Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-13 / 292. szám

VASÁRNAP, IMS DECEMBER DELMÜGYDRORSZÜG A HÍRNEVE! EGEDI PAPRÍ ESZTÉS A szegedi paprHmMmmesztés hosszú évtizedek óta apáról fiúra száll. A paprikatermelók világhírűvé emelték termeivényüket th ha hazánkban bárhol a paprikáról beszélnek, — akkor Szeged jnt eszükbe. A szorgalmas paprikatermelöket esztendőkkel ezelőtt még szipolyozták a tőkések: a malmosok, a felvásárlók és egyéb üzletemberek. Ma már csak rossz emlék az átkos múlt és a hangyaszorgalmú embereket nem fenyegeti a „paprika krakk". Termelvéyyeiket megfelelő árért átveszik és államunk elismeri, megbecsüli és segíti munkájukat. Szeged termelőszövetkezeteiben, de az egyénileg dolgozó parasztok házainál is folynak már a tervezgetések: milyen nagyságú területen termesztenek majd paprikát. Mert a termeivény kincset ér és jó hasznot ád. A Daíu-uUába* — tgy. cg.yífti jazdánát Fehérre meszelt, alacsonyhomlokkal néz az utcára Alsóvároson a Daru-utca 17. számú ház. A széles deszkakapu felett nem látni a ház fehér oldalát, mert eltakarják a vörös paprikafüzérek. Szögi József dolgozó paraszt — a ház gazdája — már megszokta ezt, hiszen évtizedek óta ősszel mindig a széles eresz alá aggatják a paprikafűzéreket száradni. Most, amikor besötétedés után a szántásból hazatért, eszébe jut a füzérekről a paprikatermelési szerződés, amelyet pár napja írt alá. Szántás közben is az járt fejében, hogy kevés földet kötött le paprikatermelésre. Az idén is 2000 négyszögölön termelt paprikát. Munka igaz, sok volt vele, de meg is hozta az árát Most pedig jövőre — ő nem is tudja, hogyan számolt •— csak egy hold paprika termelését vállalta a szerződésben. Amikor belép a konyhába és leül az asztal mellé, megint azon gondolkodik, hogyan is hozza szóba: még 400 négyszögölre szerződjenek le. Mire szóhoz jutna, vendégek érkeznek. Mindennapos, kedves vendégek: a menye és a kis unoka. • kisfiú csakhamar nagyapja ölébe telepszik és napi élményeiről, az óvodában tanult versekről beszél. Később azután az asszonyok szóba hozzák a szerződést. Az aszszonyok szeretnek előre számolni, meg számba veszik azt, hogy a paprikából eddig mennyi pénz került a pénztárcájukba. — Kifizető dolog a paprikatermelés — szólal meg Szöginé, hadd lássa ismét férje, nem fél a munkától. Szögi József beszél azután: -Az idén is 2000 négyszögölet raktunk, hatszáz fonál termett (ők fonálnak hívják a füzéreket). Ez körülbelül 60 mázsa paprika. És már több a paprika átvételi ára, mint volt© — figyelmezetet az öreg Szögi erre a körülményre is. Feleségének nem kell sokáig ezt mondani, perdül egyet és már hozza is ki a szobából a kis nyomtatott papírlapot, amelyre a jövő évi szerződési feltételeket írták fel. — Itt van ni! — rakja az asztalra a férje elé. — Jövőre még több jár kilójáért! — Aztán összebújnak az asztal felett és újra elolvassák az árakat. Szögi bácsi elérkezettnek látja az időt, hogy szóljon: — Azt hiszem, kevés főidre szerződtünk. Egy hold kevés lesz, csapjunk még hozzá egy 400 négyszögöles darabot. Legyen annyi jövőre is, mint az idén, hiszen jobban is fizet, mint a kukorica. Az asszony kap az ötleten: -Jól van, intézd el, — mondja szerződj még 400 négyszögölre*. Azután menyéhez fordul: *Ugye ti is segítetek palántát rakni, meg kapálni is?* Segítenek, persze, hogy segítenek,,, HÁRMAN A TÉESZBŐL Néhány adert a szegedi paprika múltjábó A paprikával valahogy úgy vagyunk, mint a labdarúgással a londoni győzelem óta: nem nálunk volt az őshazája, de mi vagyunk híresek róla, minket jellemez leginkább. A paprika ma világszerte magyar specialitás, hazánk határain belül pedig joggal tartják szegcdi jellegzetességnek. A szántóföldi paprikatermesztés őshazája, bölcsője Szeged-Alsóváros és Röszke. A „paprika" szóra az első írásos ndatot nyelvünkben éppen SzegedVedres István, „Szeged város hites földmérője" tudósít bennünket a szegedkörnyéki paprikatermelés föllendüléséről 1807-ben „Egy nemzeti jószág" cimű füzetében. Azt írja a „vörös paprikáról", hogy „ezelőtt egynéhány esztendőkkel szembe se tünt", most pedig „már helybe a piartzon száz tallérra megyen az ára mázsájának". Nemcsak fűszerként használta parasztságunk a paprikát, hanem gyógyszernek is. Malária, kolera elAlsóvároson, .az Uj Élet termelőszövetkezet irodaházában a zömök, meglett korú Nagyi István hetykén, legényesen félrecsapja fekete kucsmáját. Pirospozsgás arcán mosoly s ismétli a tréfás kérdést: — Hogy van-e nótánk? *Paprikás nóta?* De menynyire! — s ezzel már bele is vág a dalba: ••Először a napvilágot ott láttam [meg én, a paprikaültetéskor, kint a [feketén.. .* Hosszú a nóta, amely ki tudja mikor keletkezett. De él és apjától, anyjától tanulja el a gyermek. Hosszú évek előtt Nagyi is így tanulta, s dalolja, hadd hallja, aki kíváncsi rá. Amikor vége szakad a nótának, harsogóan nevet, s szeme körül összefutnak a ráncok. Azt mondja: — Hát így szól a nóta. Ugye tetszett?! — Nagyon is — mondom, s erre hunyorít és így jelzi, hogy hát ez csak természetes, előre tudta ő a választ. Aztán asztal mellé telepszik: Csiszár Miklós és Csiszár Antal mellé, akik szintén téesz tagok. Folyik a beszéd a paprikáról. Ugyan miről másról is folyna, különösen a nóta után. Hol ez, hol az szólal meg. A két Csiszár azonban engedi, hadd beszéljen sokat Nagyi, ö dalol, övé a több szó, meg hát csak azt mondhatja, amit ők. Nagyi, mint sokan az Oj Életben, apjuktól örökölték a paprikatermesztést és fortélyait. Nekik, téesz tagoknak az csak természetes, eszük ágábán sincs felhagyni a termeléssel. Jövőre 40 ho'dra palántálnak ízes, finom paprikát. — Hát az igaz, — szövi a beszéd fonalát Nagyi, — akad dolog a paprikával, de megéri. Az idén is jó pénz volt, jövőre is a' lesz. Az hát, mert még a paprika árát is feljebb emelték és a jutalompénz, azaz a prémium is több. Kijövünk valahogy — huncutkodik, — és karjával előrebök. — Nem rossz pénz a paprika, persze, hogy nem — hagyja helyben a két Csiszár, s bólintanak is rá. Kicsit elhallgatnak és előre gondolnak. Mert igaz, még odább a palántanevelés ideje, de okos ember felkészül mindenre. S már most el kell osztani, a téesz családok közül kik, mennyi paprikát nevelnek. Mert úgy szokták, hogy a palántát — persze munkaegységért — a tagok nevelik háztáji kertjük" en. Nagyiék házánál is jó földű a takaros kert, s az udvarban ártézi kút is áll. ök is nevelnek palántát. Az egyik este Nagyi mondta feleségének, hogy nevelnek jövő tavaszra is palántát. Az aszszonynak nem volt ellenvetése. *Jó, ez rendben* — gondolta az ember és óvatosan kibökte, mert nem lehet ajtóstól rohanni a házba: *Több palántát kéne nevelni jövőre*. Várta a választ és az nem is késett: — Többet nevelünk, hát persze, hogy többet — egyezett bele az asszony. — Én is úgy gondoltam. Igen, nem egy holdra, hanem két holdra való palántát. Vidult a férj arca, szemeiben fiatalos fény lobbant. *Az már csak igaz — gondolta — derék, helyre való asszony a fe4 leségem*. Tán a feleségé* vei való beszélge* tés jut eszébe most is Nagyinak, ami* kor kijelenti: — Olyan palán* tákat nevelünk a feleségemmel, hogy akárki meg* nézheti. Aztán, ha kertünkből kike* rül a földünkre, akkor ott is na* gyon gondját vi* seljük mink, téesz* isták. Mert hát csak úgy várha* tunk jó termést, na meg ropogós bankókat belőle. A két Csiszár is szólt, hogy így. van, dehogy fs hagyiólc gazosodni a paprikát. Okultak saját kárukon, az ezévi hibákból. A szikár, cson* tos arcú Csiszár Antal mondja: — A paprika bizony kincs, ha jól bánunk vele. Rajtunk múlik, hogy nagy hasznunk legyen belőle. És ök, a téeszisták, gondolnak arra, hogy trágyázott földbe kerüljön a paprika. A paprikaföld most középszántást kapott, tavasszal még két szántást kap. Mert ez is fontos ahhoz, hogy bő legyen a termés. — Ejnye, el ne feledjük, — szól szemöldökét felhúzva Csiszár Miklós, kinek micisapka ellenzője árnyékolja arcát, — hogy mink is nevelünk otthon a feleségemmel palántát. Mert a paprikatermesztésnek is mindannyiunk ügyének kell lenni! A másik Csiszár te azt mondjál az csak természetes, ők sem ma* radnak ki a palántanevelésből. Egy holdra való paprikapalántát nevel* nek kertjükben. Aztán ízes ma* gyarsággal felváltva a termesztés titkáról, ága-bogáról beszélnek. ök hárman, az egyszerű, de nagy szakértelmű kertészek közül, akik világhírt teremtettek a sze* gedi paprikának, Morvay Sándor cAmhj a paprika el(ul a lógijaiztékliöz Látogatás a Paprikafeldolgozóban Mór" ra Zsigmond, a nagy magyar író többször járt a szegedi és szegedkörnyéki paprikatermelők között és írt életükről, munkájukról. Képünkön Móricz Zsigmond az eg yik termelővel beszélget és jellegzetes kis szürke füzetébe jegyez. Tői ismeri a nyelvtudomány: 1748ból, egy számadáskönyvből. Innen terjedt aztán el a szó szerte az országba, sőt külföldre is. A paprika a XIX. század közepén vált világszerte magyar nemzeti különlegességgé. A paprika termelésére hazánkban az első adatunk a XVI. század közepéről van: Takáts Sándor írja, hogy Zrínyi Miklós nevelőanyja, Széchy Margit termelt kertjében a különféle növényi ritkaságok mellett „vörös törökborsot* — azaz paprikát. A paprika, mint fűszer hazánk ban először a nép közt lett használatos Szirmay Antal „Hungárián in parabolis" cimű munkájában 1807ben idézi a máig is ismert népdal egy változatát: „Túl a Tiszán iszik magyar korsóbul — jó paprikás húst is eszik bográcsbul len, főként pálinkában oldva sikerrel használták már a török időkben, s később, az 1831-es nagy kolerajárvány idején is. A szegedkörnyéki paprikatermelés jelentősége a mult század közepétől nőtt meg. Innen terjed át termelése Kalocsa környékére is. A paprika-export a 80-as években kezdődött, s hamarosan a bőtermőbb, de silányabb minőségű spanyol paprika fölé emelkedett világhírben, minőségben. „A magyar fűszerpaprika alapvető jó tulajdonságai — írja Obermayer Ernő Kossuth-díjas tudósunk, a paprikanemesítés apostola — amelyek révén világhírűvé lett és magyar füszerkülönlcgcsscggé váll: az őrlemény tűzpiros színe, őrlésének finomsága, fűszeres illáig, és zamata", A termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok, akik paprika termelésére szerződtek, még ilyenkor is hordják be terményüket a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat telepére. Az átvételnél már minőség szerint osztályozzák a paprikát és a füzéreket újra száradni akasztják fel. A jól kiszáradt füzéreket azután a csipedó, hasító asszonyok keze alá hordják. Eddig a Paprikafeldolgozó Válla'atnái a munkások kosarakban hordták be az udvarról a paprikafűzéreket. Egy héttel ezelőtt azonban az üzem dolgozói egy újítást javasoltak és már be is vezették az üzemben. A csipedőterem udvarfelőli oldalán lyukat vágtak a falba és azt deszka-csúzdával úgy szerelték fel, hogy nem kell körbemenni a füzérekkel, hanem ezen a csúzdán a terembe juttatják azokat. A csipedőteremben hosszú sorokban ülnek az asszonyok, fejükön pirospettyes kendővel, előttük sárga, vízhatlan vászonkötény. Kosarakkal, ládákkal vannak körülvéve. A kezük mozgását nem lehet sokáig szemmel kísérni, mert az úgy jár, mint a motolla. A paprika kocsányát csipedik le gyors mozdulatokkal. A paprikahasítást az ország más vidékein A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál nagy ütemben folyik a munka. A tároló helyről víg és mosolygós arcú asszonyok, lányok hordják a paprikafűzéreket az üzemrészbe. Képünkön az üzem egyik munkásnője a paprikafüzéreket szemléli, hogy aztán rendeltetési helyére vigye. nem ismerik. Csak Szegeden csinálják meg azt, hogy az alapjában erős paprikának eltávolítják az erezetét, amelyben a legtöbb erős kapszaicin van. A szárítóban hét darab, hatalmas szárítógép működik. A földszinten rostákra szórják a hasított és csipedett paprikát. Igy a rosták százfokos hőségben a szárítógépen keresztül lassan haladnak fel az első emeletre, Itt kiszedik a rostákat, amelyeken addig csontkeményre száradt a paprika. Míg ennyi helyen keresztülhalad, a paprikába több idegen anyag, por kerülhet. ' Ezért tisztítani is kell. A tisztítógépekbe elhelyezett mágnáspadkák a vasat, a légszívó berendezés pedig a port és a paprikánál nehezebb súlyú idegen anyagokat távolítja el az úgyne* vezett félkész termék* bői. A félkész termék to* vább kerül és újra osa* tályozzák: csemegeáru, édesáru és félédes áru szerint. Az osztályozás után őrlésre előkészítik a félkész anyagot: a kívánt minőség szerint hasított paprikát, hozzá az előre kimosott és szárított magot. A mag kimosására egy modern mosógépet készítettek az üzem karbantartó dolgozói. Ez a mosógép három óránkint hat mázsa magot mos ki. A kimosott, megszán'* tott mag és a hasított, szárított, tisztított paprika keverékét azután a malomba szállítják, A félkészárut hatalmas, kerek malomgépekbe, őrlő kopárok közé öntik. Őrlés közben mindjobban összeszorítják a két követ, hogy minél apróbbra őröljön. Az ilyen paprikával a háziasszonyok most már nyugodtan ízesíthetik az ételeket. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat még csomagolja az így elkészített paprikát, hogy ízléses két-, öt- és tízdekás csomagokban kerüljön a hazai fogyasztókhoz. Egy részét pedig exportálják, mert külföldön is igen szeretik és keresik az ízes-nemes £t.e* gedi paprikát. (N. M.J