Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-30 / 255. szám

PÉNTEK, 1953. OKTÓBER 30. 3 UH MíiíYffiRíWZÜS Elő re iJj ús ág Politikai oktatás középiskoláinkban ESZTENDŐK ÖTA szervezett keretek között folyik a politikai oktatás üzemeinkben, gyárainkban, s néhány éve középiskoláinkban is. A politikai oktatás jelentősége /világosan bontakozik ki előttünk. 'A szocialista nevelés feladata szocialista embert nevelni a társadalom számára. Ez a központi feladat pedig egyénenkint mindenkire •és népünk egységes közösségére egyaránt nagy felelősséget ró. Szocialista embert nevelni a társadalom számára azt jelenti, hogy felruházzuk mindazon tulajdonságokkal, melyek segítségével társadalmunk építésében a legaktívabban xésztvehet. A szocializmus aktív építője azonban csak az lehet, aki megfelelő szaktudásán felül szilárdan állástfoglal a szocializmus és kommunizmus eszméje mellett. Szükséges tehát, hogy középiskolás tanulóink a szaktárgyak ismeretein kívül politikai képzettségre is szert tegyenek, annál is inkább, mert ma már a szaktárgyak is a marxista-leninista tudományos megállapításokat tolmácsolják tanulóinkhoz. Ez a tény bizonyítja, hogy a politikai oktatás kapcsolata a szakmai oktatással nyilvánvaló é& elválaszthatatlan. Aki tehát jó szakember akar lenni, annak egyben tisztában kell lennie a marxilenini ideológiával is. Néhány év előtt sokan húzódoztak még a politikai oktatásban való részvételtől. Szerették hangoztatni, hogy nem foglalkoznak politikával, nem értenek hozzá, nem az ő dolguk. Nálunk azonban a politika már nem az -urak dolga", hanem mindnyájunk közös ügye. A tömegek a történelem főszereplői, alkotói, s el kell érnünk azt, hogy ne kiszolgáltatottjai legyenek korunknak, hanem tudatos harcosai. EZEK AZONBAN középiskolás diákjaink előtt látszólag távolabbi célok.' A politikai körökön elsajátított ismeretanyag közelebbi célokat is szolgál. Elősegíti a szaktárgyi fogalmak könnyebb megértését, hozzájárul az önálló gondolkodás fejlesztéséhez, a látókör szélesítésével, s lehetőséget nyújt mind nagyobb tudás befogadására. Ezeknek a közvetlen céloknak figyelembevételével kell résztvennie tanulóifjúságunknak a politikai körök működésében. Az újonnan alakult politikai köröknek feltétlen hasznosítaniok szükséges az elmúlt tanév ideológiai oktatásának tapasztalatait. Ezek a tapasztalatok azt bizonyították, 'hogy az oktatás színvonala az iskolák egy részében nem érte el a kellő minőséget. Egyes DISZ szervezetek kizárólag a létszám növelésére, tehát mennyiségi eredmény ellenére fordították energiájukat, s ezzel a minőségi követelményeket háttérbe szorították. Hiányosságként említhetjük még, hogy a politikai kör tagjai között ritkán alakult ki termékeny vita, mely felszínre hozta volna az esetleges problémákat. Sokszor szervezetlenség, tervszerűtlenség lett úrrá a politikai oktatásban. Ezek a hibák még ennek az esztendőnek kezdeti munkájában is megmutatkoznak, mintegy az elmúlt esztendő örökségeképpen. A központi irányítás súlyát még mindig nem érzik iskoláink kellő mértékben. Nehezíti a politikai képzés javítását, hogy az egyes foglalkozások anyaga nem jelenik meg nyomtatásban, a tanulók tudása tehát hiányos, hézagos marad. A politikai körök vezetői tanácstalanul állnak az anyag egészével szemben, mert maguk sem ismerik részletesen az évi tervet, ezáltal nem tudják az anyagrészek közötti öszszefüggést megteremteni. Mindezek természetesen nem megszüntethetetlen hibák. A politikai oktatás anyaga középiskoláinkban ebben az évben jelentékenyen kibővült, s alkalmazkodóvá vált a tanulók érdeklődéséhez. Az anyag bizonyos tematika alapján, de az iskolák kívánsága szerint alakul, s felöleli a legkülönbözőbb tárgyköröket. Igy foglalkozik: az ifjúság kommunista nevelésének kérdéseivel, természettudományos ismeretterjesztő előadásokkal, történelmi életrajzok ismertetésével, irodalmi és művészi vonatkozású kérdésekkel, nemzetközi földrajzi és politikai problémákkal. Ezen kívül a DISZ lehetőséget teremtett arra, hogy a fiatalok kívánságainak megfelelően egészítse ki a felsorolt oktatási területeket. Ezek a kérdések természetcsen nem szoríthatók a politikai köri foglalkozások keretei közé, hanem azon túlmenően az iskolák tanulói számára rendezett propaganda előadásokon vethetők fel. AZ ELÖADASOK akkor lesznek teljesértékűek, ha az ismeretnyújtási széleskörű vita követi, melynek elsődleges feladata, hogy világossá tegyen tisztázatlan problémákat, s választ adjon a felmerülő kérdésekre. Az ilymódon színessé, érdekessé tett politikai oktatás nem tévesztheti célját, s a tanulók legszélesebb rétegeit érintő témakörök aktívabb bekapcsolódást tesznek lehetővé. Fcnákel Judit ŐRJÁRAT a Szegedi Texiilm(ívekben Védőnőképző iskola kezdődik januárban Az Egészségügyi Minisztérium Védőnőképző Iskolát indít 1954. január elején a szegedi iskolában (Üjszeged, Temesvári-krt. 25.) Iskolára jelentkezhetnek mindazok a 17—30 éves egészséges nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. A felvételi kérelmeket az iskola vezetőségéhez kell benyújtani december hó 15-ig. A felvételi kérelemhez csatolni kell részletes, sajátkezűleg írt önéletrajzot, születési, iskolai, hatósági vagyoni és körzeti orvosi bizonyítványt. Amennyiben az iskolára jelentkező már dolgozott, működési bizonyítványt is. A tanulás tartama alatt a résztvevők teljes ellátást, lakást és havi 116 forint tanulányi segélyt kapnak. Az iskola sikeres elvégzése után elhelyzésükről az egészségügyi minisztérium gondoskodik. Akárhányszor robog el a vonat a Textilművek pirosköves épületei mellett, a tájat szemlélő utasokkal, ha százszor arra vetődik is utunk, mindig az jut eszünkbe: milyen szép ez a gyár. Az üzem város felőli oldalán még most is zöldéi a gyep a futballpályán, fiatal fiúk rúgják a labdát, mellettük lányok kék melegítőben, vagy a rövid tornanadrágban és pulóverben kézilabdáznak. Nem ünnepnapi — hétköznapi kép ez. Már kinn a szabadban is megmutatkozik a gyár vidám, lüktető élete, s a hatalmas üvegajtón belépve, az olcsó büffében nevetgélő lányok — akik jóval a műszakkezdés előtt érkeztek az üzembe — derítik jókedvre a belépőt. Hamar megtudni már az első kérdezettől: mi újság az üzemben: ifi műszak van november 7. tiszteletére. November 7 előtt A hosszú folyosóról, ahol díszes táblákra az eddig elért munkaeredményeket tüntették fel, dupla vasajtó vezet az állandóan zúgó, neonfényes, hatalmas munkaterembe. A beszéd csak a fülhöz hajolva hallható — itt nem is a szavak fontosak: a munka. A falra erősítve új, frissen festett feliratok a sztahánovista Gulyás Rózsit üdvözlik, aki az ifi műszakban versenyre hívta Varga Ilonát, — Gajdacsi Jánost, aki a másik két műszak blokklakatosaival akar vetélkedni, — Puskás Jenő művezetőt, mert az üzemrészében a Zsédely-mozgalom kiszélesítésével kiváló minőségű fonalat akar gyártani. A gyűrűsfonó gépek két hosszú sora között vörös és nemzetiszínű zászlók sorakoznak. Mellettük színes csokrok — mezei virágokból. A csévék megtelnek, a leszedőbrigád ellepi a gépet. Pontosan 60 másodperc, és üres orsók peregnek tovább, a Zója brigád már a másik géphez siet. A brigád tagjai méltó tulajdonosai annak a szép vörösbársony aranyhímzéses zászlónak, amelyet már többször egymásután ők nyertek el a Lőrinci Fonógyár egyik leszedő brigádjával folyó párosversenyben. A gyűrűsgépek között dolgozó fürge fejkendős lányok munkája arra irányul: ne legyen szakadt fonál, a copsok ne gubancolódjanak, a gépek tiszták legyenek, selejtmentes, jóminőségű fonalat készítsenek. Ez a törekvés szinte mindegyiküknél megmutatkozik. — majd a műszak végén eldől, ki a leány a talpán. A kártolóban elsősorban a minőségre ügyelnek — nem valami jó eredménnyel. Itt régen nem történt balosét, — nem is tettek meg minden óvintézkedést. A két szélsősor gépen van a meghajtó szíjak előtt védőlemez, ,.ne nyúlj a mozgó gépbe" felírással, a közbeesőkén nicson. — Minek sz oda, úgy sem megy oda a dolgozó, nem is szabad neki — mondja Király Ferenc művezető. Valóban nem megy — még rágondolni is rossz, ha bekapná valamelyikük ruháját, vagy a vé'ctA TERÜLET LEGKIVÁLÓBB SZÖVŐNŐJE kultúrtef eszüli jelenlcemelvény A z üzemi rembe n csend. van. A vök az előadói felé figyelnek. Egy karcsú, dúshajú lány nyugodt mozdulatokkal előveszi jegyzeteit, majd beszélni kezd. Előadást tart az automata szövő gépeken bevezetett élenjáró munkamódszerekről. A fiatal leányt — Zója Hlunyinát — mindenki ismeri a gyárban. Nap-nap után láthatják, amint egyik, géptől a másikig megy. Váltás után gyakran beszélget a műhely ifjaival és leányaival. Szívesen hallgatják értékes felszólalásait. a szakszervezeti gyűléseken és a termelési értekezleteken is. Zója 1917-ben került a gyárba. Az üzemi iskolában megtanulta, hogy a munkasiker elsősorban a technológiai folyama tok pontos betartásától, és elsajátításától, valamint a munkaidő minden másodpercének jó kihasználásától függ. Ki tűnőén elsajátította a gyors munkamódszereket, betartja a vetélök helyes távolságát a szövőgépeken. A különböző szövőgépeken a vetítőket Zója olyan idő rendben tölti meg, hogy az egyes vctiUékck ne ugyanabban az időpontban, hanem 10—15 másodperc különbséggel hagyják el a vet élőket. 7 ója 8 szövőgépen ^ dolgozik, ezért igen fontos, hogy szigorúan betartsa a kijelölt útirányt egyik szövőgéptől a másikig. Ezért a 8 szövőgépet két csoportra osztotta. Az első négy gépet beindítja, / igyelmesen megvizsgálja a láncfonalakat és ellenőrzi azok feszcsségét. Ezután a másik négy szövőgéphez megy át. Higgadtan, nyugodtan dolgozik. Az útirányt szigorúan és pontosan betartja. Attól az időtől kezdve, amióta Zója elsajátította a szövőmestersé get, a legkülönbözőbb műveleteket rekord idő glatt végzi: a vetélök kicseréléséi például 2.8 másodperc alatt, a 'vetélök töltését — S másodpere alatt végzi. Ha a fonal elszakad, 11 másodperc alatt köti össze. Csupán ezen a három műveleten egy műszak alatt több, mint egy óra időmegtakarítást ér el. A szovjet Icxlilgyai akban már soktizezer automata szövőgép működik. Zója régi szerkezetű gépeken dolgozik, mégis az a véleménye, hogy ezekkel a gépekkel is sokmillió méter cervfn felüli szövetet kell és lehet adni a hazának. Az utóbbi két évben Hlunyina havi tervéi állandóan 120- 130 százalékra teljesíti. Az ifjú szövőnő állandóan kitűnő minőségű textilárukat gyárt. Zója alaposan ismeri valamennyi szövőgép szerkezetél. Itazumov. segédmester, gyc.kran megbeszéléseket folytat a tehetséges munkásnóvei. Az automata szövőgép jó munkája nagy mértékben függ a vetető állapotától. Eleng cilhctet lenül szü'í téges tehát az egyes letéiopárok helyes kiválás; tása — stily, szélesség, hosszúság, stb. szempontjából. — A legkisebb elterés a páros vetélök méreteiben — mondja Hmnyina — kedvezőtlenül hat a szövést folyamat. >a. Akadályozza a vetélök távolságát és gátolja a gyors munkamódszerek bevezetését. D azumov segédmrster beszélt a sző vönöknek arról, hogy milyen nagy jelentősége van a termelésben a páros vetélök bevezetésének. Ezt a módszert a fiatal szövőnő kezdeményezte. Zóját nemrég tüntették ki a „terület legkiválóbb szövőnője" címmel. Nagy megtiszteltetés és dicsőség ez azon a területen, ahol tőbbeter kitűnő textilgyári dolgozó lakik. Zója Hlunyina n m elégszik meg eredmé nyelvel. Állandóan tanul, fejleszti politikai és szakmai tudását. Elha tározta, munkája mcg>« vitása érdekében beírat kőzik a textilipari faiskolára is. JAKOV. USKRKNKG lenül kibomló hajtt. Az ilyet mégiscsak jobb megelőzni! Izgalmas dolog az értékelés. Amíg dolgozik az ember, — a Textilművek lelkes díszesei — csak a munkával törődik, ez fűti. Azután a teljesítményt figyeli. Nem a legjobb eredmények születtok az egynapos ifi-műszakban. A gyűrűsíonó üzemrész 104.7. az előfonó 100.1 százalékra teljesítette tervét, de a többi üzemrész nem érte el a száz százalékot. Gulyás Rózsa győzött a versenyben: 102,6 százalékkal, Varga Ilona pedig 101.9 százalékot ért el. A délutáni műszakban már szebb eredmények születtek. Az előfonóban Apjuk Mihályné 109.9, a nyújtón Pintér Mária 105.2, a szalagegyesítőn Újvári Erzsébet 109, a gyűrűsfonón Seregély Mária 110.9 százalékkal bizonyította be, hogy lelkes munkásai az üzemnek. S ezek nyomán kell haladni a Textilművek valamennyi dolgozójának az elkövetkezendő időben a vállalások teljesítéséért. DISZ-oktatás Az egyik szobában Balassi Ilona, a DISZ Bizottság titkára, Vadászi Rózsi és Weszely Béla DISZ szeminárium vezetők beszélgetnek. Az oktatásról folyik a szó. Már az első oktatási napon sokan hiányoztak, s a legutóbbin is. Kéri Piroska például azt mondja erről: — Az első foglalkozásra nem mentem el, az úgy is csak első. A következő szemináriumon már részlvett, aztán megint nem jött el. Még nem kérdezték meg tőle, miért. Belov Károly is talált kifogást, hogy miért nem jár szemináriumra és így adta elő: — Én kultúrmunkát végzek, egyébként is tudok annyit, amenynyire nekem szükségem van. Jójárt Anna sztahánovista munkamódszerátadó és ha termelés terén nem is tudnak patronáltjai jó eredményeket felmutatni, — a kitüntetést, a megbecsülést nem nagyon igyekszik kiérdemelni jó munkájával —, de a hozzá beosztott tanulók hűen követik a szemináriumról való rendszeres elmaradásban. — Óh, hánnyal beszélünk, — bosszankodik Balassi elvtársnő, „ígérjük", „ott leszünk" — mondják egyesek. Aztán mikor megkérdezem, miért nem voltál szemináriumon, akkor: most ez van, most az van. A valóságban többen egyszerűen hanyagok, kényelmesek, nem törődömök és bizony vannak, akiknek hiába beszélünk, miért fontos a tanulás. — Én is textilüzemben dolgoztam Budapesten — szólal meg csendesen Weszely Béla — már jóval a felszabadulás előtt. Inaskodtam ... el is mondom az elmaradóknak, milyen volt az én akkori életem. Tanultam volna és csak most lehet. Nem érti még ezt mindegyik fiatal leány — nem szabad elfáradni, most még az oktató® kezdetén vagyunk .., — Gulyás Rózsi szemináriumára is szeretnek járni a fiatalok ... S ők versenyre hívták az üzem essz DISZ szemináriumait, pontosan megjelennek, felkészülnek... — A párttitkár elvtárs is mondta, hogy segítenek megjavítani a DISZ oktatást... — Gyerünk akkor, beszélgessünk megint velük — s akik pedig hajlíthatatlanok, azokat kizárjuk az oktatásból... Hiányzók Az utóbbi időben nagyon telnek a lapok az „elkésők" könyvében. A portán bárki fellapozhatja. Szégyenszemre egy névvel többször is találkozunk. Gera István technikus egy hónap alatt háromszor is elkésett. Bernáth Honának, Kristóf Erzsébetnek egy órai késés miatt sem fáj a feje. Matuszka Eszter hol 10, hol 15 percet késik és Alberti János blokklakatos feleségével egyetemben az elkésök élenjárói közé tartozik, Héviziné elvtársnőnél, az Üzemi Bizottságnál az igazolatlan hiányzókat feljegyzik. Ungi Ilonát egyszer már elbocsátották az üzemből, aztán visszakönyörögte magát, s most ahelyett, hogy becsületeden igyekezne dolgozni, a gyűrűsfonó „C" műszakjának egyik legfegyelmezetlenebb munkása. Az utóbbi időben már kétszer hiányzott igazolatlanul. Ugyanebben az üzemrészben Tari Mária önkényesen otthagyta az üzemet, Svilla Tibcrné „véletlenül" többször elaludt, s nem jött be dolgozni. Kélity Margit, akit sztahánovista jelvénnyel tüntettek ki, már nyolc napja hiányzik igazolatlanul. Laczkó Aladár az előfonó „A" műszakjából szeptember óta már többször hiányzott igazolatlanul, „rosszul éreztem magam" felkiáltással, azonkívül feleségével együtt előfordult, hogy két órát késett. Többször bírálják röpgyűlésen, taggyűlésen a munkafegyelem megbontóit. De ezenfelül az üzemvezetőknek, a művezetőknek, a szakszervezeti bizalmiaknak, a népnevelőknek kell most még jobb munkával a fegyelem megszilárdítása érdekében csatasorba állni. Kedves vendég az üzemben A hír az lepkeszárnyon terjed! „Ctibor Stitnicky elvtárs, a Szlovák írószövetség főtitkára látogatja meg az üzemet". A sztahanovista Palócz Klára kicsit zavartan néz fel az előtte álló két fiatalemberre. — A tanács oktatási osztályálól vagyok, bemutatom Ctibor Stitnicky elvtársat, a Szlovák írószövetség főtitkárát. — Szabadság elvtársnő. Előbb azt gondolja a fiatal leány, hogy ezt a két szót biztos megtanulta. — Mi újság ... hogy megy a munka ... mik a tervei.., Nagy a meglepődés. — Az elvtárs tud magyarul? — Igen — válaszolja kedvesen, Stitnicky elvtárs és nem csodálkozik az ifjú sztahánovista meglepődésén. — Nem most fordul ez elő, már több hete itt tartózkodom ebben a szép országban, s meglepődnek azon, hogy tudok magyarul. Szlovákia vegyesen lakott vidékén töltöttem gyermekkoromat, ismerem a magyar nyelvet, a magyar irodalmat is. Volt egy kedves eset pár nappal ezelőtt. Egy borpincészt látogattunk meg. Többen voltak akkor velem Budapestről, minisztériumból, s máshonnan. Az embert nem találtuk otthon, csak a feleségével beszélgettünk, aki búcsúzóul megkért, hogy ha elmegyünk egy kiállításra, ahol éppen a férje tartózkodik, akkor adjuk át üdvözletét. Elmentünk és találkoztunk az öreg bácsival, beszélgettem vele. A végén tőlem kérdezte meg a többi elvtársakról: „ezek külföldiek?". Jót derülnek mindhárman, meleg, kedves hangulat kerekedik. Valahogyan az üdülésre terelődik a szó. — Nemrégen voltam Párádon három hétig, csodaszép volt — meséli lelkendezve Palócz Klári. — Én vagyok a legsoványabb sztahánovista az üzemben, de most híztam. Nevetnek, beszélgetnek. Az öreg 71 éves Gödöllői bácsi örömmel újságolja, ő sztahánovista bádogos, s hogy most baj történt. — A raktárba tettek könnyebb munkára. Hát tudok én még dolgozni — panaszkodik. — De hát magáról akarnak gondoskodni Gödöllői bácsi, hogy öregségére ne végezzen nehéz munkát — magyarázza Stitnicky elvtárs. — Hát igen, igen — hümmög bajsza alatt az öreg, s aztán a csehszlovák író kérésére, a régi török időkből fennmaradt szegedi anekdotát mesél, — Móra Ferenctől olvasta még annak idején. Órák telnek el, lassan véget ér a látogatás. A kedves vendég eltávozik, de a látogatás emléke sokáig él a textilmunkások szivében. Markovits Tibor