Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

VASARNAP. 1953, NOVEMBER 1. DÉLMBGYDRORSZÍG Arany János Barta János könyve A polgári irodalomtörténetírás nemcsak a forradalmi Petőfit, Adyt, de még Arany Jánost is meghamisította: természetének tényleges vonásait általánosítva benne csak az óvatos, csöndes parasztot, a betegesen érzékeny, passzív, szemlélődő, borongó lelkű "tamburás öregurat® látta és akarta láttatni. A harcos, sőt forradalmi Arany, Petőfi elvbarátja és harcostársa, s a nemzet sorsán mindenkor aggódó politikus költő alakja elsikkadt a fölszabadulás előtti irodalomtörténeti művekben, tanulmányokban, portrékban, de még inkább az iskolai irodalomkönyvekben. Arany igazi arcát, pályakezdésének a reformkorszakkal való összefüggését, a szabadságharcban való tevékeny részvételét, majd az önkényuralomnak, a szabadságharc bukásán érzett nagy fájdalomnak költészetére tett ha• tását a fölszabadulás utáni irodalomtörténeti kutatás és elvi értékelés tisztázta, s most a ®Nagy Magyar Írók" sorozatban legutóbb megjelent Arany-monográfiában Barta János, a debreceni egyetem irodalomtanára foglalta egységes képbe össze. A könyv helyes arányt teremtve az életrajzi mozzanatok és a költői alkotások történeti tárgyalása közt, az utóbbit az előbbibe ágyazva, végigvezeti az olvasót Arany életén és költői fejlődésén. Már az első fejezetben kiemeli a szerző a gyermekkori paraszti környezet, az elevenen ható parasztkultúra jelentős hatását, mely Aranyt nemcsak mint embert, de mint költőt is alapvetően befolyásolta. A szalontai néphagyománynak és a költőhöz eljutó patriarchális népiességnek a negatív hatás — a nyelvújítás jó eredményeitől, új verselési módoktól, s a fölvilágosodás eszméitől való elszigetelés — mellett jelentősebb volt pozitív haszna: a népi szemlélet és nyelv realista elemei elősegítik Arany eredendően valósághű írói hajlamainak kibontakozását, s így előkészítik őt történelmi hivatására, az új, népi alapú nemzeti realista költészetnek megteremtésére. Népiesség és realizmus: a magyar költészetben •— Petőfi mellett — Aranyé az érdem e két írói alkotómód klasszikus, máig példamutató megvalósításáért. Arany népiessége azelőtt sem volt kétséges, vagy vitás, mégis kissé egyoldalúan, csupán folklorizmusára, népköltészeti elemekkel telítettségére szűkítve értelmezték. Kétségtelenül ez is kifejezője Arany és a nép kapcsolatának: a népköltészet tartalmi és formai elemeinek fölhasználása, a néphagyománynak nemzeti költészetté való fölemelése Arany költői programmjának legjelentősebbike. "Az elveszett alkotmány® is már valóságos tárháza a népi hiedelmeknek, szokásoknak, anekdotáknak; Toldi alakját nemcsak Ilosvaiból, de a szalontai nép eleven szájhagyományából is merítette; meseszövését a magyar népmese funkciói szerint is bonyolította; nyelvét is a szalontai népnek köszöni; az ősi tizenkettes versformát szintén a nép őrzi számára. Arany bőven merít a népi képzelet és szókincs e gazdag forrásából. Ám az irodalmi népiesség, s így Arany népiessége sem merül ki a népköltészeti témák, szüzsék, típusok, szólások és nyelvi fordulatok alkalmazásában. Barta János igen helyesen mutat rá, hogy Arany fölhasználja a népköltészetben megfigyelt kompozíciós elveket; a népmesék és népballadák szerkezeti sajátságaként megnyilvánuló összefüggő, célratörő akciósorozatot, az eszmei mondanivaló rendezte eseményfűzést alkalmazza, például a Toldiban is. Sőt 49 előtt elvben is vallotta, gyakorlatban meg is valósította a népiesség két másik, nem kevésbbé jelentős követelményét is. Az egyik a népről, a másik a népnek való írást kívánja az írótól. Arany a népköltészettől nemcsak motívumokat és típusokat, nemcsak verstani és nyelvi formákat tanult el, hanem egy időben a folklór — főként a népballadák — révén megtanulja a nép sorsát a nép szemével is nézni, a paraszti életet a maga valóságában, megnyomorítottságában visszatükrözni. Ugyanakkor vallja, hogy a népi költő föladata ®a legfensőbb költői szépségeket is a népnek élvezhető alakban adni elő." A szabadságharc után, 1861ben, már lemond e két követelményről, s a népköltészet szerepét hagyományok foly® tonosságának megteremtésében és esztétikai hatásaiban látja. A parasztélet komorabb ábrázolását, s a nép tanítását — a néptől való elszigetelődésének, az akadémikus baráti körbe való bezárkózásának hatásaként, de végső fokon a 49-es bukás következményeként — immár nem érzi a népiesség tartalmi kritériumának. Barta János e figyelemreméltó különbségtevése nem az egyetlen, amely a kötetben "újszerűségével meglep. Tanúlságos például, ahogyan Arany kései balladáinak állítólagos "pszihologizmusát" cáfolja, illetőleg az Aranyt ért vádakat a megfelelő mértékre szállítja le. Igen jó — bár kissé rövid — az a fejezete, melyben Aranyt, a szabadságharc költőjét mutatja be. ®Arany forradalmi költészete — állapítja meg — mind tartalmi, mind formai szempontból egyedülálló, csak Petőfi egykorú lírájával összemérhető alkotás." Nemkevésbbé gondos az a fejlődésrajz, amely a költő 49 utáni pályáját rajzolja meg, s melyből most plasztikusan tárul elénk, hogy a csöndes, visszahúzódó, látszólag "meggyávult® Aranyban mennyire elevenen él 49 és a nagy barát, Petőfi emléke. Még a makói operaénekesnőnek, nemzeti operánk kiváló úttörőjének, Hollósy Kornéliának emlékkönyvébe is ilyen allegorikus sorokat ró 1857-ben: Egy nép |aklk túl tengeren, Ho| déire lejt az Alpok ajja, Hol fűszeres völgy, rónaság Az erdős Appennint uralja. Hajdan dicső nemzet, ma rab — S hogy lánca csörgésit ne hallja. Énekkel ü« bús neszét, S az érc igát enyhíti dá|ja. Oh, hát dsqoij n e k ü.n fcl ,. t Meglepő az a bátorság, amellyel Barta János bírálja is Aranyt, mintegy igazolva a szovjet irodalomtudomány fölfogását, Fagyéjev szavait, mi szerint irodalomtörténet és irodalomkritika közt nincs elvi különbség: az irodalomtörténet lényegében történeti kritika. Barta rámutat például, hogy "Az elveszett alkotmány® típusainak egyénítése hiányában minden gazdagsága mellett sem éri el a nagy epikus művek egyetemességét; szimbolikájának, nyelvének kevertsége, a népi és klasszikus-mitologiai elemek vegyítése akadálya annak, hogy a mű széles rétegek olvasmánya legyen, s végül kárára van a pozitív politikai mondanivaló fogyatékossága is. Ugyanakkor következetesen rámutat Arany fejlődésére, az egyes alkotásoknak az egész életműben megmutatkozó sajátos jelentőségére is. A ®Toldi« lépés előre "Az elveszett alkotmányhoz® képest; ®Rózsa és az Ibolya" tökéletesre csiszolt kompozíciója, a mese és a népi realitás szintéziséből fakadó remeke tán még Toldit is fölülmúlja, nemcsoda, ha Arany egy ideig jobban is szerette. A «Toldi estéje® az eszmei tartalom, a hangulati színek finom összetettsége és az emberábrázolás elmélyültebbé válása révén a Toldihoz képest újabb fejlődés Arany pályáján. A forradalmi költészet legszebb darabjai, az ®Eldorádó", a ®János pap országa" és az ®Április 14-e" újabb, politikai tekintetben a legmagasabb csúcsra ért fejlődés eredményei. A 49-et, Petőfit idéző versek (Emléklapra, Énnapra, Egressy Gábornak, Ráchel siralma stb.) művészi formáik tökéletesbülése szempontjából is előre mutatnak, s bizonyítják, hogy "Arany 49 után sem lett politikátlan költő, hanem művészi alkotóerejének legjavával közösségi lírát alkotott most is." „Akkor látjuk őt helyesen — összegezi Arany írói arcképét Barta János, — ha benne elsősorban Petőfi elvbarátját és harcostársát keressük, s 48—49-es szerepléséből, majd a 49-es bukásból s társadalmunk önkényuralomés kiegyezéskori helyzetéből magyarázzuk pályája további alakulását, küzdelmeit, helytállását, de elfásulását, megtorpanását is.« Nagy nemzeti küldetése, a népiből nemzetivé emelt klasszikus költészet megteremtése nemcsak történeti értékű, de napjainkat is szolgálja. Életműve legszebb darabjai ma is élő és ható tényezői kultúrforradalmunknak is, költészetünk fejlődésének is. Barta János Aranymonográfiájának jelentős szerep jut abban, hogy a költő életművét mindkettő számára elevenné tegye. Péter László Á szántás-vetésben, valamint a begyűjtésben mutatkozó lemaradás kiküszöbölése érdekében tovább kell szélesíteni tanácsaink tömegkapcsolatát Ülést tartott szombaton a megyei tanács A csongrádmegyei tanács október 31-én, szombaton délelőtt 10 órakor ülést tartott Hódmezővásárhelyen. A tanácsülésnek két napirendi pontja volt, mégpedig: 1. beszámoló a végrehajtóbizottság munkájáról és a tanács előtt álló feladatokról, 2. elnöki határozati javaslatok. A végrehajtóbizottság munkájáról szóló beszámolót. Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke tartotta. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt — kezdte beszámolóját Papp elvtárs — az elmúlt három hónapban azok a legfontosabb feladatok állottak, amelyek végrehajtása leginkább alátámasztja kormányprogrammunk megvalósítását. Mint például a mezőgazdasági munka, a betakarítás, szántásvetés megszervezése és irányítása, termelőszövetkezeteink megszilárdítása és gazdasági megerősítése, begyűjtési, adófizetési tervünk teljesítése. Emellett komoly szerepet töltött be a végrehajtóbizottság feladatai között dolgozóink egészségügyének megjavítása, a helyi ipar termelésének fejlesztése, megyénk beruházásainak, építkezéseinek végrehajtása, valamint közellátásunk, népművelésünk, oktatásunk olyan irányú megszervezése, amely a kormányprogramm végrehajtásához kell, hogy segitsen bennünket. —* Mezőgazdasági vonalon — folytatta tovább —, ha az őszi betakarítás, szántás-vetés kérdését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a betakarításban •— eltekintve egy-két területtől —• nincsen különösebb lemaradás. Ezt a munkát zömében befejeztük és így komoly formában megyénk területén a betakarítás nem akadályozza a szántás-vetés munkálatait. Annál Inkább el van maradva egész megyénk területén az őszi szántás és a kalászosok vetése. Mi okozza ezt az elmaradást? Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rendkívüli időjárást sem, mert megállapítható, hogy a kötött talajon nem könnyű szántani-vetni a szárazság miatt. De van a megyénkben nem kötött talaj is, homokos és középkötött talaj. — És ott sem történt meg kellő időben a szántás és a vetés. Azt kell megállapítanunk, hogy elmaradásunk legfőbb oka az, hogy nem készültünk fel kellőképpen az őszi munkákra, nem mozgósítottuk időben a tömegeket, nem álltak alsóbb tanácsaink, de mi magunk sem élére ennek a munkának és csak az utóbbi időben kezdtünk erőteljesebb mozgósításba. Eltűrtük hosszú ideig, hogy szakembereink mind a tanácsoknál, mind a gépállomásoknál, termelőszövetkezeteknél elsősorban nem ezt a munkát végezték, hanem legtöbb közülük íróasztalhoz volt kötve és szép keveset tevékenykedett kint a területen. Nem folyt kellőképpen a szaktanácsadás, nem magyarázták meg kellőképpen a dolgozó parasztok előtt, hogy . ilyen Időjárás, száraz idő közepette is fel lehet és fel kell szántani idejekorán a földet és el kell vetni a vetőmagot. Alsóbb tanácsaink engedték, de mi magunk is, hogy az ellenség ezt az állapotot kihasználja a maga hasznára és várakozási álláspontra szorítsa a dolgozó parasztságot is. Nagyban hozzájárult az elmaradásunkhoz az is, hogy gépállomásaink még mindig nem számolták fel hiányosságaikat és ezáltal nem nyújtják a termelőszövetkezeteknek azt a segítséget, ami az őszi munkák során szükséges lenne. Gyakori még, hogy gépállomásainkon a rossz szervezés miatt zavar van az üzemanyag ellátásban, a traktoristák bérének, a munkájuk után járó prémiumnak időben való kifizetésében. Nem mindenütt gondoskodnak megfelelően &< traktorosok szállásáról, meleg étellel való ellátásukról. Ezzel is magyarázható, hogy fluktuáció van gépállomásainkon. Papp elvtárs ezután beszélt a begyűjtés kérdéséről is. Megállapította, hogy tanácsaink most az őszi kapások begyűjtésénél sokkal roszszabbnl dolgoznak, mint a gabonabegyüjtés idején. Tanácsaink hibájából sok esetben megkésve kerülnek a dolgozó parasztokhoz a beadási kötelezettség csökkentéséről, a kedvezményekről szóló értesítések. De nem alkalmazták tanácsaink idejében a hátralékosokkal szemben a törvényben előírt szankciókat sem. Csak az utóbbi időben szervezték meg az elszámoltató bizottságokat. Jórészt ezeknek tudható be, hogy megyénk területén a kapások, és az élőállat begyűjtésében lemara* dás van. Papp elvtárs beszámolójában be® szélt többek között a megye ke® reskedelmének kérdéseiről: — Elég gyakoriak megyénkben az olyan esetek, mint például a nyár folyamán egyidőben Csanyteleken nem lehetett cigarettát kapni, vagy három héttel ezelőtt Üllés községben nem tudtak a dol* gozók élesztőt vásárolni, vagy olyan eset, ami körülbelül tíz nappal ezelőtt mutatkozott meg, hogy a megye területén több helyen kocsikenőcsöt sem lehetett beszerezni. Ezek mind azt mutatják, alaposabb szervezéssel, helyesebb áruelosztással kell végezni munkáját kereskedelmi vonalunknak is, hogy lehetővé váljék a máskülönben meglévő áruknak az időben való kiszállítása községeikbe. A végrehajtóbizottság beszámolt' arról is, hogy községeikben gyakran előfordul: a tanácsülések közül jónéhány elmarad, mert a tanácstagok nem jelennek meg kellő számban. Nem kielégítő tanácsaink tömegkapcsolata se. Állandó bizottságaink nagyrésze nem dolgozik rendszeresen. Főleg a mezőgazdasági és begyűjtési állandó bizottságaink a legpasszívabbak. A beszámoló ismertette azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása lehetővé teszi, hogy Csongrád megye a szántás-vetésben és a begyűjtésben, valamint más téren mutatkozó lemaradását kiküszöbölje. Hangsúlyozta, hogy tanácsaink vezetői, minden egyes tanácstag kapcsolódjék bele a felvilágosító és szervező munkába. El kell érni, hogy a tanácstagok elsősorban lakóhelyeiken fejtsenek ki tevékenységet a szántás-vetés, valamint az állam iránti kötelezettségek teljesítése érdekében. Hogy munkájuk sikerrel járjon, az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben ki kell szélesíteni a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolatot. Papp Sándor elvtárs beszámolója után megkezdődtek a hozzászólások, Játék a savanyú káposzta árával Szombaton reggel azzal az elhatározással indultam el otthonról vásárolni, hogy vasárnapra veszek két kilogramm fejlábat és két kilogramm savanyúkáposztát, valamint kenyeret. Amikor a fejlábat megvásároltam és utána káposztát akartam venni, nagy meglepetés ért. Ugyanis az eddig kilogrammonként 60 fillérért árusított savanyúkáposztáért, két forintot kértek. Természetesen nem vettem meg, hanem visszamentem a Kiskereskedelmi Vállalat 62-es számú árudájába, ahol reggel a tejel vásároltam és 60 fillérért láttam kiírva a káposzta kilóját. Mire a hentestől hazaértem és átmentem a 62-es számú árudába, már ott is két forintért mérték a káposztának kilóját — bizonyára felsőbb intézkedésre és a fejlábhoz kénytelen voltam most már annyiért megvásáro'ni, bármennyire bosszankodtam is. Amikor kedden ismét a boltba mentem, csodálkozva ál lapítottam meg, hogy a 62-es számú árudéban újra 60 fillérért árusították a káposztát. Vájjon mi szükség volt arra. hogy szombatra, — amikor igen sokan vásárolnak — több, mint háromszorosára emelje fel a Kiskereskedelmi Vállalat a káposzta árát, majd rá két napra, ismét a régi áron mérték. Ki felelős ezért a kapkodó és helytelen intézkedésértf S vájjon mi okból tették eztt PAPDI FERENC Szegedi Gőzfűrész dolgozója Űj belépők a deszkl Béke tszcs-be Az új kormányprogrammot az ellenség községünkben is igyekezett félremagyarázni s azon mesterkedett, hogy csoportjainkat bomlaszsza. Voltak olyan tszcs tagok nálunk többen, akik kiléptek a tszcsből, mások meg azt fontolgatták, menjenek-e vagy maradjanak. Ma már megváltozott a helyzetA tétovázók átgondolták az egyéni és nagyüzemi gazdálkodás közötti különbséget és megértették, hogy a nagyüzemi gazdálkodással életszínvonaluk jolíhan emelkedik Községünkben többen beléptek az I. típusú Béke tszcs-be. Igy tett például Gárgyán Sándorné is, aki azt mondotta, az elmúlt év tapasztalataiból látta, hogy azoknak. akik tszcs-ben voltak, Sokkal töhib mindenük termett, mint nékik, egyé® nieknek. Hogy jobb legyen a sora, azért lépett ő is be. Agócsi KisS Ferenc, Kiss Mihály, Rusz Ljubomir pedig megalakította a másik III. típusú tszcsrt. Korom Istvánné A szegedi földművesszövetkezet dolgozói elsők leltek a részjegy begyűjtési versenyben A Csongrádmegyei Szövetkezetek Szövetségének versenyfelhívása a Szeged és vidéke körzeti földművesszövetkezetek dolgozóira is serkentő hatással volt. A szegedi földművesszövetkezet versenyre hívta a hódmezővásárhelyi földművesszövetkezetet, hogy melyik lesz első a részjegybefizetés terén. A Szeged és vidéke körzeti földművesszövetkezet dolgozói a verseny során jó eredményt értek el. A piaci standnál például Kristóf Erzsébet vezetésével 2109 forintot, Kovács András boltkezelő 314 forintot, Turi Bálint darálóvezető! 1001 forintot, Dimitrievits Euthym tartósító üzemvezető 214 forintot. Duda János ügyvezető 540 forintot; Ladányi Ilona boltos 539 forintot gyűjtött be. Az eredmény elérését maguk a szövetkezeti tagok is segítették; amikor hátralékos részjegyüket a verseny hallatára rendezték. A Szeged és vidéke körzeti földművesszövetkezet dolgozói a részjegybegyüjtési verseny eddigi szakaszában a megyében lévő összes szövetkezetek közül elsők lettek. Az MNDSZ ismeretterjesztő előadássorozatai Az MNDSZ az idei oktatási évben fokozott mértékben kiszélesíti ismeretterjesztő tevékenységét. Novembertől kezdve a városokban és valamennyi járási székhelyen az MNDSZ-tagok és a szervezeten kívülálló nők számára előadássorozatokat indítanak, melyek alkalmasak lesznek a részvevők általános műveltségének szélesítésére. Az ismeretterjesztő előadások a helyi érdeklődésnek megfelelően történelmi, irodalmi, művészeti témákkal foglalkoznak a kiadott anyag alapján. A történelmi előadást összekapcsolják a nőmozgalom történetével. Ebben a sorozatban a legérdekesebbnek ígérkezik „A nők szerepe az 1848-as szabadságharcban" vagy „Clara Zetkin, a nőmozgalom nagy alakja" című téma. Az irodalmi előadások legnagyobb íróink életművét, a szovjet irodalom egyes kérdéseit ismertetik meg a hallgatókkal,