Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-15 / 242. szám

DÍLMQGY8R0RSZAG CSÜTÖRTÖK, 1953. OKTÓBER 15 Magyarország, a mi édes hazául, 1 * gondoskodik rólunk, mint jó "nya a gyermekéről. Így mondotta küszködve a magyar szavakkal Jovanov Bogdánné, szőregi délszláv parasztasszony. S az édes haza egy darabján — Szőreg szövetkezeti község határában — most dübörögve szánt a traktor, vagy húzza a velögépet. Serényen végzi a munkát a néhány egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is. Nekik is, de annál inkább a szövetkezetieknek, a párt és a kormány akaratára számos kedvezmény — adónál, beadásnál, másnál — szépíti, könnyíti az életet, Popov Stévo egyénileg dolgozó parasztnak 183 forint adóját engedték el és 96 kiló tengerivel, 21 kiló burgonyával, 23 kiló napraforgóval is kevesebb lett a beadása. Az ősi Szőreg határában lévő három harmadik típusú és három első típusú termelöcsoportndl vagonokat tett ki a beadás csökkentése után a tagságnak visszamaradó gabona. Tízezer forintokat jelent a csoportoknak az adómérséklés, s a különböző hitelek elengedése. De beszéljenek a számok.' A hat termelöcsoportndl ime ezt jelentik a kedvezmények: búzánál i52 mázsa 54 kilót, árpánál 108 mázsa 9 kilót, zabnál 10 mázsa 63 kilót, rozsnál 5 mázsa 93 kilót, kukoricánál 265 mázsa 75 kilót, napraforgónál 107 mázsa 82 kilót, burgonyánál 93 mázsa 24 kilót, 'A marhabeadds 9 mázsa 30 kiló, a sertésbeadás 18 mázsa 48 kiló, a baromfibeadás 4 mázsa 64 kilóval csökkent a csoportoknál. Tejet pedig 9070 literrel kevesebbet kell beadniok. A Micsurin tszcs hiteleiből 172.295 forintot, a Vörös Rózsáéból 163.431 forintot, a Petőfiéből 232.894 forintot engedtek el, A III. típusú termelöcsoportoknak 8728 forinttal csökkentették az adót. A visszamaradó gabona és pénz • természetesen a csoportok lapjainak a haszna, hiszen a munkaegységükre szétosztják. A Petőfi tcrmelöcsoportnál például, éppen a kedvezmények következtében, 4 forinttal több pénzt osztanak munkaegységenlcint, s így csupán a pénzjárandóság egy munkaegységre nyola forint. A Petőfi-ben egy közepesen dolgozó csoporttag évi jövedelme jóval fölötte áll a tízezer forintnak, s ehhez jön még a háztáji gazdaság hozama is, továbbá a földdel belépetteknek a földjáradék összege. Petőfi-utca 115. Ebben a szép, takaros házban lakik Vladiszlávjev Pál, az első típusú Béke termelőcsoport közmegbecsülésben álló elnöke, A ház udvarán példásan Défl§zlávok között Szőregen összerakva a szalma és a csutka. Keressük a gazdát, de felesége mondja, hogy nincs vtthon: a kovácshoz ment. Vladiszlájev Pál csakugyan olt a kovácsnál és magyarázza, hogyan gondolta az ekevasak kiélesítéset. Mert kellenek azok ám nagyon, sürget az őszi szántás, vetés. A Béke lermelöcsoport tagjai sohasem maradtak el — most is az elsők között akarnak lenni. Nagyon isi 71Jég néhány szó a kováccsal, aztán Vladiszlájev Pál — akli egyszerűen csak úgy hívnak az ismerősök, hogy Pdjó bácsi — elindul hazafelé. Bemegy a szobába és mosolyogva előveszi azt a belépési nyilatkozatot, cmit tegnap este Írtak. Ugy esett, hogy idős Bódi József és ifjú Bódi Józsefné felkereste Pájó bácsit és hát előadták, hogy be akarnak lépni. — Na, ennek semmi akadálya — mondta az elnök és aztán hoztdlc a tintái, tollat — csoporttagok lettek két holdjukkal Bódiék. Esténként bizony megfordulnak Vladiszlávjev Pál házánál csoportjának tagjai. Tervezgetnek, hogy s mint csinálják a még több jövedelemért, a még jobb sorért. Jablanov Momcsilo is járt nála s eltervrzgették vele is, mennyi őszibúzát, árpát vetnek s közben aztán rádiót is hallgattak, mert az is van a háznál. Ba valaki először jár Vladiszlávjevéknél, bizony gyönyörködve nézi a falra feltett délszláv hímzésű selymeket, s jólesik a szemnek látni a tiszta szobát és a politúrozott bútorokat, köztük a kombinált szekrényt. Most — amint Vladiszlávjev Pálék tartják — az őszi munka a legfontosabb. A kukoricát már letörték, le is vágták a szárat és hordják a földre a trágyát. Ugy vetnek majd, hogy minden lovat beosztanak s az az elhatározásuk, egy-két liétcn belül, hacsak az idő közbe nem szól, sorra-rendre elveinek, ahogy illik. Jó a kedve a Béke tszcs tagjainak. Valamennyiüknek töröllek adójukból, beadúsukból. Pájó bácsi mosolyogva mesélte, hogy neki is 130 kilóval kevesebb búzát, majd 60 kilóval kevesebb kukoricát kelleti beadni s adója is csökkent kerek 470 forinttal. — Nincs itt semmi hiba — mondotta, — aki dolgozik, annak jut mindenre és nincs oka panaszkodásra. Csakhát persze, amikor úgy hozza a sor, meg kell fogni a dolog végét. Elhallgat és talán arra gondol „hogyan fogták meg a dolog végét" májusban. Akkor 45 hold kukoricájuk víz alatt állt. Egyesek úgy gondolták, na annak már befellegzett. De nem hagyták annyiban és a tagok, Belencsity Nikola, Szeles József és a többi nekiláttak a munkához, hogy levezessék a vizet a kukoricaföldről. Ez sikerült és bő termést szedtek, JY icsit tréfds-haragosan néz akkor az öreg Pájó bácsi, ha valaki azt kérdi tőle: lép-e valaki ki a Béka termelőcsoportbóll Azért komorodik el ilyenkor, mert, nem érti, hogy lehet ilyent kérdezni. Mondja is ezt és azt is: — Olyan nincs, aki a mi csoportunkból kilépne. Nagyon jól megvagyunk itt, nincs semmi bajunk! Hogy miért választották csoportjuknak a Béke neveti Pájó bácsi és a többi is, a csoport tagjai közül igy felel rá: Mert a béka nékünk a legkedvesebb, aztán a csoportunkban úgy dolgozunk, hogy óvjuk is a békét. • . ,,'At őszi estéken a szőregi délszlávok házaiban is előkerül az ősi hangszer; a tamburica. Pengnek a húrok s az öszi szél szárnyra kapja és messzire sodorja a víg dalt. REGE SÁNDOR Akik életet ajándékoznak November 15-én egyéves szakosított bányásziskola kezdődik A Munkaerő tarínlé,-.ok Hivatala az idén szakosított bányásziskeiát létesít. Az iskolán agy év alatt képeznek ki bányásszá 16—18 éves fiúkét. A tanulók teljesen Ingyenes állami ellátásban részesülnek: korszerűen felszerelt otthonban laknak, élelmezést, ruházatot, azonkívül tanulási eredményük arányában havi 100—240 forintot kapnak és szorgalmes tanulásuk révén rövid egy esztendő alatt megbecsült, jól fizetett szakmunkássá válnak. A fiatalok látják, hogy milyen nagyszerű lehetőségeket biztosit nekik a szakosított-bányásziskela, s ezért máris sokan kérték felvételüket. Az egyéves szakosított bányásziskola november 15-én kezdődik. 16—18 éves fiúk írásban, vagy személyesen kérhetik felvételüketa következő MTH intézetekben: 103. sz. intézet Sajószentpéter, 311, sz. intézet Tata, 321. sz. intézet Mór, 501. sz, intézet Komló. 500. sz. intézet Pécs, 504. sz. intézet Nagymányok. Tetőtcü-lálpig feliérbe öltöztetett emberek. Hosszú köpeny rajtuk, a lábon-kézen fehér zsák, a fejen is zsákszerű fcapka, amely mimie.it elfed, csak a szemek látszanak ki belőle. Hárman várakoznak a szobában, ahonnan nyitott ajtón át, a szomszédos helyiségbe látni. Ott ugyanilyen öltözetű alak fekszik a műtőasztalon. Csupán a könyöke körül csupasz a karja. Orvos hajol föléje. Injekció® tű villa®, utána egy másik, amely azután gunimicsövö.i át üvegedénybe vezeti az ér. bői meginduló vért. Lassan telik Rz edény. Áz asztalon fekvő fehér alak oda sem figyel, NYUGODTAN BESZÉLGET az orvossal. Pár perc múlva indul is kifelé, leszedi sapkáját és mosolyogva léül. Völgyesí Nándor elvtárs nz a Szegedi Ruhagyár szabászatán dolgozik. Véradó, már harmadszor van a Vérellátó Állomáson, hogy a maga vérét mások gyógyításához adja oda. Három decit adott most is s mint mondja, egyáltalán nem érzi Bemmi káros hatásét. — A körzeti orvosom Bzólt először, nem adlnék-e vért'.' Megértet, tem, mennyire fontos, nagy dolog ez. Szívesen teszem. Jó arra gondolni, hogy talán életet mentek vele, vagy legalább is sokat segítek. Hogy fájdalmas lenne vagy káros következunnéyű? Szó sincs róla! Érzéstelenítenek, de amúgy m fáj. na. Arrrkor először adtam vért, műszak közben jöttem el az üzem. bői, utána visszamentem dolgozni. Semmi fáradtságot, szédülést nem éreztem. Bujtor Júlia, az ápolónőképző hallgtója először van itt, de csöppet sem fél. — mondta, mielőtt bement, — S valóban, nyugodt, kí_ váncsisággal nézi, amint az üvegbe folyik a karjából kiinduló vérpatak. Az ütegen rovátkás beosztás jelzi, hogv mennyi folyt már bele. Rajt* sincs nyoma a vérveszteségnek. amikor kijön. Ápolónő teszek — mondja. — Gyógyítani fogom az embereket. De addig is segíteni akarok így ií. A nővérem, aki orvos, már vagy harmincszor adott Sok évfolyam, társam szintén. Szívesen léptem én is a véradók sorába. A szervezet a keringésben azonnal PÓTOLJA A VÉRT a tartalékból és három hét alett a tartalék vesztesége is teljes mértékben pótlódik. Ezt akarják elősegíteni és gyorsítani azzal, hogy véradás után bőséges uzsonnát és 75 forintos utalványt adnak mindenMEGUJHÓDOTT helyi kulturális életünkben a megyei képzőművészeti kiállítások hagyományossá váló rendezvényekké válnak. A hódmezővásárhelyi Petőfi Kultúrház Pásztor János-termében megrendezett III. Megyei Képzőművészeti Kiállítás jelentőségében különösen megnövekedett, mert BácsKiskun megye művészeinek részvételével, Délmagyarország festőinek, szobrászainak és grafikusainak egy esztendei odaadó munkájáról számol be. Művészeink törekvő munkájának minden megbecsülésre méltó eredményét bemutató kiállítást, a képzőművészet iránt egyre növekvő érdeklődést mutató megyei dolgozók már bizonyos felkészültséggel várták Hiszen most már volt mihez mérni a megtett utat. Az új kultúrára szomjas közönség, aki a tavalyi és az azt megelőző — sőt a közbeeső kisebb — kiállításokat megnézte, le tudja mérni és le is akarja mérni, vájjon helyi képzőművészeti életünk lépést tart-e a szocializmus építésével, előre halad-e a megkezdett úton, vagy nem? Érthető tehát, ha elmélyültebben mérlegelik képzőművészeink teljesítményeit. Igényesebbek, szigorúbbak, együttérzőbbek, egyre sürgetőbben kérik számon a pártszerűség követelményeit, a munkásosztály, a haladó emberiség érdekeinek kifejezését, a fejlődés törvényeinek érzékeltetését. KÉPZŐMŰVÉSZEINK és a megyei tanács Népművelési Osztályának irányításával működő rendezőség azt a célt tűzték maguk elé, hogy a tavalyi kiállításnál tartalmasabb, átfogóbb képet mutató kiállítást hozzanak létre. Olyan kiállítást, amely tematikájában is mélyebben gyökeredzik dolgozóink munkájában, mely hű képet ad arról a hatalmas és szenvedélyes eröfoszítésről, amellyel a békéért v ló harcban Délmagyarország dolgozó népe is kiveszi a maga részét. Olyan kiállítást, amely tudatos lépést tesz előre nemcsak a haladó III. Megyei Képzőművészeti Kiállítás hagyományok felismerése ós kritikai felhasználása terén, de régi nagy mestereink szakmai tudásának és a példamutató szovjet képzőművészet nagyszerű eredményeinek megközelítésére is. Ez a szándék, a feladathoz való felelősségteljes hozzáállás, melyet művészetszerető dolgozóink több alkalommal, legjobb képzőművészeinknél tapasztalhattak, ez a Becsületes törekvések között, szorgalmas munkában eltöltött, komoly célkitűzéeü esztendő — helyi képzőművészetünk biztató fejlődésének legfőbb pozitívuma. Megállapíthatjuk, hogy Délmagyarország képzőművészete egyre aktívabb tényezőjévé válik nemzeti képzőművészetünk egysége kialakulásának. A helyi képzőművészeti termés viszonylag átfogó keresztmetszetét adó III. Megyei Kiállítás alkotásainak jórésze — az eredmények mellett — azt is mutatják, hogy képzőművészetünk még nem vette át hiánytalanul napjaink hősi erőfeszítésének lendületét, nem tükrözi még híven és egyöntetűen a megmásult termelési viszonyokat. Ami a kiállítás politikumát illeti, egyfajta tétovaság, tartózkodás észlelhető. Kevesebb harciasságot, hitet árul el a szocialista építésről, az osztályharcról, a békéért folyó küzdelemről, mint amennyit Délmagyarország dolgozó népének ideológiai megerősödése, a nemzetközi helyzet kiéleződése, feladataink hősi teljesítése indokolna. Ha helyi képzőművészetünk a történelmi jelentőségű napi eseményekben méltóan akarja betölteni hivatását, lépést kell tartania a haladó erők fejlődésével, kulturális forradalmunk ütemével, s dolgozó népünk szocialista mozgósításának tényezője kell legyen, dicső munkásosztályunk példáját követve. MAR A TAVALYI megyei kiállításnál is megállapítást nyert, hogy hiányoznak a történelmi térnék, a munkásmozgalom történetének ábrázolása, a békeharc gondolatkörével foglalkozó, s a magyar-szovjet nép barátságát kifejező művek, E tekintetben az idén sem jobb a helyzet. A magyar munkásmozgalom jelentős megyei aUkjának, Szántó Kovács János és proletárköltő József Attila harcos életének feldolgozása, a pártszerűség és az eszmei tartalom gazdagodását jelentené képzőművészetünkben. Hasondlóán Kossuth helyi szerepléséből, vagy a 40-es hős szegedi guerilla harcosok szenttamási-győzelméről festhetnének művészeink hazafias, öntudatot erősítő, kemény kiállásra serkentő alkotásokat. Hasson oda a megyei népművelési osztály, hogy pályázatot írjanak ki az elhanyagolt műfajok felélesztésére. Képzőművészeink várják, a megbízásokat. Jelentős helyet kaptak a kiállításon a tanulmányok és színvázlatok. Ezek jelentkezését pozitívan kell értékelnünk, s a magasabb művészeti színvonalért folytatott harc szükségszerű velejárójának kell tekintenünk. Ilyen vonatkozásban Jánoska Tivadar, Major Jenő, Prohászka József, Tokácsli Lajos és Vinkler László alkotásai emelkednek ki. A tanulmányfestés azonban nem ,válhat öncélúvá. Jelentőségük növekedése ne önálló te nulmányfestészetet eredményezzen, hanem a nagyobb kompozíciók legproblématikusabb, legfontosabb részleteit kell tanulmányokban előre kidolgozni. A kiállítás mai életünkkel foglalkozó művei nem hatnak elég meggyőző erejűnek, a meglehetősen nagyszámú tájképek mellett. A mai élettel foglalkozó alkotások ábrázolása sokszor igen szegényes, szürke és pátosz nélküli. Életünk nagy eseményeit nem tudjuk a maguk igazi nagyságában megmutatni. Legjelentősebb alkotások e műfajban Balázs Árpád, Csikós Miklós, Dorogi Imre, Rimanóczy Géza, Tápai Lajos és Vlasits Károly munkái. A TÁJKÉPFESTÉSZET, mely a kiállítás zömét teszi ki, még mindig nehézségekkel küzd és nem érte el a festészet általános fejlődésének színvonalát. Jónéhány tájkép a hagyományok helyes megértését mutatják. Ilyenek Füstös Zoltán, Erdélyi Mihály, Éber Nándor, Gál Dezső, Stélik Lajos és Weintráger Adolf alkotásai. Több tájkép azonban a hagyományok felhasználásának meglehetős félreértése mellett lett megfestve. Ide sorolandók Almási Gyula, aki Tornyait, Gulyás István, aki Kosztat, Kun István, aki hol Munkácsyt, hol Rudnayt másolják epigonszerű hűséggel. Míg Bozsó János elégikus hatású, akadémikus iskolát követő, sötétszínű képeivel a múltba vágyódás érzetét kelti. Művészeinknek meg kell érteniök, hogy nem másolni, hanem megérteni kell a régi nagy festőket, s akkor a mai feladatainkat az ő tudásukkal gazdagodva tudjuk megoldani, örvendetes tény a kiállításon a fiatalok szereplése. Pintér József lirai tájképe őszinte, friss hatású. Hemmert János csendéletében mutat festői értékeket. Fiataljainknak még sokat kell tanulniok, de reményekre jogosító munkáikkal megérdemlik tapasztaltabb művészeink támogatását, fejlődésük útjának szakmai tanácsokkal történő egyengetését. Figyelmet érdemelnek a törekvő Szekfű János, a fejlődő Szőke Győző, a formalista múltját felszámoló Bagossy Gábor, továbbá Fontos Sándor és Torma Imre alkotásai. A SZOBRÁSZATI anyag menynyiségi vonatkozásban az idén újra jóval elmaradt a fesztészettől. Olyan kvalitású és nagy szakmai felkészültségű szobrászok mellett, mint Bárányi Károly, Kriván Ferenc és Tápai Antal, akik sokszor beblzokinek. Nem fizetségül, hiszen pénzzel nem lehet mérni a véradás jelentőségét. Amikor a véradók segítenek egy-egy ember számára visszaadni az elveszett egészséget, hazájukért ls teszik. Adél nővér, a Vérellátó Vállalat dolgozója, maga is ötszörös véradó, a mozgalom fontosságáról beszél. — Itt Szegeden 40—60 liter vért kapunk a véradóktól havonta. Ebből legtöbbet a gyermekklinika fogyaszt. Júniusban például 20 litert használtak el, az elmúlt hónapban 13-at. A csecsemők számára szószerint AZ ÉLETET JELENTI a vér. Ezen a héten két újszülött* nél teljes véreseiét hajtottak végre. Életben maradásukhoz volt ez szükséges. Teljes egészében az utolsó csöppig új vért kaptak. De előfordul teljes vércsére felnőttnél is. Mindez lehetetlen lenne S' konzervált vér nélkül. A szegedi állomás jelenleg egy hétre képes tartósítani a vért. Érkezik küldemény Budapestről is, az 30—40 napig használható, óriási jelentőségű a tartósított vér a baleseteknél, ahol gyorsan kell és negyedóra időveszteség is halált Jelentene esetleg. Nem kevésbbé fon* tos a műtéteknél, ahol viszont egyszerre nagyobb mennyiség szükséges. Nem ritkán egy-két litert is kap egy-egy beteg. Többször kapott már nagyoMj mennyiséget Forgó Balázs, a Paprikabeváltó dolgozója, Gál Ödön ügyész, Gyertyás Imréné, Somogyi Béla-utca 5. szám alatti lakos. Azáltal válik lehetségessé a nagyobbmennyiségű vérátömlesztés, hogy sok rendszeres véradója van már a Vérellátó Állomásnak. Pintér elvtárs a Vágóhídon dolgozik, már több mint 30 liter vért adott az elmúlt években. Farkas Istvánná, Takaréktár-u, 8-ban lakik, pár napja esett át súlyos műtéten. A Sebészeti Klinikán fekszik. A műtét előtt hat deci vért kapott. Jó lenne, ha « felgyógyult he^. gek találkozhatnának azzal, aki VÉRÉVEL SEGÍTETTE gyógyulásukat. Köszönetet szeretni mondani Máriáföldi Anasztázia p«dagógu9 is, akinek nyáron súlyos balesete volt „ még most is a klinikán van. Négyórás műtéten ment keresztül és igen sok vért kapót;, mert előtte nagyon kivérzett. Most már vidáman, jót érzi magát és nemsokára teljesen gyógyultan hagyja el a klinikát. nyitották tehetségükkel, hogy ha kell monumentális hatású, magas nívójú alkotásokat is létre tudnak hozni — nem engedhetjük meg, hogy helyi szobrászatunk elsorvadjon. A Népművelési Osztály gondoskodjon, hogy érdemes szobrászainkat megbízásokkal lássák el. Szinte közkívánsággá válik már Juhász Gyula emlékművének elkészítése. A szegedi pantheonban is akad még néhány üres hely Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Vedres István, stb. nagyságaink számára. A kiállítás befejező részét képező grafikai anyag sem töltötte be teljes mértékben hivatását. Itt is főleg semleges hatású, eszmei tartalmában szegényes tájképek vannak. A kis kollekciók közül Vince István tollrajzal emelkednek ki. Bánszki János, Bánszki Tamás, Kovács Margit és Goldner Tibor vízfestményeket állítottak ki. A grafika mindig az agitáció és a propaganda legszélesebb fegyverének egyike volt. Grafikusaink sajnos nem éltek e müfajadta lehetőségekkel. Meg kell érteniök, hogy művészi feladataik egyúttal politikai feladatok is és alkotásaik művészi színvonala szorosan összefügg a műben megnyilvánuló pártos magatartással. ÜJ KULTÜRAT építő hazánk vidéki képzőművészeinek magasztos feladata, hogy dolgozó népünk életét, harcait, munkáját, boldog jelenét és ragyogó jövőjét a szocalista realista művészet elsajátításával, maradéktalanul . kifejezze. Ez nem könnyű feladat. De ennek a feladatnak megoldásában művészeink több felől várhatnak segítséget. Segíti őket a mult haladó hagyományainak tanulmányozása, és a szovjet képzőművészet eredményeinek megismerése, valamint a marxizmusleninizmus ideológiájának elsajátítása és a dolgozó tömegekkel való minél szálasabb kapcsolat kiépítése, Szelesi Zoltán múzeológus n