Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-28 / 279. szám

s S70MBAT. 1ÍKS NOVEMBElt 28. DELMQGYARORSZBG A SZOVJETUNIÓ ÍLElfiHOL R léi jelei a moszkvai sportszerüzletekben Közeleg a téli sportidény. A téli sportidény előhírnökei töb­bek között a moszkvai sportüzletek tömött kirakatai, telt raktárai is. A Kirov-utcai l-es számú "Di­namó* sportüzlet kirakatát külön­féle sflécek, síbotok, korcsolyák töltik meg. A tarka, színes áruhal­maz közepén a jégkorongbotok gú­lája emelkedik a magasba. Az üzletben még élénkebb a kép. Sokan vásárolnak labdarugó­trikót, tornacipőt, de napról-napra növekszik a kereslet a téli sport­felszerelések iránt. Ivan Nyikiforovics Frolov marós sílécet vásárol nyolcadik osztályos kisfiának. Figyelmesen vizsgálja a sílécet, végighúzza a kezét a léc tükörsima, barnára lakkozott felü­letén. Az áru kifogástalan. Az idei forgalom sokkal na­gyobb, mint a mult év hasonló időszakában és ez azt bizonyítja, hogy bővül a szovjet sportolók tá­bora, emelkedik a dolgozók anyagi jóléte. ­Az év végéig még legalább 25 ezer pár sílécet kapunk — mondja Szemjonov, az üzlet vezetője. De ha kétszer-háromszor többet kap­nánk, azt is eladnánk. Az üzletben több sportegyesület, tanintézet, gyár és hivatal vásá­rol. A Molotov főiskola 200, a 480-as számú középiskola 100 pár sílécet vásárolt. Nagymennyiségű sílécet rendeltek az izmajlovoi és a szokolnyiki kultűrpark részére is. Az üzletben naponta kb. 200 pár korcsolya fogy el. Az ősz kezdeté­től 5 ezer pár korcsolyacipőt ad­tak el. ... Harminc eladó várja a mosz­kvai állami nagyáruház sportosz­tályán a vásárlókat. A sportosztály alaposan felkészült a télre. Már eddig két vagon síléc érkezett, de útban van a harmadik is. Ez év végéig kb. 18—19 ezer pár sílécet. 30 ezer pár korcsolyát és sok más téli sportfelszerelést kap az áru­ház. Moszkva sportolói készülnek a téli sportidényre. Jól felkészült a kereskedelem is. Egyetlen spor­toló sem megy ki csalódottan, üres kézzel az üzletekből. S ez a szov­jet sportszergyártó ipar és a sport­szerkereskedelem dolgozói közös munkájának eredménye. Az idén még hetven ú} csemegeűzlef nyílik meg a Szovjetunióban EGY DÉLUTÁN AZ ÜTTÖRŐ-HÁZBAN A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata «A szovjet kereskede­lem továbbfejlesztését szolgáló in­tézkedésekről* hatalmas feladato­kat állít a szovjet kereskedelem dolgozói elé. A Szovjetunióban jelenleg 926 csemegeüzlet van, amelyből 220 a nagyvárosokbein van. A csemegeüz­letek nagyon népszerűek a vásár­lók körében, mert ezekben a kü­lönféle élelmiszercikkekből nagy áruválaszték áll rendelkezésükre. A vevőket gyorsan és jól szolgálják kl. A csemegeüzleteket évről-évre tökéletesebb felszerelésekkel lát­ják el. Az üzletek 80 százaléká­ban "géphútők* működnek, ame­lyek még a legnagyobb forróságban is megőrzik az áruk frissességét. Idén még 70 új csemegeüzlet nyílik. A legnagyobbakat az újon­nan épülő házak földszintjein ren­dezik be. A befejező munkálatoknál tarta­nak Plajpede (I.itván SZSZK) vá­ros csemegeüzletének építésénél. Az üzletben 6 osztály lesz. A ha­talmas hűtőberendezések színtelen és szagtalan gázzal dolgoznak. A berendezés irányítását teljesen automatizálják. Az üzletben szí­vó-szellőzést alkalmaznak. A napokban nyílik meg Gorkij város Sztálin-kerületének új cse­megeüzlete is. Rövidesen befejeződik a mosz­kvai Állami Nagyáruház épületé­ben nyíló csemegeüzlet felszerelé­se. Az üzlet az ország legnagyobb élelmiszeráruháza lesz. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 36. évfordulójának tiszte­letére a Szovjetunió több városá­ban, mint például Kurszkban. Ha­barovszkban új üzleteket nyitottak, amelyekben a legkorszerűbb tech­nikai berendezéseket alkalmazzák Az új üzletek elősegítik a dol­gozók igényeinek fokozottabb ki­elégítését, a kulturált kereskede­lem fejlődését. SZEGEDI JEGYZETEK Faliújságok az SzTK-ban A minap az SZTK­ban jártam. A be­tegségi járulékra vá­rakoztam, sétálni kezdtem a folyosón. Mindjárt szemembe hintek az oszlopo­kon sorakozó fali­újság-táblák. Gon­doltam, megnézem, miről adnak hírt az SZTK dolgozói a vá­rakozó betegeknek. A faliújságon, mely i lőtt megálltam, a következő feliratot láttam: „Egészség­ügyi legjobb dolgozók és ... A következő szavakat nem olvas­hattam el, mert egy cikk teljesen eltakar­ta. Kíváncsian kezd­tem hozzá ezután a cikkek olvasásához. Vájjon kiket dicsér meg, kiket állit pél­daképül a dolgozók elé a faliújság? Azon­tjan meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az első cikk a Negyedik Békeköl­isönjegyzés jelentő­ségét méltatja, a má­sodik a fémgyűjtés­ről, a harmadik a dolgozó parasztság­nak nyújtott segítsé­gekről, a negyedik pedig a pártoktatási év kezdetével kap­csolatos feladatokról számol be. Nem volt ott egyetlen kiváló dolgozóról sem szó. Pedig bizonyára akad az SZTK-ban is olyan dolgozó, aki a mun­kában és a betegek­kel való törődésben kitűnt és méltó is len­ne a dicséretre. Bevallom, csaló­dottan mentem a má­sik faliújság-táblá­hoz, melynek felira­ta: „Béke-hiradó". Ez bizonyára a békebi­zottság faliújságja, — gondoltam — és hí­rül adja, hogyan ve­szik ki részüket a békeharcból az SZTK dolgozói. Ugyanak­kor azt is vártam, hogy hirül adja a be­tegeknek a legújabb béke mozgalom mai kapcsolatos nemzet­közi eseményeket. Például azt, hogy Bécsben ismét össze­ültek a világ béke­mozgalom vezetői, az egész világ békesze­rető embereinek kül­döttei. A falitáblán három cikket talál­tam. Ezeket bizony kétszer is elolvas­tam. Nem azért, mintha olyan nagyon érdekesek lettek vol­na, hanem azért, mert nem akartam hinni a szememnek. Még a rajtam lévő téli ka­bátot is megtapogat­tam, hogy biztos le­gyek abban, valóban november van nem pedig május. Ugyan­is a cikk, amelyet a faliújságon először olvastam, az SZTK dolgozóinak a válasz­tási műszakban elért kiváló eredményeiről számolt be. Ez a cikk hírül adta azt is. hogy ez a verseny­szakasz augusztus 20­ig, Alkotmányunk ünnepéig tart. A má­sik cikk is a meleg napokat juttatja az olvasó eszébe. Ugyan- ' is az 1952—53-as pártoktatási év be­fejezéséről irta a cikkíró, vázolva az új oktatási év elő­készítésének felada­tait. Ugy gondolom, e cikkeknek nem a bé­kehiradó táblán len­ne a helyük. Minder­re azonban a béke­bizottság nem figyelt fel. Nem tudom, váj­jon munkájuk is olyan, mint ahogy azt faliújságjuk mu­tatja? Mert, ha igen., az nagyon szomorú lenne. Az SZTK dolgozói figyeljenek fel az ilyen aprónak látszó hiányosságokra is, mert tisztában kell lenniök azzal, hogy a faliújságok tükrök, •melyek mulatják az üzemek, vállalatok dolgozóinak munká­ját. Az SZTK dolgo­kéi bizonyára nem úgy dolgoznak, mint ahogy a faliújság­juk mutatja. Éppen ezért ne tűrjék azt, hogy a faliújság fele­lősök hanyag mun­kája miatt torzké­pet mutassanak fali­újságjaik, Sz. G. Az előcsarnokban gyülekeznek a pajtások, nem akarnak elkésni. Háromkor kezdődik a szakkör. A szépen díszített előcsarnok leg­szebb része az úttörő-sarok. Bronz­szobor, — amely három úttörőt áb­rázol, — díszíti ezt a sarkot, a csapatzászlót, kürtöt és dobot, — ezeket a jellegzetes úttörő-hang­szereket is itt helyezték el. A pajtások megbeszélik az isko­lában történteket. Sok mesélni való van. Ilyenkor találkoznak össze Szeged különböző általános iskoláinak pajtásai. Minden dél­után 3-tól 7-ig van foglalkozás. 28 szakkör működik, melyek 850—900 pajtást foglalkoztatnak. • Három óra: megkezdődnek a szakkörök. Az olvasóteremben dol­gozik az orosz szakkör. Kelleme­sen fűlött, csinos terem. Nagy üvegszekrények állnak a fal mel­lett, tele könyvekkel, az ablakokon függöny, a virágállványokon szép virágok. A terem kis asztal­káin Ízléses teritők, mindegyik asztalon ernyős villanylámpa. A haladók csoportja tart most ülést. A szakkörnek húsz tagja van. A Madách-utcai általános iskolából 16 pajtás jár a szakkörre; mind­annyian a VII/A-ból. — Nagyon szeretem az orosz nyelvet, jelesem van belőle — mondja László Gém szakkört is nagyon szeretem. Szakkörünk anyx„u igen . Most egy verset tanulunk, mely­nek szövegét megzenésítették. Megkezdődik az óra. Egy vaj­tás feláll. Oroszul jelenti, hogy a foglalkozásra megjelentek a szak­kör tagjai. A vezető tanárnő meg­köszöni a jelentést és azután rög­tön haladnak tovább a már meg­kezdett vers fordításával. A tanár­nő írja a szöveget a fekete táblá­ra, a pajtások serényen másolják és minden versszak után azonnal fordítják. Közben jót mulatnak a medve ügyetlen beszédén, — a vers állatokról szól — s kíváncsian vár­ják a vers további részét. • Egy másik szobában a képző­művészeti szakkör tagjai nagy munkában vannak. Előkészültek a rajzoláshoz. Kalapot rajzolnak. — Nagy terveink vannak, — mondja Adányi István, a szakkör vezető tanára. — Nyáron Diós­győrbe, a müvisztelepre akarunk utazni a szakkör tagjaival, hogy pár napig tanulmányozzuk a mű­vészek munkáját és müveiket. — Huszonnyolc tagja van a szakkörnek. Adányi elvtárs a szakkör tagjait nemcsak rajzolni tanítja, hanem a festőművészet él­vezésére, megértésére is neveli őket. Munka közben beszél a pajtá­soknak a klasszikus és a ma élő festőművészek életéről, műveiről. A pajtások mindig nagy figyelem­mel hallgatják ezeket az előadáso­kat. — Tehetséges pajtások járnak a szakkörre. — mondja Adányi elv társ. — Legtehetségesebbek- Mi hály László és Szögi László, a Dó­zsa György általános iskola tanuló és Szabó Erzsébet, a Petőfi-telepi iskola tanulója. • Kalmár Ágota, a Pedagógiai Főiskola I. sz. gyakorló általános iskolájának tanulója a lépcsőn ta­lálkozik az Úttörő-Ház gondno­kával. Illedelmesen köszön, majd a következőket kérdezi a gondonok elvtárstól: — Télapó ünnepélyére kellene nekünk műsorfüzet. Ki tudna ne­kem adni? — A bábosok bizonyosan tud­nak adni, — igazítja el Kalmár pajtást a gondnok. Lukácsi Zoltán pajtás nagyon siet, kicsit elkésett a foglalkozás­ról. O a bábszakkör tagja. Benyit az ajtón, s látja, hogy egy barna, hosszúhajú kislány már kezén táncoltatja a csinos bábut. "Az­után mindannyian leülnek egy asztal köré. Az asztalfőn a vezető tanár elvtársnő ül és az alapmoz­dulatokat tanítgatja a pajtásokkal. — Most megfog a bábu valamit. — mondja. — Mutatja az új hely­zetet, azután ugyan ezt a bábuval is bemutatja. — Csináljátok utánam. Most elejt a bábu valamit, most lehajol érte, most leül. — magyaráz a ta­nárnő, s a pajtások igyekeznek el­sajátítani a mozdulatokat, hiszen ök szórakoztatják majd iskoláju­kat a bábszínházzal. • Kovács Zoltán elvtárs, a model­lező szakkör vezetője nagy köteg vékony léccel lép be az asztalos­műhelybe. Itt már lázas munka folyik. Fiúk, lányok serényen dol­goznak a már megkezdett model­leiken a gyalupadok mellett. A kész modellek felfüggesztve ta­núskodnak arról, hogy nem tétlen­kednek a modellező szakkör tagjai. Kovács elvtárs a szakkör ve­zetője segít kiosztani az anya­got és a szerszámokat.,. — Kérek szöget és kalapácsot. — mondja Molnár Miklós, a Petőfi­telepi iskola tanulója — enélkül nem megyek semmire. Megkapja a szöget és kalapá­csot, s vidáman siet gyalupadjá­hoz. nem akar elmaradni a töb­biektől. Az Úttörő-Házban minden paj­'ás megtalálja érdeklődésének meg­felelő munkát. A lakatos- és foto­szakkör tagjai jól felszerelt mű­helyekben dolgoznak. A szobrász­szakkörben már emberi alakokat formálnak. A zeneszakkör a kul­túrteremben próbál. A terem gyö­nyörű. 370 pajtás nézheti itt egy­szerre azt a filmet, amelyet a foto­szakkör tagjai vetitmek, vagy gyönyörködhetnek a szebbnél-szebb más műsorokban. JUHÁSZ ZSUZSA Ó id a frakfoT nyergébsn Mostanában történt, hogy meg­emberesedett, de — amikor an­nak az ideje — tréfás kedélyű fér­fi lépdelt befelé a dorozsmai gép­állomásra. Barna János volt. A Néphadseregben letöltötte tényleges idejét és most tartalékállományba került Ott a Néphadseregben, a pihenés óráiban, gyakorta szállt gondolata Dorozsma felé. „Vájjon mit csinál­nak most a traktorista cimborák? Megvan-e még az a traktor, amely úgy hozzám nőtt? Az ismerős lá­nyok közül, vájjon kik mehettek férjhez?" Barna János szemével végigfutott a gépállomás ismerős udvarán. Az­tán csakhamar összetalálkozott Krobák István elvtárssal, a főgé­pésszel. Kezet szorítottak. Az öreg krobák pirinyót meg is illetődött. Érthető, hiszen 6 tanítgatta egykor Barnát a traktorista tudomány for­télyaira. Megszerette a fiút, mert szorgalmas és igyekvő volt. — Aztán mi a szándékod János? — érdeklődte az öreg Krobák. Bar­na elmosolyodott és ezt válaszolta: — Mi.lenne? Hát visszajövök ide a gépállomásra, persze, hogy visz­sza! De megvan-e még az a gép, amellyel én dolgoztam? — Megvan, hogyne lenne meg! — derült az öreg Krobák, — vigyáz­tunk mi arra. Tudakolta tovább Barna, meg­kaphatná-e azt a traktort, amivel ö dolgozott. „Mert ugye azt a gépet már kiismertem, hozzám nőtt". — Azt hiszem én, — állapította meg Krobák — nincs annak semmi akadálya és a gépállomási igazgató elvtárs is biztos helyt ad a kérés­nek. Ismerkedett aztán Barna az új traktoristákkal, beszélt a régi cim­borákkal. Szeretet vette őt körül. Másnap már újra traktora nyergé­ben ült és Forráskúton nekikezdett a mélyszántásnak. El-elmondja még most is, hogy sokat tanult a Nép­hadseregben és hát mint traktoris­ta, jó munkát akar végezni. Néhányan a dorozsmai gépál­lomásról katonának — a tényleges időt letölteni — vonultak be a Nép­hadseregbe. Bevonult a két Dudás: János és Mihály is. Szerelők voltak ők és ahogy Krobák elvtárs, a fő­kát végeztek. Ne feledjük, a két Dudás sem fejet lógatva indult út­nak, s tréfálkozva meg is jegyez­ték: ha mások jól megvoltak kato­náéknál, biztos mi is jól megle­szünk. S ha lesznek is esetleges ne­hézségeik a kiképzésben, legyőzik azokat, mert a traktoristák ahhoz szoktak, hogy helytálljanak. Krobák elvtárs ls kikísérte a két Dudást az állomásra. De szeretettel köszöntötte a két újoncot a gépállo­más többi dolgozója ls. Most már Krobák elvtárs levelet vár a két Dudástól. Ha válaszol majd, meg­rja: Fiaim, én bízom abban, olyan derék emberek vagytok ott ls, mint amilyenek itt voltatok.,, Szeretik a könyveket, sokat olvasnak a Szegedi Tejüzem dolgozói A dolgozók számát tekintve, ki­csi üzem a Szegedi Tej­üzem. Van azonban valami, ami­ben maga mögött hagy sok nagy­üzemet Ls- a dolgozók könyv iránti, irodalom iránti szeretetében. — Nem nagy a könyvtárunk, összesen 156 könyvünk van, de naponta jönnek az elvtársak cse­rélni — mondja büszkén Bodrogl­né, a könyvtáros. — A 49 dolgozó közül húszan állandó olvasói a könyvtárnak. Mutatja az olvasók névsorát. Vcrbovszki István raktáros, Tóth G. László pasztörös, Gyenes Lajos vajmester, Stákl Mária könyvelő, Mócán János raktáros és a töb­biek nevei sorban következnek egymás után. — De nemcsak ennyi olvasó van nálunk. Egy hónappal ezelőtt könyvvásárt rendeztünk, amelyen 110 könyvet vásároltak az elvtár­sak — mondja Bodroginé elv­társnő. A pásztor üzemben a hűtőcsöve­ken kékes színt játszik a patakzó tej, a nagy, többszáz literes kádak­ban pedig habzik a nyers tej. Ra­gyogó tisztaság mindenütt. Itt dol­gozik Süli Mihály pasztörös, aki már másfél éve védi az üzemben -a szakma legtisztább dolgozója­címet. — Van olyan hét, hogy három­négy könyvet is viszek haza a könyvtárból — mondja Süli elv­társ —, mert nemcsak én, hanem feleségem is szereti a könyveket. A mi szórakozásunk a jó könyv, meg a rádió. A jó szakkönyveket azért szeretem, mert azokból sok újat tanulok, aminek hasznát ve­szem itt az üzemben. A legszebb szórakozás egy jó Móricz Zsigmond regény, Most a Rózsa Sándort ol­vasom. Kicserél egy megtelt kannát a centrifugál fölözőgép alatt, azután folytatja: — Van már jó pár könyvem, de azért nem tudok úgy elmenni a könyvesbolt kirakata előtt, hogy meg ne álljak az új könyvekben gyönyörködni. A pásztor üzem mellett dolgozik Jakus Ilona MEO-os. ö a követke­zőket mondja: — Politikai, szakmai és szépiro­dalmi könyveim vannak. Nem mú­lik el nap, hogy hacsak tíz-húsz oldalt is, de ne olvasnék. A jó könyv a legjobb barát. A Szegedi Tejüzem dolgozói ba­rátokká fogadták a könyvet. Wessely Ferenc A Megyei Tanács elnökének beszámolója Szegeden November 30-án délután 5 óra­kor Papp Sándor elvtárs, a Me­gyei Tanács elnöko a Szeged Vá­rosi Tanácsháza nagytermében beszámolót tart az eddig végzett munkáról és a tanács előtt álló gépész elmondotta: nagyon jó mun- feladatokról. Szeged dolgozói ké­Hangverseny a November 7 kultúrotlhonban szülnek erre a tanácsbeszáraolóra, mert tudják, hogy a végzett fel­adatok mellett, Papp elvtárs is­merteti azokat a legközelebbi fel­adatokat, amelyeket a kormány­programm keretében bajt végre a tanács a dolgozók életszínvonalá­nak emeléséért. Szombaton este fél 8 órakor hang­verseny lesz Í. „November 7." Kul­túrotthonban. (Újszeged, Temesvári­körút 32.) Műsoron: Erkel, Hacsa­turján, Kálmán, Lehár, Puccini, Strauss művek szerepelnek. A hang­versenyen közreműködnek: L, Lá­zár Mária és Megyesi Pál opera­énekesek, zongorán kísér Korényí Elemérné. Szerepel még a műsor­ban a Csongrádmegyei Rendörzene­kar Szaniszló János rendőrkarnagy vezényletével. Minden érdeklődőt , szívesen látnak. .-íiJJUlZVv nélkülözhetetlen az agitációs munkában

Next

/
Oldalképek
Tartalom