Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-17 / 269. szám

KEDD. 1953. NOVEMBER 17. DELM9GYBR0RSZBG Gondoskodás a nép egészségéről PARTUNK Központi Vezetősé­gének ez év június 27—28. ülésén hozott határozata alapján létrejött kormányprogramm többek között megállapította, hogy életszintünk az utóbbi időben nem emelkedett, inkább csökkent. A kormánypro­gramm központi kérdésként je­lölte meg: dolgozó népünk élet­színvonalának minden eszközzel történő emelését. Azóta eltelt négy hónap. Az élet­színvonal emelését elősegítő intéz­kedések egymásután jelentek meg. Ha csak a néhány leglényegeseb­bet vesszük: az árcsökkentés, a kölcsönjegyzés összegének csök­kentése, a parasztságnak nyújtott számos kedvezmény, adóhátralék elengedése, beszolgáltatás csök­kentése több milliárd forinttal nö­velte dolgozó népünk vásárló ere­jét. Pártunk Központi Vezetőségé­nek ez év október 81. ülésén ho­zott határozata a többi között elő­irányozza az alacsony bérkate­góriák megvizsgálását, az általá­nostól elmaradott kis bérek ren­dezését és a régi öregségi járadé­kosok felülvizsgálását. Az öreg munkásoknál — akiknél már ré­gebben megállapították az öreg­ségi járadékot — módosítani kell a járadékolást. Az erre hivatott szervek a Központi Vezetőség ha­tározata óta már dolgoznak is ezen. Ezzel pártunk nagyon sok idős munkás sérelmét orvosolja. Ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk szavai és tettei mint eddig, úgy most is a jövőben is azonosak. A kormányprogramm végrehaj­tásában nagy helyet kap a társa­dalombiztosítás, a munkavédelem ós az üzemegészségügy. KÜLÖNÖSEN LÉNYEGES a be­teg dolgozók ellátásának javítása. Ezt mutatja kormányunk novem­ber l-l határozata, amely a beteg­ségi biztosítás módosítására vonat­kozik. Sok olyan rendelkezést vál­toztat meg, amely addig nehezí­tette a beteg dolgozó helyzetét. Eddig a dolgozó háztartását ve­zető nő nem volt mindég igényjo­gosult családtagnak tekinthető. November 1-től az ilyen nő is igényjogosult az orvosi gyógykeze­lésre, kórházi, szanatóriumi ápo­lásra. Ugyancsak a nevelt, eltar­tott gyermek is igényjogosulttá lett az SZTK szolgáltatásokra, novem­ber 1-től. A rheumás szívbeteg­ségben szenvedő 16. éven aluli gyermek eddig legfeljebb 90 napra mehetett kórházba. Ez az idő rendszerint kevésnek bizonyult az efajta betegség rendbehozására. Kormányunk ezt az ápolási időt kétszeresére — 180 napra — emelte. SÉRELMEZTÉK a dolgozók azt is. ha vasárnap dolgoztak és beteg­állományba kerültek, nem kaptak táppénzt. Jogos volt ez a sérelem, mert vannak üzemeink, ahol a munka természete miatt vasárnap is kell műszakot tartani, s a pihe­nőnapot más napokon veszik ki a dolgozók. A jövőben, ha a munka­nap vasárnap, arra a napra is kell táppénzt fizetni. Nem kevésbbé jelentős a dolgozó nő életében hogy szülés esetén kórházi, klini­kai ápolásának idejére a 100 szá­zalékos (illetményével egyenlő) segély 80 százalékát kapja. Eddig csak 50 százalékát kapta. Lehető­ség volt arra, hogy a dolgozónak .laró temetkezési segélyből külön­böző tartozások fejében részleteket levonjanak az üzemekben, vagy az SZTK-nál. A kormány november elsejei intézkedése kimondja, hogy a temetkezési segélyből semmiféle címen levonást eszközölni nem szabad. Nagy megelégedése a dolgozók­nak az a rendelkezés, amely a munkaviszony megszakítása kö­zötti 7 napot 30 napra felemelte, A tapasztalat az volt, hogy a dol­gozó, ha egyik munkahelyről egy másik munkahelyre ment (ipar­ágak profilírozása. vagy szakmája szerint, vagy vidékre, stb.) a kö­telező orvosi vizsgálat, meg felvé­tel, munkába állás igen sok eset­ben 7 napnál több időt vett igény­be. Ha a dolgozó 7 napon túl lé­pett munkába, elvesztette előző munkaviszonyát. Ez pedig nagy kórt okozott a dolgozónak, mert ha az új munkahelyén megbetege­dett, csak annyi időre kapott táp­pénzt, amennyi Ideig az új mun­kahelyén dolgozott. Például ha két hétig dolgozott, akkor csak két hétre illette meg a táppénz. Ezt változtatta meg a kormány rende­lete. Harminc napon belül bárhol vállalhat munkát s előző munka­viszonya is figyelembe jön beteg­ség esetén. A sztahánovistákat és egyéb ma­gaskeresetű kiváló dolgozókat érin­tett az úgynevezett ©táppénz pla­fon©. A kormány határozata ki­mondja, hogy november 1-től be­tegség esetén a teljes illetmény alapján kell adni a táppénzt. Hosszan lehetne még sorolnunk pártunk és kormányunk gondosko­dását. De ez is elég arra, hogy szemléletesen bizonyítsam, nem­csak az egészséges, hanem a beteg dolgozó életkörülményeinek javí­tásáról is gondoskodik államunk. A családi pótléknál nagyjelen­tőségű a kormányunk az az Intéz­kedése, hogy a családi pótlékra igényjogosult nő, akinek férje nincs, vagy meghalt, kaphatja az árvajáradékot ls és a családi pót­lékot is. Ezideig csak az* egyiket kaphatta. Különös jelentősége azért van, mert a Horthy-faslzmus im­perialista célokért folyó háborúja idején sok-sok családapa halt meg. A félárván maradt gyermekek ne­velését könnyítette meg a kor­mány. A TERMELŐSZÖVETKEZETI dolgozó ís jogosult családi pót­lékra, úgy mint éddig. De novem­ber 1-től az a tszcs-tag is kap csa­ládi pótlékot — ha egyéb feltéte­lek meg vannak — aki huzamo­sabb ideig távol van a csoporttól (iskolán, katona, stb.). Azelőtt a távollevő csoporttag nem kapha­tott családi pótlékot. November 1-től az ls kap csa­ládi pótlékot, aki iparból megy a tszcsbe — a szükséges egyéb fel­tételekkel — és ha az iparban hat hónapot dolgozott. Az ilyen cso­porttag azelőtt nem kaphatott csa­ládi pótlékot. Csak azután járt neki családi pótlék, ha előbb ki­dolgozta a 120 munkaegységet. Természetesen mindez csak a kezdet, hiszen a kormánypro­gramm végrehajtásának az elején tartunk. A további gondoskodás, az élet­színvonalunk további emelésének kulcsa hős munkásosztályunk és becsületes dolgozó parasztságunk kezében van. Amilyen fnérték­ben gyarapszik az ipari termelés, a nehézipar mellett a könnyűipar, és amilyen mértékben bővül a me­zőgazdasági termelés, olyan arányban növekszik az összlakos­ság életszínvonala. Csak úgy lehet adni több és jobb kenyeret, húst, zsírt, cipőt, ruhát, könyvet, bútort, lakást, táppénzt, szülészeti segélyt stb., ha az eddigieknél sokkal, de sokkal többet termelünk. A kul­túra áldásait úgy lehet még széle­sebbé és még hozzáférhetőbbé tenni, ha növekedik államunk gaz­dasága. Pártunk és kormányunk minden feltételét megteremtette mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődésének. Természetesen iparunk további fejlődésének is. PARTUNK és kormányunk meg­mutatta mindenkinek, hogy töret­lenül halad a megjelölt úton. Raj­tunk a sor, hogy minden erőnkkel segítsük pártunk és kormányunk programmjának megvalósulását. Mert az jelenti nekünk a bőséget, jólétet, boldog életet. siklós Jobban küzdjön a szegedi tanács a lakosság szükségleteinek kielégítéséért A SZOT művészegyüttes vendégszereplése Vasárnap és hétfőn a színház­ban — a bukaresti VIT-en I. és III. díjat nyert SZOT Művész­együttes mutatta be díjnyertes műsorát a szegedi dolgozóknak. A zsúfolásig telt színházban el­söprő sikert aratott a kiváló együt­tes — különösen tánckara és népi zenekara. A közönség sorsi között ott ültek és csillogó szemekkel fi­gyeltek a kisebb nagyobb szegedi üzemi kultúrcsoportok vezetői és tagjai, A tápéi népi együttes pedig szinte teljes létszámmal megjelent. A népi zenekart egy-egy jólsi­kcrült száma után alig akarták le­engedni a színpadról, s „Magyar Képeskönyv" című táncköltemény után pedig, mely a műsor záró­száma volt, hosszú percekig önfe­ledten tapsolt a lelkes közönség. Az utóbbi évek legsikerültebb műso­rát láthatták és hallhatták. A rövidesen sorrakerülő járási és városi kultúrversenyek előtt igen nagy jelentősége van ennek g be­mutatónak. Számos csoport nyer­het indítékot és tanulságot továb­bi munkájában a látottakból. A műsor részletes ismertetésére és értékelésére visszatérünk. A szegedi tanácsháza folyosó­in, hivatali szobáiban szinte egy­mást érik a kormányprogramm vég rehajtásáról szóló jelszavak, fel­írások; a látogatóban azt az érzést keltik, hogy itt, a szegedi városi 'anáesnál jól halad a programm megvalósítása. Jól halad-e? Bizony, a városi tanács nem harcol még tel­jes erővel érte; n dolgozók szükség­leteinek kielégítéséért még keveset tesz. A tanácsházán n'nes rossz vé­leményük az elvtársaknak a szege­di közellátásról, a helyi iparról; a szegedi dolgozók azonban gyakran panaszkodnak mindkettőre, s gyak­ran panaszkodnak a városi tanács­ra, annak egyes osztályaira. És jog­gal, A dolgozók szükségleteinek kielé­gítései természetesen nem könnyű feladat, napról, napra harcolni kell mindenféle nehézség akadály leküz­déséért. De a szegedi tanácsnál, ahelyett, hogy legyőznék ezeket az akadályokat, szívesen hivatkoznak rájuk. Például bajok vannak Sze­geden a lakosság megfelelő ellátá­sával. az élelmiszerek, zöldségfélék és húsáruk elosztásával. S a baj nem abból fakad, hogy nincs meg­felelő készlei ezekből az árukból, ha­nem egyszerűen kevés a bolt Szege­den, s ez zavarja az élelmiszerel­osztást. „Munkaidő utdn azt sem tudom, liovd rohanjak, mert aki a város külső részeiben lakik, kilomé­tereket futhat egy kis lisztért vagy krumpliért, s akkor is sorbaállhat" — mondja Gulyás Rózsa, a Szegcdi Test llmfivek dolgozója. Tenczcl Ernő tanácstag ts saját tapasztala­taival erősítette ezt meg. Petőfi­telepen például ezelőtt tíz kis ke­reskedő volt, tnost mindössze egy földmfivesszövetkezet van. S a ta­nács jóformán semmit sem tesz, hogy őzen változtasson. Ebben az esztendőben mindössze három új kiskereskedést nyitottak az egész városban, holott a szükségletek ki­elégítése ennek o húszszorosét kí­vánná meg. A tanács vezetői az üz­lethelyiségek hiányára hivatkoz­nak, Pedig helyiség lenne, hiszen azelőtt tízszer-húszszorannyi üzlet volt Szegeden, mint most, Dehát — mondja Mison Gusztáv, a végre­hajtó bizottság titkára — szocia­lista kereskedelem nem használhatja fel azokat a régi „maszelc-kócerdjo­Icát"! Uj helyiségre pedig nincs pénz"! Az igaz, hogy mi szép, nagy, a do'gozók igényeit mindenben ki­elégítő üzlethelyiségeket akarunk épiteni. De a dolgozók első igénye, hogy kényelmetlenség nélkül hozzá­jussanak az élelmiszerhez, áruhoz. S az elvtársak nem látták, liogy a lakosság szükségleteinek kielégíté­sét biztosítani kell, még ha egyelőre egy-két helyen szűkebb, s külsősé­geiben nem egészen pompás üzletet létesítenek is. A váráéban nagyon kevés a ja. vitásokat végző kisipari termelő­szövetkezet. A tanács azonban tét. "enkedik, néni teszi meg a kojlő ló. péseket, hogy a kisipari termelőszö­vetkezetek, helyiipari vállalatok javítással ls foglalkozzanak, s ezzel is a lakosság segítségére legyenek. A szabó ktsz-ek például konfekció­ra dolgoznak, s egész Szegedon alig lehet olyan szabóságot találni, ahol egy kabá'ot, vagy nadrágot megfol­toznának. Hoehstadter LaJosné az Új­szegedi Kenderfonógyár sztahánovis­ta dolgozója elmondotta, hogy Felső­városban nincs cipész, ahol cipőt lehetne javíttatni, „Volt ugyan egy cipész ktsz, de azt is bevitték a bel­városba" — panaszolta. A minisztertanácsnak a helyi ipar megjavításáról, a lakosság igé­nyeinek fokozottabb kielégítéséről szóló rendelőt lehetővé teszik, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. Mé'gsinos sok javulás Szegeden a helyi iparban. Félszívvel és félkéz­zel törődnek ezzel a, szegedi tanács­nál: nem egészen értik, miért van szükségünk a kisiparra, s inkább csak azt látják, hogy a kormánypro­gramm új meg új feladatokat ró a tanácsra. Ezért akadozik például a kisiparosok Iparengedélyének ki­adása. Százat kisiparos számára ad­hatnának engedélyt, hogy iparukat folytassák. Ezzel jelentékenyen se­gí'hetnék a szegedi helyi ipart, a lakosság igényeinek kielégítését, De november 5-ig mindössze 46-an kapták meg az iparengedélyt. A ta­nács ipari osztályán arra hivat­koznak, hogy kövesen jelentkeznek nz Iparengedélyek kiváltására. ITa pedig kevesen jelentkeznek, akkor — úgy gondolják — nekik itt már semmi dolguk. Fel kell számolni ezt a tehete'len magatartást. Ha kor­mányunk kot kézzel igyekszik meg­adni mindent a dolgozóknak szük­ségleteik kielégítéséhez, a szegcdi tanács nem nyújtogathat csak úgy félmarokkal. Meg kelt gyorsítani az iparengedélyek kiadását, s anya got kell juttatói a kisiparosoknak, hogy munkájukat megkezdhessék — rögtön több lesz a jelentkező js, Nagyon fontos az is, hogy a tanács megvalósítsa régebbi tervét, s a város különböző pontjain további javítóipari részlegeket állítson fel. Tanácsainknak sokkal jobban kell támaszkodniok a tömegek kez­deményező erejére, a helyi erőforrá­sokra. A szegedi városi tanácsnál azonban gyakran figyelmen kivtil hagyják a dolgozók javaslatait. Pedig a kormányprogramm megje­lenése után sokmíndent javasol­tak, sok panasszal fordultak a ta­nácshoz. Uj-Petőf! telepen már két­szer is kérték a dolgozók, hogy a kerékpárút megjavítására küld­jenek egy pár kocsi salakot. Vál­lalták, hogy társadalmi munkában szétterítik és le is hengerlik. Alig pár kocsi salakról van szó — do nz ott lakókat megkímélné a nagy sártól. A végrehajtó bizottság azon­ban mindezideig nem intézkedett. Szintén Uj-Petőfi telepen kérték a dolgozók, hogy az egyik utca négy legsötétebb részére vezessék be a villanyt. Egy-egy helyre mindössze 29—30 méternyi vezeték kellene. „Nem tudjuk előteremteni, mert az üzletekből kifogyott" — mondja Tombécz elvtárs, a végrehajtó bi­zottság elnökhelyettese. A tanács nem képes előteremteni százhúsz mé'er drótot!! Ezért botorkáljanak az utcán sötétben a dolgozók? Még kimondani is szégyen. És ezek nom egyedülálló esetek. Mindenesetre arra vallanak, hogy a tanácsappa­rátus egyes dolgozói, osztályai nem hallják eléggé a dolgozó tömegek hangját. A moszkvakörúti ke­nyérgyárban például egy időben súlyos bajok voltak a kenyér mi­nőségével. A lisztet rosszul szitál­ták, s fadarab, rézlemez és egyéb hulladék került a kenyérbe. A ta­nácsnál erről hosszú hetekig nem tudtak. Pedig, ha jó a kapcsolatuk a dolgozókkal, megtudhatták vol­na, s azonnal segíthettek volna. Zöldi Imréné, a kommunális állandó bizottság tagja már több jelenté­sében kifogásolta, hogy a dolgozók panaszait hiába juttatta el a titkár­ságra, az egyre halasztgatja a vála­szokat. Téldául csekély költséggel klfolyó-kutekat kellett volna épi­feni néhány helyen. Már jórégen beadta a dolgozók errevonatkozó javaslatát, de a választ még min­dig nem kapta meg. Lassan őröl a szegedi tanácsgépezet; sokkal ele­venebb. lendületesebb munkára van szükség a kormányprogramm vég• rehajtásához. Sokkal harcosabban kell fellépniök a tanácsban dolgozó kommunistáknak a Központi Veze­tőség júniusi és októberi határoza­tának megvalósításáért, a bürokra­tizmus, tehetetlenség ellen, a min­den megy a régiben" szemlélet ellen. A dolgozókról való dondosko­dáshoz tartozik az is, hogy ember­ségesebb, udvariasabb hangon be­széljenek a szegcdi tanácsnál. Sok kifogás hangzik el például a kom­munális osztóly több dolgozójára. Az osztály vezetője gyakran cini­kus, rideg hangon beszél a hozzá­fordulókkal. Az osztály egyik-másik munkatársa pedig egyenesen go­rombán beszél az emberekkel. Da hasonló panaszok vannak a szoeiá­lis osztály egyes beosztottjaira ls. Pedig a dolgozók iránti figyelmes­ség, panaszaik meghallgatása — és elintézése! — tanácsaink legszen­tebb kötelessége. A szegedi dolgozók szükségletel­nek, jogos igényeinek kielégítésé­ben nagy feladatai vannak a vá­rosi tanácsnak. Nyújtson ehhez több segítséget a megyei tanács! Nagyon helytelen, hogy a megvei tanács — ahelyett, hogy irányíta­ná, ellenőrizné a szegedi tanácsot — kiveszi kezéből a feladatokat, » maga próbálja azokat megoldani. Például a Szegcdi Vegyesipari Ja. vitóvállalatot a megyei tanács — amely Hódmezővásárhelyen székeli — közvetlen irányítása alá akarja vonni. Ez nem növeli a szegcdi ta­nács vezetőinek és dolgozóinak fele­lősségérzetét a lakosság ügyéért, ellenben csorbítja önállóságát. Már­pedig minél kisebb a tanács önál­lósága, annál kevésbbé érzi magát felelősnek választói előtt. Adjon több teret a megyei tanács a sze­gedi városi tanácsnak, s ugyanak­kor fokozottan ellenőrizze munká­ját! A kormányprogrammot nem elég csak hirdetni, hanem minden­féle egyhelybentopogást, nehézkes­séget leküzdve, .harcban kell meg­valósítani, A szegedi tanács kom­munista vezetői, akik már sok jó eredményt értek el, minden bizony­nyal megértik ezt. / SZABÓ LÁSZLÓ 7A ,£zabad Nép" november 16-i számából.) Szerdán ülést tart a Városi Tanács Szeged Város Tanácsa 1953. no­vember hó 18-án, szerdán délután 4 órakor tartja ezévi hatodik ren­des ülését a Tanácsháza nagyter­mében. A Végrehajtó Bizottság munkájáról Dénes Leó elvtárs, a Végrehajtó Bizottság elnöke tart beszámolót. Második napirendi pontként Tombácz Imre elvtárs, a Végrehajtó Bizottság elnökhelyet­tese beszámol a helyi ipar és a ke­reskedelem működéséről, a tanács­nak a város dolgozói Jobb ellátása érdekében végzett munkájáról, A beszámoló fpglalkozik azzal, hogy a Végrehajtó Bizottság milyen intézkedéseket tett a kormánypro­gramm helyi végrehajtása, a város dolgozói életkörülményeinek meg­javítása érdekében, valamint az­zal, hogy a helyi Ipar és a keres­kedelem hogyan biztosítja a* helyi szükségletek kielégítését. A tanácsülésen résztvevő dolgo­zók képet kapnak a Végrehajtó Bizottság munkájáról, megismerik a tanácsi szervek működését és el­lenőrizni tudják, hogy az általuk választott tanácstagok hogyan vég­zik a rájuk bízott feladatot. A ta­nácsülésen minden dolgozó részt­vehet. A legjobb vasgy üjtők 'u1afmnxása A vasgyüjtő hónap harmadik hetébe léptünk és mindinkább lát­juk, hogy dolgozó népünk megér­tette minisztertanácsunk határoza­tát és az ipari tanulókon és az is­kolák diákjain kívül az üzemek, társadalmi szervek is erősebben kapcsolódnak bele a gyűjtés mun­kájába. A vasárnapi vasgyüjtő nap meg­rendezése körül voltak ugyan hi­bák, Egyes iskolák vezetői és a tömegszervezetek nem mozgósítot­tak eléggé a nagy munkára. Ennek ellenére a vasárnapi gyűjtés ered­ményesnek mondható. Egyes isko­lák tanulói szorgalmasan gyűjtötték a vasat és a fémhulladékot. A Gutenberg-utcai általános le­ányiskolában 1222 kg vashulla­dékot gyűjtöttek össze a paj­tások­Ebben a nagyszerű munkában élen jártak Oláh Éva és Kiss Éva 121 kg-os vasgyüjtésükkel. Haraszti Éva szorgalmas munkájával 128 kg vasat gyűjtött. Ezeket a tanuló­kat ís túlszárnyalta azonban Vas­tag Lenke 160 és a ©Szorgalmas© brigád 129 kilogrammos vasgyüjté­sével. A Mérei-utcai általános is­kolában Varga Marlka brigádjával 34 kg vasat és 5 kg egyéb fémet gyűjtött össze, de a többi csopor­tok is sok vasat és fémet vittek be a MÉH gyűjtőhelyére. A II. sz gyakorló Iskolából a Paál brigád végezte a legjobb munkát. 56 kg vas- és fémhulladék 'gyűjtésével járultak hozzá a gyűjtés sikeré­hez, A házfelügyelők közül szép ered­ményt tudott felmutatni Pillik Margit Jósika-utca 13. sz. ház fel­ügyelője, aki szorgalmas munká­jával 206 kg vasat, 3 kg fémet és egyéb hulladékot gyűjtött össze. A MÉH Vállalat jutalmazza azokat, akik a vasgyüjtő hó­napban a legjobb eredménye­ket érik el. A tanulók között 50 db labda, 8 db futball, 6 db töltőtoll, 2 db óra, 44 db könyv, 1 db légfegyver töl­ténnyel, 1 db aktatáska, 10 db pénztárca és 18 db különféle tár­sasjáték lesz jutalomként kiosztva. Azok a pedagógusok, akik a tanu­lóifjúságot legjobban mozgósítják, illetve a legtöbb vasat és fémet gyűjtik össze, r.z első 200 a máso­dik 150. a harmadik 100 forint ju­talmat kap. Azok a társadalmi gyűjtőhelyek, amelyek a legtöbb vasat és fémet gyűjtik össze, 250, 200, 150.és 100 fornt jutalomban részesülnek. A házfelügyelők gyűj­tési versenyébe*! az első 159 a má­sodik 1C0 forint jutalomba** ré­szesül. A minisztertanács határozata alapján ©kiváló fémgyüjtő© jal­vényt és pénzjutalmat lerónak kor­mányzatunktól a kiváló fémgyüj­tők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom