Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-10 / 289. szám

CSÜTÖRTÖK. 1953 DECEMBER 10 m 3 DÉlMBGYDRORSZflG Elüssem a Szegedi Gőzfűrész 1 A Földművelésügyi Minisztérium most értékelte a fűrésziparban a harmadik negyedév eredményeit és az értékelés alapján az élüzem cí­met a Szegedi Gőzfűrész nyerte el. A Szegedi Gőzfűrész dolgozói ntoljára 1949-ben részesültek eb­ben a nagy kitüntetésben. Azóta az üzem mindig becsülettel eleget tett a kitűzött feladatnak. Ebben az év­ben is minden hónapban teljesí­tette termelési tervét. A harmadik negyedévben 113.9 százalékos ered­ményt értek el. Az élüzem zászlót pár napon be­lül megkapják és az avató-ünnep­ség időpontjáról még külön adunk hírt. Levelezőink munkájáról WWWWVWXWVWVWVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV.VVrt%WA^Wv'VWVV/VWVWV\\VVVVVVVVVta A levelező: a dolgozók érdekeinek védelmezője Munkánkhoz egyre több segítsé­get jelentenek azok a levelek, me­lyeket naponta írnak hozzánk az üzemi munkások, a mezőgazdaság iriolgozói, a kultúra művelői, lapunk olvasói. A levelező, amikor levelet ír a sajtóhoz, az a tudat él benne, hogy a párttal beszél, a pártnak tárja fel problémáit s mondja el örömét, amely egyre szépülő életünk nyo­mán mind gyakrabban sugárzik az egyszerű emberek arcán. A levele­zők a pártsajtó támaszai, a párt és a kormány intézkedéseinek során keletkezett közhangulat visszaadói. A levelezők a dolgozók képvise­lői, érdekeiknek szószólói, védelme­zői. Ez olvasható ki abból a több mint 300 levélből is, melyet az el­múlt hónapban kapott szerkesztő­ségünk és dolgozott fel, Sokat segítenek a levelek •— mint az elmúlt hónapban is —még bizonyos kérdésekről írandó cik­kek elkészítésében. Szerkesztőségünk a továbbiak során még több levelet vár a dol­gozóktól, olvasóitól. Várja vélemé­nyüket, meglátásaikat mindennapi életünk problémáiról. Várjuk a még meglévő hibákra rámutató so­raikat, hogy segítségükkel még eredményesebben tudjuk szolgálni népünk érdekeit. Minden egyes al­kalommal örömmel olvassuk mind a régi, mind az új levelezőink írá­sát s egyre több levelet akarunk közölni és munkánkban felhasz­nálni. így lesz közös munkánk még eredményesebb, így tudjuk még fokozottabban segíteni pártunk po­litikájának, kormányunk pro­grammjának megvalósítását. Miről írnak levelezőink? ' December hónap eUő tíz napjában kö­zel 100 levelet kapott szerkesztőségünk, melyek közül számo­sat közöltünk — pél­dául az egyes üze­mek évi tervteljesíté­séről, a DlSZ-vezető­ségek újraválasztá­sáról, szociális léte­sítmények elkészülé­séről írt leveleket. Ezenkívül sok leve­let feldolgoztunk, melyeket munkánk­ban felhasználtunk és ezzel is tájékozód­tunk a városban tör­tént eseményekről, a dolgozók mindennapi életéről, az őket fog­lalkoztató kérdések­ről. Legutóbb például igen érdekes és színes levelet írt Misán Györgyné, aki új le­velezője a „Déima­gyarország""-nak. A Konzervgyár napkö­ti otthonában meg­tartott Télapó ünnep­ségről közölt megka­pó, kedves sorokat. Levelében leírja az ünnepség előkészüle­teit, az ünnepség kez­detét, s így folytatja: „... Hirtelen néma csend. Az ajtó kinyi­lik és megjelenik az öreg Télapó. „Puttony­ban van minden jó, piros alma, mogyo­ró.Olyan furcsa örömérzéssel néztem a kipirult gyermek­arcokat és sok min­denre gondoltam a néhány rövid perc alatt, figyelve az aján­dékozó Télapót.. A Szegedi Kovács Bognár Kisipari Szö­vetkezettől Tárkány Imre levelezőnk ar­ról ir, hogy a szövet­kezet dolgozói 140 szá­zalékra teljesítették novemberi tervüket. — Szövetkezetünk dolgozói szorgalmas munkájukkal a kor­mányprogramm meg­valósításának előse­gítéséért dolgoznak — írja levelében. — Ki­emelkedő eredményt ért el Gémes János és Szabó Mihály brigád­ja 210, illetve 234 szá­zalékos teljesítményé­vel. Az egyénileg ver­senyzők közül Tari István érte el a leg­jobb eredményt. 200 százalékos teljesít­ménnyel. Rajta kí­vül még igen sok dol­gozónk ért el 160—190 százalékos eredményt. Pogány László, a Szegedi Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozója a vállalatnál megtar­tott békcgyűlésről ér­tesítette szerkesztősé­günket, ahol a dol­gozók által választott békeküldött. Forgács László számolt be a szegedi békeharco­sok nemrég megtar­tott találkozójának eseményeiről. Amit sokan szeretnének tudni \ napokban levelet kaptamegy barátomtól, aki azt írta, hogy beteg, nem jöhet ki az utcá­ra, viszont beszélni szeretne velem és kér: látogassam meg. Megírta az utca nevét is és azt, hogy az Alsó­városon van. Az utca neve új, ed­dig nem hallottam és sokan mások sem hallották még, mert akit meg­kérdeztem, senki sem tudta. Végül is felültem a villamosra, kimen­tem a pályaudvarig és ott tudako­lództam az utca iránt. Ott sem tud­ták megmondani, míg végre az ar­rajáró levélhordó igazított útba s attól tudtam meg, hogy hol van a keresett utca (a volt Szt. Ferenc­utca). Ugyancsak sok bosszúságra ad okot a telefonszámok gyakori vál­toztatása — bár most legutóbbi változás indokolt volt — és az új állomások száma. IIosszú idő óta nem adott ki a postaigazgatóság telefonkönyvet és igen sok szám nincs benne a régi könyvben vagy az ismert állomásnak más a szá­ma. Szerintem mindkét hiányossá­gon lehetne segíteni igen egyszerű módon: a «Délmagyarország—ban közölje a városi tanács a megvál­tozott utcaneveket, a régit és az újat, akkor mindenki tudni fogja, kivághatja azt magának. A posta­igazgatóság pedig adjon ki egy új távbeszélő névsort. Ilymódon ren­geteg bosszúságnak vennénk ele­jét és sok hiábavaló telefonköltsé­get takarítana meg a telefonáló közönség. Ligeti Jenő Válaszolnak az illetékesek A „Délmagyarország*-ban az Erőmű okozta koromszennyeződés­rőJ"T35zzétett cikk megállapításait kivizsgáltam s beigazolódott, hogy az mindenben megfelel a valóság­nak. A Hétvezér-utcában felkeres­tem Sz. Nagy Jánosnét is s a ház többi lakójával is elbeszélgettem a dolgokról. Az Erőműben kétízben tartottam vizsgálatot a Tervező Iroda szakértő mérnökének kísére­tében. Megállapítottuk, hogy sem­mi . pernyéleválasztó berendezés nincs és a kazánok fűtéséhez igen apró, szitálatlan szenet kapnak, így érthető, hogy az egész környék lakosságának kényelmetlen és bán­tó dolog a koromleszállás, mind egészségügyi, mind gazdasági vo­natkozásban. Előírtam a vállalat­nak határozatban, hogy igényeljen a jövő évre beruházást koromle­választó berendezésre s kérje, a kazánnak megfelelő nagyobb sze­mű szén kiutalását a minisztérium­ig " —. A Nehézipari Minisztériumot is kértem az előírások teljesítésére és az Egészségügyi Minisztériumot is felkértem, hogy szorgalmazza an­nak teljesítését. A népgazdaság ér­dekeit minden esetre szem előtt kell tartanunk, s nem szabad tü­relmetlennek lenni. Értesülésem szerint a pernyeleválasztó berende­zés több százezer forintba kerül, s az egyéb helyek tapasztalatai nyo­mán ez sem jelent 100 százalékos eredményt. Legjobb eredményt je­lentene a rostált, jobb minőségű, na­gyobb szemű szén biztosítása, ezért ezt kell szorgalmazni. A bírálat nyo­mán minden tőlünk telhetőt elkö­vetünk, hogy a rókusi dolgozókat megszabadítsuk a koromesőtől. Tímár Sándor, Szeged Város Állami Köz­egészségügyi Felügyelősé­gétől Ami árnyékot vet a kormányprogramm örömeire Miért nem gondoskodnak az építőmunkások egészségvédelméről Az új lakóház építése so­rún már elérték a félemelet csúcs­pontját az épitő munkások, látha­tók már az ablakok helyei is. A Terhes brigád sztahánovista falazá­BÍ módszerrel dolgozik. „Szálában megy a munka" — ahogy ők szok­ták mondani Ez azt jelenti, hogy a brigád tagjai minden oldalról egyformán egy magasságban rak­ják a falat. Átlagosan 117 százalé­kot teljesítenek. Amikor kimondja a brigád vezetője ezt a számot, rög­tön hozzá is teszi: — Többre képes a mi brigádunk. A munka kezdetén magasabb száza­lékunk volt, gyorsabban haladtunk, do most több akadály van a munka menetében. Igen, fékezi az építkezés dolgozói­nak munkáját és minduntalan fel­borítja az ütemességet az, hogy nincsenek meg időben a szükséges rajzok az épületekhez. Hiányoznak például a vasbetonfödém rajzai, a homlokzati és az összes általános emeleti rajzok. A Marx-téri új la­kóház építésénél a pincetömb kieme­lési munkálataihoz is hiányos a tervrajz. A Szegedi Tervező Iroda dolgozói ugyan idejében hozzákezd­tek a tervrajzok elkészítéséhez, el is küldték az Építészeti Tanácshoz Bu­dapestre jóváhagyás végett, itt azonban nem tartották megfelelőnek. Visszaküldték azzal az indoklással, — igen helyesen —, hogy szebbet kell tervezni, olyat, ami a dolgozók megelégedésére szolgál. Ezen azt értették, hogy világosabb, nagyobb ablakokkal ellátott és minden te­kintetben szebb lakásokra van szük­ségünk. Ezután a Tervező Irodában újra kezdődött az épületek rajzai­nak készítése. Ezek egy részét már jóváhagyták Budapesten, de még mindig késik a homlokzati rész el­bírálása. — Ezek azok az okok, amiért nem tud a Terhes-brigád gyorsabban haladni a falazással. Pártunk határozata a kor­mányprogramm értelmében a 65/1 Építőipari Vállalat és a Tervező Iroda dolgozóinak pár hónap múl­va át kell adni rendeltetésének az épiilő lakóházakat, hogy mihama­rabb beköltözhessenek az új la­kók. A két vállalat vezetői azon­ban sokszor hosszú vitákat tarta­nak: ki a hibás, mi az akadály, stb. Ez helyes, de azért egy kicsit szét kellene nézniök a saját házuk tá­jékán is! A terveken kívül más is hiányzik még ahhoz, hogy az épít­kezés fennakadás nélkül haladjon! A kőművesek és segédmunkások a szabadban végzik nyolc órán át a munkát. Az időjárás bizony nem mindig kedvez nekik. Nedves, nyir­kos, sokszor hideg is az idő és több dolgozó nincs ellátva meleg ruhá­val. Nem gondoskodott idejében a vállalat róla! A téliesítés sincs kel­lően előkészítve, pedig ennek e hó­nap elejére meg kellett volna tör­tennie. A gumicsizmákkal is baj van. — Cserélni nem tudjuk a régi, rossz csizmákat — mondja Almási János, — mert amit helyette kap­nánk, az még rosszabb. Itt beleszól a beszélgetésbe Biczók János is és éppen ezért em­legeti sűrűn a vezetőséget, mert olyan magasan áll a víz a csizmá­jában, mint az árokban. — Szívesen dolgoznék két ballá­bas csizmában is, csak jó lenne — mondja és azzal felemeli lábát és csizmájából bőségesen csurog az agyagos víz. A toronydaru felállítása is meg­könnyítené a munkát. A gép alkat­részeinek már egyrésze meg is ér­kezett, de — a szakvélemény sze­rint — az úttest alatt húzódó csa­torna forog veszélyben, ha ezt a 40 tonnánál nagyobb súlyú gépet üzembe helyezik. Ez kétségtelenül komoly probléma, de, ha a torony© darut nem alkalmazzák, akkor ho­gyan szerelik fel a gerendákat? • A brigádok eredményei azt mu­tatják; szívvel-lélekkel dolgoz­nak, hogy mihamarabb kész le­gyen az épület és keresetük is nö­vekedjen. A Makra segédmunkás brigádra is bármilyen munka el­végzését rá lehet bízni — 230 szá­zalékot érnek el. A Fejes ácsbrigád 202 százalékra teljesítette normá­ját az elmúlt hónapban. A Miklós segédmunkás brigád tagjai is 176 százalékos eredménnyel dolgoztak. Helyes lenne tehát, ha az építkezés vezetői ugyanilyen igye­kezettel minél előbb gondoskodná­nak a látszatra apró, de a dolgo­zókat közvetlen érintő, a munka menetét, a dolgozók jobb munka­kedvét akadályozó hibák megszün­tetéséről és biztosítanák a dolgozók számára azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a zavartalan munkához. R. 3. MÉGEGYSZER A SZEGEDI VILLAMOSRÓL Szegeden s város fejlődésével, szépülésével együtt fejlődik a Vil­lamosvasút vágányhálózata és a kocsiparkja is. Több kilométer új sínpárat raktak le az utóbbi évek­ben. A Villamosvasút műszaki dol­gozói számos régi kocsit alakítot­tak újjá és adtak át a forgalom­nak. Mindez kétségtelenül örven­detes dolognak látszik, amíg az ember nem várakozik negyedórát valamelyik villamosmegállónál, vagy nem vált egy átszállójegyet, tudván azt, hogy a szegedi villa­mos nem valami kényelmes és gyors közlekedési eszköz. Tudjuk, a Villamosvasútnál van szakmai oktatás, ahol a szakmai feladatok elvégzésének helyes megmagyarázásán kívül bizonyára a helyes magatartásra is kioktatják a kalauzokat. De hogy mindezeken túl mit tesz a Villamosvasút veze­tősége és forgalmi részlege & vil­lamosközlekedés megjavítására, az utazók részéről rendszeresen elhangzó kifogásolt orvos'ására, Hasonló eset történt egy héttel ezelőtt a Kossuth Lajos-sugárút és & Nagykörút sarkán. A meg­állónál még számos utas lent állt s éppen egy anya — karján cse­csemőjével — lépett volna fel a villamosra, két gyermeke után, "aktk már felszálltak, amikor a kocsi elindult. Az asszony karján kicsinyével a villamos mellett sza­ladt, s kis híja volt, hogy nem tör­tént komoly szerencsétlenség. Mindez a kalauz felelőtlensége, fi­gyelmetlensége miatt adódott." — azt már nem tudjuk. De vala­hol hiba van, — ezt mindenki ta­pasztalja. A szegedi villamosnál már meg­szoktuk, hogy az ótszállóhelyeken — a fővonalon közlekedő kocsik­ra való átszállást kivéve — igen rosszak az átszállási körülmények. Például ha valaki az újszeged! Kendergyárbsn dolgozik és Felső­városon lakik, legtöbbször nem tud rendesen átszállni, mert mire a felsővárosi kocsi beér a központi megállóhoz, akkorra az újszegedi kocsi elindul s éppen fordul be a híd felé, vagy fordítva. Ugyan­ilyen körülményes az átszállás — ha nem rosszabb — a petőfi-telepi és a felsővárosi vonal találkozásá­nál levő átszállóhelynél. A dorozs­mai vonalon való egyenes közle­kedésről pedig ne is beszéljünk. No de ezek már megszokott dol­gok. Vannak azonban olyan ese­tek is — az utóbbi időben, mind sűrűbben, — amelyek mellett nem lehet szónélkül elmenni, és sürgős megváltoztatásra várnak. Beszéljenek ezekről a dolgozók levelei. „Az elmúlt hónap 29-én este fél 9 és 9 óra között felesé­gemmel és kisfiammal várakoztam a Kálvária-téri kitérőnél — írja •fflgzAllk MllUULl léWlében Eüredi, Ferenc — arra a villamosra^ áffie^" U város felé jön. Amikor a kocsi megérkezett én a pótkocsira akartam fellépni, a lépcsőre fel­tett fiam után. A kalauznő azon­ban csengetett és a villamos megindult. Én, a lépcsőnálló gyermekemre vi­gyázva, — le ne essen — szalad­tam a villamos mellett, s kiáltot­tam, hogy álljanak meg. Mikor nagynehezen fel tudtam lépni a fiam mellé, a kocsiban kérdőre vontam a kalauznőt, miért nem néz ki indítás előtt. Erre ő ezt vá­lasrolta: „nem érünk rá várai",., nevébéfl Irt IWUlgl, aiHtilyUeu "ki­fogásolja a Trataüznők sokszor kö­zönyös, sőt goromba magatartását az utazókkal szemben, majd így ír: ... „A sok közül ez az eset no­vember 19-én történt. A második villamossal indultam munkahe­lyemre, — a petőfi-telepi végállo­mástól — a Szegedi Kenderfonó­gyárba. Már várakozás közben az utasok közül többen láttuk:, két munkásasszony messziről fyt, hogy elérje a villamost, mely közben megérkezett, sőt már indulásra ké­szen állt. Már-már el is érték vol­ná, mindössze 2—3 lépés válasz­totta el őket a kocsitól, amikor a kalauznő figyelmeztetésünk ellené­re elindította a kocsit. Igy a ké! do'gozó nő lemarad!, s tovább lépkedhettek a tőlük egyre távolodó villamoskocsi után. Ugyanez a kocsi a sóházi kitérő­nél több mint 3 percet időzött. A kalauznő valószínűleg" „nem gon­dolt" arra, hogy a munkásasszo­nyok elkéshetnek az üzemből, vagy legjobb esetben az utolsó percben érnek oda." Ezek csak kiragadott példák a többi közül, melyekkel fel szeret­nénk hívni a Villamosvasút veze­tőinek figyelmét egyes kérdések­re, és segítséget kívánunk adni munkájuk megjavításához. A Vil­lamosvasút dolgozói fontos mun­kát végeznek a munkába siető és onnan hazatérő dolgozók szállítá­sával. De sokan közülük nem lát­ják helyesen feladataikat. A Villa­mosvasút pártszervezete vezetősé­gének és a vállalat vezetőségének legyen feladata ezekkel a kérdé­sekkel foglalkozni. Fordítsanak na­gyobb gondot dolgozóik szakmai oktatására és politikai nevelésére. Ugyanakkor ferjed'en Id figyelmük arra is, hogy az utazóközönség je­gyeinek ellenőrzése mellett ellen­őrizzék a villmosvasút alkalma­zottainak munkáját, a menetidő "betartását is. Városunk élénk élete egyre na­gyobb forgalmat biztosít a villa­mos vonalakon. A Villamosvasút feladata, hogy az egyre növekvő feladatok megoldására zavartala­nul biztosítsa a közlekedés gyors és veszélytelen lebonyolítását. Igyekezzenek a menetidőt úgy ösz­szehangolni, hogy átszállóhelyeken az átszállás minél kevesebb vára­kozással történjen és a forgalom is meggyorsuljon. Legyenek figyel­mesebbek és előzékenyebbek az utazóközönséggel szemben. Ezt várják tőlük Szeged dolgozói. Gera József A közgyűlés fordítsa figyelmét a panmindzsoni tárgyalásokra A koreai kérdéssel kapcsolatos javaslat vitája az ENSZ-közgyűlés előtt New-York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának december 7-i délutáni ülésén India és Brazília küldöttsége a koreai kérdéssel kapcsolatban közös ha­tározati javaslatot terjesztett elő. A határozati javaslatban az áll, hogy *a közgyűlés elhatározza a köz­gyűlés 8. ülésszakának félbeszakí­tását és javasolja a közgyűlés el­nökének, hogy az ENSZ tagállamok többségé­nek beleegyezésével újból hívja össze a 8. ülésszakot, ha a) Az elnök véleménye szerint a 8. ülésszak újbóli összehívását in­dokolja a koreai kérdéssel kapcso­latos események kialakulása, vagy b) Az ENSZ egy, vagy több tag­állama a koreai kérdéssel kapcso­latos események alakulásával ösz­szefüggésben a 8. ülésszak újbóli összehívását kéri az elnöktől*. Lengyelország küldöttsége módo­sító indítványt terjesztett az emlí­tett határozati javaslathoz. Több hozzászólás után Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a határozati javaslat szerzői és a határozati javaslatot támo­gató egyes küldöttek beismerik: a hadifogoly hazatclepítési kér­désben „rendkívül komoly* a helyzet és hogy a politikai ér­tekezlet összehívásának útján komoly akadályok merülnek fel. A közgyűlésnek nem szabad fi­gyelmen kívül hagynia a jelenleg kialakult ilyen helyzetet. A közgyű­lésnek figyelmet kell fordítania a pan­mindzsoni tárgyalásokra és a iiadifogoly-hazatelcpítési kér­désre és teljesítenie kell köte­lességét. Visinszkij elvtárs támogatta az India és Brazília közös határozati javaslatával kapcsolatos lengyel módosító indítványt. Ezután szavazásra tették fel a lengyel módosító indítványt, ame­lyet azonban a bizottság többsége elutasított. Ezután a többség elfo­gadta Brazília és India közös has tározati javaslalát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom