Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-22 / 274. szám

VASÁRNAP, 1953. NOVEMBER 22 5 DÉLMBGYBRORSZflG ELMELEI 1 TANÁCSADÓ A „nep66 és alkalmasásának kérdései DJ A kapitalizmus megdöntése és a szocializmus teljes felépítése egy egész történelmi korszakot ölel fel. Ez az időszak, mely a kapitalizmus fejlettségétől függően hoszszabb, vagy rövidebb ideig tart, átmeneti időszak, melynek államformája szükségképpen a proletárdiktatúra. Az átmeneti időszak elkerülhetetlenségét a proletárforradalom győzelme után kialakuló különböző gazdasági szektorok és az osztályviszonyok adják meg. A proletárforradalom feladata merőben más minden eddig ismert forradalomnál. A proletár-állam létrejötte egy új társadalmi rend létrehozásának kezdetét jelenti, melyben az állam és a néptömegek tudatos cselekvésének hatalmas lehetőségei nyílnak meg. A szocialista forradalom győzelme után a proletár-állam fő feladata az osztálynélküli társadalom felépítése, az egységes szocialista társadalom megteremtése. A hatalom a proletáriátus kezében csak eszköz e feladatok megoldásához. A kapitalizmus megdöntése utáni helyzetet mindenekelőtt az jellemzi, hogy megvannak benne a megdöntött, de meg nem semmisített társadalmi alakulat és a megvalósulás útjára lépő új társadalmi-gazdasági rend elemei, részecskéi, darabkái. Ennek az időszaknak legfőbb jellemvonása a hare a különböző gazdasági szektorok között, melyek mögött osztályok állnak: ellentéteik az osztályharc kiéleződésében jntnak kifejezésre. Az átmeneti időszak a „ki kit győz le" kérdése eldöntésének időszaka. A proletár-állam győzelme után — stratégiai célkitűzésének megfelelően — erőszakos eszközök alkalmazásával társadalmi tulajdonba veszi a legfőbb termelési eszközöket, s ezzel megteremti az új szocialista termelési viszonyok kialakulásának alapját. A legdöntőbb termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételénél a proletár-állam tevékenységét a termelőerők jellege és a termelési viszonyok közti feltétlen összhang objektív törvénye határozza meg. A „kisajátítók kisajátítása" nem harc nélkül, de viszonylag könnyen megy, minthogy a társadalom abszolút többségének legsajátabb érdekeit szolgálja, következésképpen e többség aktív támogatását is élvezi. A döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonba való vétele uralkodóvá, de nem kizárólagossá teszi a szocialista termelési viszonyokat. A történelmi körülmények alakulásától függően megmarad, sőt, növekszik a kisárutermelők tömege és korántsem elhanyagolható tényező a falusi burzsoázia, a kulákgazdaságok megléte sem. A fentmaradó kisárutermelő gazdaságok bevonása a szocializmus építésébe elsőrendű fontosságra tesz szert. Ezek bevonása nélkül a szocializmus építése lehetetlen. A kisárutermelő parasztsággal, mely szövetséges volt a forradalom idején, méginkább szükség van a szövetségre a szocializmus építésének idején. A kisárutermelők nagy számának jelenléte teszi szükségesséf az átmeneti időszak különleges gazdaságpolitikájának kidolgozását és alkalmazását, melynek során figyelembeveszik a kisárutermelők sajátosságait, személyi érdekeltségét és törekvéseit. A különféle gazdasági szektorok és az osztályviszonyok megléte a proletár-állam számára kötelezően előírják olyan gazdaságpolitikának a kidolgozását, mely figyelembeveszi a kisárutermelők sajátos érdekeit és elősegíti a szocialista város és a kisárutermelő falu összefogását. Az összefogásnak ezt az új formáját Lenin dolgozta ki és Sztálin fejlesztette tovább. Az összefogásnak ezt az új formáját az új gazdaságpolitika, a «nep» képezi, melyről Lenin a következőket mondja: «A «nep® feladata — döntő, minden egyebet maga alá rendelő fő feladata — az, hogy megteremtsük az összefogást az új gazdaság között, amelyet elkezdtünk építeni és a parasztgazdaság között, mely millió és millió paraszt megélhetésének alapja". A -nep® alkalmazásának elkerülhetetlensége tehát a kisárutermelők jelenlétéből és a velük való összefogásból, a munkás-paraszt szövetség biztosításának és erősítésének szükségességéből folyik. A «nep* tehát a proletáriátus államának a szocializmus felépítését célzó különleges politikája, amely az árués pénzkapcsolatok fenntartásával megvalósítja a kisparaszti gazdaságokkal való összefogás új formáját, bizonyosfokú ' lehetőséget, nyújt a kapitalizmus létezésének s ugyanakkor biztosítja a kapitalizmus fokozatos kiszorítását és a szocializmus győzelmét. A «nep» lényegét a -nep® két oldala fejezi ki: az, hogy egyrészt lehetővé teszi a kapitalizmus bizonyosfokú létezését, a magánkereskedelem bizonyosfokú szabadságát, másrészt korlátozza, megfelelő keretek közé szorítja, szabad fejlődésében gátolja a kapitalista tendenciák érvényesülését. A «nep* alakalmazásával teremti meg a proletáriátus állama a munkás-paraszt szövetség gazdasági alapját, e szövetség erősítésének érdekeltségét a parasztság számára. A -nep® az átmeneti időszak gazdaságpolitikája, melynek célja a szocializmus felépítése, a piaci kapcsolatok erősítése a pénz és a kereskedelem fenntartása és felhasználása mellett, II. Az új gazdaságpolitikát hazánkban a fordulat éve óta alkalmazzuk. E gazdaságpolitika alkalmazásának előfeltétele a proletáriátus osztatlan uralma, a kulcspozíciói; feletti rendelkezési joga. Ezek a feltételek a fordulat évével teremtődtek meg, noha a «nep* elemei már a fordulat éve előtt is megvoltak s oly mértékben fejlődtek és erősödtek, amilyen mértékben nőtt a munkásosztály súlya az államvezetésben s amilyen mértékben erősödtek a proletárdiktatúra elemei. A proletáriátus felhasználta részvételét a kormányzásban arra, hogy a tőkéseket is bevonja az újjáépítésbe, a helyreállítás feladatainak elvégzésébe. A fordulat éve előtt a «nep* elemei mindenekelőtt a tőkés tendenciák fékezésére, a kizsákmányolás teljes szabadságának korlátozására s a kizsákmányolók felhasználására irányultak. A -nep® elemeinek létezését a Gazdasági Főtanács munkája fejezte ki. A «nep* alkalmazását mi sok tekintetben előnyösebb helyzetben kezdtük, mint a Szovjetunió. Ennek magyarázatát népi demokráciánk létrejöttének körülményei adják. Hazánk nem robbanásszerű forradalommal lépett a szocializmus építésének útjára, nem voltunk iparilag és mezőgazdaságilag sem olyannyira elmaradott ország, mint a cári Oroszország, noha a kapitalizmus fejlettsége terén a nyugati államokhoz viszonyítva hátrányban voltunk. Kezdettől fogva nem küzdöttünk egyedül, hanem a baráti Szovjetunió és a testvéri népi demokráciák támogatását élveztük. Ennek következtében nem volt intervenciós beavatkozás sem, ami az u. n. hadikommunizmus bevezetésének elkerülését tette lehetővé. Az előnyösebb belső és nemzetközi helyzet iolytán a szocializmus építésének kevesebb áldozattal járó útját, békésebb körülményeit élvezhettük. Az előnyösebb feltételek mellett azonban voltak nehezítő körülmények is: így pl. hazánkban a munkás-paraszt szövetség nem ment keresztül a forradalom nevelő iskoláján; a földreform növelte a parasztság ragaszkodását a föld magántulajdonához s ez nehezíti az egész népgazdaság egységes szocialista alapra való helyezését. A „nep" alkalmazásával igen komoly eredményeket ért el népgazdaságunk fejlődése. Jelentős mértékben nőtt a kisárutermelők termelése és ezen keresztül a termelt javak piacra jutó része. Biztosítva volt a parasztság érdekeltsége termelésének növelésében. Ezt fejezi ki az a tény hogy a kisárutermelő parasztgazdaságok árutermelése 1949-hez viszonyítva 1951-ig 14.8 százalékkal emelkedett. Kormányunk gazdaságpolitikája a „nep" következetes alkalmazását juttatta kifejezésre. A piaci kapcsolatok erősítését szolgálták azok az intézkedések, amelyek lehetővé tették az egyes termékek szabad forgalmát és jelentős kedvezmények nyújtását a beadás terén, főképp az 5 hoidon aluli gazdaságok számára. Ugyanakkor megnyilvánult az állam piacszabályozó szerepe is, főleg a hitelrendszer, a begyűjtés, a különböző kedvezmények révén. A „nep" alkalmazásának viszonyai között pártunk fő irányvonalának, a szocialista iparosításnak megvalósítása terén értük el a legkomolyabb eredményeket. Hazánk ipari országgá vált s ipari termelésünk több mint 3.5-szer nagyobb, mint 1938-ban volt. A „nep" alkalmazása lehetővé tette a dolgozók életszínvonalának lónyegos emelését. A ,nep" alkalmazásának kezdeti időszakában a kisárutermelő parasztság termelési kedve csaknem teljes volt s ez nagymértékben elősegítette termelésének növekedését, kő vétkezésképpen növelte a szabad piacra kerülő termékek mennyiségét. A piaci kapcsolatok fejlődése mellett létrejöttek a falu és a város összefogásának új formái, a termelési kapcsolatok is. 1949—50-ben kifejlődött a gépállomások hálózata s jelentősen megnőtt a gépi munka szerepe a mezőgazdasági termelésben. Ebben a két évben a mezőgazdaság több mint 0500 traktort kapott. Komoly eredményeket értünk el egyes mezőgazdasági ágak fejlesztésében is. Meghonosodott hazánkban a gyapot és más ipari növények termelése is. A munkásosztálynak sikerült a népgazdaság legfontosabb területein döntő csapást mérni a burzsoáziára. A kapitalizmus, mely a fordulat éve előtt csaknem sértetlen volt, egymás után vesztette el pozicióit. A „ki kit győz le" kérdése az iparban és a kereskedelemben már eldőlt a szocializmus javára s ugyanakkor a mezőgazdaságban ls jelentős részt tesz ki a szocialista szektor, míg a tőkés szektor jelentősen meggyengült. Iparunk fejlődése megteremtette a könnyűipar és a mezőgazdaság, a dolgozók fogyasztási alapja növelésének feltételeit. "Áz elért eredmények mellett azonban elkövettünk komoly hibákat is az elmúlt években, amelyek szoros kapcsolatban vannak a „nep" alkalmazásával. Pártunk Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata feltárta a gazdaságpolitika terén elkövetett hibákat; ezek alapja az iparosítás túlzott üteme volt, ami akadályozta a dolgozók életszínvonalának emelkedését. Gazdaságpolitikánk e hibái a „nep" alkalmazásának leszűkítésével, a piaci kapcsolatok túlzott korlátozásával, a mezőgazdaság, s főként a kisparaszti gazdaság felé irányuló termelési kapcsolatok elhanyagolásával jártak. A sietség az egységes szocialista népgazdaság megteremtésében együttjárt a piaci kapcsolatok és a magánkereskedelem szűkülésével, mert ugyanakkor nem követte a szocialista kereskedelem megfelelő bővülése. A szocialista szektorok fejlesztésének túlzott üteme, a gyors szocialista iparosítás erőnket meghaladó, túl nagy áldozatokat követelő feladatai háttérbe szorították a könnyűipari termelés, a mezőgazdaság fejlesztésének és különösen az egyénileg gazdálkodó parasztság támogatásának kérdéseit. A dolgozók életszínvonalának emeléséhez még nem elegendő a szocialista termelés szakadatlan fejlesztése, hanem ehhez fel kell használni a kisárutermelésben rejlő lehetőségeket is. A kisparaszti gazdaságok elhanyagolása a termelésben való érdekeltségük csökkenéséhez, következésképpen az általuk termelt javak csökkenéséhez vezetett. A termelésben való érdekeltség, a szabadpiac lehetőségeinek biztosítása helyett sok esetben kényszert alkalmaztunk. Bonyolult beszolgáltatás! rendszerünk, a mezőgazdasági fejlesztési járulék, a felvásárlási monopólium, a szállítási, vágási és forgalmi korlátozások mind a piaci kapcsolatokat gyengítették. Ezt mutatja az a tény, hogy a parasztság árutermelésének begyűjtésre kerülő része állandóan nőtt, a szabadpiacra jutó rész pedig csökkent. Gazdaságpolitikánkban tehát egyre inkább háttérbe szorult a „nep"-nek a magánkereskedelmet engedélyező oldala, s mind jobban érvényesült a szabad piac korlátozása. E politika a város és a falu összefogásának ' ezt a formáját gyengítette. A város és a falu közötti piaci kapcsolatok erősítését napjainkban nemcsak a kisárutermelő parasztsággal való helyes viszony követeli meg, hanem dolgozó népünk életszínvonalának emelése is. Gazdaságpolitikánk hibája, az arányos fejlődés törvényének megsértése, növelte az egyébként is meglévő aránytalanságot az ipar és a mezőgazdaság között. Gyorsütemű volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése is. Mindezen elkövetett hibák végső fokon lazították a munkás-paraszt szövetséget, s előnytelenül befolyásolták a párt és a tömegek kapcsolatának alakulását is. Pártunk Központi Vezetősége határozatával e hibák kiküszöbölésére s fejlődésünk meggvoisitására tett közvetlen intézkedéseket. A Központi Vezetőség, határozata és a kormány programmja azonban nem a «nep* bevezetését, hanem a -nep* következetesebb alkalmazását, az e téren elkövetett hibák kijavítását jelen! i. A kormány programmja a szocializmus építése szempontjából nem jelent visszavonulást, mint ahogyan az elkövetett hibák sem jelentettek előrenyomulást. A kormányprogramm célul tűzi ki a falu és a város közötti gazdasági kapcsolatok erősítését, az áruforgalom fejlesztését. Kormányunk politikájának Huszonnégy asszony ... Helytállnak az asszonyok az Alkotmány tszcs-ben alapvető célkitűzése a dolgozók szükségleteinek fokozottabb kielégítése. E célt csak abban az eset* ben tudjuk elérni, ha megkülönböztetett gonddal támogatjuk apa* rasztságot, beleértve a kisárutermelő parasztgazdaságokat is. A kisárutermelők biztonságérzetét és érdekeltségét a termelésben minden eszközzel fokoznunk kell. Az általános fellendülés alapja, a kormányprogramm sikeres végrehajtásának feltétele a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok állandó erősítése, a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Ezt a célt szolgálják a Központi Vezetőség határozata óta hozott intézkedések, a forgalmi korlátozások likvidálása, begyűjtési rendszerünk módosítása, a terménybeadási kötelezettség 10—15 százalékos csökkentése és mindazok a beruházások, amelyeknek egyrésze ma már megvalósult tény. A mezőgazdasági termelés fokozásának döntő eszköze a város és a falu közötti termelési kapcsolatok erősítése. Növelnünk kell a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló beruházásokat. A mezőgazdaság támogatásának ki kell terjednie az egyénileg dolgozó kisés középparasztságra is. A kisárutermelő parasztság termelési feltételeit az eddiginél fokozottabban kell javítani, mert csak ilyen eszközökkel tudjuk a kisárutermelőket, mint magántermelőket a szocializmus építésére megnyerni és bevonni. A parasztságnak nyújtott támogatások és kedvezmények lehetővé teszik egész dolgozó népünk életszínvonalának emelését. A piaci termelési kapcsolatok erősítése jelenleg egyik fő feladatunk: elősegíti a város és a falu közötti összefogás erősödését, megszilárdítja a munkás-paraszt szövetséget, kijavítja az ezen a téren elkövetett hibákat, Pártunk Központi Vezetőségének határozata a „nep"-politika alkalmazásában elkövetett hibák kijavítását, az új gazdaságpolitika következetes alkalmazását jelenti. Egész dolgozó népünk tudatos cselekvésére van szükség ahhoz, hogy a kormányprogramm valóra váljék. Megvalósítását gátolja az a szektáns szellem és baloldali magatartás, amely a mezőgazdaság fejlesztésével szemben megnyilvánul. Mindenkinek meg kell érteni s mindenkivel meg kell értetni, hogy további fejlődésünk kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fejlesztése, hogy a Központi Vezetőség határozatának maradéktalan végrehajtása a szocializmus további építését, egész dolgozó népünk felemelkedését szolgálja, Strack Sándor •i Az egyszerű, magabiztos és derűsarcú asszony, akivel beszélgetünk, pirosszínű pulóvert visel. Látszik ezen a ruhadarabon, hogy nem régen vehette gazdája. A pettyes fejkendős, piros pulóveres asszony neve: Venczel Józsefné és a szegedi Alkotmány termelőcsoport tagja, a férjével, fiával együtt. Különben ő a vezetője a termelőcsoport MNDSZ szervezetének. Mert az is van a tszcs-ben és bizony a 24 asszony derekas, jó' munkát végez. Cseppet sem túlzás azt mondani, ha a sor úgy hozza, felveszik a versenyt a férfiakkal is. Miért ne?! Venczel elvtársnö — az csak természetes — minden munkában részt vesz. Persze nemcsak ő, hanem a 24 tagú asszonyból álló brigád minden tagja is. De adjuk ál a szót Venczel elvtársnőnek, hadd beszéljen * az asszonybrigádról: életéről, munkájáról. Azt írjuk le, amit ő mondott: Az Alkotmány termelőcsoportban 24 asszony dolgozik. Akad köztük bizony olyan is, aki a 60 esztendőn túl jár — de akad fiatal is. Olyanok az asszonyok egymással szemben, mint az igazi, jó testvérek. Munka közben — ha éppen kedvük tartja — nótáznak és tréfálkoznak. Az asszonybrigád négy munkacsapatból áll. A munkacsapatvezetők: Gazdag Jánosné, Kudjer Artalné, Csiszár Mátyásné és László Károlyné. Az egyik munkacsapat tagja például Czirok Kristófné is. Már eljártak felette az évek, dehát ő sem húzza ki magát a munkából, mert bírja magát. A 24 asszony — az idősebbek kivételével — résztvettek a nyári nagy munkákban — helyt álltak az aratásnál is. Különben az asszonybrigád a kertészetben dolgozott, de amikor ott befejezték a munkát, nekifogtak a kapálásnak, ök szedték a gyapotot is s nem sokat segítettek nekik a férfiak a cukorrépaszedésnél sem. — A kertészetünk bizony — állapítja meg Venczel elvtársnő — nem valami jól fizetett, mert valahogyan hibák voltak a munkaszervezésben, no és az idő is hátravetett bennünket. Előfordultak más bajok is, de mégis igaz szívvel mondhatom, hogy azért nem vagyunk híjával semminek. Voltak olyan asszonytársak is, akik valahogy úgy voltak véle: kimegyünk a csoportból. De ez csak olyan szóbeszéd volt és hát minket asszonyokat, ki sem lehetne onnan verni — s csupa mosoly az arca. Áz asszonyok nem szeretik a formaságokat, de igaz, egyszerűen, közvetlenül segítették egymást. Ott volt például Busáné is, neki is szépen megmutatták egy munkánál, hogyan halad az jobban. Idős Berkó Péternének szépen van munkaegysége: — kerek 170. Gazdag Jánosné meg 200 munkaegységet teljesített. Venczel Józsefné munkaegységeinek száma 130. de meg kell mondani, hogy májusban több mint hátom hetet hiánvzott betegsége miatt, — s ugyancsak betegsége miatt nem dolgozott októbertől márciusig. Akadt néhány olyan asszony is, aki kevés munkaegységet szerzett. Persze ezek most már bánják, hogy nem dolgoztak rendszeresen. — Az asszonyoknak — mondja megint mosolyogva Venczel elvtársnő — néha ok nélkül is gyorsan pereg a nyelvük, zsörtölődnek. De hát ez megesik a férfiaknál is — ilyen is az ember. Rutai Jánosné is elégedetlenkedett a nyáron. Na, dehát most ők is házat vettek abból, amit a csoportban kerestek". Csiszár Mátyásnéék is új családi házba költöztek — megkeresték az árát. Én, a férjem s a fiam — szó® val a család — 25 mázsa kenyérgabonát vittünk már haza. Volt és lesz' is még juttatás a munkaegységekre. Űgy tudjuk, jóval felül lesz a tíz forinton az a készpénz, amit egy-egy munkaegységre kapunk még. Elbeszéli azt is Venczel elvtársnő, hogy vásároltak télikabátot, egyéb ruhaneműket. A zárszámadás után is betérnek majd az Állami Áruházba venni egyet-mást, ugyanúgy, mint a többi csoporttagok. «Mi asszonyok: feleségek és éctésonyák eltervezgetjük magunkban, hogy a bajokat megszüntetve milyen szép is lesz az életünk. Persze rajtunk, csoporttagokon múlik a még jobb eredmény. A párt és a kormányzat segít bennünket, nem lehet hát semmi hiba.® Az asszonybrigádból nincs egy olyan asszony sem, aki ne lenne tagja az MNDSZ-nek. Már most tervezgetik az asszonyok, hogy vasárnaponként összejönnek kis beszélgetésre, közösen megvitatni a kérdéseket. Mert jó dolog az, ha az emberek kicserélik gondolataikat. Leszáll az est. Venczel Józsefné készülődik, mert nemcsak a tszcsben, hanem otthon ls jól akarja — és el is látja — a háziasszonyi teendőket. De még ezt csak elmondja: *Az asszonyok ezután sem maradnak ki a munkából-. Talán az is eszébe jut, amit egyik-másik asszony tréfásan énekelt a nyáron a férfiak felé: -Aki legény, jöjjön velem kapálni.. .* Aztán megy már hazafelé, hogy jó vacsorát készítsen. (m.1