Délmagyarország, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 26. szám

VASÁRNAP, 1954. JANUÁR 31. 3 OÉLMRGYRRORSZflG Szakembereink tanácskoznak megyénk mezőgazdasági fejlesztési tervérőj Csongrád megye mezőgazdasági I meg a megye mezőgazdasági terr M^ef pKKSTÍEffi — egész-napos értekezleten vitatták1 tervjavaslatot. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Az elnökség tagjai közül Dr. Somorjai Ferenc, a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban létesítendő kísérleti parcellák megvalósítását javasolja. Az értekezlet résztvevőinek egyik I a szentesi Felszabadulás tsz elnöke csoportja: Török István (+), a me- L, Takács Ferenc (+++) megyei S^SgaSs (++)1 ^tenyésztési előadó, MegkezdődStt az országos irökoníerencia Szombaton délután az Építők Rózsa Ferenc kultúrotthonában megkezdődött az országos nökonferencia. Az ország minden tájáról mintegy 800 küldött és 350 vendég: üzemi munkásnők, termelőszövetkezeti tagok, állami gazdaságok, gépállomások dolgozói, értelmiségiek, háziasszonyok gyűltek össze, hogy megtárgyalják a magyar nők feladatait a kormányprogramm végrehajtásában. A konferencia elnökségében a magyar nők legkiválóbbjai foglaltak helyet, köztük Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a 'Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke, Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára, Gyenge Valéria olimpiai bajnok és még sokan mások. Megjelent az Országos Nőkonferencián Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Altomare Iván élelmiszeripari miniszter, Hollós Ervin, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, valamint számos minisztérium képviselője, Andics Erzsébet megnyitója után Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. Vass Istvánné a többi között a következőket mondotta: — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtóbizottsága a világ asszonyainak milliói nevében levelet intézett a berlini tanácskozáshoz, kifejezve tíz- és tízmillió asszony békeóhaját és azt a reményét, hogy a tanácskozás sikerhez vezet. — Nálunk, Magyarországon, a nő azóta megy emberszámba, amióta a szovjet nép hős fiai felszabadították népünket, amióta a párt felmelte értünk szavát. Nálunk a nőknek, mint dolgozóknak azóta van becsületük, amióta a párt vezeti az országot. Nálunk a nőket, mint édesanyákat, mint az új magyar nemzedék szülőjét és felnevelőjét azóta övezi igazi megbecsülés és szeretet, amióta a párt tanítja erre dolgozó népünket. Társadalmi munkában éleniáró nőket tüntetett ki az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országos nőkonferencia alkalmából kitüntetést adományozott a társadalmi munkában élenjáró nőknek. A kitüntetéseket szombaton délután az Elnöki Tanács í'ogadótermében Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át. Az átadási ünnepségen jelen volt Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Andics Erzsébet az oktatásügyi miniszter első helyettese, a Nemzetközi • Demokratikus Nőszövetség alelnöke, Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára, valamint a Magyar Nők Demokartikus Szövetségének több vezető funkcionáriusa. Dobi István rövid beszéd kíséretében nyújtotta át a kitüntetéseket. Y. M. Molotov ebédet adott Dulles amerikai külügyminiszter tiszteletére Berlin (TASZSZ) V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere január 29-én ebédet adott J. F. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere tiszteletére. Az ebéden résztvett még Ch. E. Bohlen, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, J. Conant, lz Egyesült Államok németországi főbiriösa, L, T* Merchant, a külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott államtitkára, C. D. Jackson, az Egyesült Államok elnökének különmegbízottja, F. Nash, had ügy minisztériumi államtitkár. Szovjet részről az ebéden jelen volt A. A. Gromiko, G. N. Zarubin, V. Sz. Szemjonov, A. A. SzoboljeVj D. A. ZsukoV] A Termelőszövetkezeti Tanács január 30-án Dobi István elnökletével összeült, hogy megvitassa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdaság fejlesztésére hozott határozatát és a termelőszövetkezetek ebből következő feladatait. Az ülés napirendjén szerepelt még a minisztertanács vándorzászlajáért folyó verseny értékelése. Az ülésen Dobi István, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke mondott beszédet. Bevezetőben beszámolt arról, hogy a termelőszövetkezetek és a gépállomások dolgozóinak III. országos tanácskozása óta megvalósult a harmadik országos tanácskozás számos nagyjelentőségű határozata. Működésbe lépett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek új alapszabálya. A párt iránymutatása alapján foganatosított kormányhatározatok gyorsan és hatékonyan növelték termelőszövetkezeti tagságunk életszínvonalát. A termelőszövetkezeti parasztság a falu jobb áruellátásán és a sokoldalú termelési segítségen keresztül nap mint nap érzi baráti szövetségesének, szocializmust építő társadalmunk vezető erejének, a munkásosztálynak támogatását. Az azóta eltelt időben a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztok kapcsolata erősödött, mélyült. A harmadik országos tanácskozás óta eltelt idő termelőszövetkezeteink számára a komoly erőpróba ideje volt. A termelőszövetkezetek nagy többsége és a szövetkezeti tagok zöme a kezdeti nehézségek és a rosszszándékú, ellenséges elemek hírverése ellenére kitartott a közös gazdálkodás mellett, amely kitéphetetlen, mély gyökereket eresztett az újjáformálcdó magyar faluban. A párt- és a kormány által nyújtott komoly anyagi támogatás, valamint termelőszövetkezeti tagjaink jobb munkája mutatkozik meg a zárszámadások adataiban: 1953. végén a termelőszövetkezetek tiszta vagyona lényegesen emelkedett. Megnőtt az elmúlt gazdasági évben a tagok jövedelme is. A termelőszövetkezeti tagok átlagos jövedelme 1853-ban meghaladta nemcsak az 1952., Hanem az 1951. évit is. A. kiemelkedő eredményeket azonban termelőszövetkezeteink jelentős része még meg sem közelítette. A termelőszövetkezetek vonzóereje mellett tanúskodik, hogy az elmúlt időkben is — amikor voltak kilépések is a termelőszövetkezetekből — számos dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe, új termelőszövetkezetek alakultak, a kilépett tagok egyrésze pedig visszavételét kérte. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről ad számot az is, hogy a mult év őszén az előző évinél gyorsabban és szervezettebben haladtak őszi betakarítás és szántás-vetés munkálatai. Termelőszövetkezeteink két százalékkal túl is teljesítették 1953. évi őszi kenyérgabona-vetéstervüket. Az őszi munkákkal azonban számos szövetkezetben megkéstek, különösen ott, ahol nagyobbarányú kilépések voltak. Az elmaradásokat termelőszövetkezeteinknek tavasszal gyors és körültekintő munkával kell behozniok. El kell érni minden termelőszövetkezetben a termelési színvonal gyors és nagyarányú emelését, az árutermelés növelését, ezzel termelőszövetkezeteinknek az eddiginél nagyobb mértékben kell hozzájárulniok népünk élelmiszerellátásának és könnyűiparunk nyersanyagellátásának megjavításához. Termelőszövetkezeteinkben a termelési színvonal hatékony emelésével együtt és ennek következtében meg kell valósítani a szövetkezeti tagság jövedelmének, anyagi, szociális és kulturális ellátottságának nagyarányú, a jómódú középparasztok jövedelmét és életmódját is túlszárnyaló emelkedését. E feladatok megoldásához a termelőszövetkezeti vezetők és a termelőszövetkezeti tagok számára szintén a Központi Vezetőség és a minisztertanács mezőgazdaságfejlesztési határozata mutatja az utat. A mezőgazdaság fejlesztési határozat megvalósításának ezévi sorsa termelőszövetkezeteinkben nagymértékben attól függ, hogyan vetik meg éppen napjainkban az ezévi gazdálkodás alapját: Hogyan készítik el a terveket, — mondotta a továbbiakban Dobi István elvtárs. A tervkészítéssel egyidőben kell termelőszövetkezeteinknek kialakítaniuk a szilárd, állandó munkaszervezetet, a növénytermelésben és a állattenyésztésben egyaránt. Fokozni kell a családtagok bevonását a közös munkába, elő kell segíteni és örömmel kell fogadni az eltávozott szövetkezeti tagok visszatérését az iparból és a kilépett, egyébként becsületes dolgozó parasztok visszalépését a szövetkezetbe. A szükséges mértékig le kell szállítani a függetlenített szövetkezeti tagok számát. Termelőszövetkezeteink törekedjenek arra, hogy az eddiginél szorosabb kapcsolatot létesítsenek a szövetkezet és a gépállomások között. — Gondoskodjanak a termelőszövetkezeteink arról, hogy a szövetkezet saját erejéből biztosíthassa a tagok számára a rendszeres pénzelőleget. A bevétel-kiadási előirányzat elkészítése során már előre fel lehet hívni a figyelmet minden termelőszövetkezetben a legmesszebbmenő takarékosságra. Dobi István a következőkben részletesen megjelölte azokat a feladatokat, amelyeket a termelőszövetkezeteknek a párt- és a minisztertanács mezőgazdaság fejlesztési határozata alapján meg kell oldaniok. Részletesen szólt ezután a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermelés területén a termelőszövetkezetekre váró feladatokról. Dobi István foglalkozott a kukorica agrotechnikájának kérdésével, s felhívta a figyelmet a pótbeporzásra, majd a nedvdús takar mányok, elsősorban a takarmányrépa, valamint a zöldtakarmányok folyamatos termelésének és etetésének kérdéseiről, a ta.karmánykészletek gazdaságosabb felhasználásáról, a silózásról szólt. Mogól'nnitotta, hogy a legeltetés, a legelőgazdálkodás terén is van mit javitaniok a termelőszövetkezeteknek. A szilárd takarmánybázis megteremtése és a szükséges férőhelyek biztosítása kialakítja a legfontosabb feltételeket az állattenyésztés nagyarányú fejlesztése számára. Az elkövetkezendő néhány éven belül el kell érni, hogy minden termelőszövetkezetnek legyen jóminőségű, közös szarvasmarhaál'')mánya. Komoly feladatok várnak termelőszövetkezeteinkre a nagymúltú magyar lótenyésztés fejlesztésében. A sertéstenyésztés terén olyan kocaállományra van szükség, amelynek szaporulatából nemcsak a hízottsertés-boadási kötelezettséget lehet fedezni, hanem bőven jut szabadpiaci eladásra és a tagok közötti szétosztásra. A juhtenyésztés és baromfitenyésztés feladataira tért rá ezután Dobi István, majd az 1954. cvi terv adatairól beszélt. — Komoly segítséget jelent termelőszövetkezeteink számára az állami begyűjtés új, többéves rendszere — folytatta — amely nemcsak a termelés biztonságát erősíti meg, hanem nagymértékben megkönnyíti a gondos, körültekintő, több évre előremutató tervezést is t-rmelőszövetkezeteinkben. A szerződéses termeltetés új rendszere előmozdítja a termelés jövedelmezőségét. A termelőszövetkezetek tehát jelontős támogatásra számíthatnak a kormány részéről, rajtuk a sor, hogy jó munkát végezzenek. Ehhez mindenekelőtt meg kell javítani a vezetés munkáját termelőszövetkezeteinkben. A vezetők megválasztását a szövetkezeti demokrácia elvének maradéktalan érvényrejuttatása alapján kell végrehajtani. Különösen nagy felelősség hárul az elnökre. A szövetkezet eredményes munkája, jövedelmezősége azonban elsősorban magán a tagságon múlik. Egész dolgozó népünk nagy eseményre. a Magyar Dolgozók Pártjának III. Kongresszusára készül. Legjobb dolgozóink kezdeményezésére lelkes mozgalom van kialakulóban a III. pártkongresszus tiszteletére, E' ben a mozgalomban a mezőgazdaság do'gozói is erejük és tudásuk legjavát adva vesznek részt. Termelőszövetkezeti parasztságunk végtelenül sokat köszönhet a pártnak. Ezért kívánnak termelő zövetkezetj tagjaink az első sorokban haladni és új murkasikereket elérni a kongresszusi versenyben. Termelőszövetkezeti vezetőink és termelőszövetkezeti tagságunk lelkes munkája a kongresszusi verseny során — meggyőződésem szerint — komoly léné=sel viszi előre termelőszövetkezetünkben a Központi Vezetőség és a minisztertanács mezőgazdaságfejlesztési határozatának megvalósítását. E határozat megvalósításának útja egyben az az út is, amelyen sikeresen előrehaladva, termelőszövetkezeteink be tudják mutatni a köI zös gazdálkodás fölényét és előnyős [ voltát egész dolgozó parasztságunk ! előtt. ' Dobi István elvtárs nagy tapssal fogadott beszédét élénk vita követte. Elsőrendű paprikamagot adnak a lermelőknek a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozói Ha az udvaron megy keresztül az ember, ott is hallja a hangszóróból a Kossuth Rádió hangját. A dal keresztül tör a magas szárítókon is, ahol szikkad a híres szegedi paprika. Az átrakóhoz vezető úton parasztkocsik sorakoznak egymás mögött katonás rendben, a kocsi derekában fűzéres paprika emelkedik a magasba: eladni hozzák. A vállalat átveszi a fűzéres paprikát, — jó pénzt fizet érte — s aztán kezdődik a kikészítés. A paprikát szikkasztják, hasítják, zúzzák, őrlik és csomagolják. A hasítóban csend van, csak a hangszóró felől hallatszik a zene. A nagyteremben a falak körül és középen is asszonyok ülnek. Előttük kosárban még hüvelyesen a híres szegedi paprika. Oldalt két kisláda, az egyikbe a csumát (paprika kocsányát), a másikba a paprikamagot dobják. Hátul, kisé oldalt, még egy láda van, oda dobják a kihasított és megtisztított paprikabőrt. Kis paprikahasító késsel vágják fel a hüvelyes paprikát. Gyors mozdulattal kirántják az eret (a paprika ereje, rajta a paprika magva), a kés acélja kiélesedik a munkában. Élesebb, mint a beretva. Kilencven asszony dolgozik itt a hasítóban, — kosarakkal, ládákkal körülvéve. Az asszonyok előtt kötény, a fejükön piros baboskendő. Nem szól senki, csak a kezek járnak. Az ember szeme alig győzi követni a sok fürge kéz mozgását. — Sieítti kell, mert közeleg a pártkongreszus ideje és erre még jobb munkával akarunk felkészülni — monjja az egyik hasítónő, akinek a keze talán még gyorsabban jár, mint társaié. A hasítók között kisegítők járnak-kelnek. Hüvelyes paprikát visznek a hasitókhoz és a kihasított paprikát elhordják. Ok is, mintha gyorsabban dolgoznának most ezekben a napokban, amikor az egész üzem a pártkongresszus tiszteletére magasabb termelési eredményekkel akarja bebizonyítani munkaszeretetét. A középen levő sorból messzire kitűnik társai közül Fekete Nagy Antalné, nem hanggal, hanem azzal, hogy őnála van a legnagyobb rakás hasított paprika. — Harmincnyolc éve dolgozom paprikával — mondja. — Ismerem minden munkáját. Jártam ültetni, kapálni, szedni. De legtöbbet hasítani, — Itt születtem és itt is lakom Alsóvároson, a szegedi paprika „főtelephelyén". Dobóéknak jártam hasítani a felszabadulás előtt. A hasítóban most nagyon komoly munka folyik. Erre terelődik a beszéd fonala is. — Vetőmagot válogatunk a termelőknek. Azt a magot, ami riém csiraképes, külön rakjuk. — De honnan látják meg, hogy melyik a csiraképes és melyik nem az? Mag, mag. Mind egyforma. — Nem úgy van az —» válaszol — ismét mosolyogva. Meglátszik az a hüvelyről is. Amelyik szép, nagyhüvelyű, kéteres, az jó magnak. Arra is vigyázni kell, nehogy penészes legyen, mert az nem jó. Fekete Nagy Antalné addig is gyorsan dolgozik, amíg beszél. Igyekezni kell a munkával, a 200 százalékos átlagteljesítmény nem jön magától. Pedig a harmadik pártkongresszusig még emelni is akarja teljesítményét. Vállalatuk egyéni termelőkkel, termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal van szerződésben — mondja befejezésül Fekete Nagy Antalné, B, J,