Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-08 / 237. szám

DÉLMQGYflRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1963 OKTÓBER 8. Néhány fanács kulfúregyesülefeink népi fánccsoporfjainak belőlük Az oazi idény beköszöntével kultúrcsoportjainkban ismét pezsgő élet kezdődik. Különösen vonatkozik ez ténccsoportjainkra. Alábbi cikkem révén szeretnék segítséget, biztatást adni tánccsoportja\nknak munkájukhoz. De ahhoz, logy népi táncmozgalmunk fejlőlését felmérjük megyénk területén, szükségesnek tartom megvilágítani azokat a körülményeket is, amelyek közt csoportjaink dolgoztak, fejlődtek vagy lemaradtak és ezek okait Is. Visszatekintve egy pár évre, azt kell megállapítanunk, hogy akkor kivéve egynehány falusi csoportunkat, a tánccsoportok zöme nem ismerte saját népi tánca anyanyelvének alapjait. Nem támaszkodott kellőképpen helyi hagyományaira, hanem különböző etnikumok táncait adták elő és legtöbbjét szürkén sematikusan. Maguk az oktatók is harmad-negyedkézből kapták az anyagot és pozitív eredménynek kellett elkönyvelnünk, ha Itt-ott a táncban felfedezhető volt valami az eredetiből. Legtöbb esetben csak a nevéről tudta meg a szakember is, hogy mi az előadott tánc — azaz mit szerettek volna előadni. Az előadott táncok egyike sem különbözött a másiktól, holott az ország más-más vidékeiről való táncoknak állították be őket. A csoportok és az oktatók nagyrésze nem foglalkozott helyszíni gyűjtéssel, így élményük sem volt az előadott táncokhoz és ennek káros hatása, főleg az üzemi csoportoknál volt érezhető. Az oktatók nagyrészének képzetlensége abban mutatkozott meg, hogy csak térformákat láttak és állítottak be, de a táncok eszmei mondanivalóját elhanyagolták. Megfeledkeztek arról, hogy a népi tánc különösen alkalmas a vidámság, öröm, boldogság hangulatának, a szocializmust építő dolgozók érzéseinek kifejezésére, hogy a tánc és a táncosok kedvessége, vidámsága és örömteli hangulata szétárad a nézők között és bennük is hasonló érzéseket kelt; — a jó követésére és rossz elhagyására ösztönöz. Hogy ebből a szürkeségből tánccsoportjaink mégis jórészt kivetkőztek, köszönhető az ittjárt Mojszejev együttesnek, az Állami Népi Együttes vendégjátékainak és a Népművészeti Intézet népi táncoktató tanfolyamainak. 4 II. Országos Kultúrversenyen bemutatott táncok nagy fejlődést mutattak mennyiségileg és minőségileg ls. Legfőbb erényként azt említhetem meg, hogy a városi és üzemi csoportjaink jórésze sikeresen vették át a falusi csoportok népművészeti stílusát. Ezek a táncok már nem voltak szürkék; csak úgy áradt a vidámság és hangulat. Továbbfejlődésünk érdekében azonban nem szabad elhallgatni azokat a hibákat, melyek gátolják a csoportok még jobb szereplését. Ez a fegyelem kérdése a csoportokon belül; a rendszertelen próba, melyet a táncosok maguk idéznek elő azzal, hogy nem jelennek meg pontosan a próbákon és a próbákon komolytalanul viselkednek. Az üzemi sovinizmus még legsötétebb és legveszélyesebb kerékkötője népi táncmozgalmunk fejlődésének. Ezeket a kispolgári csökevényeket kell még elhagynia egyik-másik csoportnak fejlődése érdekében. Az üzemek közös rendezvényeiken tartsanak tapasztalatcserét, ismerjék meg egymás munkáját, segítsék egymást építő bírálataikkal, mert csak ez az út vezet fölfelé, a magasabb művészi színvonal irányában. A kultűrverseny során kitűntek jó munkájukkal és lelkesedésükkel Tápé, Pitvaros, Sándorfalva a falusi csoportok közül; a városi csoportok közül pedig a Szegedi Kender, a Konzervgyár, az Egyetem, a Jutafonó. Ezek a csoportok önálló kompozíciókkal, saját gyűjtésű anyaggal és megközelítően hiteles táncokkal és viselettel mutatkoztak be. Tanácsunk most kezdődő kultűrverseny előkészületeire: 1. Nem mindig a hosszú és bonyolult felépítésű táncok a sikeresek. 2. A tánc mindenkor a csoport erejének és felkészültségének megfelelő legyen. 3. Nincs gyenge népi tánc, csak rosszul előadott. 4. A kultúrcsoportok vezetősége ne kívánjon az oktatóktól és táncosoktól kéthetenkint űj táncot, hanem a már megtanult anyagot csiszolják, tökéletesítsék. 5. Tanuljanak meg jól csárdást és társastáncokat táncolni, mert ez az alapja a népi táncnak. Minden népi táncosnak elsőrendű kötelessége, hogy a termelést közvetlenül elősegítő kultúragitációs munkában résztvegyen. A brigádtáncokban a táncosoknak rugalmasan, a helyi követelményeknek megfelelően kell összeállítaniok számaikat, ezért tanuljanak be kisebb kompozíciókat is. A feladat kétféle lehet: vagy kis színpadon szerepel a brigád, vagy közvetlenül a gépnél, házudvaron, stb. Mindebből az következik, hogy kislétszámú, 2—8 fővel járható rövid, de jól felépített, kidolgozott, csattanós kisszínpadi alkotásokat tanuljanak be. Itt alkalom nyílik a táncosok számára, hogy megmutassák ötletességüket. Ha kevés szereplő van a színpadon és rövid ideig látjuk őket, minden táncosra fokozott felelősség hárul, hogy n jelenet maradandó élményt keltsen a nézőkben. A kis táncok előadásánál is kívánatos, hogy lehetőleg az eredeti táncból induljanak kl és egységes stílusban építsék fel. A brigádmunka a tánccsoport politikai öntudatának egyik fokmérője. Kerülni kell azonban, hogy a brigádmunka visszavesse a csoport egységes munkáját és a próbák vagy szereplések rovására menjen. Támaszkodjunk ősi, haladó ha gyományainkra. Terjesszük és fej lessztik azokat népi táncmozgalmunk és kultúrforradalmunk győzelmének megvalósítása érdekében. Mezei Károly megyei táncszakelőadó EGY VITA TANULSÁGAI Zárószó Lődi Ferenc Apám című költeményénele vitájában Sokmillió könyv a kolhozfalunak Az Állami Könyvkiadó leningrádi osztálya ebben az évben 65 különböző mezőgazdasági könyvet ad ki, összesen 1,290.000 példányban. Űj tankönyvek jelennek ineg a mezőgazdasági főiskolák és technikumok számára is. A "Kolhozparasztok könyvtára" ez évre tervezett hét kötetéből öt már megjelent. • A Lett Állami Könyvkiadó 1952— 53-ban több mint 150 brosúrát és könyvet adott ki a mezőgazdaság elméletéről és gyakorlatáról. Megjelentek Micsurin-, Tyimírjazev-, Vilinmsz- és Liszenko műveinek lett nyelvű kiadásai. Sok könyv jelenik meg a kolhozok gépesítésé nek és villamosításának kérdéseiről. A könyvkiadó 1954-ben 70 könyvet és brosúrát ad kl élenjáró tudósok, traktorvezetők, fejőnők, földművelők és zootechnikusok tollából. * Az OSZSZSZK-ban 1953 első felében 32 könyvesbolt és 30 könyvkioszk nyílt meg; az Ukrán SZSZK-ban 20 könyvesbolt és 4 kioszk, Kazahsztánban 5 bolt és 4 kioszk. Két-két könyvesbolt nyílt meg a Karéi-Finn SZSZK és az Üzbég SZSZK távoleső vidékein. színielőadás a filmvetítő-vásznon Elsötétül a terem és a fehér vetítő vásznon a nizők szeme elé tárul... a Drámai Színház előadása. Az elmúlt két év alatt a szovjet filmgyártás több, úgynevezett színdarab-filmet készített. Többnyire híres színházak előadásait veszik filmre. Egyes filmgyártási vezetők hosszú ideig kételkedtek a szindarab-filmek sikeres megvalósításában. Ezek a vezetők azt hangoztatták, hogy a mozi és a színház lényeges jellemvonásaikban eltérőek és így a színdarab-film mesterkélt lesz, A szovjet filmgyártás eddigi tapasztalatai azonban megcáfolták ezt a véleményt. Az a körülmény, hogy <13 első színdarab-filmeket a Szovjetunióban készítették, szemléltetően bizonyítja a esovjet filmgyártás magas technikai színvonalát, a szovjet művészet népiességil és azt, hogy a filmgyártás legfőbb feladata a s/éles néptömegek kielégítése. Ma már a legjobb színházak előadásait a Szovjetunió legtávolabbi részeiben, bármelyik faluban és városban is láthatják. A szovjet filmgyártás a színdarab-filmek készítése előtt koncert-filmeket készített, amelyek a leghíresebb operák és balettek egyes részleteit, a legkiválóbb művészek alakításait mutatták be. A színdarab-filmek műszaki előállítása természetesen újabb problémákat tár megalkotói elé. A koncert-filmek nagy népszerűségnek örvendtek a szovjet nézőközönség körében és ez arra kötelezte a filmgyártás dolgozóit, hogy — tudásukat továbbfejlesztve — filmre vegyék a színielőadásokat is. Ugyanakkor folytatódik a konccrt-fílmek forgatása. Az első színdarab-film 1951-ben jelent meg a moszkvai Kis Színház előadásában. A. Osztrovszkij „Az igazság jó, de a boldogság még jobb" című darabjáról. A színdarab már a szerző életében kitűnt klasszikus előadásával. Jelenleg Moszkva, Leningrád Kiev ét Minszk színházainak előadásairól több mini 20 filmet készítenek. A készített színdarabfilmek rövid felsorolása a szovjet nézőközönség sokoldalú ízlését és tagy igényességét bizonyítja. A szovjet szinház- és filmművészet minden erejével arra törekszik, hogy a legmagasabb igényeket is kielégítse. A színdarab-film gyártása folyamán két irányzat keletkezett. Az egyik esetben — mint ahogyan az első szindai ab-filmeknél tőr/ént — a színházi előadást minden változtatás nélkül fényképezték le. Így készítették el a leningrádi Puskin Szinház „Elő holttest" című előadásának filmjét, stb. L. Lukov a „Barbárok" cimü szindarab-film rendezője a másik felfogás szerint készítette el filmjét. L. Lukov megtartotta a színdarab rendezőjének elgondolásait, de nem a színházi előadás pontos másolatát készítette el. A színházi díszleteket a filmgyártás lehetői igeihez mérten megváltoztatta és nagy háttereket használt. A rendező nem arra törekedett, hogy önálló filmet készítsen, hanem arra, hogy a filmgyártás lehetőségeinek felhasználásával tökéletesen adja vissza a színházi előadás lényeges mondanivalóját. Ezt az irányzatot jelentősen továbbfejlesztették I. Hejfic és P Kaseverova rendezők s leningrádi Oj Szinház .V. Akimov rendezésében előadott „Tavasz Moszkvában" című színdarubfitm elkészítésében. A rendezők tökéletesen viszszaadták a mű és az előadás mondanivalóját, megőrizték a rendező elgondolásait és D'mdiszleteket alkalmaztak. A felmerülő kérdéseket — rövidítések, díszletek — mindig a darab és az előadás jellegzetességeitől függően oldották meg. Mindig egy cél vezette őket: a legjobb szovjet színházak munkáját és a legkiválóbb színmüve • szek alkotásait a valisághoz hiven mulassák be. A szovjet filmgyártás a színdarab-filmek gyártásával megörökíti a legkiválóbb színházi előadásokat és a leghíresebb színművészek alakításait, amelyek eddig csak a nézőközönség emlékezetében maradtak fenn. „A színpad mestereinek al kotdsai halhatatlanok lesznek és évszázadokig élnek, mint a könyvek és a képek!" — irta A Jablocskij, a híres szovjet művész, az Izvesztyija hasábjain. A szindarab-filmekben több kiemelkedő művészt örökítettek meg. A színdarab-fámeket nagy sikerrel játsszák. A koncert-filmekhez hasonlúan igen népszerűek a Szovjetunió határain belül, de a népi demokráciákban is. Szófiában, a Bolgár Népköztársaság filmgyártási bizottsága a lakosság körében iizezrr kérdőívet osztott ki a következő kérdéssel: „Hogyan tetszetlek az újtípusú szindarab-filmekf" A válasz egyöntetű volt: „Több ilyen filmet gyártsanak". Nagy érdeklődéssel fordultak a színdarab-filmek felé a külföldi színházak {«. 'A színdarab-filmek elősegítik, hogy külföldön is megismerkedjenek a szovjet színházművészet eredményeivel és nagy segítséget nyújtanak a nemzetközi kultúrkapcsolatok megszilárdításában. A „Délmagyarország" szarkosztősége az elmúlt hónapban vitát indított Lődi Ferenc, a fiatal szegedi költő Apám cimü költeményéről. A vitában három hozzászólás je lent meg, s közöltük Lődi elvtárs válaszát és közöltünk egy tudósifást az Újszeged! Ládagyárhaii rendezett Irodalmi ankétról, A vitának nagy visszhangja támadt. Levelekben is é« személyesen is nagyon sokan mondták el szerkesztőségünknek a vitával kapcsolatos észrevételeiket. Ezt a nagy érdek Iődést mindenekelőtt az magyarázza, hogy hasonló vita eddig még Szeged irodalmi életében nem volt, másrészt, hogy elevenbe vágó friss problémához nyúltunk: szegedi költő augusztusban megjelent költeményéről vitatkoztunk. A közölt cikkek hasznosak, eredményesek voltak: nemcsak a költő fejlődését segítették, de hozzájárultak a dolgozók irodalmi érdeklődésé nek növoléséhoz is. A viláhan jelentkezőit eltérő álláspontok azonban nem mindig tisztázódtak, maradtak még megoldatlan problémák is Nemcsak érdemes tehát hanem szükséges is most a vita befejezéseként beszélnünk az oredményokröl és a fogyatékosságokról is. Mindenekelőtt: ml tette szükségessé a vita megindítását! Nem veszedelmes hibák leleplezése — mint, ahogy ez a vitából ki is tűnt —, hanem azok az eltérő értékelések, amelyek Lődi Ferenc költészetével kapcsolatban az utóbbi időben szóban elhangzottak. Ezek a vélemények Lődi korábban kiadott müvének, a Szoged-nek megjelenése óta erősödtok meg és éleződtek ki. Arról van szó, hogy sokan Lődi legutóbbi műveinek és elsősorban a Szeged-nek nagyon sok részletét szürkének, unalmasnak találták. Kifogásolták, hogy Lődi nagyon sokszor fölsorol, leír akkor is, ha cselekményekkel kellene ábrázolnia. Mások szerint cz a vélemény túlzás. A vita ebből a problémából indult ki, do túlnőtt ezen és sok vonatkozásban jelentős segítséget adott ahhoz, hogy a fiatal költő még jelentékenyebb műveket alkothasson. A vitaindító cikket Somfa! László elvtárs irta. Azzal, hogy elsőnek szólt hozzá a problémákhoz, különlegesen nehéz feladatra vállalkozott, s elkövetett hibáit a későbbi hozzászólók többször emlegették, s ezért bizonyos mértékig eltorzult hozzászólásának jelentősége. Somfai elvtárs elkövette azt a hibát, hogy a valóságról úgy beszélt, mint amely megköti az Író kezét. Ez a tévedése többször szerepelt a vitában, s nem emelődött ki Somfai olvtárs egész értékelésének helyessége. Somfai elvtárs elemzése ugyanis feltétlenül helyes. Lődi müve egyes részelnek általa adott értékelésével egyet lehet és kell is érteni. Különösen ki kell emelnünk hozzászólásának olt a részét, amelyben a műfaj ndta nehézségekről bőszéi, s Lődi hibájaként mondja el, hogy nem mindig cselekményekben jeleníti meg mondanivalóit. Kár. hogy Somfai elvtárs hozzászólásának ez u fontos része elsikkadt a lovábhl vitában. Pedig az Apám-nak is egyik nagy hibája éppen ebben rejlik. Lődi gyakran Csak felsorol és nem cselekményeket Ír. A Nacsády elvtárs által említett „pathetikus általánosságok" a kifejtés helyett egyszerű „megomlitésok" ls ebből adódnak. Somfai elvtárs cikkénea érdeme, hogy kimondta, Lődi olvtárs verse egészét tokintve érdekes költői alkotás. Ezzel tulajdonképpon megoldotta a vitát elindító problémát. Ugyanakkor azonban cikke lehetőséget adott arra is, hogy termékeny vita fejlődjék kl belőlo. Nacsády József elvtárs cikke éppen ebből_indult ki. Somfal elvtárs helytelenül gondolta, hogy Lődi költeménye szürkeségének oka a valóság, moly lefogja nz iró kezét, Nacsády elvtárs azonban megmutatja a valódi okot; Lődi Ferenc alkotómódszerének hibáit'. Az Apám második nagy hibája' ként a műgond az igényesség bizonyos fokú hiányát tették szóvá a hozzászólók. Nacsády elvtárs cikke beszél a költeményben található hanyag. erőltetett kifejezésekről, do Ertsey elvtárs cikko még jobban kiemeli ezt. Azonban amennyire helyes, hogy foglalkozunk ezzel is, s kimutatjuk, hogy a képek felesleges elburjánzása, a rossz képek és a szükségtelen bőbeszédüség mennyire csökkenti a költemény művészi értékét, annyira helytelen lenne ezt a sajátosságot alapvető hibaként értékelnünk. Ezek nem kizárólagos hibái Lődi Apám című költeményének, sőt nem is olyan hibák, amelyekből a többi hiba következnék. Ez a tendencia fontos, do csak egyik hibája a kötteraénvnck. Ertsey olvtárs eikkébon helyesen állítja, hogy a valóság nemcsak általában nem köti meg az író kezét, hanem ebben az egy esetben sem. Lődi Árpád sorsa semmiképpen sem „egyhangú". Ez természetesen' nem jelenti azt, hogy a nem „egyhangú" munkássorsot szükségképpen érdekesen, művészien tudja a költő megrajzolni. Lődi elvtárs válaszában elsősorban az a figyelemre méltó, hogy meglátta a vita segiteniakaró céljait. Vem vetto észre azonban a vita minden számára fontos tanulságát. Helyes az, hogy kiemeli mennyire elhanyagolta ö maga ls a gondos alkotómunkát. Sokat, gyorsan és sokszor felületesen írt. Nem helyes azonban, hogy nem tudja, vagy nem akarja észrevenni a vita másik tanulságát. Azt ugyanis, hogy a mondanivaló tételes kimondása helyett cselekményekkel kell dolgoznia. Ha ez a hiba kisebb méretekbon jelentkezik i«, csak fontos a megszüntetés**, hiszen több müvében, a Szeged-ben és az Apám ban is sűrűn follolhetö. Az Ujszegedl Ládagyárban tartott ankét érdekes és eredményes volt. Sikerét segítette az, hogy a költemény közel áll a Ládagyár dolgozóihoz, hiszen a költő apja, akiről a költemény szól, hosszú évek óta a gyár dolgozója. A vita kl is fejezte a dolgozók érdeklődését a probléma, a helyi irodalom egyik problémája iránt. Ugyanakkor azonban önnek az ankétnak voltak komoly fogyatékosságai is. Mindenekelőtt az, hogy a hozzászólásukban nem egyszer helytelenül felmerült problémák vagy nem tisztázódtak vagy helytelenül oldódtak meg. A vita vezetője, Somfai elvtárs bizonyos engedékenységet tanúsított egyes problémák megoldásában. Ás ankéton a költemény közérthetőségének, egyszerűségének problémája olyan módon vetődött fel, mintha obben n tekintetben Lődi elvtárs súlyos hibákat követett volna el. Az egyik felszólaló elvtárs helytelenítette, hogy Lődi elvtárs „kék madárról" irt, mások nem találták közérthetőnek a befejezést, A valóságban ilyesmiről szó sincs. Lődi elvtárs költeménye egyszerű és közérthető. Más kórlés viszont, hogy a megérthetőség szempontjából követ el hibát néhányszor. Például úgy kell kideríteni, hogy ki a népi ülnök, az ídeaanyja-o vagy az édesapja. A kV'.omény alaphangja azonban egyszerű, közérthető. — s ez más kérdés. A befejezés sem érthetetlen, bár bizonyos problémák vetődhetnek fel ezzel kapcsolatban, de ennyi „homályossággal" bátran dolgozhat minden költő. Az egész vita, bár feltétlenül oredményt jelent, mégis csak kezdetnek tekinthető. A „Délmagyarország" szerkesztősége először indított Ilyen vitát, de nem utoljára. Egy-egy Irodalmi vita segíti nz Írók fejlődését, még jobban bekapcsolja az irodalmi életbe a széles dolgozó tömegeket és ezzel a kultúrforradalom céljainak megvalósítását segíti. Éppen ezért a „Délmagyarország" szerkesztősége is feladatának tekinti, hogy ezen a területen tovább munkálkodjék. VIT-nyertesek hangversenye a Zenekonzervatóriumban Szombatonként este nyolc órai kezettel az Országos Filh&rmónia rendezésében a VIT nyertesek hangversenye szórakoztatja a szegedi dolgozókat. A hangversenysorozat a Zenekonzervatóriumban, tizedikén kezdődik. Az első hangO. MOSONSZKIj' verseny műsorszámának kiemelkedő számai: Verdi „Kesztyű árlá"-ja, a Rlgolettóból, Tartini „ördögtrilla" szonátája, Csajkovszkij „Melódiákja, de Falla „Spanyol tánc"-a. Közreműködik Be nyák Kálmán, Gabos Gábor, Bókay Csaba, Ilosfalvi Róbert. Zongorán kísér Bálint Ágnes,