Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-04 / 284. szám

PÉNTEK. 1953. DECEMBER 4. DÉLMUCYBRORSZÍG Vasuias dolgozóink jó munkával javítsák ki az árnszállítás hibáit Pártunk Központi Vezetősége ha­tározatának végrehajtása, a terv­feladatok, az őszi forgalom mara­déktalan teljesítése és a téli for­galomra való felkészülés komoly, fegyelmezett, a vasutas dolgozók részéről összetartó, szorosan együtt­működő munkát követel. Igazgatóságunk területén ennek ellenére egyes kiilszolgálati helyek megfeledkeznek azokról a kötele­zettségekről, amit dolgozó népünk elvár tőlük a szállítási feladatok teljesítése során. Az ágasegyházi állomás dolgozói november 27-én az állomásvezető­vel, Kiss György elvtárssal együtt elhagyták szolgálati helyüket és az állomás területén a szállító felek magukra hagyatva végezték a nyolc kocsinak a ki- és berakását. Az állomás személyzete pedig, mint­egy 150 méterre levő szövetkezeti boltban vásárolt. Ezek az elvtársak úgy látszik elfelejtik azt, hogy a dolgozóinkról való gondoskodás biztosítja mindenkor a zavartalan ellátást és ilyen kifogással nem le­het az állomás összes dolgozóinak elhagyni munkahelyüket szolgálati idő alatt. Kiss György elvtárs, az állomás vezetője és az állomás minden dolgozója tegye magáévá azokat a fel­adatokat, amelyek a szállítá­sokkal kapcsolatban a vasutas dolgozókra hárulnak és javítsák meg a munkafegyelmet. Szarvas állomáson ugyancsak 27-én a tolatást végző mezőtúri honállomású mozdonyvezető és fű­tője 5 órán át nem volt hajlandó a kocsikat beállítani berakás végett. Vájjon Mezőtúr állomás fűtőház dolgozói milyen véleménnyel van­nak azokról a dolgozókról, akik így kezelik a kocsiforduló leszűkí­tését, akik így biztosítják szállító­feleink részére a megfelelő kocsi­mennyiséget ? Szeged Rendező Állomás dolgo­zói elkövették azt a súlyos hibát, hogy a 28-án induló egyik teher­vonatba 7 olyan műhelyből, javí­tásból kivitt kocsit rakattak meg téglával, amelyeknek a felülvizsgá­lata nem történt meg és emiatt & kocsikat a továbbító vonatból Kis­kunfélegyházán vissza kellett tar­tani. Ez először is hét kocsinak a kivonását jelenti a forgalomból, másodszor pedig komoly károkat okoz az áru visszatartásával, eset­leges átrakásával egy másik ko­csiba. Ez is a fegyelmezetlen és a felületes munkának az eredménye. Vasutas dolgozóink Igazgatósá­gunk területén kísérjék fokozott figyelemmel a szállítást. Előfordult, hogy egy napon 1419 kocsit rak­tunk be szállításra váró külde­ménnyel és a területünkre érkezett küldeményekből 1307 kocsit rak­tunk ki. De ugyanakkar ugyan­ezen a napon 91 kocsit nem tud­tunk biztosítani szállítófeleink ré­szére árujuk továbbküldése vé­gett. Komoly hiba mutatkozik a kül­deményeknek, vagyis a meg­rakott kocsik kirakás végett történő beállításában is. Egy nap alatt 128 kocsit nem állí­tanak be megfelelő időben, igazga­tóságunk területén kirakás végett a különböző állomásokon. Komoly károkat okoznak ezzel a mulasz­tással a dolgozóink részére érkezett szállítmányoknak, áruknak a kiadá­sában, de gátolják a szállítófele­ink által igényelt kocsiknak a ki­szolgáltatását is. Szolgálati vezetőink, áruirányí­tóink, kocsiintézőink, menetirányí­tóink, de minden egyes vasutas dol­gozó és a központi ellenőrző dol­gozók kísérjék figyelemmel Igazga­tóságunk területén az őszi forgal­mi munkálatokat, a téli forgalomra való felkészülést, nyújtsanak se­gítséget a kisebb szolgálati he­lyeknek. Ugyanúgy a gócpontokon teljesítő felsorolt szolgálati ágak a saját állomásaiknak adjanak se­gítséget, hogy azok a hibák és hiányosságok, amelyek még tapasz­talhatók, megszűnjenek, s megja­vuljon a munkafegyelem. Sziládi Sándor Két könyvkiadó tervei a jövő évre Kívánságankét a KIOSZ kultúrhelyiségében Több qépet szereltünk fel az évi terv határidő előtti teljesítése érdekében Az Újszegedi Ládagyár dolgozói határidő előtt akarják befejezni az évi tervet. Az ifjúsági brigádok jó példát mutatnak a munkában. A motorszabász brigád Kovács Pé­ter vezetésével ma is 170—180 szá­zalékot teljesít. Ugyancsak emel­kedik Rózsa Imre brigádjának tel­jesítménye is — 150—160 százalé­kot érnek el. Ifj. Börcsök Ferenc, aki nemrég lett brigádvezető, jól .megszervezte a brigádban a mun­kát. Már 135 százaléknál tarta­nak. Az anyagtéri dolgozók közül ki­tűnik jó munkájával Bán József szortír-brigádja a — 174 százalé­kot is túlszárnyalta. A kéziszege­zők sem hagyják magukat, jelen­leg 150 százalék a teljesítményük. Azonban nem lehet elmondani üzemünk minden brigádjáról, hogy jól dolgoznak. Sokat kell javítani Kalicka Mátyás lengőszabász bri­gádjának munkamódszerén, hogy minőségileg és mennyiségileg is az elsők közé kerüljön. Ez vonat­kozik az anyagtéren dolgozó Ügyes János brigádjára is. Vállaltuk november 7-re, hogy az év végéig három napos terv­előnyt szerzünk. Ezt most megtold­juk még másfél nappal és felaján­lásunk teljesítésével pótoljuk az első félévi anyaghiány okozta le­maradásunkat. Ennek érdekében több műszaki intézkedést tettünk. Két szélező körfűrészt helyeztünk üzembe. Ezenkivül felszereltünk egy lengőszabász fűrészt is. Ezál­tal könnyebbé, gyorsabbá tettük a munkát. » ' Vince Antal Gyógynövény szaküzlet nyílik Szegeden A Szovjetunió élenjáró tapaszta­latai alapján szombaton „Gyógy­növény szaküzlet" nyílik meg Sze­geden az Egészségügyi Minisztérium felügyelete mellett. A szaküzlet a mindennapos háziszereken kívül az orvosok által rendelt nem mérges gyógynövények bármelyikét ki tudja szolgálni. Az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat Szegeden a KIOSZ Klauzál­téri helyiségében november 28-tól december 6-ig könyvkiállítást ren­dez. E könyvkiállítás alkalmával december 2-án, szerdán este 7 órai kezdettel kívánságankétot tar­tott az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat a KIOSZ kultúrhelyiségében. Az ankéton Jászberényi József elv­társ, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója és Fazekas Anna elv­társnő, az Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója ismertette az 1954-es év kiadási tervét. A KIOSZ kultúrhe­lyiségében összegyűltek a könyv­tárosok és érdeklődők, akik kíván­csian hallgatták a két kiadó 1954-es tervét. Elsőnek Jászberényi József elvtárs, a Szépirodalmi Könyv­kiadó igazgatója ismertette a ki­adó munkatervét. Elmondotta, hogy számokban is tükröződik kor­mányunk új programmjának egyik célkitűzése: dolgozóink kulturális szükségleteinek mind fokozottabb kielégítése. Elmondta, hogy 1953-ban 132 mű­vet ad, illetve adott ki a Könyv­kiadó, egymillió példányban. 1954­ben már 170 művet juttat az ol­vasó kezébe, egymillió 600 ezer példányban. Nagy gondot fordíta­nak a magyar klasszikusok kiadá­sira, amelyek iránt igen nagy az érdeklődés. A jövő évi tervben 40 ilyen munka, köztük II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei, Balassi Bálint, Jókai Mór, Mikszáth Kál­mán, Tömörkény István, Móricz Zsigmond művei szerepelnek közel félmilliós példányban. Jókai Mór, a nagy mesemondó halálának 50. évfordulója alkalmá­ból a kiadó megkezdi válogatott műveinek kiadását. Az olvasók nemcsak a magyar, hanem a világirodalom klasz­szikusait is nagyon szeretik, s ezért jövőre 25 ilyen művet, köz­tük Tolsztoj, Balzac, Moliere, Shelley munkáit adják az olvasók kezébe. Szerepel a Szépirodalmi Könyvkiadó tervében számos olyan alkotás kiadása is, amely megis­merteti a magyar olvasókat a népi demokráciák klasszikus és mai iro­dalmával. 1954-ben jelenik meg hazánkban az első koreai regény, Ha Szer Ja legnagyobb koreai író és békeharcos műve is. Jászberényi József elvtárs ez­után arról beszélt, hogy új magyar íróink milyen munkán, regényeken dolgoznak. — Minden magyar ember nagy érdeklődéssel várja a Sztálin-dí­jas Nagy Sándor elvtárs ©Forrada­lom lánya* című könyvét — mon­dotta. Ezután Fazekas Anna elvtársnő, az Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója elmondotta, hogy míg a felszaba­dulás előtt egy-egy gyermekkönyv 3 ezer példányban jelent meg, ma 20—25 ezres példányban jelennek meg az ifjúsági könyvek és úgy­szólván pár nap alatt elfogynak.' Ebben az évben, sőt az utolsó negyedévben háromszor annyi könyvet adnak ki, mint az 1952-es évben. A beszámolók után Pósa Péter elvtárs, a Szegedi Tudományegye­tem adjunktusa szólalt fel. El­mondta, hogy nagy szükség volt erre az ankétra. Itt az olvasók el­mondhatják a kiadóknak, milyen könyveket szeretnének olvasni. Ja­vasolta, hogy Juhász Gyula ver­seit, amelyeket nem lehet meg­kapni, adja ki a Szépirodalmi Ki© adó. — Igaz, hogy az intézet dolgo­zik egy Juhász Gyula kritikai ki­adásán, de ez nem a közönségnek szól, A Szegedi Irodalomtörténeti Intézet szívesen segitene egy Juhász Gyula válogatott ver­seinek kiadásában — mondta Pósa elvtárs felszólalá­sában. Hasonlóképpen javasolta, hogy Tóth Árpád verseit is ad­ják ki. Vigh Ferencné elvtársnő, az Űj© szegedi Kender-Lenszövő Vállalat könyvtárosa volt a következő fel­szólaló. Vighné elvtársnő elmond­ta, hogy az olvasók nagyon várják az új könyveket, egyben javasolta, hogy a jövó évben adják ki Veres Péter ©Próbatétel* című művét, melyet már nem lehet kapni. A gyár dolgozói az Odysseá-t és az Ilias-t is szeretnék olvasni — mondotta — és kérjük, hogy a jövőben még nagyobb példány­számban jelentessék meg a klasz­szikus írók könyveit. Fazekasné elvtársnő, a Somogyi Könyvtár dolgozója javasolta, hogy Boccac­ció Dekameronját jó fordításban adják ki. A kiadó közölte, hogy ezt a művet is kiadják. Értékes javas­latokat mondott még Megyeri Nándor, az Ujszegedi Kenderszö­vőgyár dolgozója, Bárány Jánosné, a szegedi szakérettségis tanfolyam tanára és még számos résztvevő. A felszólalások után Jászberényi József elvtárs örömmel fogadta az olvasók észrevételeit és javasla­tait és megígérte, hogy az elhang­zott javaslatok nagyrészét az 1954-es évi kiadási tervben megva­lósítják. „ARANYAT ÉR A Ml SZŐLŐNK ­1ÖBBET IS TÖRŐDÜNK VELE" Megszereltem a bányamunkát (Levél) Szegedi fiú voltam és sok munkát pró­báltam, amíg utam a Szeged Városi Tanács Munkaerő Gazdálko­dási Osztályának se­gítségével a pécsi Szénbányához veze­tett. Eddig valaho­gyan azt hittem, bá­nyásznak születni kell. Hogy ez nem igy van, erről meg­győzött a toborzó bá­nyász elvtárs Sze­geden, akinek kö­szönhetem, hogy bá­nyász lettem. Elö­siör féltem a bányá­tól, azt hittem, soha nem tudom megszok­ni és megtanulni a bányaipart. Igaz, az első napokban még tétováztam. Azóta azonban tudom, hogy érdemes bányász­nak lenni, megmon­dom őszintén, ebben része volt az első ha vi elszámolásnak is Ugyanis a toborzó munkatárs nem csu­pán az elhelyezés és az ellátás ismerteté­sében nem túlzott, de a keresetemben is kellemes meglepetés ért, mert az általa ígért 800 forint havi kereset helyett már az első hónapban 1053.12 forint nyomta a markomat becsüle­tes munkámért. Még csak négy hó napja dolgozom á bá­nyában. Az első hó­napi szép keresetem után a második hó­napban 1642.28 forin­tot kerestem. Októ­berben pedig már 181824 forint volt a keresetem. Emellett még az első napon megkaptam a mun­karuhát teljesen in gyen, melynek értéke — testvérek között i» — 900—1000 forint. Ugyancsak ingyen kaptam 40 rmlzsa szenet és tűzifát, amelyet csak haza kellett honlnom. Látom és érzem azt, mily megbecsü'i'ben van része a bezsüle tes bányaipari dol gozónak. Ezért is tigy döntöttem, hogy családommal együtt elköltözöm Pécsre. A Bányavállalat becsü­letes munkámért szép, egészséges lakást biz­tosított részemre, ha­vi 10 forintos tr-.kbér és világítási hozzá járulás ellenében. Ezeken kívül az ősz­szcs szociális jutth • tások például gyer­meknevelési pótlék, orvosi gyógy, •• r r. családom részére, stb biztosítva van. Minden év szep­temberében a Bá­nyásznap alkalmával a szorgalmas becsü­letes dolgozók hű­ségjutalomban ré­szesülnek. Ez is bizo­nyítja, hogy a m> á' lamunk megb-csi.i'.i o bányászok munkáját. SZABÓ DE'/SO ŐSZI SZÉL SÖPRI Asotthalom homokját és végigszáguld a szőlős­kertekben. Évtizedek óta termesztik ezen a részen is a szőlőt, amelynek tüzes bora bizony híres. Az ásotthalmi Szabadságharcos tsz elnökhelyettesével: Berta Pál­lal állunk a szövetkezetiek egyik tanyája előtt. A szőlőről, termesz­téséről folyik a szó, mert úgy akar­ják, nagyot lendüljön előre a sző­lőtermesztés — nagy hasznot adva a csoportnak. — Ez itt a mi szőlqsünk — mutat végig karjával az elnök egy nagy darab földön. — Na igaz, jócskán kevesebb a terület, mint tavaly, mert jó páran kiléptek csoportunk­ból. Ezer holdnál több szőlősünk volt, de sajnos, nem bírtunk meg­birkózni véle — böki feljebb fején kucsmáját kicsit mérgesen. S sza­vaiból aztán kitűnik: ezért, vagy azért olyan emberek álltak közé­jük tavaly ősszel, akik nem voltak meggyőződve a közös élet előnyeiről s czér is nem haladt úgy a munka, mint kellett volna. Aztán nagy baj volt, hogy válogatás nélkül vették fel a tagokat. Igy keveredett közé­jük 47 kulák, akik megpróbálták megásni a Szabadságharcos sirját. — De nem birták a csoportunkat szétütni! — állapítja meg Berta Pál. — Igaz, kevesebb földdel, ke­vesebb taggal, de megmaradt szö­vetkezetünk és kiállta a vihart. Akik köztünk maradtak, tántorít­hatatlan lelkes hívei a szövetkezés­nek. Ez pedig — ád nyomatékot karja mozdidatával is szavának — nagyon sokat számít, JÁRUNK A SÜPPEDŐ HOMOK­BAN az elnökhelyettessel, aki egy­re csak a szőlőről beszél, hiszen nagy kincs; nagyon nagy kincs az számukra: aranyat ér. Most há­romszáz hold a szőlősük. — Az az elhatározásunk — mond­ja a tagság határozott véleményét Berla l'ál —, hogy derekasan meg­műveljük azt a háromszáz holdat, s így aztán lesz annyi szőlőtermé­sünk és borunk, mint az idén a sok­kalta nagyobb területről. — Moso­lyog, de azért nem tréfának szánja szavait: — Ha a szőlősünket jól ápoljuk és gondozzuk, akkor jövő­re lesz mit aprítanunk a tejbe. Imi, ilyen szép szavakkal önti formába azt, hogy mennyire bfznak a jövőben, s tudják, rajtuk múlik., hogyan használják ki kincsesbányá­jukat: szőlősüket. — Az a tervünk, — szólal meg újra Berla Pál —, hogy cl legyön­gült szőlőket felerősítjük. Az a szándékunk és végre is hajtjuk, hogy most harminc holdat megtrá­gyázunk. A szőlőskertekben azokat a részeket újra telepítjük, ,.befol­tozzuk", ahol kivesztek a tőkék. Hadd legyen szép és dúsan fizető a kertünk. Mert, mint a földel, a szőlőt sem lehet becsapni és csak akkor terem, ha törődünk véle. ELMEGYÜNK a borpincéjükhöz is, ahol serény kezek még fejlik a bort. Alacsony, zömök ember: Sze­keres István jön oda és ö is azzal kezdi: milyen nagy érték a szőlő. Régi szőlőtermelő ö is, mint annyi sokan mások itt. Az elnökhelyettes tréfálkozva azt mondja róla: „Tán a szőlősben született". Szekeres Ist­vánnak esze ágában sem volt ki­lépni, mert tudta, hogy a bajok után jó lesz a sora. Most a pincészetben dolgozik és ő volt az egyik, aki a Csongrád-Békésmegyei Borforgalmi Vállalat szegedi kirendeltsége kép­viselőinek megmutatta, milyen is az a bor. amit majd átadnak. Szekeres 13 maligánosra mondta a bort, de aztán, amikor a műszerekkel meg­mérték, kiderült: 142 maligános. Hiába; erős, tüzes az ottani bor. Mondja Szekeres István is, jó dolog, hogy a szőlős is egyszeresnek számít majd ezután a beadásnál, nem ötszörösnek, mint. ezidáig. Igaz, ne feledjük, a csoport tagjai­nak sokezer forint hasznot, jelentett még az is, hogy felemelték a szer­ződéses bor árát. A nedűből — tré­fásan így hívják erre a bort — sza­badpiaci áron is adnak át a Borfor­galmi Vállalatnak, LENT A BORPINCÉBEN Hcrédi indrás csoporttag csendesen szólva arról is beszél, hogy abból a borból, amit a munkaegységekre kapnak a tagok, a szabadpiacon is értékesíte­nek. Derül, vidul az arca, amikor kacsintva hozzáfűzi még: „Az ásott­halmi bornak van ám keletje, is­merik", Brinza József lopóval a hóna alatt jár a hordók között és veszi a mintát belőlük: milyen erősek, mi­lyen a színük, az ízük. Berta Pál, az elnökhelyettes is megízleli a bort, s ö is megelége­dett véle. Azt mondja aztán, hagy jövőre is adnak majd el bort a Bor­forgalmi Vállalóinak. Persze a tag­ságnak is lesz majd bora a munka­egységek után. Olyan bor, amiből ök maguk is isznak, de el is adnak. A termelőszövetkezeti csoportbon akadnak többen olyan tagok, akik szőlőtermesztéssel kapcsolatos tan­folyamokat végeztek. Szekeres Ist­ván, Apró József is járt tanfolyam­ra és az ott szerzett tudást sokkalta inkább, mint eddig gyümölcsöztetni akarják. Az a véleménye a tagság­nak: „Ezután másképp csináljuk, s nem lesz annyi hiba, mint eddig." ONNAN, A PINCE ELÖL jót szétlátni a vidéken. Szép gazdaság a Szabadságharcos tsz-é, büszkék lehetnek rá a tagok. S ismét Berta Pál mondja: „óvjuk, védjük ezt a közöst, mert a boldogulásunkat je­lenti". Lassan esteledik. A tanyához egyre több csoporttag tér be a szél­fújta, homokos úton. Tervezgetnek, előre néznek. ' Szép jövőjük már érik a mában. (morvay) A mélyszántás is alapja a bo termésnek A szegedi határ termelőszövet­kezeti csoportjai és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztjai együtt a mély szántási tervet a legutóbbi értékelés szerint 73 százalékra tel­jesítették. A legjobban halad a munka a termelőcsoportok közül a Táncsicsban, a Haladásban és az Uj Életben. De gyorsítják a mély­szántás ütemét a többi csoportok­ban is. Németh István, a mihályteleki részen lakó egyénileg dolgozó pa­raszt is elvégezte már a földjén a mélyszántást, mert az éveken át szerzett tapasztalatok bizonyítják: milyen nagyfontosságú ez a mun­ka. Németh István is úgy tartja: & mélyszántás is alapja a bő ter­mésnek és aratáskor mázsákban jelentkezik. Németh István most igaerejével azoknál a dolgozó pa­raszttársainál szánt, akiknek nincs fogatuk. . A gépállomási traktorok nem­csak a termelőszövetkezetekben végzik a mélyszántást, hanem az egyénileg dolgozó parasztok föld­jein is. A szegedi határban: a nagy­feketei, öthalmi és a serkéti részen is szántanak a traktorok, — a dol­gozó parasztok nagy megelégedé­sére. Decemberben szőlő­és gyümölcstermesztési tanfolyamok kezdődnek A szegedi városi tanács rendezé­sébon szőlő- és gyümölcstermeszté­si tanfolyamok kezelődnek. A ter­mel őszö vetkezel csoportok tagjai és az egyénileg dolgoz,} parasztok a tanfolyamok keretében megismer­kednek maid mindazokkal a tudo­mányos ismeretekkel, amelyek elő­segítik a jobb és gazdaságosabb szőlő- és gyümölcstermesztést, A tanfolyamok háromhónaposak lesznek és újszegeden továbbá Buktóa rendezik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom