Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

CSÜTÖRTÖK. 1953 DECEMBER 2i DELMH6YHR0RSZtG Á Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Foitjtatás a második oldalról) letét 1956-ig évenként 400 kat. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni minden jelentkező termelőszövetkezetnek, városi és községi tanácsnak és egyénileg gazdálkodó kertésznek — állami növényegészségügyi ellenőrzés mellett — faiskola létesítésére, és a csemeték forgalombahozására. 3. A gyümölcstermelés fejlesztése érdekében a termelőszövetkezetek, egyéni termelők és állami gazdaságok javítsák meg elsősorban a növényvédelmi munkákat, a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elegendő számú mészkénléfőző üstöt kell biztosítani ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők védekezni tudjanak a pajzstetű ellen. Az olajos permetezést háromévenként legfeljebb egyszer szabad alkalmazni. A nyári permetezésekhez gondoskodni kell elegendő mennyiségű félkolloid kénkészítményekről. 4. Nagy gondot kell fordítani a szőlőterületeink gyorsabb ütemű, fokozatos felújítására és 1956-ig a meglévő szőlőterületeken a hiányt pótolni kell. emellett meg kell kezdeni újabb szőlők telepítését. 1959-ig 70—75.000 kat. hold szőlőt kell telepíteni. A termelőszövetkezetek száméra ingyenes szaporítóanyag biztosításárai kell lehetővé tenni, hogy 1959-ig 20—24.000 kat. hold telepítést végezzenek. Az állami gazdnságok ebben az időszakban 9000 kat. hold szőlőt telepítsenek. Elő kell segíteni, hogy az előirányzott telepítések zömét, mintegy 40—42.000 kat. hold telepítését az egyéni termelők, illetve a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban végezzék el. Külön gondot kell fordítani a történelmi borvidékek, elsősorban a Tokajhegyalja szőlőtermelésének és borgazdaságának fejlesztésére. Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyékben a mennyiségi bortermő fajták, a Tokaj-hegyaljai, Badacsony-Balatonfüredi és somlói borvidékeken a minőségi fehérborfajták, Villány, Szekszárd, Eger és Sopron vidékén a minőségi vörösborfajták telepítését kell nagymértékben fokozni. A csemegeszőlő telepítését országszerte növelni kell, de különösen Pest, Bács-Kiskun és Heves megyékben. A telepítések érdekében 1957-ig az állami gazdaságok szőlővesszőanyatelepeinek területét 1500 kat. holdra kell kiegészíteni. Ingyenes szaporítóanyag juttatásával, beruházási támogatással, a terület beadási kötelezettség alóli mentesítésével elő kell segíteni, hogy a termelőszövetkezetek mintegy 500 kat. hold anyatelepet létesítsenek. A szőlőoltványtermelést 1954-től 1959-ig az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben fokozatosan évi 14 millió darabra, a gyökeres európai szőlővessző termelését pedig 25 millió darabra kell emelni. Teljesen szabaddá kell tenni a szaporítóanyag előállítását és eladását. 5. A felújítás és pótlás, valamint a szőlők jobb megművelése révén a terméshozamot 1959-ig mintegy 32 százalékkal kell emelni. A termelőképességet bújtással, szálveszszőzéssel stb. kell fokozni, a tőke erőállapota szerint. A kiöregedett szőlők kivágását és teljes újratelepítését engedélyezni kell. A növényvédelem elősegítésére növelni kell a rézből készült háti permetezőgépek és motoros perme tezőgépek gyártását és a szükséges mennyiségű rézgálicot szabadforgalomba kell hozni. 1959-ig oltványszőlőinknek leg alább fele, homoki szőlőinknek egyharmada megfelelő támaszrendszerrel legyen ellátva. A borok minőségének megjavítása érdekében a borok kezelésére és érlelésére szolgáló tárolóteret hat év alatt folyamatosan egymillió hektólfterrel kell növelni. VIII, \x állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús- és zsírellátásáról 'X háborús pusztítások nyomán Bfintegy felére csökkent állatállományunk az egymást követő száraz esztendők ellenére nemcsak helyreállt, hanem lényegesen a háború ©löttl színvonal fölé emelkedett. A kapitalista idők termelésére jellemző alacsony hozamokat azonban eddig még nem sikerült felszámolni és emiatt állattenyésztésünk nem tudja kellően kielégíteni állati eredetű élelmiszerekkel a lakosság növekvő szükségletét. Különösen kedvezőtlen" a raarvasmarhatenyésztés helyzete. A szarvasmarhaállományon belül a tehenek alacsony száma is akadályozza a tej össztermelésének megfelelő növekedését, s az állatállomány kielégítő szaporodását. Országosan évről évre nagy veszteséget jelent az elhnllások magas száma, elsősorban a rossz takarmányozás, a felnevelési és tartási hibák, valamint az állategészségügy elmaradottsága miatt. A kedvezőtlen eredmények mellett egyes állami gazdaságok, termelőszövetkezetek kiváló eredményt értek el még az elmúlt év rendkívül kedvezőtlen takarmánytermése mellett is. Igy Lukács Imre, a makói Táncsics termelőszövetkezet sertésgondozója 20 fehérhússertés kocától 3 év alatt 1020 malacot nevelt fel. — Különösen jó eredmények születtek a juhászaiban: Retter György, a túrkevei Táncsics termelőszövetkezet juhásza 182 darab fésűs merinó anyánál 6.46 kg nyírósúlyt és 140 százalékos bárányszaporulatot ért el; Szűcs Sándor, a mezőhegyes! törzsállattenyésztő állami gazdaság juhásza 155 anyánál 8.36 kg nyírósúlyt ért el. Legjobb tógazdaságainkban elérték a 6—8 mázsa holdankénti halhozamot. Az állattenyésztés alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folyamatos takarmányellátás. A kedvezőtlen időjárású években az állatállomány leromlik, termelékenysége visszaesik. Ezenkívül az épitkezés som követi az állattenyésztés fejlődését. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban nincs biztosítva az állatok jó elhelyezése, a takarmányok helyes tárolása. Igen alacsony a tenyésztői munka színvonala, rosszul tartják az apaállatokat és elhanyagolt a törzskönyvezés munkája. Az elkövetkező 2—3 évben az állattenyésztésben az alapvető feladat a hozamok növelése: a vágási súlyok, az egy tehénre cső tejhozam, az egy juhra eső gyapjúho[íssv] az egy tojótyúkra eső tojáshozam emelése. Az állatállomány számszerű növelését elsősorban a tehén- és juhállománynál, továbbá a baromfiállománynál kell célnl kitűzni. A nagyobb szaporaság elérése céljából a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni állattartók anyaállatállományának ingyenes fedeztetésére mindenütt elegendő számú, a meglévő állomány minőségének javítására alkalmas apaállat: bika, mén, kos, kan álljon rendelkezésre. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az állatok gondozását lelkiismeretes hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhelyezéséről, helyes takarmányozásáról, valamint rendszeres ápolásukról. Az ország egész állatállománya tenyészértékének növelése érdekében az állami gazdaságokban, valamint a fejlett állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben növelni kell a törzstenyészetek számát. 1. SZARVASMARHATENYÉSZTÉS. a) A szarvasmarhatenyésztés gyors mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében 1956 év végéig a szarvasmarhaállományt legalább 2.2 millió darabra, ezen belül a tehénállományt 1.1 millió darabra kell növelni. Elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban kell az állományt növelni. b) Elsősorban az ország állományának zömét alkotó magyartarkafajta tenyésztésének és takarmányozásának megjavításával a tejelékenységet, a tej zsírszázalékát, a betegségekkel szemben való ellenállóképességet és a hústermelést kell növelni. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az 1956. év végére országosan legalább 100.000 darab tehenet tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. Segíteni kell tenyésztési munkájukban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, velük tenyésztési szerződéseket kell kötni. 1956. év végéig az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tulajdonában lévő legértékesebb teheneket törzskönyvezni kell. d) Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az apaállaitellátásra és az apaállatok minőségének megjavítására. Annyi apaállatról kell gondoskodni, hogy utópároztatás is mindenütt végrehajtható legyen. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők tehén- és üszőállományát két eredménytelen pároztatás után az állatorvos köteles állategészségügyi kezelés alá venni. A kiváló apaállatok tenyészértékének fokozottabb kihasználása érdekében széles körben el keli terjeszteni a mesterséges termékenyítést, 1954-ben legalább 50.000, 1955ben 80.000, 1956-ban legalább 100.000 tehenet kell mesterségesen termékenyíteni. e) A teheneket tejhozamuknak megfelelően — egyedileg — kell takarmányozni. A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodni kell a tehenek zöldtajkarmánnyal való ellátásáról. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban mindenütt át kell térni a naponta háromszori fejésre. Ahol az előfeltételek megvannak, a borjúnevelés maradi szoptatásos módszerét a gazdaságosabb itatásos módszerrel kell felváltani. Á fejők munkájának megkönnyítése érdekében az 1956. év végéig legalább 500 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban kell bevezetni a gépi fejést és legalább 500 tehénistóllót kell felszerelni szelepes önitató berendezéssel. f) Feladatul kell kitűzni, hogy az 1956. év végére minden termelőszövetkezetnek legyen közös szarvasmarhatenyésztése és minden családos termelőszövetkezeti tagnak legyen háztáji tehene. A termelőszövetkezetek részére elsősorban vemhes üszők vásárlására az állatok értékének 50 százalékéig terjedhető hosszúlejáratú hitelt kell biztosítani. g) A termelőszövetkezeti tagok és a dolgozó parasztság számára árkedvezményt biztosító üszőakciókat kell szervezni. h) Törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek után — tejhozamuk arányában — a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hatósági áron abraktakarmányt kell juttatni, ha a termelt tejnek legalább 60 százalékát átadják a begyüjtőszervnek. Az abrakkiutíJás mértéke a következő legyen: legalább 6000 kg igazolt évi tejtermelés esetén 15 mázsa, 5000 kg után 11 mázsa, 4000 kg után 8 mázsa és 3000 kg után 5 mázsa. i) Fokozni kell a meddőség, a brucellózis és a gümőkór elleni küzdelmet. Meg kell javítani a brucellózis ellen, vakcina minőségét. 2. LÓTENYÉSZTÉS. Meg kell szüntetni azt a helytelen szemléletet, mely a lótenyésztés jelentőségét a gépesítés fejlődése miatt lebecsüli. A továbbiakban elsősorban a lóállomány minőségét kell javítani. Ez most lótenyésztésünk legfőbb feladata. a) A termelőszövetkezeteknek állami támogatást kell nyújtani törzskancák vásárlására és csikótelepek létesítésére. b) Az egyénileg gazdálkodó parasztok lótenyésztésének fejlesztése érdekében a köztenyésztést elit- és törzstenyészetekből származó jóminőségű ménekkel kell megerősíteni. c) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tenyésztési kedvének elősegítésére a törzskönyvezett kancák teljes lóadóját. ha legalább ' kétévenként egy csikót ellettek, egyéb kancák lóadóját pedig arra az évre, amelyben ellettek, el kell engedni. 3. SERTÉSTENYÉSZTÉS. a) 1956. évig el kell érni, hogy országos átlagban egy koca után évente legalább 7,6 sertést neveljenek fel, s a hizlalásnál a takar mányértékesítés országos átlaga 20 százalék fölé emelkedjék. A lakosság hús- és zsírellátásának biztosítása érdekében országosan legalább 5.5 millió sertést, ezen belül 610.000 kocát kell tartani. Hússertésállományunkat atfehérjealap növekedésével arányosan az 1953. évi 26 százalékról 1956-ig 38 százalékra kell növelni. A termelőszövetkezetek 1954. év végére érjék el, hogy közös kocaállományuk szaporulata biztosítsa hízóttsertés beadási kötelezettségük teljesítését. b) Az ország minden területén bármely sertésfajta tenyésztését meg kell engedni és elő kell segíteni. A tenyésztésnél szem előtt kell tartani, hogy a hússertés fajták közül elsősorban a fehérhússertés fajtát kell tenyészteni, éspedig — az éghajlati adottságok figyelembevételével — főként a Dunántúlon, továbbá a nagy tej gyűjtő központok és húsfeldolgozó telepek közelében. Az ország többi részén a jelenlegi sertésállomány 70 százalékát kitevő mangalicának és első keresztezéséből származó ivadékainak tenyésztését kell elősegíteni. Berksir sertést Bács-Kiskun megye déli részén és az ezzel határos területeken, különösen a haszonállat előállító keresztezéshez szükséges kan-ellátás céljára kell tenyészteni. A száraz, meleg éghajlattal szemben kevésbbé érzékeny kornvall sertés tenyésztésének elterjedését a Duna—Tisza-közén kell elősegíteni. A mangalica fajta- szaporaságának továbbfejlesztését és fejlődőképességének megjavítását kell célul kitűzni. c) Kedvezőbb szaporulati eredmények elérése és a választás utáni elhullás csökkentése érdekében a sertésállomány egészséges, természetszerű tartására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A sertéstenyésztő farmokat a gazdaságosság céljából más állattenyésztési üzemágakkal (tehenészet, hizlalda) kell összekapcsolni. d) A süldőkocák kivételével törekedni kell az évenként kétszeri maIacoztatás általános elterjesztésére. A szoptatás ideje alatt nagy gondot kell fordítani a kocák tenyészkondíciójának fenntartására. Különös gondot kell fordítani a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányozására. A begyűjtési miniszter és az élelmiszeripari miniszter gondoskodjék arról, hogy a malacneve] és céljára 1954-től évente legalább 100.000 mázsa hántolt, zsírdús olajpogácsát állítsanak elő. e) A malacok takarmányértékesítésének, ellenállóképességének, növekedési erélyének fokozása, valamint a vágott áru kedvezőbb húsarányának biztosítása érdekében — a tenyészgazdaságokat kivéve — széles körben alkalmazni kell a haszonállatelőállító keresztezést. Ezekben a gazdaságokban a zsírjellegű kocaállomány szaporaságának fokozására az első keresztezésből származó kocákat kell tenyésztésbe állítani. f) Á termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok sertésállományának javítása céljából az állami gazdaságokból évente 30.000 darab kocasiildőt kell részükre kedvező feltételek mellett juttatni. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett állományának támogatása céljából a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett, kiváló kocáinak szaporulatából tenyészállat-áron évente mintegy 30.000 darab tenyészsüldőt kell felvásárolni. Ezeket kedvező feltételek mellett az országos állomány javítására, más termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére kell bocsátani. g) A földművelésügyi minisztériumnak 1956. év végéig legalább 50.000 koca törzskönyvezéséről kell gondoskodnia. h) Meg kell javítani a sertéspestis, sertésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hóiyagférgesség elleni védekezést. Tovább kell javítani az oltóanyagok minőségét. 4. JUHTENYÉSZTÉS. a) A gazdaságos juhtartás minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1956. év végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjúhozamát pedig átlagosan 3.8 kg-ra kell emelni. b) Elsősorban a magas gyapjúhozamú, emellett fejesre is alkalmas, fésűsgyapjút termelő merinó juhíajtát kell tenyészteni, a cigája jelenlegi állományszámának fenntartása mellett. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy 1956. év végéig legalább 80.000 anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A juhállomány minőségének javítása céljából a földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter az ország kosállományát évenként vizsgáltassa felül. A tenyésztésre alkalmas kosokat tenyészigazolványnyal kell ellátni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdaságok juhászataiból évente 2000 tenyészkost kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni. A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló 1enyészértékű kosok felhasználásával alkalmazni kell minden olyan juhászaiban, ahol legalább 100 anya van. d) A zsíros gyajú kg-onkénti termelői beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni. A könnyűipari miniszter a fonálcsereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A termelőszövetkezetek közös juh-1 állományuk után az államnak átadott zsíros gyapjúmennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényelhetnek tagjaik részére. A termelőszövetkezetek juhászai az egy tagra eső fonalmenny ség háromszorosát kapják. e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkből arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg a tarlók, utak, árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létesítsenek téli juhlegelőket. f) Az 1956. év végéig el kell érni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen juhtenyészete. Ennek érdekében folytatni kell a szerződéses báránynevelési és ürütartási akciót. g) Fel kell számolni a juhrühösséget. A földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter szervezzen mozgó, gépi nyíró és rüh elleni fürösztő brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhállományának nyírását és íürösztését. 5. BAROMFITENYÉSZTÉS. a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tojással és hússal" való jobb ellátása érdekében 1956. év végéig legalább 20 millióra kell növelni, amelyből kb. 1 millió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió pedig a dolgozó parasztság tenyészetében legyen. A törzsállományból 17 millió darab tyúkféle, 250.000 darab pulyka, 1.500.000 darab lúd, 1,200.000 darab kacsa legyen. A tyúkok évi tojástermelésének az 1956. év végére országos átlagban el kell érnie a 90 darabot, ezen belül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a 100 darabot. b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tyúkfajtákat kell az egész országban elszaporítani. A leghorn fajta terjedését tojástermelő nagyüzemekben, városkörüli tenyészetekben kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Alföldön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a ken-, dermagos fajtákat kell elszaporítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész területén a bronzpulyka, a kékesszürke gyöngyös, a fehértollú magyar lúd, a pekingi és a fehértollú magyar kacsa elszaporítására kell törekedni. c) A keltetőgépek kapacitását úgy keli növelni, hogy 1954-ben 10.8, 1955-ben 15, 1956-ban 18 millió naposcsibe keltetését tegyék lehetővé. Ennek megfelelően bővíteni kell a keltetőállomások hálózatát. A keltetőállomásokon csak vérvizsgált állományból származó tojásból szabad keltetni. Ezért a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok egész állományát, továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700.000 darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyésztéssel foglalkozó városi munkásoknak és alkalmazottaknak is kell naposcsibéket kiadni. A naposcsibeelhullás csökkentése érdekében a keltetőállomások fokozatosan készüljenek fel arra, hogy a naposcsibéket előnevelés után, 10—12 napos korban adják át a termelőszövetkezetek részére. d) A tyúkfajták nemesítésére és ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok legjobb baromfitelepeiből mintegy 150 törzstenyészetet kell létesíteni. 1956. év végére meg kell szervezni 40.000 tojótyúk csapófészkes teljesítményellenőrzését. e) A baromfiállomány minőségének és termelési eredményének javítására 1954-ben 50 000, 1955-ben 70.000, 1956-ban 80.000 darab tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek, mintaközségeknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni. f) Intézkedéseket kell tenni a baromfipestis végleges felszámolására és egyéb baromfibetegségek teljes visszaszorítására. 6. MÉHÉSZET. A méztermelés növelése és a magtermelés megjavítása érdekében növelni kell a méhcsaládok számát. A lekénezésre szánt kasos méhcsaládokat kaptárak biztosításával kell megmenteni. 1954-től kezdve évente mintegy 500 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándor* (Folytatás a negyedik oldalonjj