Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-21 / 273. szám

SZOMBAT. 1953. NOVEMBER 2f 0HM8CYRMRSZI6 „Kult-úrműsor" a Dugonics-ufcai álfafános iskolában A DUGONICS-UTCAI általános iskola Szülői Munkaközössége va­sárnap délután 4 órai kezdettel mű­soros, zenés délutánt rendezett az iskola tornacsarnokában. Az is­•lola kapujában kifüggesztett pla­kát szeretettel invitálta a műsorra az érdeklődőket, akik jöttek is szép számmal. Már négy óra előtt zsúfolásig megtelt a nagyterem szü­lőkkel, tanulókkal, s a hallgatóság apraja-nagyja kíváncsian várta az előadást. Nemsokára kezdődött is a műsor sok kellemetlen meglepetéssel. A műsor egyik-másik részében ugyanis, mintha a ponyvaregények lapjai elevenedtek volna meg. Vol­tak ugyan elfogadható műsorszá­mok is, de szerepelt a műsorban egy-két olyan jelenet, amely ízlés­telenségével joggal keltette fel a hallgatók felháborodását. Az egyik jelenetben ligeti pad van a színen. A padon egy züllött külsejű férfi ül. Szerelmes pár jön arra, s odatelepszenek a padra a férfi mellé. Az ifjú hölgy az ifjú lovag és a züllött külsejű férfi közé ül, de a szerelmesek nem vesznek tudomást szomszédjukról. Az azon­ban többször figyelmezteti löket, vi­gyázzanak, mert főbe akarja lőni magát, a vére ráfröccsenhet az ifjú hölgy szép ruhájára. A lovag azon­aan nagy nyugodtan így szól a zül­lött férfihoz: lője csak főbe magát, joga van rá, elvégre demokrácia van. Maga meghal, — mi majd gon­doskodunk az utánpótlásról. A má­sik férfi azonban tovább hadoná­szik a revorverrel, de a lovag is­mét megnyugtatja. Egy kis vérrel őt nem lehet megijeszteni, eléggé lozzá edződött az ilyesmihez ebben a háborús világban. Ezután né­hány meglepő fordulat következik, s végül a fiatal lányt otthagyja lo­vagja. Erre a leány felsóhajt: „Csakhogy megszabadultam tőle" — és szerelmesen omlik a züllött külsejű férfi karjaiba. EOY MÁSIK JELENETBEN egy skót ember meghal, s a hozzátarto­zói „vidám" fordulatok után úgy határoznak, hogy talicskán viszik íd a temetőbe. Majdnem két teljes óráig így folytatódott a „kultúrműsor". Ho­gyan történhetett ez meg? Hogyan nyújthattak ilyen műsort kultúra­ként a közönségnek abban az isko­lában, amely Dugonics András szü­lőházának helyén épült? Ki a fele­lős azért, hogy ilyen jeleneteket mutattak be gyerekeknek és szü­lőknek is? Az egész kultúrműsort az Iskola azzal a helyes elgondolással szer­verte, bogy a szülők és az iskola kapcsolatait megszilárdítsa, s javít­sa a Szülői Munkaközösség munká­ját Az elmúlt években is rendez­tek ilyen kultúrműsorokat, azokon azonban az iskola tanulói szerepel­tek. A műsorokra való felkészülés azonban legtöbbször nagyon igény­be vette a tanulókat, — éppen a tanulmányi munka rovására. Most — helyesen — úgy gondolták az iskola nevelői, hogy* „kívülálló" kultúrcsoportot hívnak meg szerep­lésre. Beszéltek Boldizsár Sándor elvtárssal, a Szegedi Szövetkezeti Bizottság központi kultúrfelelősé­vel, s Boldizsár elvtárs megígérte, hogy biztosítja a műsort, s azon­nyomban annak színvonaláért is felelősséget vállalt. Azért tehát, hogy ezt a műsort bemutathatták az iskolában, feltétlenül felelős Bol­dizsár elvtárs is. EZ AZONBAN nem menti az is­kola felelősségét. Az iskola vezetői ebben az esetben nem jó munka­módszerrel dolgoztak. Nem ellen­őrizték megfelelően a műsort. Szín­padra engedtek olyan jeleneteket, amelyeknek tartalmát nem ismer­ték. Nem gondoltak arra, hogy ezt a műsort különös gonddal és ala­possággal kellett volna összeválo­gatni, hiszen az volt a-célja, hogy az iskola és a szülők közötti kap­csolatot erősítse. Súlyosbítja az is­kola felelősségét, hogy voltak már tapasztalataik arról, mire vezet a felületes ellenőrzés. Az elmúlt év­ben a Szegedi Bútorgyár kultúr­csoportja szerepelt náluk, szintén kifogásolható műsorral. Éppen az ilyen tapasztalatok alapján lett vol­na kötelességük jóelőre alaposan megbeszélni a műsort Boldizsár Sándor elvtárssal. Ehelyett az is­kola vezetői megelégedtek azzal, hogy Boldizsár elvtárs „biztosítot­ta" őket a műsor feltétlen hibátlan­ságáról. Nem cselekedett helyesen as Is­kel'a vezetősége a műsor előadása közben sem A nevelők már a» el­ső rerceklen fe'imeirték a műsor hibáit. Nem voltak nzomihan elég haTórezotfnk nem tudták m't Is evenelk. Ahelvett, hogy megtiltot­ták vo'pa a föő-Jri istenét e'őaikisá.t a csak az énekszámokat mutattatták volna be. hagyták, hegy továiblb pe­regjen az ízléstelen és az a meggyő­ződésükkel is természetesen ellen­kező műsor A DUGONICS UTCAI áítaTá.aos iskola nevelői keméiny, szorgalmas munkával- az egyes problémák lel­kiismeretes megoldásával dolgoznak azért, hogy minél jobb eredménye­ket érjenek el az iskola tanulóinak oktatásában, nevelésében. Ez a munka nem eredménytelein. Az is­kola Szeged egyik legjobb iskolá­ja, Most azonban súlyos b'bát kö­vetelt el az iskola vezetősége. Ko­moly, felelősség terheli őket ezért. Ez azonban termész/tesen nem je­lenti azt, hogy megsemmisült az iskola munkájának minden ed-cTgi eredménye. Ez az eset természete­sen n«m érinti és nem érimlheti az iskola munkájának mág területeit. Az iskola nevelőtestületének most az a feladata, hogy vonja le a tanul­ságokat s találja meg azokat a módszereket is, amelyek biztosítják a Jó szándékú munka sikerét. SZEGEDI JEGYZETEK A szülő segítsége Kő művesbrigádok a kormányprogramm megvalósításáért A Kiss brigád Évtizedes hibák kijavításán dol­goznak a 65/1. Épi tőipari Vállatér Kiss kőműves-bri­gád tagjai. Lakó házakat tataroz­nak. Kezük nyo inán a kormány­programm megva­lósulását láthat­juk a megszépült házakon. Bócsi­körút 9. Ez most munkájuk színhe­lye. Itt belső iga­zi tások is lesznek az épületen. Alá is szigetelik a há­zat. így egészsé­gesebbek lesznek a lakások. Nincs olyan aka dály a brigád előtt, amit ne tudnának legyőzni. Nem h'ába nevezik a vállalatnál „bara­pós"-brigádnak. Amire szükségük van, mindent kiverekednek maguk­nak. Az időjárás sem fog ki raj­tnk. A reggeli órákban a szigete­lést. tehát a belső munkát végzik, zony malaca kö­rül egy félórát is, Azt tartja: „» gazda szeme hiz­lalja a jószágot". Csala József mo. zikodvelő. ö mun­ka után feleségé­vel, — aki a Ru­hagyár egyik dol­gozója — minden új filmet megnéz, Kohán Pál, a cuk*­rászdát látogatja sűrűn. Maga is el­fogyaszt egy-két süteményt, de in­kább felesége ked­véért tér be ide, aki szeretí az édes­séget. Együtt men­nek legtöbbször, de ha mégsem, ak­kor Kohán Pál hazaviszi a süte­Délután 4 óra. Minden nap ebben ményt feleségének, az időpontban leteszik a Kiss-bri- A brigád tagjai érdeklődve íigye*. gád tagjai a kőműves-kalapácsot, lik a sporteseményeket is. A labda-® Rendberakják szerszámukat, az rúgó mérkőzéseken, ha egy csapat épület környékét és ki erre, ki ar- jól játszik, rekedtre kiáltozzák ma® ra távozik. Sziráki András sietős gukaL Napirenden most az angol* .. „ léptekkel hazafelé veszi útját. A magyar ladarúgó mérkőzés van. Vi­délfelé, mikor felmelegedett az idő, Bocskai-utcában lakik. Szeret ott- tatkoznak, bírálgatják mindkét csa­hozzákozdenek a homlokzati mun- bon foglalatoskodni a ház körül. pat felkészültségét. Beszélgetnek az Mint mondani szokta, — segítek angolok elbizakadottságáról, de ar­az asszonynak egy kicsit. Ha meg- ró1 is szó esik, hogy mi is elbiza kákhoz. Kiss József jól irányítja a brigádot, de sohasem tesz sem­mit egyedül. Megbeszéli a brigád- , . , ., , dal a munka menetét. Ezért tudják látogatja valaki az esti már három hónapja a 187 százalé­kos teljesítményt tartani. órákban kodottak voltunk a svéd csapattal „ ... . .. ... ' szemben. Persze, a brigád minderi vagy fat vag, vagy a disznóól ko- tagja egy abban: lelkesen szurkol* rül tevékenykedik. Elidőzik bi- nak a magyar csapat győzelméért. A Szekeres brigád gyorsabban haladna a szalámi gyári Jürdö és öltöző építésével, ha jobban segítenék munká.ukat A Tatarozó Vállalatnál Szeke­res István kőműves többször be­szélgetett a segédmunkásokkal. Az­tán egyszer megszólította Nagy Istvánt," Eperjesi Lajost és Tóth Istvánt. — Dolgozzunk egy brigádban. Szekeres István jó szakmunkás hírében állt és mindhárom segéd­munkás örömmel fogadta a javas­latot, hogy egy brigádban dolgoz­zanak vele. Ügy gondolták, régi vágyuk teljesül: szakmunkások le­hetnek a keze alatt Ennek már két hónapja. Azóta egyetértésben, szorgalmasan dolgo­zik a Szekeres-brigád. Most a Sza­lámigyár dolgozói részére új öltö­zőt, fürdőt építenek. A terv szerint egy földszintes épületről volt szó először, amit később emeletesre módosítottak. Bátran vál'a'ták ezt a Szekeres-brigád tagjai. Arra gondoltak, ha segédmunkások is, nem lesz fennakadásuk az építke­zésben — bíztak brigádvezetőjük­ben. Hamar felhúzták az öltöző fa­lát. Ebben volt már gyakorlatuk. Ezután jött a munka nehezebbik része. A boltozat készítésénél Tóth István kereken meg is mondta, ő pedig egyedül nem meri ezt meg­csinálni. Szekeres elvtárs odaállította ma­ga mellé és így tette a többi se­gédmunkásokkal is. Megmutatta nekik, hogyan kell ezt a munkát csinálni. A segédmunkások már nem ép­pen a fiatalok közé sorolhatók, de azért igen tanulékonyak. Szekeres elvtárs biztatja is őket, — ha így haladtok, jó szakmun­kás válik belőletek. Eddig már el­érte, hogy Tóth Istvánra, Nagy Istvánra bármilyen munka elvég­zését rábízhatja. A segédmunkások igyekezetét szép eredmény: 130— 140 százalék dicséri. De mintha mostohagyereke lenne ez a lelkes brigád a Tatarozó Vál­lalatnak —< mindent kézierővel kell elvégezniök. A betonozást, a betongerendák felhúzását és így to­vább. Ezt helytelenítik a leendő szakmunkások, mert a Szalámigyár dolgozóinak az öltözőt hamarabh át tudnák adni, ha gépek könny:® fenék meg munkájukat. — Igen jelentős munkát vég* zünk — mondják a brigád tagjai. A Szalámigyár munkásaknak, már nagy szükségük van erre az öltö­zőre és fürdőre, fontos, hogy gyor­san felépüljön. A betonozás­nál másfél napot vesztetlünk a gép hiányában. A betongerendák felhúzása is napokkal meghosszabbította az öPtöző elkészítését Az anyag sem érkezik mindig ideiében. Ezeken kí­vül még számos apró nehézség gá­tolja a brigád muckáját^ A Szekeres-brigád jól' dolgozik. Eddig még- airire szavukat adták, valóra is váltották. Jcgosan várják ezért a Ta'.arozó Vá'.latét vez:tősé_ gctől, ho^y jobban segítse munká­juk zavartalan-ágát, hegy mielőbb felépüljön pártunk és kormányunk programmja nvomán a Szalámijryár dolgozói részére a fürdő és sz öl­töző. ~ New-York (TASZSZ) politikai bizottságának 18-i ülésén megtörtént Áz ENSZ-<ÁÖzgyű3ésének 8. ülésszaka A Politikai Bizottság Dove nber 18-i ülése a 14 országnak a leszerelés kérdé- tovább halogassák a fegyver­síben előterjesztett határozati ja- zet csökkentését és a töraeg­Az ENSZ november a szavazás Hétéves kisfiam van. Nem különleges gyerek, olyan, mint száz, meg száz hétéves kisfiú ha­zánkban. Ha nevet, elő­tűnik, liogy hiányoznak első fogai, de őt ez nem zavarja, nevet, ha kedve tartja. Hangja betölti lakásunkat, felhangzik az udvarról. Mikor fut tár­saival. szőke haja lobog a szélben, arca kipirul, szemei csillognak. Mindig vidám, jókedvű. J ön, megy, fütyül egy-egy rá­dióból megtanult dalfosz­Idnyt. Iskolába jár. Első osztályos. A móraváro­si iskola IIA. osztályá­nak tanulója. Mint meséli, 34-en jár. nak az osztályba. Taní­tónéni tanítja őket. Idő­sebb asszony. Kicsit szigorúnak látszik, nem ismerem ugyan köze­lebbről, még egyszer be­széltünk csak egymás­sal, az első szülői érte­kezleten. ö talán nem is emlékszik már arcom­ra, de én az utcán is megismerem. összeköt bennünket a fiam. Én tanítottam az el­ső szavakra a kicsit, most ő tanítja az első betűkre. Fáradtságos munkája eredménye­ként mind több új betű sorakozik fiam füzeté­ben és mind több lap gyűrődik be fiam köny­vében, mert az olvasás előrehaladását őnála még a gyűrődött lapok is jelzik. Nem könnyű a taní­tónéni munkája. Ma­gamról gondolom ezt. Munkából hazatérije, ha leülök fiam mellé ellen­őrizni munkáját, bi­zony nem egyszer kihoz a fiam a sodromból. Min­dig eszébe jut valami fontos mondanivaló az iskolában történtekről, vagy egyszerűen elfe­lejtkezik a feladat ko­molyságáról és irás köz­ben fütyürészni kezd. Sokszor bizony idegesen szólok rá, s olyankor rámnez csodálkozva, sze­mével kérdi, miért baj az, ha neki leckeírás közben is jókedve van. — De anya — szól — hi­szen én nem tehetek ró­la, nekem mindig jó­kedvem van és úgy sze­retek fütyülni. Ilyen jelenetek bizony gyakran lejátszódnak nálunk, s bizonyára az iskolában is. 34 szilaj, csikóhoz hasonló kis ne­bulót fegyelemre szok­tatni nagy munka. Tisz­telet, megbecsülés jár annak a pedagógusnak, aki erre a feladatra év­ről-évre vállalkozik, mert as I. osztály tani­tónénije évről-évre első. söket tanít. De hogyant Kiválóan, — mint az a sok mama dicsérő szavaiból kitű. nik, akik — bár fiaik már a felsőbb osztályok­ban tanulnak — még most is szeretettel, el­ismerően beszélnek Vár­helyi Józsefnéről. Valóban sokat törő­dik a gyerekek fejlődé­sével, látszik, szivén viseli, hogy a tőle to­vábbjutó gyerekek va­lóban megállják a helyü­ket a felsőbb osztályok­ban. Nevelő munkájá­ba igyekszik bevonni a szülőket is. Az ellenőr­ző könyvecske hírül vi­szi a szülőknek, ha gyer­mekük nem készíti el a házi feladatát vagy fi­gyelmetlen az iskolában. Tegnap az én fiam is hozta az ellenőrzőt. „Gé. za figyelmetlen volt az órán, többször felszólí­tottam és nem tudta foly­tatni az olvasást" — irta benne a tanítónéni. Én természetes, megpiron­gattam a fiam, bár tu­dom, egyelőre nem lesz belőle minta-gyerek. Meglepetéssel hallottam, azonban, hogy nem min­den szülőtársam fogadja hasonlóan a figyelmeztető szavakat. Vannak, akik kifogásolják a tanítók, tanárok hasonló figyel­meztetéseit és zaklatás, nak tekintik. A pedagó­gusban keresik a hibát és nem látják meg a se­gítő szándékot. Én ezekhez a szülőtár­saimhoz szólok: fogad­ják szívesen a tanárok észrevételeit és a gyere kek hibáit ne takargas­sák, hanem segítsenek lefaragni. Ne zaklatást, segítséget lássanak a fi­gyelmeztető szavakban, mely gyermekeik neve­lését segíti. Szalma Gézáné vastatáról és az ehhez benyújtott módosító indítványokról. Mint már jelentettük, a Szovjet­unió küldöttsége módosító javasla­tokat terjesztett elő arról, hogy hs­tadáktalanul hozzanak határozatot a fegyverzet csökkentéséről, az atom-, hidrogén- és egyéb tömeg­pusztító fegyverek eltiltásáról. A szovjet küldöttség javaslatai arra is vonatkoztak, hogy „a leszerelési b'zottság legké­sőbb 1954 március 1-én terjesz­szen javaslatokat a biztonsági tanács elé, elsősorban az öt nagyhatalom — az Egyesült Államok, Nagybritannia, Fran­ciaország, a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió fegyver­zetének lényeges csökkentésé­ről, valamint az atom-, hidro­gén- és egyéb tömegpusztító fegyverek eltiltásáról, e tilalom végrehajtása fölött őrkö­dő szigorú nemzetközi ellenőrzés egyidejű bevezetésével." Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldöttségei a lesze­relési bizottság jelentésével kapcso­latos vita első pillanatától kezdve mindent elkövettek, hogy kitérje­nek e javaslatok elfogadása elől, amelyek biztosítanák a fegyverzet csökkentése, az atom-, a hidrogén­és egyéb tömegpusztító fegyverek eltiltása kérdésének haladéktalan megoldását. Ennek érdekében beterjesztették a 14 ország határozati Javaslatát, amelynek célja, hogy pusztító fegyverek eltiltását célzó intézkedések megvalósí­tását. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldöttségei nyomást gyakoroltak a többi küldöttségre, mégis sok küldöttség szavazott a szovjet javaslatokra. így például arra a javaslatra, hogy «a békének és a népek biztonságának megszi­lárdítása és a vitás nemzetközi problémák sikeres megoldása ér*, dekében elsőrendű feladat a fegy­verzet csökkentése, az atom- és a hidrogénfegyver eltiltása és az e tilalom végrehajtása fölött őrködő szigorú nemzetközi ellenőrzés egy­idejű bevezetése kérdésének hala­déktalan megoldása® 14 küldöttség szavazott, köztük az arab és az ázsiai országok , küldöttségeinek többsége, 12 küldöttség pedig tar­tózkodott a szavazástól. A 14 állam határozati javaslatát, egyes módosításokkal szavazattöbb­séggel elfogadták. A Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelcrusz SZSZK. Lengyelország és Csehszlová­kia küldöttségei tartózkodtak a szavazástól, amikor egészében került sor a szavazásra e hatá­rozati javaslat felett. November 20-án a bizottság meg­kezdte a szovjet küidöttség által «az új világháború veszélyének el­hárítását és a nemzetközi feszült­ség enyhítését szolgáló intézkedé­sekről* címmel felvetett kérd te- vi­táját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom