Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-17 / 295. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. DECEMBER 17 3 DELMIGYfiRORSZAG Elméleti tanácsadó Aru és pénz a kapitalizmusban A z árutermelés szorosan összefügg a kapitalista társadalommal. Már jóval a kapitalizmus alőtt is volt árutermelés, de maga aí árutermelés csak a kapitalizmus viszonyai között válik uralkodóvá. Az árutermelés kialakulása együtt járt a társadalmi munkamegosztás fejlődésével. A társadalmi munkamegosztás kezdetei az ősközösségi társadalomra mennek vissza, de a legjelentékenyebb fejlődést a kapitalista társadalmi rendszerben éri el. A rabszolgatársadalomban például a rabszolga mindent előállított, amire urának szüksége volt. A rabszolgatársadalomnak tehát nem döntő jellemvonása az ára termelés. A hűbéri társadalom első szakaszában kizárólag a naturális gazdálkodás uralkodott: mindenki maga állította elő a szükségletei kielégítésére szolgáló termékeket, — piacra igen ritkán termeltek. Az árutermelés csak a hűbéri társadalom későbbi szakaszában indul fejlődésnek, de ekkor sem válik uralkodóvá. Az úgynevezett „eredeti felhalmozás" során a parasztságot megfosztották legfőbb termelési eszközétől, a földtől. A parasztok nagyrésze kénytelen volt munkaerejét eladni, hogy megélhessen. Ugyanez történt a kézművesekkel is, akiket a kialakuló tőkés termelés tönkretett. Mindezek az elemek most már a megélhetésükhöz , szükséges cikkeket a piacon kényszerültek megvásárolni. Ez az árutermelés fokozódását, a belső piac hatalmas megnövekedését vonta maga után. Az árutermelés általánossá válásának alapja tehát az, hogy a dolgozót elszakítják a termelőeszközöktől. bérmunkássá változtatják, aki kénytelen a tőkések üzemeiben előállított árukat megvásárolni. A kapitalizmusban minden áruvá válik, még maga az emberi munkaerő is. A tőkés társadalom gazdagsága hatalmas árutömegként jelenik meg. Az egyes áru olyan, mint a tőkés társadalom gazdasági sejtje, amelyben csirájában megtalálhatók a kapitalizmus ellentmondásai. Minthogy az árutermelés már a ka pitalizmus előtt is létezett, továbbá, mivel a kapitalizmusban uralkodóvá válik, végül, minthogy az áru magában foglalja a kapitaliz mus valamennyi ellentmondásának csiráját, magukat a tőkés viszonyokat, a kapitalizmus tanulmá nyozását az áruk elemzésével kell kezdenünk. Az áru olyan munkatermék, ame lyet eladásra termelnek és cser; útján jut el a fogyasztóhoz. A termék a csere következtében lesz áruvá. Azok a termékek, melyeket a rabszolga, vagy a jobbágy ura számára hozott létre, nem váltak áruvá, mivel ezeket nem cserére termelték. Az áru a termelés olyan terméke, amelyet bármely vásárlónak eladnak, az áru eladásával pedig az áru tulajdonosa elvesz4: annak tulajdonjogát és a vásárló válik az áru tulajdonosává, aki azt újra eladhatja, elzálogosíthatja vagy veszni hagyhatja. A z árunak van használati értéke és van csereértéke. Az áru legelőször is valnmilyen társadalmi szükségletet elégít ki, valamire használható, különben senki sem venné meg. A különböző áruk különféle igényeket elégítenek ki: egyes áruk a gyomor igényeit, más áruk a szellemi szükségleteket A kenyeret megesszük, hogy éhségiin ket elüzzük, a ruhát felvesszük hogy ne fázzunk. Marx az árunak azt a tulajdonságát, hogy ember' szükséglet kielégítésére alkalmas, az áru használati értekének nevez'. De nem minden használati értéláru: levegőt például senki nem vesz a piacon pénzért, ugyanígy nem áru az a cipő, amelyet a cipész a maga számára állít elő. Csereértéknek nevezzük az árunak azt n tulajdonságát, hogy bizonyos arányban más árura kicserélhető. De miért válik egyenlővé a csere során egy kabát például két pár cipővel? Az összehasonlítás alapja nyilvánvalóan nem lehet a két áru használati értéke, mert egészen másfajta szükségletet elégít ki a kabát, mint a cipő. A különböze áruknak egyetlen közös tulajdon ságuk van: nz, hogy az előállítá sukra munkát fordítottak. Azért lehet a kabátot két pár cipővel egyenlővé tenni, mert az előállítá sukhoz társadalmilag szüksége; munkaidő egyenlő. Az árutermelő munkájának ket ttős jellege van. Vegyük például c cipész és az asztalos munkájú4 Mindkettő különböző szerszámok kai dolgozik, különböző szakmunkát végez, és ennek eredményeként különböző használati értéket állit elő: a cipész cipőt, az asztalos po ilig asztalt. A cipőkészíté&hez a Slgésa lunwuos munkájára, yan szükség, nem pedig az asztaloséra. Azt a munkát, amely meghatározott használati értéket teremt, hasznos, (konkrét) munkának nevezzük. A cipész és az asztalos tehát különböző minőségű hasznos munkát végez. Mégis összehasonlíthatjuk munkájukat, azon keresztül, hogy miközben a hasznos terméket előállítják, mindketten fizikai erőkifejtést végeznek, dolgoznak. Az árutermelő munkájának ezt a másik oldalát elvont, (absztrakt) munkának nevezzük. Az árutermelő konkrét munkája hozza létre a használati értéket, absztrakt munkája pedig az értéket. Az absztrakt munka által létrehozott érték va lamennyi árunak közős tulajdonsága és ez teszi lehetővé, hogy az árukat megfelelő arányban kicseréljék — értéküknek megfelelően, i határozza meg az áru értékéb nek nagyságát? Láttuk, hogy az érték forrása az áru előállítására fordított absztrakt munka. Különböző árutermelők azonban különböző időt fordítanak ugyanannak az árunak az előállítására: az egyik ügyesebb, mint a másik, az egyik tökéletesebb szerszámokat használ, mint a másik, az egyik szorgalmasabb, a másik lassabb. Vájjon, aki lassabban dolgozik és így több munkaidőt fordít áruja elkészítésére, az drágábban adhatja el áruját? Korántsem. Az érték nagyságát az áru újratermeléséhez társadalmilag szükséges munkaidő határozza meg. Társadalmilag szükséges munkaidőnek nevezzük azt a munkaidőt, amely az uralkodó technikai, az átlagos szaktudás, gyakorlottság és munkaintenzitás mellett társadalmilag, átlagosan szükséges a termék elkészítéséhez. Az áruk értéke nem változatlan. Ha válto'zik a társadalmi műnk" termelékenysége, akkor az áruk értéke is változik. A munka termelékenységének növekedése azt jelenti, hogy meghatározott idő alatt ugyanannyi munkával több árut tudnak készíteni, csökken tehát a társadalmilag szükséges munkaidő és ennek következtében csökken az egyes munkatermókek értéke is. (Meg szokás különböztetni egymástól az egyszerű és a bonyolult munkát. Világos, hogy a szak képzett órás munkája sokkal bonyolultabb, mint a tanulatlan segédmunkás munkája. A bonyolult munkát azonban vissza lehet ve zetni egyszerű munkára: egy bizonyos mennyiségű bonyolult munka nagyobb mennyiségű egyszerű munkának felel meg. Az összehasonlításnál a könnyebbség kedvéért az egyszerű munkát szokás alapul venni.) Az árutermelésben megmutatkozik az árugazdaság alapvető ellentmondása: a társadalmi és a magánmunka közötti ellentmondás. Az árutermelők ugyanis kapcsolatban vannak egymással a társadalmi munkamegosztás révén: az egyik a másiknak dolgozik. A cipész azért készíthet cipőt, az asztalos asz talt, mert a társadalmi munkamegosztás alapján más személyek megtermelik a többi terméket, amelyre szükségük van, Igy például a cipésznek a szabó készít ruhát, a pék süt kenyeret, stb. A termék elkészítését mindegyikük magánmunkaként végzi. Egymással való társadalmi kapcsolatuk csak a piacon mutatkozik meg: itt dől el, hogy arra a termékre, amelyet az árutermelő magánmnnkaként készített, szüksége van-e a társadalomnak, hogy a munka társadalmilag szükséges volt-e. A magánmunka és a társadalmi munka közötti ellentmondás az árugazdaság alaptető ellentmondása. U ezdetben a csere csak alkal milag, véletlenül jött létre Ha valakinek volt egy kőbaltája és azt karperecre akarta elcserélni, akkor egy olyan embert kellett keresnie, akinek volt fölösleges kar perece és éppen kőbaltára volt szüksége. Ezt nevezzük egyszerű, véletlen cserének. A további fejlődés során a csere mind gyakoribbá vált. Ezzel lehetőség nyilt arra, hogy egy adott áru értékét sok más áruba fejezzék ki, sok más árura cseréljék el. Amikor egy adott árunak sok más áru képezheti az egyenértékét, kifejlett értékforbeszélhetünk. A továbbiak során az áruk közül kiemelkedik egy meghatározott, gyakran keresett árucikk: kezdik minden árunak az értékét ebben az áruban ki fejezni. Ez a speciális áru ilyenkor az általános egyenérték szerepét tölti be. A pásztortörzseknél a mar ha, egyes halásztársadalmakban a kagyló töltötte be ezt a szerepet stb. Végül kialakult az általános értékmérő és csereeszköz: a pénz. Az emberek rájönnek arra, hogy a pénz szerepét legalkal masabban íz arany töltheti be Az arany azért alkalmas erre a feladatra, mert maga is emberi munka termékeként kerül a forgalomba, tehát értéket képvisel, másrészt kedvező természeti tulajdonságai vannak: a vi lágon bárhol kibányászott arany minősége egyforma, tehát egyenlő mennyiségben azonos értéket kép visel, könnyen osztható, tartós, tetszetős. A kapitalista társadalomban a pénz különböző funkciókat tölt be. Szerepel, mint értékmérő, azáltal, hogy megmutatja az áruk árát. Az ár nem más, mint az érték pénzbeli kifejezése. De az áru ára nemcsak az áru értékétől, hanem az arany értékétől is függ. Ha az arany értéke esik (például kevesebb munkával több aranyat bá nyásznak), akkor az áruk ára emelkedik. Az áru ára és értéke nem esik feltétlenül egybe. Ha valamely áru iránt a piacon nagy a kereslet, az illető áru ára az érték fölé emelkedik, ha viszont a kereslet ki esi, megesik, hogy az árut értékén alul adják el. \ A mikor a cserét a pénz közbe^ jöttével bonyolítják le, akkor a pénz forgalmi eszközként szerepel. A csere nagymértékű kiszélesedése megköveteli a pénznek, mint forgalmi eszköznek a használatát. Ha valaki áruját pénzért adja el, de az így kapott pénzen nem vásárol más árut, hanem a pénzt felhalmozza, akkor a pénz a kincsképzés eszközévé válik. A modern tőkések bankokban őrzik pénzvagyonukat. A pénz lehet fizetési eszköz is olyan esetekben, ha valaki a vételárat nem a vétel pillanatában egyenlíti ki, hanem azzal adós marad. A tőkés társadalomban az árak kifizetése váltókkal, csekkekkel, bank-átutalások révén történik. Igy a pénz, mint fizetési eszköz ezernyi szállal összeköti a kapitalistákat. Ha valamelyik tőkés fizetésképtelenné válik e rejtett láncolaton keresztül más tőkéseket is magával ránthat A pénz arany formájában világpénzül is szolgál. A különböző országok egymásközti tartozásaikat, — különösen felsziiltebb nemzetközi helyzet esetén — aranyban kénytelenek kiegyenlíteni. A tőkések tőkéiket a világpénz szerepet betöltő arany formájában szokták átmenteni „biztonságosabb" országokba. A kapitalista társadalmakban az arany nem mindig közvetlenül vesz részt a forgalomban. Helyettesíthető nem teljes értékű ezüst-, vagy más fémpénzzel, papírpénzzel is. A papírpénz nem a -aját (rop pant kicsi) értéke szerint kerül forgalomba, hanem annak az aranynak az értékével, amit forgalmi eszköz minőségében helyettesit. Ha ez á'tam több papírpénzt bocsát ki, mint amennyi aranypénzre a forgalomnak szüksége volna, megindul az infláció, a papírpénz elértéktelenedése, mert a piac a maga ösztönös folyamatain keresztül minden mennyiségű papírpénzt az általa helyettesített arany értékével tesz egyenlővé. Az árucsere legfontosabb törvénye az értéktörvény. Ez biztosítja azt, hogy a cserében az áruk az újratermelésükhöz társadalmilag szükséges munka értéke a.anyában cs.réiődjenek ki. A kapitalista társadalomban az értéktörvény vakon és utólag, tohát a termelés után, a piacon fejti ki hatását. Az értéktörvénynek a kapitalista társadalom, ban három funkciója van. Először szabályozza a termelést, azáltal hogv amidőn valamilyen áruc Kkbúl. sok kerül a piacra, a kereslet és kínálat törvénye alapján ezen. áru ára csökken, termelése kevésbb • lesz kifizetődő, ennek következte ben a termelők csökkenteni fogják termelését. Ha viszont• a társadalmi szükségletnél kevesebbet termelnek valamely áruból, a nagy kereslet következtében az ára az érték fölé szökik és így a töke a nagyobb haszon reményében ráveti magát dinek az árunak a • termelésére. Az értóktörvény tehát így szabályozza utólagosan a termelést Másodszor: az érték törvény differenciálja a ter. raelöket. A jobb feltételek mellett olcsóbban temetők meggazdagod hatnak azok rovására, akik rosszabb el lételekkel- drágábba,, termelnek ég ennek következtében előbb-utóbb tönkremennek. Végül az értéktörvény — a profithajhászáson keresz, tül — a techn ka fejlesztésére öszönözheti a tőkést, aki a versenybe,, nem akar alulmaradni, aki haszna növelése érdekében fejleszti üzem-, technikáját, hogy az árut olcsóbban tutija előállíttatni és ígv külön ha=z not érjen el. (A jelenkori kapitaliz. musban — mint erre Sztálin elvtárs rámutató11 — a tőkések már csak azon esetben fejlesztik a technikát- ha ez a mnxmáüs profittal kecsegtet ) Minthogy a? értéktörvény a maga bárom funkcióiét csak utólagosan végzi a kaoita'istn társadalom viszonyai közt romboló hatást fejt ki. A Szovjetunióban már megszü lt a termelési eszközök magántulajdona. Az árutermelés méretei erősen korátozotiak Ennek megfelelően az értéktörvény hatása is korlátozott. A magántulajdon. a k:Zisákmányolás felszámolása és az értektörvóny felismerése lehetővé teszi a szovjet lárse dalom számúra azt, hogy az árutermelést és így magát az érték törvén.vt is a társa, dalom érdekében használják fel. A marxi értékelmélet azá'tal, hogy feltárja az árucsere oibjekíív tőrvényeit. hogy megmutatja aZ ért'kfyr vény működését és hatását, fegyvert ad a munkásosztály ke ébe a forradalmi harchoz éa lehetávé teszi az eriéktörvénynek a szocializmus építésére történő felhasz©t A gazdag élet nagyszerű terve a Táncsics tsz-ben A szegedi Táncsics termelőszövetkezetben már most úgy csinálják, hogy jövőre sokkal gazdagabban jusson a munkaegységekre, mint az idén. A tsz-tagoknak a különböző hibák ellenére is megfelelően jutott természetbeni és pénzjárandóság. S el lehet mondani, a tagságnak megvan mindaz, ami szükséges. Tanács Antalék például új kerékpárt, lábbelit és ruhaféléket vettek. Börcsök Imrééi; régóta zománcos tűzhelyet szerettek volna vásárolni, most teljesült ez a vágyuk. Vettek aztán ők is ruhafélét, új cipőt. A szövetkezet vagyona egy esztendő alatt szinte megduplázódott és most 1 millió 700 ezer forint értékű. Nemrégen bővítették a lóistállót, új kétrészes 100 köbméteres siló falait húzták fel és most kezdi meg munkáját a tsz darálója is. A tsz-tagok helyzetét nagyban javítja az új begyűjtési rendszer. Hozzávetőleges számítások szerint — mint már erről a „Délmagyarország" december 15-i, keddi száma hírt adott — csak búzából két és fél vagonnal csökkent beadási kötelezettségük, így a tagoknak munkaegységenként közel egy kilóval többet oszthatnak majd. Sertésből hét mázsával, szarvasmarhából négy mázsával, baromfiból két mázsával kevesebbet kell beadniok. De az új begyűjtési rendszer azt is előmozdítja, hogy hosszú évekre előre tudjanak tervezni. A termelőszövetkezet yezetői és tagjai tudják azt is, hogy a kedvezmények után nekik, maguknak is jobb munkával kell tenniök még gazdagabb életükért. Nem tétlenek hát és már terveznek, hogyan, miként csináljál; — a több ' haszonért A termaloszővetkeretben nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre, növelik hozamút. A gyengén tejelő 6 tehenet kiselejtezik és helyettük bőtejelőket állítanak be. A makói vásárban már vettek is egy naponta 14 liter tejet adó tehenet. Ezután még vásárolnak hét darabot. Teheneik száma így 25 darab lesz. Ezeken kívül 13 darab növendék szarvasmarhát is féltőén gondoznak. Teljes egészében rátérnek az egyedi etetésre és naponta két kiló abraktakarmányt is adnak a jószágoknak. Mindezek következtében a tehenek naponként és darabonként 2—3 literrel több tejet adnak. Jó és gyors készpénz a szövetkezetnek a tej szabadpiaci árusítása. A tél folyamán minden hónapban 6—70Q0 forint jövedelemhez jut a szövetkezet a szabadpiacon eladott tejből. Ez az összeg is elősegíti, hogy január 1-től pénzelőleget kapjanak a tagok a munkaegység után. Az állatoknak biztosítva a téli takarmány. Az átteleltetéshez 250 köbméter silótakarmányt készítettek, de ha ürül a siló, akkor újra silóznak. A sertéstenyésztés is jelentős jövedelmet hoz. A tsz-nek 29 anyakocája van. Ebből 18 fehér hússertés, 11 pedig fekete berksiri. Jelenleg 130 malacot nevelnek a szövetkezet sertéstenyésztői. A malacok jórészét a szabadpiacon ériékesítik s már eddig szép számmal adtak el belőlük páronkint 760—770 forintért. Ez a pénz is persze a csoport kasszájába kerül és hozzájárul ahhoz, hogy január 1-től szépen kapjanak pénzelőleget a tagok. Az elmúlt gazdasági évben bizony több hibát okozott a Táncsics tsz-ben is, hogy a felsőbb gazda* sági szervek olyan növényféleségek termesztését erőszakolták a tagokra, ami sok munkával járt, s nem is ismerték termesztését. A tsz-t 17 fajta különleges növényféleség termesztésére kötelezték. Közte például kemény mag, mustár termelésére is, aztán a homokra való somkóró termelésére. A különleges növényféleségekkel sok baj volt, de hasznot jóformán nem hozott. Most már a tsz tagjai maguk határozzák meg, hogy mit és mekkora területen akarnak termelni. Munkájukat akadályozta az is, hogy több mint 300 holdat kitevő szétszórt területük volt. Most lényegc-sen kevesebb — 50 hold a szétszórt terület. öt holdon szerződésesen cukorrépát termesztenek s a korszerű agrotechnika alkalmazásával úgy tervezik, egy-egy holdnak 300—400 mázsát kell adnia. Ha csak 300 mázsát termelnek holdankint, akkor is 7000 forint hasznot jelent. Ehhez jön még a magas — ezer forintokat jelentő — termelési prémium. Nem feledik meg a szövetkezetiek a híres, neves szegedi fűszerpaprika termesztését. Az idén is mintegy 100 ezer forint hasznot adott a paprikaföld. Eddig 15 holdra kötöttek szerződést. Ez azt is jelenti, hogy a paprikára szerződött 15 hold után külön 15 hold mentesül a terménybeadás alól. Tíz holdon olajlen lesz s ez a terület további öt holdat mentesít a terménybeadás alól. Bővítik az öntözött területet. Az a számítás, hogy a növénytermesztő brigád területéből a hattyasi részen tíz holdat öntöznek. E területből hat-hét holdon kukorica, a többin pedig burgonya lesz. S hat netán kicsit aszályos is lenne a nyár, a tsz tagjai bebizonyítják, mit jelent az öntözés. Húsz hold öntözött kertészetük lesz. Az az elhatározásuk, hogy a kertészet földjének többségét háromszor kihasználják. Először korai, primőr árut, utána nyári, majd őszi zö'dségféléket termesztenek.. A kertészetben szorgos kezek készítik a melegágyakat, és már vetik a salátamagot. Februárban a tsz-ből már hoznak a szegedi piacra korai salátát. Májusban már korai rózsaburgonyát is akarnak városunk piacára hozni. Okosan használják l;i a korai burgonya földjét. Géppel a burgonya közé kukoricát vetnek s mikor kiszedi; a burgonyát, már megerősödve ott a kukorica. A máktermesztést is fontos kérdésnek tartják. Ugy számítják, tíz holdon termesztenek mákot. A ta'ajt erre a célra már el is készítették. Az idén is termesztettek mákot, melynek egy mázsájáért jó pár forintot kaptak. Ha jól csinálják — és jól csinálják —, akkor holdanként 4—5 mázsa mákjuk is lesz. A haszon pedig belőle sokezer forint. Természetesen a tervről még hűen a szövetkezeti demokráciához — beszélnek majd a közgyűlésen is. S a tervet, a jövő tervezését meg is valósítják. Folyik a brigádok, munkacsapatok összeállítása. A területet egyénekre is elosztják, mert ez elősegíti a szakírtelem, a kezdem "nyesések nagcebb alkalmazását. Bizakodva néznek a jövő elé a Táncsics tsz tagjai és meggyőződésük, hogy igazán jó életüket téeezükben meglelik,