Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-13 / 266. szám

2 PÉNTEK, 1953. NOVEMBER 13 Mi iöiiénik a nagyvilágban? Ausztria függetlensége és as osztrák „Trizónia" A» „ősterrelehísche fol/iudm­című osztrák lap egyik ok­tóbervégi számában cikk jelent meg arról, hogy a nyugati hatal­mak között az atlanti szövetség vezérkarában titkos megállapodás jött létre az ausztriai -Trizónla­megteremtéséröl; vagyis arról, hogy Ausztria jelenleg francia, an­gol és amerikai megszállás alatt álló részeit amerikai vezetés alatt egyesíteni akarják. Röviddel a cikk megjelenése után Helmcr osztrák belügyminiszter innsbrucki beszédé­ben bejelentette, hqgy a francia megszálló csapatok valószínűleg tá­voznak Tirolból és Voralbcrgből és helyüket amerikai katonaság veszi át. Helmer beszédét követően rö­videsen elterjedt a hír, hogy az angol megszálló „csapatok szintén kivonulnak az áltáluk megszállva tartott övezetből és feladataikat a jövőben amerikai katonaság látja el. Az "österrelchische Volksstim­me» cikke és az osztrák belügymi­niszter bejelentése a békeszerető és demokratikus osztrák közvéle­ményben nagy felháborodást és el­keseredést keltett, mivel a nyugati hatalmak megállapodása egyrészt figyelmén kívül hagyja az Auszt­riát megszállva tartó négy nagy­hatalom közötti korábbi megálla­podást; másrészt, mert az a tény, hogy a nyugatausztriai három övezet helyett egyetlen hármas övezet lehet, súlyosan veszélyez­teti a békét és hosszú időre kitolná az osztrák államszerződés megkö­tésének' Időpontját. Ausxtrla háborúutáni helyav­lével, függetlenségével és szabad­ságával kapcsolatban éppen tíz év­vel ezelőtt, a német fasizmus el­len háborút viselő nagyhatalmuk közös, Moszkvában közzétett nyi­latkozatában hangzottak el először iránytmutató kijelentések. Bár a moszkvai nyilatkozat1 nem hatá­rozta meg pontosan az osztrák füg­getlenséghez és szabadsághoz ve­zető utat, mégis alapvető különb­ség volt és van az Ausztria jövő­jével knpesolatos szovjet és angol­szász álláspont között. A Bécset felszabadító szovjet csapatok pa­ranésnoka, Tolbuhtn tábornagy 1945 április fl-i proklamációja a szovjet csapatok feladatát Auszt­riában a német fasiszta erők meg­semmisítésében és az ország füg­getlenségének biztosításában hatá­rozta meg. Ezzel szemben az an­gol megszálló csapatok parancsno­ka, Alexander tábornagy már ak­kor ls arró! beszélt, hogy az an­gol csapatok mint győztesek jöttek Ausztriába és gyakorolni kívánják az őket megillető hatalmat. Av 1946 június 28-án a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország között létre­jött, úgynevezett "II. Ellenőrzési Egyezmény* értelmében négyhatal­mi szövetséges szervezet dönt Ausztria egészét érintő kérdések­ben, együttesen. A négyhatalmi szövetséges szervezet szervei a négy főbiztosból álló Szövetséges Tanács, a négy főbiztos egy-egy magasrangú képviselőjéből megala­kított Végrehajtó Bizottság és a négy nagyhatalom mindegyike ál­tál létrehozott Főbiztossági Tago­zat. A Szövetséges Tanács hatá­rozatai csak akkor érvényesek, ha azokat egyhangúlag hozták. A négy megszállási övezetre osztott országban mindegyik övezet főbiz­tosa köteles a Szövetségi Tanács döntéseinek végrehajtásáról és az A „L'beralíon" Franeo Spanyolországénak Gibraltárra vonatkozó igényeiről Párizs (TASZSZ). A „Liberation" jelentése szerint Franco Spanyol­országában az utóbbi időben ismét hadjárat indult „Gibraltár vissza­szerzéséért". „Madridi amerikai katonai körök — írja a lap — úgy vélik, hogy Franco rövidesen ismét hiva­talosan követeli Gibraltár visszaadását Angliától. E tá­madás ürügye igen egyszerű: a nemrég aláírt egyezmény ér­telmében a Gibraltár közelé­ben lévő több spanyol katonai támaszpontot az Egyesült Álla­moknak adták át, ami értel­metlenné teszi az angol kato­nai támaszpont létezését". A „Libération" megállapítja, hogy a spanyol-amerikai katonai szerződésnek titkos cikkelye sze­rint az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy támogrfja „Spanyol­ország törvényes igényeit Gibral­tárra", azzal a feltétellel, hogy lamerlknl és spanyol tengerészek közösen használják majd a tá­maszpontot", egyezményben kijelölt feladatok elvégzéséről gondoskodni. Az azóta eltelt események azt bizonyították, hogy e megállapo­dások előírásait csupán a Szovjet­unió tartotta be. A nyugati hatal­mak főbiztosai a Szövetséges Ta­nács legteljesebb mellőzésével haj­tották végre intézkedéseiket. Az osztrák államszerződés, melynek megkötése esetén Ausztria ismét visszanyerné függetlenségét, eddig csupán azért nem jött létre, mert n Szövetségi Tanácsba delegált nyugati kiküldöttek minden, nz osztrák nép érdekeit szem előtt tartó szovjet javaslatot visszauta­sítottak, hogy ezáltal Ausztria te­rületét agressziós céljaik megva­.lósítására használhassák fel. A nyugati sajtóban egyre több cikk foglalkozik Ausztria esetleges háborús szerepével. Ausztria az atlanti tömb tervei­ben felvonulási terület lenne Nyu­gat-Németország, Olaszország és a Balkán között. Az ausztriai nyu­gati megszállás alatt álló zónák se­gítségével a nyugati nagyhatal­mak Németország Jelenlegi ketté­csztottságához hasonló helyzet elő­idézésére és agressziós felvonulási terület létesítésére törekszenek, azonban az Osztrák Népi Ellenzék — a kommunisták, a baloldali szo­cialisták és haladó polgári pártok szövetsége — erélyes tiltakozása és ellenállása, az államszerződés mi­előbbi megkötéséért folytatott har­ca hatalmas erőt és akadályt je­lent a nyugati törekvések megva­lósulásának útjában. A demokra­tikus osztrák közvélemény egy em­berként követeli a négy nagyhata­lom közötti tárgyalások haladék­talan megindítását, Ausztria füg­getlenségének mielőbbi megvalósí­tását. Petrovics István Rövid külpolitikai hírek Keszon <Uj-Klna). A koroal po­litikai ertekezletet megelőző tanács­kozásokon résztvevő koreal-kina! küldöttség novomber 11-én a követ­kező hivatalos közleményt adta ki: A két fél tanácsadói november 11-én ismét zárt ülést tartottak, bogy megvitassák a politikai érte­kezlettel kapcsolatos kérdéseket. • London (MTI). A londoni rádió közi i: Csütörtökön bejelentették, hogy az angol kormányban bizonyos változásokat eszközölnek. F.den külügyminiszter mellett a jőnőben két óllnmminlszter fog működni a külügy toriiletén, az egyik Retwyn T.loyd, Nagy-Britannia ENRZ béli képviselője, a másik pedig Lord Rending eddigi külügyi államtit­kár. Ezenkívül egy újabb külügyi államtitkárt neveztek ki. * Szófia (TASZSZ). A bolgár nép lelkesen készül a küszöbönálló de­cember 20-1 nemzetgyűlési válasz­tásokra. Sok szófiai üzemben a dolgozók tömoggyfllősrkcn vettek részt, ohol megválasztották kép­viselőjelöltjeiket. Az üzemekben és gyárakban a Bolgár Kommunista Párt, valamint a kormány vezetőit, kiváló közéleti személyiségeket és a termelésben élenjáró dolgozóknt jelöltek nemzetgyűlési képviselő­nek. • Peking (Uj-Kina). 'A' vietnámi néphadsereg főparancsnokságának november 10-i hivatalos közlemé­nye jelenti, hogy a franciák 1953. olső tíz hónapjában összesen 55.988 embert veszítettek Indokínában. • Szabó Imro rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Ma­gyar Népköztársaság Buonos-airesi követe, akit az elnöki tanács Bue­nos-alrcsi követi megbízásának érintetlenül hagyásával megbízott a Magyar Népköztársaság bolíviai képviseletével, november 12-én át­adta megbízólevolét dr. Victor Pnz Estonssoronak, a Bolíviai Köztár­saság elnökének. New-York (TASZSZ) November 10-én érvénybelépett az a törvény­erejű rendelet, amelyet Batlsta kubai katonai diktátor kormánya a napokban Kuba Népi Szocialista Pártja betiltásával kapcsolatban kiadott. Batlsta kormánya nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy az 194R-ban Bogotában megtartott „amertka­közi konferencia határozatainak megfelelően" cselekszik. Mint is­meretes, a határozatokat Washing­ton nyomásának hatására fogad­ták el. A rendőrség megindította a haj­szát Kuba népi szocialista pártjá­nak tagjai ellen. November 8-án a katonai hírszerző szervek ügynökei letartóztatták a párt vezető funk­cionáriusait, Joaquln Ordoqul-t, volt kongresszusi képviselőt és Edit Garcia Buchacs-t, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség ta­nácsának tagját. Külpolitikai krónika Bróssgi önkéry Olaizo siógban TS özlsmertek az olasz fckeleingcsek második vildghá­borúban elkövetett gyalázatos. gaztettei. Görögor­szágban, ahol olasz megszálló csapatok garázdálkodtak, a nép még jól emlékszik ezekre a gyatázatosságokra. Ezt irta mag Rcnzo Itenzi haladó olasz újságíró filmszcená• riumában. Guido Aristarco, a „Clnema Nuovo" című folyóirat igazgatója leközöltette a szcenáriumot. Azt hinné az ember, hogy az olasz hatóságok, amelyek nem győzik hangoztatni, hogy a fasizmus ellen, s a demokrácia mellett vannak, helyeslőleg fo­gadták ezt az igaz elbeszélést, amely a beavatkozóknak görög földön elkövetett garázdaságairól szól, s kitűnik belőle, hogy az olasz katonák akkor már kezdtek ellenséges szemmel nézni a fasizmusra. Nem így történt. A milanói haditörvényszék „a fegyveres erők gyalázásának" vádjával eljárást indított Renzi és Aristarco ellen. Védőik minden érvét elu'asílotla. „El kell ismerni a had­seregnek az államrcnd és a kormányzat formáitól független tör­ténelmi és erkölcsi folytonosságát" — hangoztatták a birálc. A mai Olaszországban tehát Mussolini hivatalos tisztséget betöl­tő hivei nyíltan szolidaritást vállaltak a fasiszta agresszióval és „erkölcsileg" védelmükbe vélték a fegyveres erőszakot. Olaszország közvéleményt természetesen mélységesen fel­háborította az igazságszolgáltatásnak ez a fasiszta merénylete. A demokratikus jogászok szövetsége tiltakozást emelt „az alap­vető polgári jogok e rendkívül komoly lábbaltiprása" ellen. A CG1L titkársága, az olasz újságírók országos szövetsége és más szervezetek szintén tiltakoztak. Újságírók, filmművészeti dol­gozók, neves kulturális személyiségek — kritikusok, rendezők, művészek — és sokan mások helyi gyűléseiken szolidaritási nyilatkozat okai tettek a letartóztatott Rrrzi és Aristarco mellett. Számos képviselő interpellációt nyújtott be a kormánynak ezzel az üggyel kapcsolatban. A tervbeveti fasiszta pert mégis lefolytatták, A miniszter­tanács irodája engedélyezte — hivatkozással... a Mussolin' alatt kiadott törvénykönyvekre és törvényekre. A fasisstabarát bírák azonban utolsó pillanatban vala­mennyire kénytelenek voltak engedni. A közvélemény nyomásá­ra csak feltételesen ítélték el Itrnzl és Aristarcot. A lényeg ettől azonban vem változik. Az olasz hatóságok üldözik a hala­dó művészeti dolgozókat, akik küzdenek a fasizmus feléledése ellen. Ugyanakkor nagy hírverést csapnak például a „Hősi ro­ham" eimű filmnek, amely Hitler olasz szövetségeseinek szovjet földön elkövetett bűntetteit magasztalja. Ezek a tények határozott, irányvonalat árulnak el. Ez az irányvonal megtelel az atlanti tömbbeli főkolomposok elgondo­lásainak. de szögesen ellentétes az olasz nép érdekeivel. Nagyarányú tün'et'seH Franc'ao sz-"»ban a Compiéane-I fegyverszünet évfordulóján N'Ugat-Hémetország ujrafegyverzése ellen Párizs (MTI). Szerdán, az első világháborút befejező Complégne-i fegyverszünet évfordulóján, a lakos­ság széles rétegeinek részvételé­vel nagyarányú tüntetések voltak Párizsban és a nagyobb vidéki vá­rosokban Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen, Párizsban három helyen voltak ilyen tüntotések. A Champs Elysées­en csaknem kőt órán át vonultak el a hadviseltek, volt deportáltak és ellenállók, társadalmi érdek­képviseletei tagjainak ezrei. A másik tüntetés színhelye a Quartler Latin volt. A harmadik tüntetés a Sorbonne udvarán zajlott le sok egyetemi tanúr és közéleti személyiség, köz­tük Iréné Joliot-Curie asszony je­lenlétében. A SZOT aktívaülése A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa csütörtökön este a Vasas Szakszorvezet Székházában ak­tivaülést tartott, amelynek napi­rendjén a szakszervezetek III. vi­lágkongresszusáról szóló beszámoló szerepelt. Az aktivaülést Gobbi. Hilda Kos­suth-díjas, a Magyar Népköztársa­ság Érdemes Művészének szavalata vezette be, majd Komor Imre, a SZOT elnökségének tagja Üdvözöl­te az ülés magyar résztvevőit és a külföldi delegátusokat: uruguayi és aranyparti szakszervezeti kül­dötteket. Ezután Kristóf István elvtárs. a SZOT elnöke, a szakszervezetek III. világkongresszusán részt vett magyar küldöttség vezetője tartot­ta meg beszámolóját. Kristóf István elvtárs beveze­tőben hangsúlyozta, hogy a III. szakszervezeti világkongresszus a szakszorvezet! mozgalom történe­tében egyedülálló volt. A III. vi­lágkongresszus az egység kongresz­sztisa volt. A kapitalista országok dolgozói­nak helyzetéről szólva Kristóf István elvtárs, elmondotta, hogy az Egyesült Államokban a dol­gozókat sújtó adók tizenkétsze­resen felülmúlják az 1937—38 évieket. Franciaorszdaban kid és félszeresérc, Angliában két­szeresére emelkedtek az adók 1938-hoz viszonyítva. Az európai 12 főkapitalista ország hivatalosan közölt adatai szerint a munkanélküliek száma 1948-tól 1950, áprilisáig 45 százalékkal emel­kedett. Még rosszabb a helyzet Ausztrá­liában, Kanadában, Japánban és Indiában, ahol a teljes munkanél­küliek száma 1948-tól napjainkig megkétszereződött. 1" n nagy érdeklődés kisérte a krn-rcssznson Svernyik elvtárs­nak, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsa elnökének be­számolóját, aki ismertette, hogy a Szovjetunióban az 1953. áp­rilis 1-én végrehajtott hatodik árleszállítás után mennyire meg­nőtt a pénz vásárlóereje 19*7• hez képest. Élesen megmutatkozott a kon­gresszuson ismertetett adatokból a kapitalista országok és a Szovjet­unió lakosságának életszínvonala közötti különbség. Miközben a Szovjetunióban a kenyér ára 61 százalékkal csök­kent, Franciaországban a ke­nyér ára több. mini kétszere­sére emelkedett. Míg a Szov­jetunióban a cukor ára felé­re csökkent, Franciaországban közel megháromszorozódott. Hasonló a helyzet a vajjal, a tejjel, a hússal is. A Szakszervezeti Világszövetség megalapítása nagy befolyást gya­korolt n gyarmati és félgyarmati országok szakszervezett mozgalmá­nak fejlődésére. A SZOT elnöksége — mondotta befejezésül — megvitatta a III. szak­szervezeti világkongresszus határo­zatait és azokat magáévá tette. Szenijon Boriszovics, a cipőgyár kereskedelmi igaz­gatója egy szép délelőttön kényelmes bőrkarosszékébe süppedt. Egyszer csak be­nyitott hozzá régi barátja, Grigorij Matvejevics Gru­sevoj, az egyik cipőáruház vezetője. Szemjon Boriszo­vics jól tudta, miért jón hozzá régi barátja, de úgy tett, mintha nagyon örülne és meg lenne hatva a láto­gatástól. — Tönkre megyek ebben a munkában. Hidd el, leg­szívesebben itthagynám ezt a nagy gyárat és valami nyugodt, kis gyárban len­nék... "Itthagynád!? — gondol­ta Grusevoj. — Hiszen úgy trónolsz itt, mint egy ci­pőkirály és várod, hogy eléd járuljanak*. Hangosan azonban csak ezt mondta: — Ide figyelj, Szenya. Segíts, hogy hoz­zájuthassunk 600 pár cipő­höz a 14-es mintából... Fehér szandál kék, vagy piros díszítéssel... Nincs belőle... Szemjon Boriszovics úgy néz barátjára, mint akit mélyen megbántottak, majd keserves sóhajjal némi szó­dabikarbónát vesz be. — Hogy képzeled ezt, Grisa! Hiszen nagyon jól EZ AZ UTOLSÓ ESET tudod, hogy a 14-es számú modellt az egész város szétkapkodta. Nem tudok belőle többet szállítani! Ott van ellenben a 142. minta, az is fehér szandál, kék szegéllyel. Nagyon csinos és nem is drága. — Láttam, — sóhajt le­mondóan Grusevoj. — No és? Tiszta bőr. Es ... nem is rossz fazon. — Nem is rossz? Halla­nád csak, mtt mondanak a vevők az áruházban a te 142-es modelledről. Szemjon Boriszovics düh­be gurul. — Nem fontos, hogy mit mondanak! Nem felel meg nekik?! Hát akkor menje­nek Párizsba! Mi egyszerű, szerény emberek vagyunk, az ízlésük ls szerény. A szerénység a szocialista embertípus ékes tulajdon­sága! Grigorij Matvejevics ér­zi, hogy a beszélgetés ked­vezőtlen fordulatot vett s ha így megy tovább, ak­kor egyetlen párat sem lát a 14-es számú modellből. Igy aztán gyorsan taktikát változtat: —- Nincs kedved kijönni holnap a labdarugómérkő­zésre? Szereztem neked két jegyet. Szemjon Boriszovics azonban jegesen válaszol: — Van jegyem. Még, hogy a vásárlók ízlése...! Arra való a reklám, befo­lyásoljuk az emberek ízlé­sét. Meg kell érteniök, hogy a 142-es modell igen ls jó és szép. Egyszóval — nem segíthetek rajtad. Csókol­tatom a családodat. A cipőáruház boldogtalan vezetője felállt, de még egy utolsó esdeklő pillantást vet barátjára. Szemjon Bori­szovicsnak eszébe jutnak a régi iskolai emlékek ... El­lágyulva mondja: — Jól van, hát küldök száz pár 14-est, de adok hozzá 300 párat a 142-es­ből. Grusevoj sietve megtele­fonálja az örömhírt az áru­házba s az eladók ugyan­csak sietnek értesíteni ro­konaikat és ismerőseiket, hogy most jöjjenek vásá­rolni, mert érkezett néhány pár abból a szép szandál­ból... A 142-es cipőmodellek pe­dig, amelyek leginkább egy középkori gályához hason­líthatók, tovább porosod­nak a raktárakban. * Eltelt egy év. Grigorij Matvejevics irodájában (U. Kopogtatnak és belép az ajtón Szemjon Boriszovics. Grusevoj jól tudta, hogy ml hozta oda a kereske­delmi igazgatót, de úgy tett, mintha nagyon örülne. — Nézd csak, te vagy az Szenya! Milyen rég nem láttalak! — Nézd Grisa — kezdi megtörten. — Tudod jól, hogy megváltozott a hely­zet. Közvetlen kapcsolatba kellett lépnünk az üzletek­kel és most már csak azt vesztek át, amit tl akar­tok. .. Nézd, nem venné­tek át még utoljára 600 párat ebből a 19-es modell­ből... No és persze a 142­esből... Tudnál adni egy kis szódabikarbónát? ... Grusevoj arca szigorúra válik. — Menj ki az áruházba és hallgasd meg az idétlen bárkáidról a vevők véle­ményét Szemjon Boriszovics ke­servesen sóhajt, — Nem jönnél el holnap az Operába? Tudnék sze­rezni neked két jegyet.., — Hagyjuk csak az ope­rát! A vevők minduntalan hozzám jönnek és felelős­ségre vonnak, hogy minek veszünk át a gyártól min­denféle vacakot. A kereskedelmi igazgató érzelmi húrokat kezd pen­getni. — Gondolj régi barátsá­gunkra, Grisa. Hidd el, át­állítjuk a gyárat. Éjjel­nappal dolgozunk, vado­natúj modelleket készítünk, állandóan javítjuk a minő­séget ... De meg kell sza­badítanom a raktárat a régi ájfuktól. Most az egy­szer vegyél még át ezer párat... adj még egy kis szódabikarbónát. Az áruház Igazgatója hosszas gondolkozás után beleegyezően sóhajt. — No jó. Átveszek 300 párat, de . ez legyen a:• utolsó eset. Szemjon Boriszovics fel­lélegezve rohan ki az iro­dából, kocsijába ugrik és szalad a következő üzletbe, hogy ott is szentül megfo­gadja: ez lesz az utolsó eset.,. Jan Szasin és Mihail Edei f

Next

/
Oldalképek
Tartalom