Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-10 / 289. szám

CSÜTÖRTÖK. 1953 DECEMBER 10 m 3 DÉlMBGYDRORSZflG Elüssem a Szegedi Gőzfűrész 1 A Földművelésügyi Minisztérium most értékelte a fűrésziparban a harmadik negyedév eredményeit és az értékelés alapján az élüzem címet a Szegedi Gőzfűrész nyerte el. A Szegedi Gőzfűrész dolgozói ntoljára 1949-ben részesültek ebben a nagy kitüntetésben. Azóta az üzem mindig becsülettel eleget tett a kitűzött feladatnak. Ebben az évben is minden hónapban teljesítette termelési tervét. A harmadik negyedévben 113.9 százalékos eredményt értek el. Az élüzem zászlót pár napon belül megkapják és az avató-ünnepség időpontjáról még külön adunk hírt. Levelezőink munkájáról WWWWVWXWVWVWVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVV.VVrt%WA^Wv'VWVV/VWVWV\\VVVVVVVVVta A levelező: a dolgozók érdekeinek védelmezője Munkánkhoz egyre több segítséget jelentenek azok a levelek, melyeket naponta írnak hozzánk az üzemi munkások, a mezőgazdaság iriolgozói, a kultúra művelői, lapunk olvasói. A levelező, amikor levelet ír a sajtóhoz, az a tudat él benne, hogy a párttal beszél, a pártnak tárja fel problémáit s mondja el örömét, amely egyre szépülő életünk nyomán mind gyakrabban sugárzik az egyszerű emberek arcán. A levelezők a pártsajtó támaszai, a párt és a kormány intézkedéseinek során keletkezett közhangulat visszaadói. A levelezők a dolgozók képviselői, érdekeiknek szószólói, védelmezői. Ez olvasható ki abból a több mint 300 levélből is, melyet az elmúlt hónapban kapott szerkesztőségünk és dolgozott fel, Sokat segítenek a levelek •— mint az elmúlt hónapban is —még bizonyos kérdésekről írandó cikkek elkészítésében. Szerkesztőségünk a továbbiak során még több levelet vár a dolgozóktól, olvasóitól. Várja véleményüket, meglátásaikat mindennapi életünk problémáiról. Várjuk a még meglévő hibákra rámutató soraikat, hogy segítségükkel még eredményesebben tudjuk szolgálni népünk érdekeit. Minden egyes alkalommal örömmel olvassuk mind a régi, mind az új levelezőink írását s egyre több levelet akarunk közölni és munkánkban felhasználni. így lesz közös munkánk még eredményesebb, így tudjuk még fokozottabban segíteni pártunk politikájának, kormányunk programmjának megvalósítását. Miről írnak levelezőink? ' December hónap eUő tíz napjában közel 100 levelet kapott szerkesztőségünk, melyek közül számosat közöltünk — például az egyes üzemek évi tervteljesítéséről, a DlSZ-vezetőségek újraválasztásáról, szociális létesítmények elkészüléséről írt leveleket. Ezenkívül sok levelet feldolgoztunk, melyeket munkánkban felhasználtunk és ezzel is tájékozódtunk a városban történt eseményekről, a dolgozók mindennapi életéről, az őket foglalkoztató kérdésekről. Legutóbb például igen érdekes és színes levelet írt Misán Györgyné, aki új levelezője a „Déimagyarország""-nak. A Konzervgyár napköti otthonában megtartott Télapó ünnepségről közölt megkapó, kedves sorokat. Levelében leírja az ünnepség előkészületeit, az ünnepség kezdetét, s így folytatja: „... Hirtelen néma csend. Az ajtó kinyilik és megjelenik az öreg Télapó. „Puttonyban van minden jó, piros alma, mogyoró.Olyan furcsa örömérzéssel néztem a kipirult gyermekarcokat és sok mindenre gondoltam a néhány rövid perc alatt, figyelve az ajándékozó Télapót.. A Szegedi Kovács Bognár Kisipari Szövetkezettől Tárkány Imre levelezőnk arról ir, hogy a szövetkezet dolgozói 140 százalékra teljesítették novemberi tervüket. — Szövetkezetünk dolgozói szorgalmas munkájukkal a kormányprogramm megvalósításának elősegítéséért dolgoznak — írja levelében. — Kiemelkedő eredményt ért el Gémes János és Szabó Mihály brigádja 210, illetve 234 százalékos teljesítményével. Az egyénileg versenyzők közül Tari István érte el a legjobb eredményt. 200 százalékos teljesítménnyel. Rajta kívül még igen sok dolgozónk ért el 160—190 százalékos eredményt. Pogány László, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója a vállalatnál megtartott békcgyűlésről értesítette szerkesztőségünket, ahol a dolgozók által választott békeküldött. Forgács László számolt be a szegedi békeharcosok nemrég megtartott találkozójának eseményeiről. Amit sokan szeretnének tudni \ napokban levelet kaptamegy barátomtól, aki azt írta, hogy beteg, nem jöhet ki az utcára, viszont beszélni szeretne velem és kér: látogassam meg. Megírta az utca nevét is és azt, hogy az Alsóvároson van. Az utca neve új, eddig nem hallottam és sokan mások sem hallották még, mert akit megkérdeztem, senki sem tudta. Végül is felültem a villamosra, kimentem a pályaudvarig és ott tudakolództam az utca iránt. Ott sem tudták megmondani, míg végre az arrajáró levélhordó igazított útba s attól tudtam meg, hogy hol van a keresett utca (a volt Szt. Ferencutca). Ugyancsak sok bosszúságra ad okot a telefonszámok gyakori változtatása — bár most legutóbbi változás indokolt volt — és az új állomások száma. IIosszú idő óta nem adott ki a postaigazgatóság telefonkönyvet és igen sok szám nincs benne a régi könyvben vagy az ismert állomásnak más a száma. Szerintem mindkét hiányosságon lehetne segíteni igen egyszerű módon: a «Délmagyarország—ban közölje a városi tanács a megváltozott utcaneveket, a régit és az újat, akkor mindenki tudni fogja, kivághatja azt magának. A postaigazgatóság pedig adjon ki egy új távbeszélő névsort. Ilymódon rengeteg bosszúságnak vennénk elejét és sok hiábavaló telefonköltséget takarítana meg a telefonáló közönség. Ligeti Jenő Válaszolnak az illetékesek A „Délmagyarország*-ban az Erőmű okozta koromszennyeződésrőJ"T35zzétett cikk megállapításait kivizsgáltam s beigazolódott, hogy az mindenben megfelel a valóságnak. A Hétvezér-utcában felkerestem Sz. Nagy Jánosnét is s a ház többi lakójával is elbeszélgettem a dolgokról. Az Erőműben kétízben tartottam vizsgálatot a Tervező Iroda szakértő mérnökének kíséretében. Megállapítottuk, hogy semmi . pernyéleválasztó berendezés nincs és a kazánok fűtéséhez igen apró, szitálatlan szenet kapnak, így érthető, hogy az egész környék lakosságának kényelmetlen és bántó dolog a koromleszállás, mind egészségügyi, mind gazdasági vonatkozásban. Előírtam a vállalatnak határozatban, hogy igényeljen a jövő évre beruházást koromleválasztó berendezésre s kérje, a kazánnak megfelelő nagyobb szemű szén kiutalását a minisztériumig " —. A Nehézipari Minisztériumot is kértem az előírások teljesítésére és az Egészségügyi Minisztériumot is felkértem, hogy szorgalmazza annak teljesítését. A népgazdaság érdekeit minden esetre szem előtt kell tartanunk, s nem szabad türelmetlennek lenni. Értesülésem szerint a pernyeleválasztó berendezés több százezer forintba kerül, s az egyéb helyek tapasztalatai nyomán ez sem jelent 100 százalékos eredményt. Legjobb eredményt jelentene a rostált, jobb minőségű, nagyobb szemű szén biztosítása, ezért ezt kell szorgalmazni. A bírálat nyomán minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy a rókusi dolgozókat megszabadítsuk a koromesőtől. Tímár Sándor, Szeged Város Állami Közegészségügyi Felügyelőségétől Ami árnyékot vet a kormányprogramm örömeire Miért nem gondoskodnak az építőmunkások egészségvédelméről Az új lakóház építése sorún már elérték a félemelet csúcspontját az épitő munkások, láthatók már az ablakok helyei is. A Terhes brigád sztahánovista falazáBÍ módszerrel dolgozik. „Szálában megy a munka" — ahogy ők szokták mondani Ez azt jelenti, hogy a brigád tagjai minden oldalról egyformán egy magasságban rakják a falat. Átlagosan 117 százalékot teljesítenek. Amikor kimondja a brigád vezetője ezt a számot, rögtön hozzá is teszi: — Többre képes a mi brigádunk. A munka kezdetén magasabb százalékunk volt, gyorsabban haladtunk, do most több akadály van a munka menetében. Igen, fékezi az építkezés dolgozóinak munkáját és minduntalan felborítja az ütemességet az, hogy nincsenek meg időben a szükséges rajzok az épületekhez. Hiányoznak például a vasbetonfödém rajzai, a homlokzati és az összes általános emeleti rajzok. A Marx-téri új lakóház építésénél a pincetömb kiemelési munkálataihoz is hiányos a tervrajz. A Szegedi Tervező Iroda dolgozói ugyan idejében hozzákezdtek a tervrajzok elkészítéséhez, el is küldték az Építészeti Tanácshoz Budapestre jóváhagyás végett, itt azonban nem tartották megfelelőnek. Visszaküldték azzal az indoklással, — igen helyesen —, hogy szebbet kell tervezni, olyat, ami a dolgozók megelégedésére szolgál. Ezen azt értették, hogy világosabb, nagyobb ablakokkal ellátott és minden tekintetben szebb lakásokra van szükségünk. Ezután a Tervező Irodában újra kezdődött az épületek rajzainak készítése. Ezek egy részét már jóváhagyták Budapesten, de még mindig késik a homlokzati rész elbírálása. — Ezek azok az okok, amiért nem tud a Terhes-brigád gyorsabban haladni a falazással. Pártunk határozata a kormányprogramm értelmében a 65/1 Építőipari Vállalat és a Tervező Iroda dolgozóinak pár hónap múlva át kell adni rendeltetésének az épiilő lakóházakat, hogy mihamarabb beköltözhessenek az új lakók. A két vállalat vezetői azonban sokszor hosszú vitákat tartanak: ki a hibás, mi az akadály, stb. Ez helyes, de azért egy kicsit szét kellene nézniök a saját házuk tájékán is! A terveken kívül más is hiányzik még ahhoz, hogy az építkezés fennakadás nélkül haladjon! A kőművesek és segédmunkások a szabadban végzik nyolc órán át a munkát. Az időjárás bizony nem mindig kedvez nekik. Nedves, nyirkos, sokszor hideg is az idő és több dolgozó nincs ellátva meleg ruhával. Nem gondoskodott idejében a vállalat róla! A téliesítés sincs kellően előkészítve, pedig ennek e hónap elejére meg kellett volna törtennie. A gumicsizmákkal is baj van. — Cserélni nem tudjuk a régi, rossz csizmákat — mondja Almási János, — mert amit helyette kapnánk, az még rosszabb. Itt beleszól a beszélgetésbe Biczók János is és éppen ezért emlegeti sűrűn a vezetőséget, mert olyan magasan áll a víz a csizmájában, mint az árokban. — Szívesen dolgoznék két ballábas csizmában is, csak jó lenne — mondja és azzal felemeli lábát és csizmájából bőségesen csurog az agyagos víz. A toronydaru felállítása is megkönnyítené a munkát. A gép alkatrészeinek már egyrésze meg is érkezett, de — a szakvélemény szerint — az úttest alatt húzódó csatorna forog veszélyben, ha ezt a 40 tonnánál nagyobb súlyú gépet üzembe helyezik. Ez kétségtelenül komoly probléma, de, ha a torony© darut nem alkalmazzák, akkor hogyan szerelik fel a gerendákat? • A brigádok eredményei azt mutatják; szívvel-lélekkel dolgoznak, hogy mihamarabb kész legyen az épület és keresetük is növekedjen. A Makra segédmunkás brigádra is bármilyen munka elvégzését rá lehet bízni — 230 százalékot érnek el. A Fejes ácsbrigád 202 százalékra teljesítette normáját az elmúlt hónapban. A Miklós segédmunkás brigád tagjai is 176 százalékos eredménnyel dolgoztak. Helyes lenne tehát, ha az építkezés vezetői ugyanilyen igyekezettel minél előbb gondoskodnának a látszatra apró, de a dolgozókat közvetlen érintő, a munka menetét, a dolgozók jobb munkakedvét akadályozó hibák megszüntetéséről és biztosítanák a dolgozók számára azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a zavartalan munkához. R. 3. MÉGEGYSZER A SZEGEDI VILLAMOSRÓL Szegeden s város fejlődésével, szépülésével együtt fejlődik a Villamosvasút vágányhálózata és a kocsiparkja is. Több kilométer új sínpárat raktak le az utóbbi években. A Villamosvasút műszaki dolgozói számos régi kocsit alakítottak újjá és adtak át a forgalomnak. Mindez kétségtelenül örvendetes dolognak látszik, amíg az ember nem várakozik negyedórát valamelyik villamosmegállónál, vagy nem vált egy átszállójegyet, tudván azt, hogy a szegedi villamos nem valami kényelmes és gyors közlekedési eszköz. Tudjuk, a Villamosvasútnál van szakmai oktatás, ahol a szakmai feladatok elvégzésének helyes megmagyarázásán kívül bizonyára a helyes magatartásra is kioktatják a kalauzokat. De hogy mindezeken túl mit tesz a Villamosvasút vezetősége és forgalmi részlege & villamosközlekedés megjavítására, az utazók részéről rendszeresen elhangzó kifogásolt orvos'ására, Hasonló eset történt egy héttel ezelőtt a Kossuth Lajos-sugárút és & Nagykörút sarkán. A megállónál még számos utas lent állt s éppen egy anya — karján csecsemőjével — lépett volna fel a villamosra, két gyermeke után, "aktk már felszálltak, amikor a kocsi elindult. Az asszony karján kicsinyével a villamos mellett szaladt, s kis híja volt, hogy nem történt komoly szerencsétlenség. Mindez a kalauz felelőtlensége, figyelmetlensége miatt adódott." — azt már nem tudjuk. De valahol hiba van, — ezt mindenki tapasztalja. A szegedi villamosnál már megszoktuk, hogy az ótszállóhelyeken — a fővonalon közlekedő kocsikra való átszállást kivéve — igen rosszak az átszállási körülmények. Például ha valaki az újszeged! Kendergyárbsn dolgozik és Felsővároson lakik, legtöbbször nem tud rendesen átszállni, mert mire a felsővárosi kocsi beér a központi megállóhoz, akkorra az újszegedi kocsi elindul s éppen fordul be a híd felé, vagy fordítva. Ugyanilyen körülményes az átszállás — ha nem rosszabb — a petőfi-telepi és a felsővárosi vonal találkozásánál levő átszállóhelynél. A dorozsmai vonalon való egyenes közlekedésről pedig ne is beszéljünk. No de ezek már megszokott dolgok. Vannak azonban olyan esetek is — az utóbbi időben, mind sűrűbben, — amelyek mellett nem lehet szónélkül elmenni, és sürgős megváltoztatásra várnak. Beszéljenek ezekről a dolgozók levelei. „Az elmúlt hónap 29-én este fél 9 és 9 óra között feleségemmel és kisfiammal várakoztam a Kálvária-téri kitérőnél — írja •fflgzAllk MllUULl léWlében Eüredi, Ferenc — arra a villamosra^ áffie^" U város felé jön. Amikor a kocsi megérkezett én a pótkocsira akartam fellépni, a lépcsőre feltett fiam után. A kalauznő azonban csengetett és a villamos megindult. Én, a lépcsőnálló gyermekemre vigyázva, — le ne essen — szaladtam a villamos mellett, s kiáltottam, hogy álljanak meg. Mikor nagynehezen fel tudtam lépni a fiam mellé, a kocsiban kérdőre vontam a kalauznőt, miért nem néz ki indítás előtt. Erre ő ezt válasrolta: „nem érünk rá várai",., nevébéfl Irt IWUlgl, aiHtilyUeu "kifogásolja a Trataüznők sokszor közönyös, sőt goromba magatartását az utazókkal szemben, majd így ír: ... „A sok közül ez az eset november 19-én történt. A második villamossal indultam munkahelyemre, — a petőfi-telepi végállomástól — a Szegedi Kenderfonógyárba. Már várakozás közben az utasok közül többen láttuk:, két munkásasszony messziről fyt, hogy elérje a villamost, mely közben megérkezett, sőt már indulásra készen állt. Már-már el is érték volná, mindössze 2—3 lépés választotta el őket a kocsitól, amikor a kalauznő figyelmeztetésünk ellenére elindította a kocsit. Igy a ké! do'gozó nő lemarad!, s tovább lépkedhettek a tőlük egyre távolodó villamoskocsi után. Ugyanez a kocsi a sóházi kitérőnél több mint 3 percet időzött. A kalauznő valószínűleg" „nem gondolt" arra, hogy a munkásasszonyok elkéshetnek az üzemből, vagy legjobb esetben az utolsó percben érnek oda." Ezek csak kiragadott példák a többi közül, melyekkel fel szeretnénk hívni a Villamosvasút vezetőinek figyelmét egyes kérdésekre, és segítséget kívánunk adni munkájuk megjavításához. A Villamosvasút dolgozói fontos munkát végeznek a munkába siető és onnan hazatérő dolgozók szállításával. De sokan közülük nem látják helyesen feladataikat. A Villamosvasút pártszervezete vezetőségének és a vállalat vezetőségének legyen feladata ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Fordítsanak nagyobb gondot dolgozóik szakmai oktatására és politikai nevelésére. Ugyanakkor ferjed'en Id figyelmük arra is, hogy az utazóközönség jegyeinek ellenőrzése mellett ellenőrizzék a villmosvasút alkalmazottainak munkáját, a menetidő "betartását is. Városunk élénk élete egyre nagyobb forgalmat biztosít a villamos vonalakon. A Villamosvasút feladata, hogy az egyre növekvő feladatok megoldására zavartalanul biztosítsa a közlekedés gyors és veszélytelen lebonyolítását. Igyekezzenek a menetidőt úgy öszszehangolni, hogy átszállóhelyeken az átszállás minél kevesebb várakozással történjen és a forgalom is meggyorsuljon. Legyenek figyelmesebbek és előzékenyebbek az utazóközönséggel szemben. Ezt várják tőlük Szeged dolgozói. Gera József A közgyűlés fordítsa figyelmét a panmindzsoni tárgyalásokra A koreai kérdéssel kapcsolatos javaslat vitája az ENSZ-közgyűlés előtt New-York (TASZSZ) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának december 7-i délutáni ülésén India és Brazília küldöttsége a koreai kérdéssel kapcsolatban közös határozati javaslatot terjesztett elő. A határozati javaslatban az áll, hogy *a közgyűlés elhatározza a közgyűlés 8. ülésszakának félbeszakítását és javasolja a közgyűlés elnökének, hogy az ENSZ tagállamok többségének beleegyezésével újból hívja össze a 8. ülésszakot, ha a) Az elnök véleménye szerint a 8. ülésszak újbóli összehívását indokolja a koreai kérdéssel kapcsolatos események kialakulása, vagy b) Az ENSZ egy, vagy több tagállama a koreai kérdéssel kapcsolatos események alakulásával öszszefüggésben a 8. ülésszak újbóli összehívását kéri az elnöktől*. Lengyelország küldöttsége módosító indítványt terjesztett az említett határozati javaslathoz. Több hozzászólás után Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a határozati javaslat szerzői és a határozati javaslatot támogató egyes küldöttek beismerik: a hadifogoly hazatclepítési kérdésben „rendkívül komoly* a helyzet és hogy a politikai értekezlet összehívásának útján komoly akadályok merülnek fel. A közgyűlésnek nem szabad figyelmen kívül hagynia a jelenleg kialakult ilyen helyzetet. A közgyűlésnek figyelmet kell fordítania a panmindzsoni tárgyalásokra és a iiadifogoly-hazatelcpítési kérdésre és teljesítenie kell kötelességét. Visinszkij elvtárs támogatta az India és Brazília közös határozati javaslatával kapcsolatos lengyel módosító indítványt. Ezután szavazásra tették fel a lengyel módosító indítványt, amelyet azonban a bizottság többsége elutasított. Ezután a többség elfogadta Brazília és India közös has tározati javaslalát.