös biztonsági* szerződést. Az Egyesült Államok szenátusa még nem ratifikálta az egyez­ményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom