Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-31 / 306. szám

OfcLMIGYSRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1953 DECEMBER 31 Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytatás az első oldalról) A tej hozamnak átlagosan 500 literrel való emelése, ami a takprmányalap megszilárdítása esetén 2—3 év alatt elérhető, lehetőséget ad arra, hogy a városban és faluban igazi tejbőséget teremtsünk, mert így megkétszerezhető az áruforgalomba kerülő tej mennyisége. A tenyésztési munka fejlesztése érdekében ki kell szélesíteni a törzskönyvezést és be kell vonni nemcsak az állami gazdaságok és .termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok teheneit ls és a törzskönyvezett tehenek számát 2—3 év alatt legkevesebb százezerre kell emelni. A lótenyésztés fejlesztése érdekében elsősorban ls azt a nézetet kell felszámolni, amely szerint a gépesítés csökkent) a lótenyésztés fontosságát és megengedhetővé teszi a lóállomány lényeges csökkentését is. Sok tapasztalat mutatja azt, hogy a mezőgazdaság ' intenzivltásának növelése, a haszonállatállomány emelkedése még magasfokú gépesítés mellett is nemcsak, hogy feleslegessé nem teszi a jelenlegi lóállomány fenntartását, hanem még annak bizonyos növelését is megköveteli. Lóállományunk fejlesztésénél az állományt számbelileg nem kell lényegesen növelni, hanem a minőség további Javítására kell törekedni. A magyar lótenyésztés méltán Jóhírű, tenyésztésünk és lóállományunk minőségileg elérte a felszabadulás előttit, lovaink többsége húzóképesséeben is, gyorsaságban is megfelelő állapotban van. Lótenyésztésünkben nagy gondot kell fordítani ménéllományunk további javítására és a kancaállomány nagyobb arányú csikóztntására, jelenleg ugyanis kancaállományunknak országosan mindössze 38.9 százaléka ad évente csikót. Ezen százalék felemelése 5 százalékkal. amely nem lehetetlenség, évente több mint 10 ezer darab csikóval jelentene többet, amely mind az állomány emelése, mind export szempontjából nagy jelentőséggel bír, Ennek elősegítésére kormányunk elengedi az adót a kancák után azon évben, amelyben csikóznak, a törzskönyvezett kancák után pedig két évre. Az ország lakosságának hússal és zsiradékkal való ellátásában a legnagyobb jelentősége a sertéstenyésztésnek van, mely a hússzükségletek kielégítésében Jelenleg lényegesen nagyobb helyet foglal el, mint a szarvasmarha, közel kétszerese annak. Sertésállományunk fejlesztésénél a vágási átlagsúly növelése mellett a legdöntőbb a takarékos takarmányozás, hogy minél kevesebb és olcsóbb takarmányból minél több húst és zsfrt tudjunk előállítani. Ezen cél elérése érdekében tovább kell javítani sertésállományunk minőségét, ftotétlenül fenn kell tartani és továbo kell fejleszteni, különösen a szaporaság szempontjából, a magyar mangalicafajtát, amely sok zsírt ad. Tovább kell fejleszteni a már meghonosodott nagy fehér hússertést. amelyik szapora és gyorsan fejlődő. Sertésállományunknak alapját a továbbiakban is e két fajtának kell képeznie. A tenyésztők több évtizedes tapasztalatai kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy különböző sertésfajták keresztezéséből származó növendékek sokkal életképeIX. sebbek, gyorsabban híznak és jobb a fok ármány felhasználásuk. Ezért szélesen el kell terjeszteni nemcsak állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál is az ú. n. haszonállatkeresztezést. Ebből a célból a községeknek többfajta kant is kell adni. tését azért tűzhettük ki célul, mert népgazdaságunk ereje, iparunk fejlettsége, a Szovjetunió és a népi demokráciáit baráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság igényeit megfelelő gépekkel gyorsan ki tudjuk elégíteni. A mezőgazdaság gépesítésére e célra a2 elkövetkező 2—3 évben a mezőgaz. Az állami gazdaságok sertéste- dasági beruházásokból legalább 3 nyészetelnek mintegy ötven százalékát fokozatosan törzstenyészetté kell fejleszteni, amelyek nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodók számára is tudnak nevelni tenyészállatot: kant és kocasüldőt. A juhállomány fejlesztésére mind számbelileg, mind minőségileg nagy gondot kell fordítani és a dolgozó parasztokat az eddiginél sokkalta inkább érdekeltté kell tenni a gyapjútermelésben. Meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amely most a juhtenyésztést jellemzi, hogy a juhtenyésztő s tejből — ami a juhnál csak másod termék — közel másfélszerannyl jövedelemre tud szert tenni, mint a főtermékből, a gyapjúból, ezért a gyapjú árát a jelenlegi 14 forintról fel kell emelni 36 forintra. A juhállományt számbelileg is jelentősen lehet fejleszteni, éspedig nemcsak ott, ahol nagykiterjedésű juhlegelők vannsk, hanem szinte az ország minden területén és segítségével állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink olyan takarmánynyerési lehetőségeket tudnak kihasználni, amelyet a szarvasmarha vagy a sertés nem hasznosít. Főleg a silózás segítségével nagyobb gondot kell fordítani a juhok téli tartására, mert ez növeli a gyapjúhozamot és a szaporaságot. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a baromfitenyésztés fejlesztésére Is és ennek érdekében meg kell növelni a keltetőkapacitást és még 1954-ben 11 millió naposI csibét kell eladni az egyénileg 1 gazdálkodó dolgozó parasztoknak, termelőszövetkezeteknek és a városi lakosoknak. A tyúkféléken belül a főirányt a magyar sárga- és a magyar fehérfr.jtákra kell venni, mert ez a két fajta a magyar viszonyokhoz jól alkalmazkodó, jó gondozás és tenyésztés mellett megfelelő menynyiségű tojást és ugyanakkor jó húst ad. Városok körüli termelőszövetkezetekben és óltami gazdaságokban létre kell hozni — kirtirólag tojástermelés céljából — nagy leghorn-tcnyészeteket is. Az ország lakosságának hússal való ellátásában a haltenyésztésnek száza1 ékosan jelenleg kicsiny a szerepe, de fejlesztésére nagy lehetőségekkel rendelkezünk, ezért nem hanyagolhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Állami segítséggel és támogatással 1956-ra a tógazdaságok területét a termelőszövetkezetekben a jelenlegi 500 kh-ról mintegy 6500 kh-ra emeljük fel és továbbfejlesztjük az állami tógazdaságokat is. Ezzel az összhalhozam 1956-ra országosan el kell hogy érje a kétszázezer mázsát, ami a jelenleginek négyszerese, összefoglalva: az állattenyésztésen belül a fö feladat a hozamok növelése, hogy hússal, zsírral, tejjel, tojással kielégítően tud luk ellátni lakosságunkat. A mezőgazdasági munkák gépesítéséről A mezőgazdasági termelés általános felemelése, a talaj termőképességének fokozása, az állattenyésztés hozamának növelése nagy mértékben a gépesítés színvonalának emelésétől függ. Mindazok a rendszabályok, melyeket a mezőgazdasági termelés érdekében alkalmazni akarunk, a mezőgazdaság intenzívebbé tételét jelentik és egyben növelik a munkaerőszükségletet. Mezőgazdaságunkban viszont jelenleg is nagy a munkaerőhiány mert az elmúlt években a városba, az iparba soktízezer mezőgazdasági dolgozó ment el. Ezen kérdésnek egyetlen megoldása a mezőgazdasági munkák gyors gépesítése, mert ez megsokszorozza a munka termelékenységét és egyben könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkákat, amelyek közismerten a legnehezebb munkák közé tartoznak, A mezőgazdaság gépesítésének tervezett üteme az elkövetkező 3 évben átlagosan évente mintegy 160.000 mezőgazdasági dolgozó munkaerejét pótolja. Ez tehát annyit jelent, mintha 1956 végéig a mezőgazdaságban dolgozók számát 180 ezerrel növelnénk. Ez a gépesítés a mezőgazdaságban nem tesz feleslegessé munkáskezet, mert a mezőgazdaság Intenzívebbé, betlerjesebbé tételével együtt körülbelül hasonló arányban nő a mezőgazdaság munkaerőszükséglete ls. A mezőgazdaság gépesítésének szinte korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben, állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, ezért a mezőgazdasági munkálatokat elsősorban Itt, a mezőgazdaság szocialista szektorában kell gépesíteni. de emellett gépi segítséget kell nyújtani az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendímllliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági munkák közül ma a legfontosabb feladat az alapvető munkák, a szántás-vetés és egyéb talajmunkák gépesítése. Jelenleg még a mezőgazdaság szocialista szektorában sem sikerült megfelelően gépesíteni ezeket a munkákat. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a szántás-vetést szinte teljes egészében géppel végzik, de a munkák nem megfelelő időben történnek. Megkésünk a tarlóhántással, az őszi mélyszántással és legtöbbször a vetéssel is, márpedig ez a késedelem a gabonából kat. holdankint könnyen jelent egy-, kettő, sőt négymázsás terméskiesést is. Ugyanezen alapvető talajmnnkákhoz kell a legnagyobb segítséget adni nz egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak ls. Több év tapasztalata mutatja, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jelenlegi fogatellátottságuk mellett nem bírnak idejében megbirkózni a nyári és az őszi munkálatokkal. Az idén is, míg az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek az őszi mélyszántás tervét december 15-ig 98.3 százalékban teljesítették, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mindössze 6825 százaléknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézségeket okoz — különösen a szocialista szektorban — a kapások megművelése. Ezért a növényápolási munkákat az eddiginél gyorsabban kell gépesíteni. E cél érdekében el kell látnj a mezőgazdaságot négyzetes vetőgéppel, de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapasnövényeket, a kukoricát, napraforgót és négyzetes-fészkesen kell ültetni a burgonyát, addig is, ameddig elégséges géppel nem rendelkezünk. A növényápolási munkák gépesítése érdekében növelni kell az Unlversal-traktorok számát, a gépállomásokat és állami gazdaságokat olyan munkagépekkel, elsősorban kultivátorokkal kell ellátni, amelyek segítségével a növényápolási munkák gépesíthotők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek növényápolási munkáit legalább 45 százalékban gépesítsük. A mezőgazdasági munkák között nagy gondot okoz a megtermelt növények veszteségmentes betakarítása. A betakarítási munkák meggyorsítására és veszteségmentessé tétele érdekében tovább kelt gépesíteni a kalászosok aratását, részben kombájn, részben aratógép segítségével. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gépesíteni a fiivok és a pillangósvirágúak kaszálását és hozzá kell fogni n kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarításának gépesítéséhez Is. A mezőgazdasági munkák gépesítésében talán leginkább az állattenyésztésben maradtunk ol. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében meg kell gyorsítani az önitatóberendezések gyártását, a takarmány-készítés, a takarmány- és trágyaszállítás gépesítését. A mezőgazdaság gépesitóse nagy, de végrehajtható feladat elé állítja iparunkat. E feladat teljesítése érdekében feltétlenül változtatni k%!i azon a viszonyon, ahogy egészen a legutóbbi Időkig nz ipar vezetői maga a kohó- és gépipari minisztérium is, a mezőgazdasági gépgyártást és a mezőgazdaság alkatrészek kel való ellátását kezelte. Eddig ugyanis gépgyártásunknak ez a fontos területe a mostoha, gyermek szerepét játszotta és a me •/őgnzdasági gépgyárakat látták el a legrosszabbul anyaggal, ennek fejlosztésére fordították a legkisebb összegeket. Ez a helyzet oda veze'ett, hogy olyan egyszerű mezőgazdasági gépeket is. mint a ve 'őgép, az eke, a kultivátor, n«m kielégítő minőségben gyártották. Ezen a helyzeten gyorsan változtatni kell, az ipar elsőrendű feladatává kell tenni a mezőgazdasági gépek gyártását és a mezőgazdaság gépesítésének biztosítását, megfelelő mennyiségű és minőségű alkatrészt. A mezőgazdasági munkák gyors gépesitéso azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mértékben a mezőgazdaságban dolgozókon. akik ezeket a gépeket használják, elsősorban a gépállomások es az állami gazdaságok dolgozóin és vezetőin. A mezőgazdaságban általában továbbra is rendkívül alacsony színvonalon mozog a gépek kihasználása és különösen tűrhetetlen a helyzet a gépok ápolása és karbantartása körül, amely sok gépállásra, alkatrészpazarlásra és a gépek gyors elhasználódására vezet. Nagyon sok gépállomáson az igaz gató és főgépéaz nem ellenőrzi rendszeresen a kö'elező folyó karbantartás elvégzését. Még min- nyerhetnek. érdekében javasolja a Politikai Bizottság, hogy 1954-ben az iparitanulóképzéshez hasonló traktorosgépkezelő tanulólnlézeteket kell nyitni másféléves oktatási időtartammal, emellett az idősebb korosztályok és n katonaviseltek számára a földmű velésügyi minisztérium szakoktatási rendszerében hathónapos szak tanfolyamokat kell szervezni, ahol a már gyakorlattal rendelkező fiatalok traktorosgépész-oklcrvelct dig előfordul olyan eset, hogy a gúpállomási igazgató arra a kérdésre, hogy hogyan kell ellenőrizni az I. számú karbantartás elvégzését a munkában lévő traktoron, azzal válaszol, hogy meg kell nézni, nem poros-e a traktor. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet a gépállomásokat irányító felsőbb szerveknél, így a gépállomások megyei igazgatóságainál és a földművelé»ügyi minisztériumban. Ez persze nemcsak a szakmai hozzáértés hiánya miatt van, nagy szerepe van ebben a laza fegyelem nek, a lelketlenBégnek, ami egyes gépállomásokon és állami gazdaságokban a traktorosok és műhely munkások között eluralkodott és a földmüvelésügyi minisztérium gyen go ellenőrzésének. A gépállomások munkájának egyik legnagyobb hiányossága az. hogy a gépi munka hatása a termésátlagok növelésében nem mn tstkozik meg, mert a gépi munkák minőségére nem fordítanak gondot. A gépállomésok igazgatóinak, főagronómusainak és főgépészeinek jelentős része még mindig nem érti, hogy csak akkor lehet jónak értékelni a gépállomás működését, ha körzetében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termésátlagai a munkák gépesitésc segítségével nőnek. Hiába teljesíti a gépállomás idejében a tervét normálholdakban, ha mázsákban rossz az eredmény, obben az esetben nem dicséretet, hanem elmarasztalást érdemel. A mezőgazdaság számára juttatott gépek Jobb kihasználása ós a munkák minőségének megjavítása érdekében mindenekelőtt meg keil javítani a traktoristák műszaki kiképzését és a mezőgazdaság műszaki káderekkel való ellátottságát. A traktoristák jobb kiképzése Növelni kell a körzeti és a vezető mechanikusok műszaki képzettségét is és számukra az eddiginél hoszszabb tanfolyamokat kell tartani és ugyanakkor nagyobb számban kel! n mezőgazdaságba gépésztechnikusokat küldeni. A mezőgazdaság gépesítése kü rüll hibák egyik legfőbb oka, hogy a traktorvezetők és mechanikusok a gépállomásokon és állami gazdaságokban a rossz szociális ellátás, a munka szervezetlensége miatt gyakran változnak. Ezen a helyzeten is változtatni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a traktoristák és kombájnisták mindennapi életükön keresztül érezzék, hogy pártunk és kor- • ' mányunk, a gépi munka jelentőségének megfelelően, fokozott megbecsülésben részesiti a jóldolgozó traktorost és kombájnlstát. Ezért meg kell javítani életkörülményeiket, biztosítani kell számukra a szórakozás lehetőségeit is és munkaközben el kell őket látni meleg étellel. Feltétlenül meg kell erősíteni a gépállomások és állami gazdaságok javítóbázisát, alkatrész- és üzemanyagellátását is. A javítóbázis megerősítése érdekében a gépállomások ós állami gazdaságok javí tómühelyeit megfelelő felszereléssel kell ellátni, munkagépekkel, mérőműszerekkel és a Javítóműhelyekbe az iparból önkéntes jelentkezés alapján megfelelő szakembereket kell átirányítani. Az alkatrészellátást úgy kell megszervezni, hogy alkatrészhiány miatti gépállás a minimumra csökkenjék. Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell a mezőgazdaság számára adott hatalmas géppark gazdaságos és takarékos felhasználását a termésátlagok gyors felemelése erdekében. A mezőgazdasági termelés szakirányításának megjavításáról A mezőgazdasági termelés általá- nemrégen még a termelőszövetke-> nos fellendítésének célkitűzése megköveteli, hogy a mezőgazdaságot irányító szervek, a földművelésügyi minisztérium, a megyei és Já rási tanácsok, továbbá azok mezőgazdasági osztályai mnnkájában lényeges változás történjék. A mezőgazdaság területén mutatkozó elmaradás egyik oka az, hogy a földművelésügyi minisztérium és a volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma is bürokratikus módon dolgozott és részben dolgozik még ma is, munkája nem a feladatok tényleges elvégzésére, a gazdasági szervező munkára irányul, hanem ntasi'ások tömkelegének gyártására ée kiadására. Hozzájárult mindebhez a* is, hogy a központi apparátusok létszáma felduzzadt, nemcsak Budapesten, hanem a megyei központokban ls. Emiatt mezőgazdasági szakembereink jelentős része nem vesz részt közvetlenül a mezőgazdasági termelés Irányításában, hanem különböző irodákban ül, bürokratikus munkát végez, elszakítva a mezőgazdasági termeléstől. Ezt a képet ki lehet egészíteni még azzal, hogy hasonló bürokratizmus és túlzott centralizálás mutatkozik meg egyéb, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos szorveknél is, különösen a begyűjtési minisztériumban, de a különböző termeltető vállalatok is a szakemberek százait kötik le irodai, vagy izakértelmot nem kívánó szervezési munkával. A mezőgazdasigfejleeztési programm nagy feladatot ró a megyei, járási és községi tanácsokra, mezőgazdasági osztályaikra. A mező gazdaság területén a túlzott centralizálás azzal járt, hogy a járási és megyei tanácsok és mezőgazdasági osztályaik hatásköre rendkívül leszűkült, minden kis kérdésben a földművelésügyi minisztérium dönt. A földmüvelésügyi müiisztérínm dönti el Jelenleg még azt is, hogy egyes termelőszövetkezetek mely területén létesüljön tógazdaság, vagy öntözéses gazdálkodás, hol ül tessenek szőlőt V-T gyümölcsöt. A földművelésügyi minisztérium haltenyésztési osztálya például zetek tógazdaságainak fejlesztése helyett azzal foglalkozott, hogy sörrel, paprikával és borral látta el a halászszövetkezetek csárdáit. Mondanom sem kell, hogy ez a túlzott centralizálás az ügyek menetét rendkívüli módon megnehezíti és a helyi kezdeményezéseknek nagyon gyakran szárnyát szegi. A megyei és járási tanácsok hatáskörének csökkentésével együtt kisebb lett a felelősségük is a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Ez odáig vezetett, hogy egyes megyei és járási tanácsok elnökei sokszor a legfontosabb mezőgazdasági kérdéseket sem ismerik. A mezőgazdasági fejlesztési programmot csak akkor lehet végrehajtani, ha megnöveljük a megyei és járási tanácsok felelősségét és egyben hatáskörét a mezőgazdaság fejlesztésében. E célból felül kell vizsgálni a földművelésügyi minisztérium döntési jogkörét és csak a legfontosabb kérdések eldöntését, kell meghagyni a minisztérium hatáskörében, a többit bátran le kell adni a megyei és járási tanácsokhoz, illetve a mezőgazdasági osztályokra kell bízni. A helyi tanácsok a mezőgazdaság fejlesztésében rájuk rótt feladatokat csak akkor tudják kielégítően elvégezni, ha végrehajtásukba a tanács tagjain kívül szélesen bevonják a mezőgazdaság legjobb dolgozóit, a termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, az állami gazdaságok és gépállomások élenjáróit. Csak helyeselni lehet azt a több helyről felvetett javaslatot, hogy a feladat megkönynyítése céljából a községi tanácsok mellett hozzunk létre széles mezőgazdasági termelési bizottságot, amelyben részt vesznek a falu dolgozóinak leg_ Jobbjai, a termelésben nagy tapasztalatokkal bíró, jól gazdálkodó közép(Folytatás a harmadik oldalon.) f