Délmagyarország, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-04 / 259. szám

SZERDA, 1953. NOVEMBER 4. 3 DÍIM5GTBR0RSZBG Ismét él tizein a Szegedi Víz-és Csatorna mű vek és a Tisza Malom Az üzemek között a büszke él­uzem kitüntetés elnyeréséért küz­delmes harc folyik minden ne­gyedévben. A szegedi űzetnek kö­zül a harmadik negyedévi munka értékelése alapján a Szegedi Víz­és Csatornamű vekhez került ez a megtisztelő kitüntetés, a jő munka jutalma. Egymásután kétszer nyer­ték el az élüzem-zászlót, a Szegedi Víz- és Csatornaművek dolgozói, az ország vízmüvei közötti verseny­ben. Ez év második negyedévének eredménye alapján azonban a Fő­városi Vízművek elvitték tőlük. Ezt az elmúlt negyedév jó eredmé­nyével ismét sikerült visszaszerezni. A malmok közötti versenyben a Szegedi Tisza Malom dolgozói let­tek a győztesek. Ezért őket illeti meg az élüzem kitüntetés. A har­madik negyedév mindhárom hó­napjában tartották az első helyet az ország malmai között. Az iinne­pópéiyes él üzem-zászló átadást mindkét vállalatnál november 6-án, délután, az ünnepi pártnap kereté­ben tartják. rr Őrjárat Mihálytelek e n ••••••••••••ossai Az új orvosi rendelőben A dolgozók kérték — a tanács elintézte Lajos Sándor tanácstagot július 27-én tartott fogadóóráján felkeres­ték a Dózsa tszcs tagjai és segítsé­gét kérték kérelmük elintézéséhoz. A tszcs dolgozói kérték, hogy a cso­port központjához vezető sáros vá­gány utcában építtessen a tanács gyalogjárót, hogy a rossz idő beáll­tával, rendes úton tudjanak köz­lekedni. Lajos Sándor tanácstag, a tscs tagjainak kérését továbbította a tanács végrehajtó bizottsága felé. A kérést a kommunális állandó bi­zottság kivizsgálta és javasolta an­nak megvalósítását. A .munka elvégzésére a tanács építési és közlekedési osztálya 17 ezer forintos költségvetést irány­zott elő. Az útszakaszt már meg is építették, melyet a Dózsa tszcs tag­jai öTömmel fogadtak. Az út átvé­telekor a csoport tagjai elmondot­ták, hogy ezen kérelmük teljesítése is bizonyíték arra, hogy a tanács mindenkor meghallgatja a dolgozók jogos kérelmét, s lehetőséghez mér­ten el is intézi azt a dolgozók érde­keinek megfelelően. Juhász Imrémé Hűvösek már a reggelek október vége felé. Még kesztyűben is fázik Dr. Fülöp Pál orvos elvtárs keze, amint autóját Mi­hálytelek felé vezeti. — Csak ne lenne ilyen poros ez az út — mondja Fülöp elvtárs. Nemcsak a háziasszonyok zsörtölődnek , - V i ® — 5 v H . í ÍM IM V « .. ., >!<V - >. • 3 .',« Szépen fejlődik a Textilművek MSZHSZ szervezete A Szegedi Textilművek szabad­ságharcosai mindent elkövetnek, hogy minél több fiatalt megtanítsa­nak a lőelmélet elsajátítására. Ez évben hatvanegy főt képeztünk ki, üzemünkben s emellett három ál­landó lövészcsapat működik. Két férficsapst tíz-tíz fővel és egy női csapat 8 fővel. Egyik férficsapa­tunk a megyei versenyben a má­sodik helyezést érte el, Kiképzési munkánkban sokat se­gített az eredmények elérésében ' Szántai K. József kiképzési felelős és Kolozsvári Bálint, a lövészcsa­pat kapitánya. Komoly eredménye­ket értünk el a szervezés területén is az 1953-as évben, 65 főt szervez­tünk be szövetségünk soraiba. Ezen a téren kiváló eredményt ért el B. Nagy Károly elvtárs, minttízes-ne­velő. Ezenkívül hozzá beosztott elv­társakkal is rendszeresen foglalko­zik. B. Nagy elvtárs munkájával bebizonyítja, hogy szereti szövetsé­günket és szívügyének tartja szö­vetségünk fejlődését. Ha a munka végzéséhez B. Nagy elvtárstól a többi tízes-nevelő is példát venne, még nagyobb eredményt tudnánk elérni. Nagy segítségére van szövetsé­günknek Bakacsi Júlia kétszeres sztahánoviste, alapszervi MSZHSZ titkár, aki jó politikai felvilágosító munkát fejt ki szervezetünk tag­sága között. Ugyancsak jól végzi feladatát Sós Júlia elvtársnő is és még számosan mások, akik magu­kévá teszik szervezetünk célkitűzé­seit és megértik azt, hogy az MSZHSZ munkája mennyire fon­tos. A termelés vonalán is vannak a dolgozók között olyan tagjaink, akikre büszkék vagyunk. Igy pél­dául üzemünk MSZHSZ szállító­brigádja, mely 12 főből áll, komoly fizikai munkát végez és átlag 120 —130 százalékot érnek el. A lánc­csévélő üzemrészben dolgozó MSZHSZ-brigád, mely nyolc főből áll, 115—120 százalékos termelési átlagot ér el. Politikai oktatásban az 1953—54-es évadban szövetségünk tagságának 70 százaléka vesz részt. Tudatában vannak az elvtársak annak, hogy politikai tudásuk fejlesztésével még nagyobb eredményt érhetnek el, s így tudnak harcolni pártunk célki­tűzéseinek maradéktalan végrehaj­tásáért. Magyar Rozália, üzemi MSZHSZ nevelési felelős miatta, hiába takarítanak, csinosítják házaikat, azon­nal poros lesz —, hanem az orvos is. Mennyi betegség, fertőzés! Egy-egy elrobogó autó olyan porfelhőt ver fel, hogy pár perc kell, míg az ember a mellette állót meglátja, de már ak­korra ott a másik autó és kezdődik újra sz egész ... Portalanítani kell az utat! Az autó befordul az Ts­kola-utcába. Az utca első háza csinos kis ház, ka­puján a következő felírás olvasható: "Egészségvédel­mi kör, rendelés kedden, csütörtökön, pénteken®. Fülöp elvtárs behajt a ház kapuján. Szép, tiszta az udvar. A fal mellett hosz­szú, vörösre festett fapad van. iMHfMl a csinos rendelőnek, a házi gyógyszertárnak. Mindenki előtt Fülöp elvtárs cikke jelenik meg a falújságon, hogy most már valóban ér­zik a falu dolgozói, hogy a szocializmust építő orszá­gunkban legfőbb érték az ember. Ezt érzi Bozó Ferenc bá­csi is, amikor a váróterem­ben ülve, a kezén lévő nagy kötést vizsgálgatja. — Egy haszontalan pattanás volt rajta, valahogy elfertőzött — magyarázza Bozó bá­csi —. Már elmultam 60 éves, nem is tudnék bejár­ni az SZTK-ba. Nagyon jó, hogy az orvos elvtárs itt a faluban gyógyítja a keze­met. Sok beteg keresi fel na­ponta az orvosi rendelőt. Fiatal anyáit, idős nénik, bácsik, gyermekek Em a Saagedl Fmlemeagyár ajándéka betegségek tanak. megelőzésére mozgosi- mát segít. Megkezdődik a rendelés SZEGEDI JEGYZETEK Lakásépítők Sokan lesik munka- verögip egyenletes az Építőipari Tech­jukat, elnéznék órák- zsongása, s fenn mel- nikum esti tagozatá­hosstáig, amint csá- lette az öszi fák sok- nak hallgatói — az kányoznak a Hajnó- színű levelei hulla- alaptéglákat rakják czy-utca sarkán, ás- nak a gépkezelő pl- le. Előtte gumicső­sók a földet, rakják roskendős fejére. Ne.- vön keresztül fecs­a transzportör gumi- te ismert: Kiss Anna, kendezik a vizet a pi­szalagjára, ami fel- Kiskunmajsáról. Az- ros téglára, hogy a szalad a magasba, s előtt a Vegyipari cementes habarcs ned­hullik a süvegcukor Technikum émtketé vcsségél ne szívja ki formájú földkupac- sénél, — most pedig — erős alapjai legye­ra. Egyikük kék itt keveri a betont nek az új lakóháznak, munkásruhában, mi- Nyugodt és gyors A Gutenberg-utca cisapkával a fején, a mozgású. Egy fém felöli oldalon már az másik viselt ruhájú- kart húz meg; felfut épület körvonalai ban van, aki koc a magasba egy csille bontakoznak ki. Or­leás ingben, sapkanél- és önműködően a ke- lov, a kiváló szovjet kül csapzott hajjal rek tartályba ömlik a építőmunkás módsze­cmelgeti a szerszá- kavics, a beton. 'A re szerint rakja a pin­mot. A könyökével rnásik karral vizet cefalat nyolc kömű­az árok melletti föld- ereszt a keverékbe, ver és nyolc segéd­buckán lévő vizes- Forog a tartály, Kiss munkás. A gyors kannát — ebből csil- Anna kapcsol — pon- munkának a titka: a lapítják szomjukat — tosan minden má- falazásnál a könnyen majdnem fellöki. Uj sodpercet kihasznál- elsajátítható szak­helyet kell keresni, va — és az ifjabb Ko- munkát segédmunká­ncfei — gyorsan ha'ad- rács Mihály már tol- sok végzik. A brigád nak a föld kiemelésé- ja is a csillébe hullott eggyé forr a napi vei. Testük hol elő- betonkeveréket, — ap- munkában, rc hajol, liol kiegye- jóhoz. Az öreg Ko- Az építkezés veze­nesedik és ilyenkor vács az Almáéi be- fői figyelik a mun­fejük egyszinlben -van lonozó brigád egyik kát. Időnkint felte­a járdával. A lakó- tagja. Kis transzpor- kintenek a magasba, házak alapjaihoz vé- lőrre rakják a heve- szemük három eme­sik ki a földet. réket, amelynek ol- letnui magasságra sze­Jó érzés ezt tudni, dalán fehér felírás: yezödik, aztán moso­látni. Szinte segí- „Komló". A gép ott lyogva összenéznek: lene az ember, lógná dolgozott, — ahol már terveket szőnek. Azt az ásót. nyomná a előre haladtak az szeretnék, — s ez va­földbe és lelkesítené: építkezésekkel — most lamennyi lakásépítő ássátok, rakjátok a itt. Az alapárkok elszánt akarata — de. téglát, a mi házunkat gyorsan telnek a friss cemberre telő alatt le­építitek.' a húrok sem betonnal, amit sítni- , , pengethetnének szebb tanak, egyengetik. , 0 , , zenét a munkásember Ahol már megszáradt ",ul(" ~ sok dolaozó fülébe, mint a Jósika- a beton, fiatal kő- család örömére, utcában a betonit?- művesek, — egyúttal MAUKOV1TS T1BOII kapják vissza egészségüket a gondos orvosi kéztől. A falu népe szereti Fülöp elvtársat. Minden problé­meghallgat, s ahol tud, A falu népe is segít Fülöp elvtársnak, betartja egészségügvi rendeleteit. A gyermekeket a védö­— mondja Fulop elvtárs —, tarsa- ^ rendelő is ragyog a tisztaságtól oltásra mindenki elhozta, dalim munkával készítették a falu A bágyadt októberi napfény ragyog Befejeződik a rendelés, az utói -ó beteget neszere. Ha Jó ido van, a a hófehér falakon, az asztalterítőn. **teg is elhagyta a rendelőt. >z betegek itt ülve várjak a sorren- Az asztalon az ősz színpompás vi- orv°s elvtárs beül autójába e det, műsor lehet bemenni vizsga- rágai teszik még barátságosabbá a nem hazafelé vezet. Előbb m g latra- kellemesen fűtött szép, tiszta ren- meglátogat egy fekvő beteget. F"!­Tiszta kis folyosó vezet a váró® delőt. Az első, aki belép a szobába, ^tja tanáccsal, gyógyszerrel s ez­terembe. Barátságos mosollyal lép Bodor Istvánné, kisfiát, Istvánkát "tán indul haza. be az ajtón Fülöp elvtárs. Már sokan hozta el. Istvánka már napok óta Szeged felé vezető úton Fül' p t úrják. Édesanyák, akik elhozták kóhög. Fülöp elvtárs alaposan elvtárs autója megáll. Talán eí­gyermekeiket, idősebb nénik, bácsik, megvizsgálja a szőke kisfiút. Or- romlott? Szó sincs róla A T*n­A kék olajtest ékkel befestett bú- wsságra is szüksége van. csics-tsz ez, ide is ellátogat az or­boskemence kellemes meleget — Jaj, de jó, hogy itt helyben vos elvtárs' nincs-e valami baj, áraszt a szobában. Kis asztal álla megkapom — mondja Bodor Ist- nem kell-e orvosság. Mikor meg­szoba közepén, rajta napilapok, fo- vánné — és már adja is Fülöp a gyoZüdött arról, hogy minden rend­ly ói rátok. Az ablakban virág. — gyógyító orvosságot. Most kapott a van> ,csak ezután folytatja lo­Itt öröm várakozni — mondja Zá- falu házi gyógyszertárt. Eddig be vabb az útját, votka Gizella zöldkeresztes nővér, kellett gyalogolni Szegedre a Nem soká«S fut az autó, ismét Nem mindig volt ez így. Eddig gyógyszerért, most mindenki itt megáll, nem volt itt semmi. Kinn az ut- helyben megkaphatja. Molnár An- — A Ságvári-telepi betegek is az cán kellett megvárni az orvos talné is most visz két beteg kisfi- enyémek, meg kell nézni, mire van elvtársat. Ami itt van, azt mind ának gyógyszert. — Három órai szükség —. Mindenütt ott van Fü­társadalmi munkával teremtettük, időmegtakarítást jelent ez — löp elvtárs, ahol baj van, ahol se­A hófehérre meszelt falon helyes mondja Molnárné —, mert ezért gíteni kell. Ezért becsülik és sze­kis faliújság függ. Szerkesztője Fü- az orvosságért Szegedre kellett rétik a falu dolgozói, top elvtárs. A cikkek tisztaságra, a volna mennem —. Mindenki örül Juhász Zsuzsa A mihályteloki kovácsnál... Mmgy m müegét-fmrgmt a mihály­teleki kovácsnál: Jeszenszki Ká­rolynál. Az egyik dolgozó paraszt a lovát patkoltatja, a másik ráfot tetet kocsijára. De mégis a legfon­tosabb és a legsürgősebb munka most az ekevasak élesítése, mert hát a faluból egyre többen, szinte mindannyian dolgozó parasztok túl akarnak lenni az őszi szántá­son, vetésen. Az őszi nagy munkánál romlik, bomlik ez is, az is. Szorgoskodik azonban a kovács reggeltől estig s ő bizony nem érzi, hogy lassan lo­pakodik elő a tél hidege. Mert a patkolás, vagy az ekevas-élesítés megizzasztja az embert. De sebaj, ez így van az olyan munkáknál. Zsörtölődik a kovács, mert kevés a szene a kohóhoz s így ez las­sítja munkáját. Azt kéri a KIOSZ tói. hogy biztosítsanak számára több kovácsszenet. Ez helyénvaló kérelem s az illetékesek intézked­jenek. hogy kevesebb bajlódás, zökkenő legyen a kovács munká­jában. Ha van elegendő kovács­szene — így mondja —, akkor minden javítást késedelem nélkül el tud készíteni. Kerékpárján jön a kovácshoz Bíró Imre négy és félholdas dol­gozó paraszt. A hóna alatt ekeva­sat szorongat. A kovácshoz érve mindjárt sorolja: — Jó életre etináljm, mert van még egy kis őszi szántanivalóm. Ha jó éles az ekevas, akkor könnyeb­ben halad a munka. És tudja, az őszi szántást is be akarom hama­rosan fejezni. Mutatja is a vason, csak úgy szokásból, hol kell élesíteni s az­tán átnyújtja Jeszenszki Károly­nak, a falu kovácsának. Az átve­szi és bólint, hogy megcsinálja rendben, ahogy illik s még mondja: sok a munkám, de beszorítom. Beviszi aztán az ekevasat mű­helyébe és Bíró Imre elnézelődik ott egy kicsit. Jön patkoltatni egy ^rintot jelentett számára az a ked­vezmény adónál, beadásnál és másnál, amit a kormány biztosí­tott az egyénileg dolgozó parasz­toknak. "Nem rossz dolog a ked­vezmény, nem hát!® A múltban ö is cseléd volt, más keze-lába. Most tele ő is bizakodással, tervezgetés­dolgozó paraszt s Bíró szót vált az­zal is. Újságolja — hiszen öröm az a parasztembernek —, hogy há­rom hold búzáját elvetette már. — Igaz, éppen nem volt könnyű a szántás, vetés — állapítja meg Bíró —, de hát, ha akarattal ne­kifog az ember, meg tudja csi­nálni. Vetettem a porba, mert az­tán majd jön az eső s nem lesz semmi hiba. Meg az idejében ve­tett búza jobban elviseli a telet és aztán bővebben is terem. Bírónak csak egy lova van, de ez nem akadályozta meg őt a szán­tás-vetésben. Elment Horváth Ist­vánhoz és beszélgetett vele; fog­janak össze és szántsanak együtt. Ügy is csinálták. Horváth István is adta egy lovát, így két lóval Bíró Imre boldogult. Persze, Hor­váth István sem járt roszul, mert őnála is dolgozott a Bíró lova s így szánthatott, vethetett. Beszélt arról is Bíró, jó pár fo­séi. Ügy számolja, hogy jövőre egy holdon termeszt majd paprikát, szerződéses alapon. — Pláne most már jó dolog a szerződéses termelés, mert a kormányzat emelte a termeivények árát. Bíró Imre hazafelé készülődik. De még mielőtt menne, csak meg­kéri a kovácsot: a lehetőség sze­rint igyekezzék az ekevas-élesítés­sel, mert menne nagyon befejezni az őszi szántást. Köszön s aztán felkap kerékpár­jára. A kovács patkol, végzi mun­káját, hadd haladhasson a szán­tás, vetés — rajta ne múljon. — rege —

Next

/
Oldalképek
Tartalom