Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-26 / 277. szám

CSÜTÖRTÖK. !«5S NOVEMBER » s DELMDGYDRORSZfiG HAJÓKKAL A BÁSTYÁK ELLEN *A „Flotta hőse" cimű film folyta-1 fása, a .Majákkal a bástyák ellen" című film Usakovról, a nagy tengernagyról szóló új film érett, művészi alkotás. Az ilyen művészet úgy hatol be a mult homályába, mint a reflektor fénye és az akkori kor élni kezd a mozivásznon. A XVIII. század vége Szuvorov hadjáratainak, Fjodor Usakov merész tengeri csatáinak kora. Az új film alaptémája az orosz nép hadigéniuszának diadala. Azok a győzelmek, amiket Oroszország a nyugtalan XVIII. század végén szárazföldön és tengeren aratott, Szuvorov és Usakov nevéhez fűződnek, de ehhez a két névhez fűződnek az orosz katonák és matrózok nagyszerű hőstettei is. Az Usakovval, illetve tengeri győzelmeivel foglalkozó új film, rendkívül sok embert mozgat. Az emberek akarata összeütközik, harcol egymással, vagy egybefonódik. Szuvorov és Usakov közös úton járnak. Bátor, új taktikát dolgoznak ki, állandóan gondoskodnak arról, hogy az orosz katona harci szelleme töretlen maradjon. Ez a szellem nem egyes győzelmekben fejeződik ki a legjobban, hanem inkább erkölcsi erőben nyilvánul meg. A film bemutatja, hogy nevelték Szuvorov és Usakov katonáikat, hogyan alapozták nagy hadászati tudásukat az emberek kitűnő szellemére. A film alkotói arra törekedtek, hogy hőseiket harcukban, céljaik felé történő törekvéseikben ábrázolják. Usakov köztársaságot alapit az általa felszabadított görög szigeteken. Usakov cselekedeteinek rugója nagy hazaszeretetében rejlik. Minden felszabadított várban és helységben szabadságot ad a népnek. Ebben nyilvánult meg az a tisztelet, amelyet az orosz flottaparancsnok az európai népek függetlensége iránt érzett. A film alkotói szigorúan ragaszkodtak a történelmi hitelességhez és nem túlozták el hősüket. A történelmi valóságnak megfelelően ábrázolja ez a film a többi szereplőket is: I. Pált, Szuvorovot, az ifjabb Fittet környezetével, Nelsont, az intrikus Hamiltont és a vérszomjas nápolyi uralkodópárt. Lady Emmát, Bonaparte tábornokot. A film visszaadja Usakov tengernagy sokrétű jellemét. Iván Perverzev tehetségének új oldalait felvonultatva ábrázolta a flottaparancsnok közvetlen, vonza alakját. Nagyszerű hazafi áll előttünk, olyan ember, aki hibátlanul ítéli meg a kor legbonyolultabb problémáit, mélyen átérzi annak értelmét, megállja helyét mint katona és mint állampolgár. Egyes fontos vonásai azonban valahogyan mégis háttérbe szorultak. Nem tudjuk elképzelni, hogy Usakov ne érzett volna indulatot, keserűséget, örömöt, ne öntötte volna ki érzéseit az emberek előtt. A filmben állandóan nyugodt és megfontolt. Hol van bíráló értelme és megbán tott szivei Monumentálisnak hat és ez ellen nincs is kifogásunk, de éppen még jobban várunk tőle élőbb, igazibb emberi vonásokat. Széles keretek között ábrázolja a film a kort. A cselekmény hol a tengeren, hol szárazföldön, hol a csaták zajában és az orosz cár palotájának csendjében, hol az angol politikusok körében, vagy Nelson lord hajóján zajlik le. Sok gyönyörű jelenet van a filmben. Ugy érezzük néha, hogy Ajvazovszkij, Lagorjó, Bogoljubov tengeri képeit látjuk. Az operatőrök és díszletezők munkája pontos. szép és tiszta színeket nyújtott. Hacsaturján zenéje igen kifejező. Cseh-trió szerepel pénteken este Szegeden Az Országos Filharmónia rendezésében pénteken este 8 órakor a híres cseh-trió ad a Zeneszakiskolában hangversenyt. A híres, nagy tudású művészek magyarországi szereplésük alkalmával a budapesti hangverseny után először Szegeden lépnek fel. Palenicek zongoraművész, Plocek hegedűművész és Sadló gordonkaművész, a trió tagjai. A műsoron Dvorak F-moll trió, Ravel: Trió és Beethoven B-dur trió, Op. 97. szerepel. Útmutató kultúresoportjaink számára a versenyre való készüléshez Az Országos Népművelési Bizottság az idén ismét versenyt hirdet művészeti csoportjaink között. A verseny november 1-ével kezdődött és május l-ig tart. A verseny íö célkitűzése a csoportok művészeti színvonalának emelése és az, hogy hazánk felszabadulása tizedik évfordulójának megünnepléséhez a csoportokat alaposan előkészítse. Csoportjaink művészi színvonalának emelkedése, ezzel együtt népművészetünk új alkotásainak felszínre kerülése lehetővé teszik, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben elégítsék ki népünk szórakozási igényeit. Csakis a színvonal emelkedése teszi lehetővé, hogy csoportjaink valóban kielégítsék népünk szórakozási igényeit. A művészi színvonal emelése a művészeti együttesek tagságának művészeti fejlődését is jelenti. Tehát most nem arra törekszünk, hogy még több művészeti csoport vegyen részt a versenyen, mint az előző években, hanem, hogy a benevezett csoportok alaposabban, elmélyültebben készüljenek fel. A színjátszó csoport fejlődése teljesen elképzelhetetlen rendszeres továbbképzés nélkül. A rendszeres színház-mozilátogatás, rádióhallgatás, a Szovjetunió, a népi demokráciák s főleg hazánk szépirodalmának ismerete, haladó hagyományaink és a klasszikusok kimagasló alkotásainak megismerése mind szélesíti színjátszóink látókörét, megjavítja gyakorlati kultúrmunkájukat. A műsor megválasztásánál gondoljunk arra, hogy a nézők elsősorban eszmeileg és művészileg jó előadást követelnek. Az énekkarok rendszeresen megtartott próbáin az énekkar minden tagjának fegyelmezett, lelkes részvétele szükséges. Általánosan bevált a heti két próba, előre meghatározott napokon, időben és helyen. Igen fontosnak tartjuk, hogy az énekkarok énekeljenek népdalt, tömegdalt, szovjet számot, klasszikus kórusműveket is. Jó, ha a kórus mindezekkel foglalkozik. De ha a verseny alatt minden »szempont« nem fér bele a műsorba, az egyáltalán nem baj és nem lesz a kórus hátrányára. Fontos az, hogy a jól összeállított műsor elégítse ki a művészeti igényeket. Ehhez pedig szükséges az alapos, elmélyült készülés. Táncmozgalmunk Szegeden is hatalmas arányú fellendülés után pillanatnyilag mintha megtorpant volna. Itt is alapvető feladat a művészi színvonal emelése. Nagyon fontos, hogy csoportjaink jobban megismerjék a népi táncokat és minél több táncot sajátítsanak el. Ezeket a táncokat alaposan kidolgozva, felkészülve vigyék a színpadra. Helyes, ha a tánccsoport népi hagyományt dolgoz fel (tegyék ezt minél többen), de értékelni fogjuk azt is, ha más vidékről való táncot szépen, stílusosan ad elő. Felhívjuk a táncoktatóink figyelmét a cselekményes (tematikus) táncokra. Ennek a lényege, hogy a cselekmény világos, egyszerű legyen, minden részmegoldás a cél érdekében történjék, ne bonyolódjék bele a lényegtelen részletekbe. Indulhatnak a versenyen fúvós zenekarok, népi zenekarok, pengetős zenekarok, esztrád zenekarok, szalon zenekarok és szóló hangszerek. Még mindig nehézségeket okoz a népdaloknak a kísérete. Még mindig érezzük, hogy stílustalan a népdalok harmóniával való ellátása. Ha zenekarainknak ilyen problémáik vannak, forduljanak a Városi Tanács Népművelési Osztályához. Másirányú feldolgozásokat bőven találnak a zenekarok, úgy hisszük, ott nem lesz problémájuk. Itt is legfontosabb a rendszeres próba, az alapos, jó felkészültség, elmélyülés. Népi együttesek számára a most induló verseny az eddiginél nagyobb jelentőséget ad. Első alkalom, hogy a népi játék külön műfajként szerepel. Ezen a területen tapasztaljuk leginkább, hogy a nép alkotó módon veszi ki részét a mű elkészítésében. Felhívjuk csoportjaink figyelmét, használják fel hagyományainkat, szokásainkat és foglalkozzanak az üzemi népi játék gondolatával is. A rigmus, mint legújabb műfaj, még nem érte el azt a színvonalat, mit a többi művészi ágak. A rigmust általában úgy tekintettük, mint a közvetlen termelési agitáció leghasználhatóbb formáját és nem költészetnek, népi művészetnek fogtuk feL A rigmus készüljön az életből, szóljon a közösség tagjairól, a mindennapi élet apróbb eseményeiről, emberekről szóljon, s ezekben a dalokban ne gépekről és statisztikai számokról beszéljünk. A bábcsoport a maga sajátos módján tanítsa, nevelje az embereket, csúfolja ki, gúnyolja a hibákat, lelkesítsen és segítsen. Az egyéni versenyszámok: szólóének, hangszerszóló, szavalat, művészi felolvasás, népi rigmus, mesemondás. Itt igazán nagy szerep lesz a bátor, legszélesebbkörű kezdeményezésnek. Vigyázzunk nagyon, mert amilyen nagy vonzóerő az egyéni műsorszám, éppúgy eszköz arra, hogy az olcsó eszközökkel feltűnést hajhászok, könyökölve, ostoba ©slágerekkel*, a régi kávéházi sírvavigadó ©magyar nótákkal* törekedjenek sikerre. Vannak olyan népművészeink, akiket még nem ismerünk, vagy csak szűk körben ismernek, s ezek az alkotóművészek, mint egyéni szereplők, részt vesznek a művészeti versenyen. Kutassuk íel őket. Használjuk fel alkotásaikat, szerepeltessük őket a mesemondó, verselő, nótacsináló, táncos, faragó, hímző, festő népművészeket. Hívjuk meg őket a csoport próbáira, bemutatóira, melegedjenek fel közöttünk, érezzék jól magukat, érezzék a megbecsülést, akkor majd ők is segítik a csoportok munkáját, tanítják a fiatal nemzedéket és így maguk is kedvet kapnak a szerepléshez. Szervezzünk néha nyilvános próbákat, melyen az üzemek, illetve a község dolgozói részt vesznek, tanácsaikkal segíthetnek. Nyilvánossá tehetjük valamely érdekes szakmai cikk megvitatását is. Nagyon hasznos, ha néha más üzemben vagy más községben, tsz-ben szerepel a csoport. Az idegen közönség előtti szereplés növeli a csoport biztonságérzetét, a vendéglátók művészeti csoportjával és egyéni szereplőivel lehetővé válik a tapasztalatcsere s a műsorcsere változatosabb szórakozást biztosít a szereplőknek és közönségnek egyaránt. A munkanapló vezetése is segíti a csoportok munkáját, a tervszerűséget és biztosítja az ellenőrzést. Ez a munkanapló nem más, mint egyszerű füzet, amelyben szerepel a műsorterv, a próbarend, egyes próbák kiemelkedő eseményei, a tanulmányi foglalkozások témái, vitái, a bemutató viták tanulságai, a kötelező szereplések, műsorok, észrevételek, stb. Minden próba és minden szereplés ntán ennek a naplónak vezetése legfeljebb 10 percet vesz igénybe. Ebbe a naplóba kerül a bemutató után a bírálóbizottság véleménye. Ezért minden csoport vigye magával a bemutatóra. Ebben az évben a versenyben részt vevő csoportok saját üzemük, tsz-ük, községük dolgozói előtt helyi bemutatót tartanak. Február hó végéig tartjuk a körzeti bemutatókat, majd május l-ig megtartjuk a járási, illetve a városi bemutatókat és május 1-én és 2-án népünnepélyeket rendezünk, hogy sok vidámsággal, szórakozással, művészi élménnyel zárjuk le a versenyt, Waldmann József U özéptermeiű, zömök, csontos ember, szeme s szája körül néhány bevésett ránccal, rövidre nyírt, kis, tüskés bajuszszal, és nyugodt fényű, a tapasztalatok derűjét rejtő szemekkel: ez Bitó Zoltán. Műszaki szalagvezető a Szegedi Ruhagyárban. És népnevelő. Ezt azért kell külön megemlítenem itt, mert épp olyan jellemző az egyéniségére, mint mélyről zendülő, kissé érdes és érces hangja. Mikor megpillantottam, azt gondoltam: negyven és ötven év között járhat. Később kiderült, hogy már elmúlt hatvan esztendő az életében. Most, műszakváltás után, itt ülünk a gyári portásszoba padján és beszélgetünk. Egy percig elgondolkozva, lassan szívja a cigarettáját, aztán megszólal. — Nemrégiben kinn jártam a Pacsirtautcában egy ötholdas parasztembernél. Egyénileg dolgozik. S elpanaszolta nekem, hogy földjét Ferencszállásra tagosították. Értelmes ember volt, aki mindenen elgondolkozik, s a maga módján utána is jár a dolgoknak. Beszélgetett az illető íerencszállásiakkal is. S azt mondta nekem: így aztán olyasmit tudok csak rajta termelni, ami kifizetődik nekem a távolság ellenére is. Mert nekem ki is kell oda járnom. No, de amit én nem értek, az, hogy a ferencszállásiak földjét meg miért tagosították még arrébb egy határral? Így aztán nekik is nehezebb, kevésbbé kifizetődő a termelésük. — Amint aztán így beszélgettünk, kiderült, hogy mégsem járt igazában a dolognak utána ez az ember. Mondtam neki, menjen el az illetékesekhez, a tanácshoz s mondja el a panaszát. A tanács azért van, hogy orvosolja. A zért is mondom ezt el, hogy észreve** gye. No meg azt akarom vele kimondani, hogy az embernek minden problémát meg kell hallgatni. Szerintem a népnevelő azért megy ki, hogy segítsen. Amiben tud, a saját tanácsával. S ha azzal nem képes, hát a hallottakról adjon EGY EMBER BESZÉL számot. Az a feladata, hogy küzdjön a nép érdekeiért. Sok minden függ attól, miképen kezdi el az ember a munkáját. És ekkor az jutott eszembe, hogy a kezdet meg éppen az emberből következik, abból, hogy mennyire szereti a maga dolgát. Van olyan népnevelő — folytatta Bitó elvtárs —, aki ajtóstul beront s azzal kezdi: mutassa a munkakönyvét! Persze, hogy aztán elzárják előle a gondjaikat az emberek. £n azt szoktam mondani, azért jöttünk, hogy a kormány, illetőleg a párt tudomást szerezzen általunk a maguk ügyes-bajos dolgairól. Hiszen ez is a feladatunk egyik felől. Először tehát meg kell hallgatnunk az embereket. Orvosságot csak akkor lehet adni, ha megvan a betegség nyitja. — De ehhez meg a szivek kulcsa kell; az, hogy megnyissák előttünk az emberek gondjaik-örömeik tárát. Engem még nem is utasított el soha senki. Nem mondom, volt olyan eset, hogy azt mondta egy parasztember: ne énhozzám jöjjenek, menjenek a tszcs-be. Az én földem szép, de nézzék meg azokét. — De azért aztán vele is elbeszélgettem. Lassan ki is derült, mi a baj. A tszcs-ben vannak ugyan elegen, de mind idős, fáradt emberek. Persze nem tudják rendesen megdolgozni azt a kétszáz holdat. Azt mondtam ennek az embernek, mért nem mondja el azoknak is, mért nem mondja meg a szemükbe a hibákat. Hiszen azokat meg kell mondani. Hát mért nem segíti őket? S megkérdeztem tőle, mért nem lépnek be ők, a fiatalabbak is? De ő abban maradt, hogy csak akkor lép be. ,ha rendes, szép lesz a szövetkezet földje. A tanulás is szóba került. Kíváncsi vagyok, mi erről a véleménye? Bitó elvtárs hamar válaszol, de nem elsietve. Látszik, mérlegelve ejti ki száján a szavakat. Végigszalad az életén, megkérdezi tapasztalatait előbb, hogy azok adják meg a választ. — A tanulás, igen, az is kell. Az a kezdet. Az az alapja az" egésznek. Az, hogy az ember ismerje a dolgokat. De aztán talán még fontosabb lesz az újság, amelyik napról-napra tanácsot ad. Megmutatja, milyen problémák vannak. És azt is megmutatja, hogyan lehet, hogyan kell segíteni rajtuk. Erre aztán mindenkinek szüksége van, ha talán nem is veszi észre. Megáll egy pillanatra, hogy ezt is munkájához kapcsolja. Aztán még annyit mond: A népnevelőmunka türelmet, időáldozatot és érdeklődést kíván. — És tapasztalatot is! — fűzöm a gondolataihoz a kérdést. Elmosolyodik. — Tapasztalatot? — lassan kifújja a füstöt s eldobja a cigarettavéget. Aztán tovább beszél: — Hát igaz, azt is. Meg aztán — megszokás dolga. Harmincnyolcban beléptem a szociáldemokrata pártba. . A fölszabadulás után a Kommunista Pártba léptem. Így hát azóta a tizenöt év óta foglalkozom az emberekkel. — Szívesen tettem — fűzi hozzá. IVf ost is szívesen teszem. A népnevelőmunkával mindig törődik az ember. Akár hol van. Itt az üzemben, vagy másutt egyaránt. Hiszen a saját ügyéről van szó. Ez csak természetes. Hozzászoktam már ehhez, mint a munkához. Életem a munka. Tizenketten voltunk mi testvérek, nagy család, és az apánk megtörődött ember volt. Nehéz volt a sorunk. S mi gyerekek egymást neveltük: nagyobbak a kisebbeket. Mindig dolgoztam hát, mióta az eszemet tudom. Itt a gyárban három esztendeje vagyok. Addig egyedül iparoskodtam. Nemrégiben azt kérdezte egy-két szaktársam: nem akarok-e váltani iparengedélyt, műhelyt nyitni? — Azt mondtam nekik, hogy nem. Én már itt maradok. A munkám után, mikor hazamegyek, átszólnak értem a pártból —< hiszen a szomszédságában lakom — ha valami sürgős, fontos dolog van. Meg aztán magam is gyakran benézek. S én elmegyek az emberekhez, elbeszélgetek velük. Ez érdekes dolog is, szeretem ezt a munkát.., C most szaváiban érzem a lelkét, ^ Mondataiban, melyeket talán nem is hajszálnyira ezekkel a szavakkal mondott el. De tudom, hogy az ő gondolatait tolmácsoltam. Megértem, mért végzi olyan jól ezt a munkát. Szereti. Azért, mert kinyitják előtte a szivüket az emberek, rábízzák gondjaikat, átadják örömeik felét, hogy köívetítse azokat. Kinyíló bizakodással fordulnak felé az emberek. Elbúcsúztunk. Megyek az őszi sugárúton a városba. Levelek zörrennek lábam alatt. S ránézek a sürgő emberekre. Most látom, amit ki sem mondott talán, vagy éppen tapasztalataiba szőve árult el: az a népnevelő, aki szereti az embereket, meghallgatja őket, megérti őket, hogy segítsen rajtuk. S hát mi mást is jelenthet az emberek szeretete, ha nem ezt? Olyan ember, akit tennivágyás fűt s kíváncsiság, érdeklődés hajt, és — hiszen hát ezekben ki is mondottam már — szereti az életet, é» az élet örök hitestársát, a munkát. Vagyis akinek gond a mások gondja is, a mások sorsa is. jV/J ég egyszer visszagondolok a Szavaira, s az jut eszembe róluk, hogy hiszen sok gond van az életünkben. S azokról s7-m©t kell adni azokat meg kell valtani fáradetlan munkával és nyílt szívvel az élet derűjéért. Németh Ferenc