Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

DíLMQGYÜRORSZDG PÉNTEK. 1953 DECEMBER 55. AJÁ Hétfőn, utolsó óra titán egyedül sietett el Judit at egyetemről. Ugy intézte már előre, hogy Gyurka ne is várja, mert ajándékot akart vásárolni. Napok óta törte a fejét, hogy mit is vegyen, — vegyen, vehet-e egyáltalán Gyurkának ist As utolsó pillanatban, amikor édesanyjának már megvette a gyapjúsálat, karácsonyi ajándékát, még mindig töprengett ezen. A félév eleje óta ismerték egymást. Hogy mióta szeretik is egymást — erről nemigen tudnak számot adni. Ezen gondolkodott el Jutka újra, ahogy a Leninutcán, az esti ködben, a kivilágított kirakatokat nézegette. Talán azon a taggyűlésen kezdődött, amikor Gyurka mögött ült és a felszólalások szünetében megbeszélték, hogy másnap közösen végeznek el valami. Igen közös feladatot. Azóta naponta együtt vannak — és boldogok. Judit érzi és biztos abban, hogy Gyurka ugyan igy gondolja: nincs, nem is volt közöttük még soha semmi zavaró dolog, félreértés, Es en az ajándékvásárlás, éppen emiatt nehéz. Karácsonyra szokás ajándékot venni, már pedig Judit semmiképpen nem akarja, hogy Gyurka valami ilyen kötelcsségszerüséget érezzen az 6 ajándékában. Különösen akkor, ha 6 nem.,. — Mert az is lehet, hogy neki nem Jut eszébe. — tűnődött Jutka. Értékes, drága ajándékról szó sem lehet. Ösztöndíjból élnek. Megérti-e vájjon, tudja-e, hogy az ajándék öröme nem az értéken múlikt Tudja-e, hogy mindegy az, mit adunk a másiknak, egy dobot gyufát, vagy két szem cukrot, csak érezni lehessen belőle azt, amit jelenteni akar. Azt, hogy gondolok rád, hogy napok óta töröm a fejem, wll adjak neked, ami engem jelent majd számodra karácsony este, amikor a fenyőfán meggyújtják a gyertyákat. Ha ezt nem érti meg, — és Jutka előre elszomorodott, — akkor baj lesz az én ajándékom miatt. Nevetséges lessek, gyerekes és tán zavarba is hozom ... De, ha 0 is úgy érzi, ahogy én, akkor mílyen szomorú dolog lenne számára enélkül a karácsonyest. Végül is pontot tett at egymást kergető gondolatok végére és lenyomta az egyik játékszerbott ajtaján a kilincset. Zavartan nézett körül a vidám zslbongdsban. Tömve volt az üzlet, játékot vásárló szülök töltötték meg. Jutkában mégegyszer felmerült a gondolat: — csacsiság, amit akarok. Es mégis, pár perc múlva már ott álU m putt előtt. — Egy egészen kicsiny, fehér nyuszit kérek. Pontosan olyat kapott, amilyet elképzelt. Győrsan, válogatás nélkül becsomagolhatta. Nem a táskájába, hanem a zsebébe tette kifelé menet. Az utcán újra elővette, nézegette. — Na nyuszi, mi lesz a sors oá? Karácsony este beszélj majd helyettem. Ugye nem fáj a fogad1 — és Jutka hangosan elnevette magát a korzó kellős közepén. Egy asszony utána is fordult csodálkozva. ' * ' A nyuszi és a fogfájás... Egészen biztos, hogv Gyurka is arra fog gondolni, aminek az emlékétől Judit téli hidegtől színezett arcán egy árnyalattal sötétebb lett a pirosság. Ugy volt, hogy november elején Judit nem ment be egyik délután az egyetemre, mert megfájdult a foga. A meleg enyhítette a fájást, kinn már hideg volt. Otthon maradt, fehér kendőt kötött az arcára, úgy ült le tanulni. És egyszer csak szólt a csengő, Gyurka jött. — Mi van veled, mi bajod vant — kérdezte rögtön. S amikor Jutka megmondta, óvatosan és kedvesen két keze közé fogta az arcát: — Olyan vagy, mint egy nyuszi, a kendő kit fülével. Mint egy kis fehér nyuszi. Azután hozzá hajolt és megcsókolta, akkor először. Ugy, mint egy gyereket, azért, hogy ne fájjon az, ami fáj. Jutka tiltakozott a nyuszinak minősítés ellen és most mégis, pont ezt a játéknyuszit tartja a legmegfelelőbb karácsonyi ajándéknak. Otthon csöpp kendőt kötött a nyuszi pofácskdjdra, azután két szem szaloncukrot és egy fenyöfagallyacska mellé csomagolta. Nem irt egy sort sem hozzá, ezt igy kell megérteni, szavak nélkül. Gyurka szerdán elutazott. Judit kikísérte as állomásra, az utolsó pillanatban értek ki és amig Gyurka jegyet váltott, táskájába csempészte a csomagot, — Szervusz Jutka, pihend ki magad a Hu gákig, aludj sokatl — igy búcsúzott Gyurka. Elrobogott a vonat és Jutka a kiürült perronon hirtelen fázni kezdett. — Nem kellett volna a nyuszi. ., jutott eszébe bizonytalanul. Aztán lassan elindult haza. — Nincs is karácsonyi hangulatom — állapította meg. Másnap este, mikor édesanyja megjött a munkából, megterített a vacsorához. Régi karácsonyestékre gondolt, amikor izgatottan várta, hogy kigyúljanak az apró gyertyák és hogy kibonthassa végre a fenyő alatt as ajándékok sejtelmes zizegő papírját. Most már nincs fenyőfa, kettőjüknek minek. Édesanyjának vett ajándékát az asztalra tette, az volt csupán fenyődgacskival díszítve. — Megfakult az ünnep. Hiába, ez a nap a gyerekek napja, csak Ok érzik különösnek, másnak, mint a többit. A felnőtteknek szürke ez is. — Milyen rosszul ég a villany. Sötét van itt. — nézte elgondolkozva az égőt és nem akarta bevallani magának, hogy mi is hiányzik tulajdonképpen, hogy csak egy szó kellett volna és más lett volna a mai este. Furcsa volt ez a pályaudvari búcsú ,.. Kiment a szobából. Mire visszajött, édesanyja már benn volt és éppen az ajándékcsomagja ssinórját bontogatta mosolyogva. Jutka megállt és rábámult az asztal közepére. Ugy érezte, kétszázas égő szórja tele sugárzó, meleg fénnyel a szobát. Az asztal közepén egy könyv, rajta Gyurka kissé kusza Írásával egy kartonlapocska: Boldog ünnepeket, Jutka! — és egy kicsiny havas, csillogó fenyőkossorú. A közepén aprócska, szivformájú, piros viastgyerlya, annak a lángjától változott meg egyszerre az egész világ. Jutka csak állt, mint egy kis gyerek a legszebb karácsonyfája előtt. Egyetlen gondolat kötötte le pillanatokig: — Köszönöm. Gyurka! Milyen jő, hogy te is tudod, mi az ajándék! CSONTOS MAGDA Hetven éves a szegedi színház VÍZSZINTES: I. Ezzel a címmel mutatták be Shakespeare kitűnő vígjátékát. II. Tábor németül. 12. lmok teszi. 13. Ilyen telefon is van. 14. UHK. 10. Vissza: menni latinul. 17. Moliere hőse. 31. A szabadságharc idejéa volt a szegedi társulat igazgatója. 24. Egykori ökölvívó világbajnokunk. 25. Nem egyenruhás. 26. Hagymás virág mássalhangzói. 27. Vadeve... 29. Latin üdvözlés. 30. Királyi kellék. 32. Közepén o-val Ilyen ünnep is van. 34. A mese vége. 35. Szép Jellemvonás. 38. Igekötő. 37. Táncot jár. 39. Kettős mássalhangzó. 41. Vissza: ige. 43. Lendületes vonal. FÜGGŐLEGES: 1. Vissza: török női név. 2. Ilyen hölgy Makacs Kata. 3. Sok sziget van az ... 4. Étlen bevehetetlen vár. 5 ZR. 0. Megye. 7. Arany franciául (fonetikusan). 8. Háziállat kis hibávaL 9. Gyümölcstartó. 10. Megye fele. 14. Katona. 19. A szegedi színház egyik rég! igazgatója. 18. Visszaint! 19. Ilyen hölgy Melinda. 20 Léha idegen szóval. 22 Bürokrata gyártja. 23. Igekötő. 24. Gorkij dráma. 28 Elődjét. 31, Ige. 33. Kettős mássalhangzó. 38. Az utolsó görög betű eleje. 40. Főzelék. 42. Igekötő. 44. Képző. 45. Sokszor tévesztett betű. BefedMé* határt <46, december 30. L«j_ utóbbi re/tványünk meejfejtéesén kOnyvjuta'mot kaptak < Temet Sándor, Tóth János. Mari Imre Megjutalmazták a beadásban élenjárd desxki dolgoxó parasxtot Ambrus Pál, a deszki Szabadság első mintájú termelőszövetkezet tagja beadási kötelezettségét november 20-lg mindenből száz százalékra teljesítette. Az élenjáró dolgozó paraszt megérdemelt Jutalmat kapott. A deszki kultúrházban most adták ét Ambrus Pálnak a jutalmat: egy darab lótakarót, mosdótálet, fejősedényt és egy tejszűrőt. A dolgozó paraszt boldogan vette át az ajándékot. Megígérte, hogy a J5* vőben is határidőre teljesíti beadását és a dolgozó paraszttársai kőzött is felvilágosító munkát végez, Ismerteti az új begyűjtési rendszert. Ambrus Pálnak az a véleménye: nagyot lendít a dolgozó parasztok helyzetén az új begyűjtési rendszer és elősegíti, hogy még jobb tegyen életük, Unsz Mllosué A

z égen hideg fénnyel ragyogtak a csillagok — köztük a közelgő éj királynőjeként világított a telihold. A szél, mely éRzakról jött. hatalmába körítetté a várost. Előbb csak a körtöltésig merészkedett, megcibálta a Makkoserdő fáit, aztán továbbrohant, a elözönlö'to a külvárosokat. Nyikorgott a nyltvafelejtett ajtó, s zizegtek a kémények közé feszítőt villanydrótok, mikor jogos ujjával beléjük kapaszkodott. A kihalt utcán véglgsüvített, nagyot fordult nz utcasaroknál, s egyenesen a Belvárosnak indnlt. Így érkezett el egészen a Széchenyi-térig. Ott megállt, mintha erőt akart volna gyűjteni, majd körülrohan'a a kihalt tér házkorítését, jégvirágot rajzolt dermesztő kezével a kivilágított kirakatablakra, és a Hid-uteán át kiszabadult a Tiszapartra, hogy a megdormodt víz felett kedvére kltombolhnssa magét. Innon merészkedett át egy-egy szélcsapat a némaságba húzódott, elnyúlt Újszegedre ls. De nem sokáig kalandozott nz alacsony házak, kaesknrlngós utcák között. Visszafordult, s a folyó felett viaskodó, sivító csapatokkal egyesülve, örvényként támndt újra a megmerevedett városra. Az első hullára átszállt a házak felett, s Alsóváros folé vette útját, de a második lecsapott a tér őreg platánfáira, és kíméletlenül felrlasztotté a csupasz ágakon szunyókáló verébrajt. A kétségbeesett menekülés esivogásának lármáját az időközben megérkezett harmadik hullára elsodorta, s egészen a Valérla-térlg vitte, hogy ott szétterítse, s a koránfekvö kispolgárt rlasztgassn vele, megbolygatva hálósipkás álmának békéjét. A Széchenyi-téren maradt másik két hullám ezalatt összecsapott a levegőben: egyik Felsővérosnak Indult, másik Móraváros felé Iparkodott, a. most harebnkezdtek egymással a győzelemért. A légörvény elszáradt ágakat tördelt, a nekiosnpta a másodemelctl ablakoknak, mintha kopogtatni aknrt volna. A sarki lámpa zománotányérját megbimhálta hogy a körehulló fény a házak falán fu ott végig hirtelen... Az örvény tátongó szája Móraváros felé fordult — nz erősebb győzött, a gyengébb megadta magát, hogy a győzőt segítse. S a vízparton karéjban elnyúló százezres város leto'te a fegyvert: az utcák elnéptelenedtek. Az utcákon ettől a pillanattól a száguldó szél maradt egyetlen parancsoló úrnak. A ficánkoló szélcsapat legerősebb szárnya átvette a parancsnokságot a meghódolt város felett... B

erde János kilépett a kultúrterem ajtaján. Három meredek lépcsőfok, s máris ott állt kinn az utcasarkon. A hirtelen clőtermett szé'roham belekapaszkodott kigombolt kabátjába, s púposra fújta hátát. Aztán arcába karmolt, majd szájaEGYEDÜL szélét lilára zsibbasztotta. S kihasználva a meglepetés első pillanatait, a félrecsapott kalap ellen támadt: megmarkolta a karimáját és kiszáradt, keskeny árok kővéfagyott göröngyei közé repítette. Mire a férfi raagáhoztért, már gyér, ősz haját borzolgatta és homlokának ráncai közé furakodott. Ennek fele se tréfa, gondolta Berde János, s lehajolva a mélyedésben barnálló kalap felé kotorászott — elfáradt a dereka, mlro sikerült megint fejére tennie. Begombolta kabátját, szemérehúzta a kalap szélét, a gallért a gyapjúsál fölé gyűrte, léptélt megszaporázva Indult hazafelé. A szélcsnpat kisérte néhány sarkon át, de akkor megúnta a tétlenkedést, s eliramodott titkos céllal valamerre. A férfi emlékezetében összekavarodott az este emléke a délu'ánéval: hol a délutáni mnnkára gondolt, hol nz esti fenyőfaünnepre. Események és omborareok, szavak és mozdnlatok kergették egymást agya tekervényeiben. 8 ő fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy rendet teremtsen ebben a gondolnikáoszban. Hagyta, csak fussa a maga kacskaringós útját a gondolat — majd eljut valahová. Hosszúranyújtott léptekkel sietett, falhoz húzódva, hogy meneküljön a hldeghozó széltől. S mire a Nagy körúthoz ért, elkedvetlenedett. Maga sem tndta miért — tán a hideg szegte kedvétt IV eim volt már fiatal ember Berde Já•*• ' nos: rég túl az ötvenen, ée nagyon közel a hatvanhoz. Ezt Jelezte életének múló Idője. Magas, csontos, szikkadt öregembert mutatott külseje, előreugró állal és szürke, bozontos, cgymásbaérő szemöldökkel. A tüskés, rövidrenyirt bajusz szálait ls kezdto szűrkére festeni az öregség. — Talán ezért t Ezért lennék rosszkedvű mat — kérdezte gondolatban önmagától. De nem. ez lehetetlen, adta meg azonnyomban a feleletet ls. Hiszen elégedett volt é'rtévr': többet kapott, mint amennyit kívánt. Ha valaki tizenöt ówcl ezelőtt azt mondta volna neki, hogy te, Borde János, czerkllencszázötvenháromben személyzeti osztályveze'ő leszel a Stharm úr gyárában, nevetvo hátbniltötte volna, aziránt érdeklődve, hogy három. vagy négy decinél ivott-e többet a kelleténél. S ami akkor még tréfának is túl vaskosnak tűnt, most ime, valóság. Berde János, „volt szakmunkás", kétszeres sztahánovista, a nagyüzem személyzeti osztályvezetője. Mindig szeretett emberekkel foglalkozni: ettől az Idő'őt kezdve akadt vele dolga bőven. Bár eleinte húzódozott ettől a munkától, később megkedvelte. 8 ss emberek Is bizalommal Jöttek hozzá apró panaszaikkal, orvoslást kereső bajaikkal. Berde Jánoe egyszer azon vette magát észre. hogy életében talán nem ls tndna többé más mnnkát végezni, mint ezt. A mondatok, mozdulatok mögött mindig az embert kereste, rejtett Izgalommal, és nagy-nagy bizakodással — semminek sem örült jobban, mint annak, ha megtalálta: a félórai beszélgetés után felengedett a zavar szertartásos hidegsége, elmúlt a félszegség, s a szembenülő alakból előbújt a becsületes, őszinte ember. Ilyenkor azt érez'e, sikerült elérnie valamit a óéiból, melyet maga elé tűzött. Am az elégedettség csak percekre engedte nyugodni, s élőről kezdődött • mindennapi küzdelem .,, A tűzoltólaktanya előtt Járt, mikor gondolata visszakanyarodott a kiindulópontra, s újfent erűt vett rajta a kedvetlenség. És ahogy közeledett hazafelé, annál inkább elhatalmasodott rajta. "Etél év óta egyedül élt a Bzéchenyt-térl lakásban. Feleségét tavaly temette el. A móravároel por, a pinceodú penésze által támasztott tüdőbaj erejével nem birkózhatott sokáig a tudomány — a baj elvégezte a maga dolgát. Berde János pedig megnyugodott, beletörődve a megváltoztathataflnnba. 8 a gyerekekt Felnőttek mind. öcsi bajuszos fiatalember, a Géza, meg a Miska versenyezve emberesednek. A Panni két éve asszony — most várják az első gyereket, as unokák Erre a gondolatra megmelegedett a férfi szive... Bizony, egyedül maradt. Panni ment el először, mindjárt követte őt öcsi. 8 oa ősszel kiszállt a fészekből az ntolsó két fióka is: Géza, az Idősebb katonáskodik, Miska, a fiatalabb, szakérettségire ment Pestre. — Egyedül maradtál, Berde Jánoe — mondogatta magának, és összébbhúzta mellén a kabátot. Ez bántotta, ezért volt hát rosszkedvű. Fájt hazamenni, a vidám, zajos ünnepi est vigassága n'án a hideg, ÜTCS lakás magányába. Máskor nem törődött ilyen gondokkal: elfoglalta a munka, no meg ismerőso, Jóbarátja, komája akadt bőven. 8 ez mindig feledteti a magányt. De most ellenállhatatlanul tört fel benne nz egyedüllét szomorúsága. Gondolkozott: hova mehetne el ezen az estén, hogy megmeneküljön a fenyegető magány nómaságától. Végül mégis úgy döntött magában, hogy hazamegy és olvas majd, mig el nem nyomja a szabadító álom. ptézébejutott felesége ls. Aa utóbbi hetekben szinte el árasztó'ta a mnnka, nem gondolt r&: most annál fájóbb volt neki a gondolat. Maga előtt látta sápadt arcát, szeme kékjét, súlyos, kontybafont szőke haját. Mozdult feléje, ránevetett, hogy elővillant fogainak fehér oszlop sora. A hangját hallani vélte... As új műszak kezdetét jolző gyárszlréna vastag, mély búgása elűzte a képet, elnyomta a nevetés apró hangjait — és Berde János befordult a Széchenyi-térre. A szélcsapat szembetámndt, hogy könynyet sajtolt a férfi szeméből, s elhomályosította tekintete tükrét. Lehajtotta fejét, s úgy sietett tovább. Még egy sarok, és elérte a házat. Menekülve lépett a kapualj védett előterébe, s kicsit lihegve Indnlt neki a lépcsőfokoknak. Mire felért a harmadik emeletre, elfáradt. Keze reszketett, mikor a kabátzsebben az ajtókulcs után kutatott. Megtalálta. Beillesztette a zárba. A kulcs nem fordult, hiába erőltette gémberedett kezével. Rosszat sejtve markolta meg a kilincset. Az ajtó engedett, szárnya kitárult. Ilyen soha nem történt vele még — azért döbbont meg annyira. Felgyújtotta az előszobavillanyt. A hirtelen felvillanó fényben hunyorogva vetette le ka bétját, majd leoltva a fényt, sötétben tapogatózva ment a szobánjtó felé. Ben-rtoit. Meleg csapta meg arcát és villanyfény vakította szemét. Előbb csupán fényes foltokat látott, s csak később tisztult előtte a kép, a szoba ismerős körvonala... 8 az asztal mellett négyen ültek: Panni, a férje Géza, meg Miska, öcsi az ablaknál útit egyenruhában: négy aranycsillag villogott a vállán. Berde János nem értette, ninii szeme látott. Szótlanul megmeredve állt. földbe gyökerezett lábbal. Panni tört© meg a csendet: — Ezt magának hoztuk apuka — és nyújtotta felé a csomagot. Ajándéknak az ünnepekre — tette hozzá magyarázkodva. S a többiek ls előléptek mind hozva a maga ajándékát. U Berde János csak állt. és nem tndo" ^ mit mondani. Ped'g beszélni akar' kérdezősködni, megköszönni ezt nz c meglepetést., és mindont..„ mindent. V mintha részeg lenne, nem forgott a nyelv Az ablakhoz ment némán. Félrehúzta • függönyt és lenézett a térre: ismerős vo" a látvány: Igen, emlékezett már: akkor nézte Igy a teret, mikor negyvennégyben az első szovjet katonát megpillantotta n Kolozsvári-téren . .. A szél most új reha mot indított a házak ellen, mezörgette az ablakot. De Borde Já-os nem figyelt erre. Az Járt eszében, amit a mai estén talált meg igazán, azt, ami fényesebben ragyog minden égi csillagnál, egy boldog élet értelmét., a világító, forró emberséget. PAPP ZOLTÁN