Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-13 / 240. szám

KEDD. 195.1. OKTÓBEK 13. $ ÖÍLMSGYSRORSZÍG A Moszkvai Központi Orvosi Továbbképző Intézet A Szovjetunióban nagy gondol fordítanak arra, hogy az orvos­képzés az élenjáró orvostudomány eredményeinek színvonalán mo­zogjon, hogy a szovjet orvosokat felfegyverezzék a gyógyításnak, a betegségek felismerésének és meg­előzéséhek legjobb módszereivel. Az orvosok szaktudása színvo­nalának emelését szolgálják a Szovjetunió orvosi továbbképző in­tézetei. A Szovjetunióban 11 ilyen intézet működik. Ezekben az in­tézetekben évente mintegy 10.000 orvos fejleszti tovább tudását, emeli szakképzettségét, sajátítja el a gyógyítás és a diagnosztika leg­újabb módszereit. Mintegy 5000 orvos látogatja a Központi Orvosi Továbbkép­ző Intézet (CIU) továbbképző tanfolyamait. Ez a legnagyobb intézet a hasonló rendszerű intézmények közül. Az ország minden részéből érkeznek ide orvosok, az Északi Jeges Öceái partvidékéről épp úgy, mint ' a szubtrópikus Közép-Ázsiából és a Kaukázusontúlról; a nyugati hatá­roktól egészen Szahalinig és Kamcsatkáig. A tanulmányi kiküldetés ideje alatt az orvosok ösztöndíjat kap­nak az intézetbea és szállást bo­csátanak rendelkezésükre. Az intézet kétirányú tevékeny­séget fejt ki: szakképzést és to­vábbképzést. Az egyetemes képzettségű orvos itt sebészi, gyermekgyógyászati, stb. szakképzést kap, a szakorvo­sok pedig tökéletesítik szaktudá­sukat. Az intézetben 40 féle előadásso­rozatot tartanak. Van ipari egész­ségügyi inspektorképző, iskolaor­vosképző, gyógytornával és diétás táplálkozással foglalkozó ciklus. Az intézetben szanatóriumi orvoso­kat és egyéb specialistákat is ké­peznek. A háború után létrehozták az intézetben a népegészségügyi szer­vező tanszéket. Ez a tanfolyam a leghosszabb, egy évig tart. Itt ta­nulnak a köztársaságok miniszté­riumainak dolgozói, a területi, vá­rosi és kerületi egészségügyi osz­tályok vezetői. Ennek a tanfolyam­nak az a feladata, hogy a hallga­tókat felfegyverezze elméleti és gyakorlati ismeretekkel, hogy el­sajátítsák az egészségügyi szerve­zés alapjait. A tanfolyam hallga­tói gyakorlati munkát is végeznek a Szovjetunió egészségügyi minisz­tériumának szerveinél. Az elméleti tanfolyamon a szakmai tudományágakon kí­vül tanulmányozzák a dialek­tikus és történelmi materializ­must cs a Szovjetunió törté­netét. Az intézet nagytudású előadóká­derekkel, hatalmas klinikákkal, laboratóriumokkal és óriási, 90.000 kötetes könyvtárral rendelkezik. A hallgatók gyakorlati munká­jukat a moszkvai Botkin kórház klinikáin és a főváros több nagy gyógyászati intézetében, valamint a speciális intézetekbea: az endo­krinológiai (a belső szfekréciós mi­rigyekkel foglalkozó tudomány), a röntgenológiai, a munkaegészség­ügyi, a településegészségügyi, stb. intézetekben végzik. Az elméleti képzésben nagy szerepe van I. P. Pavlov fiziológiai tanításainak. Ezeket a tanításokat alkalmazzák az orvostudomány különböző terü­leteire. Ugyancsak nagy szerepe van az elméleti képzésben a marx­ista filozófiának. Az orvosok ta­nulási módszerei különbözőek: meghallgatják a profresszorok elő­adásait, résztvesznek klinikai vi­ziteken, a betegek kezelésében, kü­lönféle gyógyeljárásokat és labo­ratóriumi kísérleteket végeznek, konferenciákon vesznek részt. A hosszabb ideig tartó tanfolya­mok mellett vannak az orvostudo­mány időszerű elméleti és gyakor­lati kérdéseivel foglalkozó egyhó­napos és tíznapos tanfolyamok is, különösen a főiskolai előadók ré­szére. Az intézet mellett konzultációs iroda működik, amelyet éven­te körülbelül 2000 orvos keres fel. Számos vidéki orvos a konzultációs iroda segítségével készítette el és védte meg disszertációját. Az intézet más formában is kap­csolatot tart fenn volt hallgatóival és a vidéki orvosokkal: rendszere­sen kiadja "A gyakorlati munkát végző orvos könyvtára® című monográfiát. Hét év alatt 175 ilyen monográfiát adtak ki. Emellett az intézet professzorai és előadói ki­utaznak vidékre, helyszíni előadás­sorozatokat és konzultációkat tar­tanak. Az intézet tanszékein aspirán­sokat is képeznek, ők a jövő tudományos munkásai, előadói és klinikai gyakornokai. Az aspiránsok és klinikai gyakor­nokok tanulmányi ideje 3 év. Szá­muk 1953-ban összesen 150 fő. Az orvoskáderek tervszerű to­vábbképzése a szovjet egészségügy szerves részévé vált és a lakosság orvosi ellátása megjavításának legfontosabb eszköze. Vera Lebcgyeva, a Központi Orvosi Tovább­képző Intézet igazgatója, az orvostudományok doktora. Hatalmas sikerrel zárult a kétnapos szegedi Oszi Vásár Fokozódott a vásárlási kedv a második napon A szegedi Öszi Vasár második napján reggel­től késő estig zsúfolva volt a Széchenyi-tér. Otthon a háziasszonyok is siettek az ebéd elkészítésével, hogy mincl hamarabb a vásárba mehessenek csa­ládjukkal és valami kedves, értékes „vásárfiát" vegyenek. Egy csinosan öltözött barna' fiatalasszony fér­jével egyik pavilonnál a csipketerítőkkel megrakott asztal előtt állt. — Nézd, milyen szép ez a rózsás mintás — mondta férjének. — Olyan jól mutatna a szoba­asztalon. — Vedd meg, — válaszolta férje. Sok boldog emberrel lehetett találkozni vasár­nap a vásárban. Ki-ki családjával, csomagokkal megrakodva nézelődött, szórakozott. Mert szórako­zási lehetőség is volt bőven. A „Halászcsárda" a Klauzál-téren friss ételekkel és jóminőségű italok­kal várta a> vásári közönséget. A délutáni órákban egy társaság telepedett le az egyik asztalhoz. Egy makói család. Mindegyikük kezében volt valami csomag. A legidősebbnek látszó férfi, amikor helyet foglaltak, megszólalt: — No látjátok, még pénzt is viszünk haza, az­tán meg is vettünk mindent, amit akartunk. — Jó vásárt csináltunk, — felelte rá a fiata* labb férfi, akit fiamnak szólított. Vettek maguknak téli alsóneműt, a legnagyobb unokának, Palikának egy mackóruhát, ezenkívül paplant, kisebb-nagyobb lábasokat, meg az aprósá­goknak játékokat. Miközben nézegették a megvá­sárolt sokféle holmit, arról beszélgettek, hogy örülnek maid otthon Makón ennek, vagy annak a „vásárfiának". Estefelé a kiszombori földművesszövetkezet pa­vilonjában pörkölt szaga csalogatta a vásári közön­séget. Egész embertömeg állt a pavilon előtt. Mind­nyájan kíváncsiak voltak, valóban olyan ízletesen készítik-e a pörköltet a kiszomboriak, mint ahogy azt a mikrofon hirdette. A hangoshíradó sok min­denről beszámolt, ami £• vásárban történt. Dicsérte a Ruházati Boltok elárusítóit, akik túlteljesítették a tervet és a vevőket kívánságuknak megfelelően szol­gálták ki. Tájékoztatta a vidékieket a vonat indu­lásáról. Segített a vásár látogatóinak a tájékozó­dásban, akik még későn este is tömegesen keres­ték fel a pavilonokat, vásároltak, szórakoztak. Bábszínház — ruhabemaiaió az Öszi Vásárban SZEGEDI JEGYZETEK Fülbevaló Víg örömteli vasárnap volt a vásár második napja. Felüdítette az em­bert. Míg a Valéria-térin felállított hinták a ma­gasba szöktek, s száll­száll a hangos kacagás, addig a Klauzál-téren vidám, csillogó szemű gyermekek várják a báb­színház műsorának kez­detét. 'A kékkel bevont szín­pad bordó, bársony füg­gönye lassan nyílik szél. Figyelnek az apróságok­Harmonika szól, pattogó táncdalokat seper szét a levegőben a szél. A Koz­suth-szobor mellékalak­jainak ölében nagyob­bacska fiúcskák kuporod­nak. Megkezdte a bábszín­ház előadását. Két kis rácsos ágyat láthatunk a színpadon. Mindkettőben apró pó­lyásbabák sírnak. A tö­meg, — felnőttek is — csillogó szemekkel, ér­deklődve nézik a nagy gonddal előkészített gyér­mek színházat. A kicsik szüleik ölébe kerülnek, hogy láthassák a színpa­dot. Marcsi és Karcsi a két kisbaba sír, mert édes­anyjuk nem ápolja őket eléggé. A jó tündér el­tünteti a nappali fényt, csillagos éjt varázsol. Életre kelti Jancsi bo­hócot és lehetővé 'eszi, hogy a két ktf-m^ó, be­szélni, járni tudjon. Igy, meseszerűen, érdekes, fordulatos szöveggeü, a bábuk ügyes játékával jelenik meg a szülők előtt, hogy ápolni kell, iisztán kell tartani leg­féltettebb kincsünket, a gyermeket. A második kis mese is nevel, tanít. Világszép Katikát azért szeretik oly sokan, s azért olyan csodálatos, mert. mindig tiszta, rendes és regge­lenként nem felejti el megmosni a fogát. A kisfiúk, kislányok 'al­sóinak, nevetnek. Hamar befejeződik a bábszínház kis műsora, el sem okai­nak menni. Ruhabemutató köve '­kezik, — a dolgozó HŰ tanácsadója. Hogyan öl­tözködjünk ősszel és télen szépen, ízlésesen és olcsón? Az emelvényen megjelenő ruhák minden méretben, színben kap­hatók bármely áruház­ban. Látható itt érdekes szabású, divatos barim gyapjú velur-kabát, m ily­nek 1350 forint volt o.z ára árleszállítás eióll. Most, 1020 forint. Taps­ra lendülnek a kezek. 'A munkába siető a-sz­szonyok és lányok szá­mára legcélszerűbb bitö­zet a végigbélelt, leden kulikosztüm, mely 480 forintért látható az üz­letek kirakatában, 3599 forint volt az ára a na­nofix bélésű, remek női bundának, most 1600 fo­rint. öröm sugárzik az arcokon, összevillannak a szemek. A ruhabemutató uián fehér blúzos lángok cson­grádi táncot lejt inck. Pörögnek a szoknyái:, bokáznak a lábak, ka­cagnak a szemek. Ropo­gós, élénk zenére forog­nak a táncolók. Kis ballada, majd rö­vid színdarab követke­zk, utána a ruhabemu.'.i­1ó folytatása. Egyre töb­ben és többen állanak a nézelödök közé. Már alig akad talpalatnyi üres hely. Szeged dolgozó népé­nek boldog, felejthetet­len vasárnapja ez. Soha vásárt azelőtt nem lát­lak ilyet a város utcái, Ilyen vidám, dalos, ka­cagó vasárnapra nem emlékeznek az örvj fa­lak. Közel 12 millió forint értékű áru kelt el — Elvtársnő, ki van kapcsolódra a fülbe­valója. — hallottam lépten-nyomon, amer­re jártam. Ismerő­sök, barátok figyel­meztettek jóakaratú­an. Egyesek még megtoldották a figyel­meztetést, egy-két in- fülbevalómnak tő szóval is. — Nem tet, de a dolog — Lehet, — hang­zóit a felelet. — Fel kell küldeni Pestre az állami javítóba, mi nem csinálhatjuk meg. Meglepődtem, hogy egy kis javítás miatt miért kell megjárnia Pes­vele­fél, hogy elvész1 A je még csak ezután hajával is könnyen következett. Kitűnt, kiránthatja! Miért a pesti utazáshoz kö­rtem csináltatja meg, rülbelül három-négy hiszen semeddig sem tart a kapcsoló rugó­ját beszorítani. Megfogadtam a ta­nácsot és az utamba eső első ékszerész boltba, a Lenin-utca cs a Kölcsey-utca sar­kán lévő állami >k­szerkereskedelmi vál­lalathoz betértem. Az üzletben lévő eláru­sító éppen a csillogó holmikat törölgette a portól. Kis időre meg­állt, hogy megkérdez­ze jövetelem célját. hét szükséges és amint a kiszolgáló elvtárs mondotta, tíz nap múlva szállítják az új küldeményt, amellyel az én fülbe­valóm is Pestre ke­rülhet. Tíz nap vára­kozás, meg a három­négy hét javítási idő, csaknem másfél hó­nap. Megijedtem et­től a hosszú időtől és attól, hátlia addigra beforr a fülem is es amíg azt kifúrják, másik másfel hó­majd zavartalanul napba kerül. Dühösen tovább végezte fon- kifordultam az üzlet­tos munkáját és igy beszélgettünk. — A fülbevalóra mindig kikapcsolódik. — kezdtem a beszé­det — szeretném meg­javíttatni. bői. Felháborodva me­séltem munkahelye­men a történteket. — Soli se búsulj. — felelte az egyil; mun­katársam nevelve. — elvégre kazánkovács a mesterségem, majd én megcsinálom a te fülbevalód is. Elővet­te zsebkését, egy gombostűt és ké­sőbb vékony rézdrót­tal egészítette ki ezt a felszerelést. En be­vallom, kissé szorong­va lestem minden mozdulatát. Munka­társaim pedig nevet­ték a sajátos ékszer­javítást. Elvtársunk azonban mit sem tö­rődve ezzel, szorgal­masan illesztgette a kapcsot össze és tíz perc sem telt bele, di­adalmasan hozta u kész, tökéletesen zá­ródó fülbevalót. Az­óta elégedetten hor­dom és azon gondol­kodom, az ilyen egy­szerű. apró ékszer javítást miért kell Pestre küldeni és ugyanakkor az ék­szerész bolt bizonyá­ra szakképzett dolgo­sójának miért kell port törölgetnie, ami­kor a kiszolgálás mellett az apróbb szakmájukba rágó ja­vitásokat is elvégez­hetnél;. Sz. G.-né Elcsendesedett a vásári zajtól napokon keresztül hangos város. Ma reggel már ismét megszokott, csendes kép tárul a járó-kelők elé. A dolgos hétköznapok munka­zaja cseng ismét az emberek fü­lében. A vásár képe azonban még most is a szemünk előtt van, hi­szen ilyen nagy vásár még nem volt Szegeden. Már az első nap nagy forgalmából, a több mint 4 millió forintos forgalomból látni lehetett, hogy másnap még foko­zottabb lesz az érdeklődés. Vasár­nap a reggeli órákban ez már be is' bizonyosodott. Szinte kivétel nélkül valamennyi pavilon előtt nagy volt a sürgés-forgás. Reggel 8 óra után érkeztek meg az első különvonatok, melyek Csongrád megye községeiből, vá­rosaiból, sót a megyén kívüleső városokból is zsúfolásig megtelt kocsikban hozták az utasokat. Kö­rülbelül 60—70 ezer ember érke­zett vonaton, több ezren kerékpá­ron és kocsin jöttek be a közeli helyekről. Vásár alkalmával ilyen hatalmas tömeg még nem volt együtt Szegeden. Jól sikerült a mezőgazdasági ter­mény- és állatvásár is, ahol szin­tén élénk érdeklődés volt. Igen sok jószág cserélt gazdát. Felhaj­tottak például 2674 sertést, melyből megvettek 1343-at, 18—20 forintos kilogrammonkénti átlagos áron. A 331 igáslóból eladtak 118-at. A szarvasmarha-felhozatal 392 darab volt. Ebből elkelt 165 darab. A terményvásáron különösen sok gyümölcsöt árusítottak. A terme­lők több mázsa rizst hoztak be, melynek jelentős része 22 forintos áron elkelt. Ezenkívül kukorica és más takarmány is volt a pia­con. A Széchenyi-téri iparcikk vásár­ban szinte valamennyi árufajtában egyaránt fokozott kereslet volt. Elsősorban szövetet, textilárut vá­sároltak a dolgozók, meleg téli holmikat és takarók, t. Bőven fo­gyott a vas- és edényárukból, liíiz­tartási és egyéb közszükségleti cik­kekből. Ezenkívül jelentős meny­nyiségű élelmiszert és italt is elfo­gyasztott a vásár közönsége. A vá­sárrendező bizottság és a kereske­delmi szervek mindent megtettek annak érdekében, hogy minél za­vartalanabbul és a vásárlók meg­elégedésére bonyolítsák le a vá­sárt. Ennek sikerét mutatja az, hogy a vásár két napja alatt közel 12 millió forint értékű árut vásá­roltak. Ez is mutatja a dolgozók vásárlóerejének növekedését és az életszínvonal emelkedését is. A legfontosabb és legkeresettebb iparcikkek közül, mint például a textilméteráruból 29.482 méter szö­vetet és vásznat adtak el több mint kétmillió forint értékben. Női őszi és télikabátokból 917 darabot vá­sároltak meg, darabonként átlag 800 forintos árban. Férficipőkből mindenféle nagyságban 2161 pár fogyott el. Nagy volt a kereslet a gyermek- és női cipők iránt is, amelyekből 5300 párat vásároltak meg. A motorkerékpárok és kerék­párok iránt is nagy érdeklődést tanúsítottak a vásárlók. Kerékpár­ból 135, motorkerékpárból 13 da­rabot vettek meg, amelynek értéke 260 ezer forint. Az őszi vásár forgalma megkö­zelíti a 12 millió forintot. Ebből ru­házati cikk 8 millió Ft. vas-, műsza­ki- és edényáru 1 millió 200 ezer forint, játékáru 400 ezer, bútorok 200 ezer forint, a többi pénz pe­dig az élelmiszer- és vendéglátó vállalatoknál lévő forgalomból adódik. Megjeleni a Társadalmi Szemle új száma A „Társé dalmi Szemle" most megjelent szeptemberi számában Fogarasi Béla elvtárs, a „Szükség­letek kielégítéséről" címmel írt cik­ket. Szabó Imre elvtárs cikke a szo­cialista törvényesség kérdéseit tár­gyalja. A Központi Vezetőség jú­nius 27—28-i ülésén hozott határo­zatok egyes kérdéseivel foglalkozik Mód Aladár elvtárs cikke: „A „nep" politika és alkalmazárának néhány kérdése pártunk politikájában." Közli a folyóirat „A nép — a tör­ténelem alkotója" című, a Komrnu­nyiszt 12. számban megjelent cik­ket. Lenin műveinek 32. és 33. kö­tetét Vérga Iván elvtárs ismerteti. A „Szemle" rovatban Markója Imre elvtárs, a Tudományos Mun­kások Világszövetsége budapesti közgyűlésével foglalkozik. A „Könyvismertetés" rovat első cikke De Broglie francia polgári tudós nagyjelentőségű fellépését tárgyalja az indeterminizmus ellen. Az T. P. Pavlov fiziológiai tanítá­sával foglalkozó tudományos ülés­szak anyagát tartalmazó kiadványt Tóth Sándor elvtárs ismertei i. Biztosítsák a nyersanyagot az öntők számára A Szegedi MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalatnál fokozó­dik a dolgozók versenylendülele. Különösen EZ öntőműhelyben nyil­vánul ez meg, ahol az utóbbi idő­ben a minőség javítása, a selejt csökkentése terén szép eredmények születtek, öntőink: Takács József, Csillag István, Kovács József, Gá­bor János, de a beosztott segéd­munkások is lelkiismeretesen jól dolgoznak a kormányprogramm megvalósításáért. Közel félmilliós költséggel nem­régen korszerű öntőműhely építését kezdték meg üzemünkben. Uj kú­poló kemencét kapunk rövidesen, Ezonkívül mosdó- és fürdőhelyisé­get. Ez még jobb munkára ösztö­nözte öntödénk dolgozóit. Más szol­gálati ágak is felfigyeltek öntödénk munkájára. Nap mint nap újabb megrendelésekkel halmozzák el üzemünket. A megnövekedett fel­adatok elvégzése, szükségessé tette az öntőműhely létszámának feleme­lését, ami a minisztériumi jóváha­gyással meg is történt és ezze'. egy­idejűleg a tervet is módosították, felemelték. A megnövekedfctt feladatok el­végzése több koksz- és nyersanyag­fogyasztást kíván. Az anyagellátás zavartalan biztosítására határozott ígéretet kaptunk a Közlekedésügyi Minisztérium Anyagellátási Igazga­tóságától. Ez a határozott ígéret azonban eddig csak ígéret maradt, mert határidőre, szeptember l-re, nem érkezett meg a szükséges koksz- és nyersanyag mennyiség. Azóta már többször sürgettük le­vélben. táviratban, sőt személyesen is a nyersanyagot, de mindhiába. A minisztérium nemtörődöm in­tézkedése mia^t 15 tonna öntvény­nyel adósak maradtunk a nép álla­mának. A dolgozókat is megkárosí­tották, mert az átszervezéssel az öntők alacsonyabb fizetésű munka­körbe kerültek és kiestek a hasznos termelésből. Jogosan kérdezik dol­gozóink t minisztérium anyagellá­tási igazgatóságától: kit terhel a fe­lelősség azér, hogy nem teljesítet­tük a tervet, holott a munkások magas teljesítményeket érnek el, és azért, hogy dolgozó anyagilag is megkárosodott. Katona Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom