Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-10 / 8. szám

VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 10. A jól ápoltság, jó megjelenés fontos feltétele a haj szépsége. Sajnos, nagyon sokszor látni nőket, akiknek a haja mereven, borzasan áll, mint a drót. Messziről látszik rajta a rosszul sikerült dauer és a gondozatlanság. Azt a hajat, amely a tartós hullám miatt letöredezett, megritkult és kifakult, le kell vágatni, amilyen rövidre csak lehet, és pihentetni kell, különben teljesen tönkre megy. A száraz, merev hajat, amelyben hullám nincs, kis mértékben, de állandóan olajozni kell, hajcsavaróra felcsavarni nem szabad. A hajjal kapcsolatban a következő panaszok adódhatnak: hullik, korpásodik. Mindkettővel orvoshoz kell fordulni, mert sokféle oka lehet. A hullásnak oka lehet a hajgyökerek megfázása, télen tehát nem okos dolog fedetlen fejjel járni. A korpás hajat gyakrabban (celi mosni, mégpedig jó forró vízben és egészen addig, amíg a fejbőrről a lerakódás kaparás nélkül feloldódik. Körömmel kaparni a fejbőrt soha nem szabad, csak masszírozni az ujinfc hegyével. Ez hasznos, mert fokozza a vérkeringést és ezzel több tápanyaghoz juttatja a hajhagymákat. A korpásodást csökkentheti a rocinus-oiai pakolás. Ügy készül, hogy ricinussal (gyógyszertárban kapható) bőségesen bedörzsöljük a fejbőrt mindenütt. Papírral beborítjuk, majd kendővel, turbánszerűen, szorosan átkötjük és így hagyjuk 24 óráig, vagy legalább is Apróságok A porrávált szenet kitűnően hasznosíthatjuk a következő módon: Locsoljuk meg és lapáttal forgassuk át, hogy a nedvesség mindenütt érje. Ezután egy lapátnyit tegyünk újságpapirosba és csomagoljuk gombóc formára: Az üzletekben az olajos üvegeket csak teljesen tiszta állapotban veszik vissza; Indokolt ez az intézkedés, mert ha kevés olaj az üvegben marad, az a levegővel való érintkezés folytán megavasodik és az újratöltés előtt sokkal több gondot okoz a tisztítása, mintha azonnal elvégezzük. Olajos üvevet nem szabad meleg vízzel mosni. Ettől homályos lesz az üveg oldala, öntsünk bele félig hideg vizet és apróra szaggatott újságpapír darabkákat tömjünk bele. Rövid ideig tartó rázogatás után az üveg tiszta lesz. Asszan^knaU A haj szépsége egy teljes éjtszakán keresztül. Utána forró vízzel többször alaposan megmossuk. Használ a fejbőrnek és a hajat is puhává, fényessé teszi. Szappan helyett sokkal jobb hajmosó olajjal mosni a hajat. Olcsón kapható minden illatszertárban. Az az előnye, hogy fényes és puha lesz tőle a haj, nem marad rajta szappan lerakódás, ami csúnyítja és rontja is a hajat. Kemény vízben nem jó hajat mosni, különösen meszesben. GYERMEKEKNEK Majakovszkij: Mi a rossz és mi a jó? Fut apjához a fiú S kérdi fürge morzsa: — »Mond csak, apu mi a jó? S hogy Ismersz a rosszra?* Gyerekek, énbennem a Titok nem marad meg, Elmondom hát az apa Válaszát tinektek: — "Szél ha röpíti a háztetőt S jég esője pattog, Rossznak mondjuk az olyan időt S ti otthon maradtok. Ám, ha elült az eső s gyönyörű Napban égnek a színek. Az bizony jó, nagyszerű. Nagynak és kicsinynek! Bőröd szennyes? és mocsokszag: Az persze megint rossz! Gyerekkcznek, gyerekarcnak Nagyon árt, ha piszkos. De ha szereted a szappant, Mint a szád a fogport, Tapsol apu: no, ez roppant Remek dolog! Hogy volt?! Ila a fiú csak verekszik, Hogy a gyönge sírjon, Énnekem az úgy nem tetszik, Hogy — Ide sem írom. Aki viszont azt kiáltja, Hogy ne bántsd a gyöngét, Az remek jó, s bárki látja, Lelke gyönyörűség! Kinek kezén könyv szakad És pukkad a labda, A pionír azokat Rossz fiúknak mondja. De a dolgos, aki irkát, És betűt szeret, Arról az a bizonyítvány, Hogy pompás gyerek. Ki fut, ha egy varjúszárny Libben, vagy az árnya, Gyáva legény az: anyámasszony katonája! De a csöpp, kit nem riaszt a Mesebeli sárkány, Bátor fiú. kész a harcra, Ember lesz a talpán! Ki szemétben túr s örül, hogy szutykos az inge, Szurtos F'eti — s így kerül Be a könyveinkbe. Ki csizmáját, sárcipöjét Maga mossa, törli, Az nagyon jó, nagyon szép: Dicséret köszönti. Kisfiúk, jók legyetek, Pista, Marci, Gergő, Aki malac picinek, Disznó lesz, ha felnő. Fut apjától a gyerek Fut a fürge morzsa: — *Én ezentúl jó leszek S fütyülök a rosszra!" Fordította: Szabó Lőrinc. A szegedi paprika 1 2 3 4 Hü m 5 6 7 8 9 10 Hü m 11 14 15 12 13 Sí §§ 14 15 16 Sí 17 18 19 Svf:: 20 Sí 21 27 22 23 24 25 j'-y.Wifc . -ólfl 30 2b 27 28 | 29 j'-y.Wifc . -ólfl 30 ül r B31 32 33 r 34 1 35 Fv'feY, 36 37 m > m VÍZSZINTES: 1. A paprikát öntözéssel termelő tsz neve. 10. Z. A. N. E. 11. Megóv. 12. Nő: név. 14. EMA. 16. Tű németül. 17. Labdarúgó védőjátékos. 19. És latinul. 20. Berlini igen. 21. Igekötő. 22. Téli sport. 23. Indiát betűi keverve. 26. Rovott röviden. 28. Vissza: nyálaz. 29. Elhalaszt. 31. Menni angolul. 32. A paprika termelését forradalmasító szegedi testvérek családi neve. 34. Vissza. 35-ös függőleges. 36, Numoruszait magyarul. FÜGGŐLEGES: 1. E tulajdonságai teszik eszményi fűszerré a szegedi paprikát. 2. Bánya Erdélyben. 3. I'ozitiv 6arok. 4. Algyői tsztag, aki a paprika termelésben ön'özóssel kiváló eredményeket ért el. (Egy kataszteri holdon 1C1 mázsát.). 5. D. ő. 6. Bűvész mutatvány. 7. Azonos magánhangzók. 8. Tetszetős. 9. A paprikatermelést forradalmasította a mult század közepén ez az eljárás. 13. Vissza: éneke. 15. Édes ital. 18. Vissza: Betegség, amely ellen a paprikát gyógyszerként alkalmazták régente. 24. IYG. 25. Ékkő. 27. Őz gyereke hibával. 30. Kártynlap. 33. E helyen. 35. Képző: ve párja. 37. Vissza — mutató szó. A megfejtők közül könyvjutalmat kapott • Nemes Mária, Viráqh Teréz Deszk. Színház" Jegyet kaptak: Bajogh Kálmán, Eotos István,, né özv. Naqy Lajosné" A szeged ek a Julafmat a szerkesztőségben átvehetik. Erről írnak levelezőink Pontosabb árukihordást a Petöfitelepi 100. ss. Népboltba A Petőfi telepi II. számú álta-i azután elég gyakran megtörténik, lános iskola közel 200 kisdiákjának panaszát tolmácsolom. Az iskola mellett van a 100. számú "Népbolt, ahonnan a tízórai uzsonnaszünetben vásárolnának a pajtások egy kis „pótlékot", — kiflit, zsemlyét — vagy valamilyen finom cukorkát. Azonban csak szeretnének vásárolni, mert a cukorkás üvegek napokon át üresen tátonganak feléjük a polcról és uzsonnára még kifli sem kapható, mert a kiflis-autó csak rendszerint 12 óra után érkezik a telepre. így hogy a gyerekek uzsonna nélkül maradnak s még cukorkát sem akkor esznek, amikor éppen megkívánják. A Petőfi-telepi szülők nevében kérem az elosztószerveket, hogy a különféle finom cukorkákból megfelelő mennyiségben szállítsanak telepünk árudáiba is és a péksü" teményeket legalább tíz órára kap-i ja meg minden Népből^ hogy gyermekeink friss kiflit, zsemlyét vásárolhassanak uzsonnára. Zsadányi Gáspárné Petőfi-telep XXIII. u. 955, Szandi úEúksíq Szeged képzőművészeléből E CIKK KERETÉBEN Szeged képzőművésze! ének másfélszázados fejlődésével akár vázlatosan foglalkozni is, meddő kísérlet lenne. Erre tágabb publikációs lehetőség teremt majd kedvezőbb alkalmat. Most inkább két olyan szegedi festőről beszélünk, akik kiemelkedően eredeti alakjai helyi képzőművészetünk szépszámú csoportjának Kacziány Ődőn (1852—1933) és Kukovetz Nana (1885—1919) kétkét szegedi művész, két-két jellegzetes ellentét, mégis mind a ketten hű kifejezői voltak koruk ellentmondásokkal és forradalommal terhes társadalmának, ..Az élet napja delén alul halad már. Az emlékezet talajára, a múltnak hosszú árnyai vetődnek. Az alkony elhaladó fényét érzi a lélek, majd a sötét, hideg fuvalmát". — kezdte kéziratos önéletrajzának első rá jellemző sorait, festészetünk egyik legérdekesebb egyénisége: Kacziány ödön. E bizarr témákat kedvelő szegedi művész, kinek végleges és egyéni stílusa nem hasonlít egyetlen más festőnk kifejezésmódjához sem, — Marosvásárhely egyik kis házában, 1852. telén született ós a század 30-ns éveiben Budapest berkaszárnyáinak egyikében hunyt el. Ekhós szekereken vándorló családja űzött életét a Bach-korszak magyarországi hivatalnokainak nyomorúságos helyzete szabta meg. Kacziány, első képzőművészeti benyomásait theológus nagyatyja, komor kolozsvári háza bolthajtásos falain függő, szigorú vallásreformátorokat és a hazai történelem eseményeit ábrázoló, néhány élettelen olajés kőnyomaton keresztül szerezte. Az akadémikus szakmai felkészültség alapvető követelményeit a honi Rajztanárképzőben, majd külföldön, Münchenben, Bécsben, Párizsban és Rómában sajátította el. Szegedre 1880-ban került, a helybeli főreáliskola megüresedett rajztanéri állását foglalta el. KACZIÁNY ÖDÖN művészetében a képzeleté a döntő szó, s a szemlélet csupán támogatja a fantáziájának alakító munkáját. Ez a képzelet többnyire ugyanazokról a mezőkről szedegeti látomásait, amelyeken korának teozófusai. spiritisztái és új-buddhista szektáriusai bolyongtak. Kacziány rokon-képzelete föllobbenti a rejtelmek fátylát, s elénk tárul egy világ, melynek tompa derengésében titokzatos romok emelkednek a látóhatár fölé, — egy kihalt utcarészen különös lovag alakja tűnik fel, hús és vér nélküli váz, kaszával a kezében. Vagy misz tikus jelenések, amelyeket a hold sápadt fénye világit m g. Ilyen képek a Vízió Nagypéntek hajnalán, ilyen a Holdas-utca a Mors imperátor és a Várakozó halál, a Szeli emlakoraa holdfénynél, ilyen a Holdas éj a tengeren. Kihalt világ a képeknek ez a sora, bennük semmi szerepe sincs a színnek, minden ködös és fakó, szinte monoehromszerűen szürke, fanyar, irreállis, semmi köze az élethez, az élő természethez, itt nincs múlt és nincs jövő, időtlen asztrálvilág. Kacziány ödön, víziókkal tc-rhes, sajátságos művészetében bű tükörképét adja kora pusztulásra ítélt, halódó polgári társadalmának. Kacziány nyomasztó hatású, élettől elszigetelt, kilátástalanságot sugárzó művészetével szemben a szívünkhöz oly közel álló a tragikus emlékű, mártírhalált balt Kukovetz Nana vásznain a hajnal jötte, az emberiség ébredése bontakozott ki, amint a sötét éj kacziányi szörnyeit harcban bátran megsemmisíti. Tanulmányait — minden más hazai festőtől eltérően — közvetlenül Nagybányán kezdte Ferenczy Károly ós Hollósy Simon tanító keze alatt. Miután a nagybányai művésztelep legjobb eredményeit magáévá tette, Szeged város ösztöndíjával 1913 ban tovább tanulni Párizsba ment. Innen küldte egyre másra, részint maga hozta haza olaj- és akvarell festményeit. A francia fővárosban készítette — többek között — a Múzeumi Képtárban látható bensőséges hatású Montmartrei-részlet című féltve őrzött, egyetlen ma is közismert alkotását, mely a nagybányai természetlátás és a haladó francia festészet jeles eredményeit mutatja. Egyik festőtársa mondotta róla a következőket: „Nana tehetsége nem is olyan problematikus, mint amilyennek hiszik az emberek. Ott élt köztünk Párizsban ez a bohókás kedvű, hihetetlen szolgálatkész, minden megbízatásra hajlandó csúnya lány és olyan művészette! nyomorgott, hogy szinte imponált. Sokan magunk is abból éltünk, hogy apró képeket gyorsan megfestettünk, s vittük még azon nedvesen a műkereskedőhöz, hogy néhány garasért vacsorához jussunk. Láttuk Nanát sokszor, hogy kínlódik, nem lesz kész, kivettük hát kezéből az ecsetet és megfestettük helyette mi a képet. Ő írta azért alá a nevét. Ezért olyan különféle stílusúak az alkotásai". KUKOVETZ NANA 1919-ben került haza Párizsból. „Egyszerű foltozott ruhában, könnyű táska volt a poggyásza — írta Varga János a festő halála évfordulójára írt szép megemlékezésében — amikor kiszállt a vonatból Szatymnz állomásán. Itt lakást cs pénzbeli segítséget kapott a direktóriumtól. Munkához fogott azonnal, hogy a színek valóságával mutassa meg a világnak mi a szép, nemes és mi a csúf, förtelmes. Újonnan festett képének rajza a világ térképe. Az országhatárok elmosódva látszanak. Az egész fölé pókháló feszül, melynek központja Róma. A nagy fekete keresztes-pók is ott van. Talán ezer lába is van, me lyek elérnek minden ország fölé és háló fonalával hurkolják körül az országok népét jellegzetesen rajzolt alakokat. A nagy orosz térség felett szétszakadt a háló. A hálóhurkot fejti le a sok alak magáról. Letépve, sárba taposva, részben vonaglik a polypkar a lábak alatt a térségen. Az orosz térség felett iido, levegős, fényes a kép: a hajnal áttöri az éj sötétsó gét. Áthat a derengés a szomszéd tájakra, népekre, tétován nyúl a kéz, hogy a hálóhurkot, a csápot magáról letépje. Magyar föld felett is szakadt már a háló, a polyp csápja le van szakadva a három alak testéről, tarkójáról". „így van a kép a festővásznon. A tárt ablakon hull rá a fény. Nana nézi művét, majd messze néz. Ismét a vászonra tér tekinte'e, s az ecsetet a festékhez kenve, a magyar részleten valamit ja vítani kezd: legyen kifejezőbb, érthetőbb, hogy a hajnal a dolgozóknak hoz új életre ébresztőt". E képe előtt találta a fes'őnőt a kaján kalandra éhes, Szatymazra kiránduló három fehér tiszt, 1919. augusztus emlékezetes 5-éjéu. , ...Művésznő mit csinál? — kérdezték. — Szeretném pontosan kifejezni, milyen a világ. — válaszolt nyugodt hangon Nana. A tisztek a vászon elé álltak. A festményhez nem kellet magyarázat. — Te ringyó, te vörös cafatí Erre kaptál ösztöndíjat? — szállt a dii hödt felhorkanó hang Nana felé." A fostőnő — aki kicsi volt és töiékeny, arca fáradt, hervadt — sorsa megpecsét'ődött. Gyilkos golyóktól ért, vérben fetrengő összerugdalt fiatal testét, a szatymazi kertek egyik nlmafáiára akasztották. „A tiszturak pedig, hogy .nemzeti felszabaditó' mnnká jukat jól végezzék, ástak a tetein alatt egy sekély gödröt, ahova bűntényük áldozatát elrejtették". A munkásosztály világnézetének, forradalmi küzdelmének tükrözését hivatásául vállaló szegcdi Kukovetz Nanát, méltó hely illeti meg Dorkoyits Gyula, Nagy-Balogh János és Dési-Huber István nagy proletárfestőink sorai között, SZTÁLIN ELVTÁRSNAK az emberiség közös kincstárának gyarapításához szükséges nagy és kis nemzetek kulturális obulusairól szóló gyönyörű tétele, egy-egy nemzet kultúráján belül is örök érvényű, zseniális megállapítás marad. A magyar képzőművészet múltjának Munkúcsyn és a nagybányai festőkön kívül számtalan művésze volt, akik olyan örökséget hagytak ránk, amellyel jobban sáfárkodni nemzeti kötelesség. A „nagyok" nagyszerűségét megmutatni nem nagy dolog — lássuk meg a ,. ot a „kicsik"-ben, bennük van. Népi multunk kultúrkincsci a vidék „periférikus művészetéből" sem b'ányoznak, csak éppen nem mindig vesszük észre lappangó értéküket. Szeged gazdag múltú képzőművészetében a mnnkássznrmazású Joó Ferenctől (1823—1880), Tápé dolgozó parasztjait ábrázoló Nyilasy Sándorig (1873—1934), a helyi festők legjobbjai a szebb élet, az igazi szépség utáni vágyra, az élet igazságának megismerésére tanítottak. Művészetük, melyet a szülőföld szeretete, a tiszavidéki „homoki embör" nyomorúsága, ritka öröme és törhetetlen életereje ihletett meg, szétbontliatatlan tartozéka, népi erőn nyugvó nemzeti festészetünk egészének. Megújhodott képzőművészetünk sokatígérő kibontakozásának felfeléívelő útján nagy segítség az elődök tapasztalata, a helyi kulturális örökség, amelyet egyetlen mai szegedi alkotó-művész sem nélkülözhet annak érdekében, hogy — Juhász Gyula szavai szerint, Kukovetz Nana hitével — „.. . a művész eljusson a néphez és a nép eltaláljon a művészethez." SZELEST ZOLTÁN muzeológus.