Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-10 / 289. szám

DfLMBGYSRORSZflG (CSÜTÖRTÖK. 1953 DECEMBERI® Szövetségünk a középparasztsággal A PART KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK október 31-i határozata ismételten aláhúzta, hogy továbbfejlődésünk kulcskérdése a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése. Ennek fő célja a mezőgazdaság terméshozamának a növelése, az egész dolgozó nép bőségesebb élolmiszer ellátása, életszínvonalának fokozottabb emelkedése érdekében. A pártnak az a politikája, hogy az eddiginél sokkal fokozottabb erőt és figyelmet fordítunk a mezőgazdaság terméshozamának növelésére. erősíti népi demokratikus rendünk alapját, n munkás-paraszt szövetséget, erősíti a munkásosztály szövetségét a középparasztsággal. A munkásosztály és a középparnsztság közötti szövetséget megerősíteni nem könnyű, sőt mondhatnánk, bonyolult feladat. Hiszen n kizsákmányoló kulákok szívesen vennék azt bármelyik községben, ha középparasztnak tekintenék őket, vagy a középparasztoknt is kulákoknnk minősítenék. A középparasztsággal való szövetség megerősítéséhez feltétlenül szükséges, hogy a pártszervezetek, az összes falusi kommunisták legelsősorban alaposan megértsék és ismerjék a lenini hármas jelszó lényegót: támaszkodj a szegényparasztságra, egyezz meg a középparasztsággal és harcolj a kulákság ellen. Természetesen tisztában kell, hogy legyenek elvtársaink a középparasztságnnk n mezőgazdasági termelésben elfoglalt helyével, döntő szerepével és jelentőségével, valamint a parasztság megváltozott osztályösszetételóvel ls a felszabadulás óta. Megyénk parasztgazdaságai között sokezer a középparosztl, vaipis olyan gazdaság, nmelynok tulnldo nosai becsületes dolgozó parasztok, nem kizsákmányolók. És ezeknek egy részével szemben mégis — a párt politikáját megsértve — több esetbon túlkapásokat követtünk el. Több esetben szem elől tévesztettük, hogy a középparnsztság olvan rétege n parasztságnnk, amely egyrészt tulajdonos, másrész dolgozó és éppen ebből n helyzetéből adódóan ingadozik a proletárdiktatúra és a kulákság között. A középparnsztság ingadozását Csongrád megyében nem egy esetben ellenségeskedésnek tekintettük, ami súlyos hiba volt, mert bizonyos fokig a kulákság felé kényszeritettük ezt a nagyszámú és a szocialista építés szempontjából nélkülözhetetlen. becsületes termelő réteget. Megrolodkeztünk arról, hogy a _ kö zépparasztságot esnk érdekeinek mosszemenő kielégítésével, a napról napra történő szívós politikai meggyőzéssel tudjuk véglegesen a proletárdiktatúra molló állítani. EMLÉKEZZÜNK LENIN TANITASARA: „Meg kell határoznunk álláspontunkat egy olyan osztállyal szemben, amelynek nincs határozott, stabil helyzete. A proletariátus a maga tömegében a szocializmus mellett, a burzsoázia a maga tömegében a szocializmus ellen van: c kél osztály közötti viszonyt könnyű meghatározni. De amikor olyan rétegre térünk át, mint a középparasztság, akkor kitűnik, hogy az olyan osztály, amely ingadozik." A középparasztság nálunk, Csongrád megyében is ingadozik, mert egyrészt dolgozó, másrészt tulajdonosi réteg, amely nem kizsákmányolással, hanem fáradságos munkával kaparta össze ami;je van. És abban a farkasveremben, ami a régi Magyarország volt, ugyancsak foggal, körömmel kellett védelmeznie helyzetét. Ebből az efős tulajdonosi érzéséből fakad a középparasztnak, hogy még mindig idegenkedik a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodástól. De Idegenkedését és ingadozását, soha egy pillanatig sem szabad összetéveszteni az ellenség tetteivel, mert ez gyengítené a munkás-parnszt szövetséget. A középparasztsággal való tartós szövetség erősítéséhez elengedhetetlenül fontos az árutermelés fenntartása. A város és a falu közötti piaci kapcsolatok növelik nemcsak a kisparasztok, hanem a középparasztok személyes anyagi érdekeltségét is a mezőgazdasági termelés fellendítésébon és nagyobb jövedelmet biztosítanak a számukra. A párt és a kormány, miután bátran feltárta egész dolgozó népünk színe előtt az utóbbi években elkövetett hibákat, most hozzáfogott a lakosság anyagi jóléte fokozottabb emeléséhez. Ezért tűzte ki célul, ezért jelölte meg kulcskérdésként a mezőgazdaság erőteljes fejlesztését. Ez a többi között azt jelenti, hogy a parasztság — benne n középparasztság is — egész sor állami kedvezményben részesült és részesül, hogy nagyobb kedvvel, sokkal többet termeljen, '"' '> terményt tudjon szabadpiacra vinni a maga és az egész ország h; . r i. Minél több terményt tud szabadpiacon értékesíteni a középparaszt, annál nagyobb mértékben jut hozzá azokhoz az iparcikkekhez, amelyekre szüksége van és amelyeket az ipar mind fokozottabban bocsát rendelkezésére. Ezért mondja a párt Politikai Bizottságának beszámolója a Központi Vezetőség október 31-i ülésén: „...arra törekszünk, hogy számot vessünk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az erre vonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat." Vagyis: a közópparasztsággal való szövetség fenttartásához és megszilárdításához szükséges, hogy végleg eloszlassuk a középparaszt termelési bizonytalanságát és érdekeinek kielégítésével elérjük, hogy biztonságban érezze magát, szaktudásához és szorgalmához méltó igyekezettel termeljen. Ezt már is nagy mértékben elértük, amit az az egyetlen tény is bizonyít, hogy megyénkben ezen az őstfön esak nem minden tartalékföldet kishaszonbérletbe vettek és a haszonbérlők között nagy számban vannak középparasztok is. SOKAN VITATKOZNAK mostanában arról, hogy alapvetően megváltozott gazdaságpolitikánk viszonyai között bizonyos mértékig megváltozott a lenini hármas jelszó is, mivel már dolgozó parasztságunk jelentős hányada társas, szövetkezeti gazdálkodást folytat. Nincs igazuk azoknak, akik így csürik-csavarják a dolgot. Azt kell megértenie minden propagandistának, minden pártmunkásnak, amit október 31-ón a párt Politikai Bizottságának beszámolója leszögezett: „Mióta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma... Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, alci lelkes hive a szocialista, nagyüzemi mezőgazdaság termelésének, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel." Ehhez a Csongrádmegyei Pártbizottság beszámolója a megyei pártválasztmány november 29-i ülésén a következőket fűzi: „Ez azért van így, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útja, a termelőszövetkezeti út, fejlettebb, haladottabb út, mint az egyéni gazdálkodás útja és nyilvánvaló, hogy aki a fejlettebb, haladottabb utat, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útját választja, szilárdabb támasza a munkásosztálynak, mint az a szegényparaszt, aki a régihez húz, aki még most is ellene van a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Nincs igazuk a kübekhdzi, a tömörkényi, a kiskundorozsmai és más területen lévő tszcs-ben dolgozó olyan agrárproletároknak, akik középparaszt ellenes hangokat ütnek meg és kiszorítják a termelőszövetkezetek vezetéséből a középparasztokat. A párt és a kormány elismeri az agrárproletárok munkájának a jelentőségét, fontosságát a termelőszövetkezeti csoportokban, (le ugyanakkor nyilvánvaló kell, hogy legyen agrárproletárjaink előtt, hogy középparasztok nélkül, azok kizárásával szó sem lehet a szocializmus építéséről falun, szó sem lehet a mezőgazdaság terméshozamának növeléséről." Tehát: a szegényparasztság mellett elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, amelynek sorai között mind jobban növekszik a középparasztok 6záma. Ez egyáltalán nem ellentétes a lenini meghatározással és mit sem változtat rajta az a tény, hogy megyénk termelőszövetkezeteiből többségében a középparasztok léptek ki. A középparasztok kilépése is csak a pártnak azt a célkitűzését igazolja, hogy meg kell szilárdítanunk a meglevő termelőszövetkezeteket, gazdaggá, jómódúvá kell tennünk tagjaikat, mert a felfújt, csupán a létszám szerint „erős" tsz-ek nem vonzzák magukhoz a nagy tapasztalatú, észszel és szívvel gazdálkodó középparasztokat. Azok a középparasztok, akik októberben otthagyták a termelőszövetkezeteket, túlnyomórészt jogos sérelem miatt tették: nem engedték őket közel sem a vezetéshez, hanem a legnehezebb mnnkára osztották be, nem hallgatták meg értékes szaktanácsaikat, vagy éppen lenézték őket,, ferde szemmel néztek rájuk. Világos, hogy az önérzetes középparasztok ebből nem kértek és különösen azok, akik nem személyes meggyőződésük alapján léptek be, akik szívüket nem vitték be magukkal, most visszafordultak az egyéni élethez. Ennek ellenére változatlanul szövetségesünknek tekintjük a középparasztságot, sőt érdekeinek messzemenő kielégítésével harcolunk azért, hogy bátran velünk tartson a szocializmus építésében. KÖZÉPPARASZTSÁGUNK viszonya a társas nagyüzemi gazdálkodáshoz jelentős mértékben függ attól is, hogy a kilépőket hogyan bocsátották, vagy hogyan bocsátják el a termelőszövetkezetekből. Ha a bentmaradt tagok nem haraggal és rosszindulattal, hanem úgy búcsúztatták el őket, mint későbbi tsz-tagokat — ez kedvező benyomást kelt a kilépőkben, de az egyéni gazdálkodókban is. Éppen ezért a termelőszövetkezeti pártszervezetek fordítsanak nagy gondot arra, hogy a távozó középparasztok is hiánytalanul megkapják munkaegységeik után a termcszotbeni és pénzbeli juttatás, a földjáradékot stb. A szövetkezetben maradt középparasztoknt pedig sokkal jobban meg kell becsülnünk. A volt agrárproletár tagokat a pártszervezeteknek kell meggyőzniük arról, hogy a volt középparasztoknak semmivel sincs kevesebb joguk, mint őnekik, azok is szilárd támaszai a munkásosztálynak. Ebből tehát az következik, hogy az arra érdemes volt köüéDparasztokat, vagyis akiknek szorgalmuk, szaktudásuk jó példa az egész szövetkezeti tagság előtt, bátran válasszák meg igazgatósági tagoknak, elnököknek, vagy brigádvezetőknek. Az üzemi pártszervezet pedig minden erejével vessen gátat a középparasztellenes megnyilvánulásoknak és érje el, hogy minden tsz-tagot elvégzett munkája szerint bocsüljenek és értékeljenek. N. I. Határozat Ukraina és Oroszország úiraegyesülése 300. évfordulója megünnepléséről Moszkva (TASZSZ). Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjeiunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió legfelső Tanácsú nőik Elnök sóge elhatározta,, hogy széles körben megünneplik Ukrajna és Oroszország újrae©ye, sütésé a ek 1954 januárjában elkövetkező 300. évfordulóját, e nagyjelentőségű történelmi eseményt. A határozat megállapítja hogy e nevezetes eseménnyel fejeződött be az ukrán nép sokévszázados harca a külföldi rabtartók ellen, tzaért, hogy egysóges orosz állambán HtgwwUtöe ismét az oroaz néppel. A Bolgár Kommunista Párt VL kongresszusának összehívása Szófia (MTI). A Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága a következő közleményt adta ki: A Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága elhatározta, hogy 1954. február 25-ro összehívja a Bolgár Kommunista Párt VI. kongresz szusát a következő napirenddel: 1. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámolója, tartja Vlko Cservenkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának főtitkára. 2. A Bolgár Kommunista Párt központi ellenőrző bizottságának beszámolója. 3. A Bolgár Kommunista Párt szervezeti szabályának módosítása. 4. A Bolgár Kommunista Párt központi szerveinek megválasztása. n csehszlovák köztársasági elnöki iroda közleménye flntonin ZápotockY köztársasági elnök egészségi állapotáról Prága, (MTI). A csehszlovák köztársasági elnöki iroda a lakosság köréből érkező számos kérdésre, amelyek Antonin Zápotocky köztársasági elnök egészségi állapotára vonatkoznak, közli, hogy a köztársaságí elnök erös meghűlés következteben hosszabb ideig ágyhoz volt kötve, ezért nem vehetett részt a közéletben. A köztársasági elnök egészségi állapota már teljesen kielégítő, azonban rövid ideig még orvosi felügyelet alatt marad. Országgyűlési képviselői beszámolók Újszegeden és Csengelén Szombaton, december 12-én Újszegeden és Csengelén képviselői beszámolókat tartanak. A város és a falu dolgozói előtt országgyűlési képviselőink beszámolnak arról, hogy kormányprogrammunk ed* dig milyen mértékben valósult meg és még mik a tennivalók ezen a területen. Ugyanakkor megbeszélik a helyi problémákat is és megöl* dást keresnek közösen azok elintézésére. Csengelén este 6 órai kezdettel Várkonyi László alezredes, Újszegeden Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas este 6 órai kezdettel tartja meg képviselői beszámolóját. Visinszkij elvtársat Lenin-renddel tüntették kl Moszkva (TASZSZ). Visinszkij ,iatájért hetvenedik születésnapján « niszterénelT SSTtígLS^. ftT^ jet államnak tett k magasló szolga. Inöksége Lenin-renddel tüntette ki. A tartós béke soha ennyire nem volt a mi kezünkben, mint most Az Országos Béketanács elnökségének ülése Szerdán délelőtt ülést tartott az Országos Béketanács elnöksége. Az ülésen résztvett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, valamint Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke és még mások a tudományos és kulturális élet jelentős személyiségei közül. Az elnökség ülését Mihályfi Ernő nyitotta meg, majd Andics Erzsébet számolt be a Béke-Világtanács bécsi ülésszakának munkájáról. A napirend első pontjaként Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke mondotta el beszámolóját a Béke-Világtanács bécsi üléséről. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az ülés összetételében, szellemében visszatükrözte a békemozgalom rendkívüli kiszélesedését olyan rétegekre, amelyeknek megnyerésére a tavaszi budapesti ülésen még gondolni sem lehetett. A békemozgalom híveinek ezekben a napokban nagy felvilágosító munkát kell végezniök. Az agreszsziós erők hazug jelszavak hangoztatásával különösen a nagyhatalmak közötti tárgyalások és a lefegyverzés kérdésével kapcsolatban igyekeznek zavart kelteni. A továbbiakban kifejtette Andics Erzsébet: a bécsi találkozón az veit az egyöntetű vélemény, hogy a német kérdés helyes rendezése Európa biztonságának, de ezen túlmenően a világ biztonságának is alapvető kérdése.^ Egyöntetű álláspont alakult kl, hogy a német kérdést négyhatalmi megegyezés és tárgyalások útján lehet megnyugtatóan rendezni. A tárgyalások közepette érkezett a hír a Szovjetunió november 26-i jegyzékéről, amelyet az ülés minden részvevője nagy örömmel és elragadtatással fogadott. Azzal a felejthetetlen benyomással jöttünk el Bécsből — fejezte be beszédét Andics Erzsébet, — hogy a népek egyre nagyobb erővel sorakoznak fel a nemzetközi békemozgalom mellé és a legnagyobb bizalommal támogatják ezt a mozgalmat. Az a kínai közmondás jutott eszembe, amely azt mondja, hogy ha milliók egyszerre sóhajtanak, abból szélvihar támad és ha egyszerre lépnek, abból földrengés lesz. Ha a népek százmilliói találkoznak össze a békemozgalom soraiban, ez olyan nagy történelmi erő, amely meg fogja változtatni az emberiség fejlődésének menetét, olyan hatalmas mozgalom, amely legszebb reményeinket valóra fogja váltani. Ezután Péter János református püspök emelkedett szólásra. Péter János beszámolójában hangsúlyozta, hogy a világ minden táján növekvő mértékben fogadják el az egy.házak keretén belül is a békemozgalom leglényegesebb tételeit. Több példáját idézte még Péter János azoknak a megnyilatkozásoknak, amelyek az egyházak területén a békés megoldások szempontjából kedvező tüneteket mutatnak, — majd így folytatta: A Béke-Világtanács bécsi határozatai új lendületet adnak a béke védelmének az egyházak életében is. ígérhetem, hogy ezeket a jó határozatokat a magyar református egyház keretében is rendszeresen ismertetjük. Ezután Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára számolt be az elnökség október 9-i ülésén hozott határozatok végrehajtásáról. Ezen az ülésen határozták el, hogy ősszel béketalálkozókat rendeznek. A továbbiakban az Országos Béketanács elfogadta a Benke Valéria állal beterjesztett nyilatkozatot: A Béke-Világtanács magyar tagjai útján üzenet érkezett Bécsből. Válasz népünk jólétet teremtő életéről tanúskodó üzeneteire. Az van benne, hogy a Béke-Világtanács úgy fogadta a hófehér lapokra rótt üdvözleteket, ahogyan mi küldtük: Nagy örömmel, nagy szeretettel, az őszinte barátság tanújelenként — hangzik a többi között a nyilatkozat. A béketalálkozók nagy sikere adjon új erőt a békemozgalom egyszerű embereinek. Tudjanak egyszerre tanulni 'és tanítani. Lássák, hogy miért küzdünk, együtt a világ valamennyi békeszerető emberével: a tartós békéért, amely soha ennyire nem volt a mi kezünkben, mint most". Az Országos Béketanács elnökségének ülése Mihályfi Ernő zárószavaival ért véget. A koreai nép harcolni fog a békéért Nam Ir, a Korea' Nép: Demokrat kus Köztá saság külügymirvszterének nyi'atkozata Phenjan (TASZSZ). Közzétették Nam Ir-nak. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozatát. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: Az ENSZ-közgyüiés 8. ülésszaka 1953. december 3-án az Egyesült Államok kormányának nyomására jogsértő határozatot hozott azokról az úgynevezett kegyetlenkedésekről, amelyeket állítólag a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntes egységek követtek el az ENSZ csapatok fogságbaesett katonáival és más koreai személyekkel* szemben. Ezzel kapcsolatban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megbízásából határozottan visszautasítom és elítélem az ENSZ-közgyűlés e határozatát, ezt a teljesen hazug, törvénytelen, rágalmazó célzattal összetákolt határozatot, amelyet a koreai kérdés békés meg oldásával szembehelyezkedő amerikai vezetőkörök kényszerítettek az ENSZ-közgyűlésre. A nyilatkozat ezután azokkal a kegyetlenkedésekkel foglalkozik, amelyeket az amerikai agresszorok hajtottak végre a koreai nép ellen, majd hangsúlyozta: Az ENSZ, amely szemethunyt az amerikai vezetökörök koreai bűntettei fölött és figyelmen kívül hagyta a koreai nép igazságos követeléseit ezúttal nevetséges határozatot hagyott jóvá, amely megbélyegzi a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek által állítólag elkövetett „kegyetlenkedéseket", olyan határozatot hagyott jóvá, amely az amerikai kalandorok egyoldalú, hazug cs provokációs „anyagain" alapul. A nyilatkozat így fejeződik be: A koreai nép, mely a saját tapasztalatából ismeri az Egyesült Államok vezetőköreinek agresszív és bűnös politikáját, ezért minden jóakaratú emberrel együtt, határozottan elutasítja az ENSZ említett határozatát, amelyet az Egyesült Államok vezető körei tákoltak össze és tiltakozik az Egyesült Államok kormúnyköreinek gaztettei felett szemethunyó, azokat elősegítő ENSZ hitszegése ellen. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a koreai nép a világ minden békeszerető népével együtt harcolni fog a békéért, a demokráciáért és a nemzetközi együttműködésért,