Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

VASÁRNAP. 1953. DECEMBER DELMRGYIRORSZBG A SZEGEDI HALÁSZAT / /VVWVVVWWVVWVVVVVVVVVVW £ ScdcUesség.cU a szegedi Uatászat mútti,áUl 'A legősibb foglalkozások egyike a halászat: már a kőkori leletek gyakori darabja vidékünkön a hálónehezék. Honfoglaló őseinket is kecsegtette hazánk vizeinek gazdagsága. Anonymus irja: „látván a föld termékenységét és mindenféle vad fölös voltát és a hal bőségét a Tisza vizében, a földet Árpád vezér és övéi kimondhatatlanul megszerették". Szeged városa létét is, nevét is a Tiszának köszönheti: kedvező földrajzi helyzete, a Tisza és a Maros egybeszögelése révén keletkezeti vízbősége, a könnyű és olcsó közlekedés szabta meg a város helyét, s adott alkalmat a város elnevezésé, re. Szeged neve ugyanis a legújabb kutatások szerint, a „szögalakú, ékalakú földnyelv" jelentésű sziget a sziged szóból származik. A város lakói eleinte nem külön foglalkozásként, hanem a mindenfajta mesterséget űző szegedi ember mindennapos életmegnyilvánulásaként halásztak a folyók és a kiöntések, tavak halbö vizeiben. * 'A szegcdi halászok társadalma jómódja, gazdagodása révén a magyar városok polgári fejlődésének egyik jellegzetes mozgatóerejévé válik. Mátyás, aki városi szabadalmakkal, kiváltságokkal tudatosan elősegíti ezt a polgárias városfejlődési, intézkedéseivel a szegedi halászat föltenditését, a város kereskedelmének megélénkülését is előidézi. Érthető hát, hogy Dózsa seregét ezek a jómódban élő, gazdagságukat, vagyonukat védő szegediek főként a krónikairó Istvánffy szerint eltúlzott számban köztük lévő halászok, tartják távol fegyvereikkel Szegedtől. De ott vannak a szegedi halászok, hajósok 1456-ban Nándorfehérvár alatt is, ahol vízi tudományukkal jelentős szerep jut nekik a OVŐzelemben. Amikor az 1542-ben török kézre került város Debrecenbe menekült vakmerő főbírája, Tóth Mihály 1552-ben mintegy 2000 főnyi, hajdúkból, alföldi parasztokból álló seregével Szeged visszafoglalására indult, a szegedi halászok és hajósok szállították át a túlsó partról, teljes csöndben, az éj leple alatt a felmentő sereget. S ha az ostrom — melyet ,J5zeged veszedelme"-ként Tinódi is megénekelt — nem is járt sikerrel, a honvédő kísérlet városunk történelmének dicső mozzanata. 'A török alatt hanyatlik a szegedi halászat. A török felébe, majd bérletként bocsátja a halászok rendelkezésére a vizet. A törökök és bizony a magyar végváriak által is sanyargatott halásznép egy része a Tisza felső vidékére vándorol, s ott meghonosítja a szegedi módszerű, gyalmos halászatot, hatalmas, 80—90 öles keritöliálóival, a gyalmokkal. A török hódoltság alatt lasankint elpusztultak a halastavak és halbőséget már csak a nagyobb áradások alkalmával észleltek, mert apadáskor a halak visszahúzódtak a mederbe, ahol a halászat már nehezebb, fáradtságosabb volt. A királynak küldött haladó már szinte jelképessé vált csupán; egy 1657-böl fennmaradt oklevélben a pozsonyi kamara rosszalóan nyugtázta a szegediek silány hal-küldeményét. • De időnkint újból bőséges hallal ajándékozza meg a szegedieket a Tisza. Szentiványi Márton említi: 1699-ben annyi a hal Szegeden, hogy disznót hizlalnak vele. Rákóczi Ferenc 1704-ben az osztrákoktól megszállóit Szegedet ostromolta. Betegségében láztól szomjazva a Tisza vizével próbálta kínzó belső forróságát oltani. A víz — írja emlékirataiban — „annyira tele van halakkal, hogy szinte alig tehet meríteni anélkül, hogy halat ne fogjon az ember". Nagy halbőség volt a 18. század végén és a 19. század elején is: alig győzték a halászást, a halszárítást, fuvarozást. Vedres István irja, hogy 1801-ben a szatymazi postaház mellett lévő Fehértó, Pétcritó annyira megtelt hallal, hogy Félegyháza, Kistelek és a tanyák népe kocsikon hordta mindenfelé. A szegedi halásztanyákon — melyekről a halbűz messzire terjengett — hasították, szárították és füstölték a rengeteg halat, melyeket aztán hordókban, „bálnkba" (bálákba) összekötözve szállítottak a délvidéki szerb és román falukba, ahol mint böjti eledel, nagy keletje volt. Reiznrr János szerint még áz 1840-es években is 5—6 ezer mázsa eleven halat árultak a szegedi pia con. kétszer annyi szárazhal került vidékre, s 4—5 száz akó halzsírt olvasztottak ki. + rA szegedi halászok — a felsővárosi hajósokkal együtt — ott voltak Rákóczi seregében is. Bottyán János, a volt „mezöszegedi kapitány" seregében ök kezelték a naszádokat, sajkákat, vízi szállításokat végeztek, hidakat vertek. De kitüntették magukat 1849-ben is, amikor a délvidéki fölkelők megtámadták a várost. A felsővárosi halászlegények az első sorokban harcoltak az újszegedi, szőregi csatában. • Az utolsó nagy halbőség 1855-ben volt. Kováts 1. építőmester, akinek érdeme, hogy a várbontáskor kikerült középkori faragott kövek nem jutottak ebek harmincadjára, hanem ma a múzeumban tanúskodnak városunk középkori építészeti kultúrájáról, a Somogyi-könyvtárban lévő kéziratos krónikájában beszámol egy gazdag halfogásról. A Tiszánál várt épp átkelésre, mikor látta, hogy két nagy hálót húznak a halászok. Megkérdte, mennyi volt benne. „Azt mondta nagy Csányi Jóska, hogy megközelíti a száz bécsi mázsát. Rágondoltam, hogy ez még a régi aratás. Még e század elején egészen 1855-ig nem kevesebb, mint négyezer ember volt, aki halfogással, annak földolgozásával vagy kereskedésével foglalkoztak. Azt lehet mondani, majd az egész Felsőváros". * ' . A Tisza-szabályozás, az ármentesítés ek, a gőzhajózás vetett véget aztán a mesés halbőségnek. A szabályozás kiküszöbölte az áradásokat, de szárazabb években katasztrófát, idézett elő a régi virágzó foglalkozás, s a belőle élő sok szegedi halász életében. Az 1856. évvel egy négy évig tartó szárazság köszöntött be, amelynek következtében a halászok legnagyobb részének más foglalkozás után kellett néznie, hogy kenyerét megkereshesse. Igy volt ez nemcsak Szegeden, de mindenütt a Tisza mentén. A hal-kereslet változatlanul nagy maradt, az aradi halkereskedőknek aztán is kellett a szárazhal, s a Tiszán kenyér nélkül maradt halászok közül sokat elcsalogattak a Balaton mellé. Adatunk van rá, hogy 1864-ben a szegedi halászok is eljutottak a Balatonhoz. * A magyar halászat kitűnő kutatói: Hermán Ottó, Jankó János, Lukács Károly nagy jelentőséget tulajdonítanak a balatoni halászatban megmutatkozó tiszai hatásoknak. A tiszai halászok, a szegediek mellett a szentesiek és a mindszentiek, honosították meg a balatoni halászatban a halszárítást, hasítást, sózást, füstölést; az öreghálót, a kétszárnyas varsát, a vetőhálót, a kávás tapogatót, a könnyebb deszkahajót, ök tették ismertté a tanya szót és fogalmát, persze halásztanya értelemben. „A Balatonmelléki lakosság bánatba esett — írta 1903-ban egy kutató — midőn a tiszai halászok megeresztették a százöles hálót". A tiszaiak, jobb szerszámaikkal, évszázados tapasztalatot egybesűrítö tudásukkal, szinte kiszorítják a helybélieket. Olyan sikerrel halásznak a Tiszáról kiszorult szegediek a Balatonban, hogy már 1868-ban újságcikkekben adnak hangot a helybeliek félelmüknek: kifogy a Balatonból a hal. A „halpusztitásérl" még 1876-ban is a „tiszai jövevényeket" okolják. * Itthon az ittmaradottak még vergődnek. Pár jobb év után 1872 és 75 közt újból száraz és szűk esztendők következnek, 76-tól 1883-ig is mét nagyobb és hosszabb árvizű esztendők következtek, amikor még ii Balatonról is hazajöttek a tiszai halászok. De 1883-mal végkép véget ér a tiszai halászat fénykora: ettől kezdve folyton hanyatlik, pusztul az ősi foglalkozás, s egy-egy öreg halász sírbaszálltával kivesz a ősi halásztudomány. A halpiac, amely 1881-ig, a vár lebontásáig ott állt a kultúrpalota helyén, még őrzi sokáig Szeged e jellegzetességének emlékét. De lassan azt is megéri Szeged, hogy ahonnan évente többezer mázsa halat szállítottak el, most a Dunából hoznak halat fogyasztás cs továbbtenyésztés céljára. • A régi szegedi halászatról Hermán Ottó, Kovács János, Bcizncr János. Takáts Sándor, Szogedi Bálint írásai maradtak meg hírmondóul. A halászélet gazdag néprajzi eszközanyagát a szegedi múzeum őrzi. S Bartók Béla gyűjtéséből, a közeli Szegvárról, ismerjük a legszebb leahangulatosabb magyar népdalok egyikét: • Hej, halászok, ha'ászok, M't fogott a hátótok? Nem foaott az egyebet, VörBsszárnyú keszeget. SZOGEDI PÉTER TőaLak, halászok és a dolgozók igényt. [Jegyzetek a szegedi halászat mai helyzetéről — Szereti a halat? — Igen, nagyon szeretem, különösen a finom tiszai halat, mert annak nincs mellékíze, mint a balatoni, a dunai és általában a tavi fialnak van. Ha külföldiek, vagy az ország más tájáról való emberek jöttek Szegedre, úgy képzelték el, hogy itt elsősorban megcsodálják a híres szegedi papucsot, megízlelik az ugyancsak híres paprikát és halat. Mindez idegenforgalmi nevezetessége, helyi jellegzetessége városunknak. A szegedi halászatnak évszázados története van. Mostanában azonban bajok vannak a szegedi halászattal. A városban nem lehet rendszeresen tiszai halat vásárolni, a vendéglőkben néhány hónappal ezelőtt nem mindég lehetett tiszai halat kapni Az elmúlt nyáron például Kodály Zoltán Szegeden járt, s a Hungáriában igazi, jó tiszai halat akart vacsorázni. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert ott sajnálkozva mondták meg neki, hogy azzal nem szolgálhatnak jelen pillanatban. De mert a nagy művész hajhasznot hajtanak. Igy veszett el sok tíz mázsa halivadék az idén tavasszal is, az Algyő—Tápé között lévő kubik ködrökben. Pedig a halászok, köztük Juhász Sándor és Csiszár Géza elmondják: három évvel ezelőtt mentettek át a tápéi és algyői gödrökből 19 mázsa pontyivadékot a Tiszába. Ebben az évben már tapasztalták is eredményét, mert a hálójukba több ponty került és többet fogtak meg a varsával is. Ez a három évvel ezelőtti tapasztalat azonban nem ösztökélte tovább a halászokat és az idén is kevesebb, mindössze csak 13 mázsa ivadékot mentettek át. Tőehjej kezdeményezitek A hal tenyésztésére néhány kezdeményezés mégis történt, a HTSZ tagjai között. Az idén például a Szovjetunió tapasztalatai alapján 550 darab süllőfészket készítettek. Fűzfagyökereket helyeztek el ott, ahol sok a süllő és amikor a süllők ezekre leikráztak, VM-Orair —!<q(rv"-. •• Megkezdőd landő volt órákat várni a halra, gyorsan fogtak halat a Tiszából. Igy kerülhetett csak frissen sütve tiszai hal Kodály Zoltán asztalára. De ez még most is rendszeresen előfordul, hogy ha valaki halat rendel, vagy nem tudják kérését teljesíteni, vagy pedig kap ugyan halat és míg evés közben arra gondol, hogy nem olyan ízű ez a tiszai hal, mint régen, nem tudja, hogy Szegeden eszik balatoni halat, vagy a Fehértóból halászták ki az eléje tett pontyot. Jtliirl nem. lehet elíq litzai hatat kapni ? Mi az oka annak, hogy a vendéglők nem tudnak rendszeresen tiszai halat is felszolgálni? Mi az oka annak, hogy a Halértékesítő Vállalatnál eladott hal novemberben például 70 százalékban fehértói, 20 százalékban balatoni és csak 10 százalékban volt tiszai hal? Miért kell a haláról híres Szegedre a Balatonról hozni halat? Azért, mert a tiszai, a szegedi halászat az utóbbi években keveset fejlődött. Ennek elsősorban az az oka, hogy az illetékes szervek nem törődtek eleget a halászat fejlesztésével, az illetékesek nem látták meg, milyen nagyjelentőségű kérdés ez. Igaza van Juhász Sándornak, a ©Kossuth* Halászati Termelőszövetkezet tagjának, amikor azt mondja: ©A halászélet nemcsak abból áll, hogy szeretjük a halat, hanem annak gondját is kell viselni* Ez a gondviselés azonban igen kismértékben mutatkozik meg mind a Halász TSZ egyes tagjainál és egyes vezetőinél, mind a Földművelésügyi Minisztérium és a Vízgazdálkodási Hivatal részéről. Különösen sok baj van a halak tenyésztésével. A HTSZ tagjai ez ideig szinte csak arattak, — de nem vetettek. Vagyis egyre-másra fogták ki a halat a Tiszából, de azzal nem sokat törődtek, hogy vájjon holnap lesz-e mit kifogni. A HTSZ egyes tagjai csak azt nézték, — még a részleges halászati tilalom betartásánál is — hogy ma ezt a halat kifogtam, ezért most pénzt kapok. Csak azt nézték egyesek, hogy ha ők az ivadékok áttelepítésével, tenyésztéssel töltik az idejüket, akkor azonnal nem kapnak pénzt. Arra nem gondoltak, hogy a ma telepített ivadékok egy- vagy két év múlva sokszoros fészekkel együtt átvitték az ikrákat olyan helyre, ahol nem volt süllő. Előleges becslés szerint így egymillió 235 ezer süllő felnevelkedését biztosították. Beszélnek arról is a halászok, hogy több helyen ivató tavat kellene létesíteni és ezekből kell menteni át halivadékot a Tiszába. De mindez eddig csak terv. kezdeményezés, melyet csak akkor tudnak megvalósítani, ha a tagság összefog és komolyan kezébe veszi a hal tenyésztést is. A hal tenyésztésében mutatkozó hiányosságoknál nemcsak a szövetkezet tagjai hibásak. A HTSZ elnöke, Juhász József elvtárs elmondja, hogy az Állami Tógazdaság — amelytől a Csongrádi Halászati Felügyelőségen keresztül 20 mázsa ivadékot rendeltek, — még mindig nem szállította le a megrendelést. A Szegedi Vízgazdálkodási Hivatal, amelynek eddig is gondott kellett volna fordítania a kubikgödröket összekötő csatornák tisztítására, ezt már évtizedek ota elhanyagolta. Igy az összekötő csatornák eldugultak és a gödrökben maradt halivadékok nem tudnak átmenni a Tiszába, hanem ott a ragadozók falják fel őket. A Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztálya eddig minden hónapban legalább egy tapasztalatcsere értekezletet szervezett a tiszai halászati szövetkezetek között. Most az utóbbi hónapokban még azok is elmaradtak. Pedig a haltenyésztés kérdésében is össze kellene fognia a Tisza minden halászának és halász szövetkezetének, hogy egymás munkáját segítve és támogatva, a természeti erőkkel és objektív nehézségekkel szembeszállva, évről-évre biztosítsák a Tisza halbőségét. Természetesen bőségesen van hal a Tiszában. Arról van szó, hogy ezt a halbőséget jó, tervszerű munkával még növelni lehet. A halászszövetkezetnek és minden egyes halásznak gondoskodnia kell arról, hogy a finom tiszai hal minél nagyobb bőségben jusson el a dolgozók asztalára. Qobh munkanwdtztrekel Hogy évről-évre kevesebb tiszai hal kerül a fogyasztó közönség asztalára, annak nem egyedül az az oka, hogy elhanyagolták a naltenyésztést. A HTSZ tagjai ebben az évben eddig 370 mázsa halat adtak el szabadpiacon és 100 mázsa hallal teljesítették begyűjtési kötelezettségüket, amely szintén a szegedi fogyasztókhoz került. De ez olyan kevés, hogy a szükségletet nem tudja fedezni. Kormányunk programmja kötelezővé teszi a dolgozók szükségleteinek minél jobb kielégítését. A halászszövetkezet biztosítsa, hogy minél több hal kerüljön a dolgozók asztalára; a kormányprogramm megvalósulásához járulnak hozzá ezzel. Éppen ezért a szegedi halászoknak is tökéletesíteniük kell munkájukat, sűrűbben rendezzenek kollektív halászatot, hogy minél gazdagabb zsákmánnyal térhessenek vissza a Tiszáról. A szegedi dolgozók szeretik a halat, a halászszövetkezet jó munkával biztosítsa, hogy minél nagyobb tömegben lehessen is vásárolni. A halászok részére felejthetetlenek az olyan esték, amikor Csányi Pál brigádvezető vezetésével kerítésre indul a nagy háló. A felszabadulás előtt ilyen nagy hálójuk csak a nagybérlőknek volt, akik a tiszai hal legjavát szedték össze. Ezzel szemben, ma a *Kossuth« HTSZ minden évben épít ilyen hálót. A nagy háló előállítási ára 10 ezer forint, de bőségesen vissza adja értékét: ez évben nem igen használták, mégis 140 mázsa halat fogtak ki vele. Egy-egy kerítés után a 2sákmány bőséges: a hálóban átlagosan 3—4 mázsa hal van, de nem ritka az olyan vetés, amikor 8—10 mázsa halat sikerül zsákmányul ejteni. Ha a nagyhálóval rendszeresen Ilyen fogásokat csinálnak, bizonyára mind több és több halat tudnak eladni. A tiszai hal eladása és értékesítése sem tökéletes. A HTSZ eladó helyiségében, a Halcsarnokban nem lehet rendszeresen és bő választékban halat kapni. Emellett a szegedi vendéglátó ipar nem használja fel az itt kifogott apró halakat, hanem a büffék apróhal szükségletét balatoni hallal fedezik. Szegeden még egyetlen hely van, ahol a városba tévedt idegenek kizárólag igazi, szegedi halat ehetnek: a Körösi Csárda. A Körösi Csárda kétségtelenül Szeged egyik leghangulatosabb szórakozó helye. Ma elég sokan járnak ide dolgozóink, de közel sem annyian, mint csak egy kicsivel nagyobb gondoskodás eredményeként is a hely vonzana. A csárdához vezető út például csak teliholdas éjtszakákon járható. Egyébként olyan sötétségbe borul, hogy alig lehet oda találni. Még csak most gondoskodnak arról, hogy felszereljék az űt mentén hiányzó lámpákat. Az is hiba volt, hogy az elmúlt években már novemberben bezárták a csárdát, és csak május végén nyitották meg újra. Ebben az évben a közkívánatnak engedve azonban egész télen várja a vendégeket. — Lényegtelen kérdés, hogy széppé, kedvessé, a réginél sokkrl vonzóbbá tegyük a Körösi csárdát? Egyáltalán nem az! Szeged egyik nevezetessége, a legtöbb Szegedre érkező vendég felkeresi, c'e városunk dolgozói is szívesen keresik fel. A haltenyésztés, a halász; ti munka és az eladás terén teh >' van elég javítani való Szegede i Természetesen hosszú időt ve © igénybe a feladatok megvalósí - i de arra kell törekedni, hogy a © gedi hal és a szegedi ha! ró amely olyan sokáig fényes h' vet biztosított városunknak, > sokkal gazdagabban virág Éppen ezért minél előbb jrnak a munkájukon a HTSZ t vegyék komoly problémakér' zükbe a tiszai halászat fejlesnek kérdését az illetékesek, h ne csak a szegedi dolgozók í gyaszthassák rendszeresen a t.' -i halat, hanem az eljuthasson országunk többi részébe is,