Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-03 / 283. szám
CSÜTÖRTÖK, 1953. DECEMBER 3. delmugyürorszog JÓZSEF ATTILA SZEGEDEN *Vizenhat esztendeje halt meg munkásosztályunk legnagyobb költője, századunk magyar lírájának egyik legkimagaslóbb képviselője, József Attila. A szokványos jubileumi megemlékezések szaporítása helyett emlékezzünk a költöre, a mi költőnkre szegedi évei felidézésével. 1922 anOV»zt\udban Juhász Méuéi Gyula, akinek makói barátja, Espersit János mutatta be a fiatal diákköltőt, levéllel bíztatja 17 éves barátját. József Attila verssel és lelkeshangú levéllel válaszol neki Kiszomborról, ahol vakációbeli keresetként varjakut&fkerget el „ízengő cinnel" a kukoricásból. „Szeretném szépen felköszönteni — magányos, árva, bús Juhász Gyulát" — mondja a versben (Szeged alatt), s igy hálálkodik levélben Magyarország akkori egyik legnagyobb költőjének barátságáért: „.faj, nem is tudom az én nagy örömömet, hálámat, szeretetemet sehogyse kifejezni. En magamat igazán sohase értékeltem annyira, hogy ilyen szeretetet megérdemeljek". Aztán, hogy a költő újabb levele késik, fölkerekedik, s a fgrró augusztusi napon mezítláb, ingét is levetve, gyalog siet be Szegedre mesteréhez, ekkori példaképéhez, Juhász Gyulához. Első versei Szegeden jelennek meg: Juhász Gyula közölteti A bánat és a Szeged alatt címüket a Szegedi Híradó 1922. november 5-i számában. Pár nap múlva újabb versei látnak nyomdafestéket. A makói újságok is kezdik verseit közölni. s már készül is — ugyancsak Juhász Gyula segítségével, bátorításával, közbenjárásával — József Attila első verses füzete, a „Szépség koldusa", mely Szegeden, 1922 ka rácsonyán jelenik meg. Juhász Gyula merész előszava felelőssége és neve hitelével példátlanul nagyra értékeli a hetedikes gimnazista költőt: fiatalsága, tehetsége olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása „öt a magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni". Juhász Gyula csodálatos, konzseniális ösztönnel érezte meg e szegény, árva gyerekköltöben a magyar lira későbbi klasszikusát! Később is, mikor már a Nyugat is közli három versét és a makói lapok rendszeres helyet adnak költeményeinek, küld verseket a szegedi lapoknak, a Szegedi Híradónak, a polgári-liberális Szegednek, a szegedi művészi és irodalmi élet publicitását biztosító Színház és Társaságnak és a Színházi Újságnak, majd a kérészéletű Csöndnek, a közöny megfojtotta szép kezdeményezésű irodalmi folyóiratnak is. T QOQ májusában pártfogójának, MAaO pspersit Jánosnak vendégszerető makói házában otthont találva készül az összevont hetedik és nyolcadik osztályos magánvizsgájára. Május 14-én innen írja nővérének: „Holnap kocsi jön értem Mezőhegyesről, olt leszek szombatig, onnan Szegedre megyek a Juhászjubileumra. Azt hiszem 27-én vagy június 5-én felolvasást tart rólam Móra Ferenc, a szegedi Dugonics Társaságban, Ha megleszek, nyáron Szegeden leszek Kormányos Ernő ügyvédnél, Takaréktár-u. 6. Kapok egy szobát a fia révén, aki jó barátom." A mezőhegyesi ,.házitanító'' szerető szavakat és meleg otthont tolni Szegeden is. J Cfó/f nyarán zajlik le első pőre: AMAaM; a Hfnk(in, még 1923. áprilisában írott Lázadó Krisztus című verséért „istenkáromlás" címén 8 hónani fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítéli a budapesti büntetőtörvényszék. Később ugyan a kúria felmenti, de közben már megbolydult Szegeden is ellene a „keresztény-nemzeti" sajtó. A szegedi egyetem egy másik „fura ura", Kosutány Ignác egyetemi tanár egyenesen vezércikket eresztett meg a szegedi Friss Hirek július 13-i számában, melyben lelkendezik „a 19 éves suhanc" elítélése miatt, elrettentésül köszönti az ítéletet, s felhasználja az alkalmat, hogy ezen a címen a már amúgyis hatóságilag ellenőrzött sajtó előzetes cenzúráját követelje. Az fájt neki. hogy a makói és szegedi kurzusellenes lapok védelmükbe vették a költőt: „A sajtó pedig ahelyett, hogy a vadul hadondszót lehűtené, azoknak teret enged, őket dicséri, sőt ünnepli a közismert, jeles, fiatal költőt". Ezen a nyáron Espersit makói lakásán tanácskozásra gyűlnek öszsze a költő pártfogói: Espersit, aki apja helyett apja volt; Juhász Gyula, a nagy barát és mester; valamint Galamb Ödön, a gimnazista költő magyar-tanárja. Arról döntenek, hova járjon József Attila egyetemre. A döntés Szeged mellett szól, s ebben egyenlőképpen van része Juhász Gyulának, aki maga •mellett akarta látni fiatal költötdrsát, Espersit Jánosnak, akinek lelke, szeretete, de erszénye és háza is, mint eddig, ezután is nyitva állott a Szegedről két-háromhetenkint Makóra „haza"-ránduló tanárjelölt előtt. S talán volt némi részük az el só szerelmeknek is, Mártának, Cacának, Riának, akikhez József Attila korai szerelmi lírájának legszebb darabjai íródtak. ősszel tehát József Attila a szegedi egyetem hallgatója lesz. Szorgalmasan tanul, rengeteg órát vesz fel, boldog, hogy szemináriumi dolgozata megnyerte professzora, Dézsi Lajos tetszését. Közben éhezik: egykori lakótársa, a Brüsszeli-körűt 23. szám alatti lakása szállásadónőjének fia, az 19 utáni emigrációból akkoriban hazatért Horesnyi László meséli, hogy egy alkalommal összeesett az utcán; csak később tudták meg, hogy akkor már napok óta nem evett. Sokszor egész napi kosztja az a reggeli, amit a VirágculcrSszdában kap. 1QOC február első napjaiban jelenik meg második verseskötete, ugyancsak Szegeden. A könyvre ráfizet, a szépen beköttetett, számozott példányokból csak barátai vesznek, a többi nyakán marad, a megkoplalt nyomdaköltség kárbavész. De költészete fejlődik, gazdagodik. Ha pártfogóinak polgári-liberális, szabadkőműves nézetei beszűrődnek ekkori világnézetébe, költészetébe is, egyre erőteljesebben mutatkozik meg magatartásában, verseiben a munkásmozgalom hatása. Épp lakótársával, Horesnyi Lászlóval való vitái, a Hétvezér-utcai munkásotthon — amelynek „homlokára" irta Juhász Gyula szép versét — környezete, ha szociáldemokrata formák közt is, de egyre közelebb hozza a szegedi munkásokkal. Még Kantot, Nietzschét olvas, de már ismeri Marx, Engels műveit, s rajong Lenin Állam és forradalom című müvéért, melyet a tanácsköztársaság alatt kiadott magyar fordításban ismert meg. A legutóbbi időkig csupán enynyit tudtunk József Attilának a szegedi munkásmozgalommal való kapcsolatáról. Nemrégiben került a makói József Attila múzeum birtokába a költőnek egy Szegedről, 1925. március 8-án kelt, eddig ismeretlen levele, amely konkrét adatot tartalmaz arról, hogy a költő maga is tevékenyen résztvett a dolgozók politikai és kulturális nevelésében, Ebben örömmel dicsekszik Espersit Jánosnak: „A héten előadást tartottam az alsóvárosi pártszervezetben A technika kultúra kezdetei címen, s annyira tetszett, hogy meghívtak felsővárosra, ahol most szerdán Szociális költészet címen tartok előadást". József Attila ekkor még nem kommunista: világszemléletében még összhang nélkül kavarognak polgári-liberális, szabadkőműves, modernista, szociáldemokrata nézetek. Csak később, Bécsben, majd Párizsban találkozik először a párttal, amelyről 1927-ben a Proletárdal, illetve a Dúdoló meleg vallomását írja. Nem csodálkozhatunk tehát, ha az ellenforradalmi viszonyok között a munkásság felé vezető útján először a szociáldemokraták közé sodródik, hiszen ez időtájt az illegális kommunista munka legális keretét, a munkásosztályra való kommunista befolyás eszközét mégis csak ez jelentette. A szegedi munkásmozgalom történetének felkutatása bizonnyára hasznos adatokkal szolgálhat még a költő világnézeti, A népélet festője NYILASY SÁNDOR pHtm^m s-mmm poi ' -"' fejlődésének rajzához. 7QO/T március 25-én jelenik meg 4 <J a Szeged című lapban a nyomorgó, éhező, elkeseredett költőnek őszinte lírai kitörése, a Tiszta szívvel című szép. de a kispolgári, nihilista lázadást tükröző verse. A vers, melynek hangja, mondanivalója csupán egy állomás a költő fejlődésében, a polgári „jóízlés" köreiben óriási felháborodást váltott ki. A Szegcdi Uj Nemzedék március 29-i száma korbács, ügyész és bíróság után kiabál, s az „államlek inlély" megvédelmezését sürgeti. S ekkor kerül bele az irodalomtörténetbe, mint Pilátus a krédóba, az egyetem „fura ura", Horger Antal, amint tanúk előtt kijelenti, a költő szavaival: „Ön, amíg szóból érlek én, nem lesz tanár e féltekén, gagyog, s ragyog." József Attila itthagyja a szegcdi egyetemet, Szegedet. őszre Bécsbe, majd Párizsba megy, s elindul fiatalon a halhatatlanság felé. Néha, Makón és Vásárhelyen járva, megfordul még a városban, s Juhász Gyula halála híre még verset sajtol ki 1937 tavaszán zsenijéből, — a harmadik verset az útnak indító mesterről és barátról! — hogy ezután ugyanez év őszén, most 16 esztendeje, kövesse őt a halálba is. PÉTER LÁSZLÓ Nyolcvan évvel ezelőtt, 1873 december 2-án született az új magyar népéletkép festészet egyik legvonzóbb alföldi egyénisége, Szinyei egészséges, derűs mosolyú művészetének tiszaparti örököse, a napsütötte Tápé színdús viseletű népének üde realizmusú festője: Nyilasy Sándor. Élete legnagyobb részét szereteti szülővárosában, Szegeden töltötte. Jómódú iparoscsaládja körében nem látott szomorúságot, míg 1879 egyik emlékeztes tavaszi éjjelén megkondultak a harangok és a gyermekkor felhőtlen boldogságát elragadta a haragos, szennyes ár. Anyja elmenekült, karján az ötéves Sándorral, haza Nákófalvára, ahol négy évet töltött. Művészi légkört szülői környezete nem nyújtott számára. Benne sem nyilatkozott rneg a tehetsége. Se buzdító példa nem állt előtte, se komoly művészeti nevelő. De ki figyelte mégis a zsenge lelket, amely mindent ellesett, mindent felszívott és finom rajzocskákkal árasztotta el öreg tanítóbácsiját? Az egyszerű falusi pedagógus, aki maga rajzolni sem tudott, ámuló gyönyörűséggel hordta a gyermek Nyilasy elé, amit ügye-fogyott szakértelmével jónak látott: gipszfigurákat, színes mintákat. Korán felébredt rajszeretete végigkísérte diákoskodása éveit. A mintalapok szorgalmas másolása hamarosan átlépte az ügyeskedő szórakozás, dillettáns kedvtelés határait és a rajzolás, festés élete lényegévé, komoly hivatástudattá érett. A gimnázium és az egy évig tartó budapesti mintarajziskola elvégzése után' Münchenbe, a nagyhírű akadémiára került, ahol tanulmányai az intézmény megcsontosodott rendje szerint folyt. Innen sietve mentjját Hollósy mester szabadiskolájába, aki maga köré vonta azokat a fiatal művészeket, akik utálattal fordultak el az akadémiai recept szerint, iparszerűen űzött, a valóságot megszépítő, anekdotázó és szentimentális népéletképektől, melyeknek tematikája teljesen az egyre nagyobb befolyást nyert műkereskedők irányításától fügött. Hollósy Simon 1896-ban, fiatal barátaival és müncheni festőiskolájának magyar növendékeivel együtt átköltözött Nagybányára. Ebben a csoportban tanult és fejlődött Nyilasy Sándor is. Nagybánya festői környezete, az ottani élet adott témát képeinek, s realista, valósághű ábrázolásra törekedtek. Eleinte nehéz volt leszokniok a megrögzött barna és sötét színekről, mint Nyilasynak is némely régi munkáján — például a „Cigányok* című nagyméretű művén — látható, ő is lassan tudott csak áttérni a világos színskálára. De végül elérkezett a könnyed, levegős képek festéséhez. Nyilasy Sándor két év nyarát, 1879—98 legszebb hónapjait Nagybányán töltötte. Innen Párizsba utazott és Julián magániskolájában fejlesztette tovább tudását. A francia fővárosban töltött három évi tartózkodás után hazajött Szegedre. Nyilasynak nemcsak mint embernek, hanem a művésznek is Szeged és k-örnyéke volt az igazi otthona. Először Kamaráserdőben ütötte fel műtermét, majd Horgos utcáit járta, — utóbb és véglegesen Tápé legényei, lányai, munkás földművesei lettek képeinek kedvelt szereplői. Túláradó optimizmusa, forró életszeretete megértő talajra talált a tiszaparti falu földműves népében, mely hasonlóan diszponálva, hálás befogadója volt az életszerető érzelmeknek. A kiváló tehetségű szegedi festőnek rányílt a szeme az élő valóság végtelen gazdagságára és a ballagó Tisza-mentén élő falusi nép között, mint a napfény ragyogott fel, mosolygós derűvel telt művészete. Felejthetetlenül kedves alkotásai ebben a környezetben születtek meg. A „Hazatérő munkáspár*, „Tavasz a földeken*, „Legények, sütésben*, „Alföldi paraszt*, „Birkadelelő*, „Temlomtér* és ki tudna felsorolni képeinek hosszú sorát, melyet valamenyien magunkénak érezzük. Látjuk festményein, amint tápéi földmunkás barátai kimennek a határba, amint hazatérnek, amint nézegetik a vetést, amint gyűjtik az életet. Látjuk vasárnapi pihenőjüket, amint beszélgetnek az öregek a ház előtt a kispadon/ a 'mmm itá "teöfe ^ i -w ,síT"a í .-.JA vmmmgmm i afli • IlMil Hazatérő munkáspár fiatalqk a dús akácfa árnyékában, vagy a tiszaparti füzes tisztásán, víg táncra kerekedve. Élénk verőfény élteti a tájat, vagy barátságos, csöndes alkony borul a falura. Köztük élte le festő-életét, ebből szedegette ki azokat a helyzeteket és jeleneteket, amelyek érzésvilágának leginkább megfeleltek. Mély humanizmusa, festészetének, a táj- és ember öszszekapcsolásának nagyszerű példáját nyújtja a „Gombaszedők* című lirai átérzésű, bensőséges alkotása. Igen érzékenyen válaszolt minden látványra, amit künn a szabadban, a földdel küzdő nép közt tapasztalt. Felvilágosodott életörömmel áthatott művészetében nyoma sincs a spekulációnak, mesterkéltségnek. Minden körül- . ményesség nélkül, 0 eleven hévvel kerültek alakjai vásznaira, stilisztikai hátsógondolatok mellőzésével szabadon, ahogy érzése mozgatta ecsetét. Erőteljes, fényben úszó pleinair képei úgy hatnak, mintha a közvetlen vázlatkészítés anyagából bontakoztak volna ki. Nyilasy Sándor egész működése során megmaradt a harmonikus, logikus megjelenítés módszerénél semmiféle tudálékos kísértés nem tudta torzítás kalandjaira csábítani. Miközben a burzsoá formalizmus szinte parancsoló kényszerrel vitte romlásba a legtehetségesebbeket is, Nyilasy, a tápéi nép igazi festője, következetesen ragaszkodott a természethűséghez, az értelmes, közérthető kifejezés eszközeihez. Viruló képeinek hivatása főképp valószerűségükben, életet sugalló erejükben gyökeredzik. Műveinek eszmei tartalma, a megfigyelésadta gazdag életismerete segítségével válik szemléletessé. Különös f igyelmet érdemelnek Nyilasy Sándor portréalkotásai közül főleg azok az arcképek, amelyeket feltehetően nem megrendelésre készített. „Mikszáth Kálmón«-t, „Tömörkény István*-t és „Reizner János*-t ábrázoló portréi mondhatók ilyeneknek, melyeken minden hamis beállítottság nélkül, életszerű természetességgel mutatja nagynevű modelljeinek jellegzetes, közvetlen egyé* niségét. Nyilasy korábbi párizsi tartózkodásán kívü — miután tehetségével kétszer is kiharcolta az Andrássyféle ösztöndíjat és a „Vasárnap« című képe 1907-ben meghozta számára a Lipótvárosi Kaszinó díját — külföldi tanulmányútra ment, s bejárta fél Európát. Ebből az idejéből való a szegedi Múzeumi Képtárban látható „Hollandi táj* című hangulatos alkotása is. Jellemző, hogy Nyilasy Sándor minden „elismertetése* ellenére sem kapta meg a nagy Ferencz József/ösztöndíjat, amelyet a szegedi születésű művészifjak támogatására alapított a város. A kiváló szegedi festő 1934 ja" nuár 6-án, hatvanegy éves korában hunyt el. Halálát elhanyagolt szívbaja okozta. Élete utolsó részét gyötörték a gondok megalázásai és a bizonytalanság. Az Oroszlán-utcai bérház negyedik emeleti műtermében hosszú idő óta kölcsönökből élt. A rothadó kapitalizmus, fasizmusba hajló, művészetsorvasztó, embertelen világának nem kellett Nyilasy valóságot ábrázoló, szívvidító, a nép törhetetlen életerejét tükröző művészete, melyből az emberi érzelmek jóleső melege áradt. Kortársai közül, főleg Heller Ödön és Parobek Alajos művészetére hatott. Helyi muzeológiánknak egyik legfontosabb feladata Nyilasy Sándor alkotásainak szorgalmas összegyűjtése és bemutatása a dolgozóknak, továbbá művészetének méltó helyre való állítása nemzeti festészetünkben. Meghaló formában nyilatkozik meg az elhunyt festőművész kedves falujának, Tápénak gyásza, aki saját halottjának teGombaszedők kintette Nyilasyt. Tömött, zárt sorokban, méltóságteljesen vonultak fel a temetésén. Nyilasy Sándor szülőföld szeretetét sugárzó életműve gazdag tanulság a ma élő helyi festők számára. Alkotásai — melyek szegedi hagyományaink nagyértékű, nevezetes képzőművészeti emlékei — megerősítenek bennünket abban, hogy az igazi művészet feladata együtt élni a néppel, realista alkotásokkal segíteni harcát, kifejezni legmélyebb érzéseit. Mély eszmeiségű művet csak a néppel, szívvel-lélekkel összeforrott, a nép érdekeiért őszintén küzdő művész alkothat, Szelesi Zoltán ..„ I ! muzeológus A Képzőművészeti Alap szoborpályázatának eredménye A Képzőművészeti Alap Képcsarnoki Vállalat „Mezőgazdaságunk építői" címmel szoborpályázatot hirdetett. amelynek határideje november 15-én járt le. A bíráló bizottság az elmúlt napokban döldött a beküldött 52 pályamű fölött és megállapította, hogy bár a kisplasztikái művek terén számottevő, fejlődés mutatkozik, * pályaművek még műidig nem érték el a kívánt szín. vonalat. Ezért a bírálóbizottság úgy lányok*, „Tápai kompkikötő*, „Nap- határozott, hogy a díjakat csak részbea adja ki, a fennmaradó ősz. szeget pedig munkajutalmaikként osztja ki. A díjazott- illetve jutalmazott pályaműveket Sokszorosítják. Bméleti színvonalunk emelését segíti elő az AMGÍlIi01GÁLTÁTÁ$